Napló, 1990. február (Veszprém, 46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
Miféle demokrácia ? Bármerre járok mostanában, egyre-másra hallom. — Miféle demokrácia ez, ahol... És aztán következik a magántörténet, melyben az elbeszélőnek nem adtak igazat, nem adtak fizetésemelést, lakást, kikosarazták, s ahol mindez megtörténik, az nem demokrácia. — Miféle demokrácia ez, ahol az ember még ki semnyithatja a száját? - mondotta minapában egy ideges úr. — Szabad kérdeznem - fordultam feléje - ön szerint az a demokrácia,, amikor az ember kinyithatja a száját? — Igenis, az! - csapott ő a levegőbe. — Akkor a legdemokratikusabb hely a fogorvos - mond adottam mert ott mindenki kinyitja a száját. Bár ne mondtam volna ezt, mert a mérges úr erre hadonászni kezdett az orrom előtt, lábujjain szökdécselt, a szeme vérben forgott, és ha rajta múlik, pillanatok alatt hamuvá válok. Lehordott mindennek és a legcsúnyább az a vádja volt, hogy én találtam föl a proletárdiktatúrát , mindez miért történt? Csupán mert azt állítottam, hogy a fogászat egyike a legdemokratikusabb helyeknek. Mi ebből a tanulság? Az ő véleménye a demokrácia és az én véleményem az antidemokrácia. Ma sem tudom pontosan, mi a demokrácia, de annyit sikerült kiderítenem, hogy a demokrácia előszobája a tolerancia. Itt azonban nincs helye a dühnek .. . Európai szintű botrányaink közül most szabad legyen kiemelnem azt, amely az amerikai Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének hazai bemutatóját követte. Az egyházak erőteljesen tiltakoztak a film vetítése ellen, tüntetéseket szerveztek és beadványokat szerkesztettek a megfelelő fórumokhoz. A tiltakozási hullám elérte Veszprémet is. A mozi azonban fölajánlotta, hogy zárt körben levetítik a filmet, nézzék meg az egyházi emberek, hogy mi ellen tiltakoznak. Ők azonban nem jöttek el, csupán egyetlen képviselőjük jelent meg, aki látatlanban kijelentette, hogy ezt a filmet nem szabad bemutatni, s ha ez megtörténik, megfelelő lépéseket is tesznek. Tehát nemcsak a hívőket kívánják elzárni a filmtől, de a nem hívőket is. Ráadásul olyan műalkotástól, amelyet maguk nem láttak, csak hallották, hogy ilyen, meg olyan. Miféle film lehet ez? - kérdem én magamtól, mert többnyire azért a magam szemének hiszek. De hiába kérdem, ha az egyházak nem engedik meg, hogy megnézzem. — Miféle demokrácia ez? - kérdezte a tiltakozó a film bemutatása elleni érvei közepette. — Miféle demokrácia ez? - kérdem én is, akit megfosztanak a film megtekintésétől. Egyelőre itt tartunk, amikor még a szánk is gyerekcipőben jár. Kvázi Sinkó Zoltán 1kg&fi Sarkadi Nagy László „képzőművészeti ” kísérletei A tapolcai Munkásművelődési és Továbbképzési Központban elhangzott megnyitó részletei Sarkadi Nagy László a kiállításon látható egyik alkotásának „szövegillusztrációja" akár mottója is lehetne, ennek a vizuális fogantatásé ön- és önkeresési, világtisztázási próbálkozásnak: ... és keresztül az éteren / ha átüzen az értelem / minden álmod szétszedi / és roppant kövekhez veri / törékeny csónakod a lét. .. Sarkadi Nagy Lászlót, a most harmincéves nyirádi — különben sümegi születésű - tanárt már jóval fiatalabban, mint bábrendezőt és -tervezőt ismerik meg a megyében, s hamarosan országosan, megyei és központi bemutatókon, fesztiválokon, tévéfelvételeiken szerepeltek nagy sikerrel csoportjai. Izig-vérig népművelő-pedagógus alkat, noha nem ama igazán divatos kitárulkozók, magamutogatók közé tartozik, ám kivételesen érzékeny lelkületű, gondolkodású alkotó egyéniség. Most, Sümeget követően itt, Tapolcán is kiállított sorozata zárt egységű, mégis sokfelé nyitott, többfelé vezető univerzum, parányi kozmosz a XX. századi, gigantikus méretű elidegenedettségben. Vizuális emblémái epigrammatikusak, költőiek felirataik és képi megfogalmazásuk szerint is. Sőt, a „látvány” — akárcsak az e századi avantgárd ismert képviselőinek egyegy korszakában - néhol végleg eltűnik a keretből, marad a kollektív magányba vetett egyéniség kétségbeesetten lírikus-filozofikus fohásza, a színtiszta, s éppen ezért a leggyakorlatiasabb, mivelhogy létünk értelmének — igaz, túl gyakran hangoztatott — végső kérdéseit feszegető gondolatiság, közben pedig a homo sapiens, az értelmes ember, a maga csupasz testiségével, a kiművelt ösztönök uralta anatómiai valóságával felesel a meztelenséget áruvá, piaccá silányító mindennapjainkkal. * Sarkadi Nagy László — úgy hírlik — nemsokára újabb, a jelenleginél technikailag már kiérleltebb kollekcióval jelentkezik közönsége előtt, s a napokban látható a megyei művelődési központban igényes válogatás eddigi bábtervezői munkásságának darabjaiból. Alkotókedvének átadásával bizonyítja tehát: nem tehetjük le a fegyvert önmagunk és viszonyaink előtt, nem nyugodhatunk bele a személyi kultuszt felváltani látszó személytelenség kultuszába, a pártnyüzs-Egy ölelésben elfér a világrések többnyire felszínes programokkal túlzsúfolt népámításába, az önkarrierek zsibvásárába ... Újra kell teremtenünk önmagunkat, államosított értelmünket és érzelmeinket úgy kell kíméletlenül átformálnunk, hogy ne fulladjunk a lét magánérvényű botrányába. Meg kell találnunk és át kell élnünk a test és a lélek kordivatokat elvető színeváltozását anélkül, hogy fondorlatos bölcseleti széljárások kakasává silányodnánk, mert vészesen közeleg ugyan a zűrzavaros évtized-, évszázad- és évezredvég, de nem bambulhatunk bele a misztikus messiásvárásba, üresen csillogó csillagjóslatokba, hiszen önmaga megváltója — eme vizuális kísérletek tanúsága szerint is — csak az egymást ölelő, a nemtelen elmúlást magából kiölő emberpár lehet, amint azt Sarkadi Nagy László egyik képéről is leolvashatjuk: „a világhoz rajtad keresztül vezet az út.. Széki Patka László Fotó: Borbás János Halálforgás Csángó világ egy előadói műsorban Kakuts Ágnes veszprémi premierje A csángó világ magyar egzotikum? Kétségkívül az, nem éppen a sors kegyéből megőrzött darabka középkor, archaikus világ Moldovában, ahol, ma még nem egészen tisztázott körülmények folytán, a magyarság egy kis töredéke ott rekedt, teljes nyelvi és kulturális elszigeteltségben. Különös kultúrát talál itt a messziről jött érdeklődő, olyan hagyományokat, melyek az évszázadokon át tartó nagyon nehéz életkörülményekből fakadtak és tükrei a nemzedékről nemzedékre öröklődő s folyvást megújuló tragédiáknak. Éhezés és halál, nyomorúságos élet és állandó rettegés a motívumai a költészetnek, a meséknek, a mondáknak, balladáknak, énekeknek. Az európai kultúrához szinte kizárólagosan csak a katolicizmus köti a csángókat úgy élnek itt közöttük a plébánosok, mint hajdan a miszszionárius papok Afrikában. Különleges ötvözetben jelentkezik a vallási miszticizmus a pogány hithagyományokkal. A csángó nyelvjárás valóságos eldorádója a nyelvtörténészeknek, akik a legrégebbi magyar nyelvet lelik itt fel, nyelvünket három, négy évszázaddal korábbi állapotában hallhatjuk beszélni. Itt a szívet „szűnek” mondják, „Jóregvesttel” köszönnek és rengeteg kicsi nyitóképzőt használnak: szépecske, pénzecske, macskácska ... A leglelkesebb magyar népdalgyűjtő és előadóművész Marosi Júlia, amikor érintkezésbe került a csángó folklórral, valóságos eufórikus állapotban kezdte el gyűjteni dalaikat. Baranya megyében ismerte meg ama bizonyos Ilona nénit, akinek énekei első ízben keltették fel érdeklődését. A tőle meghallgatott folklóranyagot tette közzé a Tiszatájban, Új írásban és Kortársban. Egy napon aztán Ilona néni elmondta, hogy van neki egy lánya Lészpeden, Bákó megyében, aki nálánál is jobb nótáfa. Így került a gyűjtő kapcsolatba Kádár Annával, akiből hihetetlen bőséggel ömlött a mese és ének, és akinemcsak hagyományőrzőnek, de valóságos népi költőnek is bizonyult. A Kádár Annától fölvett szöveg és ének képezi az anyagát annak az előadói műsornak, amelyet Kakuts Ágnes, a veszprémi Petőfi Színház művésze hétfőn délután mutatott be első ízben a megyeszékhelyen. A művésznő már az első percekben megteremti azt a különös atmoszférát, mely a csángó világra jellemző, sötét tónusú hangon szólaltatja meg a szomorú, bús éneket, melyben egy asszony panaszolja tragikus életérzését, sorsát Prózai szövege tökéletes csángó kiejtéssel hömpölyögteti a bajt bajra hozó események költői elbeszélését. Az elmondott szöveg a különös nyelvezet, a szóhasználat folytán nem mindig érthető, de oly szép és költői, hogy az értelmet kikapcsolva, miként a zene, az érzelmeket kavarja fel Szöveg és ének szinte egymásba folyik az előadásban, mintha tetten érnénk itt azt a folyamatot, ahogyan a ritmikus prózából dallamos szöveg, ének keletkezik. Kakuts Ágnes előadói kvalitásai közül ki kell emelnünk eszköztelenségét; alig mozdul el a pódium közepéről, keze, karja is ritkán mozdul, inkább libben, amikor szárnyakként széttárja karjait, akkor ajka elnémul, a gesztus a szöveget pótolja. Közönségét még sokáig kíséri a látott és hallott élmény, a különös misztérium hatása. Kakuts Ágnes pódiumműsorát már bemutatta a fővárosban. A hétfőn látott előadás a Vetési Albert Gimnázium gyönyörű, modern amfiteátrumában hangzott el, a közönség elsősorban diákokból állott, s veszprémi premiernek számít. Remélhetőleg még számos előadás követi majd az elsőt a megyeszékhelyen és környékén. (kvázi) FÖLEMELEM AZ ÁRAMAT ! Van nekem — és neked is!, kedves olvasó - egy olyan áram, amit naponta eladok, mégsem fogy ki soha. Ezt a mesebeli olcsójánost úgy hívják: MUNKAERŐ. Paraszti nyelven egyszerűen kenyérkereső képességnek mondják. Tudós közgazdászok (filozófusok) ötölték ki, hogy mi, munkaképes emberek, midőn másnak dolgozunk, eladjuk munkaerőnket, mint valami bolti árut. Volt időszak, amikor kirakatba tették ezt a portékát, például a munkanélküli szegények „kirakóvásárán", ahol kereskedők (szemmel-kézzel) tapogatták a férfiak izmait meg a nők nemtudom mijét. A régi (20-as, 30-as évekbeli) Magyarországon a hárommillió koldus kenyérkeresői vitték vásárra szíjas izmaikat (és százszor lenyelt haragjukat). No de, ugorjunk a mába, mert a mai munkaerőpiacról kívánok szólni. Mit kérhet például egy ember, egy családfő a munkaképességéért? A piaci árjegyzékben nincs feltüntetve. De megtalálni az Új Magyar Lexikonban, mit kóstál a munkaerő. Lám, „Lexi" így vélekedik: „A munkaerő értékét meghatározza: a) a munkás munkaképességének fenntartásához szükséges létfenntartási cikkek értéke; b) a munkás családjának eltartásához szükséges költségek; c) kiképzési költségei." Piaci nyelvre fordítva a szót: annyit kell fizessenek a munkaerőért, hogy abból tejet-kenyeret-húst-ruhát vehess a magad és a családod számára. Aki magasabban szakképzett, annak több pénz jár (mert a képzés is pénzbe került). Restelkedve vallom be, hogy mindezt Marx atya fogalmazta hajdanán, tehát gyaníthatom, hogy manapság nincs túl nagy hitele szavának, noha nagy tudás volt... Emlékszem, már 1950-ben kétségbevonták egyetemi professzoraim Marxnak azt a „kitételét", hogy a családfenntartás beletartozik a munkaerő pénztárcájába! Vizsgáztatáskor azt mondták: az most nem érvényes! Dolgozzon az asszony is... Mondjam-e, a Marx nevében országkaput nyitó vezetők már akkor le-lecsíptek valamit a marxi igazságból. A többit meg tudjuk: dolgozott az egész család, mégis szegénységben élt a múltban, közelmúltban, jelenben. Van Marx atyának még egy oldalvágása a kizsákmányoló kapitalisták felé, így szól: „A munkaerő használati értéke (vagyis a konkrét munkavégzés - szerk.) abban áll, hogy a tőkés számára ÉRTÉKET TERMEL, AMELY NAGYOBB, MINT a MUNKAERŐ ÉRTÉKE." (Kiemelés tőlem.) Vagyis a tőkés becsapja a munkást. És a szocialista „tőkés" mit művel? Micsoda kérdés! — szólok magamra —, hisz mindannyian tőkések valónk, miénk volt gyár és föld, mindörökké, ámen! Ma ugyan e témában más imádság járja. Ismerjük. Kérdésem: felemelhetem-e áramat? Sokadszor, de újévi köszöntőül idén a legmeredekebben megemelték az élelmiszerek és iparcikkek árát. Vagyis mindazt, amit saját „munkaerőm" meg a családom fölzabál, hogy élhessen. A vezetők arra hivatkoznak, hogy a termékek előállítási költségeit csak így lehet fedezni. Ám ha mindezek emelkedtek, akkor munkaerőm előállítási költsége is drágább, iert ugye enni, öltözködni, aludni, gyermeket ruházni ugyanúgy kell, mint azelőtt — csakhogy mindez többe kerül! Kéznél a megoldás: felemelem az áramat. És ha nem kapás a kéz (meg a tej), miben munkaerőm fészkel? Mit kezdhetek az értéktörvénnyel? Akkor ki vagyok zsákmányolva? Vagy ami még rosszabb: nem fognak kizsákmányolni, mert munkaerőm — a költői strófa szerint - „... nem kell senkinek, / hát az ördög veszi meg." No de, ki tudja, mi az árfolyam az ördögnél? Bizonytalanságban vagyok: felemelhetem-e áramat? Munkaerőm árát? Amikor ezt megemlítettem egy ismerősömnek, kinevetett, mondván: felemelheted az áradat, de úgy jársz, mint a kóbor kutya, mely hiába emelé lábát a villanypózna tövében, ott fönt, a lámpafejben nem gyulladt ki a villany. Alighanem ez az igazság. Ilyen az esélyegyenlőség az értékek piaci cseréjében. Maradunk hát a költői sóhajjal József Attila modorában: „Mondd, mit érlel annak a sorsa, / ki családjáért dolgozik, / veszekszenek, kié a torzsa, / és csak a nagy lány néz mozit." Vajon eszébe jut-e költővel vigasztalódni annak, kinek nincs költőpénze? Balogh Ödön A Lasselsberger Építőipari Kft. osztrák-magyar vegyesvállalat felvételt hirdet * titkárnői * beosztásba A belépés várható időpontja: február 15-től Fizetés: megegyezés szerint Feltétel: középfokú végzettség, gyors- és gépírás, alapfokú német nyelvtudás Jelentkezés a 29-827-es telefonszámon vagy személyesen, Veszprém, Dózsa Gy. u. 34. a Tuzfogyarterept gamesz versenytárgyalás útján bérleti szerződésbe adja a balatonfűzfői Fövenyfürdő ■ Iff* i? -----* — rv CKn.li Kirfiy jellegű ♦parkolóját* A versenytárgyalás a Batonfüzfő, Sirály a 1.sz. alatti épület klubhelyiségében március 1-én, csütörtökön, délelőtt 10 órakor lesz. A parkolással, az üzemeltetés feltételeivel, illetve a bérleti szerződéssel kapcsolatos további információk a fűzfógyártelepi gamesznál kérhetők Szállás u. 8., tel.: 51-675. NAPLÓ - 1990. február 1., csütörtök - 5