Napló, 1988. augusztus (Veszprém, 44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

Tömeggyűlés Jerevánban Mintegy 250 ezer ember vett részt péntek este Jereván­ban azon a tömeggyűlésen, ame­lyet a betiltott örményországi Karabah-bizottság hívott össze. A több mint­­ háromórás gyűlés szónokai e­lfogadha­tatlann­a­k­­ nevezték a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének (LTE) Karabah­­hegyvidék ügyében hozott ha­tározatát - erről tájékoztatta az MTI moszkvai tudósítóját hiteles jereváni forrás. A hely­színi beszámoló szerint a nagy­gyűlésen újabb sztrájkfelhívá­sok nem hangzottak el és szep­temberig nem terveznek továb­bi tüntetéseket sem, ugyanak­kor a megmozdulás szervezői aláírásgyűjtő­­ kampányt kezd­tek az LTE határozata ellen. Az Armenpressz hírügynök­ség­­ munkatársa elmondta, hogy a tömeggyűlésen felsorol­ta­k mintegy 20 jereváni válla­latot, amelyek­­ kollektívái állí­tólag elutasítják a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határo­zatát. Ennek ellenére Jereván­ban szombaton és vasárnap is­­ kommunista műszakokat tarta­nak minden üzemben a lema­radások behozásáb­a. Az ör­mény távirati iroda munkatár­sa szerint augusztus végére várható, hogy a köztársaság­ban teljes egészében pótolják a sztrájkok okozta termelési kiesést. Az örmény parlament várha­tóan i a­­ közeli­ napokban fog­lalkozik a szovjet Leg­felsőbb Ta­nács gyűlésekről és tünteté­sekről hozott rendelkezésével, meghatározva egyebek között azt is, hogy Örményországban hogyan és mily módon lehet nem hivatalos megmozdulá­sa­ikat szervezni. Eddig ugyanis, a Karalbash-bizottság ennek a jo­gi szabályozásnak a hiányá­ban tarthatta meg tömeggyű­­léseit Jerevániban, a hatósá­goknak gyakorlatilag ne­m volt jogalapjuk ezek megakadályo­zására. Moszkváiban ülést tartott a szovjet parlament nemzetiségi tanácsának Karabashhal foglal­kozó bizottsága. A szovjet hír­­ügynökség szűkszavú jelentése­­ nem tért ki arra, hogy konkré­tan milyen kérdésekkel foglal­kozott a testület pénteki ülé­sén. A szovjet lapok a hét vé­gén arról számoltak be, hogy Örményországban a Karaba­h miatt­­ kirobbant rendbontások hangadói ellen eljárást indí­tottak. Az örmény belügyminisz­térium közlése szerint 44 sze­mély ellen kezdeményeztek büntető eljárást, közülük há­romnak az ügyét már átad­ták a­­ bíróságnak. A Jereván­ban és más városokban autók­kal randalírozó személyek kö­zül 155-nek bevonták a jogo­sítványát, több mint 300-at pe­dig pénzbírsággal sújtottak. 2 Irak—Irán Az ENSZ főtitkárának erőfeszítései a tűzszünet létrehozásáért Szombaton sem jártak ered­ménnyel az ENSZ főtitkárának azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban­, mint nyilatkozatában hangsúlyozta, még mindig bí­­z­ik abban, hogy a most kez­dődő héten bejelentheti a tűz­szünet kezdetét. A főtitkári szombaton az ENSZ- székhelyén ismét talál­kozott Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, a héten im­már ötödi­k­­ alkalommal­. Hétfő­re újabb találkozót tűztek ki. Az öböl térségéből érkező jelentéseik szerint négynapos heves csatáik után­­ szünetelnek a harcaik az iraki-iráni fron­ton. Nemzetközi Antropológiai Kongresszus Tiltakozás a tervezett romániai falurombolás ellen Zágrábban szombaton véget ért a XII. Nemzetközi Antropo­lógiai és Etnológiai Kongres­­­szus. Az egyhetes ülésszakon mintegy 2300 tudós vett részt a világ minden tájáról. Svájci kezdeményezésre a kongres­­­szus résztvevői határozatban tiltakoztak a­ tervezett romá­niai falurombolás ellen. „Szakmai, erkölcsi kötelessé­günk, hogy antropológusként és etnológusként felismerjük, tiszteljük a kulturális hagyo­mány valamennyi formáját. Ezért felhívjuk a Nemzetközi Antropológiai és Néprajzi Kon­ferencia résztvevőinek figyel­mét a tényre, hogy Romániá­ban tervet dolgoztak ki 7000- 8000 falu lerombolására” mutat rá a határozat.. „A no­­­rm­án kormány 3 százaléknyi megművelhető területnöveke­dést remél 2000-ig a lakosság átköltöztetésétől­, különösen az ország nyugati harmadában, Erdélyben, amely több nemze­tiségnek ad otthont. Ez az a táj­egység, amely viszonylag épen vészelte át az évszázadok óta ismétlődő ellenséges betörése­ket, beleértve a török hódolt­ság idejét is. Nemcsak építé­szeti emlékek és az anyagi kultúra tárgyai tűnnének el, hanem a szellemi hagyomány kincsei és a közösségi tudat is megsemmisülne. Éppen ezért kérjük a közgyűlés résztvevőit, hogy: — vegyék tudomásul a­ hely­zet súlyosságát és sürgető vol­tát; — ismertessék a tényeket sa­ját országuk közvéleményével és szakmai köreivel ; — tegyenek meg mindent, lelkiismeretük és lehetőségeik szerint, hogy megelőzzék a helyrehozhatatlan pusztítást, a sokrétű kulturális értékek meg­semmisítését, hogy biztosítsák a románok , és a nemzeti ki­sebbségeik emberi élethez való jogát Romániában is.­­ Felkérjük Románia kor­mányát, hogy értékelje újra ezt a kérdést, belső fejlődésé­nek találjon megfelelő megol­dást, olyat, amely tiszteletben tartja és megőrzi az életet, az emberi jogokat és a kulturális értékeket, határain belül. Drágulnak a hűtőszekrények és a tűzhelyek A Lehel Hűtőgépgyár, a Mir­­köz Diesel- és Hűtőtechnikai Szövetkezet, valamint a for­galmazó kereskedelmi vállala­tok tájékoztatják vásárlóikat, hogy 1988. augusztus 1-jétő­l - döntően az import, és részben a hazai alapanyagok áremel­kedése miatt —, a hűtőszekré­nyek á­raii 4—5 százalékkal, a kombinált hűtőszekrényeké 7— 8 százalékkal, a fagyasztólá­dáké 7,7-12­­ százalékkal emel­kednek. Nem változik a hűtő­gépgyár által gyártott ab­szorpciós hűtőszekrények a H 60 F fagyasztószekrény, vala­mint a HB 160, 200, 240 literes há­rom cs­i­llago­s, e­ne­rg­ia­ta­ka­ré­­­kos hűtőszekrények ára. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár az Elekthermax Vállalat és a forgalmazó ke­reskedelmi vállalatok tájékoz­tatják vásárlóikat, hogy az im­port­­ és a belföldi alapanya­gaik áremelkedése miatt a gáz-, az elektromos és a ve­­gyestüzelésű tűzhelyek, az olaj- és szilárdtüzelésű kály­háik fogyasztói árát augusztus 1-jétől átlagosa­n 7,8 százalék­kal, az 50 centiméteres ház­tartási villamos tűzhelyek árát átlagosan 9,1 százalékkal eme­lik. Elutazott Moszkvából az NSZK külügyminisztere Jelentős állomásként érté­kelte a­­ szovjet—­nyugatnémet viszony felj­ledése szempontjá­ból vasárnap véget ért moszk­vai tárgyalásait Hams-Dietrich Genscher, az NSZK külügymi­nisztere. Fontos eleimnek nevezte, hogy látogatására a­ szovjet pártértekez­letet követő első KB-ülés, valamint a szovjeti kül­­ügym­inisztérium tarná­cskozá­sa után került sor, így ezekről a nyugati politikusok­­ közül első­ként kaphatott tájékoztatást. — Mihail Gorbacsovval folyta­tott megbeszélések után meg­erősítve látom azt a meggyő­ződésemet, hogy a szovjet ve­zetés határozottan folytatja a­­ reformokat és komolyan törek­szik a kelet—nyugati kapcsola­tok javítására, csakúgy, mint a szovjet—nyugatnémet viszony fejlesztésére — mondotta Gen­scher. Gorbacsovval és Sevard­na­­dzéval egyetértettek abban,­­hogy a­­ keleti és nyugati álla­mok között minden­ vonatko­zásban erősíteni­­ kell az együtt­működést, ezzel is elősegítve a bizalom erősödését. Hozzátet­te azonban: az 'NSZK a NATO- országok­­ megbízható szövetsé­geseként lehet csak megbízha­tó partnere a Szovjetuniónak. A nyugat-európai integráció, az egységes piac kapcsán ki­fejtett szovjet aggodalmak­ra válaszolva Genscher igyekezett megnyugtatni partnereit. Han­goztatta, hogy a nyugat-euró­pai közösség (kész )kitöröli a ka­puikat a világ előtt, s reméli, hogy fejlesztheti együttműkö­dését a­­ kelet-európai orszá­gokkal. Kohl kancellár látogatásá­nak előkészítésén túl Genscher moszkvai látogatásának másik fontos célja az volt, hogy elő­segítse az európai hagyomá­nyos fegyveres erőkről és fegy­verzetről folytatandó tárgyalá­sok mandátumának­­ kidolgozá­sát. Az NSZK üdvözli a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén el­fogadott dokumentumot, az abban foglalt indítványokat, gondosan tanulmányozzuk varsói indítványokat — hang­a­súlyozta. Újságírók kérdéseire vála­szolva Genscher közölte: tár­gyalásainak témái között nem szerepelt Mathias Rust — a sportgépével a moszkvai Vörös tér közvetlen közelében lan­doló fiatalember — esetleges ■ szabadon bocsátásának ügye. Hans-Dietrich Genscher a délelőtti óráikban elutazott a Szovjetunióból. Bár a „koktélparti" lét­rejötté­t önmagában is lehet eredménynek te­kinteni, azért a legtöbb részt­vevő ennél többet, valami konkrét megállapodást is re­mélt tőle. Miután az indoné­ziai Bogárban semmi ilyen nem született, a j­elen­­ lévő ázsiai politikusok többsége — Hun Sem kambodzsai min­i­sz­­terelnök szavaival élve — csak félig­ tudott örülni. Kérdés, mennyire volt a re­mény megalapozott, hiszen, a megállapodás esélyei eleve kétségesek voltak. Bá­rmilyen megegyezés feltételezte volna ugyanis: a tárgyaló felek egyi­ke beleegyezik abba, hogy nemcsak a megoldásból iktat­ják ki, hanem Kambodzsa to­vábbi történelméből is. Ezt pe­dig hiába várta a jelenlévők többsége, például a népirtás­ban­­ bűnös Vörös Khmer szer­vezettől. Miért is ment volna bele egy ilyen kompromisszum­ba? Hiszen fegyveres ereje nagyobb, mint a háromtagú ellen­zék­i koalíció másik két tagjáé együttvéve, sőt­­ létszám­ban összemérhető a Kambo­dzsa területét ellenőrző kor­mány hadseregévé­­­ is. Amel­lett élvezi a térség nagyhatal­mának, Kínáinak támogatását. A Vörös Khmer helyzete mégsem ilyen egyértelmű. Gyengesége abban áll, hogy Pekinge­n kívül sehol sem „sza­lonképes”. Nincsen olyan nem­zetközi fórum, aíhol elfogad­nák, hogy ismét vezető szere­pet ka­pjon Kambodzsában, és ezt a lehetőséget — habár kü­lönböző eltökéltséggel — a „koktélparti" többi­­ résztvevő­je is elutasította. Így aztán Pál Pálék nem érdekeltek a megállapodásban, amelyen csak veszíthetnének. Norodom Szi­hamuk e­zzel szemben katonailag gyenge, ám világszerte és magásban Kambodzsában is táim­oga­tást és tekintélyt élvez. Ezt Phnom Penh-i tárgyalópartnerei is elis­merik azzal, hogy fontos sze­repet szánnnak neki a rende­zésben. Szihanuk azonban, en­nél többet akar: azt, hogy azonnali, még a megrendezen­dő választások előtt részesed­jen a végrehajtó hatalomból. Elképzelése szerint a megál­lapodás azt jelentené, hogy a jelenlegi kormányzat meg­szűnik, és helyéibe a négy erő képviselőiből álló „vegyes” ve­zetés lépne. A „koktélpartin" előterjesztett ötpontos Sziha­­puk-féle rendezési terv sze­rint ez az ideiglenes hatalom­­a megosztás odáig menne, hogy kormányfői (és minden egyes miniszteri) posztot négy személy, a négy frakció kép­viselője töltené be. Ez a kor­mány bonyolítaná le a válasz­tásokat, melyek győztese az­után Kambodzsa törvényes ve­zetőjévé válna. A négy fél fegyveres erői érintetlenek ma­radnának, és csak l­astán fog­nák össze őket egyfajta nem­zeti hadsereg keretében. Ez a megoldás - pártatlan látszata ellenére — egyolda­lúan Szihamukna­k kedvezne. A jelenlegi Phnom Penh-i veze­tés ugyanis nem tud és nem is alkar együttműködni a Vö­rös Khmerekkel, milliók gyilko­saival. A döntőbíró szerepe te­hát Szi­hamuknak jutna. Ami a katonai erőviszonyokat illeti, a vietnami erők­­ kivonása után csak a Phnom Penih-i kormány és a Vörös Khmereik fegyveres ereje maradna az országban. Ez egyfajta egyensúlyt terem­tene; a két erő kölcsönösen semlegesítené egymást. Szi­­hénuk megszabadulna a katonai gyengesége hátrányától - sőt, anélkül­, hogy több fegyveres­hez jutna, egyenesen erőpo­zícióba kerülne. Mindez igen­csak az ő javáira befolyásol­ná a megrendezendő válasz­tások kimenetelét. Hun Sem, a Phnom Penh-i­­ kormány minisz­terelnöke éppen ezért igen erős fenntartásokkal élt Szi­hanuk tervezetével szemben, bár nem utasította­ el teljes egészében.­ A Hun Sen által előterjesz­tett hétpontos béketerv szin­tén tartalmazza­ a vietnami csapatok kivonását, de össze­­kapcsolja a polpotista erőknek nyújtott külső segítség meg­szüntetésével, a Vörös Khme­rek vezetőségének feloszlatá­sával­ és fegyveres erőinek a megszervezendő egységes kam­bodzsai hadseregből való ki­zá­rá­sával­. A terv értelmében Szihanuk herceg vezetésével Nemzeti Megbékélési Tanácsot hoznának létre, a négy kam­bodzsai fél — köztük a felosz­latott pelpotista szervezet képviselőiből, amely megszer­­­vezné és lebonyolítaná a vá­lasztásokat. Azok megtorlásá­ig azonban - és ez az, ami­be Szihanuk nem hajlandó belemenni — a hatalmat a je­lenlegi kormányzat gyakorol­ná. A­­ herceg szerint a Phnom Penh-i kormány a hatalom bir­tokaiban a maga javéira befo­lyásolná a választásokat, amit Phnom Pein­h azzal cálfolt, hogy a választásokat szervező tes­tületben biztosítva­­ lenne az arányos, sőt a Szihanuk szá­mára az arányosnál is ked­vezőbb képviselet. Korábban már ez is elegen­dő lett volna ahhoz, hogy el­temessék a megállapodást. Hogy most másként van, az a nemzetközi légkör megválto­zásának tudható be. A Szov­jetunió és az Egyesült Álla­maik egyetértésre jutott a re­gionális válsággócok­­ felszámo­lásáról, és ez — mint az Afga­nisztánral kötött megállapodás mutatja - már konkrét­ ered­­ményekben is megmutatkozott. Ehhez hozzájön az, hogy eny­hült a szovjet—kínai viszony, a­­ kambodzsai ellenzékinek bázi­sul szolgáló Thaiföld állás­pontja pozitívabbá vált, és a belső nehézségeikkel küzdő Vi­etnam már nem sokáig kíván­ja viselni kambodzsai katonai jelenlétének terheit. A külvi­lág, amely eddig hajthatatlan­­ságra sarkallta khmer szövet­ségeseit, mostanában inkább a megállapodásra ösztönzi őket. Kepecs Ferenc­­ Koktélparti után — NAPLÓ — 1988. augusztus 1., hétfő Grósz Károly hazaérkezett amerikai és kanadai útjáról (Folytatás az 1. oldalról) lett a világhírű Landre kozme­tikai cég képviselője, s az el­képzelések szerint félkész ter­mékek magyarországi előállí­tásáról folytat tárgyalásokat. Természetesen több más jelen­tős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész ma­gyar válla­latokkal együttmű­ködni. Véleményem­ szerint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehe­tőséget biztosít más országok­ban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozás­ra számíthatunk az energiater­melés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás je­lentős hányadát magyar ipar­­vállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutat­kozik­ a műszeripari, elsősor­ban a együttműködés csúcstechnológiái iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s­­ amen­­nyiben segíteni akarnak, bírál­ják felül ezt a szigorú, s bi­zonyos szempontból túlhala­dott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a minisz­terelnök elmondta: - A nyílt légkörű megbeszéléseknek ke­retet adott az a gesztus , amelyet nagyra értékelek -, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítet­ték a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasz­taltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyar­­ország, de a vezető politiku­sok, különösen az elnök, jól is­­­­meri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden sze­repelnek, amelyek foglalkoztat­nak bennünket. A négyszem­közti és a hivatalos tárgyalá­sokon egyaránt nagyon konst­ruktív volt.­­ Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatás­nak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette ismer­kedésünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúak voltak,­ Dukakisz úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program so­rán több alkalommal találko­zott a sajtó képviselőivel, vala­mint a magyar emigráció tag­jaival. Az e találkozókon szer­zett tapasztalatairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam" nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tudtam - mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi ma­gyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz csalódó tüntetés kezelése, kap­a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a­­ válaszomat elfogadták, volt ahol megfagyott a leve­gő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy min­denki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tu­domása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet az­zal, hogy külföldi tőkeérdekelt­­ségű vállalatok működjenek hazánkban. Ezután így foly­tatta : — Emlékeztetni szeretnék ar­ra, hogy a kormányprogram­ban ezt leírtuk, csak az „tol­vajnyelven" van megfogalmaz­va. Tavaly­ ezt a vitát lefoly­tattuk, s úgy határoztunk: a magá­n befektetések ará­nyát növeln­i kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki­­ kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek szá­mára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk­­ ki­árusítani - hívta fel a figyel­met. - A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt - nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljeseb­bé tenni. A sűrű program kellemes ál­lomása volt Disneyland. Az it­teni megbeszélésekről a mi­niszterelnök tájé­ko­zta­tá­s­ké­n­t elmondta: megtekintette a me­seországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vie­lám parkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapják az 1995-ös világkiállítás társren­dezésének jogát - erről feb­ruárban döntenek­­, a külön­böző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet ka­p. A részletek megtárgyalására közeljövőben kerül sor Magya­­r­országon­. Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kér­désre a főtitkár úgy nyilatko­zott: - Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lartak. Amikor alkalmam­ lobog­kí­nálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem­ szeretnek ben­nünket, vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokonszenvvel, öröm­mel fogadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungaro­lógiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szer­kesztőivel. Az volt a benyomá­sunk, hogy ezt jónéven vették, beletartozónak abba a politi­kai nyíltságba, amit meghir­dettünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is le­mérhető - mint ahogy nagykö­vetünk tájékoztatott róla hogy a Magyar Népköztársa­ság nagykövetségének fogadá­sán korábban ennyi neves köz­életi személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov-Reagan találkozó következménye. Biz­tos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének talál­kozósorozata nem így si­kerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szov­jetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok kö­zeledésében betölt. Ez a nem­zetközi folyamatnak egy ele­me, ezt így kell kezelni mondotta végezetül Grósz Ká­­­roly. Közép-Európa kánikulai menedékhelye a Balaton (Folytatás az 1. oldalról) szólt július utolsó vasárnapjá­nak idei csúcsot hozó for­galmára. Egész nap nyitva tartották a nemrégen megépült 4 nagy bevásárlóközpontot. A balaton­almádi Fórum üzletközpontot még az esti órákban is nyit­va tartották, hogy kielégítsék a fővárosba visszatérő víkende­­zők bevásárlási igényeit. sütő- és tejipar vasárnap rend­­­kívüli szállítmányokkal egészí­tette­­ ki a megfogyatkozott készleteiket. Az Alföldről, Tol­nából és Baranyából vasárnap is újabb zöldség-gyümölcs szállítmányok érkeztek a Ba­latonhoz. Dinnyéből dömping volt. Jellemző volt a forgalomra, hogy vendéget jóformán csak a fi­zetővendég­lá­tó - szo­lgá­latná­l tudtak fogadni. Megteltek a­­ kempingek és csak előre be­jelentett vendégeik juthattak sátorhelyhez. A túlzsúfolt kem­pingekben kényszerűségből megengedték a kerítésen kívüli helyfoglalást is. A Balatonon, ahol még egy­­ szűk hónapig tart a főidény, tucatnyi külföldi országból már 10—15 napos programmal ér­keztek vendégeik. Különösen sokan érkeztek az NSZK-ból, ahol több tartományban a na­pokban kezdődtek meg az ál­talános szabadságok. Egyre többen „fedezik fel" a­ balato­ni nyaralás előnyeit, a holland turisták közül sok ezren meg­hosszabbították eredetileg csak néhány napra tervezett itt-tar­­tóz­kodásukat.

Next