Napló, 1989. november (Veszprém, 45. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-01 / 258. szám
(Folytatás az 1. oldalról) egy 210 millió forint tanácsi bevétel pótlását az érintett tanácsok nem tudnék kompenzálni. 1991. január 1-jétől életbe lép az új adózási rendszer - a helyi adók rendszere -, és ennek megfelelően rendezhető a borforgalmi adó kérdése is.” Az interpelláló képviselő - aki a bizottsági döntéssel a testület ülésén egyetértett - most kijelentette: a választ csak megjegyzéssel fogadja el. Konkrét ígéretet kér arra: a borforgalmi adó 1990-ben szűnjön meg, ugyanis ez az 1989-es év adója. Az Országgyűlés a bizottság jelentését fogadta el. Az interpellációikra adott válaszok után Horváth Lajos (Baranya megye, 3. vk.) az állami számvevőszék tisztségviselőinek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tájékoztatta az Országgyűlést. Elmondta, hogy a bizottság elsősorban azt tart jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások elrendeléséről, illetve a köztársaságielnök-választás kiírásáról hétfő délután megszakadt plenáris vita. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság több ülésen kialakított állásfoglalását az állampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazásról Kereszti Csaba, a bizottság előadója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ aláírásgyűjtő ívein feltüntetett négy kérdést egyetlen szövegszerű változtatással, és más sorrendben javasolja a szavazólapon feltüntetni. A kérdések után zárójelben magyarázó szövegek szerepelnek ennek érdekében, hogy az állampolgárok egyértelmű választ adhassanak. A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a népszavazást és az elnökválasztást egy időpontban tartsák meg. Egyetértett viszont azzal, hogy az állampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazást az SZDSZ 4 kérdésében, november 26- án, a Magyar Köztársaság címeréről a kormány kezdeményezésére kiírandó népszavazást, valamint a köztársaságielnök-választást egy időpontban, 1990. január 7-én tartsák meg. Az esetleges második elnökválasztási forduló időpontjául január 14-e megjelölését támogatja. A bizottsági tájékoztatót követően Kürti László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 2. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.) képviselője szólalt fel. Az ülésszak soros elnöke. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizsgálatok eredményeiről szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a parlament elé. A vízlépcsőrendszer problémáit komplex módon elemző írásos előterjesztés főbb megállapításait ismertetve, a Minisztertanács elnöke elmondta: a kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésével mindkét ország érintett területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzetet a csúcsra járatás lehetőségének kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemű használatával lehet megelőzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a gaberkovo-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés” módosítását. A magyar kormány ugyancsak kezdeményezi, hogy az 1989 tátta szem előtt: olyan vezetőket kell választani, akik kiállják a politikai és a tágabb közvélemény minden próbáját. Kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazólapra, majd titkos szavazással döntsön. Ezután Fehérré Eke Katalin (BAZ m., 10. v.k.) a terv- és költségvetési bizottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondta, a bizottság az állami számvevőszék elnökének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Istvánt javasolta. A ház megbízott elnöke külön-külön szavazásra tette fel, hogy az említett nevek felkerüljenek-e a szavazólapra. Hagelmayer István és Sándor István jelölésével az Országgyűlés egyetértett, ugyanakkor azonban Kupa Mihály neve nem került fel a szavazólapra, mivel ehhez nem kapta meg a képviselők többségének jóváhagyását. Fodor István, Király Zoltán felvetésére reagálva elmondta, hogy a jogi bizottság vállalta a népszavazásról szóló törvény értelmezését, és annak alapján döntött. Fodor István ezt követően tájékoztatta a parlament tagjait, hogy a népszavazás elrendelésének tényéhez kétharmados többség, azaz 252 képviselő igenlő szavazata szükséges. Részkérdésekben elegendő a háztagok 50 százalékának plusz egy képviselőnek az egyetértő szavazata. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a képviselők először a módosító javaslatokról határoztak. Ezután következett a Minisztertanács kezdeményezte népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalása. E népszavazás célja a Magyar Köztársaság címerének kiválasztása. Sarlós István (országos lista) javasolta, hogy a szavazólapon csak a koronás kiscímert és a Kossuth-címert tüntessék fel, ugyanis az alkotmány szerint már nincs értelme a jelenlegi címerről szavazni. A javaslatot a kormány nevében Kulcsár Kálmán támogatta, s azt az Országgyűlés is elfogadta. Végezetül a parlament úgy döntött, hogy az állampolgári kezdeményezésű népszavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7- én kell megtartani. A köztársaságielnök -választás esetleges második fordulójának időpontjaként január 14-ét jelölte meg, februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsék. A kockázatok megítélésénél a kormány a környezetért érzett felelősséget, az élővilág életfeltételeinek megóvását tartotta szem előtt. Abbólindultki, hogy elétfontosságú kérdésben még a minimáfis valószínűséggelbekövetkezőkatasztrófáik kockázatátsem szabad vállalni. A környezet védelmében abszolút veszélytelenségetkell bizonyítani, vitathatatlanul megkell cáfolni az aggályokat, a félelmeiket azoknak, akik szerint semmitől sem kell tartani. Ezt azonban az erőműpártiak nem tudták bizonyítani. Ha egyik félsem tudja elfogadható mértékben alátámasztani azigazát, akkor az a döntéshozónak cáfolhatatlanbizonyíték arra, hogy helyesen dönt, amikor abeláthatatlan következményekkel járó bizonytalanság elhárítását szolgáló változat mellett teszi le voksát. A döntésnél tehát elsőbbséget kapott az ökológia, akörnyezet védelme, s ilyen értelemben Németh Miklós nemis tagadta, hogy a probléma fontos politikai kérdéssé is vált. ,,Lehet-e fontosabb politikai kérdés, miint az emberi környezet védelme, a jövő generációk életfeltételeiránt tanúsított felelőssége?" - tette fel a szónoki kérdést aminiszterelnök. Végezetül- határozottan -leszögezte: a kormány vállalja a ráháruló felelősséget, azt nem kívánja a parlamentre hárítani. Aminiszterelnök ennek szellemében azt kérte a parlamenttől,hogy vegye tudomásul abeszámolót. Adja meg a felhatalmazást a kormánynak,hogy a csehszlovák félnél kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. Németh Miklóskérte azt Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bős- nagymarosiberuházás kormánybiztosa, a napirend előadója tájékoztatta a képviselőket. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése környezeti szempontból egyértelműen kockázatos - mondotta. - A prognosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak, így az esetleges kár nagysága csak becsülhető. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége, egrészt a parti szűrésű víznyerésnél, másrészt a Kisalföld alatti, az Európában egyedülálló édesvízi készletnél. Ennek a vízkészletnek a minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyarántmeg kell őrizni. A vízlépcsőrendszer eredeti koncepció szerinti megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, amely felett csúcsra járatott vízi erőmű működik, miközben az ivóvíz 85 százalékát parti szűrésű kutakbólnyerik - hangoztatta. Amennyiben a bősi erőmű csúcsra járatása, a nagymarosi létesítmény építése, az efeletti tározótér kialakítása elmarad, mérsékelhetők az ökológiai veszélyek. A kizárólag ökológiai szempontok szerint a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a bősnagymarosi vízlépcsőrendszert egyáltalán nem helyeznék üzembe. A dunakiliti tározó, a bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész, így a műszaki, gazdasági meghatározottság miatt az ökológiai kockázat minimalizálása tűzhető ki reális célként. A gazdasági szempontokra kitérve rámutatott, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása, az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra,hogy az országhatártólNagymarosig terjedő Durva-szakaszra ahelyi és a területi tanácsok részvételével új,komplex, regionális fejlesztési koncepciót és rendezésitervet dolgozzon ki. Ezmagában foglalja azt is, hogy a kormány azonnal tegyen intézkedéseket Durval kitinti térségének árvízvédelmére, tegyenmeg mindent a Szigetközt fenyegető ökológiai és árvízveszély elhárítására. Ma, illetve a vízlépcsőrendszer eredeti program szerinti továbbépítése egyaránt veszteséges. A beruházási költségeket tekintve a továbbépítés kismértékben előnyösebb lenne, a következő három évet illetően viszont a leállítás jár kisebb költséggel. Változatlan áron, mintegy 5 milliárd forintot nyer az ország ebben az időszakban. Az 1994-97 között viszont - a villamosenergiapótlást szolgáló gázturbinás kombinált ciklusú erőműépítés miatt - újabb költségek jelentkeznek. Ez egyben azt is jelzi,hogy a nagymarosi vízlépcső leállításával nem szabadulnak fel hosszabb távon pénzügyi források. Kizárólag annyit nyerhetünk,hogy a következő három évben a pénzügyi terheink csökkennek ugyan, de amég mindig jelentős helyreállítási munkák, valamint a hajózási feltételek megteremtésének költségeivel együtt folyó áron mintegy 16 milliárd forint beruházási költséggelkell számolni. A villamosenergia-rendszer egészét tekintve az energiaellátás a nagymarosi vízi erőmű létesítésének elmaradása esetén is pótlólagos intézkedésekkel biztosítható. Az államközi szerződés módosításával kapcsolatban kitért arra, hogy ez, a kötelezettségek jogszerű és jóhiszemű megváltoztatásának kezdeményezését jelenti. Mivel ökológiai szükséghelyzetbe kerülnénk, a nemzetközi (környezetvédelmi) jog az ilyenhelyzetekre a munkálatok felfüggesztését, a tárgyalások megkezdését és a szerződés olyan módosítását követeli meg mindkét féltől, amely az ökológiai kockázatokat megfelelő szinten tartja. Ebből következően a magyar fél lépései nem minősülnek szerződésszegésnek, hanemkövetik a nemzetközi jog előírásait, s egyebek mellett nem szolgálnak alapul a csehszlovák kártérítési követeléseknek. Azután arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy hétfőn délután a külügyminisztérium diplomáciai jegyzékben foglalta össze a magyar javaslatokat. Ezt követően még az esti órákban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma jegyzékben ismételte meg korábbi, a kormányfői tanácskozáson kifejtett álláspontját. Ennek lényege: ragaszkodnak a nagymarosi vízlépcső felépítéséhez, az eredeti koncepcióhoz, és csak e feltételek megléte esetén készek a garanciarendszerre vonatkozó megállapodás megkötésére. A jegyzékből megismerhető a csehszlovákiai oldalon megvalósítandó elterelés,mint ellenlépés. Egy ilyen megoldás a Szigetközben ökológiai katasztrófa, veszélyt jelentene. A közös határfolyó egyoldalú elterelése súlyosan sértenénemcsak az államközi szerződést, hanem a két országközötti határokra, határvizekre, valamint a Dunán való hajózásra vonatkozó egyezményeket, ideértve a párizsi békeszerződést is. Szükségesek tehát a megfelelően higgadt diplomáciai lépések. A magyar-osztrák vállalatközi szerződéseikről Udvani László elmondta,hogy ezek a nagymarosi létesítmény építésére, az áramszállításra, és a távvezetéklétesítésére vonatkoznak. A szerződések szorosan összefüggnek. A szerződésekre az osztrák jog az irányadó, a jogvitákat pedig választott bíróság dönti el. Akártérítési összegek megállapítása bizonyítási eljárást igényel. Fizetési kötelezettségeinket várhatóan áraimszálllítással , ellentételezzük. Betdár Béla, az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának előadója bevezetőben összefoglalta mindazokat a körülményeket, amelyek a témakörben született előző parlamenti döntés ótamegváltoztak. Elmondta:nyilvánvalásvá vált, hogy a továbbépítés esetében az anyagi terhek éppen a következő két-három kritikus évben tetőznének. Az újabban kidolgozott energiakoncepció energetikai szempontból már nem igényli a vízlépcsőt, az építkezés gazdaságosságának megítélése is megkérdőjeleződöttidőközben. A tudományos vizsgálatok következtében újabb ökológiai kérdőjelek merültek fel. Javasolta, hogy az Országgyűlés vegye tudomásul a kormány tájékoztatóját, adjon felhatalmazást az 1977-es szerződés módosításának kezdeményezésére, ám részletkérdésekben ne foglaljon állást. Mondja ki, hogy a további munkánál a kormány elsődlegesen az ökológiai szempontokat, a nemzeti érdekeket, a tudomány legújabb eredményeit és a térségben élő lakosság jogos érdekeit vegye figyelembe. A téma vitájában 8 képviselő szólalt fel, ezután - mert több képviselő nem jelentkezett felszólalásra - a soros elnök a vitát lezárta. Mivel a vitában a képviselők a határozattervezethez szövegmódosító javaslatokat nyújtottak be, ezért felkérte a településfejlesztési éskörnyezetvédelmi, valamint a bős—nagymarosi ad hoc bizottság tagjait, tartsanak ülést, véleményezzék a javaslatokat. A bizottsági ülések idején az Országgyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellációk megtárgyalásával folytattamunkáját. Posta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasztották az állami számvevőszék tisztségviselőit A plénum az áttenni számvevőszék elnökévé 281 szavazattal dr. Hagelmayer Istvánt, elnökhelyettesévé 282 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg.Az állami számvevőszék tisztségviselői az Országgyűlés előtt letették a hivatali esküt. Az eskütételt követően — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának állásfoglalása alapján — a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló határozattervezetről döntöttek a képviselőik. Befejezte munkáját az Országgyűlés Vita a népszavazásról Döntés a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer sorsáról A kormánybiztos tájékoztatója Németh Miklós a kormány álláspontját ismerteti Az előtérben a kormány tagjai 2 - NAPLÓ - 1989. november 1., szerda tt társadalombiztosítási ellátások kiegészítése A témával kapcsolatban senki nem kért szót, így az elnök elrendelte a szavazást: a képviselők nagy többsége elfogadta a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló országgyűlésihatározattervezetet. Ezután - ugyancsak a szociális és egészségügyi bizottság, továbbá a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a társadalombiztosítási ellátások 1989. évi egyszeri kiegészítéséről hoztakhatározatot aképviselők. Az állásfoglalással egyhangúlag egyetértett az Országgyűlés. A javaslat egyébként azt tartalmazza, hogy a 6 ezer forint alatti nyugdíjaikat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2000 forinttal, a 6 és 7 ezer forintközötti nyugdíjaikat, járulékokatés nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első, második fokozatba tartozó 6000 forint feletti rokkantsági nyugdíjaikat 2 ezer forinttal egészítsék ki ebben az évben. Továbbá, kapjanak fejenként 2-2 ezer forintota házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyesre jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára a javaslat gyermekenként 1000 forintos kiegészítést tart ,indokoltnak. Ezutánismét interpellációkkal folytatta munkáját az Országgyűlés. Már estenyolc óra volt, amikor a képviselők nagy többséggel elfogadták a nagymarosi munkálatok felfüggesztésealatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatokról szóló minisztertanácsibeszámolót és határozati javaslatot. Az Országgyűlés arra hívta fel a kormányt, hogy tevékenységét a jövőben is az ökológiai szemlélet, a tudományos megalapozottság és a nemzeti érdek képviseletének elsődlegessége hassa át. Az Országgyűlés felhatalmazta a Minisztertanácsot az 1977-es államközi szerződés módosításának kezdeményezésére. (Ez a szerződés a nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szól.) Az Országgyűlés egyetértőleg tudomásul vette, hogy a kormány a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgoz ki. Ezzel a parlament októberi ülésszaka befejezte munkáját.