Napló, 1988. június (Veszprém, 44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

Gyorsan és megfontoltan kell lépni Nemesszalókon már egy évtizede elkezdődött a szerkezetátalakítás A mindenki által ismert szer­kezetátalakítási és megújulási programot hazánk termelőszö­vetkezetei ez évben — ki-ki le­hetősége szerint — fontolóra vették, elemezték. Ezúttal egy kisebb gazdaság példáján pró­báljuk bizonyítani: a hatékony­ság jelzője nincs össze­függésben a terület nagyságá­val. Az eredmények önmagukért beszélnek A nemesszalóki „Egyetértés” MGTSZ fennállása óta, 1987- ben érte el legmagasabb be­vételét, eredményét. A fő cél­kitűzés az elmúlt esztendőben az volt, hogy 5 százalékkal emelkedjenek a hozamok a mi­nőség javítása, az egyre fe­szültebb szabályozók pozitív hatásainak kihasználása, a ráfordítások és fajlagos költsé­gek szinten tartása, az áremel­kedések ellensúlyozása mellett. Az elképzelés ugyancsak való­ra vált, hisz több mint 40 szá­zalékkal növekedett a jövedel­mezőségi szintjük. Az elmúlt 10 évben olyan nagyságrendű forgó- és állóeszköz-állományt, saját vagyont hoztak létre Ne­­messzalókon, amely megfelelő alapot ad a következő évek dinamikus fejlődésének, amít a bevezetésre került adó- és ár­reform, de még a várható to­vábbi reformok sem tudnak megrendíteni. A vezetésre uta­lásként két jelző — gyors fel­ismerés és azonnali intézkedés. E két fogalomnak viszont elő­feltétele a közgazdasági sza­bályozó, e termelést, értéke­sítést, i fel­halm­ozást befolyáso­ló rendelet, a piac, ár-, adó-, bérrendszer mechanizmusának ismerete, összhangjának helyes megteremtése, az alkalmazás feltételeinek (ember és eszköz oldalról) biztosítása. Hogy mik is volta­k konkrétan a körülmé­nyekhez való rugalmas alkal­mazkodás lépései? Nos, tulaj­donképpen a dolog nagyon egyszerű. Megemelték a tej és hús árát, kézenfekvő tehát a tejtermelés és hízómarha-érté­­kesí­tés növelése. A következő kérdés a hogyan. Erre a vá­lasz már összefügg a másik alaptevékenységgel, a növény­­termesztéssel, hisz a takarmá­nyon keresztül érvényesülhet az állattenyésztés és -tartás sikere. Azaz, úgy mennyiség­ben, mint minőségben — a technológia fejlesztésének és fejlődésének szinte kimeríthe­tetlensége alapján - növel­hető azonos területről az elő­állított abrak-, szálas- és lé­dús takarmány, a szarvasmar­hatartás jövedelmezőségét biz­tosító eledel. Az 1987-es évi időjárás rend­kívüli volt a mezőgazdaság számára szinte mindenütt az országban, ennek ellenére a kisgazdaság búzából 5,5 ton­nát, kukoricából csaknem 11, napraforgóból 20, repcéből 25, silókukoricából 30 tonna fe­lett takarított be, jónak mond­ható önköltség mellett. A kö­zel 5 ezer literes egy tehénre jutó tejtermelésük 6,4 forintba került literenként, hogy a leg­hétköznapibb terméket értékel­hessük. "No, de folytathatnánk az eredményességet bizonyí­tandó egyéb tevékenységek so­rát is, ahol az 1986-os bázis­hoz viszonyítva egyértelmű a fejlődés. A lényeg: az ilyen úgynevezett kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetről az állam sem feledkezik meg, mert az alaptevékenység árbevétele után árkiegészítést kap termé­keire, továbbá az ipari jelle­gű melléküzemek után fizetett nyereségadó 70 százalékát visszata­rtha­tjá­k fejlesztésre. Az ösztönzőbb bértömeg-gazdálkodás igaz, az ár- és adóreform­mal együtt a jelenlegi helyze­tünkben nem kerülhetett sor a bérreformra is — remélhetőleg ami késik, az még nem múlik -, de az életbe lépő kereset­­szabályozás kedvezőbb a ne­­messzólókiakna­k, mint aho­gyan sokan másoknak is. Ugyanis az eddigi bérszínvo­nal -gazdálkodás helyett a ke­resettömeg a kiindulópont. En­nek lényege, hogy a dolgozói­­ létszámtól függetlenül, a ter­melés me­nnyiségrend­jétől vi­szont nagymértékben függő béreikkel a bi­oc igényei szerint megfelelő ösztönzőkkel gaz­dálkodhatnak. Jó úton haladnak Nemes­szalókon. A tíz éve elkezdett termelési szerkezet nem szorul változtatásra, az egybevág a népgazdasági követelmények­kel. Csupán finomításokra van szükség — ahogy Sustik István elnökhelyettes és egyszemély­­ben főkönyvelő is mondta. A hatékonyabb és jövedelmezőbb működéshez minden eddiginél jobban kell összpontosítani az eredményrontó tényezők kikü­szöbölésére. Látszólagos ellentmondás Gyenge termőhelyi adottsá­gú területen kimagasló növény­­termesztési hozamokról beszél­hetni nem kis dolog. Pedig ez így van ez esetben Nemessza­lókon. Hat évell ezelőtt a ku­korica és búza átlagtermése alig haladta meg a jelenlegi felét, noha ugyanazokon a föl­deken gazdálkodnak ma is. Azért csak történt valami, ma­guktól nem jöhettek ilyen jól a termésátlagok? Nos hát igen. Elsődlegesen a vezetés a tu­dománynak gyakorlatban al­kalmazható eredményeit vonta be a termelésbe. Már most évekre előre meg tudják mon­dani az agronómusok, melyik táblába mi kerül, milyen lesz a vetésforgó. Külön-külön vizs­gálják a talajvizsgálati ered­ményeket, s csak annak isme­retében vetik össze a növé­nyek igényével azt, s állapít­ják meg a kiszórandó táp­anyagdózist. Ám a tápanyag­­gazdálkodásban további terve­ket szőnek a vezetők, holott már a fentiekkel is jóval fe­lülmúlják az országos átlagot. Ha valaki netán kételkedne például a­­tíz tonna feletti ku­­koricaátlagban, s esetleg a siló rovására való könyveléssel vádolná a gazdaságot, annak bizonyságul csak annyit: évek óta több mint 2 ezer vagon­­nyi jó minőségű silót készíte­nek a megyei átlag harmadnyi költségével. Nem véletlen, hogy a területi szövetség felmérése szerint az egységnyi termékre jutó ráfordítás alapján a leg­jobbak között található a szö­vetkezet. Egyébként is a kö­zel négyezer szarvasmarha hozza a haszon tekintélyes ré­szét, így nyilvánvaló a törek­vés a növénytermesztők részé­ről. Szalay Attila Elméleti oktatás, készülékismeret a tanteremben Megkezdődik a beöltözés A biztonság kedvéért azért a kisebbik bánya­mentő gépkocsi ez idő alatt is szolgálatkészen áll a ház előtt Bányamentők gyakorlaton Az éves tervnek megfelelően minden évben két alkalommal egynapos továbbképzésen, gya­korlaton vesznek részt a Bakonyi Bauxitbá­nya mentői Nyirádon, a bányamentő állomá­son. Halimba­lli, Deáki és sza­ll bányáktól mintegy 200 bányamentő tesz tanúbizonyságot a szolgálat ellátására szükséges alkalmasság­ból. Ilyenkor orvosi vizsgán, elméleti és gya­korlati oktatáson vesznek részt, vizsgáznak el­sősegélynyújtásból és erőnlétből. Egyórás meg­terhelő gyakorlaton vesznek részt bányamentő készülékkel. Sokan vannak közöttük, akik már 10­-15 éve bányamentők. Egészséges, józan és fegyelmezett élethez szokott bányászok, akikre bármikor, éjjel és nappal is számítani lehet. Képeinket a gyakorlat alkalmával készítettük. Péterfay Endre képriportja Ellenőrzik a készülékeket M­ár ez a kína (II.) Reform és nyitás A gazdasági reform kitel­jesedéséhez persze Kínában is elengedhetetlen a politikai, társadalmi reform. S ezt tulaj­donképpen hamarabb ismerték fel, mint mi, hiszen az első lé­péseket tíz évvel korábban, „már" a gazdasági reform ti­zedik évében teszik meg. Még­hozzá igen erőteljes mérték­ben, s mindjárt a párt- és ál­lami vezetés rendszerének tu­datos korszerűsítésével. A politika sem maradt ki Ez mindenekelőtt a pártirá­nyítás és a kormányzati funk­ciók különválasztásában nyil­vánul meg. A párt politikai ve­zetést gyakorol, megfogalmaz­za a politikai alapelveket, ki­jelöli a legfőbb irányokat és gondoskodik arról, hogy az ál­lamhatalmi szervek, tömegszer­­vek teljesítsék az ezzel kap­csolatos feladataikat. A politikai reform kifejező­dik a különböző intézmények, minisztériumok átszervezésé­ben, az apparátusok tízezres létszámú csökkentésében, a kormány fiatalításában, az irá­nyítás decentralizálásában, no és persze a szocialista demok­rácia kiteljesedésében is. Ma már a kínai gyakorlatban sem szokatlan a többes jelölés, a titkos szavazás, az ellenszava­zat, s a nyilvánosság biztosí­tása. A legutóbbi pártkong­resszus, s az Országos Népi Gyűlés tanácskozásairól egye­nes közvetítést adott a tele­vízió. A nemzetiségi kérdést is nyíl­tabban és reálisabban köze­lítik meg éppen a politikai re­form kapcsán. Az 56 nemzeti­ség — több mint kétszám­illió­­an vannak, s az ország terüle­tének nagyobbik, de elmara­dottabb, fejletlenebb részén élnek — képviselői nemrégiben egy héten át tanácskoztak a nagyobb önállóságról, területi autonómiáról. — Az eszmecserét, mi taga­dás — jegyezte meg egy bará­ti beszélgetés során kollégám, Éliás Béla, az MTI pekingi tu­dósítója - nemzetiségi meg­mozdulások is sürgették. Ezek közül a tibeti mozgolódások voltak a legismertebbek, de az ország más részein is mind többen vetik föl egyrészt a gazdasági infrastrukturális el­maradottság gondját, másrészt, hogy az állami politikai ve­zetők nagy része kínai káde­rekből áll, s nem saját kép­viselőjükből kerül ki. A tanácskozáson, mint azt hazaérkezésem után megtud­tam, egyelőre döntő változás­ról nem határoztak, ám kétség­telen, hogy a politikai intéz­ményrendszer reformjának vég­rehajtása során a nemzetiségi kérdések megoldása­elől sem térnek ki immár Kínában, ez­zel is bizonyítva, hogy nap­jaink Kínája már semmikép­pen sem azonos az évszáza­dokkal, de az évtizedekkel ez­előttivel sem. Már csak a tienanmeni kapubástya az egyetlen hely, ahol Mao Ce-tung portréja látható A példa mi vagyunk? De térjünk vissza a gazda­sági reformhoz, amelyhez szo­rosan hozzá tartozik a nyitás politikája is. Az, amely az utóbbi években látható és lát­hatatlan falakat ledöntve zöld utat adott a külföldi beruházá­soknak, a külföldi országokkal kiépített kereskedelmi, tudo­mányos, műszaki, gazdasági kapcsolatoknak. Ezek révén megkétszereződött Kína ex­port-import forgalma. Ma már a világranglistán a nemzetközi kereskedelmet tekintve az el­ső 15 között van. Napjaink­ban 2500 vegyes-, külföldi ér­dekeltségű vállalatot tartanak nyilván Kínában, amelyeknek egy jelentős része az úgyne­vezett gazdasági övezetek­ben, a tengerparti városokban települt le, miután itt igen kedvező adózási és egyéb fel­tételeket teremtettek. De Kína maga is kilép az ország hatá­rai mögül, s mintegy 70 or­szágban, 2000 beruházásban, vállalkozásban érdekelt. A nyitás új alapokra helyez­te a szocialista országokkal folytatott kereskedelmi kap­csolatokat is, amelyekben ne­künk, magyaroknak megkü­lönböztetett figyelem jár ki, hiszen mint azt utunk során gyakran hallottuk, a kínai gazdasági reform legközelebbi példája éppen a magyar re­form, minket kívánnak követni a terv és piac szerves egybe­kapcsolására épülő gazdaság­­irányítási rendszer kialakítá­sakor. Egyenleg — gondokkal­ ­ Ez azonban nem ment fel bennünket az alól — jegyezte meg Szuszky Ervin, hazánk ke­reskedelmi tanácsosa, pekingi találkozásunkkor —, hogy a magyar vállalatoknak a kínai piacon egy-egy megrendelésért a szocialista partnerek cégei­vel és a legjobb nyugati cé­gekkel egyszerre kell megküz­deniük. Méghozzá igen magas minőségi követelmények mel­lett, aminek sajnos mi nem minden esetben tudunk eleget tenni. Kereskedelmi kapcsolatain­kat egyébként, tudtam meg a Kínában megszakításokkal ugyan, de már több mint 20 esztendeje dolgozó tanácsos­tól, öt évre szóló hosszú lejára­tú államközi megállapodás sza­bályozza. A mostani a koráb­biaknál jóval jelentősebb, mint­egy 3 milliárd svájci frankos forgalommal számol. Ez ötszö­röse a korábbi évekének! Az idei évi előirányzata 540 mil­lió frank. - Mit adunk, s mit importá­lunk Kínából?­­ Hazánk főleg mezőgaz­dasági és élelmiszeripari be­rendezéseket, szerszámgépe­ket, kikötői berendezéseket, autóbuszokat, továbbá kohá­szati termékeket, kábelt és mű­trágyát szállít oda. Ez utóbbit sajnos nem folyamatosan, mert például éppen Veszprém me­gyéből, a Péti Nitrogénművek­től tavaly nem érkezett meg az ígért mennyiség. Ez bizony nem kis gondokat okozott, mert elestünk az ellentételként biz­tosított gyapot egy részétől, amire nagy szükségünk van. - S még mi mindenre? Pon­tosabban mi mit importálunk? - Behozatalunkban elsősor­ban a lakosság körében is­mert és keresett könnyűipari, fogyasztási cikkek, gyümölcs- és gombakonzervek, továbbá me­zőgazdasági és ipari nyers­anyagok, például az említett gyapot, valamint különféle gép­ipari termékek szerepelnek. - Milyen a kereskedelmi for­galmunk egyenlege? - Általában kiegyensúlyo­zott, bár mostanában gondot okoz, hogy a gazdasági fejlő­dés korábbi egészségtelen nagy ütemének lassítása miatt a tervezettnél kevesebb jármű­vet, autót, autóbuszt, alvázat vettek át tőlünk a kínaiak. Tel­jes egészében egyelőre nem tudtunk a helyébe olyan ter­mékeket felkínálni, amelyeket az itteni partnerek elfogadtak volna. Igaz, mostanában mind jobb esélye van a különböző élelmiszer-feldolgozó beren­dezéseknek, — nemrégiben ad­tuk át a 25. takarmánykeverőt, — a sertéstartó telepeknek, a broiler-farmoknak. S igen ör­vendetes, hogy mind számotte­vőbb az érdeklődés, no és az üzleti aktivitás a magyar bá­nyagépek, berendezések iránt... Andrássy Antal Következik: Pajzs Pingdingshanban NAPLÓ - 1988. június 1., szerda -­­

Next