Napló, 1989. június (Veszprém, 45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Tanácskozik az Országgyűlés A föld csak a földművelővel együtt érték (Folytatás az 1. oldalról) A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítá­sát, korszerűsítését a társadal­mi fejlődés, a gazdasági meg­újulás követelményei tették szükségessé - mondta expo­zéja bevezetőjében a mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: - A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló tör­vény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indul­tak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő em­berrel együtt lehet igazi ér­ték. Az egységes szövetkezeti tör­vényben foglaltakkal össz­hangban először a mezőgaz­dasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szüksé­gességét méltatva a szövetke­zeti szektorról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet, és a hoz­zájuk ezernyi szállal kapcsoló­dó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A ter­­m­előszövetkezetek - gazdasá­gi tevékenységük mellett - meghatározó szerepet játsza­nak a falusi emberek foglal­koztatásában, a falu társa­dalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásá­ban. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csak­nem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbítá­sáért. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai­­és gazdasági csatától kísért tör­ténelmi múltjának összessé­gében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalko­zás lehetőségében, a szövet­kezeti tagság élet- és munka­­körülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már ko­rábban is több előremutató re­formra lett volna szükség.­­ A beterjesztett törvényja­vaslat - mondotta ezután - minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tu­lajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű vál­tozásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövet­kezeti tagság számára létkér­déssé vátt a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok ere­dendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvénye­sülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatá­nak, a jogokkal, a felelősség­gel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat hatá­rozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és te­szi lehetővé számára a tulaj­don feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze en­nek előnyeit élvező - szövet­kezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben java­solt változások hatását szemlél­tetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontossá­gát. Mint mondta: az egy ak­tív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átla­gosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok - nyilván - nagy szó­ródást takarnak, ám az bizo­nyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság va­gyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előre­lépésről van szó. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló tör­vények módosításának indok­lására. A történelmi visszapil­lantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kér­déséről. Elmondotta: a mező­­gazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejező­dött. Két-három év alatt ala­kultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi föld­területei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai ma­radtak, ám egyéni földhaszná­latukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tu­lajdonosok a szövetkezeten kí­vüli örökösök. Ilyen előzmé­nyek után 1967-ben módosí­tották az első földtörvényt, amely a szövetkezetek haszná­latában lévő, de nem szövet­kezeti tagok által örökölt föl­dek megváltás útján fokozato­san a tsz-ek tulajdonába ke­rültek. Ez a törvény a szövet­kezeti tulajdon mellett a sze­mélyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is elő­remutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kö­töttségek a különböző földek megszerezhetőségét és műve­lését, azok gazdaságos hasz­nosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó elő­írások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdő­tulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásá­hoz nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, in­gatlanok elidegenítése - akár magánszemély részére is - teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a ma­gánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdoná­­nak szerzésénél meglévő jelen­legi korlátozások teljes meg­szüntetését azzal, hogy a jövő­ben magánszemélyek is kor­látozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehető­ségeit, biztonságát szándéko­zunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló mun­kaerő bekapcsolódhat a me­zőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvá­sárlásokat a személyi jövede­lemadóval, tehát közgazdasá­gi eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdál­kodásban meg kell tartani a hosszú távú, nemzeti érdekein­ket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ága­zatban is — szektorra való te­kintet nélkül — követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás külön­féle intézményei biztosítják. A tulajdonreform végrehajtá­sánál is nyilván minden módo­sítási lehetőséget alaposan mér­legelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes telepü­lések miként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e­­ kö­zösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami föld­­tulajdon további sorsát. Figye­lemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének meg­teremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében lévő ingatlanok jövőbeni sorsá­ra­ vételével is szükségesnek tar­tom egy új tsz-törvény közel­jövőbeni kidolgozását, amely a ma még meglévő hiányosságo­kat pótolja és az önállóbb gazdálkodáshoz szabadabb mozgásteret biztosít. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy megfelelően ér­vényesüljön a szövetkezetek és ezen belül a tagság szándé­ka, szükség van egy erős ér­dekképviseletre. A hazánkban végbemenő változások folytán - mint az más területeken is elindult - a tsz-ek érdekkép­viseletének is meg kell újul­nia, hogy fontos feladatát megfelelően el tudja látni. Nem azt tartom fontosnak, hogy TOT, szövetség, kamara, re­formkor vagy más szervezeti forma erősödik meg, hanem azt, hogy milyen hatékonyság­gal, eredménnyel végzi munká­ját. Ez pedig azon múlik, hogy az ott dolgozók mennyire al­kalmasak feladatuk ellátására. Tehát olyan képzett szakembe­rek kerüljenek az érdekképvi­seletbe, akik már a gyakorlat­ban is bizonyították rátermett­ségüket. Semmiképpen sem tu­dok az újjászerveződő érdek­­képviseletbe elfogadni olyan vezetőt, aki még 1989-ben is abban a tudatban él, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója levált­hatja egy tsz elnökét. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, de nem utolsó­sorban annak a generációnak a nevében kívánok szólni, akik a kifosztott, háborút vesztett ország újjáépítéséből kivették részüket. Az idős, 70 éves, vagy e kor felett élő nyugdí­jas tsz-tagokra gondolok. Ismeretes, hogy hazánkban egy kisebb réteg kivételével a lakosság megélhetési gondok­kal küzd. Legnehezebb hely­zetbe az említett korosztály került. Főleg azok a családok, akik kénytelenek ketten egy alacsony nyugdíjból megélni. Ugyanis a tsz-tag feleségének a termelőszövetkezetek meg­alakulását követően - a fal­vak nagy többségében - nem volt munkalehetősége. Dolgoz­tak ők: háztartás, családneve­lés és egyéb területeken, saj­nos azonban nyugdíjjogosult­ságot ezzel nem tudtak sze­rezni. Ma kapják az ala­csony házastársi pótlékot, amely többségüknél gyógy­szerszükségletüket sem fedezi. A tsz-ek igyekeznek erejükhöz mérten nyugdíjasaik megélhe­tési gondjain segíteni, de ez nem elegendő és nem is ez a megoldás. Ezen túlmenően van lehetőségük a községi ta­nácsoktól szociális segélynek nevezett támogatás igénybe­vételére. Megalázónak tartják, hogy ők segélyből tartsák fenn magukat. Vannak közülük, akik­nek a napi megélhetésükhöz szükséges volna e csekély ösz­­szeg, de szégyellik felvenni. Ezért kérem, hogy a készülő nyugdíjrendszer biztosítsa a számukra, ha nem is többet, de legalább a mindenkori lét­minimum összegét, hogy ezt, mint nyugdíjat megkaphassák. Sajnos, ők már nem sokan vannak, így nem nagy összeg­ről van szó. Igyekezzünk éle­tük alkonyán, utolsó éveik, de lehet, hogy már csak utolsó napjaik szebbé tételét elősegí­teni. Munkájukkal ezt kiérde­melték. Javaslom, adjuk meg nekik! Köszönöm. Ezt követően Zahorecz József (Békés m­, 10. vk.), a gádo­­rosi November 7. Mgtsz elnö­ke, Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese szólt. Ezután következtek a föld­törvény módosításával kapcso­latos hozzászólások; elsőként Dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a hozzászólások idején Az ülésterem egy részlete a karzatról „Még nagyobb vitára számítottam” Megkönnyebbült Sárközy Tamás igazságügy-miniszter­helyettes, aki az igen sike­resen előkészített tavalyi tár­sasági törvény után egyik ,,szülőatyja” volt a gazdál­kodószervezetek, gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslatnak is. A parlament ugyanis, alig 20 ellenszavazattal - 48 tar­tózkodással - „áldását" adta a törvényre. Három rövid kérdésre három rövid választ kértünk tőle. - Miért nem lehetett an­nak idején a társasági tör­vénnyel egy időben megal­kotni ezt a törvényt, ha egy­szer ez annak ,,tartozéka"? - A társasági törvény ki­dolgozásakor erről még­ nem volt szó. Az átalakulási tör­vény egy következmény. Ahány országot ismerek én a világon, mindenütt utána alkották meg. Mármint a társasági törvény után. Ez annak logikai következmé­nye.­­ Mivel indokolható a parlamenti vita előtti viszony­lag nagy társadalmi értet­lenség, mondhatnám ellen­állás az átalakulási törvény­­tervezettel kapcsolatosan? Vagy az, hogy akik most a vitában megszólaltak, csakis bírálattal, kritikával illették a törvényjavaslatot?­­ Én semmilyen társadal­mi ellenállást nem tapasz­taltam. Szakmai viták voltak ezek, a szokásosak. Tulajdon­képpen jóval több vitát vár­tam, több kifogást, s így a parlamenti vitán is több el­lenszavazatot.­­ A törvénytervezetet meg­előző vitából mit lehetett be­építeni a javaslatba? Illetve a módosítások lényegbevá­­góak-e? — Nagyon sok hasznos észrevételt kaptunk, amit be­építettünk a törvénybe, így a dolgozói részvényeket, a meghitelezett részvénylehető­ségeket, a vállalati törvény­­módosításokat. Több mint 15 javaslatot vettünk figyelem­be. A szakmai viták során is még jó párat. A több mint kétórás törvényjavaslat-módo­sító eszmecserén is elfogad­tunk jó néhány észrevételt, így az mondható, hogy a februári elképzelésekhez ké­pest egy eléggé átalakult és az érdekeket megfelelően to­leráló törvény került a mos­tani parlamenti ülésszakon elfogadásra. A. A. - NAPLÓ - 1999. június 1., csütörtök 2 Vita a törvényjavaslatokról Az elnök bejelentette: a há­rom törvényjavaslatot két ol­vasásban, általános és részle­tes vitában tárgyalja a parla­ment. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bi­zottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezet­hez. Mint mondta, a bizottság előzetesenn konzultált a külön­böző érdekképviseleti szervek­kel, mezőgazdasági intézmé­nyekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társa­dalmi bázisra támaszkodik. A bizottság véleménye sze­rint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megal­kotására. A földtörvénnyel kap­csolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása való­ban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordít­hatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosításának vitájában elsőként Südi Berta­lan (Bács-Kiskun m., 12.­ vk.), a jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára szólalt fel, majd Czak­ig Zoltán (Fejér m., 11. vk.), a lajosko­­máromi Győzelem Mezőgazda­­sági Termelőszövetkezet ága­zatvezetője, Németh Kálmán (Győr-Sopron m., 12. vk.), a kapuvári Lenin Mgtsz elnöke, Varga János (Tolna m., 6. vk.), az iregszemcsei Egyetértés Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Miklós Zoltán (Nóg­­rád m., 3. vk.), a litkei Ipoly Termelőszövetkezet elnöke, Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke mondta el véleményét. Megújult érdekvédelemmel Tornai Endre felszólalása Tisztelt Országgyűlés, Kép­viselőtársaim ! ígérem, hogy rövid leszek, mivel az ülésszakot megelőző viták során az előterjesztésben jó néhány módosítás történt, melyekkel én már nem kívá­nok foglalkozni. A módosító törvényjavaslat tovább toldoz­­za-foldozza a tsz-törvényt. A mezőgazdasági szövetkezetek igazi problémáit nem oldja meg, bár a lényeget, a tulaj­donlás kérdéseit szabályozza. A közelmúltban jelentősen megváltozott a véleményünk a tulajdonról. Ma azonos értékű­nek tekintjük az állami, szö­vetkezeti és a magántulajdont. Ezek ma már nem deklarált elvek, hanem a törvény módo­sítása kapcsán kezdenek való­ra válni. A törvénymódosítás remé­lem, közelebb visz a szövet­kezetekben hőn óhajtott tulaj­donosi érdekeltséghez. Hiszen ez a legmagasabb szintű ér­dekeltség, ami csak akkor va­lósulhat rá meg, ha a tulajdo­nostól nemcsak szemléletválto­zást várunk, hanem meg is il­letik valós tulajdonosi jogok. Ezek a jogok csak akkor tel­jesedhetnek ki, ha jogszabá­lyokkal nem szűkítjük le a tu­lajdon szabad mozgásterét. A döntések jogát bízzuk a közgyűlésre. A szövetkezeti ta­gok - mint tulajdonosok - tudnak dönteni vagyonuk sor­sáról. Ezért nem szükséges ezt nekünk külön a törvényben sza­bályozni. Hisz a szövetkezetek gazdálkodásában meglévő kü­lönbségek miatt egyébként sem tudnánk egységes törvényt alkotni.­­Nem látható előre, hogy a módosítás milyen ha­tást vált ki, de ha ragaszko­dunk a tulajdonformák egyen­lőségéhez, akkor nem szabad sem a részjegy, sem a föld forgalmát korlátozni. Az a sza­bály azonban jusson érvényre, hogy a tulajdonostársakat elő­vásárlási jog illesse meg. Meggyőződésem, hogy a tör­vény ilyen formában történő módosításának elfogadása nem kérdőjelezi meg a szövetkeze­tek életképességét. A szövet­kezetekben felhalmozódott ter­melőeszközök és az ott dol­gozó szakemberek adnak ga­ranciát arra, hogy a tagság többsége továbbra is a közös gazdaságban találja meg a megélhetését. Ezek figyelembe­

Next