Napló, 1986. december (Veszprém, 42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
A csavarok Japánból érkeznek... Belépve egy műszaki áruházba, és futó pillantást vetve az ott sorakozó televíziókra, nyomban szembetűnik a különbség a hazai gyártású és az import (Nyugat-Európából, az USA-ból, illetve Japánból származó) készülékeik között. Míg az utóbbiak szinte kivétel nélkül metálszínűek,kávájuk műanyagból készült, vagy legalábbis műanyag hatású, addig az itthoniak „ruhája” — jó néhány éve változatlanul —, famintázatú műanyag fólia. Az ízlések és pofonok persze tudvalevőleg különbözőek, de nem lehet nem észrevenni, hogy itt voltaképpen divatról van szó: a nagy televíziógyártók, akik egyrészt a piaci verseny erős szorításában aligha függetleníthetik magukat fogyasztói igények változásaiatól, másrészt diktálják is a divatot, mostanság a fával szemben a matt metálszínekre esküsznek. Azt persze egy pillanatig sem hittem, hogy a hazai televíziógyárak azért nem követik a divatot, mert tervezőik nem érzékelik az új (?) áramlatokat. . . Videoton-bútorok ? A Videoton Elektronikai Vállalat televíziógyára veszprémi gyáregységében a termelés mintegy 70 százalékát a faipari munkák teszik ki, amelyek közé a televíziók káváinak az készítése is tartozik. (Nem számítva a kicsi, 31 cm-es képátlójúakat, amelyek műanyag „házba” kerülnek.) Ezek, s a hangdobozok alapanyaga rétegelt lemez, vagy forgácsis lap, amire famintájú műanyag fóliát ragasztanak. Mikor kérdezem Purth Miklóstól, a gyáregység főmérnökétől, hogy nem tartanak-e a faipari tevékenység visszaszorulásától, elmosolyodik: - Egyelőre nem fenyeget bennünket ilyen veszély - mondja. Ahogy végigjárjuk a gyártósorokat, válasz kerekedik miértre is. A fa alapanyaga a lemezek megmunkálásának, az üregek kivágásának, az igényelt formák kialakításának elsősorban az élőmunkaigénye nagy, a szükséges gyártóeszközök értéke alig-alil mérhető a műanyagfröccsöntő szerszámok több százezer forintos darabonkénti árához. S természetesen maguk az öntőgépek is horribilis összegekbe kerülnek. Manapság pedig legkevésbé beruházásra, gyártásfejlesztésre telik a vállalatoknak, nem beszélve arról, hogy kisebb sorozatú termékek gyártásánál meg sem térülnének az óriási költségek. A másik ok, amiért hosszú életet jósolhatunk a faiparnak a veszprémi Videotonban, az az, hogy a - főként a nagyobb - hangdobozok akusztikai szempontból is fa alapanyagot kívánnak. És a harmadik: a hifi-tornyok állványainak gyártása talán egy új profil alapjait is megteremtette. A bemutatóteremben mindenesetre már ott állnak a különböző méretű bútorok , amelyek a Nyugaton már elterjedt házi hangstúdiók elhelyezésére szolgálnak. E mintadarabok konvertibilis valutával fizető vevők számára készültek, de még nem lehet tudni, hogy A veszprémi gyáregység termelésstruktúrájában azért jelentős változás ment régibe az elmúlt években, s a műanyagalkatrész-gyártás 10, az elektroakusztikai szerelés pedig 20 százalékos részesedést ért el. A televíziókat jelenleg félkészre szerelik, a hangdobozok, hangfalak pedig kész termékként hagyják el a gyáregységet. Ez utóbbiak egy része a japán kooperáció keretében, a megrendelő címkéjével nak, ami önmagában indul útsokat mond a minőségi követelményekről. Más kérdés, hogy mennyire nem könnyű egy-egy cégnek kielégítő háttér nélkül megvetnie a lábát a nemzetközi élvonalban. A japán exportra készülő hangdobozokhoz ugyan mindössze kétfajta „alkatrészt” ami importból használnak fel, származik, de jellemző, hogy melyek azok. Az apró, ámde szép kivitelű A hangdobozok exportja az utóbbi időszakban egyébként némileg megtorpant, amit gyáregység vezetői a piac telítődésével magyaráznak. Ez azt jelenti, hogy olyan imponáló számadatokkal - mint amilyen például az volt, hogy 1980 és '85. között megkétszereződött a konvertibilis exportjuk —, ma i nem jellemezhető a veszprémi Videoton tevékenysége. Ugyanakkor jelentősen nőtt a nagyvállalat kivitele más termékekből, amelyekben az itteniek munkája is benne van. Összességében jól áll veszprémi gyáregység a termeléssel, ahogy Varga Tibor igazgató megfogalmazta, „jobban az időarányosnál”. Ezt nem kis részben jó ösztönzőrendszerüknek tulajdonítják. Például az idén rendelkezésre álló bérfejlesztési lehetőség 20 százalékát is közvetlen ösztönzésre használták fel, előre meghatározott konkrét célfeladatok teljesítését szabták a kifizetés feltételéül, így a vezetők keresetüknek 30-35, a többiek 8-10 százalékát célprémiumként kapják. A nagyvállalatnál ebben az évben vezették be azt a hatékonyság javítására serkentő új rendszert, amely a gyártmányok előállítási idejéből megtakarított minden órát 2 forint prémiummal jutalmazza. Az eredmény már jelentkezett a veszprémi gyáregységben is, különböző műszaki fejlesztések, újítások, célgépek képében. Akiknek részük volt benne, természetesen megkapták a honoráriumot, üzlet lesz-e a folytatás.(Ezekből az „állványokból” egyébként alighanem a jó ,kisbútorok után hiába áhítozó honfitársaink is szívesen látnának egyet-kettőt lakásaikban, még ha nem is hangstúdiót alakítanának ki belőlük.) csavarok és a műszaki paramétereket feltüntető öntapadós címkék. (Ezeket nem tudja a hazai háttéripar - az Akainak megfelelő minőségben - rendelkezésre bocsátani. Gondjaik vannak a hazai gyártású fólia, s a forgácslapok minőségével is. Ez utóbbiak például rendkívül sok problémát okozhatnak, mert a hangdobozok és a tévékávák is hajtogatással készülnek, amit különböző bevágások, profilok bemarása tesz lehetővé. Ha nem elég tömör a lap, ha szakad a bemarás mentén, nem tudják kialakítani azokat a szép éleket, amelyek pedig az ilyen jellegű termékeknél alapkövetelményt jelentenek. A különlegesebb (?) igényű külföldi vevők számára készített termékek borítására használt metálszínű fóliákat pedig importálják. Ami nem az elképzeléseknek megfelelően alakult, az a gyáregység gyártóberendezéseinek fejlesztése. Erre sajnos — összefüggésben a gazdaság jelenlegi helyzetével — az idén (is) kevés pénz került, aminek a következményeit a géppark bruttó és nettó értéke közötti mind tágabbra nyíló olló jelzi. Nem elhanyagolható része van ennek a ténynek az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerőhiányban is, hiszen csakis a korszerű technika mérsékelhetné számottevően a termelés élőmunkaigényét. Szente Ottó Háttér nélkül Óránként 2 forint Rizstermesztési mérleg Ebben az évben jó eredményt értek el a hazai rizstermesztő gazdaságok a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés keretében. A több mint 11 ezer hektáron termesztett rizs átlagosan csaknem 4 mázsát hozott hektáronként. Jó volt a termés minősége is. Az idei rizstermesztés mérlegét megvonva a szakemberek megállapították, hogy a telepek műszaki állapotának javulásával, a korszerűbb technológia bevezetésével egyre inkább csökken az időjárás meghatározó szerepe. Különösen érvényes ez a nyolcvanas évek eleje óta, amikor megkezdték a rizstermesztés feltételeinek gyors ütemű javítását. Nagy teljesítményű lézerrel vezérelt talajvízszintező gépeket állítottak munkába, s az elmúlt években a hazai rizstermő területeknek már mintegy háromnegyedét felújították. Ennek eredményeként mindenütt egyenletes a vízborítás, ha nagy a magassága, gyorsan el lehet vezetni, ha kevés a víz, hamar tudják pótolni. A KITE-gazdaságok 1986- ban 3000 hektáron rizstelep-építést, illetve végeztek karbantartást, s a kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a szokottnál rövidebb idő alatt betakarítsák a termést. A jövő évre nézve biztató, hogy az ideihez hasonló nagyságú rizsterület felszántása a rendszerközpont szakembereinek irányításával már csaknem teljes egészében megtörtént. Az üzemek többségében elvégezték az alapműtrágyázást is, és meghúzzák vagy jelenleg készítik a téli csapadék elvezetéséhez szükséges barázdákat. Kultúraterjesztő egyesület Beszélgetés a MÉTE megyei szervezetének titkárával Ma, december 1-én a MÉTE megyei szervezetének vezetősége a MTESZ megyei végrehajtó bizottságának ülésén számol be fennállásának hároméves munkájáról. j A MTESZ szervezeti életével többször foglalkoztunk lapunk hasábjain, a MÉTE tevékenységéről eddig kevés szó esett.Sokan nnem is tudják, mit jelent a talányos betűszó. MÉTE:Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület. A megyei szervezet 1983 márciusában alakult 2 tagú vezetőséggel, melynek elnöke: dr. Szigeti Árpád, a Veszprém megyei Tejipari Vállalat igazgatója, titkára dr. Vajay József, a Badacsonyvidéki Pincegazdaság fejlesztőmérnöke. A MÉTE megyei titkárától, dr. Vajay Józseftől érdeklődtem a tudományos egyesület feladatairól. - AMÉTE i az élelmiszeripar különböző ágazatainak szakembereit- a húsipartól a szesziparig -tömöríti egyetlen tudományos egyesületbe. Ebből milyen előnyök származnak? - A MÉTE tevékenysége közelebb hozza az élelmiszeripar különböző szakterületeit, a jelentkező új problémák gazdasági, technikai megoldásának modelljeit. Rendszeressé vált a hasonló szintű vállalati vezetők találkozása, hogy kötetlen eszmecsere formájában egymástól tanulva vitassák meg gondjaikat. Immár hároméves tapasztalat, hogy az egyesület képes képviselni az élelmiszeripari ágazatok érdekeit. Az egyesület vezetősége irányadó fórumokon állt ki az élelmiszeripar műszaki dolgozóinak jobb erkölcsi és anyagi megbecsülése, valamint az elavult technikai berendezések szükségszerű korszerűsítése mellett. A megyei egyesület azt is feladatának érzi, hogy az élelmiszeriparhoz közelálló, korszerűen felszerelt nagyvállalatok segítőkészségét felderítse. Különösen a váratlan meghibásodás gyors elhárításában tudnak segíteni a fejlett technikai kultúrával rendelkező nagyvállalatok a bajba jutott élelmiszeripari üzemeken. Vállalaton belül mi a MÉTE-szervezet legfontosabb tevékenysége? - Az új, illetve pályakezdő műszaki szakemberek beilleszkedésének segítését, az üzemi munkára felkészítését tekinti alapvető feladatának a MÉTE-szervezet. Az egyesület azért is küzd, hogy lehetőleg képzettségének megfelelő színvonalú munkát kapjon a műszaki szakember. Az eddig elmondottakból is kiderült, hogy jogos és régóta halmozódott igényeket elégít ki az egyesület. Segít egymással megismertetni a különböző vállalatoknál dolgozó szakembereket, tapasztalatcserékkel segít elmélyíteni műszaki kultúrájukat. Az egyesület fontos feladata tehát az egymástól való tanulás szervezeti kereteinek a biztosítása. A MÉTE országos és megyei területi szervei mellett szakosztályok is működnek, melyek a szűken értett belső szakmai problémákkal foglalkoznak. Hány szakosztály működik a MÉTE-n belül? - Tizennyolc - a baromfiiparitól az üdítőipari szakosztályig. _ - Kérem, említsen még néhányat. - Boripari, cukoripari, húsipari, söripari, gabonafeldolgozó-iipari, szeszipari, mikrobiológiai - ami tejipari, hirtelen eszembe jut. - Milyen időközönként tartanak központi rendezvényeket a szakosztályok? - Kéthavonta. Egyénileg is küldenek meghívókat. Ugyanakkor a megyékben is vannak szakosztályi összejövetelek. - Veszprém megyében a 3 év alatt hogyan alakult a MÉTE-tagság? - A megalakuláskor 268-an voltunk, jelenleg 361 a taglétszám. Nemcsak gyarapodott, hanem fiatalodott is a MÉTE megyei szervezete. - Legutóbb Vas és Zala megyében magam is szemtanúja voltam, hogy mennyire sikeresek, jól szervezettek a MÉTE tapasztalatcserés tanulmányutak, melyeknek ön a vezetője. Mi a siker titka? - Amit az ember elvállal, azt csak jól szabad csinálni. Szoktam mondogatni: „Aki nem tud vezetni, ne vezessen, aki nem tud szervezni, ne szervezzen.” A programot körültekintően kell előkészíteni, az időt csak így lehet tartani. A „csúszások” mindenkit idegesítenek. - Az üzemlátogatásokat, a tájékoztatókat élénk érdeklődés kíséri. A szakemberek szinte lázba jönnek, ha ötletes megoldással találkoznak . . . - A tanulmányutakon mindig akadnak hasznosítható, adaptálható mintáik. Létezik az ún. üzemi vakság, amely ostobán ragaszkodik a régihez, a megszokotthoz. Látni, szakmailag kulturálódni segítjük az élelmiszeripari szakembereket. Az igényesség általában is jellemző a METE-kirándulásokra. Igaz, radikális árengedménnyel, de legutóbb is buki Thermal Hotel pazar be rendezését, fürdőmedencéjét élvezhették a tanulmányút résztvevői... - Meggyőződésem, hogy a szakmai kultúra elválaszthatatlan az általános emberi kulturáltságtól. A MÉTE mindkettővel törődik. Ezért határoztuk el klub létrehozását, amely nem a szőkébb értelemben szakmai, hanem az általános műveltség igényeit hivatott kielégíteni. A mai hajszolt élet korszakában is sóvárognak közösségi élet után az emberek. Ha nem lenne MÉTE, ki kellene találni ... - Külföldön is voltak tanulmányúton? - Az alakulás évében, 1983- ban Csehszlovákiában 3 nap alatt 7 élelmiszeripari üzemet néztünk meg. Szakembercserés tanulmányutakat szerveztünk az NDK-ba, Lengyelországba, Jugoszláviába. - A MÉTE megyei szervezete mit tesz a táplálkozástudomány legújabb eredményeinek az elterjesztéséért? - Kitűnő a kapcsolatunk a Magyar Táplálkozástudományi Társasággal. Tanácskozásaikon részt vesz a MÉTE képviselője. Így a helyes táplálkozástudományi kutatásokról első kézből értesül az egyesület. Az üzemek hasznosítják a kutatások eredményét. Például: a tudomány bebizonyította, hogy a korpa magába szívja a szervezetbe került nehézfémeket. A kipufogógáztól fertőzött levegővel jut szervezetünkbe az ólom. Ezt a káros anyagot mossa ki belőlünk a kefirrel elfogyasztható korpa. Köszönöm a figyelmeztetést. Eddig ezt csak amerikai divatnak gondoltam. A korpát némi áttétellel disznóhús formájában fogyasztottam szívesen . . . Horváthy György A „fekete fej” színei Fodrász szakmai bemutató Veszprémben Míg hazánkban szinte a sampon a kizárólagos hajápoló szer, tőlünk nyugatra mind elterjedtebb a különféle hajöblítők, balzsamok, ionizálók, bemosók és egyebek használata. Az NSZK-ban például már 1983-ban is a hajápolásra fordított kiadásoknak csak egyharmadát költötték samponra, a többit az említett egyéb szerekre. Várható, hogy a divat nyomában Magyarországon is hasonló folyamat indul meg, s ebben üzleti fantáziát lát a világ egyik leghíresebb hajápolási cikkeket gyártó cége, a hamburgi székhelyű Schwarzkopf GmbH is. A CAOLÁ-val és a CHEMO-CAOLA külkereskedelmi közös vállalattal alapított budapesti székhelyű vegyesvállalata, a Schwarzkopf Kozmetikai Kft. az idén februárban kezdte meg termelését. Új termékek bevezetése, mégha olyan világhírű védjegy kínálja is, mint a „fekete fej" (ezt jelenti a „schwarzkopf" szó) különleges figyelmet kíván, s a nagyközönség mellett fontos, hogy megismertessék a szakemberekkel is. „A fej, aki mindent tud a hajról” — ez a cég jelmondata ezért a Magyar Fodrász Kozmetikus Egyesülettel Magyarországon együttműködve egyedülálló oktatási programot szervezett, melynek utolsó előtti állomása (az utolsó nap tegnap a budapesti Átrium Hyatt Hotelben volt) Veszprém volt. Szombaton délután nagyszámú érdeklődő Veszprém megyei és székesfehérvári fodrász jelenlétében mutatta be az új készítményeket a nagyközönségnek szánt Golf hajöblítő és Schauma sampon, valamint a szakemberek számára készülő Natural Styling dauervíz és fixáló, Natural Styling hajlakk, az Igora Royal hajfesték és a hozzá tartozó Oxigenta — használatához szükséges új fodrásztechnikát egy válogatott magyar fodrászcsapat Werner Schuhman, a Schwarzkopf GmbH vezető fodrásza irányításával. A csapat tagjai - Buzási István, Kászonyi András, Mátyás Géza, Szécsényi István és Tóth Ildikó - előzőleg a Schwarzkopf GmbH oktatóbázisán egyhetes különképzést kaptak. A látványos bemutatón konzultációs lehetőség is volt, az érdeklődő szakemberek kérdéseire Heiko Delventhal, Schwarzkopf GmbH festékszaka értője válaszolt. Bemutatták a magyar fodrászok számára készített Igora Royal video oktatófilmet és írásos oktatóanyagot is kapott minden résztvevő. A magyar fodrászoknak eddig is jó hírük, nagy tekintélyük volt a nemzetközi fodrász szakmában. Ezt bizonyítja, hogy a következő fodrász Európa-bajnokságot jövőre Budapesten rendezik. A szoros, közvetlen kapcsolat a világ nagy gyártócégeivel minden bizonnyal további lendületet ad a szakma fejlődésének. A szombati bemutató sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a neves szakembereket vendégül látó Bakony Szolgáltató Szövetkezet figyelmes házigazdának bizonyult, s a középfokú nevelési központ aulája kitűnő körülményeket teremtett a látványosságnak sem utolsó szakmai programhoz. NAPLÓ - 1986. december 1., hétfő - ^