Napló, 1988. december (Veszprém, 44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
Messze földön jó híre van a tapolcai húsáruháznak. Nem véletlen ez, hiszen rendszeresen bő választékkal, gusztusos tálalásban kínálja portékáit. A nyári szezon végeztével sem csökkent lényegesen a forgalom, hiszen ilyenkor jobban hozzáférnek a helybeliek is kedvenc boltjukhoz. . Ami a vállalaton múlik, elismerésre méltó A KPVDSZ megyei bizottsága a Komfort szociálpolitikájáról A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága rendszeresen megvizsgálja egy-egy vállalat, szövetkezet, intézmény dolgozóinak helyzetét, kezdeményezéseivel ennek javítását igyekszik elérni. Ennek új módszerét alakították ki az elmúlt időszakban, aminek jele volt a megyei bizottság legutóbbi ülése is. Ennek keretében a Komfort Kereskedelmi Vállalat munkavédelmi és szociális helyzetéről kértek beszámolót, amit a vállalat központjában tartott ülésen a helyi szakszervezeti bizottsággal együtt értékeltek. A beszámoló, s a kérdésekre adott válaszok alapján pozitív megállapításokat tehettek, ami azonban nem jelenti azt, hogy nincs gond. Mert az elismerésre méltó, hogy a vállalat felismerte: ha a központi bérszabályozás miatt nincs mód a bérek jelentős emelésére, akkor más módon igyekszik dolgozóinak helyzetét javítani. Mindez természetesen csak akkor lehetséges, ha a vállalat anyagi helyzete ezt lehetővé teszi. A Komforté a többéves töretlen fejlődés eredményeként igen, így volt mód arra, hogy a korábban jóléti és kulturális alapnak nevezett kereteket, tehát a szociális és munkavédelmi ráfordításokat a vállalat egységes vagyonalapjából közel egymillió forinttal kiegészítették. Erre a nyereség nagysága adott lehetőséget. Ezáltal viszont több jut a lakásépítési alapra - ennek nagysága is meghaladja az egymillió forintot -, az üdültetésre, a munkaruha-ellátásra (ebbe a jelentős igénybevétel miatt ma már a munkacipőjuttatás is beletartozik), s más célokra. Ismerve az építkezőket terhelő gondokat, a vállalat pénzen kívül gépek kedvezményes kölcsönzésével, olcsóbban igénybe vehető fuvarral is próbál ezen enyhíteni. A megyei bizottság, a tények ismeretében elismeréssel értékelte a vállalat szociálpolitikai és munkavédelmi tevékenységét. A problémák ismeretében támogatóan továbbítja a felsőbb szervekhez azt az immár halaszthatatlan igényt, hogy január 1-től legyen módjuk a vállalatoknak saját hatáskörükben bevezetni a 40 órás munkahetet. A Komfort, mint arról már korábban szóltunk, az utóbbi években töretlenül fejlődött, s ezt a termelékenység és a hatékonyság növelése eredményezte. A forgalom azonban ebben az évben érzékelhetően kisebb, aminek a nyereség csökkenése, s a béremelés lehetőségének további szűkülése a következménye. Ezért, valamint figyelembe véve, hogy a ruházati kereskedelemben dolgozók 22 éve nem részesültek központi bérrendezésben, sem preferenciában, a kereskedelmi dolgozók bérrendezését is fontosnak tartják. Dr. Szőrffy István életéhez sok dátum kötődik. Az első 1926 decembere. Akkor született, Kispesten. Egyelőre az utolsó dátum, amit nyilvántart: 1988. november 1. A Nitrokémia Ipartelepek jogügyi önálló osztályának vezetőjeként ekkor vonult nyugdíjba. A kettő között azonban sok emlékezetes forduló van. 1. Elemi iskolás és gimnáziumi évek Kispesten. Nem véletlenül írok Kispestet, ha valakik, hát a kispestiek ismerik a lokálpatriotizmust, az együvé tartozást. Sajátos volt ott a levegő, egyedi szellemiséget is őrzött az emberi tartással egyetemben. Negyvenötben még az ágyúk koncertjét verték vissza a budai hegyek, amikor megalakult a MADISZ: az eszmélő gyerekembert elnökének választották a kispesti ifik. Ez az esztendő azért is emlékezetes, mert megkapta az érettségi bizonyítványt és felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi és államtudományi karára. A tandíjat magának kellett megkeresnie. Apja faluról jött, hat elemivel rendőr lett az évben, amikor István született. Munka kellett. Az egyetemista fiú besegített a családi kassza rentábilissá tételébe. Ennek viszont ugyancsak külön története van. 2. Purcell Ferenc - Puskás öcsi apja - aki akkor másodállásban a kispesti aranylábúak edzője volt (főállásban pedig marhalevél-kezelő a vágóhídon) nagy népszerűségnek és széles ismeretségi körnek örvendett. Bejuttatta a pénztelen diákot a Nemzeti Színházba, öltöztető szabónak. Szolgálat este öttől éjfélig. A színésznagyok öltöztetését — például Lukács Margit, Básti Lajos, Tompa Pali, Pásztor János — nem bízták a „légből pottyantott” szabóra. Neki a statiszták szépítése maradt. Ám a statiszták sem voltak akárkik, hanem az akkori színiakadémisták: Szirtes Ádám, Vámos László, Serényi Ottó, Patasi Tibor, Kiszeli Tibor és mások. A nézőtérről elegánsan csillogó statiszta kosztüm viszont elég sok gondot okozott az öltöztetőnek, lévén kartonból és gyenge vászonból: állandóan szakadt, varrogatni és kötözgetni kellett. Mondja is az immár elismert jogász: - Úgy belejöttem akkor a varrásba, hogy azóta sem engedek gombot felvarrni a feleségemnek. A színház szellemdús és szabad légköre megfogta az egyetemistát. A pénz is jól jött: 12 forint az öltöztetésért, 15 a statisztálásért. Ha hiányzott egy statiszta, „beugrott” helyette Szőrffy István. (A fiatalok kedvéért jegyezzük meg: akkor 35 fillér volt egy tojás.) Kacérkodott a gondolattal, hogy színésznek szegődik, de az atyai szigor és a Nemzeti akkori ügyelője, Zsolt István (a későbbi neves játékvezető) jogi tankönyveihez orientálta. Újabb dátum is jött: 1948. A kispesti elöljáróság javadalmi ügyosztályán (most a tanács kereskedelmi osztályának megfelelője) állandó munkát kapott. A munkaidő péntek délután, szombat és vasárnap. A munka: vendéglősök, kocsmárosok ellenőrzése. A hétközi estéken azért bejárt továbbra is a színházba, nappal meg az egyetemre. Munkatársai új munkakörében: Puskás öcsi, Bozsik Cucu, Bányai — mint ellenőrök. Mondja: — Én voltam az íródeák, ők aláírták a jegyzőkönyvet. — Nem is jelentett mást az együttmunkálkodás? — De. Sokat. Puskás például közvetlen,Vám, bohém ember volt, de a munkában, a fociban nem ismert tréfát, szívvel-lélekkel csinálta. A többiek is. Keményen megdolgoztak az eredményért. Még a barátságos „bulimeccseken” is. Mutatja bal keze mutatóujját, eltörött egy régen játszott „bulimeccsen", amit saját szórakozásra rendeztek. (Ezzel a mutatóujjal nem lehet azóta sem egyenesen mutatni.) — Én védtem. Puskás olyan erővel rúgott, hogy kapufához csapta a kezemet a labda. Sokszor nézte edzés közben a későbbi aranycsapat nagyjait: gyufásdobozt tettek a kapufa vinkjijébe, és nem hagyták abba addig, amíg azt többször is el nem találták . . . 3. Ám a diákéveknek is vége egyszer. 1951. Jogi diploma. Munkahelyén az iparosztályra kerül. Titkárságvezető. Főnöke idősebb Nyers Rezső. (Fia, az államminiszter, akkor a nyomdászszakszervezet tisztségviselője.) 1952: a Kohó- és Gépipari Minisztériumból szólt egy kolléga: Fűzfőre jogászt keresnek, vállalja el fél évre, aztán Pest környékére helyezik. Idősebb Nyers Rezső ágált beosztottjára: — Itt a ki kérőd, mit intézel a hátam mögött? Mondd viszsza! — ám mégis elengedte. Fél év azonban, mint kiderült, hosszú idő is lehet. Eközben átszervezték a KGM-et. Dr. Szőrffy István itt maradt. — Bánja? — Nem. Helyre találtam . . . Kiderül azonban: a helyretalálás nem volt éppen könynyű, s némi szemrehányásokkal is együttjárt a feleség részéről. Akkor még egyedül volt — majd azt mondom jogtanácsos, de azt mondták akkor még: reakciós a cím, legyen csak jogi tanácsadó. Persze nem tanácsadni kellett, hanem rengeteg jogi ügyet intézni. A merev tervgazdálkodás a jog oldaláról is szigorúan kordába szorítva. Sok volt a per. Ha például egy miskolci partnervállalat adós maradt 500 forinttal, bírósági ügyet kellett fabrikálni. 2 3 nap, utazni fűtetlen vonaton. Az útiköltség többe került szinte, mint az adósság. Volt hét, hogy két nap jutott itthonra, az viszont a sok helyi fegyelmi ügy tárgyalására is kevés volt. Hétvégén társadalmi munka: falujárás, szemináriumvezetés. Nem csoda, hogy a feleség ennek nemigen örült. 4. Az ötvenes évek elején fejlődik, nagyobbodik a NIKE. Új területeket kellett kisajátítani. Ahogyan Szőrffy doktor fogalmaz, olykor bizony erőszakos igénybevétellel is. Egyegy kisajátítási tárgyaláson 50—60 ember veszekedett egyszerre. Jó idegek kellettek, meg emberség. Az alapállás: jogszerűen rendezni, a vállalat érdekeit úgy érvényesíteni, hogy másokat se érjen sérelem. Három év figyelmes munkájával sikerült megnyugtatóan rendezni. 1956. A NIKE növényvédő szereket kezd gyártani. Például a sikeres Dikanirtot. Környezetkárosító hatásai azonban ismeretlenek voltak. Az év őszén kellemetlenül szokatlan ize lett a környéken a szőlőnek, bornak és gyümölcsnek. Pusztulni kezdett a növényi kultúra. Sok gondot, évente több száz pert jelentett ez; tengeri kígyó, egészen a hetvenes évek elejéig. Végül is Szőrffy István és dr. Tarr György, a veszprémi járásbíróság akkori elnöke — nem lévén még környezetvédelmi törvény — „huszárvágást” csinált: a Kertészeti Egyetemet megbízva, egyenként összeszámoltak minden tőke szőlőt, minden gyümölcsfát, és általános kártérítést ítéltek meg. A NIKE kifizetett 100 millió forintot, de úgynevezett tűrési szolgalmat szerzett. (Értsd: a tulajdonosok többé ilyen címen nem követelhetnek semmit a vállalattól.) 5. Közben - ahogyan fejlődött a gyár — fejlődött, bővült a vállalati „jogászbázis” is: most négy jogász, egy igazgatási előadó és három adminisztrátor intézi az ez irányú ügyeket. Sokan lennének? Aligha. Sok a munka. Nyolcmilliárdos a vállalat termelési értéke, több milliárd forintot költöttek beruházásra. Szerződéskötések. Újítási és találmányi ügyek. Több mint 700 vállalati lakás, tucatnyi üzlet bérleti ügye, különböző kártalanítási eljárások, munkaügyi problémák, jogsegélyszolgálat és sorolhatnánk tovább. — Hogyan tovább, dr. Szőrffy István? — A felmondási időmet még ledolgoztam, de nem járok be ezután a kollégák nyakára . .. Miközben beszélgetünk, ötször cseng a telefon: jogi tanácsokat kérnek. — Azért nem szakadok el a vállalattól. Ha igényt tartanak a tanácsomra, szívesen adom. Nem pénzért. Akörnyezetvédelem jogi ügyeinek ellátása az én feladatom a jövőben is. Az üzemi lap jogi tanácsait is írom. Egyetemi tankönyvet lapozgatok. A címe: Munkajog. Irta: dr. Szőrffy István. Közlemény a hivatalos értesítőben: a művelődési miniszter 1988. szeptember 1-jétől dr. Szőrffy Istvánt címzetes egyetemi docenssé kinevezte. Régóta tanít a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. — Hobbi? — 300 öl kert Vörösberényben. Szőlőlugas, gyümölcsös, örömmel művelem. Birkás József Portrévázlat - történelmet idézve 4 — NAPLÓ - 1988. december 1., csütörtök Ajánlat, ajánlás helyett Az úttörőcsapatok gazdálkodását segítő ajánlás kidolgozásán munkálkodik a Magyar Úttörők Szövetségének megyei elnöksége. A téma feldolgozását egy munkacsoportra bízták, amely első lépésként információkat gyűjt a csapatok gazdálkodási tevékenységéről. Áttekinti, hogy az egyes szervezeteknek milyen, és mekkora nagyságrendű pénzforrások állnak a rendelkezésére, mire fordítják bevételeiket, s milyen a pénzkezelés mechanizmusa. A Veszprém megyei információk mellett összegyűjtik, és fel kívánják használni más megyék tapasztalatait is. A munkacsoport figyelme középpontjában természetesen a gazdálkodás továbbfejlesztését szolgáló példák állnak. Szándékuk szerint nem feledkeznek meg az új jogszabályok, így a társulási törvény adta lehetőségekről sem, és megvizsgálják a vállalati érdekeltség bevonásának esélyeit is. Lám, úgy látszik, hogy már az úttörőszervezetben is felismerték, a különböző határozatok nem hoztak megoldást a csapatélet fejlesztésében, ennél sokkal fontosabbak az orientáló, a működési feltételek kialakítását elősegítő intézkedések, próbálkozások. És azt is valószínűnek tartom, hogy a korszerűbb gazdálkodási módszerek becserkészését egyszerre az is sürgeti, hogy az úttörő korosztályú gyermekek körében egy másik, friss, ám jelentős múltú szerveződés, a cserkészszövetség is igyekszik tömegbázisra találni. Ez a többpólusúság egyébként bizonnyal csupán hasznára válik az úttörőmozgalomnak, remélhetőleg megszabadítja majd azoktól a merevségektől, amelyek munkáját hosszú ideje jellemzik. Mert míg a szűkre szabott anyagiak a legigényesebb ajánlásoktól sem bővülnek tovább, s a takarékoskodás is csak egy bizonyos szintig folytatható — addig a gyermekek mai igényeihez közelebb álló, lazább, játékosabb szervezet és működés alighanem minden forintráfordítás nélkül megvalósítható. A gyakorta túlságosan is katonás úttörőélet ezáltal az iskolai követelményektől amúgy is túlterhelt apróságok fokozottabb kikapcsolódását szolgálhatná, természetesen megtartva közben a hazafias nevelés, és a közéletre való felkészítés igényét is. Hogy konkrétabb legyek: lehetne mindjárt az iskolai ünnepségek felnőttes feszességén oldani. Az egyenprogramokat, az énekkari szavalókórus felállást iskolánként más és más, egyéni ötlettel feloldani. Különválasztani a szülőknek és külön a nebulóknak szóló közlendőket, más esetekben, például vetélkedők és kirándulások szervezésekor pedig éppen fordítva: az egész családot, a családokat együtt mozgatni. Távolabbi célként: a szülői munkaközösségeket pedagógus-szülő baráti körökké változtatni, kamatoztatva a közös érdekeket a mozgalmi életben is. Lehet, hogy kissé — vagy nagyon? - idealista vagyok. Az is elképzelhető, nem ismerem eléggé azokat a korlátokat, amelyek a szervezeti működés átszabását gátolják. Csakhogy akkor nem velem, hanem azzal a korral van baj, amelyben élünk. Számomra úgy tűnik ugyanis, hogy napjainkban a kísérletezések, a változtatások szabad lehetőségének időszakát éljük. Amikor - egyszerűen fogalmazva — sok mindent lehet, csak akarni kell. Merthogy egyszerre jelentkeznek alulról és felülről is a változtatás igényei. S miért ne lehetne ebben a folyamatban az úttörő is újra úttörő? B. A. Z. Egyre több új porta épül a Balaton-felvidéki kisközségben, Hidegkúton.