Napló, 1988. december (Veszprém, 44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

Messze földön jó híre van a tapolcai húsáruháznak. Nem véletlen ez, hiszen rendszeresen bő választékkal, gusztusos tálalásban kínálja portékáit. A nyári szezon végeztével sem csökkent lé­nyegesen a forgalom, hiszen ilyenkor jobban hozzáférnek a helybeliek is kedvenc boltjukhoz. . Ami a vállalaton múlik, elismerésre méltó A KPVDSZ megyei bizottsága a Komfort szociálpolitikájáról A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak­­szervezetének megyei bizottsá­ga rendszeresen megvizsgálja egy-egy vállalat, szövetkezet, intézmény dolgozóinak helyze­tét, kezdeményezéseivel en­nek javítását igyekszik elérni. Ennek új módszerét alakították ki az elmúlt időszakban, ami­nek jele volt a megyei bizott­ság legutóbbi ülése is. Ennek keretében a Komfort Kereske­delmi Vállalat munkavédelmi és szociális helyzetéről kértek beszámolót, amit a vállalat központjában tartott ülésen a helyi szakszervezeti bizottság­gal együtt értékeltek. A beszámoló, s a kérdések­re adott válaszok alapján po­zitív megállapításokat tehettek, ami azonban nem jelenti azt, hogy nincs gond. Mert az elis­merésre méltó, hogy a vállalat felismerte: ha a központi bér­­szabályozás miatt nincs mód a bérek jelentős emelésére, ak­kor más módon igyekszik dol­gozóinak helyzetét javítani. Mindez természetesen csak ak­kor lehetséges, ha a vállalat anyagi helyzete ezt lehetővé teszi. A Komforté a többéves töretlen fejlődés eredménye­ként igen, így volt mód arra, hogy a korábban jóléti és kul­turális alapnak nevezett kere­teket, tehát a szociális és mun­kavédelmi ráfordításokat a vállalat egységes vagyonalap­jából közel egymillió forinttal kiegészítették. Erre a nyereség nagysága adott lehetőséget. Ezáltal viszont több jut a la­kásépítési alapra - ennek nagysága is meghaladja az egymillió forintot -, az üdül­tetésre, a munkaruha-ellátásra (ebbe a jelentős igénybevétel miatt ma már a munkacipő­juttatás is beletartozik), s más célokra. Ismerve az építkezőket terhelő gondokat, a vállalat pénzen kívül gépek kedvezmé­nyes kölcsönzésével, olcsób­ban igénybe vehető fuvarral is próbál ezen enyhíteni. A megyei bizottság, a té­nyek ismeretében elismeréssel értékelte a vállalat szociálpo­litikai és munkavédelmi tevé­kenységét. A problémák isme­retében támogatóan továbbítja a felsőbb szervekhez azt az immár halaszthatatlan igényt, hogy január 1-től legyen mód­juk a vállalatoknak saját ha­táskörükben bevezetni a 40 órás munkahetet. A Komfort, mint arról már korábban szól­tunk, az utóbbi években tö­retlenül fejlődött, s ezt a ter­melékenység és a hatékonyság növelése eredményezte. A for­galom azonban ebben az év­ben érzékelhetően kisebb, ami­nek a nyereség csökkenése, s a béremelés lehetőségének to­vábbi szűkülése a következmé­nye. Ezért, valamint figyelembe véve, hogy a ruházati keres­kedelemben dolgozók 22 éve nem részesültek központi bér­rendezésben, sem preferenciá­ban, a kereskedelmi dolgozók bérrendezését is fontosnak tartják. Dr. Szőrffy István életéhez sok dátum kötődik. Az első 1926 decembere. Akkor szüle­tett, Kispesten. Egyelőre az utolsó dátum, amit nyilvántart: 1988. november 1. A Nitroké­­mia Ipartelepek jogügyi önálló osztályának vezetőjeként ek­kor vonult nyugdíjba. A kettő között azonban sok emlékeze­tes forduló van. 1. Elemi iskolás és gimnáziumi évek Kispesten. Nem véletlenül írok Kispestet, ha valakik, hát a kispestiek ismerik a lokál­patriotizmust, az együvé tar­tozást. Sajátos volt ott a le­vegő, egyedi szellemiséget is őrzött az emberi tartással egyetemben. Negyvenötben még az ágyúk koncertjét verték vissza a bu­dai hegyek, amikor megala­kult a MADISZ: az eszmélő gyerekembert elnökének vá­lasztották a kispesti ifik. Ez az esztendő azért is emlékeze­tes, mert megkapta az érettsé­gi bizonyítványt és felvették a Pázmány Péter Tudományegye­tem jogi és államtudományi karára. A tandíjat magának kellett megkeresnie. Apja fa­luról jött, hat elemivel rendőr lett az évben, amikor István született. Munka kellett. Az egyetemista fiú besegített a családi kassza rentábilissá té­telébe. Ennek viszont ugyan­csak külön története van. 2. Purcell Ferenc - Puskás öcsi apja - aki akkor másodál­lásban a kispesti aranylábúak edzője volt (főállásban pedig marhalevél-kezelő a vágóhí­don) nagy népszerűségnek és széles ismeretségi körnek ör­­vendett. Bejuttatta a pénzte­len diákot a Nemzeti Színház­ba, öltöztető szabónak. Szolgá­lat este öttől éjfélig. A szí­­nésznagyok öltöztetését — pél­dául Lukács Margit, Básti Lajos, Tompa Pali, Pásztor Já­nos — nem bízták a „légből pottyantott” szabóra. Neki a statiszták szépítése maradt. Ám a statiszták sem voltak akárkik, hanem az akkori szí­­niakadémisták: Szirtes Ádám, Vámos László, Serényi Ottó, Patasi Tibor, Kiszeli Tibor és mások. A nézőtérről elegánsan csil­logó statiszta kosztüm vi­szont elég sok gondot okozott az öltöztetőnek, lévén karton­ból és gyenge vászonból: ál­landóan szakadt, varrogatni és kötözgetni kellett. Mondja is az immár elismert jogász: - Úgy belejöttem akkor a varrásba, hogy azóta sem en­gedek gombot felvarrni a fele­ségemnek. A színház szellemdús és sza­bad légköre megfogta az egye­temistát. A pénz is jól jött: 12 forint az öltöztetésért, 15 a statisztálásért. Ha hiányzott egy statiszta, „beugrott” he­lyette Szőrffy István. (A fiata­lok kedvéért jegyezzük meg: akkor 35 fillér volt egy tojás.) Kacérkodott a gondolattal, hogy színésznek szegődik, de az atyai szigor és a Nemzeti akkori ügyelője, Zsolt István (a későbbi neves játékvezető) jo­gi tankönyveihez orientálta. Újabb dátum is jött: 1948. A kispesti elöljáróság javadalmi ügyosztályán (most a tanács kereskedelmi osztályának meg­felelője) állandó munkát ka­pott. A munkaidő péntek dél­után, szombat és vasárnap. A munka: vendéglősök, kocsmá­­rosok ellenőrzése. A hétközi estéken azért bejárt továbbra is a színházba, nappal meg az egyetemre. Munkatársai új munkaköré­ben: Puskás öcsi, Bozsik Cucu, Bányai — mint ellenőrök. Mondja: — Én voltam az íródeák, ők aláírták a jegyzőkönyvet. — Nem is jelentett mást az egy­üttmunkál­kodás? — De. Sokat. Puskás pél­dául közvetlen,­­Vám, bohém ember volt, de a munkában, a fociban nem ismert tréfát, szívvel-lélekkel csinálta. A többiek is. Keményen megdol­goztak az eredményért. Még a barátságos „bulimeccseken” is. Mutatja bal keze mutató­ujját, eltörött egy régen ját­szott „bulimeccsen", amit sa­ját szórakozásra rendeztek. (Ezzel a mutatóujjal nem le­het azóta sem egyenesen mu­tatni.) — Én védtem. Puskás olyan erővel rúgott, hogy kapufához csapta a kezemet a labda. Sokszor nézte edzés közben a későbbi aranycsapat nagy­jait: gyufásdobozt tettek a ka­pufa vinkjijébe, és nem hagy­ták abba addig, amíg azt többször is el nem találták . . . 3. Ám a diákéveknek is vége egyszer. 1951. Jogi diploma. Munkahelyén az iparosztályra kerül. Titkárságvezető. Főnö­ke idősebb Nyers Rezső. (Fia, az államminiszter, akkor a nyomdászszakszervezet tisztség­­viselője.) 1952: a Kohó- és Gépipari Minisztériumból szólt egy kolléga: Fűzfőre jogászt keresnek, vállalja el fél évre, aztán Pest környékére helye­zik. Idősebb Nyers Rezső ágált beosztottjára: — Itt a ki kérőd, mit intézel a hátam mögött? Mondd visz­­sza! — ám mégis elengedte. Fél év azonban, mint kide­rült, hosszú idő is lehet. Eköz­ben átszervezték a KGM-et. Dr. Szőrffy István itt maradt. — Bánja? — Nem. Helyre találtam . . . Kiderül azonban: a helyre­találás nem volt éppen köny­­nyű, s némi szemrehányások­kal is együttjárt a feleség ré­széről. Akkor még egyedül volt — majd azt mondom jog­tanácsos, de azt mondták ak­kor még: reakciós a cím, le­gyen csak jogi tanácsadó. Persze nem tanácsadni kel­lett, hanem rengeteg jogi ügyet intézni. A merev terv­gazdálkodás a jog oldaláról is szigorúan kordába szorítva. Sok volt a per. Ha például egy miskolci partnervállalat adós maradt 500 forinttal, bí­rósági ügyet kellett fabrikálni. 2­ 3 nap, utazni fűtetlen vo­naton. Az útiköltség többe ke­rült szinte, mint az adósság. Volt hét, hogy két nap jutott itthonra, az viszont a sok he­lyi fegyelmi ügy tárgyalására is kevés volt. Hétvégén társa­dalmi munka: falujárás, sze­mináriumvezetés. Nem csoda, hogy a feleség ennek nemigen örült. 4. Az ötvenes évek elején fej­lődik, nagyobbodik a NIKE. Új területeket kellett kisajátí­tani. Ahogyan Szőrffy doktor fogalmaz, olykor bizony erő­szakos igénybevétellel is. Egy­­egy kisajátítási tárgyaláson 50—60 ember veszekedett egy­szerre. Jó idegek kellettek, meg emberség. Az alapállás: jogszerűen rendezni, a válla­lat érdekeit úgy érvényesíteni, hogy másokat se érjen sére­lem. Három év figyelmes mun­kájával sikerült megnyugtatóan rendezni. 1956. A NIKE növényvédő szereket kezd gyártani. Pél­dául a sikeres Dikanirtot. Kör­nyezetkárosító hatásai azon­ban ismeretlenek voltak. Az év őszén kellemetlenül szo­katlan ize lett a környéken a szőlőnek, bornak és gyümölcs­nek. Pusztulni kezdett a nö­vényi kultúra. Sok gondot, évente több száz pert jelentett ez; tengeri kígyó, egészen a hetvenes évek elejéig. Végül is Szőrffy István és dr. Tarr György, a veszprémi járásbí­róság akkori elnöke — nem lévén még környezetvédelmi törvény — „huszárvágást” csi­nált: a Kertészeti Egyetemet megbízva, egyenként össze­számoltak minden tőke sző­lőt, minden gyümölcsfát, és általános kártérítést ítéltek meg. A NIKE kifizetett 100 millió forintot, de úgyneve­zett tűrési szolgalmat szer­zett. (Értsd: a tulajdonosok többé ilyen címen nem köve­telhetnek semmit a vállalattól.) 5. Közben - ahogyan fejlődött a gyár — fejlődött, bővült a vállalati „jogászbázis” is: most négy jogász, egy igaz­gatási előadó és három admi­nisztrátor intézi az ez irányú ügyeket. Sokan lennének? Aligha. Sok a munka. Nyolc­milliárdos a vállalat termelési értéke, több milliárd forintot költöttek beruházásra. Szer­ződéskötések. Újítási és talál­mányi ügyek. Több mint 700 vállalati lakás, tucatnyi üzlet bérleti ügye, különböző kár­talanítási eljárások, munka­ügyi problémák, jogsegély­szolgálat és sorolhatnánk to­vább. — Hogyan tovább, dr. Szőr­ffy István? — A felmondási időmet még ledolgoztam, de nem járok be ezután a kollégák nyakára . .. Miközben beszélgetünk, öt­ször cseng a telefon: jogi ta­nácsokat kérnek. — Azért nem szakadok el a vállalattól. Ha igényt tartanak a tanácsomra, szívesen adom. Nem pénzért. A­­környezetvé­delem jogi ügyeinek ellátá­sa az én feladatom a jövő­ben is. Az üzemi lap jogi ta­nácsait is írom. Egyetemi tankönyvet lapoz­gatok. A címe: Munkajog. Ir­ta: dr. Szőrffy István. Közle­mény a hivatalos értesítőben: a művelődési miniszter 1988. szeptember 1-jétől dr. Szőrffy Istvánt címzetes egyetemi do­censsé kinevezte. Régóta tanít a Veszprémi Vegyipari Egyete­men. — Hobbi? — 300 öl kert Vörösberény­­ben. Szőlőlugas, gyümölcsös, örömmel művelem. Birkás József Portrévázlat - történelmet idézve 4 — NAPLÓ - 1988. december 1., csütörtök Ajánlat, ajánlás helyett Az úttörőcsapatok gazdálko­dását segítő ajánlás kidolgo­zásán munkálkodik a Magyar Úttörők Szövetségének megyei elnöksége. A téma feldolgo­zását egy munkacsoportra bíz­ták, amely első lépésként in­formációkat gyűjt a csapatok gazdálkodási tevékenységéről. Áttekinti, hogy az egyes szer­vezeteknek milyen, és mekkora nagyságrendű pénzforrások állnak a rendelkezésére, mire fordítják bevételeiket, s milyen a pénzkezelés mechanizmusa. A Veszprém megyei informá­ciók mellett összegyűjtik, és fel kívánják használni más me­gyék tapasztalatait is. A mun­kacsoport figyelme középpont­jában természetesen a gazdál­kodás továbbfejlesztését szol­gáló példák állnak. Szándékuk szerint n­em feledkeznek meg az új jogszabályok, így a tár­sulási törvény adta lehetősé­gekről sem, és megvizsgálják a vállalati érdekeltség bevo­násának esélyeit is. Lám, úgy látszik, hogy már az úttörőszervezetben is fel­ismerték, a különböző határo­zatok nem hoztak megoldást a csapatélet fejlesztésében, ennél sokkal fontosabbak az orientáló, a működési feltéte­lek kialakítását elősegítő in­tézkedések, próbálkozások. És azt is valószínűnek tartom, hogy a korszerűbb gazdálko­dási módszerek becserkészését egyszerre az is sürgeti, hogy az úttörő korosztályú gyerme­kek körében egy másik, friss, ám jelentős múltú szerveződés, a cserkészszövetség is igyekszik tömegbázisra találni. Ez a többpólusúság egyéb­ként bizonnyal csupán haszná­ra válik az úttörőmozgalomnak, remélhetőleg megszabadítja majd azoktól a merevségektől, amelyek munkáját hosszú ide­je jellemzik. Mert míg a szűk­re szabott anyagiak a legigé­nyesebb ajánlásoktól sem bő­vülnek tovább, s a takarékos­kodás is csak egy bizonyos szintig folytatható — addig a gyermekek mai igényeihez kö­zelebb álló, lazább, játékosabb szervezet és működés aligha­nem minden forintráfordítás nélkül megvalósítható. A gya­korta túlságosan is katonás út­törőélet ezáltal az iskolai köve­telményektől amúgy is túlter­helt apróságok fokozottabb ki­­kapcsolódását szolgálhatná, természetesen megtartva köz­ben a hazafias nevelés, és a közéletre való felkészítés igé­nyét is. Hogy konkrétabb legyek: le­hetne mindjárt az iskolai ün­nepségek felnőttes feszességén oldani. Az egyenprogramokat, az énekkari szavalókórus felál­lást iskolánként más és más, egyéni ötlettel feloldani. Kü­lönválasztani a szülőknek és külön a nebulóknak szóló köz­lendőket, más esetekben, pél­dául vetélkedők és kirándulá­sok szervezésekor pedig éppen fordítva: az egész családot, a családokat együtt mozgatni. Távolabbi célként: a szülői munkaközösségeket pedagó­gus-szülő baráti körökké vál­toztatni, kamatoztatva a közös érdekeket a mozgalmi életben is. Lehet, hogy kissé — vagy nagyon? - idealista vagyok. Az is elképzelhető, nem isme­rem eléggé azokat a korláto­kat, amelyek a szervezeti mű­ködés átszabását gátolják. Csakhogy akkor nem velem, hanem azzal a korral van baj, amelyben élünk. Számomra úgy tűnik ugyanis, hogy napjaink­ban a kísérletezések, a változ­tatások szabad lehetőségének időszakát éljük. Amikor - egy­szerűen fogalmazva — sok mindent lehet, csak akarni kell. Merthogy egyszerre jelentkez­nek alulról és felülről is a változtatás igényei. S miért ne lehetne ebben a folyamatban az úttörő is újra úttörő? B. A. Z. Egyre több új porta épül a Balaton-felvidéki kisközségben, Hidegkúton.

Next