Napló, 1988. január (Veszprém, 44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Strukturális átrendeződés az építőiparban Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális átrendeződés, amelynek legfontosabb jellemzője az építési szervezetek számának növekedése, így az esztendő végén az előző évinél már 50 százalékkal több, összesen 1400 építési -kivitelezési, tervezési, beruházási, kutatási - szervezet működött az országban. Az építési kereslethez, tehát a szokásosnál több, de kisebb építési feladathoz igazodóan csökkent a nagyvállalatok létszáma, ugyanakkor fokozódó mértékben alakultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17500 dolgozó távozott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kisszervezeteket, mintegy 5 és fél ezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése 2,4 százalékkal visszaesett az előző évihez viszonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 százalékra csökkent. Az építési kereslet és kínálat 1987-ben összességében kiegyenlített volt, sőt egyes térségekben, illetve szakmákban kínálati többlet alakult ki, és erősödött a vállalkozók közötti verseny, így a kivitelező szervezetek szerződésállományának több mint egynegyedét versenytárgyalás alapján kötötték meg. Az ily módon elnyert megbízásokkal 37,5 milliárd forint értékű munkát vállaltak el, 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az 1987- ben megkötött szerződésekben az építőipari árakat — a lakásépítést kivéve — már a megrendelő és a vállalkozó megegyezése alapján alakították ki. A várakozásnak megfelelően a vállalkozók kellő önmérsékletet tanúsítottak, elsősorban gazdálkodásuk hatékonyságának javításában és nem az áremelésben keresték a jövedelmezőség növelésének lehetőségeit. Nemzetközi postai válaszdíjszelvény A Magyar Posta 1988. januárjában megkezdi a nemzetközi válaszdíjszelvények árusítását 60 forintos áron. A válaszdíjszelvény alkalmas arra, hogy levélben külföldre elküldve a címzett a válaszlevelét azzal bérmentesítse. Az árusítást Budapesten, a 4-es, 62-es,2-es, 112-es és 114-es számú postahivatalok, vidéken a megyeszékhelyek 1-es számú postahivatalai végzik. A Technoimpex új exportpiaca, az USA A Technoimpex gépipari külkereskedelmi vállalat sikeresen zárta az évet, a vállalat összforgalma meghaladta a 25 milliárd forintot. Ez 12 százalékos forgalomnövekedésnek felel meg az előző évhez képest. Ennél is nagyobb mértékben, 14 százalékkal sikerült bővíteni a konvertibilis elszámolású forgalmat, 90 millióról 103- 104 millió dollárra. A legsikeresebb üzleti eredmények közé tartozik, hogy a Technoimpex jelentős előkészítés után megjelent az Egyesült Államok piacán, s 3,6 millió dollár értékű ,üzletet kötött. A 3 évre szóló középlejáratú megállapodás alapján az American Airlinnes-nak üvegpoharat szállítanak 2,5 millió dollár értékben. 800 ezer dollárért 8 csepeli CNC esztergagép szállítására vállalkoztak a McDonnell Douglas Helikopter cég szervezésében a „DEL" Manufacturing and Co. Oxward (California) részére. További szállítási lehetőség kínálkozik 2—3 millió dollár értékben speciális konténerekre a Ganz Danubius közreműködésével, valamint 31 SZIM gyártósú CNC eszterga értékesítésére 5 millió dollár értékben, az üzletkötésekre valószínűleg az új esztendő első negyedében kerül majd sor. Átszervezés után Új szemlétette! — eredményesebben Egy két évvel ezelőtt még elégedetlenek voltak a sümegi Összefogás Mgtsz-nél az úgynevezett kiegészítő ipari tevékenység eredményességével. Nem mintha nem hozott volna nyereséget, de nem annyit, amennyit vártak tőle. Aztán „átszervezték". Létrehozták az ipari főmérnökséget, több poszton lecserélték a vezetőket, termékszerkezetet váltottak, korszerűsítették egyikmásik technológiájukat, új piacokon vetették meg lábukat. A következmény: az idén 13,5—14 millió forinttal - megközelítőleg 40 százalékkal több eredményt hoz az ipar, mint 1986-ban. Megéri-e ? Az átszervezés -a főmérnökség kialakítása, az üzemek három főágazatba csoportosítása -, s még a személycserék is, természetesen csak a kiindulópontot jelentették. Ezek önmagukban aligha jártak volna ily látványos sikerrel. - Minden egyes üzem eredményét, illetve eredménytelenségét kritikus elemzésnek vetettük alá - mondja Dömötör Miklós ipari főmérnök. - Ez után láttunk hozzá a megoldások megkereséséhez. A célunk nem csak az volt, hogy az eredménytelen tevékenységet eredményessé tegyük, ott is javítani akartuk a hatékonyságot, ahol nem volt különösebb probléma a nyereségességgel. Például? — Egyik legfontosabb feladatként határoztuk meg a kapacitásaink maximális kihasználását. Magyarán: új partnereket kellett felkutatni. A munkaerőt is ott foglalkoztatjuk, ahol éppen szükség van rá, az iparon belül rugalmasan átcsoportosítjuk az embereket, ahogy éppen a feladatok megkívánják. Ahol kellett, termékszerkezetet váltottunk. Bővítettük a gyártóberendezéseinket, a műanyagüzembe korszerű gépek kerültek. Összességében magam azt tekintem a legfontosabb változásnak, hogy a termeléscentrikus szemlélettől sikerült eltávolodnunk, s ma már minden cselekedetünknél, döntésünknél az az első számú kérdés, hogy megéri-e, milyen hasznot hajt a szövetkezet számára? A szemlélet azonban ritkán változik meg önmagától, netán rábeszélésre. Gondolom az, hogy az eredményre figyelnek elsősorban, valamilyen érdekeltség következménye. A premizálási rendszerünk a többleteredményhez kötődik. Minden üzemnek van eredményterve, s ennek a túlteljesítése hozza a prémiumot. A fizikai dolgozók pedig teljesítménybérben dolgoznak, náluk az érdekeltség egyértelmű. A leglátványosabb változás a mészkőbányánál és a mészüzemnél következett be, ezek a múlt évben még 8 millió forintos veszteséggel terhelték a szövetkezet mérlegét, az idén pedig a legnyereségesebbek. A kedvező fordulatban négy intézkedés, döntés játszott szerepet. Korszerűsítették a mészkőbányát. Leállították az egyik kemencét, mert annak a hatékony üzemeltetésére nem láttak módot. Új termék — a mészkőliszt gyártásába kezdtek, amely iránt - lévén kiválóan alkalmas talajjavításra - nagy a kereslet. S a negyedik: legnagyobb vásárlójuk, az Ajkai Alumíniumkohó számára megemelték az égetett mész árát. Ez utóbbinak persze aligha örültek Ajkán. - Nem volt más választásunk - mondja a főmérnök. - Azt az alumíniumkohónak is meg kellett értenie, hogy ha ez a termék nekünk nem hoz nyereséget, akkor meg kell szüntetnünk. Sajnos még a jelenlegi 1800 forintos tonnánkénti ár sem nyújt fedezetet a kemencefelújítás költségére. Mivel a kohónak szüksége van a meszünkre, elképzelhető, hogy áldoz egy bizonyos összeget a kemencék egyre aktuálisabb feljavítására. Sok sok MK A szövetkezet ipari tevékenysége rendkívül szerteágazó. Az építőanyagipari főágazathoz tartozik a már említett mészkőbánya és mészüzem mellett a samottörlés. A textilipari főágazat fonalgyártással foglalkozik, Bazsiban, Gógánfán és Dabroncon működik egy-egy üzem. Ez az ágazat is bővül, a Budapesti Lenfonógyártól most telepítenek le négy nedveslenfonó-gépet. Igaz, a vattaüzem viszont nemrég megszűnt. Mindemellett tartozik a főágazathoz egy papírüzem is, amelyben csomagolódobozok készülnek. A harmadik főágazat a vasipar. Ez egymagában is legalább tucatnyi termék gazdája, elektromos alkatrészszerelő-, vasszerkezeti- és műanyagfeldolgozó üzemében a vonatablakkerettől, a félkész személygépkocsi alkatrészeken keresztül egészen a polietilén zsákokig annyi mindennel foglalkoznak, hogy összeszámolni is nehéz. A több lábon állás persze - ezt egyre több gazdálkodó igazolhatja — kifejezetten előnyös a mai körülmények között. No de ennyi láb...? Nem szabad „Uzsarolni" Az igazság az, hogy az ipari tevékenység döntő része - éppúgy, mint sok társánál - a sümegi tsz-nél is bérmunka. Mivel a kiegészítő tevékenységre már korábban is éppen azért volt szükség, mert a földművelés, állattenyésztés nem nyújtott kielégítő megélhetést, természetes, hogy azokat a lehetőségeket ragadták meg, amelyekkel a lehető legkevesebb befektetés mellett élhettek. A bérmunkához csak épület és munkaerő kell, minden egyébről — gépről, szerszámról, anyagról — a megrendelő gondoskodik. A sokféleség, a rengeteg termék éppen amiatt van, hogy a tevékenységek jó része mindössze egy-két művelet elvégzésére korlátozódik. Saját termékek, saját ipar - elképzelhetetlen pénz, tőke nélkül. Az pedig csak igen korlátozottan áll rendelkezésre. A korábbi években még csak volt lehetőség beruházásokra, hitelek felvételére, ám ezek nagy részét az alaptevékenység szívta fel, az adósságokat most kell törleszteni. Márpedig aligha kétséges, aki a tsz-ipartól hosszabb távon, vár eredményt, annak áldozni is kell rá. A szövetkezet vezetése egyértelműen azzal számol, hogy az elkövetkező években az ipari tevékenységnek vissza kell kapnia az általa hozott eredmény egy részét. A bányarekonstrukcióra is már ennek jegyében került sor, mint ahogy a műanyag-feldolgozás fejlesztéséreis 3-4 millió forintot fordítanak. Kizsarolni nem szabad az ipart... Szente Ottó A múlt év végével befejeződött a téglagyártás a Középdunántúli Téglaipari Vállalat hagyományos üzemeiben. A fagyos idő beálltáig felhalmoztak annyi száraz téglát, hogy december végéig az égetőkemencékben még folytatták a munkát. Míg tavaly a régi téglagyárakból 47 millió téglát értékesítettek, addig 1987- ben az 56 milliót is meghaladta az eladott tégla menynyisége. Az idényzárás után a berendezések nagyjavítását végzik el. A váralati termelés egyharmadát még a hagyományos téglagyárak adják. Téli bányacsendélet. Fischt Vilmos Gépek, nagyjavításra várva. Terehét esztendő köszöntött ránk. Ha jól belegondol élénk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő. 1988-ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak, az ipari struktúraváltásnak, az exportképesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletei, az Országgyűlés által jóváhagyott törvények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szolgálhat a vállalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki, mikor ismeri föl a megváltozott piaci helyzetet és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályok módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálkodókat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általános forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökkenő támogatások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak központi segítséget. A korábban jónak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támogatásból származott. Képletesen szólva tehát eldördült a startpisztoly, és az első, talán legnehezebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalékának megváltozott az ára január elsejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával és nem pihenéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz, óriási munka, ám hamarosan annak más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerkezete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük, e piaci információkat pedig minél gyorsabban a termelőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, másrészt-amint már említettük - a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mesterségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az általános elvek mellett azonban a testre szabott, vállalati szintű stratégiákat rövid és hosszú távra kell összeállítani. Egy ilyen nagyarányú változás után csak olyan cégek maradhatnak talpon és indulhatnak fejlődésnek, amelyek a lehető legpontosabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a helyük a piacon. Mi az, amire szükség van most, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a következő évek igényei szerint. ""Az évek óta sok helyen alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemaradóknak. A tartósan veszteséges cégeknek pedig szembe kell nézniük a felszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehetőséget kaptak a fejlődésre, a némileg csökkenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvezmények révén az átlagosnál több pénz marad náluk, amit fejlesztésre fordíthatnak. A technikai megújulás ma már elengedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt, egyre inkább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a konvertibilis elszámolású és a szocialista piacokon is. A váltás tehát mikroszinten is elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változásokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. L. M. NAPLÓ - 1988. január 2., szombat -3