Napló, 1990. november (Veszprém, 46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
A börtönből jöttem Munkát keresek - Jó napot kívánok. Szervusz, nem ismersz meg? Hát persze, utoljára, pár évvel ezelőtt biztosan munkásőr-egyenruhában láttál. Kellene pár száz forint, hogy elmehessek munkát keresni. Az a helyzet ugyanis, hogy nincs egy fillérem sem. Tíz napja, amióta kijöttem Sándorházáról a börtönből, az egyik ismerősömnél lakom. Szóval az érdekel, hogy jutottam ide? No persze, érdekel az igazolványom. Tessék. Hogy sok benne a munkahelyváltozás, pedig még csak 32 éves vagyok? Kérlek, nekem nem volt szakmám. Péknek tanultam, de nem jártam ki a szakmunkásképzőt. Több mint tíz helyen dolgoztam segédmunkásként. Az első házasságomból nem született gyerek, a másodikból négy család van. A volt feleségem meg az élettársa nevelik őket. A válás után ők maradtak a kétszobás veszprémi lakásban, ahonnét már elköltöztek. Én hülye, harmadszor is megnősültem. Az első feleségemet vettem el, 1986-ban. Rá egy évre lett a gyerek, az ötödik. Most állami gondozásban van. Miért? Mert amíg a börtönben voltam, lelépett egy másik férfival az asszony. Azt sem tudom, merre van. Hogy börtönbe miért kerültem? Először Borocskára gyerektartás nem fizetése miatt. Most egy éve, másodszor pedig azért, mert a könyvárusításból összejött pénzzel nem számoltam el. Gyerektartásra fizettem. Most itt vagyok tök szegényen október 19- től. Szállásom nincs, nyugdíjas szüleim nyakán ott van még a nővérem két gyerekkel. Állásom nincs, pénzem nincs. Adj pár száz forintot, hogy lemehessek Füredre munkát keresni. Nézd, elég jó erőben vagyok. Minden munkát szívesen vállalnék. Hogy kerestem-e már munkát? Persze. Jártam a Balaton Bútorgyárban, a Robixnál. Rendesen fogadtak, de amikor megmondtam, hogy pár napja szabadultam a börtönből, rögtön megváltozott a helyzet. Elküldték. Ez persze sejthető, mert hallottam, hogy a segédmunkásoknak, meg a börtönviselteknek manapság különösen nehéz munkát találni. De én nem akarok megint visszacsúszni, nem akarok bűnözni, csalni, lopni. Én munkát akarok, lehetőleg olyan cégnél, ahol munkásszállást is adnak. Szóval ezért kellene az a pár száz forint. Hogyhogy, a füredi hajógyárat hívod fel telefonon? Hát pont oda készültem munkát keresni! Nagyon köszönöm. Mit mondanak? Menjek ahhoz az osztályvezetőhöz? Persze hogy megyek, máris indulok. És majd megüzenem, sikerült-e munkába állnom. Szóval ezt a százast addig is köszönöm. De nem tudnál esetleg még egyet adni? Szeretnék valamit vacsorázni is. . . Ezzel elment Réger Róbert, s magára hagyta töprengéseivel Bráz János újságírót. Pirol Ford személygépkocsik, Ford Transit, Ford kamion készpénzért vagy rendkívül kedvező lízingfeltételek mellett. Megrendelhető: 9351 Babót, Csokonai u. 11., vagy Autó-Tipp ügynökség, 8200 Veszprém, Kossuth L. u. 6. 12 Kéziszerszámok, régi gépek, mesterlevelek bemutatója Országos gyűjtőkörű építőipari múzeum Veszprémben Az elmúlt években, hónapokban, hetekben sajtó, rádió és a televízió is egyre több elismerő, propagáló hírt adott a Veszprémben lévő, ma már országos hírű Dunántúli Építőipartörténeti Gyűjteményről. Erre büszkék is lehetünk, mert az ötezer éves veszprémi kultúra feltárási területén, valamint a történelmi, építészeti és műemlékekben gazdag ősi Veszprém városa az elmúlt napokban egy országos gyűjtőkörű, hazánkban egyedülálló közművelődési intézménnyel - múzeummal - gyarapodott, gazdagodott. A volt VÁÉV dolgozóinak elismerésre méltó és főleg példamutató kezdeményezésére ugyanis a ma már nem létező építőipari vállalat 13 évvel ezelőtt hozta létre az üzemtörténeti klubját. A vállalat 1977-ben még virágkorát élte. Ezekben az években a fiatal házgyár szinte éjjel-nappal ontotta az akkor még korszerűnek nevezett házgyári paneleket, amelyekből Veszprémben és környékén, sőt még Budapesten is egy-két év alatt szinte új városrészeket építettek fel a VÁÉV dolgozói. Ekkor a vállalat erejéből még bőven jutott arra is, hogy pusztulásra ítélt iparági nemzeti kincseinket megmentse. Ennek érdekében az üzemtörténeti klub részére helyiségeket és korszerű tárlókat biztosítottak a VÁÉV munkásszállójának VII. emeletén. Itt gyűjtötték össze elsőként hazánkban azokat a több száz éves „kétkezi" építőmunkás-szerszámokat, amelyekkel a korabeli kőművesek, ácsok, tetőfedőik, műasztalosok, épületlakatosok, , bádogosok, szögverő cigányok dolgoztak. De itt gyűjtötték össze a hihetetlen értékű régi segéd- és mesterleveleket, sőt még az építőmunkával kapcsolatos egyéb régi dokumentumokat is. A VÁÉV nyugdíjas és aktív dolgozói a szorgos gyűjtő-, kutató- és a további feltárómunkájának eredménye az lett, hogy a Műszaki Múzeum szakermbereinek javaslatára 1978. június 22-én megalakult a VÁÉV üzemtörténeti archívuma. Időközben - 1981-ben - az Országos Műszaki Múzeum védetté nyilvánította az egyedülálló építőipari gyűjteményt. S miiközben újabb és újabb eszközökkel, tárgyi emlékekkel gyarapodott, igazi múzeummá nőtte ki magát az egykori gyűjtemény. Ez év októberében a Dunántúli Építőipartörténeti Gyűjtemény a 13 év alatt elért példás, szép eredményeiért az építő- és az építőalapanyagipar, ipartörténeti emlékeinek mint hazánkban eddig egyedülálló hagyományápoló nemzeti kincseinek megmentéséért a napokban nyerte el a múzeumi címet. Ugyanis a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium 45/752 ügyiratszámú levele értelmében Magyar Építőipari Múzeummá nyilvánította a gyűjteményt. „ Fodor József igazgató Egykori lalicsapok a tárlóban Illattá változtatják a bűzt? Segítséget kapott a PAG kistimai telepe A múlt hónap közepén lapunkban nem éppen dicsérő szavakkal írtunk a Pápai Állami Gazdaság kistimai telepének bűzkibocsátó képességéről. Csak emlékeztetőül, a telep állati hullákat dolgoz fel, állati táplálékká. A technológia során olyan bűz szabadul fel, amely néhány község, de leginkább Mezőlak polgárainak szaglószervét irritálja. Nos, a legutóbbi információink szerint több vállalat - közöttük osztrákok is — szagtalanító berendezésekkel, illetve a megyei környezetvédő hivatal jelentős pénzzel kívánják segíteni az állami gazdaságot. S hogy a hírekből mennyi az igaz, erre Tulok Andrástól, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettesétől kértünk felvilágosítást. - Tulok úr, ön azzal fogadott, hogy köszöni a nem éppen dicsérő hangú írásunkat. Ez már önmagában is meghökkentő, de ha jól gondolom, ennek az lehet az oka, hogy a célzásunk úgy talált, hogy a szenvedő alanyok és önök is jól jártak. . - Valóban örülök annak a cikknek, mert közvetlenül a megjelenése után két cég is felkeresett bennünket. Az egyik a Siófoki Szennyvíztisztító Vállalat volt, akik egy osztrák céggel vannak kapcsolatban. Az utóbbiak olyan illatosított vegyszereket ajánlottak, amelyek a kellemetlen szagú gázokat közömbösítik. Ki is próbáltuk a laboratóriumunkban, valamint a húspépüzemünkben, érzékelhető volt a változás. Egyébként, többféle illatkínálatuk van, például zöld alma, fenyő stb. Persze, az öröm azért még korai, hisz ha jól tudom, a kistimai bűz még mindig erősen tartja magát. Sőt, a ,,parfümöknek" is ellenáll. Miért? — Jelenleg az a problémánk, hogy az említett vegyszerek csak normál hőmérsékletű körülmények között hatnak. Tehát most nekünk azt kell megoldani, hogy a gőznek (a bűzkibocsátónak) a hőmérsékletét visszahűtsük. — A megyei környezetvédő hivatal — bár ők már korábban is foglalkoztak önökkel — most ismét jelentkezett. Ezúttal a zsebük sem volt üres. — Úgy tűnik, ők is olvasták a már említett cikket, s ennek nyomán ajánlották fel segítségüket. — Konkrétan mennyit kaptak tőlük? — ötszázezer forintot, amit nem kell visszatérítenünk, de ha pontos akarok lenni, ez a pénz az ő közvetítésükkel a megyei tanács műszaki osztályától érkezik majd hozzánk. Meg kell hogy mondjam, lesz helye, hiszen a biofilterbe nagy aktivitású szűrőanyagot kell beépíteni, ami nem lesz olcsó. De a műszaki osztálytól további ígéretet is kaptunk, miszerint a költségesebb megoldásokhoz kedvező kamatozású hitelt is adnának. Úgy tűnik tehát, a szagháborúnak lassan vége lesz? !- Igen, de ennek ára van, illetve lesz. A beruházások költségei, valamint az osztrákok által ajánlott spray ára (literenként 6-700 forint) az előzetes számításaink szerint a húspép árát mázsánként 10- 12 forinttal emelné meg. Nézze, mi komoly környezetvédő munkát végzünk a megyében, hisz az összes elhullott állatot feldolgozzuk. S ha így nézem a dolgot, akkor mindenképpen megéri a befektetett pénz. S ez nemcsak a mi érdekünk, hanem a megyéé is. Németh Sándor Búcsú a pisztrángoktól? Ismeretlen rendelet, amely bátorítja az állampolgárt... Ha máskor nem, az őszi lehalászás, tehát az adott év termésének „betakarítása" idején a közfigyelem rögzíti: a haltenyésztés sajátos ága a termelőtevékenységnek. Nyomban hozzá kell tenni, hogy leegyszerűsített ez a kép. Akadnak, akik azt tartják, hogy a hal a vízben megél, az meg csak akad, a munkát a hallal egyedül a kifogás jelenti... Megyénkben alig több mint féltucatnyi gazdaság foglalkozik hallal. Az idei „termés” meglehetősen szerény. A kupi termelőszövetkezet idei halfogását akár jellemző példaként is fölfoghatjuk. A gazdaságban normális évjárat idején a haltermelést szolgáló vízfelület 36 hektár. A csapadék fölfogására alapozott haltenyésztést már a téli hónapokban alapjában megrendítette a hóhiány, ezt tette még kritikusabbá a nyári aszály. Ilyen előzmények után Kupon a lehalászás a tavalyihoz képest a felénél is kevesebb „termést” ígér. Cseppfolyós arany a semmibe A Bittva patak nyári kiszáradása is riadalmat keltett a nyárádi halászok körében, de a vízhiány nem tartott soká. Végül is a megnövelt telepítésnek és a jó minőségű takarmánnyal való etetésnek meglesz az eredménye. A nyárádiak a tavalyi 34 tonnás terméssel szemben az idén 40 tonna áruhalat várnak. Szóval a haltenyésztéshez elengedhetetlen a víz, de kiváló genetikai értékű tenyészanyag és kifogástalan takarmány is kell hozzá. Tehát költség, ráfordítás és állandó szemmel tartó figyelem. Az idén a nagyvázsonyi tsz, és a helyileg érdekelt csatornamű egyszerűen nem számolhat halzsákmánnyal. Az elmaradt „lehalászásban" nem is az aszály a tettes, a vízhiány egyszerűen a bauxitbányászással összefüggő vízszintcsökkenéssel magyarázható. A két tenyésztő együtt is kistermelő volt. Az ódörögdi pisztrángos már más ügy. Az itteni nagyüzem több mint másfél évtizeden át évente 220- 230 tonna kiváló árut produkált - megbízható, jól fizető vásárlója volt az idegenforgalom, az exportőrök is kemény cikként, gazdaságosan értékesítették —, 1990 a fordulat éve. Az ódörögdi pisztrángos megszűnik, ez az utolsó termelő éve. A lehangoló tényben csupán az a megnyugtató, hogy az üzembe fektetett nagy pénz tisztességgel megtérült. Az viszont más téma, hogy a kristálytiszta karsztvíz hosszú éveken át haszon nélkül csak elfolyt, mint ahogy a Viszló és a Melegvíz-patakba ömlő cseppfolyós aránya vadászati érdekekkel ütközve, az önzés azt nem volt képes feloldani — sem szolgálta az értékteremtést. (Milyen kár, az elmaradt hozam csak elméleti kérdés gyakorlatunkban!) Izzatok, halacskák! . ............. iill'illtiliHlllilllHlfflllMlilllli'PlillllIIlMlTllliHiwJ Intenzív számítógép-kezelői és -programozói tanfolyamokat szervezünk egész évben folyamatosan, IBM PC és Commodore gépekre, már 3-4 fős csoportoknak is 8-10 fő jelentkezése esetén kihelyezett tanfolyam is megoldható Jelentkezhetnek közületek és magánszemélyek Bővebb információ: Marketing Keresekedelmi Ügynökség, 8200 Veszprém, Endrődi u. 67/11. Telefon: 06/80/22-694. 23 Fogyasztó helyett a horgászvízbe A hal akkor is föladja a leckét, ha már parton van, tehát ha lehalászták. Az idei haltermést szűkebb pátriánkban mintegy 300 tonnára becsülhetjük. (A lovászpatonai tsz már túl is van az „aratás" nagy munkáján, a tavalyinál jobb eredménnyel.) Az értékesítés évről évre jelentkező gondja az idén is megismétlődik. A termelők zsákmánya 10- től 90 tonnáig terjed. Alapjában nagy tömeg ez, viszont a vásárló - halsütő, vendéglős, ide tartozik a Halért Vállalat is - egyszeri igénye 1-1,5 tonna. Az ilyen aprócska értékesítésre hosszú időn át nem képes a termelő berendezkedni, ezért ismétlődik a lehalászás utáni túlkínálat, és jelentkezik karácsony és szilveszter táján a hiány. A túlkínálat onnan adódik, hogy a hal tárolására pénzügyi megfontolásból (az áru „kész", pénzt akar érte hamarjában a termelő) nem rendezkedhet be a halgazda, és forrása sincs, hogy újabb költséget vállalva maga készletezze. Innen adódik, hogy évek óta, bármennyire is szerény a haltermés, a halzsákmány kisebb hányada jut a lakossághoz, a kereskedelembe, a többség a nagyvásárlóhoz, a horgászegyesületekhez, a horgászvizekbe kerül — ráadásul árkedvezménnyel. Nagynak nem, kicsinek üzlet Tapasztalat bizonyítja: a a haltenyésztés - a megyében kialakult méretéből következően - csupán néhány gazdaságban jelent termelőágazatot. Többnyire az a jellemző, hogy egy-egy megszállott dolga a hal - pedig a ráfordítás arányában szinte mindenütt élen jár a jövedelmezőségben - és támogatását illetően a maradékelv alapján kezelik. Ezek a tapasztalatok mondatják, hogy a haltenyésztésben és -forgalmazásban nem nélkülözhető a magánvállalkozók közreműködése. Meggyőződésünk, hogy a folyamatos halellátásban is megtalálhatják helyüket. És a magánvállalkozók hallatnak is magukról! Tudunk halász szakcsoport alakulásáról, tsz-terület magánbérléséről, arról, hogy magánvállalkozók halastavat építettek, sőt pisztrángtelepet tartanak fenn Tág lehetőség kínálkozik a magánvállalkozók „halásztatására". Péter György, a megyei szakigazgatási szervezet (értsd: korábban megyei tanács) halászati felügyelője az 1977-ben kelt halászati törvényerejű rendeletre hivatkozik, amelyhogy, hogy nem, ismeretlen a vállalkozóközvélemény előtt. Az idézett rendelet hangsúlyozza: állampolgárt illeti meg a halászati jog a saját, illetve a használatában álló területen. A rendelet értelmezésében, az ahhoz alkalmazkodás hogyanjában kész a szakfelügyelő a partneri közreműködésre. További lehetőség a halászatijog-szerzés időszakos vizekre — akár óévre szólóan! Lecke annak, aki „halban utazik” Lovászpatonán megtörtént a lehalászás, a közeli napokban, hetekben sorra megtörténik a „halgazdaságokban". Az ódörögdi kényszerű búcsú megmásíthatatlan. Reményt csak az ébreszt, ha a magánvállalkozók fölismerik a nagy lehetőséget. A közelmúltban a csiga- és a gilisztatenyésztők sokasága kapott tanulságos leckét a gyors meggazdagodás buktatóiról. Elkerülendő az újabb kudarcot, jól teszi a „halban utazó” vállalkozó, ha alapos előtanulmányt végez. A halászati szakfelügyelő vállalja az együttműködést. Egyszer talán még azt is megéljük, hogy folyamatos lesz a halellátás... Túras Lajos NAPLÓ - 1990. november 1., csütörtök - 3