Napló, 1984. december (Veszprém, 40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
A szocialista társadalom építése szilárd erkölcsi és politikai egységbe kovácsolta népinket Kállai Gyula beszéde a szegedi ünnepi ülésen Kállai Gyula elöljáróban szólt arról, hogy ezekben a napokban, hónapokban ünnepeljük hazánk felszabadulásának évfordulóját, s 1944 őszének és 1945 telének-tavaszának napjai igazi örömteli eseményként íródtak be történelmünkbe, gazdagítva sajátos szép tavaszi forradalmi ünnepnapjaink számát. Utalt arra, hogy Magyarországot a világ első és egyetlen szocialista államának katonái szabadították fel, s történelmünk során először fordult elő, hogy egy nagyhatalom népünk igaz barátjaként, felszabadítóként lépett országunk területére. Új honfoglalás — Amikor a Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat, nemcsak az országunkat megszállt hitleri és az őket kiszolgáló hazai fasizmus hadi gépezetét verte szét, ezzel együtt széthullott a súlyos bűnökkel terhelt és a magyar nép előtt gyűlöletes ellenforradalmi rendszer államgépezete is - mondotta a továbbiakban Kállai Gyula. A szovjet katonák óriási anyagi és emberi áldozatot vállalva, még harcoltak az ország teljes felszabadításáért, ugyanakkor menet közben, szinte faluról faluró haladva lehetővé tették, hogy a magyar dolgozók maguk vegyék kezükbe sorsuk intézését. A felszabadult országrészben gyors ütemben megalakultak a kommunista pártszervezetek, s megkezdték a munkát a szociáldemokrata és más antifasiszta erők is. — E katasztrofális, sokak által reménytelennek ítélt helyzetben dolgozó népünk nagy politikai érettségről, szinte államalapító bölcsességről tett tanúságot — folytatta. — 1944—45 telén viharos gyorsasággal mélyreható népi demokratikus forradalom bontakozott ki hazánkban. Nemhiába neveztük akkor a népi demokrácia több intézkedését, így mindenekelőtt a földreformot új honfoglalásnak. A helyzet adta lehetőséggel élve a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség teljesítette történelmi feladatát: nyomban megkezdte a fasiszta rendszer maradványainak felszámolását, s harcba indult a népi hatalom politikai és államrendjének megteremtéséért. Népet, nemzetet felemelő, országépítő terv — A felszabadulás történelmi folyamatának két kiemelkedően fontos eseménye volt: 1944. december 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, 1944. december 21—22-én pedig Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány — folytatta Kállai Gyula, majd a szegedi zászlóbontás körülményeiről szólva hangsúlyozta: " A Függetlenségi Front alakuló ülése a Magyar Kommunista Párt hitet és erőt sugárzó jelszavának jegyében jött össze: Lesz magyar újjászületés! Nagy szükség volt akkor az ilyen ereményt és erőt sugárzó jelszavakra. Egyike volt ez a párt, azon jelszavainak, amely valóban történelmi jelentőségre tett szert. S tehetett is, mert nemcsak a kommunisták jövőbe vetett hitét fejezte ki, de azoknak a reményét is, akik az igazabb jövőért készek voltak küzdeni, de önmagukra hagyatva nem lettek volna képesek arra, hogy a példátlanul súlyos helyzetből megtalálják a kivezető utat és másoknak ,is irányt mutassanak. S íme, a dermedtség, a fásultság és reménytelenség napjai közepette akadtak, akik bizakodva és határozottan hirdették, hogy lesz, lennie kell a magyarság életében egy felemelő új korszaknak. És nemcsak beszéltek erről, hanem tettek és cselekedtek is érte, munkára, s az ország újjáépítésére mozgósítottak. A magyar kommunisták javaslatára a nemzeti újjászületésnek ezt az átfogó, valóban népet és a nemzetet felemelő országépítő tervét hirdette meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden elfogadott programnyilatkozata, amely a koalíciós pártok közös célkitűzése lett. A programnyilatkozat elfogadása éppen ezért nemcsak a felszabadult területeken jelentett örömteli eseményt, de újabb erővel és lelkesedéssel töltötte el azokat is, akik — halálos veszély közepette — az ostromlott fővárosban és a még megszállt Dunántúlon küzdöttek a fasizmus ellen, elősegítve, hogy a szovjet hadsereg győzelmei nyomán ott is mihamarabb felvirradjon a szabadság napja. A nyilatkozatot — amellyel hamarosan megismerkedett az egész ország — öt párt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Demokratikus Polgári Párt és a Szabad Szakszervezetek képviselői írtak alá. A felszabadított területen megtörtént az első lépés az új szabad demokratikus magyar állam megteremtésére. Nemzeti újjászületésünk egyik bölcsője . Mindaz, ami Szegeden történt, nagy hatást gyakorolt a másik nagy történelmi esemény érlelődésére is - mondotta. - Hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek közepette a híres, az 1848—49-es Kossuthkormányt is befogadó 400 éves Református Kollégium oratóriumában összejöhettek a magyar népnek a nemzeti bizottságok által megválasztott igazi képviselői. Ennek köszönhető, hogy 1944. december 21—22-én Debrecenben megalakult a dolgozó nép szuverenitását megtestesítő Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány. A Szegeden elfogadott program legfőbb követelései fokozatosan helyet kaptak a kormány nyilatkozataiban, így a megalakulását bejelentő, a nemzethez intézett szózatában is. A kormány határozatot hozott a fegyverszüneti egyezmény megkötéséről, hadat üzent Németországnak, elhatározta, hogy törvényt alkot a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, a bankok, a bányák s a legnagyobb üzemek államosításáról. Megmutatva, hogy mégis van kivezető út abból a katasztrofális helyzetből, amelybe a Szovjetunió ellen indított háborúval taszítottak bennünket. Szeged büszke lehet arra, hogy nemzeti újjászületésünk egyik bölcsője volt. Annál is inkább büszke lehet erre, mert az ellenforradalmi korszak egész más szerepet szánt ennek a gyönyörű Tiszaparti városnak. A népfrontpolitika fejlődésünk nagy előrelendítő ereje A szegedi zászlóbontásból levonható tanulságokat példázva kiemelte a szónok: a magyar kommunisták harca országunk szabadságának és függetlenségének, új társadalmi rendjének kivívásáért, népünk demokratikus, majd szocialista egységének megteremtéséért nem volt hiábavaló. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti összefogás, a demokratikus nemzeti egységfront, a népfrontpolitika, amelyet akkor meghirdettünk, nem alkalmi jellegű, nem taktikai manőver, hanem politikánk elidegeníthetetlen része, a párt szövetségi politikájának alapján egész további fejlődésünknek nagy előrelendítő ereje lett, nemcsak a romok eltakarításának idején, hanem az építő munka minden szakaszában. A helyesen értelmezett nemzeti egység politikája viszont sok súlyos feladat megoldására tett képessé bennünket. Erre támaszkodunk ma is, amikor szintén nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk. A 40 évvel ezelőtt, Szegeden elfogadott program nemcsak akkori szorongó érzéseinkre adott megnyugtató választ, hanem hitet és reménységet öntött belénk, felvillantotta egy új korszak körvonalait, megmutatta a fejlődés távlatait is. Miként hittük és vallottuk: lett magyar újjászületés! A magyar nép a szocializmus elkötelezett híve lett. S bár fejlődésünk nem volt egyenes vonalú, szektásdogmatikus hibák, törvénytelenségek, majd a revizionisták kártevése zavarta, hátráltatta fejlődésünket, mégis igaz: a szocialista társadalmi rend építése szilárd erkölcsi és politikai egységbe kovácsolta népünket. A Függetlenségi Frontban széles alapokon bontakoztak ki a népi demokratikus forradalomnak azok a belső erői, amelyek 1944 szeptembere és 1947—48 fordulója között egyértelműen szocialistává tették, majd győzelemre vitték harcunkat, s az egyre izmosodó nagy népi tömegek élén megteremtették a szocializmust építő mai Magyarországot. Mai ünnepi ülésünk nemcsak tiszteletadás a múlt nagy eseményei és azok kiemelkedő harcosai előtt. Visszaemlékezésünk a mát és a jövőt szolgálja: négy évtizedes közös küzdelmünk eredményeinek megőrzését, gyarapítását, nemzeti feladataink közös akaratú elvégzését és jövőnk olyan megalapozását, amely méltó a 40 évvel ezelőtti sorsfordulóhoz, s amely kivívja az új nemzedékek tiszteletét — mondotta végezetül az ünnepi szónok. - NAPLÓ - 1984. december 1., szombat Milyen „otthon” a munkássza k szálló - mint a neve is mutatja - olyan létesítmény, ahol az emberek hosszabb-rövidebb időre megtelepednek. Különösen a munkásszállók ilyenek, amelyek, drága albérlet helyett, a lakáshoz jutásig átmeneti otthonul szolgálnak a pályakezdőknek, az új dolgozóknak. Azoknak, akik maradásukat, az üzemhez, a munkahelyhez kötődésüket gyakorta most már attól is függővé teszik, vajon milyen a munkahely és különösen a szálló szociális ellátottsága, egészségügyi és egyéb felszereltsége, légköre? Csupáncsak a munka utáni pihenéshez ad-e lehetőséget, vagy valóban olyan otthon, ahol jól működnek az önkormányzati szervek, ahol törődnek a dolgozókkal, gondoskodnak szabad idejük hasznos, kulturált eltöltéséről, művelődésükről, szórakozásukról? Elégedetlen ellenőrök Az utóbbi években a Minisztertanácsnak a szénbányászat munkaerőhelyzetéről szóló határozata alapján a vállalatok több figyelmet fordítottak a szállókra is. A Veszprémi Szénbányák, amelynek üzemei a létszám elégtelensége miatt több esetben is meghirdették a sajtóban a munkásfelvételt, sokmillió forint ráfordítással igyekszik lépést tartani az egyre növekvő követelményekkel, javítani a helyzetet. Ennek egyik látható jele volt ez év tavaszán és őszén a nagyon gondos, körültekintő és alapos felmérés, amelyet a személyzeti és szociális osztály végzett. A helyzetet az általános rend, tisztaság, a hangulat (a szállón lakók véleményének összevetése), a létesítmény, a szobák, kiszolgáló és mellékhelyiségek, berendezések, felszerelések, a kulturális, a technikai és sporteszközök állagának állapota stb. alapján mérték fel. Az eredmény nem elégítette ki sem az ellenőrzést végzőket, sem pedig a vállalati szakszervezeti bizottságot, amely a felmérések alapján nemrég vitatta meg a tennivalókat. Mert a szállón lakók száma évek óta állandóan csökken. S nemcsak azért, mert időközben sokan lakáshoz jutottak, hanem azért is, mert a két megyei szánbánya vállalat egyesülése előtt a szálláshelyek számát (átadás, csere, átalakítás stb.) miatt jelentősen csökkentették. Ezzel egyidejűleg a szállókra és lakóikra fordított figyelem is lanyhult, s ennek kedvezőtlen következményei most különösen érezhetők. A fellendülés időszakában ugyanis a mulasztás bumerángként üt vissza mind a termelésben, a gazdasági életben, mind pedig a mozgalmi, közéleti munkában. Egy szállólakóra 25 ezer forint Az egyesült nagyvállalat évente 7,5-7,7 millió forintot fordít a munkásszállóira, azaz például 1984-ben egy szállón lakó dolgozó 25 ezer forintjába kerül. A felmérés adatait elemezve, a szállók helyzetét értékelve azonban félő, hogy ez a költség tetemesen emelkedik majd. Egyrészt amiatt, hogy a korábbi mulasztások rendbehozása, felszámolása jelentős összegeket igényel, másrészt az egyesítést követő szállók közötti feszültségek feloldása sem várathat magára. Továbbá: nőttek az igények azóta is a korszerű, kényelmes, minden tekintetben otthont pótló szállók iránt. A vállalat — felismerve a helyzet szükségszerűségét — hozzálátott az ajkai Jókaiszálló korszerűsítéséhez, majd ezt követően Bodajkon a (Bálinkéi Bányaüzem részére) a régi, időközben más célra hasznosított szálló egy részének az ismét szállóvá történő visszaalakításához. Várpalotán a Petőfi szálló egyik épületét ugyancsak korszerűsíttette, s most a zirci József Attila szálló gondjainak a megoldását szorgalmazzák. Azért, mert a létesítmény jelenleg csupán az alapvető szállásigényeket tudja kielégíteni. A kulturált pihenés és a szabad idő hasznos eltöltésének lehetősége azonban már hiányzik. Sőt - mint erre a vizsgálatot végzők rámutattak - az épület külső állaga elhanyagolt, a lakószobák komfortja és a gépészeti berendezések zöme is felújításra és korszerűsítésre szorul. A szállón helyezik el — ideiglenesen — azokat a fiatal házasokat is, akik lakást építenek, illetve rövid időn belül lakáshoz jutnak. De itt kapnak ugye, ideiglenesen helyet azok is, akiknek vállalati bérlakását éppen felújítják. És itt laknak természetesen azok is, akik a családjuktól távol, a dudari bányánál vállaltak munkát. Száműzni a kőpadlókat A vizsgálat valamennyi szállón talált kifogásolnivalót a fűtéstől kezdve a melegvízszolgáltatásig, az elavult bútoroktól a kőpadlóig, a kulturális lehetőségek hiányáig. Várpalotán a Petőfi szállóban például 12 szobában nincs hűtőszekrény, az ajkai Jókai-szállón elavultak a képek, a társalgóban hiányzik a magnó, a padragkúti szálló bútorzata is erősen elhasználódott, s a padlózat itt még köves, a zirci József Attila szállóban nem rendezték be a társalgót, s hiányzik a könyvtár is, stb. Ebből következően a feladatok világosak: a vállalat vezetősége arra törekszik, hogy pótolja a hiányzó felszereléseket, eszközöket, több lehetőséget teremtsen a művelődéshez, a kulturált pihenéshez, szórkózáshoz. Mert több helyen a zaj miatt a nyugalom, a pihenés sem megoldott. Igaz, hogy mindezek sokba kerülnek és egyszerre lehetetlen is évek mulasztásait helyrehozni. De, éppen a bodajki, vagy a Jókai-bányai példa bizonyítja, hogy a korszerűsítés elengedhetetlen. Mert a lakáshoz jutást sem lehet egyik napról a másikra megoldani. Sok-sok család éppen a munkásszállón élve takarította meg jelenlegi szép otthonához az anyagi fedezetet. Ám addig sem lehet az emberi igényeket mélyebbre leszállítani az átlagosnál, hiszen a dolgozók megtartásának, az üzemhez, a vállalathoz kötődésének ez az egyik feltétele. A vállalat vezetői mindezt jól látják. S ez az egyik magyarázata annak, hogy „reflektorfénybe" állították a szállón lakók helyzetét, gondjait. Ám ennél is elsődlegesebb az, amelyet már a vizsgálatok előtt úgy fogalmaztak: szeretnék elérni, hogy a munkásszálló ne csak „átmeneti szállás", hanem a lakáshoz jutást megelőzően is valóban otthon legyen! S. Nagy Sándor A kempingvezető aranya Alig pár évvel korábban, még a legoptimistább idegenforgalmi szakember sem hitte volna, hogy mondjuk egy megyei szezonzáró értekezlet végén, kellő ünnepélyességgel, a megyei tanácselnök nyújt át olyan rangos kitüntetéseket, a derekas idegenforgalmi munkáért, amivel korábban csak „komolyabb" teljesítményeket illett díjazni . . . Mi tagadás, kevés olyan tevékenység van, amelynek ilyen hosszan — és ennyire eredményesen — kellett bizonygatnia évek hosszú során át rangját és érdemeit ahhoz, hogy többé-kevésbé polgárjogot nyerjen a közvélemény minden rétegében, mint a turisztikának. Megyénk, talán éppen adottságai révén, a maga háza táján már elég régóta igyekszik megfelelő súlyt adni ennek a mellőzhetetlen, sokoldalú „iparágnak". S ennek egyik bizonysága az, hogy e hónap közepén Gyuricza László tanácselnök négy, kitűnő munkát végző, idegenforgalomért tevékenyedő dolgozónak nyújtotta át a Veszprém megyéért kitüntetés arany fokozatát. Tele volt a megyeszékhelyen az akadémiai bizottság nagy tanácsterme, amikor a kitüntetetteket szólították: ,, Angyal László, a megyei idegenforgalmi hivatal kempingvezetője . . Két sorral a hátam mögött meglepett arcú fiatalember próbált kibotorkálni a széksorok közül. Tekintetében a meglepetés mellett nagy adag bizonytalanság, mintha kételkedett volna neve elhangzásában . . . Aztán utána a folyosón a gratulációk, még akkor is a hirtelen öröm hatása alatt: „Hát esküszöm, ilyen meglepetés még az életben nem ért. . . Sejtelmem sem volt az egészről. . A kollégák, vagy aki gyanította, jócskán „elkonspirálta" a dolgot, a kellemes meglepetés kedvéért, Angyal László előtt, így aztán az öröm nemcsak teljes, de váratlan is volt. Vajon tényleg váratlan volt . . .? ★ Szinte az idős hölgyek szezonját idézi a november végére idetévedt langyos napsugár, olyan kellemesen cirógatja a parti avart, itt a csöndes, kihalt, lakatra zárt paloznaki kempingben. A kitüntetett kempingvezető pihenni készül. A nyár hónapjai alatt ugyanis több mint két hónap „csúszója" jött össze . . . Abban a bizonyos három hónapban. (Egy idegenforgalomban megőszült, öreg rókától hallottam, ha az e területen dolgozók komolyan vennék az engedélyezett munkaidőt, vagy a szakszervezet vétózna a leterheltség ellen, bizony az egész boltot, úgy ahogy van, be lehetne zárni...) — Az életem részévé vált ez a hajtás, talán ha nem csinálhatnám, hiányozna is. Szinte el sem tudom képzelni, milyen lehet egy nyári, vasárnapi séta a családdal ... De ezt a világért sem panaszként mondom — kezdi a beszélgetést Angyal László. (Éppen túl a harmincon, közel a „krisztusi korhoz", amikor a legtevékenyebb, legnagyobb tettekre kész állítólag a férfiember. Székesfehérváron érettségizett szakközépiskolában, hogy igazi jó szakmát szerezzen: rádióműszerész lett volna. Azaz a papír megvan rá . . . Igen ám, csak jöttek a nyarak, itt a Balaton-parton, Füreden, ahol él, és a sokszínű kavargás különös izzása, a bábeli zűrzavar, a messzi tájakról érkező izgalmas emberek, no és persze a csinos lányok .. .) ★ Csöndes, belső derűvel idézzük ezeket az éveket, amelyek erre a pályára vonzották. Jó lett volna velük szót érteni, megismerni őket, a világot, aminek egy-egy kis darabját idehozták a Balaton partjára. Sokszor el-elnézelődött srác korában az utazási irodák kirakata előtt, bámulva a messzi tájak kéken csábító színeit, átélve-képzelve az utazással járó megannyi izgalmas élményt. . . Akik ismerték, aligha lepődtek meg rajta, hogy amint tehette, az idegenforgalomban helyezkedett el, éppen tíz éve már. A Cooptourist füredi irodájánál kezdte kitanulni ezt a csábos, ám korántsem könynyű szakmát. Csak a családban zsörtölődtek egy kicsit vele, hogy vajon milyen kenyeret jelent ez egy férfinek, főként, ha van igazi, „rendes" szakmája . . .? — Furcsa így visszaidézni mindent, de az egész, azt hiszem, a nyelvtanulással kezdődött. Elkezdtem intenzíven foglalkozni a némettel, aztán az angollal, lengyellel, a szláv nyelvekkel. S ha az ember már pötyög néhány szót, hát használni is akarja. Ha valahol, hát itt aztán lehet. A Cooptourist jó tanulóiskola volt, végigcsinálta a legváltozatosabb munkaköröket: volt szállodai programszervező, belföldi társas ügyintéző, szállásmegbízott és csoportvezető. Jelenlegi munkakörében a harmadik évet zárja. Hozzá tartozik a paloznaki Nyárfa kemping, az autóskemping és a megszervezett — a sátrak és lakókocsik nélkül érkezőknek a környékben a fizetővendég-ellátás. Mint mondja, az is van olyan színvonalú, mintha lenne a kempingben motel, csak sokkal gazdaságosabb. . . Nyaranta így összesen egy zsúfolt napon négy és fél ezer ember kényelméért, jó közérzetéért felelős. Mert hiszen a vendégfogadás korántsem ér véget a sátorleveréssel. Millió egyéb óhaj-sóhaj, amiben segítséget vár, kér az idegen a nap huszonnégy órájában . . . ★ ülünk az üvegfalú recepciós irodában, kinn a csöndes, derűsen búcsúzó ősz. — Egy kis pihenés, egy kis magánélet, aztán kezdjük a felkészülést a következő szezonra. Lesz itt munka a tél hónapjai alatt, hiszen már most neki kell állni, ha nem akarunk csalódást okozni a következő nyár vendégeinek — mondja a fiatal kempingvezető. Aztán kicsit elmereng, mintha máris újra benépesítené birodalmát kavargó, nyüzsgő vendégeivel. Győri Varga György ★