Napló, 1989. december (Veszprém, 45. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-01 / 284. szám
II nyilvánosság kulcsa lehet. A megyei lapok ■ mmorm levele Vidéki újságírók, köztük lapunk munkatársai találkoztak az elmúlt héten Bencsik Gáborral, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége főtitkárával. A tanácskozás napjaink egyik legaktuálisabb hazai problémakörével foglalkozott: a sajtó irányításával, függetlenségével, a politikai harcokban vállalt vagy rárótt szerepével, felelősségével, tevékenységének színvonalával, az érdekvédelmi szövetség feladataival. Bencsik Gábor rendkívül fontosnak tartotta, hogy a pártatlan nyilvánosság megteremtése a fővároson kívül is megtörténjen. A szövetség álláspontját hangoztatva kijelentette: a megyei lapokat nemzeti médiaként szükséges kezelni, s mint ilyet, ki kell vonni a pártharcok köréből. Irányításukról — remélhetőleg — a parlament fog dönteni: nyolc képviselő (akik tagjai a MÚOSZ-nak) kezdeményezte a kérdés napirendre tűzését az Országgyűlés decemberi ülésszakán. A főtitkár ismertette a szövetség azóta már nyilvánosságra hozott álláspontját, miszerint nem tartják jó megoldásnak a televízió és a rádió vezetésére, ellenőrzésére létrehozott kuratóriumot. Helyette inkább a parlament által választott és annak alárendelt felügyelet kellett volna, beszámolási kötelezettséggel. Ez a megyei lapok irányítására is érvényes: ne a helyi kerekasztal „rángassa" az újságot, hanem néhány hiteles, mindenki által elfogadott személyiségből álló pártatlan bizottság ellenőrizze, nem szólva bele a lapkészítés szakmai dolgaiba. A MUOSZ küzd valamennyi monopólium ellen. Ezért javasolja: az Országgyűlés döntsön arról is, hogy — a múlt örökségeként — megmaradhatnak-e a lapkiadó vállalatok a Magyar Szocialista Párt tulajdonában? Az nem baj természetesen, ha egy párt vállalkozik, gazdálkodik, de induláskor versenysemleges helyzet szükséges. Ha a tényleges piaci viszonyok kialakulnak, egy megye akár négy-öt napilapot is eltarthat, amennyiben a pártok képesek azokat előállítani, fenntartani. Addig azonban a szerkesztőségek valóban önállóan tevékenykedjenek, munkájukat az olvasók minősítsék. Most, és még várhatóan egykét évig, rossz idő jár az újságírókra — vélte a főtitkár. Erőteljes rotáció indult meg a lapok között, a sokféleség és a mennyiségi növekedés óhatatlanul felhígulást, minőségcsökkenést eredményezett. Emellett már ebben a szakmában is felütötte fejét a létbizonytalanság, a munkanélküliség veszélye. Példának említette az üzemi lapokat, amelyek a szovjet típusú struktúra kövületei, az igényekhez, a piaci viszonyokhoz nem sok közük van. Szinte bizonyos, hogy csak úgy maradhatnak meg a jövőben, ha vállalaton belül is vállalják az érdekütköztetés nyilvánosságát, illetve ha a fenntartók áldoznak rá. Más szempontok miatt ugyan, de hasonló a helyzet az irodalmi, művészeti folyóiratoknál: ezek a világon sehol sem nyereségesek, nem tudnak a piacból megélni. Állami dotáció, pénzügyi alapok, szponzorok kellenek a kultúra finanszírozására, különben mérhetetlenül sekélyesedik, elértéktelenedik. A szövetség igyekszik segíteni, munkát találni az állás nélkül maradó újságíróknak, segélyalapot hoztak létre időnkénti támogatásukra. Ha ezt az időszakot túlélik az újságok - fejezte be Bencsik Gábor -, utána igazi konjunktúra lesz, amikor az olvasó igényeinek, pártállásának, hitvallásának és pénztárcájának megfelelően válogathat, ezáltal eltarthat különböző napilapokat, folyóiratokat. B. t. 4 -NAPLÓ - 1989. december 1., péntek Békés megyében két év alatt 1200 tárgy gyűlt össze, amelyekből a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumtól kapott anyaggal kiegészítve, boltmúzeumot alakítottak ki Békéscsabán. Sült húst lopott a kapolcsi óvodában A betörő reggel Kapolcs és Vigántpetend között rótta nyugodtan az utat, gyalogosan, amikor a rendőrök magukhoz szólították. Ezen kissé meglepődött - nem gondolta, hogy utolérik. Mit tehetett? „Előállt", mert előállították. A feljelentést kora reggel vette az ügyeletes a tapolcai kapitányságon, betört valaki a kapolcsi óvodába. A tettes a hátsó bejárati ajtót törte fel, illetve felfeszítette. Csak a konyhában kutatott. A tűzhely sütőjéből elvitt 5 kilónyi sült húst, a tárolóból tojást, az asztalról savanyúkáposztát. A sült hús nem a gyerekekre várt — előző este ugyanis az óvodát „kölcsönadták”, valamilyen félhivatalos összejövetelre, ahol a résztvevők sültet is kaptak - amit pedig nem tudtak megenni, otthagyták a sütőben. A dolog úgy történt — legalábbis el kel fogadnunk, mivel tanú erre nincs —,hogy a 23 éves Horváth Gábor, aki valaha Kapolcsonlakott, ott is járt iskolába,leruccant a jól ismert faluba. Egyébként Budapesten lakott. Úgymond, hátrányoshelyzetű fiatalember. Ugyanisbörtönben ült, a feleségétől elvált, és mindeddig összesen egy hétig volt állandó munkahellyé (ez év októberében). Így ismertette az esetet: - Lejöttemanyámat meglátogatni. Aztán aznap este elmentem a bálba. Éhes lettem, ezért eljöttem onnan. Pénzem sem volt. Gondoltam, visszamegyekPestre. De nem gyalog. Bementem egynyitva hagyott garázsba, az ott lévő autót akartam beindítani, de aznem sikerült. Találtam egy vasdarabot, az óvoda ajtaját azzal felfeszítettem. Jóllaktam, aludtam egyet, aztán elindultam ... Lopás miatt indult ellene eljárás. A szociális foglalkoztatás betegségei (II.) Kiből lesz a gyógypedagógus? Hat éve, amikor megalakult Darvastón ez értelmi fogyatékosokat foglalkoztató intézet, egyetlen szakképzett gyógypedagógusuk volt. Az intézmény igazgatója is pedagógus, de ő a tudománynak azt az ágát sajátította el, amely az egészséges gyermekek adottságainak kibontakoztatását szolgálja. A jelenlegi 85 dolgozó közül sokan a gyakorlati vizsgák után az elméletben is jeleskedtek, s ma már a nevelők túlnyomó többsége okleveles gyógypedagógus. jegyzést tesz, pillanatokon belül várhatja az igen őszinte és fájó visszacsapást az ő fogyatékosságára. .A véreimtől nem kapok ennyi szeretetet. Az alapításkor szakképzettség terén igen változatos volt a kép. A jelenlegi igazgatóhelyettes például teológus volt. Az ő indíttatásán nem csodálkozom, s nem lepődöm meg azon sem, hogy ápolónők, szülésznőikis vállalták a feladatot. De jöttek adminisztrátorok, gépészek, mezőgazdasági dolgozók és nem is tudnám felsorolni, hány szakma képviselői. Egy részük persze kikopott a munkából, de sokan maradtak. Biztos, hogy nem az anyagi biztonság megteremtése tartja itt az embereket. Az átlagfizetés 7100 forint. Ebből még lejön az adó, a társadalombiztosítási járulék, a szakszervezeti díj. Nem újdonság, hogy az egészségügyben alacsonyak a fizetések. Azok a dolgozók, akik megtapadtak az intézetben, nem mennénekmár máshova dolgozni. Egyik nevelő azt mondta, hogy a saját véreitől nemkap annyi szeretetet, mint itt. Nemis csoda hát, hogy szívesen jönnek dolgozni. Sőt, azt vallják, hogy még az otthoni életük iskiegyensúlyozottabbá vált, amióta itt dolgoznak. A hozzáállás láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy a napokban, amikor az intézmény avatásának évfordulóját ünnepelték, csak ketten nem részesültek jutalomban. Ők még nem találták meg a megfelelő hangot, viselkedést. átépítik a tapolcai Alsó-malmot A tapolcai Malom-tó partján, az úgynevezett Alsó-malom évek óta gazdátlanul, romokban hever. Látványa nemcsak az itt gyakorta sétáló tapolcaiakat, de az idegeneket és a turistákat is egyaránt elszomorítja. Pedig a XIII. századi eredetű malom, a középkor viharos évszázadait élte túl, s több átalakításon átesve „várakozik” ma is egykori helyén. A városi tanács megbízásából a közelmúltban megkezdődtek az épület felújításának munkálatai. A terv szerint a malmot műemléki igényességgel, századfordulót idéző jelleggel állítják helyre. Az egykori molnárlakásban, az eredeti állapotokat ugyancsak megőrizve, a környék borait bemutató borpatikát nyitnak. Élénk reakciók A gyógypedagógusnak nemcsak különlegesen felkészültnek kell lennie, hanem nyugodtnak is, akit soha nem lehet kihozni a sodrából. Az intézet lakói ugyanis őszintébben és élénkebben reagálnak a dolgokra, mint az átlagos ember. Ha nem ízlik az ebéd, akkornemcsak nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések hangzanak el, hanem még ki is dőlhet az az étel. Az élelmezésvezető is tudja, hogy mi a dolga annak, aki otthont akar teremteni. Elvárja, hogy a menüjét osztályozzák. Ebben a „kitűnő, jöhet ,máskor is" osztályzattól a „soha nem akarok hasonlót sem látni”-ig terjednék az ítéletet S miután kiderült, hogy például a tökfőzeléket senki nem szereti, ez az étel egyszer s mindenkorra töröltetett a menük isorából. Van olyan fiú, aki csak kék csíkos tányérból hajlandó enni. Egy „"kislány" nem alszik el csecsemőkori kispárnájanélkül. No, de gondoljunkbele: mi nem ragaszkodunkrégi tárgyakhoz? Fradi-szurkoló is van a csapatban. Nem marad el viselkedésében más társaitól. Ha kikap a csapat, akkor itt ablakok törnek. Hacsak a türelmes gyógypedagógus nem áll készenlétben a hóna alatt egy olyan Képes Sporttal vagy más sportlappal, amelyik a nagy csapat győzelmét örökítette meg. Akkor ugyanis azt az elkeseredett szurkoló orra alá lehet dugni, hogy: „Nézd már, a múltkor is milyen jól játszottak a fiúk!". Valóban. Ott a bizonyíték. Az ablak pedig ép marad. Egyetlen dolog van, ami után nem lehet leszerelni egyhamar az indulatokat. Ez házon belül nem fordul elő. Abban az esetben,ha valaki fogyatékosságára utaló meg szerelem a falak között Mint említettem, felnőtt emberek élnek az intézetben. Olyanok, akiknek mindenhez joguk van és ennek tudatosítására elhelyezték a társalgó falán az ENSZ alapokmányának az emberi szabadságjogokra vonatkozó cikkelyeit. Olvasóink is felnőttek. Nem lepődnek meg hát azon, hogy az emberi élet szép része a szerelem, a másik ember iránt érzett vágy és ragaszkodás. Az intézet otthon, tehát nem gátolják a vágy beteljesülését sem. Egyáltalán nem bizonyított dolog (Sőt!), az, hogy két fogyatékos ember utódja törvényszerűen fogyatékos lesz. Aki választhat, az az utódjáról is gondoskodhat. Itt mégis van egy korlát. A „lányoknak” be kell szedniük a fogamzásgátló tablettát. Van, aki ezt nagy ellenkezéssel teszi. Mégsem ítélhetjük el a döntést. Azzal indokolják, hogya születendő gyermeknek is alapvető joga van az egészséges szülőkhöz. A párkapcsolatok ennek ellenére itt sokkal mélyebbek, tartósabbak, tisztábbak, mint sok helyen másutt. A gyengébbek iránti gondoskodás igényét pedig kedvenc állatok tartásában élik ki. Remekül gondozott kutyák, macskák, papagájok élnek itt is. Egyszer fordult csupán elő, hogy egy kislány nem kapta meg a kívánt kedvenc jelöltet. Gyöngybetűkkel írt levelében egy majom vásárlásához kért hozzájárulást ... Visszatérve a gyógypedagógusokhoz, a felvillantott esetek is bizonyítják, hogy az ember jellemének formálásához beleérzés, türelem, jó szándék kell. A jó nevelő szinte születik a feladatára, mint a művész, s a papír ehhez megerősítést ad, s nem jogosítványt. Ne csodálkozzunk hát azon, ha más szakmákból érkezettek jól megállják a helyüket ezen a nehéz terepen. Varga Ibolya (Folytatjuk) Postai csoda Szigligeten Magyar állampolgár vagyok, tehát honfitársaim haladó hagyományaihoz híven, sűrűn — és többnyire cseppet sem indokolatlanul — szidom a Magyar Postát. Mostanában azt hiszem, hogyha történetesen kanadai állampolgár lennék, átváltanéka buzgó dicséretek hullámhosszára. Legalábbis Szigligeten. Nagyra becsült, idős írótársam meséli: - Épp a postáról jöttem a minap, amikor megszólított egy jól öltözött férfi. Aztkérdezte, hogyan lehet az utcai fülkéből távolságibeszélgetést lebonyolítani? Magyarul beszélt, de kissé sajátos kiejtéssel, így rákérdeztem : - Hová akar telefonálni? - Kanadába! — hangzott a válasz. - Húszforintos pénzérméje van-e elég? - Tele zsebbel! - mondta, és bizonyságul nyomban elővett egy marokkal. Elkértem a telefonszámot, olyan tízmilliós nagyságrendű volt. Bedobtam az első húszasát, tárcsáztam, és kezébe nyomtam a kagylót. - Most elkezdheti hajigálni a húszasokat! — tanácsoltam. Becsukta az ajtót, és egy perc múlva már zengett a fülke aboldog beszélgetéstől. A testvére jelentkezett Kanadából, és a szavát úgy lehetett hallani a szigligeti hegyoldalban, mintha a helyemen állt volna. Az én emberem egy kis idő múlva kijött, örömteli arccal: - Pompás ez a magyar posta! F áradozott. Belőlem persze kibukott a gyanakodó magyar. - Megkérdezhetem, hogy mennyibe került ez a pár ezer kilométeres beszélgetés? Rémülten rámmeredt: - Te nagy ég! Hiszen én a többi húszforintost elfeledtem bedobni! Menjek vissza? Bocsássa meg nekem a magyar államháztartás és a posta vezérigazgatója, de erről lebeszéltem. Gyanítom, hogy a belihoni postatörténet legolcsóbb távhívásának lehettem tanúja. Postai csodának. Ordas Iván