Napló, 1987. október (Veszprém, 43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Megbukik minden ötödik Az idei év , sokak számára hozott izgalmas napokat. Itt és most azokra gondolok, akik először próbálták ki az új vállalko­zási formákat. Letelt az első ikört jelző öt év, ds ha jól sikerült sem biztos, hogy az üzemeltető egy újabb ciklusra az üzlet élére került, kerülhet. Volt, van hát miért izgulni és nemcsak a vállal­kozóknak ... Adni vagy kapni egymilliót Korábban, úgy öt-hat évvel ezelőtt a kis szakbolt veszte­séget jelentett a fenntartó vál­lalatnak. Nem tudta nyeresé­gessé tenni az a szakember sem, aki a cégnél favoritnak számított. Ezután jött egy lai­kus vállalkozó, aki mozgékony­ságában, jó ízlésében bízva fogott az üzlethez. Igaz ugyan, hogy a versenytárgyaláson a vállalat közölte, milyen forga­lom érhető el az egységben, miután a licitálásban győzött, emberünk szerette volna lát­ni, az előző adatokat. Itt ér­te az első meglepetés, a pa­pírokat nem nézhette meg. S a második: elődeivel beszélve megtudta, hogy az egymilliós veszteségnek (öt év alatt) bő­ven akadtak az előző üzemel­tetőkön kívüli, objektív okai. Nos, mivel mindez a ver­senytárgyalás után derült ki, vállalkozónk mit tehetett vol­na, megkezdte a munkát, ön­bizalma nem volt alaptalan, jól menő bört lett a kis szür­ke egységből. Ez a vállalat­nak annyit jelentett, hogy öt év alatt nem kifizetett, hanem kapott egymillió forintot. Mi­csoda különbség! Most, hogy letelt az öt év, jött a harma­dik meglepetés. A versenytár­gyaláson a kikiáltási ár egy­millió forint, de ezúttal három évre! Nem ok nélkül taglaltam ilyen részletesen az említett esetet és az általános megfo­galmazás is szándékos, hiszen tartalmazza valamennyi nega­tívumot, ami az új üzemelési formákkal kapcsolatban fel­színre került. Mert bár tagad­hatatlan, hogy az öt éve kez­dődött változás takarékosság­ra késztet, mozgósítja a tarta­lékokat pénzben, energiában, ötletekben, ezt a vállalkozók adják. Tevékenységük nyomán néhol jobb lesz a választék, van, ahol a vevőt is jobban megbecsülik, látszólag nyer te­hát a köz, a vendég, a vá­sárló, a szolgáltatást igénybe vevő. Van már egy statisztika, mely szerint az új üzemelési formákat vizsgálva, például a szerződéses üz­letek közül min­den ötödik megbukik. Ugyan­akkor nyolcvan százalékuk nyereséges, tehát jövedelmező mind a vállalatnak, mind a vállalkozóknak. De kiktől szár­mazik a pluszjövedelem? Egy­értelműen a lakosságtól, a módszer pedig az árfelhajtás, ránkról voltunk híresek. Most a színvonal - bár vannak ki­vételek - még alább szállt. A vállalkozók egy részének cél­ja: bármilyen eszközzel, de ki­venni a hasznot az üzletből. S erre törvényes lehetősége van, jobban mondva erre van csak lehetősége. Az egyik legnagyobb hát­rány a bizonytalanság. Adott öt vagy három év. A lelkiis­meretes, szakmáját szerető vállalkozó beruház, munkája hasznát akkor kezdené igazán élvezni, amikor lejár a termi­nus, de akkor új versenytár­gyalás jön, s ha nincs szeren­cséje, mehet világgá mondjuk egy méretre készíttetett beren­dezéssel, mert az új üzemel­tetőnek más az elképzelése. Az a bizonyos szerencse a második legnagyobb negatí­vum. A tulajdonosnak nincs módja megakadályozni, hogy a licitálás heve elragadja a pályázókat. Volt már rá eset, hogy az ötéves átalánydíj két­millió forinttal lett több, mint a kikiáltási ár. Papíron tisztességes Figyelmeztető jel, hogy az élelmiszer-kereskedelemben csökken a szerződéses boltok száma. Itt igaz leginkább, hogy csak az árakkal tudnak manipulálni, mert ha a hiány kereskedelmi vállalatoknak is megoldhatatlan kérdés, ho­gyan tudná orvosolni egy-egy ember? Ilyen körülmények kö­zött választékbővítésre vállal­kozni naivitás. Nagy a zűrzavar az áral­kalmazásban. A tisztességtelen árról szóló jogszabály ugyan­is elveket állapít meg, ame­lyeket alkalmazni kell. A ho­gyanról az anyavállalat sem mindig tud felvilágosítást ad­ni, így azután ha egy termék, árucikk bizonyos területen ugyanannyiba kerül, akkor papíron már tisztességes az óra, hiába más a fogyasztó véleménye. Sok tehát a megoldásra váró gond az új üzemelési formák háza táján. Szükség van egy kézzelfoghatóbb ár­politikára, amit egyértelműb­ben lehet alkalmazni, számon­­kérni, a vállalati mértéktartás­ra. Mindannyiunk érdeke, hogy az új üzemelési formák, me­lyek jól startoltak, ne vezes­senek zsákutcába. Őrsi Ágnes Licithatár nincs Figyelemre méltó a szerző­déses üzletvezetők védekezése. Áraik azért magasak, mert különben nem tudnák fizetni az irreális átalánydíjat. Az ok tehát nem a központi dönté­sek nyomán előálló költség­­növekedés, ami egyébként tény. Marad a másik, túl mohó a tulajdonos. Az üz­letre vonatkozó adatok isme­retében az sem titok, hogy csupán a tartalékok mozgósí­tásával nem lehet csodákat művelni. Ha pedig a nyereség ára színvonalcsökkenés, ugyan hova jutunk? Korábban sem túl magas kereskedelmi kultú­ „Minden forint egy csepp élet” Új forrás a megyei kórház rekonstrukciójához Diszkrét plakátok hirdetik néhány napja megyeszette, hogy újabb kötvény jelent meg az értékpapírpiacon. A „Min­den forint egy csepp élet” mottójú felhívás a megyei kórház zavartalan rekonstruk­ciójához kéri a lakossági meg­takarításokat, méghozzá igen kedvező feltételek mellett. Az ötéves lejáratú kötvény az át­lagosnál magasabb, 12 szá­zalékos kamatot ígér, és ál­lami garancia mellett szavatol­ja, hogy a befektetett pénzt két részletben, 1991-ben és 1992-ben visszafizeti. A na­pokban befejeződött Budapes­ti Nemzetközi Vásáron ez volt az egyik legkapósabb kötvény, de a szeptember 20-i kibocsá­tása óta a Magyar Hitelbank Rt. veszprémi kötvényirodáján is több­­mint öt és fél millió forint értékben vásároltak köt­vényt. A Veszprém Megyei Kórház rekonstrukciójának első üteme 1984-ben fejeződött be, a 300 ágyas bővítést, a meglévő ho­­telszárny és a gazdasági épü­letrész átalakítását, felújítását magában foglalva. Az Egész­ségügyi Minisztériummal és az Országos Tervhivatallal egyet­értésben még a nyolcvanas évek elején határozat született e rekonstrukció folytatására is. Eszerint újabb 400 kórházi ágy elhelyezésével, korszerű diag­nosztikai sor kiépítésével, a gazdasági szolgáltatások fej­lesztésével a megyei kórház egy, a mai követelményeknek teljes mértékben megfelelő kö­zel ezerágyas vezető kórházzá fejleszthető. A rekonstrukció második ütemének megvalósítása mint­egy másfél milliárd forintot igényel. A beruházás a tervek szerint a Vil­. ötéves terv idő­szakában, 1992-ben fejeződik be. A jelen tervidőszakban e legfontosabb egészségügyi be­ruházáshoz a Veszprém Me­gyei Tanácsnak mintegy 500 millió forint áll rendelkezésére. Ez azonban kevés a műszaki­lag indokolt építési munkák el­végzéséhez. Ezért a Veszprém Megyei Tanács a pénzügymi­niszterrel egyetértésben 100 millió forint értékben szeptem­ber 20-án lakossági kötvényt bocsátott ki. A kötvényen ala­puló kötelezettségek tejesíté­sére a VII. ötéves tervben rendelkezésre álló források nyújtanak fedezetet. Az 1991 és 1992-es kötelezettségeket a Vili. ötéves terv első két évé­re prognosztizált bevételekből fedezik. Az új forrás bevoná­sával biztosítható az új trafó­­állomás, a konyha és a ka­zánház bővítése, felújítása. En­nek eredményeként megnyug­tatóan rendeződik a kórház energiaellátása, így az üze­meltetés gazdaságossága is biztosítható. A belföldi magánszemélyek által vásárolható, bemutatóra szóló, szabadon átruházható kötvény forgalmazásával a megyei tanács­­, miután több pénzintézettel is tárgyalt, kö­zülük a legkedvezőbb ajánla­tot választotta ki­­, a Magyar Hitelbank Rt-t, illetve annak Befektetési és Forgalmi Leány­bankját bízta meg. Mint min­den ez évben kibocsátott köt­vény, még ez is adó- és ille­tékmentes. Így nem véletlen, hogy a 10 és 50­ ezer forintos címletű kötvények iránt igen nagy a kereslet. Ám feltéte­lezhető, hogy ez nemcsak a kedvező visszafizetési feltéte­lekkel magyarázható. A kór­­házépítési kötvény éppen cél­ja miatt is kelendő, hiszen egészségügyi ellátásunk fej­lesztését szolgálva mindannyi­unkat is szolgál. Az új érték­papír a Magyar Hitelbank Rt. és a Befektetési és forgalmi Leánybank valamennyi hálóza­ti egységében megvásárolható, megyénkben két helyen, az MHB veszprémi kötvényirodá­ján, illetve ajkai igazgatósá­gán. A. A. „A tisztes ipar” tisztessége Elődeink „tisztes ipar"-ként emlegették a kisipart. Napja­inkban a mindent államosítani akaró dogmatizmus időszaká­ban keletkezett szótorzóval ,,maszek”-ként emlegetjük a magánvállalkozó iparosokat, s e szó széles körben az ügyes­kedő, a nyerészkedő szinoni­mája lett. Hol az igazság? Az ellenőrzések inkább a tisztes ipar portréját tükrözik, ám mindennapi tapasztalataink sö­­tétebbre színezik e képmást... Balatonos megye, fővárosos ország Tavaly az országban 41 633 esetben végeztek ár- és piac­felügyeleti ellenőrzést, ebből megyénkben 1457 zajlott. Az iparosság létszámával össze­hasonlítva e számadatokból ki­derül, hogy országos átlagban ötévenként kerül sor árellenőr­zésre egy-egy kisiparosnál, me­gyénkben viszont lényegesen gyakrabban, átlag hároméven­ként! Amiben aligha csak Veszprém megye hatósági szer­veinek túlbuzgósága játszik szerepet, valószínű, hogy egyik oka a Balaton-part frekventált­sága . . . Ahol egyébként - sokunk véleménye szerint - a mainál is sűrűbb és hatéko­nyabb ellenőrzés is csak csepp lehetne a (magyar) tengerben az elkövetett stiklik számához viszonyítva. A tóparti „hendi­kep-súly" ellenére a megyei kép kedvezőbb az országosnál. Országos átlagban ugyanis az ellenőrzések húsz százaléka végződött szankcionálással, míg megyénkben a tizenhárom szá­zalékot sem éri el ez az arány. Magánkövetkeztetés: hja, ké­rem, Pest az mégiscsak Pest...! Tegyük azonban félre az iró­niát, s teljes komolysággal szö­gezzük le, hogy kirívó szabály­talanságot a magánkisipar te­rületén végzett ellenőrzések vi­szonylag ritkán tapasztaltak. Az előző évhez viszonyítva azonban megyénkben jelentő­sen megnőtt a szankciók, azo­kon belül is a szabálysértések miatt kiróttak száma. Ez a KIOSZ megyei vezetőségének véleménye szerint az árellen­őrzések szigorodásának ered­ménye. Álláspontjukat hihető­vé teszi, hogy a szankcionált árellenőrzések gyarapodása szinte kizárólag egyetlen ipar­csoportra, a magánfuvarozásra koncentrálódik. Aligha lettek Az ellenőrzések is azt mu­tatják egyébként, hogy az oly­annyira óhajtott versenyhelyzet kialakulásáról csak elvétve le­het beszélni, s csak azokon a területeken, ahol a szocialista és a magánszektor egyaránt jelen van. A kisiparosok árai ilyenkor sok esetben a szocia­lista szektor árai alatt vannak. Kivétel ez alól a személyszállí­tás, ahol a magánfuvarozók szám­ának gyarapodása ellené­re emelkedtek a díjtételek mindkét szektorban. Az árható­ságoknak így is gyakran kel­lett intézkedniük aránytalanul magas díj - tisztességtelen ár­a miatt. . . Az élelmiszeriparban végzett ellenőrzések relatíve sok sza­bálytalanságot állapítottak meg a magánkisiparban. Az ellenőrök általában az élelmi­szertermékek minőségvizsgála­tának elmaradását, az ár és minőség összhangjának hiá­nyát, súlycsonkítást, a mérleg­a Veszprém megyei személy­es tehertaxisok egy év alatt tizenötször nagyobb csibészek; valószínűbb, hogy véget ért egy „türelmi időszak" . . . hitelesítés elmulasztását kifo­gásolták. Az építőiparosok körében végzett vizsgálatok nagy szám­ban tártak fel árképzési sza­bálytalanságot. A teljes igaz­sághoz tartozik azonban, hogy e területen a legbonyolultabb az árképzési szabályozás, így az iparosok tévedése nem min­dig rosszhiszemű . . . Jellemző hiányosság az írásbeli szerző­dések hiánya, az írott szerző­dések szakszerűtlensége, ami sok esetben ad későbbi vitára okot. Gyakori, hogy nem adnak számlát a javító-karbantartó kisiparosok, ami ugyancsak megnehezíti az utólagos rekla­mációt, s tápot ad az adócsa­lás gyanújának is. Sűrűn elő­forduló vétség körükben az ár­jegyzék kifüggesztésének hiá­nya, az autójavítás, a takarí­tás, a fodrászat-kozmetika te­rületén az el nem végzett mun­kák, műveletek díjának felszá­mítása. Kivétel a személyszállítás Autóalkatrészek, kerékpár- világítási felszerelések Ebben az esztendőben Vár­­pa­lotán, a Bakony Művek jár­művillamossági gyáregységé­ben 260 dolgozó mintegy 105 millió forintos termelési érté­ket állít elő. Autóalkatrészeket és kerékpár-világítási felszere­léseket gyártanak. A gyáregység kezdettől fog­va részt vesz a lengyel-ma­gyar autógyártási együttműkö­désben, innen kerülnek ki a népszerű kis Polskik feszültség­­szabályozói. Az idén 160 ezer darabot továbbítanak a biels­­ko-bialai autógyárba. Ugyan­csak nagy — 200 ezres — mennyiségben készítik a Ba­kony Művek saját fejlesztésű áramkapcsolóit, a KM-14-es reléket. E termék gyártásának további felfuttatására is jók a kilátások. Szintén ebbe a termékcso­portba tartoznak a budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyára számára készülő indító­motor-kollektorok, amelyek gyártását az idén kezdték el Várpalotán. A termelés másik részét a kerékpár-világítási felszerelé­sek adják. Dinamókból, első lámpákból mintegy 300 ezer darab hagyja el az idén a gyáregységet, ezek jó része a kerékpárgyárba, kisebb meny­­nyiség a szaküzletekbe kerül. A gyáregységben gondokat elsősorban a munkaerőhiány okoz, ezért is vezették be már évekkel ezelőtt a bedolgozó­rendszert. Ez iránt viszont rendkívül nagy az érdeklődés. Nemrég, amikor a munkákat versenytárgyalás útján adták ki, 80 pályázó jelentkezett, ám csak harmincnak tudtak otthon végezhető szerelési feladatot adni. A gyáregység szinte valamennyi termékéhez szükség van áramtekercsekre. Sörös Márta a P 126-os feszültségszabályozókhoz készít teker­cseket. A legkényesebb munka a kollektor hornyainak bemarása, a gép kezelője nagyító üvegen ke­resztül nézőre irányítja a műveletet. Az idén kezdték­­el az indítómotor-kollektorok gyártását A KM-14-es áramkapcsolóból 200 ezer dara­bot készítenek az idén Kovácsi Miklós felvételei Jövőre más lesz? A szabálytalanságok meg­ítéléséhez érdekes adalékot szolgáltathat számunkra az Országos Anyag- és Árhivatal egyik magas rangú illetéke­sének véleménye, aki nemré­giben azt írta a Kisiparos Újságban: „A magánszektor területén észlelt nagyarányú szabálytalanság ellenére az árak többsége illeszkedett az adott piaci árarányokba." Hoppá! Ez bizony nem ke­vesebbet jelent, mint annak a beismerését, hogy a tisztes­ségtelennek tartott árak csak egy — még a betartásán őr­ködők véleménye szerint is bonyolult és zavaros — sza­bályrendszer követelményeihez viszonyítva voltak magasak, a piac értékítélete szerint nem. No persze, a nekilendülő inf­lációt valahogy fékezni kell. A kisiparost pedig, véljük bármennyire is „dörzsöltek”, köztudomásúlag könnyebb fel­adat „nyakoncsípni”, mint or­szágos nagyvállalatokat . . . Félreértés ne legyen: nem az ügyeskedő, csaló, szélhá­mos „vállalkozók" felmentésé­re mondtam mindezt. Csak érzékeltetni szeretném, hogy torzul el általánosan is az az értékrend, amely valaha a „tisztes ipart” éltette. Jövőre, persze, más lesz. Mondtuk ezt gyakran, el is koptattuk a bizalmat, óvatos ma már a remény. Mégis: az új, normatív adórendszerek, s a hozzájuk kapcsolódó árre­form végre valódi esélyt lát­szanak nyújtani egy áttekint­hető, betartható, a piaccal összhangban lévő szabályo­zásra, Így aztán nem lenne meglepő, ha a jövő évi árel­lenőrzések a kisiparnak ismét más arcát tükröznék. Láng György Géza NAPLÓ - 1987. október 1., csütörtök - 1

Next