Napló, 1986. július (Veszprém, 42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

Keresett a tapolcai bazaltgyapot Az új hőszigetelési szab­vány, valamint a magas energiaárak következtében megnőtt a kereslet a ta­polcai Szigetelőanyaggyár termékei iránt. A hő- és hangszigetelésre egyaránt alkalmas bazaltgyapotból ma már országos igényt elégítenek ki. A gyár ter­melési értéke 870 millió forint. Az Uzsáról szállított ba­zaltból kétféle terméket gyártanak: perlitet és ba­zaltgyapotot. Bazaltgyapot­ból különféle vastagságban és formában több mint hat­vanfélét, lemez-, cső-, zsi­nórszigetelőt gyártanak. Egy tonna bazaltgyapot be­építésével éves szinten 10 köbméter fűtőolajat lehet megtakarítani. Ezért érthe­tő, hogy az utóbbi időben megnőtt a kereslet a ta­polcai gyár termékei iránt. Hosszú szalagrendszereken érkezik az alapanyag a feldolgozóüzembe. Fóliába csomagolja a terméket a gép a gyártósor végén. Az Aföldre indul hamarosan a megrakott pótkocsis teherautó. La­kásépítkezés szigetelőanyaga lesz e szállítmány. Péterfay Endre képriportja • Kezd kimenni a divatból a sorompókezelő szak­ma a Balaton északi partján is. Ennek talán az érintettek örülnek leginkább, azok, akik naponta nyolc-tíz­­ezerszer is megtekerik a „kurb­­lit", hogy a csapórudak víz­szintesre ereszkedve, vagy ép­pen az ég felé mutatva jelez­zék, jön-e a vonat. Első a sorompó... Az ábrahámhegyi vasútállo­más azon a vonalszakaszon fekszik, amelyet még talán az idén elér a vasúti biztosítóbe­rendezések északi parti re­konstrukciója: a kábelek már a földben pihennek, rövidesen megkezdődhet az automatikus térközbiztosító berendezések szerelése, de egyelőre nincs hová elhelyezni azokat. Építke­zés nyomai mutatják: Ábra­hámhegyen ez a gond is nem­sokára a múlté lesz. Szolgálati szempontból egy­személyes állomás az ábra­­hámhegyi. Most éppen Kajás József látja el az állomásfőnö­ki, forgalmi szolgálattevői, so­rompókezelői és pénztárosi fel­adatokat. Ő ad egyúttal felvi­lágosítást arról, hogyan lehet eljutni a legegyszerűbben Tol­nába vagy Győrbe. Ilyenkor fejből sorolja a vonatok és hajók (!) indulási és érkezési idejét, csak pontosítás végett veszi elő kis asztalkája fiókjá­ból a hivatalos menetrendeket. Ha kell, kétszer-háromszor is elmagyarázza, melyek a leg­kedvezőbb csatlakozási lehető­ségek. — Sajnos, nincs mindenki megelégedve ezzel a „szolgál­tatással" - panaszolja. - A múltkoriban például valaki megkérdezte tőlem, mikor in­dul Fehérvárról autóbusz Ve­lencére. Azt ajánlottam neki, ezt legjobb lesz, ha Székesfe­hérváron kérdezi meg. Hát amit ezért kaptam ... A kis állomáson ilyenkor, hét közben, kevés az utas. Az üdü­lők, kiskerttulajdonosok árada­ta hét végén indul meg, bár ezalatt sem kell hatalmas tö­megeket érteni. Kajdi József mosolyogva mutatja a négy­­n­api bevételt: alig több, mint tízezer forint. Régebben, mikor még gyé­rebb volt a forgalom, négy so­rompó tartozott az ábrahámhe­­gyi „vonaljelentő őri szolgálati helyhez”. Ma már csak kettőn zsilipelhet át a megnövekedett forgalom.­­ Azelőtt az ember két órá­ra is leengedhette a sorompót és kész ... Most vonat előtt maximum négy perccel, legfel­jebb nyolccal engedjük le. A vonat jöhet ugyanis valamivel előbb, vagy később, de ezt ru­tinból érzi már az ember. Kis türelmet kér Kajdi József. Kilép a szűkös szolgálati he­lyiségből, s boszorkányos gyor­sasággal, egyszerre két kézzel tekerve a vasakat, leengedi mindkét sorompót. - Első a sorompó, második a térközjelző, s csak utána foglalkozhatunk az utasokkal, így biztonságos - magyarázza, és már odabent csikordul sú­lyosan keze alatt a térközjelző fogantyúja. Harmincnégy tekerés A kis állomáson négyen vált­ják egymást a szolgálati te­endők ellátásában. S ha va­lamelyikük beteg, vagy sza­badságra megy, hát hárman osztoznak a gondokban. — Tizenkét éve vagyok itt, de még egyszer sem tudtam elmenni úgy szabadságra, hogy előtte össze ne vesztem volna a főnökömmel — kommentál­ja a szűkös létszámhelyzetet Kajdi József. — De hát, ez van. Senki nem bolond, hogy idejöjjön a térközbiztosító jel­zőt húzogatni ... Ennek ellenére fejlődik a kis állomás, jelzi ezt az épít­kezés is. — Szép, új épületet kapunk, lesz vagy harminc méter hosz­­szú. De hát ideje is volt már. Megfordul itt sok nyugati tu­rista is, aztán kérdezik, hol a toalett, én meg csak fogom a fejemet, hogy jaj, csak oda ne ... Szóltunk már többször, hogy kellene ide egy tisztes­séges WC, itt van a víz is, de ugye nincs rá keret ... Közben megérkezik a „pi­­roska”, vezetőjét barátságos integetéssel üdvözli a „bakterit — bár nem tudom, helyénvaló megnevezése-e ez az ábra­­hámhegyi mindenesnek . . . Amint a vonat kifut az ál­lomásról, Kajdi József feleme­li a telefont, és egy szuszra jelenti: — Kilencvenhét ötvennégyes­ötös tér közbe érkezett Kajdi kö­szönöm ! — és a­­kagyló a he­lyére kerül. Együtt nézünk a távolodó szerelvény után. Az első so­rompó már nyitva, a második még lezárva. — Távolságnyi sorompó, tet­szik tudni, nem látszik ide. Ha a vonat eltűnik a kanyar­ban, várunk egy kicsit és fel­húzzuk azt is. Harmincnégy tekeréssel lehet felemelni a sorompót — teszi hozzá kér­désemre. Az egyetlen vasutas A tizenkét órás műszakból még kettő van hátra. — Ma motorral jöttem, este hét után megyek a szőlőbe permetezni. Ámbár, ha így dörög ... — néz gyanakvóan a hegyek fölött gyülekező eső­felhőkre Kajdi József —, nem lesz belőle semmi. — Mekkora szőlője van? — Nyolcszáz öl. — Szép nagy. — Nagy? — kerekedik e­l a szeme. — Ezen kívül még né­gyet művelek bérbe, van két hold kukoricám is, meg veze­tek két építkezést .. . — Rá van szorulva a ki­egészítő jövedelemre? — Nézze, 3820 forint az alapom, műszakpótlékkal kijön 4200-ra, ebből ma már nem lehet megélni. Amúgy meg jól jön a hétvégi telkesnek egy­­kis segítség a szőlőművelés­ben és az építkezésnél is. Ha jönnek szombaton, vasárnap, már nem tudnak építőanyag után szaladgálni. Az egyik is­merősömnek éppen most köl­töttem el százezer forintját — teszi hozzá pajkosan moso­lyogva. — Hatszázhetven OTP-s te­lek van azon a környéken, az mind a „felső tízezeré", tet­szik tudni, rabszolga nem ke­rül oda, én vagyok a proli egyedül ... A legtöbben saj­nos elisszák a pénzüket, hogy is mondjam, egy bizonyos fo­kot el kell érni, hogy az em­bernek célja legyen. Kajdi József családjában ő maga az egyetlen vasutas. — Nem is lesz más, mert két lányom van. Én sem akar­tam annak idején, huszonöt évvel ezelőtt a vasúthoz jön­ni, mikor a TIAC-nál fociztam Tapolcán. Csak hát elcsaltak a haverok, én meg ittragad­tam, és talán meg is szeret­tem . . . Elnézünk arrafelé, ahol né­hány hónap múlva már fény­sorompók biztosítják a vasúti átjárókat. Azután majd elég lesz télen két ember is a szol­gálat folyamatos ellátására. Addig viszont marad a teke­rés ... — Hoztam be egy kis saját olajat tegnap, végigkentem a sorompóemelő szerkezetet —, hogy egy kicsit könnyebb le­gyen . . . Búcsúzóul kezet fogunk, megköszönöm, hogy rabolhat­tam az idejét. — Áh, semmi — hárítja el Kajdi József a köszönetét. — Jöjjön csak be máskor is . . . Lékó Sándor A sorompóőr T­ÉRKÖZBEN A tévé képernyőjéről ismerjük Kinek kutat a A tévé képernyőjén, újságokban és kiadványokon sokan látják emblémájukon a földgolyót körülölelő feliratot: Konjunktúra- és Piackutató Intézet És sokan vannak, akik nem tudják pontosan, mit is jelent ez a név, nem ismerik közelebbről az intézet tevé­kenységét, nem tudják, hányan dolgoznak Budapesten, a Do­rottya utcai „bázison”, és kik segítik munkájukat. A legfontosabb kérdés persze az, hogy kik látják hasznát az intézet tevékenységé­nek, és mennyire eredményes ez a munkálkodás. A választ kezdjük azzal, hogy az intézet az 1986-os évtől válla­lati formában működik, a Külkereskedelmi Minisztérium állam­­igazgatási felügyelete alatt. Mondhatjuk, hogy legszebb ifjúkorát éli, hiszen huszonharmadik „életévében” van. 1964. január el­sején alakult, elődje a Kereskedelmi Kamara piackutató főosz­tálya volt. Jelenleg a KOPINT-nak 130 alkalmazottja van, akik sok hazai és külföldi szakemberrel dolgoznak együtt A közös feladat: a magyar külkereskedelem tevékenységével összefüggő népgazdasági, világgazdasági és nemzetközi kutatások végzése, valamint külpiaci információk biztosítása­­ a felső irányító szer­vek és az érdekelt vállalatok számára. Az államnak és a nagyvállalatoknak A gyakorlatban tehát két fő területre koncentrálódik az in­tézet tevékenysége: az alkal­mazott tudományos külgazda­sági kutatásokra, és a külke­reskedelmi információs szolgá­latra. A világgazdasági kuta­tó főosztály nevében jelzi fel­adatának színterét, az ágaza­ti kutató főosztály a magyar gazdasággal és külkereskede­lemmel kapcsolatos gazda­ságirányítási kérdésekkel fog­lalkozik. Az árupiaci osztály egyes termékcsoportok lehető­ségeit vizsgálja, így például a mezőgazdasági, a vegyipari termékekét. Több Veszprém megyei vállalat hasznosította e vizsgálatokat. Szerteágazó a mar­ketingffőosztály és az in­formációs főosztály tevékeny­sége is. 35 külkereskedelmi ki­­rendeltséggel áll szervezett partneri kapcsolatban a Kon­junktúra- és Piackutató Inté­zet. Több nemzetközi szerve­zet tagja. Export-import jo­gosítványuk széles körű lehe­tőséget biztosít a feladatuk el­végzéséhez szükséges informá­ciók vásárlására, illetve érté­kesítésére, összetetten kutatja az in­tézet a külgazdaságra ható tényezőket. Fontosak például konjunktúrajelentései, ame­lyek tartalmazzák az általá­nos piaci irányzatokat, vala­mint az adott időszak speciá­lis feltételválozásait­­ is. E vizsgálódások közé tartozik például a nemzetközi pénz­piac elemzése. A magyar kül­gazdasági politika és a nép­gazdaság tervkoncepcióinak kialakításával kapcsolatos mun­kában kiemelkedő helyet fog­lal el nemzetközi piaci pozí­ciónk megítélése, a nemzet­közi versenyképesség megálla­pítását szolgáló analízisek hasznosítása, az információk­ból levont következtetések a magyar gazdaságfejlesztés és külgazdasági politika célsze­rű alakításához. Részt vett a KOPINT a VII. ötéves terv nemzetközi gazdasági feltétel­­rendszerének feltárásában, közreműködik a magyar árfo­lyampolitika megalapozását célzó vizsgálatban, és annak elemzésében, hogy a világ­piaci kereslet milyen export­­fejlesztési lehetőségeket kí­nál, illetve milyen korlátokat sza­b, támasztására tanulmányokat. Ezt is igényelte több megyei gazdaságunk. Az exportáló nagyobb ma­gyar vállalatok harmada­ felé fordul a KOPINT-hoz informá­ciókért. Felmérést készítettek például a Hungária Műanyag­feldolgozó Gyárnak arról, hogy világviszonylatban milyen pia­ca lenne a műanyag tejespa­­lackoknak. Van-e igény a mű­anyag zöldség-gyümölcs re­keszekre, amelynek a beve­zetése a magyar export fo­gadtatását is befolyásolná. De a külföldi vállal­­atok is igény­be veszik az intézet informá­cióit. Például az egyik legna­gyobb külföldi gyógyszeripari vállalat, amelynek világszerte vannak irodái, rendszeres tá­jékoztatást vásárol a magyar gyógyszeripar helyzetéről, ter­veiről, gyártmányairól. Csökkenti a kockázatot Feltétlenül beszélnünk kell még az intézet kiadványairól, amelyek a népgazdaság bár­mely területén dolgozó, s a külső­­piacok helyzetében el­igazodni törekvők számára nyújtanak segítséget. Például a naponta megjelenő „24 óra a világgazdaságban”, vagy az Exportlehetőségek című, kéthetenkénti összeállítás. A KOPINT új, angol, német és magyar nyelven megjelenő fo­lyóirata, a „Kereskedelmi part­ner Magyarország" 45 fejlett tőkés és fejlődő ország gaz­dasági szakembereit tájékoz­tatja. És nem beszéltünk még az intézet nyilvános külkeres­kedelmi szakkönyvtáráról, amelyben 800 féle rendszere­sen megjelenő statisztikai ki­advány, folyóirat, heti- és na­pilap, valamint 17 ezer könyv szolgál szakirodalmi bázisul a kutató és információs tevé­kenységhez, de a vállalatok számára is hozzáférhető a könyvtár állománya és szol­gáltatásai. Tehát egy olyan szolgáltató vállalat a Konjunktúra- és Piackutató­­Intézet, amely az egész világot „behálózó” in­formációs rendszer távlati és napi friss adatai a­lapján tel­jesíti a rá bízott feladatokat. Viszonylag szolid áron nyújtja szolgáltatásait: a vállalatok­nak mindenképpen megéri, hogy a KOPINT-hoz fordulja­nak, mert az intézet tevékeny­sége révén csökken a nagy költséggel járó fejlesztések kockázata. I. E. A kisebbeknek és a szövetkezeteknek Az intézet bonyolult tevé­kenységéről eddig elmondot­tak azt a látszatot kelthetik, hogy csak a gazdaságirányí­tást, a kereskedelmi és ipari nagyvállalatokat szolgálják, ám a KOPINT célja az, hogy ezeken a hagyományos part­nereken kívül mind szélesebb körben dolgozzanak a kis- és középvállalatoknak, valamint a szövetkezeteknek is, elő­mozdítva világpiaci tájékozott­ságukat. Az intézet marketing­főosztálya a vállalatok egye­di igényeinek rendelkezésére ál, például vá­llalja fejleszté­si hitelkérelmek alátámasztá­sát piaci oldalról. Ma már a magyar bankok is megkövete­lik, hogy a hitelkérelmek piac­elemzést is tartalmazzanak, a gyakran emlegetett Világ­bank pedig mélyreható piac­tanulmányt igényel. A marke­tingfőosztály közvetlenül a vállalatok számára készít a Világbanktól kért hitelek alá­ NAPLÓ - 1986. július 1. kedd - J

Next