Napló, 1989. október (Veszprém, 45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Az MSZMP megyei küldöttértekezlete­ tek keresztül az elmúlt évtize­dekben. Elismeréssel szólt a termelő gazdák munkájáról. Ugyanakkor arra figyelmezte­tett, hogy az agrárágazatot sújtó intézkedések következ­tében a párt elvesztheti a földművelők támogatását. A jelenlegi adórendszer vissza­fogja a termelőkedvet. A nö­vekvő elvonások miatt radiká­lis változásokat sürgetett, kü­lönben elmarad a várva várt kibontakozás. Meggyőződéssel állította: csak az a párt ér­het el sikereket, amely a gaz­dasági életben a jövedelme­zőséget tűzi ki célul. Kiemelte az élelmiszer-ellátás zavarta­lanságát és óvott a felesle­ges rémhírek terjesztésétől. Csabai Béla, veszprémi kül­dött, a cselekvés lényegét hangsúlyozta. Ne csak a fel­adatainkat szajkózzuk, hanem tettekkel igazoljuk szándéka­inkat. Az a társadalom, amely nem képes elfogadható jövőt biztosítani népének, eleve bu­kásra ítélt. Céljaink elérésé­re őszinte együttműködésre és bizalomra van szükség, az or­szág vezetői tekintsék felnőtt­nek az állampolgárokat, és ne kizárólag szabályozásokkal oldják meg az égető kérdése­ket. Jó szervezőkészséggel meg­áldott politikusok kerüljenek a legmagasabb posztokra. El­kerülhetetlennek tartotta a mielőbbi érdekeltségi viszony megteremtését és a piaci mechanizmusok kimunkálását. A politikáról elmondta, helye van a mindennapi életben, de biztosítani kell a különböző szervezetek szabadságát. A korrekt ellenőrzés lehetősége valósuljon meg a pártok kö­zött. Mészáros József a megyei tanács küldöttcsoportjának nevében kért szót. Szerinte he­lyes lenne, ha ebben az idő­szakban a párttagok önvizs­gálatot tartanának. A tagság­ra rendkívül széles, vegyes skála jellemző. A komoly jö­vedelemkülönbségek feszült­séget váltanak ki. Az MSZMP-Zalavári István, veszprémi küldött a munkahelyi pártalap­­szervezetek megjegyezte, helyzetére utalva míg a párton belül meddő vita folyik erről a kérdésről, addig az ellen­zéki mozgalmak megteszik megfelelő lépéseket, és kiépí­­­tik szervezeteiket a munkahe­lyeken. A pártvagyonra is ki­tért: a politikai célú haszno­sítás mellett egészségügyi in­tézményeknek és iskoláknak kell átengedni a párt tulajdo­nában levő létesítményeket. Néhány szóban említést tett a Demisz tevékenységéről, va­lamint feltette a kérdést, hogy a párt meddig maradhat if­júsági szervezet nélkül. Ezek után a szerkesztőbizottságihoz fordult javaslattal: a dokumen­tumok egyszerű, közérthető formában kerüljenek kiadásra, a felesleges tiszteletköröket iktassák ki a szövegből. Jől megjegyezte: olyan szocia­lista párttá kell válnia, amely­ben keményen érvényesül a hatékonyság és az önkor­mányzat. A párt munkáját szakértőkből álló csoportok se­gítsék. Sugár Péter, veszprémi kül­dött a társadalom hitelké­pességét szorgalmazta. Ehhez alapjaiban új, demokratikus párt megalakulása szükséges, amely megfogalmazza az alapvető célokat és megvaló­sítható programot dolgoz ki. Javasolta, hogy a pártot de­mokratikus munkáspártnak ne­vezzék a jövőben. Platformja legyen vízválasztó a demokra­tikus és a konzervatív nézetek között. A munkásőrség létét érintve kijelentette, hogy eb­ben a kérdésben a parlament mondja ki a döntő szót. A pártvagyonról úgy nyilatkozott, hogy az a párt- és állami ve­zetők kényelmét szolgálta. A kivételezettség irritálja a la­kosságot. A túlméretezett ap­parátusok szűnjenek meg, költségvetésüket csökkent­sék. A megyei szintű pártirá­nyítást feleslegesnek vélte. Dr. Pataki Attila, tapolcai küldött­nek adott annak a véleménye­hangot, hogy a kongresszus utáni megyei párt­­értekezletek elkerülhetetlenek. A megválasztott testületek ad­dig nem tekinthetők legitim­nek, míg a kongresszus poli­tikai programját nem ismerik és nem fogadják el. Javasolta, hogy november 15-ig ideigle­nes intézőbizottság működ­jön a megyében. A megyei tit­kárjelöltekről szólva hangsú­lyozta, hogy hiteles emberek­nek tartja őket, de hosszú időn át egy régi politikai in­tézményrendszert képviseltek, ezért megválasztásukat párttagság zöme nem helye­­­selné. A korábbi vezetőket most ne menedzseljük, célsze­rű megvárni a kongresszust; bizonyára feltűnnek új arcok, ambiciózus megválthatják politikusok, akik belépőjegyüket a politikai életbe. Németh József pápai küldött a bizalom visszanyerését 'köz­ponti i kérdésiként 'kezelte, párt sorsa függ ettől, mond­a­ta. Ennek érdekében olyan konkrét célokat 'kell kitűzni, melyek garantá­l­ják a tár­sadalmi és gazdasági fejlő­dést. Bírálta a telep­ülés politi­kát, melyet évtizedeken­ át pa­­ternalista gondoskodás jellem­zett. A politikai hatalom eltor­zította az ország településszer­kezetét, a falvaik elsorvadtak. A szolgáltatási díjakban nagy­fokú aránytalanság mutatko­zott meg­. Követelte, hogy kormány mielőbb tűzze napr­a rendre a megkárosított tele­pülések sorsának rendezését. Jámbor Attila, várpalotai küldött a pártérte­kezletre ki­adott dokumentumokat bírálta. Nem értett egyet például az­zal, hogy a párt kiszorult vol­­na a szakszervezeti mozgalom­ból­. A szervezeti szabályzat tervezetéről elmondta, hogy a várpalotai reformkörök álltal­ elfogadott változatot támogat­ja. Csatlakozott Sugár Péter álláspont­jaihoz, miszerint me­gyei, pá­rtbizottsági szintű irá­nyításra nincs szükség, Presits Ferenc tapolcai kül­dött a szenvedélymentes, kö­zös cselekvést emelte ki rászólásában. A 'nemzet hoz­te­gyen meg mindent a konfron­táció elkerülésére, 'különben elveszíthetjük a cselekvőképes­séget és a generációik is el­távolodnak egymástól'. Indula­tok nélküli, békés átmenetnek van értelme, amelyben érvé­nyesül a közrend és a törvé­nyesség. Nemcsak a politikai intézményrendszer átalakulása fontos, a párttagok személyes részvétel­e sem nélkülözhető a társa­dal­omban zajló folyama­tokban. Személy szerint aggó­dik - mondta - a visszaren­deződés veszélye miatt. Sür­gette, hogy a pá­rt ideológiá­ját a hibás, téves nézetektől tisztítsák meg. Végezetül kér­te, hogy a pártvezetés ne hagyja megalázni a munkás­őrséget. Gőgös Zoltán pápai küldött az előző felszólaló gondolat­Papp József, a fiatal' pártfo­gók 'küldöttcsoportjának tagja rövid, frappáns hozzászólásá­ban mérlegre tette a párt és az ifjúság kapcsolatát. Az 'if­júság ma már nem tart igényt politikai ígéretcsomagra', ne az udvariasság domináljon a párt részéről. Az ifjúság új programban és új vezetőkben látja a demokratikus kibonta­kozás esélyét. A Dem­isz egye­lőre nem vállalta a régi MSZMP-t. Amennyiben szocia­lista, demokratikus párttá ala­kul, a szövetség kérdése ismét felmerülhet. Az MSZMP-n sor, hogy választ adjon az if­­­júságnak. Tóth András ajkai küldött szerint a párt egy olyan szo­cialista eszményképet fogal­mazott meg, amelyben soha­­nem hittek az emberek. Az elmélet és a gyakorlat egy­aránt csődöt mondott. Helyte­lenítette, hogy a politikai re­formok utcahosszai megelőzik a gazdasági változásokat.­­ A piacgazdaságban az értéktör­vény elsőbbségét kell­ biztosí­tani. Az eredménytelenül gaz­dálkodó vezetőket szigorúan vonják felelősségre, és kerül­jön módosításra az indokolat­lanul magas prémiumrendszer. A bérreform tegye lehetővé, hogy a munkások a főmunka­időben elért keresetből meg­éljenek. A párton belül meg­fontolandónak tartotta az eti­kai bizottság felállítá­sát, mely a nyilvánosság bevonásával­ végezze munkáját. Elutasította a demokratikus centralizmus gyakorlatát. Ebédszünet után a pártér­tekezlet elfogadta a hátralévő hozzászólások időbeli korláto­zását, menetét folytatta : a munkásőr­ség leszerelése tisztességes búcsú legyen, majd áttért a párt belső életére, s a régi politikai struktúra hibáit fejte­gette. Új módszereiket i kel­l­­ ki­dolgozni, és megfelelő, alkal­mas személyeket kell találni a végrehajtáshoz. A pártvagyon­­ról megjegyezte, hogy jelenleg az tartja el az MSZMP-t. A gazdaság hiányosságai közé sorolta az egyéni érdekeltség elhanyagolását. Balogh András veszprémi küldött szerint a városi és a megyei pártmunkáit csak jól képzett, alaposan fel­készült és független­í­te­tt m­unkatársakka­l lehet eredményesen ellátni. A párttagság ne várja minden kérdésben a kongresszus meg­fellebbezhetetlen döntését. személyi vitáikat illetően meg­­­jegyezte, hogy a vezetők ki­választásához idő kell, ezért a gyakorlott politikusokat nem szabad meggondolatlanul fél­­reáll­ítani, mellőzni. Ugyanak­kor a kiemelt nyugdíjak vis­­­szavonását kezdeményezte, pártvagyonról­ szólva, elmond­­­ta, hogy eredete jobbára meg­határozhatatlan, éppen ezért jogilag nem rendezhető, csak társadalmi konszenzussal old­ható meg a kérdés. Molnár Ottó Veszprém, egyik lakóterületi alapszerve­­zete nevében kifejtette, hogy nem elég a szándék a lakó­helyen működő pártszerve­zetek megerősítésére, ennek feltételeit is meg kell terem­teni. Másik problémaként ve­tette fel, hogy kié lesz párt, ha a kongresszuson ne­m tán pártszakadás történik? Vi­tatkozhatnak itt a munkásőr­ségről, pártvagyonról, de le­het, hogy ennek egy hét múl­va már nem lesz értelme. Inkább arról kellene beszélni: hogyan tovább? Javasolta, hogy évenként kerüljön sor me­gyei pártértekezletre a jövő­ben, ahol a megválasztott ve­zetők elszámolhatnak mun­kájukról. Pribék Istvánné (Veszprém) aggodalmának adott han­got a pártban zajló folyama­tokkal kapcsolatban. A párt­tagságot állandó támadás éri az elmúlt negyven év hibáiért, de ezért az egysze­rű párttag nem vállalhat fe­lelősséget, különösen a fiata­lok nem. Kitért arra is, hogy az ellenzék mellett a párt ve­zetői is lejáratták a szerveze­tet állandó hatalmi rivalizálá­sukkal, óriási hibákat követ­tek el a széthúzással, ellent­mondásos nyilatkozataikkal. Véleménye szerint nem új pártra van szükség, hanem az MSZMP-t kell megújítani, ga­ranciákat építve a szervezeti szabályzatba, hogy a tagság akarata érvényesülhessen. En­nek a baloldali, demokratikus pártnak jó programra van szüksége, konkrét érvekkel, re­ális célkitűzésekkel, amely alapján eldönthető, mit tá­mogat, mit nem. E párt nem maradhat ifjúsági szervezet nélkül a demokratikus kibontakozáshoz új program, új vezetők kellenek Munkában a pártértekezlet Javaslat a pártvagyon hasznosítására Kottyán József, a balaton­almádi küldöttcsoport tag­ja a megyei pártvagyon hasznosítására figyelemre méltó javaslatot tett. A ta­nácskozás szünetében meg­kértük, hogy fejtse ki bőveb­ben elképzelését. — Ahogy hallottam, a pártvagyon értéke a megye területén 260 millió forint körül mozog. Javaslatom lé­nyege, hogy ebből 2 száza­lékot különítsenek el, s en­nek az összegnek a 20 szá­zalékos kamatával minden évben 15-20 fiatal közép- és felsőfokú képzéséhez já­ruljanak hozzá. Becslésem szerint ez évente 50 ezer fo­rintos juttatást jelentene. Az így keletkezett ösztöndíjat korra, alapítványi nemre, fe­­lekezetre és pártállásra való tekintet nélkül az arra érde­mes diákok kapnák meg. A pedagógusok erkölcsi köte­lessége lenne a támogatot­tak kiválasztása. Elsősorban a hátrányos helyzetű és a kiemelkedő tehetségű fiata­lok részesülnének az ösztön­díjban. - Kik végeznék a konkrét elbírálást? — A párton belül alakul­hatna kuratórium, de egy területi elven felépülő társa­dalmi bizottság is megfelel erre a célra. A megyei ta­nács művelődési osztálya is irányíthatná a munkát. De azt le kell szögezni, hogy az MSZMP vagy a jogutód párt alapítványáról van szó, ugyanis nem mondhatunk le a politikai szempontokról. — És mi legyen a vagyon fennmaradó részével? - meg Felosztásával teremtsük a pártban az esély­­egyenlőséget, önálló politi­kai centrumok létrehozását segítsük elő induló tőkével, s biztosítsuk az alapszerveze­tek zavartalan működését. Amit a vagyonból nem po­litikai célokra fordítunk, azt mindenképpen állami keze­lésbe kell visszautalni. „Mi jót akartunk...” Felszólalt a tanácskozá­son Csaba Imre, a Napló nyugalmazott főszerkesztője, a megyei pártbizottság tag­ja. Tervezett felszólalásá­nak csak az utolsó részét mondta el, a többit írásban nyújtotta be a szerkesztőbi­zottságnak. Mi az elhangzott részt ismertetjük: „Most nemcsak a megyei pártbizottság, hanem a 40 éven át volt megyei pártbi­zottságok »mandátuma« is lejárt. Én személy szerint e 40 éven át végig tagja vol­tam a megyei pártbizottság­nak, tehát tudom, hogy — bár az országos átlagnál gyorsabban fejlődött ez a megye - nincs sok dicseked­­nivalónk ezzel a 40 eszten­dővel. De állítom: néhány vezető kivételével szégyellni­­valója sincs senkinek, aki ez alatt a 40 év alatt a tes­tület tagja volt. Elkötelezet­tek voltunk, eszünk és szí­vünk szerint jót akartunk. Ha voltak vagy vannak közöttünk, akik bűnöket kö­vettek el, bűnhődjenek! Ne­kik az új pártban ne legyen helyük. De mi, valamennyien, nem tehetünk róla, hogy ép­pen ebben a 40 évben kel­lett politizálnunk. A hibákért legtöbben csak annyiban vagyunk felelősek, hogy nem ismertük fel azokat. Nem is ismerhettük fel mindig, mert sokszor félrevezettek ben­nünket. Felelősebbek va­gyunk azokért a hibákért, melyeket felismertünk ugyan, de - jórészt okkal - nem mertünk ellenük fellépni. (Ámbár azért akadt, aki mert, aki vállalta ennek kö­vetkezményeit.) De azért — kérem — ne felejtsék, hogy azért ez a 40 év sem csak hibákból állt. És kérem a kedves küldött elvtársakat, a majdani utó­dainkat a megválasztandó testületben, és kérem a re­form és kötelezett elvtársai­mat, ne higgyék, hogy a pártbizottság volt tagjai csak azért, mert korábban is politizáltak, képtelenek kö­vetni az önök gondolkodá­sát. Még hasznosíthatnak is bennünket közös céljaink megvalósítása érdekében. Mindenképpen őszinte szívből kívánom, kívánjuk, hogy a miénknél szerencsé­sebb körülmények között dolgozhassanak és­­ a me­gye lakossága érdekében és az országéban is - nálunk sokkal több eredményt érje­nek el." Meghatározó erőként politizálni Ezek után Borbély Gábor, a központi bizottság tagja kö­szöntötte a pártértekezletet. Kifejtette, hogy szinkronizálni kell végre a pártot az általa elindított folyamatokkal: a kongresszusnak el kell vé­gezni az akcióképesség meg­teremtését. A valódi politikai versenyben állandó és tuda­tos nyomás éri az MSZMP-t az ellenzék részéről: munka­helyi szerveződés, munkásőr­ség, pártvagyon feszegetése stb. De ne higgyük, hogy ezek megoldása után nem lesznek újabb követelések. A kong­resszusnak vállalnia kell a folyamatosságot, nem lehet a múltunkat „lyukas cipőként” magunk mögé dobni, ez igaz­ságtalan lenne azokkal a mil­liókkal szemben, akik tették a dolgukat és eredményeket is elértek. De el kell végezni az elhatárolódást is, a székre bízva az elmúlt történő­négy évtized vizsgálatát. Nem le­het a politika porondján újra és újra önmarcangolást vé­gezni. Célt, utat és irányt kell adni, reformbázist kell kiala­kítani a baloldal megerősí­tésével. Véget kell vetni befelé fordulásnak, mert­ kívül­­­ről elszigetelődünk. Minden párttag joga eldönteni a kong­resszus után, hogy marad-e a párt tagja. A demokratikus szocializmus céljának megfe­lelő tennivalók meghatározá­sával a párt biztosíthatja, hogy a továbbiakban is ré­szese maradjon a hatalom­nak. A kongresszus viszont csak eszköz a választásokra való felkészülésben. Határo­zottságot, erőt kell felmutatni, mert a maradék bizalom is elveszik. A köztársasági el­nök választását úgy kell meg­szervezni ennek a pártnak, hogy jelöltje a szavazatok ab­szolút többségét megkapja. A parlamenti választásokon pedig a legtöbb mandátumot kívánatos megszerezni, de eh­hez az szükséges, hogy minél előbb szerveződjön meg a tag­ság. Döntő színtér a válasz­tókerület lesz, minden erőt a lakóhelyre kell koncentrálni. Ha a kongresszus elvégzi feladatait, akkor a párt gyor­­­san magára találhat, a balol­dal továbbra is meghatározó politikai erő marad — fejezte be hozzászólását Borbély Gá­bor. Mondandójának egyes rész­leteit — azonnali rövid felszó­lalásokban - többen kifogá­solták. Gehl György nye szerint először a vélemé­párt elleni politikai nyomás kiváltó okait kell megszüntetni, ezzel talajukat vesztik az ellenzék ál­tal képviselt problémák. Asz­talos István kifogásolta, hogy nem szükséges a gyökeres sza­kítás a párt múltjával: sze­rinte a példaként említett „lyukas cipőt” hordják azok, akik tönkretették, a kongres­­­szuson szembe kell nézni múlttal és új pártot kell lét­­­rehozni. Handó János, ajkai küldött véleménye az volt, hogy ez az (Folytatás a 4. oldalon)

Next