Napló, 1988. március (Veszprém, 44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
Tűnődöm: Hogyan értsük az „autonómot” ? „több vállalatnál kísérleti jelleggel bevezették az autonóm (sic!) munkacsoportok rendszerét, melynek jók a tapasztalatai" -s olvasom egy nyilatkozatban. Berzenkedve hallottam ugyancsak az autonóm vállalati munkacsoportokról néhány ideje tv-riportot. Ellenérzésemnem a tartalmi lényegnek, hanem az idegen megfogalmazásnak szól, amit az idézet szerint még kinyilatkoztatni sem tudunk helyesen — nemkizárt ,persze, hogy elgépelés történt! nemhogy értelmezni. Miről is van szó? Nem másról, mint hogy a gazdasági kibontakozás szellemében egyes üzemek - tuz a megyében ,is — nagyobb önállósággal ruházzák felkisebb munkahelyi közösségeiket. Az idézett kifejezéshelyett a közérthetőség kedvéért sokkal szerencsésebb lenne ,,önálló, önkormányzó, esetleg elkülönült munkacsoportok" megnevezéstalkalmazni. Ez egyszerű dolgozók számára is első hallásra érthető. Ugyanakkor nyilvánvalóbban kifejezi az elsődleges célnak számító tartalmi lényeget. Nevezetesen, hogy az adott termelőegységek ugyan nem önálló jogi személyek de nagyfokú szabadsággal ruházzák fel őket. Maguk dönthetnek munkaszervezésükről, munkabeosztásukról, a rendelkezésükre álló anyagok, eszközök felhasználásáról, és természetesen a bérek elosztásáról. Évekkel ezelőtt hallottunk már valami ehhez hasonlóról, amikor főként az építőiparban alkalmazták az egy összegű bérutalványozás gyakorlatát. A rendelkezésre álló pénzt maga is szőkébb brigádközösség oszthatta el, kinek-kinek a végzett munka arányában. Ez amostani megoldás szélesebb körű, magasabb szintű jogokkal ruházza fel az önkormányzó munkacsoportokat. Ahhoz, hogy az önkormányzók könnyen szót értsenek, egy nyelven kell beszélni. Magyarul, ésnem „autonómus". Remélhetőleg minél nagyobb arányban nemzetközi megmérettetést, magas mércét érnek majd el a nagyfokú mozgásszabadsággal működő munkacsoportok. Ehhez persze az kell, hogy az önállóság megfelelő érdekeltséggel, ösztönzéssel párosuljon az adott vállalati keretek között. Bráz János Váltás az angolnatelepen A Balatoni Halgazdaság keszthelyi angolnanevelő telepén ezekben a hetekben zajlik a nemzedékváltás. Az Atlanti-óceán keleti partvidékén ugyanis január és március között halásszák ki a gyufaszál nagyságú angolnaivadékok tömegét, és szállítják a mesterséges nevelőhelyekre; Keszthelyre például egy szezonban hatmillió érkezik belőlük. A sós tengeri vízben életre kelt parányi állatok gyorsan hozzászoknak az édesvízi környezethez. A hévízi tófürdő kifolyó használt vizében úszkáló shalacsikák életritmusa felgyorsul, s a mesterséges takarmányozás következtében négyszer-ötször gyorsabban fejlődnek, mint természetes körülmények között. Általában két éven belül elérik a megrendelők által kívánt 15-20 dekás súlyt. A karibi térségből szállított és a hévízi telepen nevelt angolnát ugyanis teljes mennyiségben Olaszországba, az NSZK-ba, Hollandiába és Belgiumba exportálják. A kígyótestű halak tavaly körülbelül egymillió dollárt hoztak. A múlt év novemberében megrendelés hiányában le kellett állítani Péten a karbamid I. gyáregységet. A leállás után állagmegóvás miatt az értékesebb műszereket leszerelték, a berendezéseket konzerválták, fagymentesítették. Azóta jelentős mennyiségű karbamid előállítására kapott megrendelést a gyár. Szerelők, karbantartók, az üzem dolgozói a napokban kezdték meg az üzem újraindításának előkészületeit. Március első napjaiban megkezdődhet a termelés. Képriportunk az üzembe helyezés munkálatairól készültek. Újra indul Péten a karbamid I. üzem Varsányi Imre és Villám Béla szerelők a külszínen lévő karbonátszivattyúk összeszerelését végzik. Marton Tünde és ban. Karbantartók, festők dolgoznak mindenütt. Védőfestékkel vonják be a megkopott, korróziótól megtisztított vasszerkezeteket. Az értékesebb mérőberendezéseket, műszereket szerelt Laczkó József műszerész. Bokor Anita pH-mérőkészülékeket szerelik vissza a karbamidüzem laborja-Péterfay Endre képriportja Megalakult az utazási biztosító Megyénkben az ÁB-nál működik Hazánk negyedik biztosítója alakult meg Atlasz Utazási Biztosító Részvénytársaság néven. Erről volt szó azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten, a Hungária Szállóban tartottak. A részvényeseket Deák Andrea, az Állami Biztosító vezérigazgatója, Szemedkor Erika, az IBUSZ vezérigazgatója és Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazgatója képviselte a sajtótájékoztatón. Az újságírók előtt Bordás György, az új biztosító vezetője ismertette az Atlasz közelebbi és távolabbi terveit. A részvénytársasággal olyan biztosítási intézményt hoztunk létre, amelyik sokoldalúan segíti a belföldi és a külföldi idegenforgalom bővítését, fejlesztését, de egyben segíti a különböző utazási irodák tevékenységét, bővíti a biztosító intézmények eddigi szolgáltatásait. Az Atlasz Utazási Biztosító Rt. — mondotta a vezérigazgató — május elsejétől már az ügyfelek rendelkezésére áll a budapesti központi irodában, de az Állami Biztosító, az IBUSZ és a MÁV ügyfélszolgálatoknál is. Kapcsolódik az utazási biztosító megalakulása ahhoz a tényhez, hogy január 1-jétől a magyar álbimpolgárok gyakrabban és gyorsabban kijuthatnak külföldre. A gyakoribb utazásokat könnyíti a most megalakult új biztosítószervezet, így biztosítási bérleteket vezet be és más ajánlatokkal támogatja a kiutazókat. Az új részvénytársaság alaptőkéje egymilliárd forint, két fő részvényese az Állami Biztosító és az IBUSZ, de részvényes a MÁV és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank is. Úgy tervezik, hogy a budapesti központi iroda mellett fokozatosan létrehozzák a jövőben a megyei kirendeltségeket is, hogy az Atlasz Utazási Biztosító Rt. miinél közelebb kerüljön az ügyfeleihez. Szövetkezeti műszakiak Az ipari szövetkezetek termelési, gazdálkodási eredményeik alapján sikerágazatnak számíthatnak. Fejlődésük üteme dinamikus, teljesítményük rendre meghaladja az ipar átlagáét. Eredményességüket elsősorban rugalmas alkalmazkodóképességüknek köszönhetik: a nagyvállalatoknál gyorsabban, könnyebben reagálnak a gazdasági szabályozás gyakori, nemegyszer ellentmondásos változásaira. Ha azonban a gazdaságos termelés, a piaci pozíciók, a termékek és szolgáltatások műszaki színvonalának meghatározó tényezőjét, a műszaki és termelésirányító dolgozók helyzetét vesszük nagyító alá, akkor bizony kevésbé ragyogó képet kapunk. Kapcsolt munkakörök Megyénk 17 hagyományos formában működő ipari szövetkezetében a műszakiak aránya a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számához viszonyítva alig haladja meg a 3,5 százalékot. Igen csekély a műszakiak létszáma a kisszövetkezetekben is, többnyire csak kettőt-hármat foglalkoztat egyegy szövetkezet. A műszakijellegű munkák irányítása a szövetkezetekben általában a műszaki vezető feladata. A 17 hagyományos szövetkezet közül négyben azonban nem foglalkoztatnak műszaki vezetőt. Van, ahol azért nem, mert ágazati rendszerben működik a szövetkezet (például a Progress), és az ágazatvezetők tevékenységük teljes elkülönülése miatt a műszaki fejlesztés területén is megnövelt hatáskörrel rendelkeznek. Más szövetkezetekben viszont egyszerűen a megfelelő személy hiányában betöltetlen ez a fontos munkakör. Kisszövetkezeteknél pedig gyakori, hogy a műszaki vezető teendőit is az elnök látja el, ami az egyszerűbb irányítási rendszerben, alacsony létszám mellett nem kárhoztatható megoldás — különösen, ha az elnöknek a megfelelő műszaki végzettsége is megvan hozzá ... A kis- és középüzemi méretű szövetkezetekben másutt is gyakoriak a kapcsolt munkakörök a műszaki és termelésirányítási feladatokat ellátó dolgozók körében. Előfordul, hogy ugyanaz a személy gyártáselőkészítő és rajzoló is, vagy, hogy a részlegvezető anyagbeszerző és munkaszervező is Nem mindig csak a szemléleten, a szándékon múlik azonban, hogy megfelelően felkészült műszaki dolgozók kerülnek-e a szövetkezetekhez. A sümegi Foltex például — amely egyébként megyénk legnagyobb ipari szövetkezete — hosszú évek óta eredménytelenül próbálkozik felsőfokú végzettségű műszaki szakemberek megszerzésével, de a többi szövetkezet erőfeszítését sem kísérte átütő siker az iskolai végzettség javítása tekintetében. Egyelőre inkább az a jellemző, hogy az ipari szövetkezetekben foglalkoztatott műszakiak középfokú szakmai képesítéssel rendelkeznek (arányuk 66,9 százalék), szerény, 13,3 százalékos a felsőfokú végzettségűek aránya, s elgondolkoztató, hogy a műszakiak csaknem 20 százalékának csak alapfokú képesítése van. Ipari szövetkezeteink —szerencsére - korántsem elégedettek ezzel a helyzettel. Legtöbbjükben támogatják, sőt kimondottan ösztönzik dolgozóik szakmai tanulmányait. Megyénkben műszaki dolgozóik közül az utóbbi három év alatt huszonnyolcan vettek részt olyan továbbképzésben, amely lehetőséget teremtett szakmai ismereteik bővítésére, stb. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a statisztikában műszaki vezetőként szereplő személyek munkajogi helyzete egyértelmű ugyan, ám mindennapos dolgaikat tekintve tevékenységük a termelés legkülönbözőbb feladataihoz kapcsolódik. Kedvezőtlen képet mutat a műszaki fejlesztők, tervezők létszámstatisztikája. A KISZÖV felmérése szerint ipari szövetkezeteink mindössze kilenc dolgozót foglalkoztatnak ilyen beosztásban. A gyakorlatban azonban - az előbb említett tevékenységi átfedések miatt - nem ennyire rossz a helyzet, hiszen műszaki vezetők, más beosztású műszaki szakemberek is foglalkoznak esetenként tervezéssel, fejlesztéssel. Mégis, vélhetően ez az ipari szövetkezetek műszaki tevékenységének leggyengébb pontja, és egyfajta kiszolgáltatottság forrása. E szövetkezetek termékeinek jelentős része műszaki adaptáció révén kerül gyártásra, s a dokumentációkat a megrendelő, vagy más, megbízott szervezet szállítja. Ez esetenként akár előnyös is lehet - elkényelmesíti azonban a műszakiak kreativitását, az innovatív gondolkodást. A gyártáselőkészítő műszakiak száma kedvezőbb képet mutat, ami összefüggésbe hozható az idegen dokumentációk alapján történő gyártáselőkészítés uralkodó szerepével. Talán a vezetők, szövetkezeti tagok szemlélete is más a szerepükkel kapcsolatban, hiszen könnyű belátni, hogy az igényes termeléshez a megfelelő előkészítő munka egyszerűen nélkülözhetetlen. Etanfolyamok között volt középvezetői, ipari formatervezői, gyártmányfejlesztői, marketing-, számítógépes és felsőfokú beruházó témájú. Többségük eredményesen szolgálta a résztvevőik ismereteinek bővítését. A sommás elmarasztalásra ingerlő tényeket azonban nem árt a szándékokkal és a lehetőségekkel is szembesíteni. Az olyan szövetkezetben, ahol 3 év alatt egyetlen műszaki dolgozó sem vett részt szakmai továbbképzésén, biztos, hogy szemléleti problémák is vannak. Nemcsak szemlélet kérdése azonban, hogy anyagiakkal mennyire képesek egyes szövetkezetek vonzóvá tenni a műszaki pályákat, munkaköröket. E tekintetben elég nagy a szóródás még megyénken belül is. A műszaki, termelésirányító gárda átlagjövedelme megyénk ipari szövetkezetei közül a sümegi Foltexnél a legalacsonyabb (69 216 Ft/év), míg a Várpalotai Vegyesipari Szövetkezetben ennek csaknem a duplája, évi 139 698 forint... Hogy aztán egyik vagy másik sok-e vagy kevés, arra megint csak nehéz egyértelmű választ adni. Nem, csak a szemléleten múlik Torz arányok Az összehasonlítást mindenképpen két irányban kell megtenni. Azt csak az egyes szövetkezetek maguk dönthetik el, hogy a műszakiak által végzett munka mennyisége, minősége és - mindenekelőtt — eredményessége arányban áll-e jövedelmükkel. Objektív mérce ugyanakkor, hogy országos és szakmai összehasonlításban megfelelő-e a jövedelem nagysága. Nos, a tények azt mutatják, hogy megyénkben az állami vállalatok hasonló munkaköreit jobban honorálják. Az állami ipariban az éves átlag jövedélért. 123 ezer forint fölött van — ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az átlag is jóval magasabb jövedelemre tesz szert, mint a szövetkezeti iparban a legjobbak többsége! Ezek a bérarányok egy korábbi, nem gazdasági szempontú szemlélet alapján jöttek létre, s a bérezést külön kötöttségekkel szabályozó gazdaságirányítás konzerválta őket. A bérgazdálkodás továbbra is szigorú, a gazdasági eredményektől jórészt független szabályozása valószínűsíti e torz arányok továbbélését. Márpedig itt, és nem másutt van a fő oka annak, hogy jó képességű, magasan kvalifikált, egyetemet főiskolát végzett műszakiakat nehéz megszerezni - és főleg megtartani — az ipari szövetkezetekben. Láng György Géza NAPLÓ - 1988. március 1., kedd -