Napló, 1989. június (Veszprém, 45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Tanácskozik az Országgyűlés A föld csak a földművelővel együtt érték (Folytatás az 1. oldalról) A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé - mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: - A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek - gazdasági tevékenységük mellett - meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikaiés gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükség. A beterjesztett törvényjavaslat - mondotta ezután - minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tagság számára létkérdéssé vátt a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező - szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok - nyilván - nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előrelépésről van szó. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése - akár magánszemély részére is - teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják. A tulajdonreform végrehajtásánál is nyilván minden módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések miként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát. Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében lévő ingatlanok jövőbeni sorsára vételével is szükségesnek tartom egy új tsz-törvény közeljövőbeni kidolgozását, amely a ma még meglévő hiányosságokat pótolja és az önállóbb gazdálkodáshoz szabadabb mozgásteret biztosít. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy megfelelően érvényesüljön a szövetkezetek és ezen belül a tagság szándéka, szükség van egy erős érdekképviseletre. A hazánkban végbemenő változások folytán - mint az más területeken is elindult - a tsz-ek érdekképviseletének is meg kell újulnia, hogy fontos feladatát megfelelően el tudja látni. Nem azt tartom fontosnak, hogy TOT, szövetség, kamara, reformkor vagy más szervezeti forma erősödik meg, hanem azt, hogy milyen hatékonysággal, eredménnyel végzi munkáját. Ez pedig azon múlik, hogy az ott dolgozók mennyire alkalmasak feladatuk ellátására. Tehát olyan képzett szakemberek kerüljenek az érdekképviseletbe, akik már a gyakorlatban is bizonyították rátermettségüket. Semmiképpen sem tudok az újjászerveződő érdekképviseletbe elfogadni olyan vezetőt, aki még 1989-ben is abban a tudatban él, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója leválthatja egy tsz elnökét. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, de nem utolsósorban annak a generációnak a nevében kívánok szólni, akik a kifosztott, háborút vesztett ország újjáépítéséből kivették részüket. Az idős, 70 éves, vagy e kor felett élő nyugdíjas tsz-tagokra gondolok. Ismeretes, hogy hazánkban egy kisebb réteg kivételével a lakosság megélhetési gondokkal küzd. Legnehezebb helyzetbe az említett korosztály került. Főleg azok a családok, akik kénytelenek ketten egy alacsony nyugdíjból megélni. Ugyanis a tsz-tag feleségének a termelőszövetkezetek megalakulását követően - a falvak nagy többségében - nem volt munkalehetősége. Dolgoztak ők: háztartás, családnevelés és egyéb területeken, sajnos azonban nyugdíjjogosultságot ezzel nem tudtak szerezni. Ma kapják az alacsony házastársi pótlékot, amely többségüknél gyógyszerszükségletüket sem fedezi. A tsz-ek igyekeznek erejükhöz mérten nyugdíjasaik megélhetési gondjain segíteni, de ez nem elegendő és nem is ez a megoldás. Ezen túlmenően van lehetőségük a községi tanácsoktól szociális segélynek nevezett támogatás igénybevételére. Megalázónak tartják, hogy ők segélyből tartsák fenn magukat. Vannak közülük, akiknek a napi megélhetésükhöz szükséges volna e csekély öszszeg, de szégyellik felvenni. Ezért kérem, hogy a készülő nyugdíjrendszer biztosítsa a számukra, ha nem is többet, de legalább a mindenkori létminimum összegét, hogy ezt, mint nyugdíjat megkaphassák. Sajnos, ők már nem sokan vannak, így nem nagy összegről van szó. Igyekezzünk életük alkonyán, utolsó éveik, de lehet, hogy már csak utolsó napjaik szebbé tételét elősegíteni. Munkájukkal ezt kiérdemelték. Javaslom, adjuk meg nekik! Köszönöm. Ezt követően Zahorecz József (Békés m, 10. vk.), a gádorosi November 7. Mgtsz elnöke, Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese szólt. Ezután következtek a földtörvény módosításával kapcsolatos hozzászólások; elsőként Dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a hozzászólások idején Az ülésterem egy részlete a karzatról „Még nagyobb vitára számítottam” Megkönnyebbült Sárközy Tamás igazságügy-miniszterhelyettes, aki az igen sikeresen előkészített tavalyi társasági törvény után egyik ,,szülőatyja” volt a gazdálkodószervezetek, gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslatnak is. A parlament ugyanis, alig 20 ellenszavazattal - 48 tartózkodással - „áldását" adta a törvényre. Három rövid kérdésre három rövid választ kértünk tőle. - Miért nem lehetett annak idején a társasági törvénnyel egy időben megalkotni ezt a törvényt, ha egyszer ez annak ,,tartozéka"? - A társasági törvény kidolgozásakor erről még nem volt szó. Az átalakulási törvény egy következmény. Ahány országot ismerek én a világon, mindenütt utána alkották meg. Mármint a társasági törvény után. Ez annak logikai következménye. Mivel indokolható a parlamenti vita előtti viszonylag nagy társadalmi értetlenség, mondhatnám ellenállás az átalakulási törvénytervezettel kapcsolatosan? Vagy az, hogy akik most a vitában megszólaltak, csakis bírálattal, kritikával illették a törvényjavaslatot? Én semmilyen társadalmi ellenállást nem tapasztaltam. Szakmai viták voltak ezek, a szokásosak. Tulajdonképpen jóval több vitát vártam, több kifogást, s így a parlamenti vitán is több ellenszavazatot. A törvénytervezetet megelőző vitából mit lehetett beépíteni a javaslatba? Illetve a módosítások lényegbevágóak-e? — Nagyon sok hasznos észrevételt kaptunk, amit beépítettünk a törvénybe, így a dolgozói részvényeket, a meghitelezett részvénylehetőségeket, a vállalati törvénymódosításokat. Több mint 15 javaslatot vettünk figyelembe. A szakmai viták során is még jó párat. A több mint kétórás törvényjavaslat-módosító eszmecserén is elfogadtunk jó néhány észrevételt, így az mondható, hogy a februári elképzelésekhez képest egy eléggé átalakult és az érdekeket megfelelően toleráló törvény került a mostani parlamenti ülésszakon elfogadásra. A. A. - NAPLÓ - 1999. június 1., csütörtök 2 Vita a törvényjavaslatokról Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a parlament. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesenn konzultált a különböző érdekképviseleti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megalkotására. A földtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosításának vitájában elsőként Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára szólalt fel, majd Czakig Zoltán (Fejér m., 11. vk.), a lajoskomáromi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ágazatvezetője, Németh Kálmán (Győr-Sopron m., 12. vk.), a kapuvári Lenin Mgtsz elnöke, Varga János (Tolna m., 6. vk.), az iregszemcsei Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), a litkei Ipoly Termelőszövetkezet elnöke, Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke mondta el véleményét. Megújult érdekvédelemmel Tornai Endre felszólalása Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim ! ígérem, hogy rövid leszek, mivel az ülésszakot megelőző viták során az előterjesztésben jó néhány módosítás történt, melyekkel én már nem kívánok foglalkozni. A módosító törvényjavaslat tovább toldozza-foldozza a tsz-törvényt. A mezőgazdasági szövetkezetek igazi problémáit nem oldja meg, bár a lényeget, a tulajdonlás kérdéseit szabályozza. A közelmúltban jelentősen megváltozott a véleményünk a tulajdonról. Ma azonos értékűnek tekintjük az állami, szövetkezeti és a magántulajdont. Ezek ma már nem deklarált elvek, hanem a törvény módosítása kapcsán kezdenek valóra válni. A törvénymódosítás remélem, közelebb visz a szövetkezetekben hőn óhajtott tulajdonosi érdekeltséghez. Hiszen ez a legmagasabb szintű érdekeltség, ami csak akkor valósulhat rá meg, ha a tulajdonostól nemcsak szemléletváltozást várunk, hanem meg is illetik valós tulajdonosi jogok. Ezek a jogok csak akkor teljesedhetnek ki, ha jogszabályokkal nem szűkítjük le a tulajdon szabad mozgásterét. A döntések jogát bízzuk a közgyűlésre. A szövetkezeti tagok - mint tulajdonosok - tudnak dönteni vagyonuk sorsáról. Ezért nem szükséges ezt nekünk külön a törvényben szabályozni. Hisz a szövetkezetek gazdálkodásában meglévő különbségek miatt egyébként sem tudnánk egységes törvényt alkotni.Nem látható előre, hogy a módosítás milyen hatást vált ki, de ha ragaszkodunk a tulajdonformák egyenlőségéhez, akkor nem szabad sem a részjegy, sem a föld forgalmát korlátozni. Az a szabály azonban jusson érvényre, hogy a tulajdonostársakat elővásárlási jog illesse meg. Meggyőződésem, hogy a törvény ilyen formában történő módosításának elfogadása nem kérdőjelezi meg a szövetkezetek életképességét. A szövetkezetekben felhalmozódott termelőeszközök és az ott dolgozó szakemberek adnak garanciát arra, hogy a tagság többsége továbbra is a közös gazdaságban találja meg a megélhetését. Ezek figyelembe