Napló, 1987. május (Veszprém, 43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

2 - NAPLÓ - 1987. május 1., péntek Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról) gyűlésen találkozott a dolgo­zókkal. Kádár János programja dél­előtt 11 órakor a kerületi párt­­bizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Po­­­liitikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Ivány­ Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizott­ság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke kö­szöntötte a vendéget. Ezt kö­vetően Bornemissza Sándor tá­jékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron lévő feladatairól. El­mondta: az elmúlt évben to­vább formálódott Angyalföld gazdasági arculata, a nagy- és középüzemek mellett - ame­lyek meghatározóak a kerület­ben - egész sor új kis- és le­ányvállalat, a hagyományos szövetkezetek mellett pedig számos kisszövetkezet is műkö­dik már. Bár a terület gazdál­kodóegységei 1986-ban nem értek el kiugró eredményeket, de tevékenységük kiegyensúlyo­zott. A Központi Bizottság no­vemberi határozata nyomán vezetők és dolgozók egyaránt megértették, hogy a döntések végrehajtása érdekében a gaz­dálkodásban is a korábbinál kritikusabb önvizsgálatra, konk­rétabb elhatározásokra, fe­gyelmezettebb, jobb munkára van szükség. Az eddigieknél is jobban felértékelődik az em­beri tényező szerepe, s ilyen­kor nagyobb a politikai mun­ka felelőssége is: olyan hely­zetben kell tájékoztatni, meg­győzni, tettekre mozgósítani, amikor a mindennapi gondok erőteljesebben befolyásolják az emberek hangulatát. Szó esett arról is, hogy An­gyalföldön, mint szerte az or­szágban, a meglévő gondok ellenére az emberek tudják, ér­zik: létbiztonságban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s mindenütt szükség van az ér­telmes, tartalmas munkára, hi­szen csakis ez lehet boldogu­lásunk alapja. Kádár János válaszolt az el­hangzottakra, emlékeztetve ar­ra, hogy továbbhaladásunk ér­dekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az or­szágépítő munkát, ha minden­ki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát, érzi a fe­lelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolko­dást, más hozzáállást igényel­nek. A FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, valamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Imre vezérigazgató és Kovács Ist­ván, a budapesti gyár pártve­zetőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsoló­szerszám-ipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, il­letve az angyalföldi vállalat munkájáról, a pártszervezet te­vékenységéről. Mint elhang­zott: az ország egyik legna­gyobb szerszámgyártó üzeme 1800 dolgozót foglalkoztat, kö­zülük négyszázan a fővárosban gyártják a forgácsolószerszá­mokat, a különböző alkatré­szeket, rögzítőgyűrűket, komp­resszorszelepeket. Termékeiket az iparban, a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben és a javítószolgáltatás területén egyaránt használják. Nagy ré­szük a csúcstechnológiát kép­viselő megmunkálógépek al­katrésze, tartozéka. A vállalat széles körű nem­zetközi és hazai kapcsolato­kat alakított ki. Az NSZK-beli Krupp-Vidia céggel kooperá­ciós szerződés keretében, li­­cenc alapján állítják elő a marósműhelyben a modern szerszámok, NC vezérlésű gé­pek marófejeit. Sokéves múlt­ja van a moszkvai Frézer gyár­ral folytatott eredményes szer­számgyártási együttműködés­nek. Itthon elsősorban a Cse­pel Szerszámgépgyár és a Szerszámipari Művek gyártmá­nyainak tartozékai viselik a FORCON-emblémát. A gyár vezetői a tröszt ered­ményeiről szólva elmondták, hogy az elmúlt esztendőben egymilliárd forint termelési ér­téket könyvelhettek el, és si­keresen teljesítették az idei első negyedév terveit is. A tájékoztatót üzemlátoga­tás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vál­lalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekintet­te a menetköszörűs­ és marós­műhelyt, s elbeszélgetett a csúcstechnológiával működő automata gépsorokat kezelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektí­va ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizal­mi meleg szavakkal köszön­tötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár Já­nos lépett mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fo­gadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások kö­rében, s nemcsak a tröszt ered­ményeiről látottak-hallottak, hanem az itt tapasztalt ben­sőséges légkör, jó munkaszel­lem hatására is. A tavalyi ter­melési sikerek különösen érté­kesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal­bajjal járó átszervezés köze­pette érték el. Gratulált az eredményekhez, és­­ az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fej­lődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s minden­ki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok legtöbbje is műkö­dőképesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgo­zunk, hogy az emberek boldo­guljanak. Ugyanakkor igaz az a gyak­ran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyze­te. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai prob­lémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit fel­használunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakor­latunkon: akkor lássunk hoz­zá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szüksé­ges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felismerést; ilyen volt pél­dául a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami több­éves gyakorlatot próbál meg­változtatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok úgymond megelő­legezték az egész évre terve­zett teljesítménynövekedést, s már az esztendő elején kifizet­ték a megnövelt béreket. Igen­ém­, csakhogy az elképzelések nem mindig váltak be, a tel­jesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak . . . Azt kell megértenünk - hang­súlyozta a párt főtitkára -, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelő­munkán alapszik - tette hoz­zá -, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyek­ben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fe­gyelem, rend, no meg az ut­cára kerüléstől való félelem áll a valóban impozáns eredmé­nyek mögött. Nemrégiben tett svédországi látogatásának él­ményeit említette az egyik pél­daként; mint mondotta, a kor­szerű termelő berendezések, a modern technológia mellett szembetűnő volt a percnyi la­zaságot sem engedő munka­tempó a szerelőszalagok mel­lett. Mi szocialista kibontakozást keresünk! - szögezte le ha­zai gondjainkra visszatérve­­Kádár János. Határozott lépé­sekre van szükség ennek érde­kében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű in­tézkedés is. Olyan munkaprog­ramot hirdetünk, amely eddigi tapasztalatainkra építve nem rövid időre­, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődé­sünket. Szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehaladá­sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig el­ért életszínvonal biztos alapo­kon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehetséges eszközt fel kell használni - hangoztatta -, építeni a szocialista el­veinkben rejlő erőre, ugyanak­kor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszonyok változása mögött járva formá­lódik - jobban kell alapozni a kollektívák, az emberek ér­dekeltségére. Ezért válik egy­re fontosabbá a differenciá­lás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól el­vonják a nyereséget és azzal támogatják a gyengén gaz­dálkodókat. Differenciálás ér­vényesüljön a munkásközössé­geken belül is. Minden terme­lő egységre és mindenkire igaz a követelmény: aki be­csülettel, eredményesen dolgo­zik, kapjon megfelelő lehetősé­get a fejlődésre. Ugyanakkor ezt ne kapják meg a tengőri­­lengők, a dologtalanok. Annak tudatában kell mun­kálkodnunk, hogy napjainkban kiélezett verseny folyik a vi­lágpiacon. A gyorsan változó igények szerint kell a termelé­si szerkezetet átalakítani, ter­mékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet for­dítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocia­lista partnereink is joggal vár­nak el tőlünk jó, korszerű áru­kat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az országban másutt dolgozók jó irányú tö­rekvéseire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, előre­haladásunk alapkérdései a ter­melésben, a munkapadoknál dőlnek el — hangsúlyozta Ká­dár János. Nemzetközi kérdéseket érint­ve a párt főtitkára kiemelte, hogy melegen üdvözöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseink­kel. Az átalakítás folyamata a szocialista országok közötti együttműködésre, így a ma­gyar-szovjet kapcsolatokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmoni­kusabb, mint korábban, együtt­működésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban leját­szódó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékellhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegy­verzetkorlátozási, leszerelési javaslatok olyan fontos meg­egyezések lehetőségét vázol­ják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, keresve az együttműködés le­hetőségét más társadalmi rendszerű államokkal - aho­gyan ez most, a svédországi látogatás alkalmával is tör­tént. A munkásosztály nagy nem­zetközi ünnepét úgy készülünk köszönteni, hogy az kifejez­ze szándékainkat, törekvésein­ket, az elszántságunkat célja­ink megvalósítására, és szoli­daritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban — mondotta befe­jezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlévőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozóinak. Az MSZMP főtitkára látogatást tett a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál. Dávid Tibor munkással beszélget a marósműhelyben. Elismerés a kiválóan gazdálkodó vállalatoknak (Folytatás az 1. oldalról) az export szinten tartásáról. A veszprémi Balaton Bútorgyár azonban a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat után termelésé­nek kimagasló exporthányadá­val még így is a legjelentő­sebb exportálónak számít az ágazatban. Továbbfejlődésének érdeké­ben új termelőkapacitásokat alakít ki a bútorgyár. Ennek első lépéseként tavaly új te­lephelyet létesített Veszprém északi ipartelepén az alap­anyag és a készáru raktározá­sára. Két éven belül pedig háromezer négyzetméter alap­­területű új üzem, s 60 millió forintot érő gépek, technoló­giák segítik majd a terme­lést. A gyártás szervezését, jobb előkészítését immár szá­mítógépes rendszer könnyíti a gyárban. A megújulás, tovább­lépés jele, hogy tavaly a köz­vetlen értékesítést szolgáló mintatermet alakítottak ki, jel­ző, beavatkozó rendszert épí­tettek a tűzveszély kiküszöbö­lésére. Az igazgató megelégedéssel szólt termelési, kereskedelmi partnerkapcsolataikról, majd a jó munkáért járó elismerések átadására került sor. A bútorgyáriak munkásgyű­lésén méltató szavak kíséreté­ben adta át a Kiváló vállalat címmel járó oklevelet dr. Cseh József miniszterhelyettes és G. Nagy József ágazati szakszer­vezeti titkár. Gratulált a múlt évi gazdasági munka magas színvonalú elismeréséhez Ju­hász Ferenc, a megyei pártbi­zottság titkára. A munkásgyű­lés végén szocialista brigádo­kat, munkásokat tüntettek ki, öten miniszteri, ketten szak­­szervezeti kitüntetésben része­sültek, 23-an pedig a vállalat kiváló dolgozói lettek. Az erdőgazdaság múlt évi munkájáról Czebel Sándor ve­zérigazgató számolt be. Beve­zetőül hangoztatta, hogy a ki­váló vállalat cím elnyerése an­nál inkább értékmérője az er­dőgazdasági munkának, mert az utóbbi négy év alatt ezút­tal harmadszor érdemelte ki a BEFAG ezt az elismerést. Is­mét bizonyítani tudtuk, mon­dotta, hogy vállalatunk dolgo­zó kollektívája a rábízott va­­gyonna­l jól tud gazdálkodni, az átlagosnál jobb eredményt tud felmutatni. Tavaly 755 mil­lió forint árbevételt értünk el, ez 13 százalékkal múlja fölül a tervezettet. Kimagasló az exportteljesítés: 242 millió fo­rint, ami 38 százalékkal több az 1985. évi ténynél. A gon­dos, jó minőségű exporttevé­kenységért elnyertük a világ legjobb erdőgazdaságának já­ró exportkitüntetést, amelyet Madridban adtak át. A válla­lat nyeresége tavaly 240 mil­lió forint volt (ami 159 száza­lékos tervteljesítésnek felel meg). A vezérigazgató szólt az egyes ágazatok munkájáról, a jelentősebb gépvásárlásokról, a szociális és munkásellátási tervek megvalósulásáról, ismer­tette a tervezett három nagy beruházást Franciavágáson, Zalahalápon, valamint az erdei aprítéktermelés technológiájá­nak felújítását. Röviden vázol­ta az 1987-es terv főbb célki­tűzéseit, az idei árbevételi terv összességében meghaladta az egymilliárd forintot, ebből 315 millió forint a tervezett tőkés export. A beszéd elhangzása után dr. Villányi Miklós átadta a kiváló vállalat kitüntetést Cze­bel Sándor vezérigazgatónak. Majd az erdőgazdaság leg­jobb négy egységének vezetői vették át az oklevelet és a ju­talmat. Élüzem lett a zalahalá­­pi parkettagyár, második he­lyezett a keszthelyi és deve­­cseri erdészet. A Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést 13-an, a Kiváló Dolgozó kitün­tetést 95-en vették át. A szak­­szervezeti munkában kitűnt há­rom erdész SZOT-oklevélben részesült. Keszthely:_________ BEFOG Tegnap délután tartotta ki­váló vállalati ünnepségét a BEFAG Keszthelyen, a múzeum dísztermében. Varga László, a vszb titkára köszöntötte az er­dőgazdaság jelenlévő dolgo­zóit, a meghívott vendégeket, köztük dr. Villányi Miklóst, a MÉM államtitkárát, Gyuricza Lászlót, a Veszprém megyei pártbizottság első titkárát, Czirmai Tibort, a MEDOSZ köz­ponti vezetőségének titkárát, továbbá a megjelent városi párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetőket. Elismerések szakszervezeti aktivistáknak ünnepséget tartottak Veszp­rémben, a Szakszervezetek Há­zában, május 1. alkalmából. A munkásosztály nemzetközi ünnepét dr. Táncsiics Aladár, a HVDSZ megyei titkára mél­tatta, majd kitüntetések át­adására került sor. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kap­ta: Balogh Zoltán, az AGRO­­TERV dolgozója, az SZMT gaz­daságpolitikai munkabizottsá­gának tagja, Kiss István, a BEFAG főbizalmija, Pál János, az Ajkai üveggyár bizalmija, Pálmai Károlyné, a Herendi Porcelángyár szb-elnöke. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vet­te át: Faa János, az SZMT technikai dolgozója, Gombai Lajos, a DAVIÉP szb-titkára, Kerschner Józsefné, a TANÉP segélyezési albizottságának ve­zetője, Kiss Ottó, a sümegi összefogás Tsz elnöke, Pálfy Zoltán, a megyei munkajogi bizottság titkára, Szabad Fe­renc, az SZMT titkára, Szalai Jenő, a HVDSZ megyei nevelé­si munkacsoportjának tagja, Szalóki Antalné, a Balaton Bú­torgyár főbizalmija és Veiland László, a MEDOSZ KV tagja. A Veszprém megyéért kitün­tetés arany fokozatát vette át: Sándor József, az ÉDOSZ me­gyei titkára és Szedlák Rudolf, a szakszervezetek Veszprém városi bizottságának titkára. A Veszprém megyéért kitün­tetés ezüst fokozatát adták át: Lukács Sándornénak, a Nitro­­kémia dolgozójának és Szent­­györgyi Sándornak, az SZMT technikai dolgozójának. Pápa: Városgazdálkodási Vállalat A város és környékének la­kossága számtalan jelét adja annak, hogy elégedett a Pá­pai Városgazdálkodási Válla­lat munkájával és nagyra ér­tékeli azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket a kollektíva a városfejlesztésben, a lakóhely szépítésében és a szolgáltatá­sokban tesz. Népszerűségüket fokozza az a tény is, hogy évek óta az árhatóságilag en­gedélyezett szolgáltatási árak 80-85 százalékát érvényesítik a lakosság felé. A többi között ez hangzott el azon az ünnep­ségen, amelyet tegnap dél­után rendeztek a pápai mun­kásotthonban. Az ünnepségen a többi kö­zött megjelent az ÉVM képvi­seletében Szívós Lajos főosz­tályvezető, a HVDSZ központi vezetőségének képviseletében dr. Pék Zsolt, valamint Balogh Zsigmond, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Rostási József, a pápai váro­si pártbizottság első titkára. Németh József, a városgaz­dálkodási vállalat igazgatója a kiváló eredményt hozó el­múlt évi gazdálkodásukról el­mondta, hogy az árbevétel meghaladta a 157 millió fo­rintot, amely a megelőző év­hez viszonyítva 9 százalékos növekedést jelentett. Legjelen­tősebb tavalyi építési felada­tukat, a szakmunkásképző is­kola tíztantermes bővítését tervszerűen teljesítették. Jelen­tős munkát végeztek a város lakóépületeinek felújításánál is. Sikerrel tettek eleget a városi gázprogram megvaló­sulását célzó gerincvezeték­építési, valamint az intézmé­nyi és lakossági gázvezetékek belső szerelési kötelezettsé­geiknek. Az elmúlt évben foly­tatták a város vezetése álta il szorgalmazott belvárosi re­konstrukciós munkákat, a nagy értékű műemléki, városképi épületek felújítását. Jól mű­ködött a hibaelhárító gyors­­szolgálat, kedvezően használ­ták ki a köztisztasági géppar­kot, összességében színvona­lasan végezte tevékenységét a vállalat szolgáltató részlege. Az ünnepségen a munkában élenjárókat kitüntették, így például a Vállalat kiváló bri­gádja címet két kollektíva, a Bánki Donát gépészeti, vala­mint a Zalka Máté asztalos brigád nyerte el. Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést ka­pott a Pápai Városgazdálko­dási Vállalat dolgozói közül Birkás István, Mayer Sándor és Huszár József. Kiváló Dol­gozó kitüntető címben tízen részesültek. Az ifjúságot be kell avatni a közéletbe (Folytatás az 1. oldalról) Maga, többek véleménye sze­rint, kevéssé ismeri a népfront­­mozgalom társadalmi szerepét, valamivel jobban a KISZ-t, mint érdekvédelmi szervezetet, s kezdik megismerni a szak­­szervezeteket. Ezért az ifjúság­gal való kapcsolatfelvétel na­gyon fontos feladat. László József, a TIT megyei vezető­je szerint, a népfront­mozgalomnak tükröznie kell az ifjúságot is, közvetíteni problémáikat, ugyanakkor a sajátos ifjúsági önszerveződé­sekhez szükséges megtalálni a szervezeti kereteket. Az ifjú­sággal kapcsolatos népfront­tennivalók megfogalmazása előtt fontos, hogy a jelenlegi helyzetet hozzáértők alaposan vizsgálják meg, amely alapján az elnökség ajánlásokat tehet a népfronttestületeknek. Dr. Németh Márta, a KISZ megyei bizottsága titkára hangsúlyoz­ta, hogy véleménye szerint a népfront sokat tehet azért, hogy az ifjúság politikai gya­korlatot szerezzen. István Já­nos, a megyei tanács elnöke - egy kérdés kapcsán - ki­fejtette, hogy téves az a né­zet, hogy a középiskolát vég­zett fiataloknak szellemi mun­kakör „jár". A középiskolai végzettség elsősorban fizikai munkakörök ellátására nyújt lehetőséget. Elmondta,­­hogy érzékelhető a tendencia: a közéleti munka, a közösségi nevelés - a vállalati alaptevé­kenység és a munkaidőalap védelme során - áttolódik a lakóhelyekre. S így a lakóhe­lyen tehet a népfront legtöb­bet a fiatalokért. Róth An­tal, a megyei pártbizottság he­lyettes osztályvezetője azt hangsúlyozta, hogy a népfront szervezeti ereje figyelembevé­telével vállaljon feladatokat. Csaba Imre, ny. főszerkesztő úgy fogalmazott, hogy a nép­frontmozgalomnak eddig is volt ifjúságpolitikai koncepciója, s ennek programját szükséges most rögzíteni. Mógor Győző, a népfront megyei bizottsága titkára ösz­­szegzésében kiemelte, hogy hasznos volt a javaslatgyűjtés, hamarosan szakmai csoportot hoznak létre, amely majd a népfront szempontjai szerint vizsgálja az ifjúságot. Beje­lentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa legközelebbi ülésén ifjúságpo­litikai kérdésekről lesz szó, a tanács állásfoglalása is segíti a mozgalom ifjúsági munkáját. Kiváló feltalálók a MÁFKI-nál Csütörtökön ünnepélyes ke­retek között adta át Csikós Rezső, a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet igazgatója a kiváló feltaláló kitüntetéseket, a kutatásban élenjáró szakembereknek. Az arany fokozatot vette át immár negyedik alkalommal dr. Fe­hérvári Antal, szintén arany fokozatú kitüntetést kapott Keszthelyi Sándor, dr. Trócsá­­nyi Zénó, Répási Ottó, és Gre­gor Lajosné. Kiváló feltaláló kitüntetés ezüst fokozatát kap­ta dr. Bélafi Lászlóné.

Next