Napló, 1987. október (Veszprém, 43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
Megbukik minden ötödik Az idei év , sokak számára hozott izgalmas napokat. Itt és most azokra gondolok, akik először próbálták ki az új vállalkozási formákat. Letelt az első ikört jelző öt év, ds ha jól sikerült sem biztos, hogy az üzemeltető egy újabb ciklusra az üzlet élére került, kerülhet. Volt, van hát miért izgulni és nemcsak a vállalkozóknak ... Adni vagy kapni egymilliót Korábban, úgy öt-hat évvel ezelőtt a kis szakbolt veszteséget jelentett a fenntartó vállalatnak. Nem tudta nyereségessé tenni az a szakember sem, aki a cégnél favoritnak számított. Ezután jött egy laikus vállalkozó, aki mozgékonyságában, jó ízlésében bízva fogott az üzlethez. Igaz ugyan, hogy a versenytárgyaláson a vállalat közölte, milyen forgalom érhető el az egységben, miután a licitálásban győzött, emberünk szerette volna látni, az előző adatokat. Itt érte az első meglepetés, a papírokat nem nézhette meg. S a második: elődeivel beszélve megtudta, hogy az egymilliós veszteségnek (öt év alatt) bőven akadtak az előző üzemeltetőkön kívüli, objektív okai. Nos, mivel mindez a versenytárgyalás után derült ki, vállalkozónk mit tehetett volna, megkezdte a munkát, önbizalma nem volt alaptalan, jól menő bört lett a kis szürke egységből. Ez a vállalatnak annyit jelentett, hogy öt év alatt nem kifizetett, hanem kapott egymillió forintot. Micsoda különbség! Most, hogy letelt az öt év, jött a harmadik meglepetés. A versenytárgyaláson a kikiáltási ár egymillió forint, de ezúttal három évre! Nem ok nélkül taglaltam ilyen részletesen az említett esetet és az általános megfogalmazás is szándékos, hiszen tartalmazza valamennyi negatívumot, ami az új üzemelési formákkal kapcsolatban felszínre került. Mert bár tagadhatatlan, hogy az öt éve kezdődött változás takarékosságra késztet, mozgósítja a tartalékokat pénzben, energiában, ötletekben, ezt a vállalkozók adják. Tevékenységük nyomán néhol jobb lesz a választék, van, ahol a vevőt is jobban megbecsülik, látszólag nyer tehát a köz, a vendég, a vásárló, a szolgáltatást igénybe vevő. Van már egy statisztika, mely szerint az új üzemelési formákat vizsgálva, például a szerződéses üzletek közül minden ötödik megbukik. Ugyanakkor nyolcvan százalékuk nyereséges, tehát jövedelmező mind a vállalatnak, mind a vállalkozóknak. De kiktől származik a pluszjövedelem? Egyértelműen a lakosságtól, a módszer pedig az árfelhajtás, ránkról voltunk híresek. Most a színvonal - bár vannak kivételek - még alább szállt. A vállalkozók egy részének célja: bármilyen eszközzel, de kivenni a hasznot az üzletből. S erre törvényes lehetősége van, jobban mondva erre van csak lehetősége. Az egyik legnagyobb hátrány a bizonytalanság. Adott öt vagy három év. A lelkiismeretes, szakmáját szerető vállalkozó beruház, munkája hasznát akkor kezdené igazán élvezni, amikor lejár a terminus, de akkor új versenytárgyalás jön, s ha nincs szerencséje, mehet világgá mondjuk egy méretre készíttetett berendezéssel, mert az új üzemeltetőnek más az elképzelése. Az a bizonyos szerencse a második legnagyobb negatívum. A tulajdonosnak nincs módja megakadályozni, hogy a licitálás heve elragadja a pályázókat. Volt már rá eset, hogy az ötéves átalánydíj kétmillió forinttal lett több, mint a kikiáltási ár. Papíron tisztességes Figyelmeztető jel, hogy az élelmiszer-kereskedelemben csökken a szerződéses boltok száma. Itt igaz leginkább, hogy csak az árakkal tudnak manipulálni, mert ha a hiány kereskedelmi vállalatoknak is megoldhatatlan kérdés, hogyan tudná orvosolni egy-egy ember? Ilyen körülmények között választékbővítésre vállalkozni naivitás. Nagy a zűrzavar az áralkalmazásban. A tisztességtelen árról szóló jogszabály ugyanis elveket állapít meg, amelyeket alkalmazni kell. A hogyanról az anyavállalat sem mindig tud felvilágosítást adni, így azután ha egy termék, árucikk bizonyos területen ugyanannyiba kerül, akkor papíron már tisztességes az óra, hiába más a fogyasztó véleménye. Sok tehát a megoldásra váró gond az új üzemelési formák háza táján. Szükség van egy kézzelfoghatóbb árpolitikára, amit egyértelműbben lehet alkalmazni, számonkérni, a vállalati mértéktartásra. Mindannyiunk érdeke, hogy az új üzemelési formák, melyek jól startoltak, ne vezessenek zsákutcába. Őrsi Ágnes Licithatár nincs Figyelemre méltó a szerződéses üzletvezetők védekezése. Áraik azért magasak, mert különben nem tudnák fizetni az irreális átalánydíjat. Az ok tehát nem a központi döntések nyomán előálló költségnövekedés, ami egyébként tény. Marad a másik, túl mohó a tulajdonos. Az üzletre vonatkozó adatok ismeretében az sem titok, hogy csupán a tartalékok mozgósításával nem lehet csodákat művelni. Ha pedig a nyereség ára színvonalcsökkenés, ugyan hova jutunk? Korábban sem túl magas kereskedelmi kultú „Minden forint egy csepp élet” Új forrás a megyei kórház rekonstrukciójához Diszkrét plakátok hirdetik néhány napja megyeszette, hogy újabb kötvény jelent meg az értékpapírpiacon. A „Minden forint egy csepp élet” mottójú felhívás a megyei kórház zavartalan rekonstrukciójához kéri a lakossági megtakarításokat, méghozzá igen kedvező feltételek mellett. Az ötéves lejáratú kötvény az átlagosnál magasabb, 12 százalékos kamatot ígér, és állami garancia mellett szavatolja, hogy a befektetett pénzt két részletben, 1991-ben és 1992-ben visszafizeti. A napokban befejeződött Budapesti Nemzetközi Vásáron ez volt az egyik legkapósabb kötvény, de a szeptember 20-i kibocsátása óta a Magyar Hitelbank Rt. veszprémi kötvényirodáján is többmint öt és fél millió forint értékben vásároltak kötvényt. A Veszprém Megyei Kórház rekonstrukciójának első üteme 1984-ben fejeződött be, a 300 ágyas bővítést, a meglévő hotelszárny és a gazdasági épületrész átalakítását, felújítását magában foglalva. Az Egészségügyi Minisztériummal és az Országos Tervhivatallal egyetértésben még a nyolcvanas évek elején határozat született e rekonstrukció folytatására is. Eszerint újabb 400 kórházi ágy elhelyezésével, korszerű diagnosztikai sor kiépítésével, a gazdasági szolgáltatások fejlesztésével a megyei kórház egy, a mai követelményeknek teljes mértékben megfelelő közel ezerágyas vezető kórházzá fejleszthető. A rekonstrukció második ütemének megvalósítása mintegy másfél milliárd forintot igényel. A beruházás a tervek szerint a Vil. ötéves terv időszakában, 1992-ben fejeződik be. A jelen tervidőszakban e legfontosabb egészségügyi beruházáshoz a Veszprém Megyei Tanácsnak mintegy 500 millió forint áll rendelkezésére. Ez azonban kevés a műszakilag indokolt építési munkák elvégzéséhez. Ezért a Veszprém Megyei Tanács a pénzügyminiszterrel egyetértésben 100 millió forint értékben szeptember 20-án lakossági kötvényt bocsátott ki. A kötvényen alapuló kötelezettségek tejesítésére a VII. ötéves tervben rendelkezésre álló források nyújtanak fedezetet. Az 1991 és 1992-es kötelezettségeket a Vili. ötéves terv első két évére prognosztizált bevételekből fedezik. Az új forrás bevonásával biztosítható az új trafóállomás, a konyha és a kazánház bővítése, felújítása. Ennek eredményeként megnyugtatóan rendeződik a kórház energiaellátása, így az üzemeltetés gazdaságossága is biztosítható. A belföldi magánszemélyek által vásárolható, bemutatóra szóló, szabadon átruházható kötvény forgalmazásával a megyei tanács, miután több pénzintézettel is tárgyalt, közülük a legkedvezőbb ajánlatot választotta ki, a Magyar Hitelbank Rt-t, illetve annak Befektetési és Forgalmi Leánybankját bízta meg. Mint minden ez évben kibocsátott kötvény, még ez is adó- és illetékmentes. Így nem véletlen, hogy a 10 és 50 ezer forintos címletű kötvények iránt igen nagy a kereslet. Ám feltételezhető, hogy ez nemcsak a kedvező visszafizetési feltételekkel magyarázható. A kórházépítési kötvény éppen célja miatt is kelendő, hiszen egészségügyi ellátásunk fejlesztését szolgálva mindannyiunkat is szolgál. Az új értékpapír a Magyar Hitelbank Rt. és a Befektetési és forgalmi Leánybank valamennyi hálózati egységében megvásárolható, megyénkben két helyen, az MHB veszprémi kötvényirodáján, illetve ajkai igazgatóságán. A. A. „A tisztes ipar” tisztessége Elődeink „tisztes ipar"-ként emlegették a kisipart. Napjainkban a mindent államosítani akaró dogmatizmus időszakában keletkezett szótorzóval ,,maszek”-ként emlegetjük a magánvállalkozó iparosokat, s e szó széles körben az ügyeskedő, a nyerészkedő szinonimája lett. Hol az igazság? Az ellenőrzések inkább a tisztes ipar portréját tükrözik, ám mindennapi tapasztalataink sötétebbre színezik e képmást... Balatonos megye, fővárosos ország Tavaly az országban 41 633 esetben végeztek ár- és piacfelügyeleti ellenőrzést, ebből megyénkben 1457 zajlott. Az iparosság létszámával összehasonlítva e számadatokból kiderül, hogy országos átlagban ötévenként kerül sor árellenőrzésre egy-egy kisiparosnál, megyénkben viszont lényegesen gyakrabban, átlag háromévenként! Amiben aligha csak Veszprém megye hatósági szerveinek túlbuzgósága játszik szerepet, valószínű, hogy egyik oka a Balaton-part frekventáltsága . . . Ahol egyébként - sokunk véleménye szerint - a mainál is sűrűbb és hatékonyabb ellenőrzés is csak csepp lehetne a (magyar) tengerben az elkövetett stiklik számához viszonyítva. A tóparti „hendikep-súly" ellenére a megyei kép kedvezőbb az országosnál. Országos átlagban ugyanis az ellenőrzések húsz százaléka végződött szankcionálással, míg megyénkben a tizenhárom százalékot sem éri el ez az arány. Magánkövetkeztetés: hja, kérem, Pest az mégiscsak Pest...! Tegyük azonban félre az iróniát, s teljes komolysággal szögezzük le, hogy kirívó szabálytalanságot a magánkisipar területén végzett ellenőrzések viszonylag ritkán tapasztaltak. Az előző évhez viszonyítva azonban megyénkben jelentősen megnőtt a szankciók, azokon belül is a szabálysértések miatt kiróttak száma. Ez a KIOSZ megyei vezetőségének véleménye szerint az árellenőrzések szigorodásának eredménye. Álláspontjukat hihetővé teszi, hogy a szankcionált árellenőrzések gyarapodása szinte kizárólag egyetlen iparcsoportra, a magánfuvarozásra koncentrálódik. Aligha lettek Az ellenőrzések is azt mutatják egyébként, hogy az olyannyira óhajtott versenyhelyzet kialakulásáról csak elvétve lehet beszélni, s csak azokon a területeken, ahol a szocialista és a magánszektor egyaránt jelen van. A kisiparosok árai ilyenkor sok esetben a szocialista szektor árai alatt vannak. Kivétel ez alól a személyszállítás, ahol a magánfuvarozók számának gyarapodása ellenére emelkedtek a díjtételek mindkét szektorban. Az árhatóságoknak így is gyakran kellett intézkedniük aránytalanul magas díj - tisztességtelen ára miatt. . . Az élelmiszeriparban végzett ellenőrzések relatíve sok szabálytalanságot állapítottak meg a magánkisiparban. Az ellenőrök általában az élelmiszertermékek minőségvizsgálatának elmaradását, az ár és minőség összhangjának hiányát, súlycsonkítást, a mérlega Veszprém megyei személyes tehertaxisok egy év alatt tizenötször nagyobb csibészek; valószínűbb, hogy véget ért egy „türelmi időszak" . . . hitelesítés elmulasztását kifogásolták. Az építőiparosok körében végzett vizsgálatok nagy számban tártak fel árképzési szabálytalanságot. A teljes igazsághoz tartozik azonban, hogy e területen a legbonyolultabb az árképzési szabályozás, így az iparosok tévedése nem mindig rosszhiszemű . . . Jellemző hiányosság az írásbeli szerződések hiánya, az írott szerződések szakszerűtlensége, ami sok esetben ad későbbi vitára okot. Gyakori, hogy nem adnak számlát a javító-karbantartó kisiparosok, ami ugyancsak megnehezíti az utólagos reklamációt, s tápot ad az adócsalás gyanújának is. Sűrűn előforduló vétség körükben az árjegyzék kifüggesztésének hiánya, az autójavítás, a takarítás, a fodrászat-kozmetika területén az el nem végzett munkák, műveletek díjának felszámítása. Kivétel a személyszállítás Autóalkatrészek, kerékpár- világítási felszerelések Ebben az esztendőben Várpalotán, a Bakony Művek járművillamossági gyáregységében 260 dolgozó mintegy 105 millió forintos termelési értéket állít elő. Autóalkatrészeket és kerékpár-világítási felszereléseket gyártanak. A gyáregység kezdettől fogva részt vesz a lengyel-magyar autógyártási együttműködésben, innen kerülnek ki a népszerű kis Polskik feszültségszabályozói. Az idén 160 ezer darabot továbbítanak a bielsko-bialai autógyárba. Ugyancsak nagy — 200 ezres — mennyiségben készítik a Bakony Művek saját fejlesztésű áramkapcsolóit, a KM-14-es reléket. E termék gyártásának további felfuttatására is jók a kilátások. Szintén ebbe a termékcsoportba tartoznak a budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyára számára készülő indítómotor-kollektorok, amelyek gyártását az idén kezdték el Várpalotán. A termelés másik részét a kerékpár-világítási felszerelések adják. Dinamókból, első lámpákból mintegy 300 ezer darab hagyja el az idén a gyáregységet, ezek jó része a kerékpárgyárba, kisebb menynyiség a szaküzletekbe kerül. A gyáregységben gondokat elsősorban a munkaerőhiány okoz, ezért is vezették be már évekkel ezelőtt a bedolgozórendszert. Ez iránt viszont rendkívül nagy az érdeklődés. Nemrég, amikor a munkákat versenytárgyalás útján adták ki, 80 pályázó jelentkezett, ám csak harmincnak tudtak otthon végezhető szerelési feladatot adni. A gyáregység szinte valamennyi termékéhez szükség van áramtekercsekre. Sörös Márta a P 126-os feszültségszabályozókhoz készít tekercseket. A legkényesebb munka a kollektor hornyainak bemarása, a gép kezelője nagyító üvegen keresztül nézőre irányítja a műveletet. Az idén kezdtékel az indítómotor-kollektorok gyártását A KM-14-es áramkapcsolóból 200 ezer darabot készítenek az idén Kovácsi Miklós felvételei Jövőre más lesz? A szabálytalanságok megítéléséhez érdekes adalékot szolgáltathat számunkra az Országos Anyag- és Árhivatal egyik magas rangú illetékesének véleménye, aki nemrégiben azt írta a Kisiparos Újságban: „A magánszektor területén észlelt nagyarányú szabálytalanság ellenére az árak többsége illeszkedett az adott piaci árarányokba." Hoppá! Ez bizony nem kevesebbet jelent, mint annak a beismerését, hogy a tisztességtelennek tartott árak csak egy — még a betartásán őrködők véleménye szerint is bonyolult és zavaros — szabályrendszer követelményeihez viszonyítva voltak magasak, a piac értékítélete szerint nem. No persze, a nekilendülő inflációt valahogy fékezni kell. A kisiparost pedig, véljük bármennyire is „dörzsöltek”, köztudomásúlag könnyebb feladat „nyakoncsípni”, mint országos nagyvállalatokat . . . Félreértés ne legyen: nem az ügyeskedő, csaló, szélhámos „vállalkozók" felmentésére mondtam mindezt. Csak érzékeltetni szeretném, hogy torzul el általánosan is az az értékrend, amely valaha a „tisztes ipart” éltette. Jövőre, persze, más lesz. Mondtuk ezt gyakran, el is koptattuk a bizalmat, óvatos ma már a remény. Mégis: az új, normatív adórendszerek, s a hozzájuk kapcsolódó árreform végre valódi esélyt látszanak nyújtani egy áttekinthető, betartható, a piaccal összhangban lévő szabályozásra, Így aztán nem lenne meglepő, ha a jövő évi árellenőrzések a kisiparnak ismét más arcát tükröznék. Láng György Géza NAPLÓ - 1987. október 1., csütörtök - 1