Napló, 1988. augusztus (Veszprém, 44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Tömeggyűlés Jerevánban Mintegy 250 ezer ember vett részt péntek este Jerevánban azon a tömeggyűlésen, amelyet a betiltott örményországi Karabah-bizottság hívott össze. A több mint háromórás gyűlés szónokai elfogadhatatlannak nevezték a Legfelsőbb Tanács Elnökségének (LTE) Karabahhegyvidék ügyében hozott határozatát - erről tájékoztatta az MTI moszkvai tudósítóját hiteles jereváni forrás. A helyszíni beszámoló szerint a nagygyűlésen újabb sztrájkfelhívások nem hangzottak el és szeptemberig nem terveznek további tüntetéseket sem, ugyanakkor a megmozdulás szervezői aláírásgyűjtő kampányt kezdtek az LTE határozata ellen. Az Armenpressz hírügynökség munkatársa elmondta, hogy a tömeggyűlésen felsoroltak mintegy 20 jereváni vállalatot, amelyek kollektívái állítólag elutasítják a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozatát. Ennek ellenére Jerevánban szombaton és vasárnap is kommunista műszakokat tartanak minden üzemben a lemaradások behozásába. Az örmény távirati iroda munkatársa szerint augusztus végére várható, hogy a köztársaságban teljes egészében pótolják a sztrájkok okozta termelési kiesést. Az örmény parlament várhatóan i a közeli napokban foglalkozik a szovjet Legfelsőbb Tanács gyűlésekről és tüntetésekről hozott rendelkezésével, meghatározva egyebek között azt is, hogy Örményországban hogyan és mily módon lehet nem hivatalos megmozdulásaikat szervezni. Eddig ugyanis, a Karalbash-bizottság ennek a jogi szabályozásnak a hiányában tarthatta meg tömeggyűléseit Jerevániban, a hatóságoknak gyakorlatilag nem volt jogalapjuk ezek megakadályozására. Moszkváiban ülést tartott a szovjet parlament nemzetiségi tanácsának Karabashhal foglalkozó bizottsága. A szovjet hírügynökség szűkszavú jelentése nem tért ki arra, hogy konkrétan milyen kérdésekkel foglalkozott a testület pénteki ülésén. A szovjet lapok a hét végén arról számoltak be, hogy Örményországban a Karabah miatt kirobbant rendbontások hangadói ellen eljárást indítottak. Az örmény belügyminisztérium közlése szerint 44 személy ellen kezdeményeztek büntető eljárást, közülük háromnak az ügyét már átadták a bíróságnak. A Jerevánban és más városokban autókkal randalírozó személyek közül 155-nek bevonták a jogosítványát, több mint 300-at pedig pénzbírsággal sújtottak. 2 Irak—Irán Az ENSZ főtitkárának erőfeszítései a tűzszünet létrehozásáért Szombaton sem jártak eredménnyel az ENSZ főtitkárának azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatában hangsúlyozta, még mindig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűzszünet kezdetét. A főtitkári szombaton az ENSZ- székhelyén ismét találkozott Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, a héten immár ötödik alkalommal. Hétfőre újabb találkozót tűztek ki. Az öböl térségéből érkező jelentéseik szerint négynapos heves csatáik után szünetelnek a harcaik az iraki-iráni fronton. Nemzetközi Antropológiai Kongresszus Tiltakozás a tervezett romániai falurombolás ellen Zágrábban szombaton véget ért a XII. Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Kongresszus. Az egyhetes ülésszakon mintegy 2300 tudós vett részt a világ minden tájáról. Svájci kezdeményezésre a kongresszus résztvevői határozatban tiltakoztak a tervezett romániai falurombolás ellen. „Szakmai, erkölcsi kötelességünk, hogy antropológusként és etnológusként felismerjük, tiszteljük a kulturális hagyomány valamennyi formáját. Ezért felhívjuk a Nemzetközi Antropológiai és Néprajzi Konferencia résztvevőinek figyelmét a tényre, hogy Romániában tervet dolgoztak ki 7000- 8000 falu lerombolására” mutat rá a határozat.. „A normán kormány 3 százaléknyi megművelhető területnövekedést remél 2000-ig a lakosság átköltöztetésétől, különösen az ország nyugati harmadában, Erdélyben, amely több nemzetiségnek ad otthont. Ez az a tájegység, amely viszonylag épen vészelte át az évszázadok óta ismétlődő ellenséges betöréseket, beleértve a török hódoltság idejét is. Nemcsak építészeti emlékek és az anyagi kultúra tárgyai tűnnének el, hanem a szellemi hagyomány kincsei és a közösségi tudat is megsemmisülne. Éppen ezért kérjük a közgyűlés résztvevőit, hogy: — vegyék tudomásul a helyzet súlyosságát és sürgető voltát; — ismertessék a tényeket saját országuk közvéleményével és szakmai köreivel ; — tegyenek meg mindent, lelkiismeretük és lehetőségeik szerint, hogy megelőzzék a helyrehozhatatlan pusztítást, a sokrétű kulturális értékek megsemmisítését, hogy biztosítsák a románok , és a nemzeti kisebbségeik emberi élethez való jogát Romániában is. Felkérjük Románia kormányát, hogy értékelje újra ezt a kérdést, belső fejlődésének találjon megfelelő megoldást, olyat, amely tiszteletben tartja és megőrzi az életet, az emberi jogokat és a kulturális értékeket, határain belül. Drágulnak a hűtőszekrények és a tűzhelyek A Lehel Hűtőgépgyár, a Mirköz Diesel- és Hűtőtechnikai Szövetkezet, valamint a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják vásárlóikat, hogy 1988. augusztus 1-jétől - döntően az import, és részben a hazai alapanyagok áremelkedése miatt —, a hűtőszekrények áraii 4—5 százalékkal, a kombinált hűtőszekrényeké 7— 8 százalékkal, a fagyasztóládáké 7,7-12 százalékkal emelkednek. Nem változik a hűtőgépgyár által gyártott abszorpciós hűtőszekrények a H 60 F fagyasztószekrény, valamint a HB 160, 200, 240 literes három csillagos, energiatakarékos hűtőszekrények ára. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár az Elekthermax Vállalat és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják vásárlóikat, hogy az import és a belföldi alapanyagaik áremelkedése miatt a gáz-, az elektromos és a vegyestüzelésű tűzhelyek, az olaj- és szilárdtüzelésű kályháik fogyasztói árát augusztus 1-jétől átlagosan 7,8 százalékkal, az 50 centiméteres háztartási villamos tűzhelyek árát átlagosan 9,1 százalékkal emelik. Elutazott Moszkvából az NSZK külügyminisztere Jelentős állomásként értékelte a szovjet—nyugatnémet viszony feljledése szempontjából vasárnap véget ért moszkvai tárgyalásait Hams-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. Fontos eleimnek nevezte, hogy látogatására a szovjet pártértekezletet követő első KB-ülés, valamint a szovjeti külügyminisztérium tarnácskozása után került sor, így ezekről a nyugati politikusok közül elsőként kaphatott tájékoztatást. — Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélések után megerősítve látom azt a meggyőződésemet, hogy a szovjet vezetés határozottan folytatja a reformokat és komolyan törekszik a kelet—nyugati kapcsolatok javítására, csakúgy, mint a szovjet—nyugatnémet viszony fejlesztésére — mondotta Genscher. Gorbacsovval és Sevardnadzéval egyetértettek abban,hogy a keleti és nyugati államok között minden vonatkozásban erősíteni kell az együttműködést, ezzel is elősegítve a bizalom erősödését. Hozzátette azonban: az 'NSZK a NATO- országok megbízható szövetségeseként lehet csak megbízható partnere a Szovjetuniónak. A nyugat-európai integráció, az egységes piac kapcsán kifejtett szovjet aggodalmakra válaszolva Genscher igyekezett megnyugtatni partnereit. Hangoztatta, hogy a nyugat-európai közösség (kész )kitöröli a kapuikat a világ előtt, s reméli, hogy fejlesztheti együttműködését a kelet-európai országokkal. Kohl kancellár látogatásának előkészítésén túl Genscher moszkvai látogatásának másik fontos célja az volt, hogy elősegítse az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetről folytatandó tárgyalások mandátumának kidolgozását. Az NSZK üdvözli a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén elfogadott dokumentumot, az abban foglalt indítványokat, gondosan tanulmányozzuk varsói indítványokat — hangasúlyozta. Újságírók kérdéseire válaszolva Genscher közölte: tárgyalásainak témái között nem szerepelt Mathias Rust — a sportgépével a moszkvai Vörös tér közvetlen közelében landoló fiatalember — esetleges ■ szabadon bocsátásának ügye. Hans-Dietrich Genscher a délelőtti óráikban elutazott a Szovjetunióból. Bár a „koktélparti" létrejöttét önmagában is lehet eredménynek tekinteni, azért a legtöbb résztvevő ennél többet, valami konkrét megállapodást is remélt tőle. Miután az indonéziai Bogárban semmi ilyen nem született, a jelen lévő ázsiai politikusok többsége — Hun Sem kambodzsai miniszterelnök szavaival élve — csak félig tudott örülni. Kérdés, mennyire volt a remény megalapozott, hiszen, a megállapodás esélyei eleve kétségesek voltak. Bármilyen megegyezés feltételezte volna ugyanis: a tárgyaló felek egyike beleegyezik abba, hogy nemcsak a megoldásból iktatják ki, hanem Kambodzsa további történelméből is. Ezt pedig hiába várta a jelenlévők többsége, például a népirtásban bűnös Vörös Khmer szervezettől. Miért is ment volna bele egy ilyen kompromisszumba? Hiszen fegyveres ereje nagyobb, mint a háromtagú ellenzéki koalíció másik két tagjáé együttvéve, sőt létszámban összemérhető a Kambodzsa területét ellenőrző kormány hadseregévé is. Amellett élvezi a térség nagyhatalmának, Kínáinak támogatását. A Vörös Khmer helyzete mégsem ilyen egyértelmű. Gyengesége abban áll, hogy Pekingen kívül sehol sem „szalonképes”. Nincsen olyan nemzetközi fórum, aíhol elfogadnák, hogy ismét vezető szerepet kapjon Kambodzsában, és ezt a lehetőséget — habár különböző eltökéltséggel — a „koktélparti" többi résztvevője is elutasította. Így aztán Pál Pálék nem érdekeltek a megállapodásban, amelyen csak veszíthetnének. Norodom Szihamuk ezzel szemben katonailag gyenge, ám világszerte és magásban Kambodzsában is táimogatást és tekintélyt élvez. Ezt Phnom Penh-i tárgyalópartnerei is elismerik azzal, hogy fontos szerepet szánnnak neki a rendezésben. Szihanuk azonban, ennél többet akar: azt, hogy azonnali, még a megrendezendő választások előtt részesedjen a végrehajtó hatalomból. Elképzelése szerint a megállapodás azt jelentené, hogy a jelenlegi kormányzat megszűnik, és helyéibe a négy erő képviselőiből álló „vegyes” vezetés lépne. A „koktélpartin" előterjesztett ötpontos Szihapuk-féle rendezési terv szerint ez az ideiglenes hataloma megosztás odáig menne, hogy kormányfői (és minden egyes miniszteri) posztot négy személy, a négy frakció képviselője töltené be. Ez a kormány bonyolítaná le a választásokat, melyek győztese azután Kambodzsa törvényes vezetőjévé válna. A négy fél fegyveres erői érintetlenek maradnának, és csak lastán fognák össze őket egyfajta nemzeti hadsereg keretében. Ez a megoldás - pártatlan látszata ellenére — egyoldalúan Szihamuknak kedvezne. A jelenlegi Phnom Penh-i vezetés ugyanis nem tud és nem is alkar együttműködni a Vörös Khmerekkel, milliók gyilkosaival. A döntőbíró szerepe tehát Szihamuknak jutna. Ami a katonai erőviszonyokat illeti, a vietnami erők kivonása után csak a Phnom Penih-i kormány és a Vörös Khmereik fegyveres ereje maradna az országban. Ez egyfajta egyensúlyt teremtene; a két erő kölcsönösen semlegesítené egymást. Szihénuk megszabadulna a katonai gyengesége hátrányától - sőt, anélkül, hogy több fegyvereshez jutna, egyenesen erőpozícióba kerülne. Mindez igencsak az ő javáira befolyásolná a megrendezendő választások kimenetelét. Hun Sem, a Phnom Penh-i kormány miniszterelnöke éppen ezért igen erős fenntartásokkal élt Szihanuk tervezetével szemben, bár nem utasította el teljes egészében. A Hun Sen által előterjesztett hétpontos béketerv szintén tartalmazza a vietnami csapatok kivonását, de összekapcsolja a polpotista erőknek nyújtott külső segítség megszüntetésével, a Vörös Khmerek vezetőségének feloszlatásával és fegyveres erőinek a megszervezendő egységes kambodzsai hadseregből való kizárásával. A terv értelmében Szihanuk herceg vezetésével Nemzeti Megbékélési Tanácsot hoznának létre, a négy kambodzsai fél — köztük a feloszlatott pelpotista szervezet képviselőiből, amely megszervezné és lebonyolítaná a választásokat. Azok megtorlásáig azonban - és ez az, amibe Szihanuk nem hajlandó belemenni — a hatalmat a jelenlegi kormányzat gyakorolná. A herceg szerint a Phnom Penh-i kormány a hatalom birtokaiban a maga javéira befolyásolná a választásokat, amit Phnom Peinh azzal cálfolt, hogy a választásokat szervező testületben biztosítva lenne az arányos, sőt a Szihanuk számára az arányosnál is kedvezőbb képviselet. Korábban már ez is elegendő lett volna ahhoz, hogy eltemessék a megállapodást. Hogy most másként van, az a nemzetközi légkör megváltozásának tudható be. A Szovjetunió és az Egyesült Államaik egyetértésre jutott a regionális válsággócok felszámolásáról, és ez — mint az Afganisztánral kötött megállapodás mutatja - már konkrét eredményekben is megmutatkozott. Ehhez hozzájön az, hogy enyhült a szovjet—kínai viszony, a kambodzsai ellenzékinek bázisul szolgáló Thaiföld álláspontja pozitívabbá vált, és a belső nehézségeikkel küzdő Vietnam már nem sokáig kívánja viselni kambodzsai katonai jelenlétének terheit. A külvilág, amely eddig hajthatatlanságra sarkallta khmer szövetségeseit, mostanában inkább a megállapodásra ösztönzi őket. Kepecs Ferenc Koktélparti után — NAPLÓ — 1988. augusztus 1., hétfő Grósz Károly hazaérkezett amerikai és kanadai útjáról (Folytatás az 1. oldalról) lett a világhírű Landre kozmetikai cég képviselője, s az elképzelések szerint félkész termékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Természetesen több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehetőséget biztosít más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszeripari, elsősorban a együttműködés csúcstechnológiái iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta: - A nyílt légkörű megbeszéléseknek keretet adott az a gesztus , amelyet nagyra értékelek -, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt. Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette ismerkedésünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúak voltak, Dukakisz úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam" nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tudtam - mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz csalódó tüntetés kezelése, kapa szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogadták, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ezután így folytatta : — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven" van megfogalmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoztunk: a magán befektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani - hívta fel a figyelmet. - A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt - nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatásként elmondta: megtekintette a meseországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vielám parkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapják az 1995-ös világkiállítás társrendezésének jogát - erről februárban döntenek, a különböző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgyalására közeljövőben kerül sor Magyarországon. Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyilatkozott: - Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lartak. Amikor alkalmam lobogkínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokonszenvvel, örömmel fogadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szerkesztőivel. Az volt a benyomásunk, hogy ezt jónéven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető - mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves közéleti személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov-Reagan találkozó következménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találkozósorozata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni mondotta végezetül Grósz Károly. Közép-Európa kánikulai menedékhelye a Balaton (Folytatás az 1. oldalról) szólt július utolsó vasárnapjának idei csúcsot hozó forgalmára. Egész nap nyitva tartották a nemrégen megépült 4 nagy bevásárlóközpontot. A balatonalmádi Fórum üzletközpontot még az esti órákban is nyitva tartották, hogy kielégítsék a fővárosba visszatérő víkendezők bevásárlási igényeit. sütő- és tejipar vasárnap rendkívüli szállítmányokkal egészítette ki a megfogyatkozott készleteiket. Az Alföldről, Tolnából és Baranyából vasárnap is újabb zöldség-gyümölcs szállítmányok érkeztek a Balatonhoz. Dinnyéből dömping volt. Jellemző volt a forgalomra, hogy vendéget jóformán csak a fizetővendéglátó - szolgálatnál tudtak fogadni. Megteltek a kempingek és csak előre bejelentett vendégeik juthattak sátorhelyhez. A túlzsúfolt kempingekben kényszerűségből megengedték a kerítésen kívüli helyfoglalást is. A Balatonon, ahol még egy szűk hónapig tart a főidény, tucatnyi külföldi országból már 10—15 napos programmal érkeztek vendégeik. Különösen sokan érkeztek az NSZK-ból, ahol több tartományban a napokban kezdődtek meg az általános szabadságok. Egyre többen „fedezik fel" a balatoni nyaralás előnyeit, a holland turisták közül sok ezren meghosszabbították eredetileg csak néhány napra tervezett itt-tartózkodásukat.