Napló, 1987. április (Veszprém, 43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

Ifjúsági nagygyűlés a Petőfi csarnokban, ünnepi beszédet Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizott­ságának első titkára mondott. A nagygyűlésen részt vett: Aczél György, Hámori Csaba, Szűrös Mátyás és Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kitüntetési ünnepség a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából eredményes szakmai és közéleti tevé­kenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott az állami és a társadalmi élet különböző területén dolgozóknak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy csoportjának Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke szombaton­ délben az Országiház kupo­lacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára. Gáspár Sándor rövid köszöntő beszédében a történelmi ese­ményeket felelevenítve megemlékezett azokról a hős katonákról , mindenekelőtt a Vf­rös Hadsereg harcosairól - akik életüket áldozták hazánk felszabadításáért. Büszkeséggel szólt azokról a magyar hazafiakról is, akik itthon vagy külföldön vállalták a harcot a fasizmus ellen. Az elmúlt több mint négy évtized országépítő munkájának eredményeit összegezve az Elnöki Tanács helyettes elnöke rámu­tatott: sorsdöntő változások mentek végbe hazánk fejlődésében. Az élet minden területe újjáformálódot­t, növekedett a nemzeti vagyon, milliós tömegek életkörülményei javultak, emelkedett a kulturális és a munkaszínvonal. Az eredmények mellett Gáspár Sándor szólt a tennivalókról is. Hangsúlyozta, hogy fejlődésünk jelenlegi nehezebb szakasza következetesebb vezetést, alkotóbb, fegyelmezettebb, jól szervezett és minőségileg kifogástalan mun­kát, ésszerűen tak­arékos és több hasznot hozó gazdálkodást, nyíltabb és demokratikusabb közéletet igényel. Az Elnöki Tanács helyettes elnöke végezetül köszöntötte a kitüntetetteket, akik mun­kájukkal jelentősen hozzájárultak eredményeinkhez. (Az alábbiakban közöljük a Veszprém megyei kitüntetettek névsorát.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 42. évfordulója alkalmából, eredményes mun­kásságuk és közéleti tevékeny­ségük elismeréseként kitünteté­seket adományozott. Az Április Negyedike Érdem­rendet kapta: Balogh Béla ve­zérőrnagy (Veszprém), Cser­mák József, a MÁV Tapolcai Körzeti üzemfőmérnökség mű­szaki üzemfőnök-helyettese, Gubicza Ferenc, a nemesvá­mosi Balatonfüred—Csopak Tá­ja Tsz elnöke, István János, a Veszprém Megyei Tanács el­nöke, Kontra István, a várpa­lotai Jószerencsét Tsz osztály­­vezetője. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült: Antal Elek, a Veszprém Megyei Tanács V. B. Gazda­sági, Műszaki Igazgatósága műhelyvezetője, dr. Gáncs La­jos, a Veszprém Megyei Ta­nács V. B. osztályvezetője, Jeck Tibor, a nemesgulácsi Badacsony Tsz elnöke, Kozma István, a Bakony Művek osz­tályvezetője, dr. Orosz Elemér, a Veszprémi osztályvezetője, Szénbányák fő­Pluhár Endre, a Peremartoni Vegyipari Válla­lat öa. osztályvezetője és Vé­gi István, a Veszprémi Közúti Igazgatóság vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Bogdán József, a Nitroké­­mia Ipartelepek művezetője, Barsch Pál, a Veszprém Me­gyei Tanács V. B. Gazdasági, Műszaki Igazgatósága csoport­­vezetője, Bata György, a Veszp­rémi Szénbányák osztályveze­tője, Danóczy Balázs, a veszp­rémi Pannon Nyomda Vállalat igazgatója, Horváth Sándor, a Péti Nitrogénművek csoport­­vezetője, dr. Kocsis Zoltán, az ugodi Szabadság Tsz elnöke, Kovács T. Ernő, a várpalotai Jószerencsét Tsz gumiipari szakmunkása, Kovács Géza, a Nitrokémia Ipartelepek vezetője, Lakner Ferenc, üzem­a Balaton Volán üzemigazgató­ja, dr. Maier Ferenc, a Ne­hézvegyipari Kutató Intézet­­ osztályvezetője, Balázs, a Veszprém Medgyaszai Megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége titkárhelyettese, Mészáros György, a veszpré­mi Schönherz Zoltán Fiúkollé­gium igazgatója, Reichard Ist­vánná, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága szakelőadó­ja, Szemerei Gyula, az Inotai Alumíniumkohó párttitkára, Szukics József, az Ajkai Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tója, Tischler Imre, a Veszp­rém Megyei Bútoripari Szö­vetkezet csoportvezetője, Tóth Ervin, a Pápa és Vidéke Áfész elnöke, Vathy Gyula, a nosz­­lopi Somlóvár Tsz elnöke. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Bertalan Lajos, a Veszprémi Szénbányák frontmester vájá­ra, Czeidli Zsigmond, az MSZMP Zánka Községi Bizott­a­sága titkára, Csendes Lajos, Veszprémi Ingatlankezelő Vállalat művezetője, Erlitz Sándor, a pápai Vaszari-Hu­­nyadi Tsz főagronómusa, Fel­kér Ilona, a Barsi Községi Kö­zös Tanács vb-titkára, Fűst Sándorné, a Bakony Művek betanított munkása, dr. Gursz­­ky Rezső, a Veszprém Megyei Tanács V. B. nyugalmazott fő­előadója, Halász Béláné, az Országos Takarékpénztár Veszprém megyei Igazgatósá­gának főelőadója, Horváth Ottó, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat üze­mi főmérnöke, Kiss Sándor, a Balaton-felvidéki Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság rakodó­gép-kezelője, dr. László Zol­tánná, a Veszprém Megyei Bí­róság tanácselnöke, dr. Mes­­terházy László, a csóti Vörös Hajnal Tsz elnöke, Nagy Zol­tán, a Kupi Egyenlőség Tsz raktárosa, Pálinger György, a Gyarmati Községi Közös Ta­nács elnöke, Rába Károly, Dunántúli Vízügyi Építő Vál­a­lalat kubikosa, Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság fő­titkára, Simek Pál, a Veszpré­mi Szénbányák vájár­lakatosa, Somlai Ottóné, a Herendi Por­celángyár porceláncsiszolója, Schmall Béla, a Veszprém Megyei Földhivatal osztályve­zetője, Szabó József, a Bakony Élemiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat osztály­­vezetője, Szakál László, nagyalásonyi Táncsics Tsz gép­a kocsivezetője, dr. Szentmiklós­­sy László, a Veszprémi Közúti Igazgatóság osztályvezetője, dr. Szundi Béla, a pápai kór­ház főorvosa és Viz István, a Balaton Bútorgyár asztalos szakmunkása. A zirci tanács-vb ülése (Folytatás az 7. oldalról) meghosszabbított túl még szombaton is ügyeleten nyitva áll 7.30-tól 12 óráig az ügy­felek előtt. A postahivatal hétfőtől pén­tekig 8-tól 16 óráig — a pénz­tár 8-tól 15 óráig­­, szomba­ton 8-tól 12 óráig — a pénz­tár 8-tól 11 óráig — bizto­sítja szolgáltatásait. Tervek szerint az Állami Biztosí­tó zirci kirendeltsége a jövő­ben majd szombatonként is fogad ügyfeleket, míg az OTP- fiók idényjelleggel vállal majd valutabeváltást e napokra. temetkezési vállalat kirendelt­­­sége az utóbbi időkben körzeti feladatokat is ellát, megoldás­ra vár a feladat: hétfőtől szombatig tartó nyitva tartásá­nak biztosítása. A tanácsi ügyfélfogadás rendje szerint hétfőn és szer­dán 18 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig várják az állampol­gárokat, a többi napoktól el­térően. A tanácselnök párat­lan hét szerdáján, a vb-titkár páros hét szerdáján, vala­mennyi szakosztály vezetője minden héten szerdán, 7.30- tól 18 óráig fogadja az ügy­feleket. A beszámoló végezetül az­zal az összegző megállapítás­sal zárult, hogy az állampol­gárok még mindig általában munkaidőben intézik hivatalos ügyeiket, a város lakói az ügyeleteket csak elenyésző számban keresik fel. J — 1NAPLÓ - 1987. április 6. hétfő • * Ünnepi nagygyűlés Veszprémben (Folytatás az 7. oldalról) vető jellegű társadalmi át­alakulás kezdőnapját és egy visszavonhatatlanul letűnt világ utolsó pillanatait megélt tár­sadalmi állapotnak a dátumát jelenti. A nap értelme és értékei ma érettebbek, megméretetteb­­bek, mint valaha. Időszerűsé­ge, a mindenkori mának szól­va, olyan törvényszerűségekből fakad, mint a létező szocializ­mus hétköznapjai során feltá­ruló, kikristályosodó gazdasá­gi-társadalmi és ideológiai ta­pasztalatok, mint a haladó és visszahúzó erők közt megví­vott küzdelmek, mint a szemé­lyiség teljes kibontakoztatását elősegíteni akaró demokratiz­musért folytatott tevékenység. Saját belső fejlődésünk, kül­ország­i akaratok, nemegyszer ezek együttes hatása, ezeresz­tendős kárpát-medencei lé­tünk során teremtett néhány nevezetes napot, melynek mindegyike többé-kevésbé ma­radandó emléket hagyott né­peink, s benne a magyar nép történetében. Anélkül, hogy sa­ját sorskérdésünket felnagyí­tanánk, értenünk és éreznünk kell: európaiságunk, haladás­hoz való viszonyunk legtöbb­ször nemcsak a mi elhatározá­sunktól függött. Mindig befo­lyásoló, legtöbbször meghatá­rozó volt - a belső összetar­tozásunk, népeinknek önmeg­újuló képessége és készsége mellett — földrajzi adottsá­gunk, a kor nemzetközi társa­dalmi-politikai együtthatóinak jellege. Az eddig kifejtett erőfeszíté­seink nemzeti akaratunk acé­lórái, küzdeni tudásunk és tö­rekvéseink mementói voltak. A kompromisszumokat adó ered­mények félig érlelt gyümölcsöt hoztak, ezzel edzve az akara­tot, de egyben felhalmozva a nemzeti és társadalmi feszült­ségeket. Az első világhháború után, 1918-1919-ben ismét ott voltunk az öntudatos, az egyre embe­ribb társadalmat megteremteni tudó népek élvona­la­ba­n. A Ta­nácsköztársaság tanulságai, tapasztalatai nemzetközi ös­­­szefogással, ellenforradalmi demagógiával és diktatúrával voltak csak visszaszoríthatók; illegalitásba kényszerültek. Árát ennek drágán fizettük meg: a konzerválódott társadalmi igaz­ságtalansággal, az alig vege­táló gazdasággal és a hamis illúziók valóságot eltakaró­­ ro­mantikájával. Ezenkívül az ellenforradalmi rendszer nem­zeti presztízsünket megtépázó második világháborús részvéte­lig vezette országunkat. Óriási veszteségei közül az egymillió emberi élet a legna­gyobb. Közöttük volt több mint másfél százezer szovjet katona, akik saját szülőföldjü­ket megvédve, felszabadítva, üldözve az ellenséget vesztet­ték életüket hazánk felszaba­dításáért. Az 1944 szeptembe­rétől 1945 áprilisáig zajló ese­mények nemcsak a felszabadí­tás, hanem egy új élet meg­teremtésének, egy nép eszmé­­lésének időszaka is volt. A felszabadulásunk emléké­nek felidézésekor azt az alap­vető társa­dal­mi-gazda­sági vál­tozást kell megemlíteni, ame­lyen keresztül eljuthattunk nap­jaink — ellentmondásoktól ugyan nem mentes­­, de tár­sadalmi és személyes bizton­ságérzetet teremtő állapotai­hoz. A második világháború utá­ni nemzetközi helyzet, a szo­cialista világ létrejötte, a gyar­matok felszabadu­lása megte­remtette a politikai feltételeket a magyar nép felemelkedésé­hez. Népünk szorgalma, saját sorsát jobbra fordítani akaró törekvése többre volt mint hogy a háborúban képes, el­pusztult ország termelőerejét újra felélessze. Gyökeresen át­alakította a gazdaságot, szo­cialista nagyipart, a világszín­vonalhoz közel álló mezőgazda­­­ságot teremtett és létrehozta mindazokat az intézményeket, melyek az új típusú ember szellemi, testi hétköznapjaink és gyarapodását, ünnepeink tartalmasabbá tételét jelentet­ték. A felszabadulást követő po­litikai progresszivitás, minde­nekelőtt a kommunisták vezet­te baloldali erők meghirdetett programja és tettei jelentet­ték azt a garanciát, melynek következménye lehetett és lett az ország újjáépítése, a népi demokratikus fordulat megté­tele és a munkás-paraszt ál­lam 1949-ben alkotmányban is deklarált szuverenitása. A gazdasági átalakítással megteremtődtek a társadalmi­politikai feltételei is egy min­den eddiginél igazságosabb viszonyokat létrehozó, nemzeti kulturális f­elemesedési prog­ramot megvalósító szocialista forradalmi átalakulásnak. A földreform, a politikai ön­tudathoz gazdasági hátteret adott a korábban kisemmizett cselédeknek, zselléreknek. Kö­zeget adott a személyes tenni­­akarásnak, amellyel már az új jövendőt formáló társadalom bázisa is megteremtődött. Az elmúlt több mint négy évtized társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális eredmé­nyei, sikerei önmagukért be­szélnek. Nagyrészt megélt ál­lapotainknak ma is tartozékai, összetevői. A hiányosságok, az elkövetett hibák feltárása, elemzése a jobbat teremteni akaró szándékunk által diktált feladatunk. De ugyanilyen kö­telezettségünk mindazoknak az eredményeknek az értékelé­se, amelyek a maguk idejében korszakos vívmányunk, szemé­lyes vagy közösséget próbára tevő küzdelmek terméke volt. Az emberiség történetében négy évtized nem olyan nagy idő. A fejlődés lassú tempó­jú folyamatában azonban van­nak meghatározó évtizedek, melyeknek sodrása nemcsak medret formáló, hanem azt minőségileg is átalakító hatá­suk van. A régi elhagyása, az új megteremtése, az új minő­ség megjelenése mindig a részleteket is érintő mozzanat. Ugyanakkor az eltelt közel két emberöltőnyi idő a medervál­tás nagy nemzeti és társadal­mi hatásait is jelenti a ma­gyarság számára. A vívmányok mellett máig ható hiányossá­gok is teremtődtek. A politikai akarat — nagyon helyesen — az ember teljes felszabadítá­sát tűzte ki célul, mint a szo­cializmus legfőbb feladatát. Az egykori szegénység sorskö­zösség-form­á­ló összetartó ere­je politikai platformot hozott létre azért, hogy soha vissza ne térjen a régi. A megélhe­tés biztonságtudata pedig hangulati, érzelmi konszoli­­dáltságot teremtett. Az ember tenniakarása, a jobb lét irán­ti igénye kikésztette előbb a gazdaság, majd a politika re­formját­ is, melynek megvaló­sítása immár több évtizede állapotainak meghatározója. A nemzetköziségbe beágyazott magyar gazdaság nyitottsága, sérülékenysége, a belső szer­vezeti és módszerbeli gond­jaink kitermelték, társadalmi szintre emelték az egyéni ér­dekeltség rendellenességeit, az embertelenül megnöveke­dett munkaidőalapot, s az ügyeskedőket, a spekulációt. Mindezeknek ma már komo­lyan érezhető, társadalmat és egyéneket, értékeket is erodá­ló szerepe van. Nagy kérdésünk, hogy mit vigyünk tovább és mit tagad­junk meg a megéltből? Ta­gadjuk, ami nem emberi, nem szocialista, nem haladó, ami a torzulást jelenti. Vigyük to­vább a négy évtizeden át ki­termelt értékekből mindazt, ami a korhoz igazítható, mind­azt, ami törekvéseink kiteljesí­tője. Napjaink fő feladata, a munka becsületének megte­remtése. A munkáé, mely mint értéket termelő tevékenység gazdasági, programunk társadalompolitikai alapja és jövőt formáló akaratuk bázisa. A munka az ember létezésé­nek megnyilvánulása, lété­nek szellemi és tárgyiasult alkotásokban való megörö­kítése. Nem idegeníthető el az embertől. Az ember küzdelemre született, általa fejlődik mérettetik meg, tud igazán — a legyőzött és s nem megkerült­­ akadályok után boldogan ünnepelni, így teremtődnek értékek, így ne­mesednek személyiségek, és így jön létre az a sajátos kö­zeg, mely mindig biztosítani tudja, hogy a képességeket kibontva és az elért eredmé­nyek alapján illeszkedjen az egyén a közösséghez. Ez ad jó politikai vitást, teremt közérzetet és akti­szilárd, konst­ruktív világnézetet, megbecsü­lést az egyénnek, a népnek, a nemzetnek, így a szocializmust építő Magyar Népköztársa­ságnak. Kedves Elvtársak! A több mint négy évtize­dünk létező szocializmusa en­nek garanciája. Előrelépé­sünk milyensége és mértéke nagyban függ attól, hogy az eddig megtett út során szer­zett tapasztalatainkkal hogy tudunk bánni. Ha csak azt ta­gadjuk, ami korrekcióval sem lehet erősítője jövőt formáló tetteinknek, ha képesek le­szünk megőrizni és tettekkel ápolni, ugyan nem ellentmon­dások nélküli - de a maga idejében szükségszerű és ered­ményt is jelentő — hagyomá­nyait, ha felhasználunk minden olyan elméleti és gyakorlati tapasztalatot, melyet a négy évtized küzdelmei kitermeltek, akkor méltó örökösei vagyunk a szocialista forradalom ma­gyarországi cselekvőinek — mondotta befejezésül Navra­­csics Tibor. Az ünnepség második ré­szében kulturális műsor kö­vetkezett. A Petőfi Színház művészei, a Lovassy Gimná­zium tanulói, Veszprém ama­tőr művészeti együttesei — az építők Bakony tánckara, Hóvirág Kamarakórus, a Haj­a­dina és a Tátika népzenei együttes - köszöntötték műso­rukkal felszabadulásunk év­fordulóját. Az ünnepi nagygyűlés közönsége. Részlet az építők Bakony táncegyüttese j műsorából.

Next