Napló, 1990. szeptember (Veszprém, 46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
BÁNYÁSZOK A világ sebeit és gyönyöreit tárják fel a történészek, természettudósok. Az élővilág szénné változott lényeit vájják ki a bányászok. S természetesen régmúltunk történelmi évmillióiban született értékeketkőolajat, kőzeteket — termelnek ki a bányásztársadalom más tagjai. A szénről évtizedeken át azt mondták, hogy kenyér. Az ipar kenyere. A szén bizony ma is éltető anyag. Hiszen a tízezer Veszprém megyei bányász fél tucat munkahelyen nem csupán annyi barnaszenet küld a felszínre, amennyi a megye kéthőerőművének, ipari üzemeinek ellátására alkalmas, hanem az ország más térségeibe is eljuttatják. A szén kenyér. De nemcsak az ipar kenyere, a szén emberek tízezrei számára jelenti a mindennapi megélhetést. Beszélünk arról, hogy a szénbányászat ilyen vagy olyan módon árt a környezetnek. De mondjuk ezt más bányászati ágazatokról is, például a bauxitbányászatról, a kőbányászatról. Az egyik — mint a szén Dudar térségében — például omlatag föld alatti kazamatákat hoz létre, amelyek veszélyeztetik a fölöttük lévő házak épségét. A bauxitbányászat vitathatatlan mellékhatásával elapasztotta a bakonyi vízfolyásokat, forrásokat. Az évtizedeken át tartó tetemes vízkiemelés, amely hál’ istennek, immár megszűnik, katasztrofálisan lesüllyesztette a közép-dunántúli karsztvíznívót. Ezeket a természet talán még tudja pótolni, ha évtizedekbe is kerül a megújulás. Nem ismételhetők meg, nem regenerálhatók azok a hegyek, amelyeket a kőbányászás farkasfogai martak soványabbra. Zalahaláp, Uzsa példa erre. De felvetődik a kérdés, hogy vajon lemondhat-e az ember azokról a természeti értékekről, amelyek nemcsak a bányászok munkalehetőségeit, hanem a környező világ gazdagodását, jobb megélhetését biztosítják . ..? A bányászok kemény emberek. A bányászok ott vannak a forradalmi küzdelmekben; ott vannak vagy a jó, vagy a rossz oldalon - attól függően, hogyan manipulálják őket. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy vidékről felhozott bányászok verték szét és agyon a bukaresti romániai tüntetőket a néphatalom nevében. Gondoljunk csak bele - 1956-ban a magyar bányászok voltak hűségesek az akkori kormányhoz, néphez, hogy legyen munka, hogy legyen továbbélés, hogy legyen kenyere az iparnak. De hát a bányász is ember. Ember, aki az életveszélyt vállalja, nap mint nap, óráról órára, amikor robbantás közelében fogja meg a lapátot, amikor a napvilágtól 100 méteres mélységekben kezeli a korszerű technikát. A bányász különleges ember. Egyszerű, durva a munkája okán, de következetes. Tudja, hogy mit ér. A bányász megmérettetéséhez a mindenkori kormánynak is tudnia kell: mennyit ér számára, mennyit ér a nép javára az az energiatermelés, munka, amelyet a bányászok százezres társadalma produkál. A bányászat mindenekelőtt az ember által és az emberért van. A millió tonna szenek, a sok százezer tonnányi bauxit és kő valahol beépül a mindennapjainkba. Meleget ad, útalap, háztartási berendezés lesz belőle. Ez tény. Az is tény, hogy a bányászkodás által károsodik a környezet. Mindannyiunk érdeke, hogy ezt a környezetkárosítást a lehető legkisebbre csökkentsük, s keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel a bányászati munkák környezetkárosító hatása mérsékelhető. A bányásznapon, ami más szakmákhoz hasonlóan több évtizedes hagyomány, talán ez lehetne az, amire az értékteremtő bányászkodást biztathatnánk. Bráz János Esőisten valutázik ? Huszárokelőpusztán - akár az egész megyében - villog a napfény, mint a huszárok kardja. Veszélyesen. 1990 augusztusa, tudjuk, a szárazság huszáros rohamhónapja. Erdészek említik, hogy helyenként teljesen megfeketedett az erdő lombja, egyik napról a másikra. Hm, a zöld erdő belefeketedik a napsütésbe? Rémhír lenne, ha nem volna igaz. Ám így még rémesebb. Nézhetjük az eget, imádkozhatunk felhőért, esőért, nincs meghallgatás. Groteszk gondolat ötlött eszembe a minap: Esőisten valutázik...? Gondolom ezt azért, mert augusztus derekán egy düsseldorfi magyar telefonálta, hogy náluk egész éjjel zuhogott az eső, és nappal is cseperészett. Másnap meg Ausztriából kaptunk esőszagot, hallomásból. És ugye, vártuk harmadnapra a magyar záport, az istenigazit, mely - reméltük - úgy szétver az ideiglenesen hazánkban tartózkodó száraz hadon, mint régi huszárseregünk az ellenségen. Futtában, lóhátról, kardvillogtatás közepette. Aztán kaptunk egy futó esőcskét. Szégyenszemre az eső futott el, nem a szárazság. Tréfásan azt mondtam kínomban: Bizonyára Esőisten eladta jelleges vizét a valutával fizető országokban. Forintért nem csapolnak az égiek, hisz forintunk is értékeső. Karcsúsodnak a szálfák az erdőben. Szakemberek szerint majd megismerszik a '90- es évjárat a fák törzsén, olyan vékony évgyűrűjük lesz, hogy na...! jobb híján, a fák meghúzzák a derékszíját az idén. Akárcsak mi, magyar honpolgárok, akikre a nadrágszíjmeghúzás karcsúsága esik. Nem az áldott eső. (be) Csöndesed«» vadászat Beszélgetés dr. Sinkovits Miklóssal, a Mavosz főtitkárával Aki népszerűségre vágyik, jobb, ha elkerüli a vadászatot manapság. A vadász szó hallatán nem a természetszeretet, az egészséges sportfogalmak jutnak az emberek eszébe, hanem a jogtalan előny, a korrupció és az átdőzsölt éjszakák. A statisztikákból azonban az is kiderül, hogy negyvenezer vadász van Magyarországon, s ebből mintegy következik, e sommás ítélet aligha lehet általánosságban érvényes. A vadászokról, a vadászatról kialakult kép árnyalása végett kerestük fel dr. Sinkovits Miklóst, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége főtitkárát. Kié volt a protokollosztály ? - Mindenekelőtt tisztázandó: a vadászokat tömörítő szervezet szerint jogos-e a közvélemény által hangoztatott bírálat? - A bírálat jogos, ha a vadász fogalmat általánosságban használjuk, s minden puskát viselő embert vadászként emlegetünk. Valóban előfordultak visszaélések, vadászházi üzletkötések, átmulatott éjszakák. De éppen a kép árnyalása miatt azonnal meg kell állapítani: a jogos bírálat a vadászok rendkívül szűk rétegére érvényes, a többség tisztességes, etikusan vadászott. Kevesek éltek vissza lehetőségeikkel, párt- és állami funkcióikat használva fel jogtalan előnyök megszerzésére. A többség éppen ezért méltánytalannak érzi, és tiltakozik az ellen, hogy minden vadászt egy kalap alá vesznek. Azért azt lehetett tudni, hogy a volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban külön osztály foglalkozott az úgynevezett protokollvadászatok szervezésével. Ez is a számos félreértés egyike, és egyben táptalaja. A MÉM protokollvadászati osztályához a Magyar Vadászok Országos Szövetségének semmi köze, a vidéki vadászok többsége pedig talán nem is tudott e szervezetről. Egyébként ez az osztály már nem létezik. Fogadjuk el, eggyel kevesebb ok van a vadászokkal szembeni bizalmatlanságra. Miként vélekednek a vadászok az őket ért méltánytalan bírálatról, s mit tett a Mavosz a helyzet rendezésére? - A magyar vadászok többsége számos alkalommal elhatárolta magát a tisztességtelen, helyzetüket jogtalan előnyökre váltó vadászoktól. Erről a közvélemény is tudomást szerezhetett, hiszen a múlt ősszel sajtótájékoztatón is - A viták, az ellentmondások nemcsak a vadászokat jellemzik, haem a földdel gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok valamint a vadásztársaságok között is időről időre kiéleződnek. Kissé leegyszerűsítve, a kérdés így fogalmazható meg: kié legyen a vadászterület? A mostani helyzetben a vad tulajdonjoga és a vadászati bérbeadás joga az államé, s e jogát gyakorolva adja a területet a vadásztársaságoknak. A vita a földet használók és a vadászatra jogosítottak között van. Ennek oka, hogy a társaságok jövedelmezően gazdálkodnak, s e jövedelmet a területen működő nagyüzemek is szeretnék megszerezni. A Mavosz véleménye korábban is az volt, hogy a vadászatból, illetve annak igyekeztünk tisztázni a helyzetet. A magyar vadászok áprilisi közgyűlése mindezt megerősítette, s határozatban a következőket fogalmazta meg: „elhatároljuk magunkat azoktól a személyektől, akik hatalmi pozíciójukkal visszaélve olyan, vadászokhoz nem méltó magatartást tanúsítottak, amely egyáltalán nem jellemző a negyvenezer vadászra, de a vadásztársadalom kedvezőtlen megítéléséhez vezetett”. A Mavosz kezdeményezte szervezetének átalakítását, a demokratikus elvekre és az egyesületi önkormányzatra alapuló, alulról építkező szervezetet hozott létre. A választások befejeződtek, s ma már mondhatjuk, társasági, megyei és országos szinten egyaránt hiteles vezetők vannak tisztségben, akik saját szakterületük kiváló ismerői, eredményéből nem szabad kirekeszteni a mező- és erdőgazdaságokat. Éppen ezért a társaságokat ösztönöztük is az együttműködésre. Ugyanakkor az üzemektől azt vártuk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében beruházásokkal segítsék a területükön dolgozó társaságokat, s annak eredményéből befektetéseik arányában részesedjenek. A vitákat eldöntendő, már az előző Országgyűlés is tervezte a vadászati törvény módosítását, de akkor ez elmaradt. Nyilvánvaló, hogy az ellentmondásos helyzet sokáig nem tartható, ezért új vadászati törvényre van szükség. A Mavosz véleménye az, hogy az új törvény keretei között a vad maradjon az államé, mint nemzeti kincs. Új törvényre várva Megnyílt a 71. OMÉK (Folytatás az 1. oldalról) Köszöntötte a kiállítás külföldi résztvevőit, kiemelte az OMÉK iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés fontosságát. Külön említést tett arról, hogy nyolc ország - Chile, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Izrael, Jugoszlávia, az NSZK és Spanyolország - nemzeti bemutatóval szerepel a seregszemlén. A nagyarányú külföldi részvétel, mint mondta, lehetőséget ad a nemzetközi agrárgazdasági kapcsolatok sokoldalú, dinamikus továbbfejlesztésére és a világgazdaság előremutató áramlataiba való bekapcsolódásra, amely soha nem volt annyira lényeges és meghatározó, mint éppen napjainkban. A köztársaság elnöke egyúttal üdvözölte az OMÉK-kal egy időben megrendezett 11. Budatranspack Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Kiállítás résztvevőit és vendégeit. A vendégek ezután megtekintették a vásárvárost, melyben 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizsgázik szeptember 5-éig, az OMÉK zárásának napjáig, a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK első napján több vállalat tartott szakmai bemutatót és sajtótájékoztatókon is ismertették munkájukat, illetve a legújabb ferjesztések eredményeit. Az OMÉK reggel 9-kor nyitja kapuit és este 7 óráig tart nyitva. A Magyar Agrárkamara kihasználja azt a lehetőséget, amit az OMÉK jelenthet. Szeptember 1-től 9-ig minden napra terveznek valamilyen érdekességet. Nekünk külön is öröm az, hogy ma Vas és Veszprém megye várja a mezőgazdaság dolgai iránt érdeklődőket. E napon a 24-es pavilon galériájának konferenciatermében 11 órakor a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány működésének tapasztalatairól, majd 12 órától a mezőgazdaságra fordítható világbanki hitelekről lesz szó. Az előadások előtt és utánuk 10-től 16 óráig folyamatosan találkozhatnak a vásár vendégei a két megye vállalkozásindítási tanácsadó szolgálatának munkatársaival a D pavilon agrárkamarai tárgyalójában. Az előzetes felmérések szerint ennek a szolgálatnak bizonyára sok vendége lesz, s az is valószínű, hogy többségük az OMÉK után visszatér a megyei szervezetekhez, hogy sínre tegye a vállalkozását. E témában részletesen tájékoztatják a potenciális vállalkozókat a vállalkozási keretfeltételekről, mely cím alatt a tanácsi, cégbírósági, adóhatósági, társadalombiztosítási, statisztikai bejelentések módját teszik közzé. Szólnak a hitelügyletekről, közgazdasági, földügyi, mezőgazdasági jogi és mezőgazdasági biztosítási tanácsadó szolgálatot működtetnek. (b) Kisalföld A jót még jobban! Ezt kínálja a Kisalföld Füszért szombathelyi raktárüzeme, mely szeptember 3-tól az ország egyik legkorszerűbb, új élelmiszer- és vegyiáru-nagykereskedelmi raktárbázisában várja vásárlóit tisztelettel! Új címe: Szombathely, Csaba út 11. Tel.: 94/12-088, telex: 037-327, telefax: 94/11-425. Mit kínálunk? Élelmiszerek és vegyi áruk nagy választéka egy helyen. Ugyanitt viszonteladóknak, közületeknek önkiszolgáló raktár korszerű számítástechnikával felszerelve. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig, 8-tól 15-ig. Bemutatótermünkben a vevők szolgálata. Megbízhatóság, biztonság az áruellátásban . Kisalföld Füszért. 299 Kinek a kára a vadkár? - üzemi panasz, hogy a vad az állami tulajdon jogán a vadásztársaságoké, a vad által okozott kár viszont a gazdálkodóké. Kártérítést ugyan kaphatnak a termelők, de ez egyesek szerint töredéke a tényleges kárnak. Mennyi a vadkár évente? - A múlt évben 144 millió forint vadkárt fizettek a társaságok a gazdálkodóknak. Egyébként kétféle vadkár ismert, a mezőgazdasági és az erdei. A mezőgazdasági károknál a térítés módját törvény rendezi, az általános gyakorlat szerint a társaság és a gazdaság megegyezik a térítés összegében. Ha nézeteltérés van, a tanács dönt, szakértők bevonásával. Ha még így sem tudnak megegyezni, bírósághoz fordulhat az elégedetlen fél. Az erdei károk megítélése bonyolultabb, mert az nincs nevesítve, a Polgári Törvénykönyv előírásai az irányadók az elbírálásban. A törvény úgy fogalmaz, ha valaki kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül viszont a térítés alól a károkozó, ha szabályszerűen járt el munkájában. Ha a törvény szövegét értelmezzük, patthelyzet alakul ki, mert a társaságok tudják igazolni szabályszerű működésüket, s ezáltal mentességüket gazdálkodnak, vadföldet művelnek, és lehetne még sorolni. Így aztán szinte természetes, hogy az erdőgazdaságok még nem nyújtottak be kártérítési igényt. Más módszerhez folyamodnak, zsarolják a társaságokat. Azt mondják, ha nem fizettek vadkárt, fölmondják a szerződést, s a területet másnak, kedvezőbb feltételekkel adjuk bérbe. Végül is békés úton alakulnak az egyezségek. Még mindig sorba kell állni - Furfangos sport és gazdálkodás a vadászat. Kik és hogyan kerülhetnek a kívülrekesztettek közül az irigyelt társaságokba? - Magyarországon vadásztársasági tag lehet, aki 18. életévét betöltötte, büntetlen előéletű, és állami vizsgát tett. Ha e feltételeknek megfelel, társaságot keres magának, ott közgyűlésen döntenek a felvételéről. Ezután vásárolhat puskát, s indulhat a mezőt járni. Ez így szépen hangzik, a gyakorlat azonban nem ilyen sima. A leendő vadászok esetenként éveket kénytelenek várni arra a bizonyos közgyűlési döntésre. - Valóban többen akarnak vadászni, mint ahány embert a társaságok fölvesznek. A vadállomány nagysága szerint ma optimális a vadászok létszáma, ezért a társaságok nem szívesen növelik tagjaik számát. Biztos vagyok benne, hogy a társaságoknak meg kell barátkozniuk a létszámbővüléssel, s helyet kell adniuk azoknak is, akik mostanában kaptak kedvet a vadászatra. Ennek persze egyenes következménye, hogy intenzívebb vadgazdálkodásra lesz szükség, másfelől a szakmai követelményeket is erősíteni kell. Ahol pedig nincs lehetőség a vadállomány növelésére, nincs más választás, mint az egy vadászra jutó teríték csökkentése. Az új gondolkodás és gyakorlat elengedhetetlen, az átalakuló társadalmi és gazdasági viszonyok nem fogják elkerülni a vadásztársadalmat sem. V. Farkas József Nyugati extra minőségű kilós ruha vására a szakszervezetek házában Veszprémben, Budapest út 8. Nyitás szeptember 5-én Nyitva tartás: naponta, 8-18-ig. A sláger: nyugati áruházak megmaradt új termékei reklámáron: 16 NAPLÓ - 1990. szeptember 1., szombat -3