Napló, 1987. január (Veszprém, 43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

velégh­iadó MOSZKVA kedvezőek a távlatai a köl­csönösen előnyös szovjet-kí­nai együttműködésnek, különö­sen a gazdaság, a­ kereskede­lem területén - állapította meg a leningrádi főkonzul, a Moszkovszkije Novosztyi című szovjet lap szerdai számában megjelent nyilatkozatában. Csan Csen a kétoldalú vi­szony javulásának világos je­leként értékelte azt, hogy a közelmúltban Leningrádban kí­nai, Sanghajban pedig szov­jet fő­konzulátust nyitottak. El­mondta a moszkvai lap tudó­sítójának, hogy már találko­zott a leningrádi tanács veze­tőjével, és nagy érdeklődéssel hallgatta meg a város jelené­ről, fejlődéséről elmondotta­kat. WASHINGTON Megállapodás nélkül ért vé­get szerda este Hágában az az amerikai-iráni megbeszélés, amelyen a feleknek több mint félmilliárd dollárnyi, amerikai bankokban befagyasztott iráni tőke sorsáról kellett volna dön­teniük. Az 507,7 millió dollár visz­­szatérítéséhez egy amerikai bíróság augusztusi határozata teremtett jogalapot, s az átuta­láshoz akkor a Fehér Ház is el­vi beleegyezését adta. A végre­hajtás részleteiről tartott há­gai megbeszélés kudarcának oka Irán szerint az amerikai fél jóakaratának hiánya. A wa­sh­i­ngton­i k­ü­l­üg­ym­inisztéri­um azonban úgy véli, hogy a tár­gyaláson történt haladás, s az amerikai küldöttség most „a következő forduló előkészítése végett” utazik haza. Egyes vé­lemények szerint a tárgyalások sikere esetén Irán latba vetné befolyását a Bejrútban fogva tartott amerikai túszok szaba­don bocsátásáért. PÁRIZS A francia kormány szerdán immár második szűkkörű ülé­sét tartotta a vasutassztrájk­kal kapcsolatban, s eddigi irányvonala folytatását ígérte. A Mitterrand elnök nélkül tar­tott tanácskozáson Jacques Chirac minisztere­l nöik elnökölt és szóvivője szerint megállapí­tották, hogy a tárgyalások folytatódnak a vasutasok kép­viselői és az államvasutak ve­zetői között. A szóvivő a kormány nevé­ben ismét azzal próbálta in­dokolni a vasutasok követelé­seinek elutasítását, hogy a kormány fő feladatának a gazdaság fellendítését tartja, s ennek eredményeként a mun­kanélküliség csökkentését. Eh­hez „minden francia erőfeszí­tésére” szükség van és a vas­utasok úgy nyilváníthatják ki legjobban szolidaritásukat a munkanélküliekkel, ha csak annyi fizetésemelést követel­nek, amennyi vásárlóerejük fenntartásához szükséges. A kormány tehát azt kívánja, hogy a megkezdődött tárgya­lásokon olyan megoldás szü­lessék, ami megfelel a bérfej­lesztési plafonnal kapcsolatos elképzelésének és mindkét fél számára elfogadható. SZLOVÉN ÚJÉVKÖSZÖNTŐ Újévre virradóra érdekes népszokásokat elevenítettek fel Nyugat-Magyarország szlo­vén nemzetiségű falvaiban. A víz az év e néhány órájának a „főszereplője”: színes papír­szalagokkal feldíszített fenyő­­fócskával­­ajándékozták­ meg a kutakat, forrásokat. Szakony­­faluban például újév hajnalán a kutakból merített vízből it­tak, mosakodtak az emberek , vízből adtak az állatoknak is, hogy egész évben egészsége­sek legyenek. Orfaluban a fel­­bokrétázo­tt kútnál találkoztak a szerelmesek, s a fiú meg­hintette vízzel a választottját. Ezért azután meghívták a lá­nyos házhoz és megvendégel­ték. 2 - NAPLÓ - 1987. január 2., péntek Hatvanöt éves a Chilei Kommunista Párt Nemzeti egységben a diktatúra megdöntéséért — Gazdag tapasztalatokat szereztünk a három chilei diktá­tor idejében végzett illegális munkában, é­s sokat tanultunk más országok történelméből is — nyilatkozta nemrégiben Alamiro Guzman, veterán chilei kommunista, aki a most hatvanöt éves párt történetének felét illegalitásban töltötte. A fent idézett sza­vakból az is kiolvasható, hogy hiába volt a Pinochet-rezsim el­múlt tizenhárom éves terrorja, a kommunisták üldözése — a párt a legkegyetlenebb napokat is túlélve ma olyan politikai erőként lép fel, amely radikalizálja a „harmadik diktátor”, Augusta Pi­nochet jobboldali kormánya elleni mozgalmat. A kommunisták túlélték a kormány által szakszervezeti bázisaik ellen intézett tisztogató akciókat, ,sőt, növelték befolyásukat az egyetemisták, valamint a nyomornegyedek lakóinak körében. Latin-Am­erika legrégebbi kommunista pártja persze fájdal­mas, s — emberéletekről lévén szó —, soha nem pótolható veszteségeket szenvedett. Chilei kommunista vezetőktől származó információk szerint az 1973-ban még 50 ezres létszámú párt egyötödét száműzték, vagy a hadsereg terrorjának estek áldo­zatul. A párt alapját jelentő sejtek azonban érintetlenek ma­radtak, s ezzel a szervezeti felépítéssel a kommunisták a töb­bi párthoz hasonló sikerrel, sőt, ha lehet, még hatékonyabban terelgették politikai mederbe az ország gazdasági válsága mi­att egyre nyíltabban jelentkező elégedetlenséget. Kétségtelen tény, hogy Pinochet diktátor számára a tizenhar­madik esztendő nehezebbnek bizonyult az előzőeknél. Olyannyi­­ra, hogy egyes sajtóelemzések egyenesen a tábornokelnök köze­li búcsúját jövendölték. Mindenekelőtt a térség demokratikus változásai, az argentin és a brazil katonai kormányzat bukása, és az uruguayi fordulat jelezte, hogy más szelek fújnak Patago­nia felől. Chile esetében vihart emlegetni nem tűnik túlzásnak. Az utóbbi három esztendő tömegmegmozdulásait, a szinte egymást érő tiltakozó akciókat figyelembe véve érthető a Fehér Ház aggodalma. Pinochet országa a „nicaraguai megoldás” felé ha­lad, s ha idejében nem tömik be a réseket, a tömegmozgalom feltartóztathatatlanul elsodorja a jelenlegi diktatúrát. Számos példa bizonyítja az amerikai taktika­váltás tényét. Elliot Abrams, az illetékes külügyi államtitkár egyik beszédében például azt fejtegette, hogy a puccsok ideje lejárt, a fegyveres erőknek a demokráciát kell védelmezniük. Ugyanő a napokban még egy­értelműbbé tette az amerikai kormányzat módosult álláspontját: „Az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint, hogy gaz­dasági szankciókkal gyakoroljon nyomást Chilére." Nem árt tisztázni: a washingtoni lépésváltást korántsem az emberi jogok Pinochet általi durva megsértése, netán a beígért demokratikus változások elmaradása provokálta. Sokkal in­kább a már emlegetett tömegmozgalom, a diktatúra ellen mind egységesebben fellépő ellenzék fenyegető ereje. Egység — ez a chilei baloldali politikai mozgalom kulcsszava. Sajnos, egy év­tized is­­kevés volt a katonák elleni összehangolt támadásra. Bár valójában valamennyi ellenzéki erő a diktatúra felszámo­lásáért küzdött, a módszerekben azonban egészen a közelmúltig nem tudtak megegyezni. Míg a kommunisták által irányított baloldali tömörülés, az MDP tömegek mozgósítását, radikali­­zálását akarta szembeállítani az erőszakra épülő diktatúra ál­lamgépezetével, addig a polgári pártok félelemmel gondoltak arra, hogy a népet harcba vigyék. Ők kizárólag a békés ellen­állásra, a politikai akciókra korlátozták tevékenységüket. A döntő változás a közelmúltban történt, amikor a burzsoázia számára is világos lett, hogy Pinochet 1997. előtt semmiképpen sem akar távozni a színről. Ekkor a legjelentősebb ellenzéki erőknek végre sikerült közös álláspontra jutniuk a közvetlen feladatokat illetően. Felhívást fogalmaztak meg „Chile népének követelései” címmel, amelyben felszólítják Pinochetet, hogy tá­vozzék a hatalomból, s egyszersmind kiadták a jelszót: ha a diktátor nem akar magától menni, a népnek kell megdöntenie! Seres Attila „A döntő változások útjára léptünk” Gorbacsov újévi üzenete Az elmúlt esztendőt a tuda­tos útkeresések, a megfeszí­tett munka, az átalakítások, az elképzelések és tervek valóra váltása jellemezte. Az elmúlt évben erősödött a békéért ví­vott iram - állapította meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet népihez intézett újévi üzenetében, amely a szovjet televízióban hangzott el. Az SZKP KB főtitkára meg­állapította, hogy a gazdasági élet minden területén sikerült továbblépni, és leküzdeni a pangás jelenségeit. Lényege­sen gyarapodott a nemzeti jö­vedelem, a gyarapodás meg­haladja a négy százalékot. Fordulat előtt állnak a társa­dalmi és szociális problémák hatékonyabb megoldása terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az új esztendőben még jobb tel­jesítményeikre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál széles körben be kell vezetni az új gazdálkodási módszere­ket, döntően javítani kell a ter­mékek minőségét. Hasonló, nem kevésbé fontos és bonyo­lult feladatokat kell­­megolda­ni a szovjet társadalom éle­tének más területein is.­­ A döntő változtatások út­jára léptünk, mégpedig közös megegyezéssel - mondta Mi­hail Gorbacsov és hozzáfűzte: ugyanakkor érzékelhető még az egy­ helybeni topogás, a kö­zömbösség, egyesek abban­­re­­mény­kednek, hogy minden visz­­szatér a régi mederbe. Ez az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadalmat az átszervezés útján. Határozot­taknak és következeteseknek kell lennünk. A legcsekélyebb megingást sem engedhetjük meg magunknak. Politikai és erkölcsi álláspontunk az, hogy a szocia­lista rendszer fejlesz­tésének hatékony eszköze a kezdeményezés, a felelősség­­tudat, a bírálat és a nyilvá­nosság, a demokrácia és a fe­gyelem. Külpolitikai kérdéseket em­lítve az SZKP KB főtitkára rá­mutatott: a­­nukleáris szemben­állás új gondolkodásmódot­ kö­vetel meg a nemzetközi poli­tikában. A Szovjetunió átfogó béke­kezdeményezéseket tett, hogy megjavuljon a nemzetkö­zi légkör. A legnagyobb jó­szándékkal terjesztettük elő java­slatai­n­kat Rey­k­ja­víkba­n. Ez volt az a pillanat, amikor az emberiség megláthatta az atomfegyvermentes világ kör­vonalait. Sajnos, számos nyu­gati politikus Reykjavíkra való reagálása megmutatta, hogy milyen erős még a régi, kon­zervatív gondolkodás, milyen messze áll egyes kormányok politikája a népek igazi aka­ratától. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta: őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk fel mindazoknak, akik amellett vannak, hogy azonnal kezdőd­jenek tárgyalások az atom­fegyver-kísértetek teljes betil­tásáról. Őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk azok­nak, akik az atomfegyverek számának csökkentését, illetve teljes megsemmisítésüket köve­telik, továbbá azt, hogy az egyenlőség és az általános biztonság elvei alapján fej­lődjenek a nemzetközi­­kapcso­latok. A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak i­s világosnak kell lennie mindenki számára. Békesze­rete­tünknek semmi kö­ze a gyengeséghez. A szovjet emberek békés munkáját meg­védjék. A szocializmus vívmá­nyait az erős, korszerűen fel­szerelt szovjet fegyveres erők védelmezik. Az újév alkalmából szívé­lyesen üdvözöljük a szocialis­ta országok népeit, mindenkit, aki küzd a békéért és a tár­sadalmi haladásért, minden jót kívánunk a Föld valameny­­nyi népének - hangzott el Mihail Gorbacsov üzenetében. Mi történt Alma-Atában? Az alma-atai események esz­meileg és politikailag kijózaní­­tóak voltak, keserű leckét kap­tunk a korábbi években elkö­vetett hibáink miatt — írta a Lityeraturnaja Gazeta január 1-jei dátumozási számában Anvar A­mzsanov, kazah író, aki az események egyes össze­függéseire világított rá. Minden a Kazah Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának soros ülése után kezdődött, ahol a döntéseket a kommunis­ták túlnyomó többsége megsza­vazta — írta Alimzsanov. — En­nek ellenére valakinek rábeszé­léssel, hazugsággal és fenye­getéssel sikerült politikailag analfabéta fiatalokat az utcák­ra és a terekre kivinnie. A tör­ténelem legsötétebb korszakai­ból eredő, az élet által már félredobott, nacionalista jel­szavak hangzottak el. A diá­kok kezébe ellenséges tartal­mú transzparenseket adtak. A tömegbe garázda, részeges személyek, társadalomellenes elemek vegyültek. A vasrudak­­kal, botokkal és kövekkel fel­fegyverkezett nekivadult bot­rányhősök verték és szidalmaz­ták az embereket, gépkocsikat gyújtottak fel, betörték az üz­letek kirakatait, a kollégiumok és más középületek ablakait. A rendőrök és az önkéntes rendfenntartók azonban meg­fékezték a tombolást. Mostanra világossá vált, hogy provokáció történt, vi­szályt kívántak kelteni az em­berek és a népek között - ál­lapította meg a kazah író, majd emlékeztetett arra, hogy 255 évvel ezelőtt a kazah nép önként csatlakozott Oroszor­szághoz, s a cár­i korszakban sok száműzött élt, lelt a maga és utódai számára végleges otthont Kazahsztánban. Alim­zsanov megállapította, hogy egy nemzet sem élhet elszige­teltségben a kazah történelem és kultúra szorosan összekap­csolódott a többi testvéri nép, mindenekelőtt az orosz nép történelmével és kultúrájával. A szocializmus szent vívmá­nya a Szovjetunió népeinek barátsága és összeforrottsága. - hangsúlyozta Alimzsanov, majd feltette a kérdést: vajon december 17—18-án miért tá­madtak erre a vívmányra? A választ az utóbbi évek történé­seiben és légkörében lelte meg. Mint írta, akkoriban a mutatók, a számadatok voltak előtérben, az emberek a szá­mok árnyékában maradtak. Ki­alakult a megvesztegetés, a korrupció gyakorlata, a kép­mutatás. A hatalom birtokosai egy valamit mondtak a tribü­nökön, de cselekedeteik már nem voltak összhangban ezzel. A protekcionizmus, a hízel­gés, a hajbókolás vezetői kul­tuszt szült falusi, járási, terü­leti és köztársasági szinten egyaránt. Az alulról jövő bí­rálatot Kazahsztánban az utób­bi évtizedekben a nullára re­dukálták. Súlyos következmé­nyek vártak arra az emberre, aki bírálni merészelt. Mindez az emberekben egykedvűséget, passzivitást keltett, táplálta az ingyenélősködést, a karrieriz­must, a porhintést. Felmerül a kérdés, mit akar­tak azok, akik az utcákon és a tereken tomboltak? Decem­ber 17 -én a párt, a tanácsi és a társadalmi szervek képviselői javasolták, hogy az, aki akar, lépjen föl a tribünre, onnan mondja el, mit akar, nyugodt módon vitassák meg a helyze­tet. Azok közül azonban, akik a meggondolatlan fiatalokat izgatták, esztelen cselekedetre bujtogatták senki nem jelent­kezett. Voltak azonban mások, akik felmentek a tribünre. Köz­tük egy csemegeüzlet eladónő­je is, aki magáról mesélt és arról, hogy milyen nehezen szerzett lakást. Végül, az el­mondottaktól függetlenül fel­kiáltott: miért küldtek „más­honnan” Kazahsztánba vezetőt. (Ezzel Gennagyij Kolbinra, a Kazah KP KB most megválasz­tott orosz nemzetiségű vezető­jére utalt.) Türelmesen megma­gyarázták neki, ki ez a vezető, hol dolgozott, s hogy a Kazah KP KB, amelynek közel a fele kazahokból áll, választotta meg őt. Ezek a napok kijózanító esz­mei-politikai megvilágosodást jelentettek. Keserű leckét kap­tunk a korábbi években elkö­vetett hibáink miatt, amikor az új típusú emberért folytatott harc a barátság példáinak lel­tárba vételére, s az e téren el­ért sikerek ismételgetésére kor­látozódott. Észrevétlenül hal­mozódtak azonban azok a té­nyek, események, amelyek a barátságot aláásták. Alimzsa­nov az őszinteség hiányára ve­zette vissza, hogy az elmúlt években nem merült fel semmi­féle kifogás az internacionalis­ta neveléssel kapcsolatban. „Hiszem, mély meggyőződé­sem, hogy eljön az az óra, amikor megtudjuk, kik voltak az alma-atai események szer­vezői. Most, még inkább, mint valaha, az igazságra és csak­is az igazságra van szüksé­günk” — hangoztatta a moszk­vai irodalmi-politikai hetilap hasábjain a kazah író. Diáktüntetés Pekingben Csütörtökön a kora délutáni órákban többszáz diák megle­petésszerű tüntetést tartott a pekingi Tienanmen-téren. A hatalmas tér zömét a kí­nai rendőrség egész nap lezár­va tartotta. A rendőrkordonon nem engedtek át sem kínaia­kat, sem külföldieket. Az indo­kolás az volt, hogy úttörők tar­tanak ünnepséget a téren, a forradalom mártírjainak emlék­művénél. Megfigyelők szerint azonban a teret azért zárták le, mert a pekingi egyeteme­ken napokon át röplapokon és nagybetűs faliújságokon arra szólították fel a diákokat, hogy január elsején vonuljanak fel és tartsanak nagyszabású tö­megtüntetést a Tienanmen-té­ren. A Tienanmen-téren lévő tör­ténelmi múzeum közelében összegyűlt diákok hirtelen transzparenseket szedtek elő és hangos tüntetésbe kezdtek. Egyebek között követelték, hogy a pekingi városi tanács vonja vissza a tüntetések kor­látozására vonatkozó rendelke­zéseit. A nagyrészt a Peking egyetemről kikerült diákok él­tették Teng Hsziao-pinget, de egyidejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. A készenlétben álló rendőrök kö­rülbelül tíz perc leforgása alatt feloszlatták a tüntetést és a diákok közül tizenötöt „kihall­gatás és nevelés” céljából a helyszínen őrizetbe vettek. A városi tanács szóvivője közölte hogy a csütörtöki mi­nitüntetés szervezőit és hang­adóit felelősségre vonják, mert a tüntetés illegális volt. A szervezők ugyanis nem tettek eleget a városi tanács korábbi rendeletének és nem kértek engedélyt a tüntetés megtar­tására. Minden napra szükség van (Folytatás az 1. oldalról) K­ét összegű kereskedelmi hitelt is sokra becsülik a gazdasá­gok. A korábbi helyzetéből kimoz­dult állattartási kedv - külö­nösen az aszály okozta termés­­kiesés hatására — a Tszker ta­karmány-kereskedelmét, a kis­termelők tápellátását nehéz helyzet elé állította. A Tszker, hogy a folyamatos ellátást biz­tosítsa, más megyékből mintegy 2500 vagonnyi kukoricát és egyéb takarmánygabonát ho­zott be. A Tszker 1987. évi tervei kö­zött egy raktáráruház és egy kölcsönzőbolt létrehozása is szerepel. A kölcsönzőboltban a kínálat a mezőgazdasági kis­gépektől az áramfejlesztőig, a gépkocsi utánfutóig terjed . . . PáPAI HÚSKOMBINÁT Teljesítette ellátási feladatait Az elmúlt évekhez hasonlóan sikeres gazdasági évet zár a Pápai Húskombinát. Gyáregy­ségeiben a sertésvágási fel­adatait 102,2 százalékra, szarvasmarhavágási feladatait 112,0 százalékra teljesítette. Várhatóan 5,2 milliárd forintos árbevételt ér el tevékenységé­vel, ami a tervezettnek 104 szá­zaléka. A megyei és a budapesti el­látási feladatainak maradékta­lanul eleget tudott tenni. Rubel elszámolású exportját tervszin­ten teljesítette. A termékszerkezet rugalmas változtatásával a piaci igé­nyekhez való gyors alkalmaz­kodással elérte,'­ hogy a nem rubel elszámolású tervét 105 százalékkan"valósította meg. E munka eredményeképpen a sa­ját jogán tervezett 50,5 millió forintos eredménytervet várha­tóan 101 százalékra teljesíti. Sikeresen felkészült a világ­banki fejlesztésből megvalósuló rekonstrukciókra és a vállalati önálló gazdálkodás feltételei­nek megteremtésére. KOMFORT Javuló ellátás — dinamikus forgalomnövekedés A legendásan sokat költöz­ködő Komfort Vállalat 1986- ban is jó néhány meglepetés­sel szolgált a vásárlóknak. A városrekonstrukciós programok keretében foglalták el végleges helyüket újabb szakboltok, amelyek nemcsak megjelené­sükkel, de választékukkal is fel­hívták magukra a figyelmet, így Veszprémben az elegáns Belvárosi Ruhaszalon, a Tónus festékbolt, a BŐRKER,­TEXÉRT szaküzlet, a TAURUSZ márka­bolt, Ajkán az Alumínium szak­­üzlet, Tapolcán pedig az AG­­ROHOBBI-bolt és az újjászü­letett Anyák boltja jelentett új vásárlási lehetőséget. Ezeken kí­vül felújítottak még nyolc bol­tot, ötben pedig kicserélték az üzleti berendezést. A munkakörülményeket javí­totta a­­több helyen beüze­melt földgáz- és villamosfűtés. A vállalat 1986-ban tízmillió forintot fordított beruházásra, 15 milliót felújításra és három­milliót berendezések, felszere­lési tárgyak vásárlására. Az elmúlt évre visszatekint­ve megállapítható, hogy to­vább fejlődött a komfort, hi­szen évi forgalma 2,7 milliárd forint volt, ami az előzőnél tíz százalékkal (250 millió forint­tal) több. Bővült az áruházi cserekapcsolat, értékben meg­haladta a 150 millió forintot. Az import helyettesítése nép­­gazdasági érdek. Ha ez egy­­egy vállalatéval is párosul, mindenki jól jár. Remélhetőleg példa lesz erre a pápai Elek­­thermax Vállalattal létrehozott termelési-értékesítési társulás, amely rozsdamentes háztartási mosogatókat gyárt január 2- től. A hasonló kezdeményezések, az új üzemelési formák, a jól választott kereskedelmi akciók­­ eredményeképpen valósulhatott meg a tervezett bérfejlesztés, a szociális program.

Next