Napló, 1990. október (Veszprém, 46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
Érvek észindoka Hallgattassák meg a másik fél is... Habár nagyonmeglepett, sok más közérdekűbb megállapításnak elsőbbséget adva nem írtam meg, mit mondott dr. Bethlen István, az MDF gazdasági és pénzügyi szakértője a sajtóról. Nem írtam meg, noha hosszú idő után ez némi gyógyírt jelentett volna legtöbbünk számára, de én azt tanultam a mostanában sokat szidott újságíró-iskolán meg kollégáimtól, hogy mindenkitől azt idézzük, amiben szakértő. Dr. Bethlen István a pénzügyekben az, tehát ebbéli mondandójának lényegét próbáltam a terjedelem szabta szűk határok között összefoglalni. Meglehet, akik ott voltak akkor Balatonfüreden, túl szűkre szabottnak érezték a megjelent tudósítást, hiszen annyi mindenről volt szó. De hasonlóan tömörítenem kellett dr. Dornbach Alajosnak, az Országgyűlés alelnökének zirci beszédét. És sorolhatnám tovább a kisgazdapárti, kereszténydemokrata, az MSZP, a Fidesz eseményeit, az MSZMP választási gyűlését. Ironikusan mondhatnám — több kollégámmal együtt —, esetünkben megvalósult a pluralizmus. Mi mindenkit türelemmel, bár olykor magunkra kényszerített önfegyelemmel meghallgattunk, s a legjobb tudásunk szerint próbálunk mondanivalójáról hű képet, összegzést adni. Biztos, hogy e kép az érintettnek nem mindig nyeri meg tetszését, hiszen mást tart lényegesnek az, aki előre eltervezi, mire helyezi a hangsúlyt, mint az, aki először hallja. E hatással azonban - remélem — minden szónok számol. * Nem e mentegetődzés szándéka vetette kezembe a tollat, még csak a dicsekvésé sem, hogy lám, hány helyre eljutok én, eljutunk mi. Sokkal inkább az, ami nagy tapasztalatú kollégámnak egy éve még lelkiismereti válságot okozott, mi viszont, mivel később csöppentünk bele, felvértezettebben hallgatjuk az eltérő véleményeket. A lelkiismereti válságtól, amit a mindenki kimondja az igazság egy részét érzése okozott, mi kevésbé vagyunk kínzottak. Kínzottat mondtam, s nem véletlenül, hiszen a változás joga nekünk is megadatott talán, hiszen sokáig nem tudtunk sok mindenről. A hétköznapok krónikásaként, kis emberek kis gondjaival voltunk elfoglalva, korunkból eredően pedig nem ismerhettük a múltat. A múltat, aminek sok sötét szelete számunkra is mostanában tárul fel. De ismét korunkból, helyzetünkből - kisiskolás gyermeket nevelve — adódik, hogy szeretünk a jelen mellett a jövőbe nézni. S a jelenben a jövőt vizsgálni, vajon ad-e jót gyermekeinknek? * Lelkiismereti gondoktól én sem, hozzám közel álló kollégáim sem mentesek azért. Akikkel együtt jártuk délutánonként, esténként legutóbb éppen a választási gyűléseket. És miközben hallgattuk a szónokokat, figyeltük a közönséget és annak reagálását, bizony sok minden eszünkbe jutott. E sok mindenből most csak egyet hadd említsek. Mi halljuk a különböző indíttatásból szónoklókat. Dolgunk, hogy megírjuk, amit mondanak. De milyen jó volna, ha nemcsak az azonos pártbéliek, az egyet gondolók jönnének össze egy-egy alkalommal. Tudom, sajnos későn állok elő frenetikusnak egyáltalán nem nevezhető ötletemmel. Későn, mert a választásnak második fordulója nem mindenütt lesz, az emberek jó része apatikusan szemléli a politikát, s legközelebb négy év múlva kell újra az urnákhoz járulnunk. De ha mindenki nem is, a pártok aktívan politizáló tagjai kíváncsiak lehetnének olykor az ellenfél érveire. Akkor talán nagyobb lenne a türelem mindkét félben. A türelem, aminek hiányát bizony a krónikás gyakran tapasztalja. No persze a türelem a legkevesebb. Sokkal jobban örülhetnénk, ha e kölcsönös meghallgatás révén a politika alakítói gondolkodnának el: vajon tényleg a népet, az ország, a város, a választókörzet lakosságának véleményét képviselik-e, vagy csupán saját pártjukat? Ily sokféle véleményt hallva tudom, a választ nem nekem kell megadni. Engem már sem a nagyhangú szónoklatok, sem a finom csúsztatások, de még a választási százalékok sem tudnak elkábítani. Mert hallottam mindegyiket. S kívánom, hallják meg mások is. (Szerény jó kívánság a magunk számára: akkor talán nem a tükröt, hanem a sajtót fogják annyit szidni!) Horváth Éva * Pápai alapítvány a Psychocaritas felhívása Pápán ez év márciusábanhozták létre Pro Homine néven a mentálhigiénés egyesületet, hogy az egyre nehezebbé váló életkörülmények következtében sokasodó szociális gondok megoldására társadalmi összefogást szervezzen. Az egyesület az új önkormányzat ez irányú tevékenységét szeretné segíteni. Ennek érdekében az alapítvány felhívással fordul a Naplón keresztül is a város áldozatkész polgáraihoz, hogy segítségükkel létrehozzák a Psychiocaritas alapítványt. Az alapítvány célja: — A halmozottan sérült (születési károsodott, mozgássérült) gyermekek képességfejlesztését szervezett formában oldja meg. — Átmeneti szállást hozzon létre intézeti nevelésből kikerült fiatalok, hajléktalanok, a család felbomlása miatt veszélyeztetett fiatalkorúak, gyógyító intézményeket elhagyó, szenvedélybetegek számára. — Az átmeneti szálláshoz kapcsolódóan olyan szociális foglalkoztatót szervezzen meg, amely egyúttal munkalehetőséget kínál a kisegítő és foglakoztató iskolát elvégzők számára is, hogy ezzel segítse társadalmi beilleszkedésüket. — Szociális foglalkoztatóban munkalehetőséghez jutnak azok a megváltozott munkaképességűek is, akiknek rehabilitációja nem megoldott, így akár szociális létük is veszélybe kerülhet. Kérik a város lakóit, hogy adományaikat a 486—38007— 0008 sz. csekkszámlára fizessék be a postahivataloknál, illetve a Magyar Hitelbanknál. (A felajánlások összege levonható az adóalapból.) Az alapítvány által megvalósítottakról folyamatosan tájékoztatást adnak. Levélcímük: Psychocaritas, Pápa, Szilos L. u. 28. — NAPLÓ — 1990. október 1., hétfő __ Valami nagy BC" kellene A magyar gazdaság vegyes felvágottja Hogy a demokrácián kívül mit nyert Magyarország a nagy kelet- és közép-európai átalakulásoktól, ma még aligha mérhetjük fel. A veszteségek immár sajnos sejthetőek. Hiszen mind keleti szomszédaink gazdasági ziláltsága, mind a cseh és a volt keletnémet hegemóniák erősödése, diktátum alapon is súlyosan terheli gazdaságunkat Érvénytelenné váltak, válnak hosszú, avagyközéplejáratú szerződések. Igaz, ezek kiiktatása miatt, a nagy Németország által is elismert jogos kártalanítási követeléseink vannak. Csupán az a kérdés, ki, hogyan, milyen szempontok figyelembevételével fogja majd kártalanítani a konkrét magyar vállalatokat Hiszen az úgynevezett jóvátételi összeg vélhetőleg nem közvetlenül a kárvallott vállalatokhoz, hanem a kormánykasszába csorog be. Az elmúlt napok eseményei több vonatkozásban is előtérbe hozták ezt a témakört. Göncz Árpád köztársasági elnök ukrajnai látogatása egyebekben az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár kapcsán is kommentárt érdemel. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy több Veszprém megyei cég - így a tapolcai Zsolyth, a veszprémi Robix vagy a Peremartoni Vegyipari Vállalat - közös vegyes vállalatok létrehozásán munkálkodik. Ezek Ukrajnában, közelebbről az ott Kárpáton túli területnek nevezett Beregszász, Munkács környékén működnének. Más konstrukcióban ukrajnai tőkével hoznának létre itt termelő vegyipari vegyes vállalatot. Mindezek azonban a fizetések, az elszámolások módja miatt nem véglegesített, nem tisztázott ügyletek. East and West! Magyarul kelet és nyugat a jelentése ennek az angolszász szópárnak. Csak az a kérdés — immár magyarul -, hogy a mostani politikai, gazdasági átalakulásban ki veszt? Ez bizony észvesztő kérdés, hiszen annak révén, hogy demokratizálódtunk, biztosan nyertünk. De ennek a vámszedői a már említettek miatt, határainkon kívül vannak. Megint csak az őszi BM-re utalva, el kell mondani, hogy számos könynyűipari, gépipari cégünket ebből a megyéből is roppant kínos helyzetbe hoztak az egyébként üdvözölt KGST- tömbbeli változások. Csak éppen összeomlott a Pápai Textilgyár szovjet és NDK-beli szövetexportja, amely évente több millió négyzetméterre rúgott. Csak éppen bizonytalanok az elszámolási módok a veszprémi Robix vagy a pápai Elekthermax, a tapolcai Isolyth bazaltgyapot-termelő cég vegyes vállalati ügyleteiben. * * * Valami nagy „C” kellene! Olyan gazdasági szakember vagy politikus, aki megoldást találna arra, hogyan lehetne megszilárdítani ezt az új alapokon formálódó magyarszovjet (köztársaságok közti) gazdasági kapcsolatot mind a termelés, mind az értékesítés terén. A fűzfői Nitrokémia Ipartelepek talán követendő modelljét adhatná ennek. Mint a cég egyik vezetőjétől megtudtuk, ők már megtették a folyamatosságot vállalatközi kapcsolatok alapján biztosító lépést. A gyár magas színvonalú növényvédő szereit továbbra is várják, kedvelik a szovjet köztársaságokban, hiszen kimutathatóan előnyös terméshozamokhoz segítik az ottani gazdaságokat. Ennek a kapcsolatrendszernek a másik pólusán helyezkednek el azok a szovjet, ukrajnai vállalatok, amelyek különféle alapanyagokat szállítanak Fűzfőgyártelepre. Tény, hogy ezen szállítások változatlanul ütemtelenek, terhelik a Nitrokémia költséggazdálkodását. A jövőbeni gazdasági kapcsolatok egyik kulcskérdése ezen anomáliák kiküszöbölése. E kapcsolatrendszerben reális áron számolva elképzelhető a barterkereskedelem, a jövő évi dollárelszámolásra való áttéréssel is. A lényeg, hogy a szovjet-ukrán partnerek megfelelő idő- és mennyiségütemezéssel, megfelelő ellentételt biztosítsanak alapanyagokból a magyar növényvédő szerekért. • • Az egy évvel korábbi politikai színezetű hangütés után most jó látni, hogy a magyar vállalatok nagy többsége nem hogy elfordult, hanem inkább behatolni kész a szovjet piacra. Más ésszerű megoldás nincs is. Nem véletlenül jelennek meg olyan menedzserhirdetések, melyekben az orosz nyelv tudását is megkívánják a pályázótól. A Nitrokémia a legelső ébredők között van, hiszen két munkatárs személyében immár előretolt helyőrsége van szovjet üzleti kapcsolataink építésére Moszkvában. Bráz János |SzhJTM] Lóáldás Szent Mihály napján Régi hagyományt újított fel a Veszprém Megyei Magánslótenyésztők Egyesülete és a Kittenberger Zoo. Szombaton reggel népes lovassereg szekerekkel, patkódobogással, trombitaszóval ébresztette Veszprém lakóit, s szeretettel meghívta az érdeklődőket a várbéli Szentháromság térre, ahol újraélesztették a lóáldást. A múltban, Szent Mihály napján a gazdák, lovászok, vadászok fölvéve legszebb ruhájukat, befogva legszebb lovaikat, karjukra téve legértékesebb madaraikat, felkerekedtek, hogy a püspökkel megáldassák legszebb állataikat. Ezt a hagyományt újították fel szombaton, mikor a várba érve meghallgatták dr. Papp Sándor országgyűlési képviselő ünnepi beszédét, majd sorba álltak dr. Szendi József megyéspüspök előtt, ki egyenként megáldotta a lovakat s gazdáikat. Fotó: Kovácsi