Napló, 1991. január (Veszprém, 47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

Tizenkét órás szavazás után: Az Országgyűlés elfogadta az idei költségvetést Az Országgyűlésre váró hosszú költségvetési szavazási pro­cedúra előtt - vasárnap reggel - Antall József miniszterelnök kért szót, a kormány nevében, a Tisztelt Ház iránti megbecsülés­nek és tiszteletnek a parlamentáris demokráciában kötelező jeleként. Antall József azzal nyitotta beszédét: nem kíván hosz­­szú érvelésbe kezdeni a költségvetés-tervezet mellett, hiszen az újonnan kijelölt pénzügyminiszter és a tárca államtitkára már kifejtette a kormány álláspontját. A kormány, mint mondta, a költségvetés beterjesztésekor tudatában volt annak, hogy a tervezet nem nyerheti el sem a parlament, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Tisz­tában voltak azzal, hogy a tervezetet számtalan oldalról éri majd bírálat. Mindazon­által hozzátette: kényszer­helyzetben, kényszerköltségve­tést terjesztettek elő. A kor­mánypártoknak pedig e költ­ségvetés mellett globálisan ki kell állniuk, még akkor is — tette hozzá —, ha a kormány­pártokon belül élesebben bí­rálták a költségvetési tervet, mint az ellenzék. A miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy a költségve­tést év közben módosítani kell majd, időről időre szembesít­ve a tényekkel, ez alapvető (Folytatás a 2. oldalon) II. János Pál üzenete „Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldását” II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magyaroknak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főhatóság juttatta el hét­főn az MTI-nek. ,,A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es esztendő­­nek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádsá­­gos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésemmel és bátorításommal, hogy bizto­sítsalak mindnyájatokat atyai szeretetemről és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre job­ban mélyedjetek el a keresz­tény hitben. Sajátos módon is közel aka­rok lenni a püspökökhöz, a pa­pokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővérekhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magyar népre ké­rem Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lé­lekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya le­gyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusok­nak ebben az egyház és a ha­za számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apos­toli áldásommal. II. János­ Pál pápa.” M zlpMaifJJ—---------- ’ ^ , 1991. január 2., szerda ÁRA: 7,50 FORINT XLVII. évfolyam, 1. szám M­I A VAW AEA " Társadalmi együttérzésre és WL jBLf^UP együttműködésre van szükség! IHBH Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim! Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk, min­den polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak alig­ha kívánhatok, mert ha nem is mindenki­nek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazsá­gosabb társadalom ígéretének véltek, re­ménytelenül összeomlott. Látszólagos lét­­biztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visz­­szaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a vi­lág - sokunk által annyira és oly régóta áhított - gazdasági rendjéhez, hogy je­lenlegi gondjainkon mielőbb felülkereked­jünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jog­szabályokból, törvényekből, parlamentariz­musból felhúznunk a demokrácia intézmény­falait, attól az épület még nem válik laká­lyossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk - márpedig biztos, hogy eljutunk meg kell tanulnunk békességben élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Ha­difogságban, táborban, börtönben, társbér­letben. Sültgalambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gon­dolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kí­vánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teher­bírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nem­zet megmaradása nemcsak szellem, de be­tevő lajor kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pó­tolnunk évekbe telik. De emberekről lemon­danunk nem szabad, s ez nem csupán szo­ciálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható érték­­választás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döb­benjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Keletközép-Európa keserves jelenén köny­­nyűt. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében,­­azt ők sem csak ér­tünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nem csak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együtt­érzést és együttműködést. Háborút, ostro­mot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együtt­érzés, kölcsönös segítőszándék segít átvé­szelni. A társadalmat ilyenkor a módosab­bak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok,­ a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb egy szinttel fel­jebb­­ minden politikai és szellemi érdek­­védelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik - nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk — igenis, mi, mindany­­nyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a tör­ténelem formál mibennünket, s mert a tör­ténelem jégverése ellen nem kötöttünk biz­tosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvé­nyesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunk­ban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vál­laljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot,­tudom, hogy a türel­metlenség színe alatt most is tettvágy fe­szül, mint akkor, ráadásul most nem romok­ból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek fe­szítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen, 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mind­annyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. További engedményeket nem tudnak tenni A sztrájk mellett döntöttek a mozdony­­vezetők A Vasutasok Szakszerveze­tének területi és tagozati ta­nácsa elhatárolja magát a Mozdonyvezetők Szakszerveze­te által kezdeményezett, ja­nuár 2-ára hirdetett kétórás figyelmeztető sztrájktól. Mint Pallos György alelnök megfo­galmazta, úgy vélik, hogy a tervezett akció a vasutasszoli­daritás öncélú megbontása. Figyelmen kívül hagyja, hogy a szakági érdekegyeztetés je­lenleg is folyik. A megmozdu­lás egy kis csoport érdekeinek a ténylegesnél nagyobb súlya (Folytatás a 2. oldalon) Fogadás a Veszprémi Egyetemen Régi hagyománya a Veszprémi Egyetemnek, hogy az új év első napján fogadásra, amolya­n szolid találkozóra hívja a vá­ros és a megye közéletének és gazdaságának képviselőit, veze­tőit. A fogadások célja, hogy tovább mélyüljön az egyetem kap­csolata a várossal és a megyével. Az egyetemi aulában tartott tegnapi találkozón dr. Liszi János rektor köszöntötte a résztve­vőket. „A demokrácia több, mint csupán kormányforma!” Holland—magyar napok Pápán Egy korábbi meghívás, láto­gatás viszonzására került sor az óév utolsó napjaiban Pá­pán. Neves holland vendégek érkeztek a városba a hollan­diai Coudából, s az önkor­mányzatok működéséről, szer­vezetéről, a demokrácia meg­valósításának gyakorlati tud­nivalóiról tartottak előadást a város érdeklődőinek. A kapcso­lat a két régió között tartós­nak és folyamatosnak ígérkező távlatokat jelezhet. Nemrég Pápa város egyik alpolgármestere, Kövy Zsolt, a holland parlament keresztény­(Folytatás a 2. oldalon) Megkérdeztük Ön mit vár az idei évtől? Munkatársaink decemberben, a két ünnep között megkérdez­ték olvasóinkat, hogy mit várnak az 1991-es esztendőtől. Az ösz­­szeállításban különböző sorsú és helyzetű emberek szólalnak meg. Válaszaikból egyaránt gondok csendülnek ki, de terveik és vágyaik azért bizakodásról árulkodnak. (Folytatás a 3. oldalon) Névtelen telefonhívások, fenyegetések Boldog új évet kívánt a maffia? Kézigránát robbant Balatonfűzfőn Széttört kirakat, felborult székek, üvegszilánk és vakolatdara­bok. Akár egy bombarobbanás - gondoltam az első pillanat­ban. Tévedtem. Kettő. A rendőrségi vizsgálat szerint ugyanis nagy valószínűséggel két kézigránát okozta a robbanást decem­ber 29-ről 30-ra virradóra a balatonfűzfői Föveny ABC-ben. S hogy ki a tettes? Kérdé­sünkre az üzlet bérlője, Far­kas Dénes elmondta, hogy az üzletből semmit nem vittek el. Ám ennek a robbanásnak vol­tak előzményei. Alig egy hó­nappal ezelőtt a bebetonozott páncélszekrényt - persze kész­pénzzel együtt - ismeretlen tettesek elvitték. S szinte ugyanebben az időpontban be­törtek saját lakásába is. Mind­ezt névtelen telefonhívások, fenyegetések kísérték, s volt, aki az üzlet felgyújtásával, mások őrzésre, védésre tett (Folytatás a 2. oldalon) Alkotás és szolgálat Ma, amikor a prostitúció fogalmát divatos alkalmazni a politikára, a publicisztikára, egyre inkább közismertté válik az irodalmi prostitúció szisztémája is. Devalválódik az irodalom, tartalmi és minőségi értékeit a modern kor könyvmágnásai irányítják. Milyen szerep jut ilyen időben az irodalom mecénásainak, a tehetségeket, az értékeket színre segítő „szerzői szponzoroknak”? Munkatársunk, Toldi Éva a kérdésre Tüskés Tibor írótól, irodalomtörté­nésztől kérte a választ. A beszélgetést lapunk 5. oldalán közöljük. ■

Next