Napló, 1988. július (Veszprém, 44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Folytatta munkáját az Országgyűlés régiója is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménynyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni: minden döntés közül a legrosszabb — a környezeti ártalmakra nézve is — a halogatás, az intézkedések megakadályozása. A környezetvédelem nemcsak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek megelőzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetőségeket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja e hátrányokat. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fejlesztés forrásainak bővítését, az import, devizához jutás felszabadítását, egyszóval, hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozórendszer csak késve, torzítva válaszol, s egyes tevékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és a munkavállalás feltételei pedig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmondásos, nem képes Ha vállaljuk a kockázatot — ami igazán nem nagy —, hogy kezdetben legalább az előbb meghatározott követelményeknek megfelelő vállalatok számára több évre garantáljuk a kedvezőbb feltételeket, akkor e szűk kör növekvő teljesítményével a gazdaság egésze is kimozdítható lesz stagnáló helyzetéből. Az így kialakított gazdálkodói környezet működési szabályait célszerű lenne egységes — tulajdonformától és ágazati tagozódástól független — ipartörvényben összefoglalni és állandóvá tenni. Egy társulási, integrálódási folyamatnak kell végbemennie egyfelől a kutatás, fejlesztés és az ipari termelés, másfelől az ipari termelés és a kereskedelem között. Valóban rugalmas, gyorsan alkalmazkodó, nagy teljesítményekre képesszervezetek csak a piaci sikerekben való közös érdekeltség hatására jöhetnek létre. Ezért a társulást, az érdekegyesítést, közös vállalkozást az országhatároknak sem szabad korlátozniuk. A szocialista országokkal is tovább akarjuk erősíteni kapcsolatainkat, mert ez mind a magyar ipari termékek értékesítése, mind a számunkra fontos szocialista ipari termékek behozatala szempontjából döntően fontos. S akkor, amikor a legnagyobb tőkés országok lépéseket tesznek a szocialista piacok megnyerésére, nem biztos, hogy az a legjobb megközelítési mód, ha mi a feltételek javítása helyett a piacról hátrálunk vissza. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a forgalmat ezekben az években a kiegyensúlyozottság jegyében, illetve minél előbb egy korszerűsített, piaci mechanizmusokra épülő, kölcsönösen előnyös együttműködési rendszerben növeljük. Ezért a kapcsolatok modernizálásának a vállalatok közvetlen kereske elegendő útbaigazítást adni a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Ezért a gazdasági reformok egyik fő célja, a versenysemlegesség nem valósítható meg azonnal. Továbbra is helyes és követendő cél, minél előbb ki kell alakulnia egy olyan gazdasági környezetnek, amelyben a termelés eredménye csak a tőkeforgatás hatékonyságától, azaz a tudástól, tapasztalattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a támogatás-leépítés összes következményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. Ezért önmagában a teljes - és az előbbiek szerint csak látszólagos - versenyegyenlőség megteremtése nem lendítheti fel a gazdasági fejlődést. Erre nagyobb esélyünk lehet, ha a gazdálkodói környezet megfelelő módosításával az átlagosnál nagyobb piaci teljesítményre képes vállalatok fejlődési feltételeit tesszük lényegesen kedvezőbbé. Amely vállalat támogatás nélkül is magas jövedelmet ér el, jelentős, növekvő az exportja, állandó, fizetőképes vevői vannak, nem reklamálják termékeit, az egységes adózási rendszer keretében automatikusan kapja meg az átlagosnál kedvezőbb feltételeket. S hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mindaz, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk: kiszámíthatóság, vagyonérdekeltség és vagyongarancia, fejlesztést ösztönző jövedelemszabályozási rendszer és hitelpolitika, a forint külső-belső konvertibilitása, tőkebevonási és -behozatali lehetőség. A gazdaság kiszámíthatóvá s a jövő tervezhetővé tételét már több alkalommal is megígértük a gazdálkodóknak, de eddig csak nagyon kevés történt ez ügyben. Ezért nyíltan az attól való aggodalmunk a felelős, hogy a vállalatok biztonságosabb fejlődéséért a költségvetés még nagyobb hiányával kell megfizetnünk. Ebből a félelem szülte bűvös körből csak akkor lehet kitörni, ha belátjuk: a magát biztonságban érző vállalat nyeresége — és így adóbefizetése — gyorsabban fog nőni, mert nem lesz teljesítményvisszatartásra kényszerítvedelmi forgalmát, fizetési kötelezettségeik pénzbeni elszámolását, s a különféle társulásokat is lehetővé kell tennie. Az ipari miniszter elmondta: a szerkezetváltás fő mozgatóereje a piaci igényeket jövedelemszerzés céljából elvállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás folyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszközökkel befolyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fejlesztését, ha a kezében lévő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltabban, s egy testületileg elfogadott szerkezetátalakítási politikához igazodva működteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségéről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül kiemelte: " Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőződésre, hogy a szerkezetátalakítás feladata a mi dolgozóink képességeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzárkózhatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tudják, hogy munkájuk sikerétől döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a társadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Elgondolásaival, eltökéltségével ezt a cselekvő közreműködést, támogató egyetértést szeretné elnyerni. Berecz Frigyes előterjesztése után Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, Zsidói Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere. Varga Gyula (Szabolcs-Szatmár m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs- Szatmár Megyei Bizottságának első titkára, Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára, Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára, Csongrádi Csaba (Heves m., Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársaim! Az ipar szerkezetátalakítása a stabilizációs és kibontakozási program fontos eleme. Nyilván e fontossága motiválta, hogy ipari miniszterünk beszámolója az Országgyűlés ülésszakára került. A szerkezetátalakítás követelménye, törekvése egyidejű a reformmal, de ez ideig nem értünk el átütő eredményeket. A reform elindította a szocialista piacgazdálkodás kialakulásának folyamatát úgy, hogy a magyar gazdaságnak egyidejűleg kellett alkalmazkodni a szocialista és tőkés világpiaci követelményekhez. Egyrészt törekedtünk a tőkés nemzeti piacokkal való rugalmas kapcsolatra, másrészt hosszú távú együttműködési szerződéseket létesítettünk szocialista országokkal, sajátságos árrendszeri követelményekre és hosszabb idejű, változatlan műszaki feltételekre. A magyar szocialista piacgazdálkodás kialakítását elősegítő számos közgazdasági, szervezési intézkedésünk ellenére napjainkig olyan igazi piaci viszonyokat nem tudtunk teremteni, amelyek minden tekintetben kikényszerítik a normativitást, segítik a jól dolgozót, jól gazdálkodót és megszüntetik a rossz és a megítélésünk szerint nem eléggé hatékony munka létfeltételeit. Azt, hogy mit kell gyártani, a vállalatoknak kell meghatározni a piac igényei, saját technikai lehetőségeik és a központi irányítás orientációja alapján. Az irányítás és a vállalatok kapcsolatában a szocialista piacgazdaság jelenlegi fejlettsége mellett ellentmondásokat látok. A tervutasításos irányítási rendszer kötöttségei gyakorlatilag megszűntek. A vállalatok mintegy 80 százaléka a vállalati tanács vagy egyéb helyi irányítással működik. A kormányszintű iparvezetéssel a vállalatok jelentős részének kapcsolatai lazultak. Ilyen viszonyok között indokoltnak tartom mindaddig egy vállalatközi, nem adminisztratív jellegű koordináció fenntartását, amíg a piac alapján a vállalati kapcsolatok hatékonyabban egymásra épülhetnek. Az ipar szerkezetátalakítása nem kampány, hanem a gazdasági-társadalmi szükségszerűségből adódó folyamat, valamennyi ép gazdálkodó szervezet normális tevékenysége. A mi gazdaságunkban a visszahúzó erőket, motívumokat kell elemezni és az okokat megszüntetni. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben az ipar egy szűkebb, de jelentőségében kiemelkedő területéről, a gépipar szerkezetátalakításáról szeretnék beszélni, a figyelmet erre a területre felhívni. A gépipar kiemelését indokolja, hogy a jövedelemtermelő képessége magasabb az ipari átlagnál, költségvetési nettó befizetésen belüli aránya és nettó befizetéseinek összege a legmagasabb, a konvertibilis elszámolású exportban a részesedése jóval nagyobb, mint a népgazdasági bruttó termelésben elfoglalt helye. Nagyon jelentős a szocialista áruforgalomban betöltött szerepe, és mint ilyen, a nyers- és alapanyag-ellentételezés egyik fontos forrása. 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője, Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnok Mezőgép Vállalat vezérigazgatója, Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója, Kiss Dezső, (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 8. vk.), a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója, Bodorné Danka Márta (Bácsi Kiskun m., 2. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár kecskeméti gyárának munkaadagolója, Reidl János (Somogy m. 5. vk.), a Videoton Tabi Gyáregységének meócsoportvezetője, Tétényi Pál. Jellemzője, hogy gyártmánystruktúrájánál fogva a népgazdaságtechnikai színvonalát meghatározza, és lényeges szerepe van a lakossági termékellátásban is. Hosszú távra tekintve a népgazdaság termelési, műszaki színvonalát alapvetően a gépipar színvonala, termelékenysége határozza meg. Helye és jelentősége néhány számadattal is érzékelhető. Így a népgazdaság szocialista exportjának mintegy 56—57 százalékát, tőkés exportjának mintegy 20 százalékát adja. Ez az ágazat termeli azokat a gépi berendezéseket, járműveket, szerszámgépeket, különböző ipart, mezőgazdasági és infrastruktúra eszközeit, melyek a későbbiekben ezen ágazatok technológiai színvonalát, termelékenységét, az előállított termékek minőségi paramétereit meghatározzák. A gépipar fejlettsége jelentősen befolyásolhatja a népgazdaság helyzetét, ezért feltétlen indokolt szerkezetének gyors átalakítása. Indokolja a gyors szerkezetváltást az is, hogy a gépipar exportja viszonylag rövid távon dinamizálható. Mindezek után kissé érthetetlen, hogy a gépipar fejlesztése a vizsgált években, sőt azelőtt is, elmaradt jelentőségéhez képest. A beruházásokból aránytalanul keveset részesedett, melynek eredményeként eszközállománya leromlott. A gépek átlagos életkora 1987-ben több mint 11 év, ez magasabb, mint az ipari átlagos gépállomány-életkor, a 0- re leírt gépek aránya 10 éves átlagban 23 százalékról 42 százalékra növekedett. Az iparon belül a gépipari beruházás aránya az V. ötéves tervidőszak 23 százalékáról, a VI. ötéves tervidőszakban 18 százalékra és a VII. ötéves terv eddigi éveiben tovább csökkent. A tőkés importgépek aránya az összberuházáson belül 30 százalékról 24 százalékra csökkent. Mindez egy olyan időszakban következett be, amikor a fejlett tőkés országokban a technológiai intenzív megújulásra került sor. Milyen tényezők járultak hozzá a gépipar elmaradásához? Hozzájárult a szocialista piac a verseny hiányával. Az alapanyaggyártók monopolhelyzete, ami miatt ezek a vállalatok nem voltak késztetve az állandó fejlesztésre, minőségjavításra. A háttéripar fejletlensége, amely következtében a késztermékgyártók sok esetben önellátásra rendezkedtek be. Az a körülmény is részese ennek a helyzetnek, hogy egyes az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Novák Lajos (Szabolcs-Szatmár m., 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője, Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati üzemek vezérigazgatója, László Ferenc (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű üzemfenntartás-gépészeti karbantartás vezetője, Balogh Gábor, (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese szólalt fel, majd megyénk képviselője kért szót. hagyományos ágazatok, mint pl. a vegyipari gépgyártás, élelmiszeripari gépgyártás, nem fejlődtek dinamikusan, valamint az egyre fokozódó jövedelemelvonás, az előre nem látható szabályozóváltozások. Végül visszahúzó volt a vállalatok magatartása, a lassú termékfejlesztés, nehézkes vállalati kapcsolatok, sokszor a közös érdekeltség hiánya. Természetesen a szerkezetátalakításnak vannak jelentős eredményei. Ezek az eredmények tudatos piacpolitikán, hosszú távú kapcsolatokon és termelési kooperációkon nyugszanak. Veszprém megyéből csak kiragadott példaként említhetem a Bakony Művek autóvillamossági szerelvények gyártását, ahol a folyamatos fejlesztés eredményeként újabb gépkocsigyártókkal bővíthetik kapcsolataikat. Mindez a gépkocsiellátás javítását jelentheti. Hasonló példa a szerelésautomatizálás eszközeinek gyártása is. A ROBIX Vállalat mezőgazdasági kisdoktoraival magyar—szovjet vállalatközi együttműködést szervez. Az Elekthermax Vállalat holland, NSZK és francia cégekkel kooperációs kapcsolatokkal, korszerű háztartási sütő-főző készülékek fejlesztésével, gyártásával tőkés exportját dinamikusan növeli és támogatásmentes exportot bonyolít. Az ipari szerkezetátalakítási koncepció a gépiparra jelentős feladatokat ró. Dinamikusan emelni kell tőkés exportját, kb 50 százalékkal, ami évi mintegy 10 százalékos felfutást jelent. Ezen időszakban a szocialista piac szerény mértékű fejlődése lehetséges. Tehát a gépipari vállalatoknak bővíteni kell kapcsolataikat a tőkés piac felé a termékszerkezet megfelelő váltásával, új, korszerű gyártmányokkal, a termelés-értékesítés gazdaságosságának fokozásával, a minőség és piaci rugalmasság növelésével. A pénzügyi kormányzat az egyensúly javítása érdekében onnan von el forrást, ahol az rendelkezésre áll, így történt ez a most bevezetendő szocialista exportösztönzés módosításánál is. Ez az intézkedés azokat a vállalatokat sújtja, amelyek a szocialista exportot gazdaságosan bonyolítják. Az intézkedés végrehajtása normatív jellegű és nincs tekintettel a kiépített piaci kapcsolatok fontosságára, jellegére, tartalmára. Talán egy szelektív jellegű intézkedés célszerűbb lett volna. Megítélésem szerint a szocialista piaci együttműködésben jelentkező problémák ellenére sem szabad ezen a piacon fontos pozíciókat veszítenünk. A gépipari szerkezetváltást elősegítő tényezőkről a miniszter elvtárs expozéjában szólt. Ezek közül kettőről tennék említést. Egyrészt a szakmai kultúra fejlesztéséről, amely a szakmunkások továbbképzését, a szakmunkásképzés fejlesztését, a jó munka, az alkotó műszaki tevékenység becsületét és elismerését jelenti vállalati és társadalmi szinten. A felgyorsuló műszaki fejlesztést, mely a szerkezetátalakítás feltétele, csak a jól képzett, az új technika befogadására felkészített, szakmai intelligenciával és igénnyel rendelkezők képesek követni, befogadni. Feladatunk a szakmunkásképzés szakmai színvonalának emelése, az alapképzés szélesítése, a korszerű, élenjáró technikának már az iskolában való megismerése, gyakorlása. A másik tényező az adó- és vámszabályozás olyan módosítása, finomítása, mely elősegíti a korszerű technológia alkalmazását, és erre különböző kedvezményekkel ösztönöz. Az ipar szerkezetátalakítása nem cél, hanem eszköz e fontos népgazdasági ág jövedelemtermelésének és versenyképességének fokozására. A szerkezetváltás rövid távú áldozata a vállalat, mert akkor is nehéz helyzetbe kerül, ha nem vált és akkor is, ha rosszul vált. De hosszabb távon a váltás elhúzódása vagy hiánya miatt mindenképpen a népgazdaság az áldozat. A szerkezetváltásnál a koncepción és a feladatvégrehajtáshoz szükséges pénzeszközön kívül az irányítás és a vállalatok közötti bizalom az egyik legfontosabb tényező. Bizalom abban, hogy a népgazdasági célokat és prioritásokat jól határozták meg, hogy amit ma mondanak, azt fogják tenni, hogy vállalkozhatunk, mert a szabályozás kiszámítható, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk: egy erős, fejlett gazdaságot és boldoguló népet. A bizalomba belefér a tévedés és annak őszinte feltárása, korrekciója is. De határozottan meg kell mondanunk, hogy hová akarunk eljutni, milyen eszközökkel, milyen úton és mikor. Az élet kikényszeríti belőlünk a változásokat. A változások optimális feltételei sem ma, sem rövid időn belül nem teremthetők meg. A nagyobb problémák kialakulásának elébe kell menni, ezért elhatározásainkat konzekvensen végre kell hajtani. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját. A szerkezetváltás fő mozgató ereje Antal Ferenc, Veszprém megyei képviselő felszólalása A Külügyminisztérium közleménye Őszi István külügyminiszterhelyettes június 30-án, csütörtökön bekérette Ioan Chirát, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormányának a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus bezárására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kormány sajnálattal vette tudomásul a román döntést, és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben lévő szerződéseivel, az európai együttműködés normáival, a Helsinki Záróokmány és a madridi utótalálkozó megállapodásaival. A szocialista országok gyakorlatában példa nélkül álló intézkedés súlyosan károsítja a magyar—román kapcsolatokat. Rámutatott, hogy a román vezetés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvényes keretekközött zajlott le, az azon résztvevők az emberi jogok érvényesítése érdekében, a humanitárius kapcsolatok korlátozása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen emelték fel szavukat. Nem irányult tehát a Román Szocialista Köztársaság, annak társadalmi rendje és a szocializmus ellen. A demonstráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeivel összhangban, messzemenően gondoskodtak az RSZK budapesti nagykövetségének biztonságáról, működésének zavartalanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az MNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keresi a vitás kérdések megoldását, hanem változatlantürelemmel és kitartással munkálkodik a magyar-román kapcsolatok fejlesztésén, a két nép barátságának erősítésén. NAPLÓ - 1988. július 1., péntek -