Napló, 1989. április (Veszprém, 45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
- Az én időmben nem volt villaépítés - mondta dr. Igaz Endre, a felszámolt VAÉV volt igazgatója a telefonba, amikor - még a múlt év végén -, egy beszélgetéshez szerettem volna megnyerni, gondolván, ha valaki választ adhat a mind a mai napig nyitott kérdésekre, akkor az csakis ő lehet. De nem állt kötélnek. Számára, két és fél év elteltével, abszolút nem aktuális a VÁÉV-ügy - mondta -, különben is, legfeljebb két referenciaház épült... Így aztán lényegében véve, gondosan összeállított kérdéseim közül mindössze egyre kaptam választ, az ausztriai munkahelyéről néhány napra hazalátogató volt igazgatótól. Elmondta, hogy jól érzi magát, ott ahol van, túltette magát a dolgokon. 1. A megyeszékhely lakóinak úgy tetszik, ez némileg lassabban megy: ma sem lehet úgy szóba hozni a VÁÉV dolgait, hogy néhány mondat után ne kerüljön elő annak a bizonyos rózsadombi építkezésnek az ügye. Annak az építkezésnek az ügye, amellyel a Veszprém Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is foglalkozott, miután országos napilapok cikkei, az egykori VÁÉV magánlakásépítési tevékenysége kapcsán, számos visszaélést sejtettek. Ám a népi ellenőrök — mint azt a Veszprém Megyei Tanács 1988. első negyedévi ülése elé terjesztett jelentésükben hangsúlyozták —, mindössze egy, magánépíttetők által megrendelt, épületnél tapasztaltak kivételesnek minősített kedvezményeket. De miről is volt, van szó, hiszen a nagy építőipari vállalatok nem szoktak magánmegrendelésre családi házat építeni. A VÁÉV sem akárkik kedvéért tett kivételt. A budapesti Muraközi út 14. szám alatti ikerház kivitelezését ifjú Németh Károly - az MSZMP KB akkori titkárának fia —, valamint Mészöly István — Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága akkori első titkárának a veje — rendelte meg. A megbízás tervezésre és kivitelezésre szólt, s 1982. április 9-i dátummal keltezték. A szerződés szeptember 23-án - az építtetők visszaigazolásával — lépett érvénybe, ebben a vállalkozás összegeként 2 436 977 forint, a kivitelezés befejezésének határidejeként pedig 1982. november 30. szerepelt. Szó ami szó, ezzel a példás gyorsasággal a VÁÉV megalapozhatta volna jó hírét, hiszen ha a cég — lévén a szerződés csak formaság —, már, abban a pillanatban felvonult, amikor a tanácsi kezelésű területből kihasított telket a rendelkezésére bocsátották, vagyis augusztus 1-jén, akkor is csupán 4 hónapja volt, hogy elkészüljön. Október 29-én a szerződést módosították. No nem a határidőt, hanem a két lakás árát. A VÁÉV adott az építtetőknek fejenként 140 ezer forint engedményt, azon a címen, hogy ezek referencialakások lesznek, tulajdonosaik 10 éven keresztül bemutatják majd az érdeklődőknek (?!) A kivitelezést a VÁÉV alvállalkozásba adta, saját — budai — leányvállalatának. Ezt a szerződést az anyavállalat 1983. február 9-én írta alá, a teljesítés határidejeként január 31-ét (!) jelölte meg. Ekkor az építtetőkkel először kötött megállapodásban szereplő befejezési határidő, ugye, már több mint két hónapja lejárt, így aztán aligha meglepő, hogy 1983. június 27-én, amikor is az épület műszaki átadása megtörtént, ifj. Németh Károly és Mészöly István azonnal késedelmi kötbért követelt a VÁÉV-tól. Ezt az igényüket — más követelésekkel együtt — ekkor még visszautasította a VÁÉV képviselője, alig másfél hónap elteltével azonban már más álláspontra helyezkedett, nyilatkozata szerint dr. Igaz Endre (szóbeli) utasítása nyomán. 2. Summa summárum: az árból levonták a 292 437 forint késedelmi kötbért, s további 60 172 forintot, a panelszerkezetek értékcsökkenése címén. Ugyancsak csökkentette az árat 461 423 forinttal, hogy az építőanyagok egy részét az építtetők adták. Hogy pontosan mit és mennyit, azt azok a népi ellenőrök sem tudták kideríteni, akik minden fellelhető dokumentumot átvizsgáltak. Érdekes módon, ahány bizonylatra bukkantak, azokon annyiféle adat szerepelt. Tény, hogy a megrendelők által biztosított anyagokról tételes és hiteles kimutatást nem találtak, s a meglévő papírok alapján azt sem tudták nyomon követni, hogy milyen és mennyi anyagot szállítottak a helyszínre a VÁÉV és a budai leányvállalat készletéből. Végül is, a két építtető számára kiállított számla végöszszege - miután a fentebb részletezett 1 094 032 forintot levonták belőle -, 1 661 961 forintot tett ki. Hogy mennyibe volt a VÁÉV-nek? Ez az, amit homály fed. A vételár mindenesetre arra sem volt elég, hogy kifizessék belőle a budai leányvállalat 1,8 millió forint értékű munka elvégzéséről kiállított számláját. Az egyes papírok szerint 500 ezer forint értékű VÁÉV-anyag tehát már ajándék volt, s gtátisz számíthatjuk az anyavállalat által elvégzett munkát is, vagyis a terület-előkészítést, az alapozást, a panelszállítást és -szerelést..., hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Ezzel a dolog azonban még nem ért véget. Az építtetők a VÁÉV felszámolásának megkezdése után is felléptek bizonyos szavatossági igényekkel. Mivel ezek jogosságát a VÁÉV már korábban elismerte, kártérítésként meg is kaptak 250 ezer forintot. Végső soron tehát a VÁÉV -az egyenként száz négyzetméternél nagyobb lakóterülettel bíró lakásokért 706—706 ezer forintot inkaszszált befolyásos családból való megrendelőitől. De mert mindehhez lehetőséget érvényes vállalkozási szerződések, az építtető és az építő által aláírt megállapodások teremtettek, a feltételezhető, s a népi ellenőrök szerint is kivételesnek minősített kedvezmények biztosításának konzekvenciáit — ahogy a Veszprém megyei NEB a megyei tanács elé terjesztett, egész évi munkájáról szóló jelentésében egyértelműen leszögezte —, jogi úton nem lehetett érvényesíteni. 3. S vajon a „gavallér" vállalat egykori igazgatója, dr. Igaz Endre milyen lakásban lakik? Nos, ellentétben azzal, amit sokan hisznek, azt nem a VÁÉV építette. A VÁÉV volt igazgatójának balatonalmádi családi háza, tanácsi bérlakás. A 70-es évek végén kapott a község a megyei tanácstól pénzt 59 lakás célcsoportos beruházásban történő felépítéséhez. Ennek keretében felhúztak három családi házat is, s ezeket — nyilván alantos megfontolás után —, dr. Igaz Endrének, Éberfi Ferenc volt tanácselnöknek és Verebélyi Sándornak, a Bauxitkutató Vállalat volt igazgatójának utalták ki. Ez a három lakás egyébként 5 610 585 forintot vitt el a községi tanács keretéből, csak a telek kisajátítása volt majdnem másfél millió. 1986-ban dr. Igaz Endre felújíttatta a házat - a felhasznált anyagokról bizonylatai vannak —, s ezért 52 400 forint lakbér-leszámítást kért és kapott. Egyébként mindhárom lakás bérlője aktív részese a fizetővendéglátásnak, dr. Igaz Endre például két szobát ad ki nyaranta . . . Szente Ottó ' 1 ' A Tapolcai Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet, Tapolca, Hámán K. u. 1. felvételt hirdet az alábbi, egy műszakos munkakörökbe - férfi segédmunkást gépkocsikísérőnek, - textilkonfekció-ipari ruházati ipari gépszerelőt, - betanított varrónőt (betanítást vállalunk), - betanított cipőfelsőrész-készítőt Jelentkezni: Tapolca, Hámán K. u. 1. sz. (Dobó lakótelep) Telefon: 11842, személyzeti vezetőnél .........■■■ ......... i. i t A Badacsonytomaj NKT V. B. Közületi Szolgáltató Üzeme meghirdeti 1 évre bérleti üzemeltetésre Badacsonyban lévő nyilvános illemhelyeit A szerződés feltételeiről az üzem központjában kapnak tájékoztatást az érdeklődők Jelentkezési határidő: április 30. Cím: Badacsonytomaj, Káptalantóti út Telefon: 06/87/31-055 - NAPLÓ - 1989. április 1., szombat Március 12-e és 20-a között megyénk termelőszövetkezeteiből harminchatan szakmai tanulmányi úton Izraelben jártak. A távoli utazás önmagában is nagy élmény lehetett, de minket az érdekel inkább, hogy szereztek-e olyan tapasztalatokat, amiket itthon felhasználhatnak, akár elvében, akár a gyakorlatban. A kérdéseket dr. Gabnai Zoltánnak, a tszszövetség titkárának tettük fel. — Ne legyünk szűk látókörűek, beszéljen, kérem először arról, ami nem tartozott a szakmai programba! — Izraelben járva bizonyos, az emberiség történetében is évszázadokig meghatározó szerepű helyeket, történelmi nevezetességeket nem szabad meg nem nézni. A szakmai utazónak annyiban szerencséje van, hogy ez nem vesz el sok időt az egyéb kérdésektől. A mi csoportunk két napot töltött el a nevezetességekkel. Láttuk Tibériust, látogatást tettünk a szent városokban a Galileai-tó körül, a Boldogság-hegyen, Tabgha, Capernaum, majd Bet-Sheanon keresztül a Jordán folyó mentén utaztunk Jericóba, s onnan Jeruzsálembe és Betlehemibe. — A szűkszavú felsorolás is izgalmas, de nem ezért mentek el, a közvéleményt talán jobban érdeklik a kibucok. Mit kell tudni róluk? — Az elsőkibuc 1909-ben alakult, a szövetkezeti gazdálkodás merész és nagyon eredményes vállalkozását jelentette. Szerepe, s a később alakuló többi kibucé elvitathatatlanull óriási az ország mezőgazdasági forradalmáraik sikerében. — Jártak kibucban? — Hogyne, állandó kapcsolatban voltunk valamelyikkel, hiszen kibuc-szállodákban laktunk. No, ebből is látszik, hogy ez a szövetkezeti forma nem csupán a föld megművelésére, az ország élelmiszeralapjainak megteremtésére törekszik, hanem átfogja az élet egész területét. Tagjainak összes szükségletéről közösen gondoskodnak és más tevékenységeketis végeznek, ami a közösségnek és az egyénnek érdeke. Például a hotel működtetése, ahol saját vendégeiket elhelyezik, de nyilván másnak is lehetősége van ezekben megszállni. A falvak lakossága főként a kibucokhoz kötődik ma? — Egy része igen, de ezen kívül még két szektorban foglalkoznak földműveléssel. Magyarországon kevésbé ismert a moshov, ami a dolgozók települése és életformát is jelöli, a harmadik pedig a magánszektor. — Nem nagyon ismerjük a moshavát, mit jelent ez az életforma? Vannak közös tevékenységek, együttesenművelik a földet és közösen értékesítik a termékeket. Százötvenszázhetven család él együtt, vannakközös intézményeik, de a termelőeszközök magánkézben vannak. A tagok külön számlával rendelkeznek. A családok három-négy gyermeket nevelnek, de csak egyikük örökölheti a családi vagyont. Az állam viszont bérbe adja a földet 49 évre. Az egyén eladhatja a gazdaságát, ha a közgyűlés engedélyezi. Miért pont ezt az időpontot választották az utazásra? — Mert Izraelben pont akkor van amezőgazdasági munka dandárja, amikor nálunk a földművelés kevesebb munkát ad. Az ország mezőgazdasági exportjának zömét a téli és tavaszi termények adják. Anovember és április közötti időszak a mezőgazdasági utak szezonja. Tanulmányozhattuk a gyümölcs- és zöldségbetakarítást, a virágtermesztést, az öntözési módszereket és az állattenyésztést is. Ezen a vidéken nyilván nagy szükség van az öntözésre! — Sokféle formáját használják a gyakorlatban. Láttunk esőztető és csepegtető berendezéseket, de módunk volt egy intézetben megtekinteni a legújabban kifejlesztett öntözési rendszereiket is. Jártunk egy másik kutatóintézetben is, ahol egy kutatómérnök a gyümölcs és zöldség betakarításának, kezelésének, osztályozásának, csomagolásának, permetezésének módszereiről tájékoztatott bennünket. Ugyanitt az epertermesztés gyakorlatával is találkoztunk. Vírusmentes fajtát állítottak elő. Évente palántásnak és minden évben fertőtlenítik a talajt. Az állattenyésztés terén milyen tapasztalatokat gyűjtöttek? — Eddig is tudtuk, hogy a juhokat hármas hasznosításra nevelik. Tehát a húson kívül gyapjút és tejet termelnek. A halászatuk példamutató és jártunk egy tehenészeti telepen is, ahol mindennapos a kilenc-tízezer literes tejhozam. — A program tehát gazdag volt, de tudjuk-e itthon kamatoztatni a látottakat? - Feltétlenül. A gyakorlati munkában, az előkészítésben, szervezésben és a technika felhasználásában egyaránt rengeteg itthon is megszívlelhető, felhasználható ötletet gyűjtöttünk. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatban is találkozunk ennek az útnak az eredményeivel. Varga Ibolya A HÉT KÉRDÉSE Mit láttak Izraelben termelőszövetkezeti vezetőink? Amikor otthon a háztartásban kézbe vesszük a sósavas, vagy hipós üveget, bizonyára eszünkbe sem jut, mennyi mindenre használják ezt a két, számunkra jelentéktelennek tűnő vegyi anyagot. Ki gondolná, hogy a növényvédőszergyártáson kívül a gyógyszeripar, a textilipar, a papírgyártás mellett még számos iparág nélkülözhetetlen alapanyaga. Fűzfőn a Nitrokémia Ipartelepek világviszonylatban ismert gyárának klórüzemében a Romániából érkező tisztítatlan sóból elektrolízis segítségével előállított klórgázból éves szinten mintegy 15 ezer tonna 30 százalékos sósavat, és mintegy 8 ezer tonna hipót készítenek Péterfay Endre képriportja A cellaterem, ahol a nátrium-kloridból elektrolízis segítségével klórgáz készül Klórgáz elemzésével mintát vesz Pulai József Kéri Sándorné a hipógyártás folyamatát ellenőrzi