Napló, 1991. június (Veszprém, 47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

Pályázati felhívás Közlekedésbiztonsági pályázat Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács „Közlekedés­­biztonság ’95” pályázatot hirdet. A munkák terjedelme maximálisan 5 ív. (1 ív, 22 ol­dal, 1 oldal 25 sor, 1 sor 60 leütés.) Csak gépelt írásmű­veket fogadunk el. A pályázatokat 1991. augusztus 31-éig 5 példányban kérjük a következő címre elküldeni: OKBT titkársága 1903 Budapest, Pf. 314/15. A borítékra írják rá: „Közlekedésbiztonság ’95". Eredményhirdetés: 1991. október 15. A pályázaton egy személy vagy közösség csak egy pályamunkával indulhat. A pályázat jeligés. A jel­igés borítékok felnyitására közjegyző jelenlétében kerül sor. A zsűri csak azokat a pályamunkákat fogadja el, amelyek: 1. A közúti közlekedés biztonságának problémáját kom­plex, az egészet átfogó módon, rendszerszemlélettel köze­lítik meg. 2. Konkrét számításokat (költség-haszon számításokat, továbbá előny-hátrány elemzéseket) tartalmaznak, tehát a megvalósítás költségeivel szembeállítva mutatják be az így elérhető lehetséges hasznot. 3. Tekintettel vannak a természeti környezetre, a bizton­ság és a környezetvédelem szempontjait egymással össz­hangban érvényesítik. 4. Számba veszik a jelen és a közeljövő magyar való­ságának realitásait, azaz a pályázók szerint elképzelé­seik nagy valószínűséggel megvalósíthatók. 5. A pályázati anyagok terjedelme (a mellékletekkel, az ábrákkal és a táblázatokkal együtt) maximálisan 5 ív le­het. DÍJAK: 1. díj: 50 000 Ft, 2. díj: 30 000 Ft, 3. díj: 20 000 Ft. A Tolerancia Alapítvány kuratóriuma egy db 30 000 fo­rintos különdíjat ajánl fel a legtehetségesebb, 35 éven aluli pályázónak. Kollektív pályamunkák esetében a pá­lyázók egyike sem lehet a beküldési határidő napján 35 évesnél idősebb. A díjazott pályamunkák szerzői joga az OKBT-t illeti meg. Az OKBT a nem díjnyertes pályamun­kák közül is 5000 forintért részötleteket kíván megvásárol­ni. HAGYOMÁNYAINKBÓL M­edárd napja Szerte Európában Medárd napjához évszázados megfi­gyeléseken alapuló időjárási regulák kapcsolódnak. Azt tart­ják, ha június 8-án, Medárd­­napkor esik az eső, negyven napon át számítani lehet az „égi áldásra”, negyven napig esni fog. Azt már kevesebben tudják, hogy ennek a jóslat­nak a fordítottját is számon tartották, tehát az is a jósla­tok, megfigyelések közt szere­pelt, hogy ha június 8-án nem esik az eső, akkor negyvenna­pos szárazság várható. Régi erdélyi parasztregula szerint „a deákok hordozzák az esőt”, azaz a csapadékos, esős idő­járás akkor kezdődik, amikor a diákok a nyári vakációra hazautaznak. Utólag költött mondás ma­gyarázat szerint - írja Bálint Sándor néprajztudós - egy pajkos, táncoló társaság nem hallgatott Medárd püspök in­telmeire, ezért a püspök imádságára negyvennapos eső mosta szét a mulatozó társa­ságot. Egy másik népi véle­mény szerint ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz. Egyébként rengeteg hiede­lem kapcsolódik magához az esőhöz. A Medárd-napi jóslat mellett sokfelé azt tartották, hogy pünkösd vasárnapján mindenféleképpen szükség van egy kis esőre. A nagypénte­ken hullott eső rossz termést hoz, a karácsonyesti viszont gazdag búzatermést ígér. Sok helyen az esőben gyermekek, nők vonultak végig a falun, és énekükben esőt kértek a szán­tóföldre, a szőlőre, a kapás­­növényekre. A Medárd-napi esőzésnek a népi jóslatokon kívül tudomá­nyos magyarázata is van. Az eső oka: a nyári monszun. Földrészünk belső, a tengerek­től távol eső területei május végére, június elejére felme­legszenek, s a felszálló meleg levegő helyére törnek be a hi­deg, párás tengeri légtöme­gek, s ilyenkor hatalmas égi háborúval, zivatarokkal köszönt ránk a nyári évszak. A tudo­mányos megfigyelések alapján azonban hangsúlyozni kell, hogy a nyári esőzések kezde­te nem pontosan Medárd nap­jához kapcsolódik. Sokszor előbb, sokszor később érkezik a csapadék. Erre utal az a népi mondás, amely szerint „János napja (június 12.) előtt kérjünk esőt, utána már kéret­lenül is jön”. Göcsejben azt tartották: ha Medárd-napkor esik az eső, akkor szépen kihajt a fű és gazdag lesz a szőlőtermés is. Jászberény lakói 1749-ben, jó időjárásért könyörögve, a Nagykátára vezető országúton Medárd, Orbán és Donát kö­zös szoborcsoportját állították fel, s a szentektől védelmet kértek, hogy vihar, villámcsa­pás, jégeső ne pusztítson a vidéken. A Medárd-napi hiedelmek­kel kapcsolatos az a szokás is, hogy két nappal később, jú­nius 10-én sok helyen retket, káposztát és lent vetettek, mert ezeknek a nedvességet kedvelő növényeknek a fejlő­désére kedvező hatással van­nak a Medárd-napi esőzések. - kgym - A megoldás a Megoldás Gmk-nál Várjuk tisztelt ügyfeleink további megrendelését veszélyes hulladékok ártalmatlanítására. VÁLLALJUK: • olajjal szennyezett rongyok, • javítóiparban keletkezett veszélyes hulladékok, • olajszűrők megsemmisítését, • olajiszap ártalmatlanítását. Segítséget biztosítunk egyéb környezetvédelmi feladatok ellátásában. Mindenre van megoldás a Megoldás Gmk-nál 9700 Szombathely, Körmendi út 92. Tel.: 06/94/11-435/250 és 06/94/11-435/251 540 3 - NAPLÓ - 1991. június 8., szombat Konyhakerti szomszédolás Hétvégi Spartacusként, dél felé már hullafáradt voltam. Szúrt a szegedés, lüktetett a halántékom és égett a há­tam. Nem igaz, hogy fáraó a többre törésem és nem rab­szolgai alázat az energiám. Nemrég azt találtam mondani Robi barátomnak, hogy Kurt Waldheim pesszimistának mi­nősítette a magyarokat, hát csoda, ha holtfáradtan annak tartjuk magunkat? Erre ő azt felelte, honnan tudja a sógo­rok első embere,, hogy mi mi­lyenek vagyunk, hisz nem volt velünk, amikor az Osváth Jós­kánál kiástuk az ülepítőgöd­­röt,, és biciklitúrán se tartott velünk a sorvalyi erdőben. .. Hátha most is lelket önt be­lém Robi, görcsbe rándult tag­jaim pedig kiengednek. Bandukolok a szíjat kis ker­tek alján barátom „birodalma" felé. A kötetlen mozgás nem úri passzió most, hanem a fáradtság adekvátja. Profi sportban levezető gyakorlat, többórás veteményezés után derékegyenesítő járás. Milyen sokan serénykedünk itt, a város alatt! Kíváncsi len­nék, a kerti munkák dandárja mérhető-e a vendégfogadók forgalmának megcsappanásá­val. Már ez is kész haszon vol­na, az értékteremtésről és a tiszta levegőn tartózkodásról nem is szólva. A szomszédolás és a barát­­kozás itt természetesebb, mint a lakás körül. „Nem volna kéz­nél egy sorjelző, egy csipet talajfertőtlenítő vagy pár szem csemegekukorica?” Az egy­másra találás leggyakrabban így kezdődik. Tűnődés közben barátom kertjéhez érek. Keményen buk­dácsol a­­haver, észre sem vesz. Kapa után gereblye kerül kezébe, a kihúzott zsinegen szél hárfázik. Körültekintek. A szomszéd rétje mindig zöldebb, itt dúsabb a zöldség és a sárgarépa, irigy leszek. Mit mondott Rivarol e negatív tu­lajdonsággal vert emberről? „Türelmetlenebbül viseli el má­sok örömét, mint a maga ba­ját." Epésen kiáltok barátom­ra: — Nyűgöd magad, mint öreg­apád az ántivilágban. Alighanem fején találtam a szöget. Vagy nem hallotta Robi? Egy ideig felém se for­dult, ösztönével sarat takarított a kapájáról. — Mintha te nem ezt ten­néd. Láttalak — vágott vissza, és csak utána caplatott hoz­zám egy meleg, akarom mon­dani, kerti földes kézfogásra. — Nem szokt® cigány a szán­tást. Vagy jobb nézni, mint tenni... ? Hirtelen oldalt fordult, ami­kor a melegítő alsó hasadt szárán s kiviggyant fehér comb­ja, középen napégette piros csíkkal. Én következhettem a csipkelődő párbeszédben: — Mióta a presszóban ücsör­­gés­­helyett kertészkedsz, lám, az életszínvonal emelke­dik Krajnitzéknál. — É­s a nad­rág repedésére mutattam. Mint akit csínytevésen érnek, barátom a­­lyukhoz kapott. Megkísérelte a szétfestett szé­leket egybefogni. — Igen, igen - sorjázta za­vartan, majd váratlan váltással felkacagott. Tudtam, huncutsá­gon töri a fejét. Mutatóujjával a nyíláson át pucér combjára bökött. Ez az élet. — Utána a mosástól mállott anyag fakó kékjére. — Ez a szín. — Vé­gül a szakadás értelmezése következett: — Ez pedig a vo­nal, he-he... — És mutató­ujját lezser mozdulattal húzta végig az elengedett varrás mentén. Magam is jót nevettem, de nem szíthattam győzelmi má­morát a szópárbajban. — Az emelkedés okfejté­sével adós maradtál. Barátom most is föltalálta magát: — Ezt hagyjuk az intim órák megkísértő esélyére! Bár ahogy ma agyonhajszoltuk magunkat, én is te is, he-he. . . Arra nem gondoltam, hogy engem is belekever a pakliba. Gyorsan méltányoltam szelle­mességét.­­ Német találékonyság, an­gol elegancia, francia köny­­nyedség, olasz pikantéria; ki­csit rongyosan ugyan, de máris a sokat emlegetett Európában vagyunk, he-he... — A ruszkit kihagytad.­­ Arra épp elégszer hivat­koztunk. Jókat derültünk. Hahotázva csapdostuk egymás vállát, amely pecsenyepirosra sült a tűző napon. A paskolás éles feljajdulásokat sajtolt ki mind­együnkből, s összezáruló colstok gyanánt folyamatosan rövidebbre zsugorodtunk. Tet­tetett végelgyengüléssel nyúl­tunk el a vetésre adjusztált földön. Barátom véletlen-kész­­akarva épp a hűtőtáska mel­lé kunkorodott, amelyből fi­nom nedűt tartalmazó palackot húzott elő. - Egészségünkre! - szólt, és az osztrákok első emberét, Kurt Waldheimet éltette. Pohár borocskával a kézben én a fáraókkal és Spartacus­­szal példálóztam. Az egész rövid ideig tartott. Várt bennünket a kert. Márkus Zoltán ALTOSOKNAK Ausztriai élmények A minap néhány közlekedés­­biztonsági szakemberrel Auszt­riában jártam. Az élmények egy része olyan, amit érdemes széles körben megosztani. A határnál az osztrákok sze­retik, ha tőlük kifelé menet roskadoznak a kocsik az áruk­tól. Ellenkező irányba viszont nem tűrik, ha Marlboróval és pálinkával van tele a csomag­tartó meg az utastér. A tőlünk kicsempészett forintokért vi­szont nem szólnak. Az osztrák állam érdeke ugyanis a pénz­bevétel fokozása. A sorompó innenső oldalán épp ellenkező a helyzet. Az úton Bécs fe­lé, két eset­ben lehet mérget venni, hogy magyar kocsival van dolgunk. Az egyik szerzetet muszáj a helybélieknek megelőzniük, mert most ismerkedik a tájjal. A másik szerzet viszont azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy járműoszlopokat halált megvető bátorsággal előz meg itthon nagymenőnek tűnő, ott igencsak középszerű járgányá­val­. Mint az utak mentén lát­ható roncsok és koszorúk tanú­sítják: ez már többeknek nem sikerült. Az osztrákok mindkét emberfajtát utálják és lené­zik. Persze szakmai körökben ezt finoman adják az ember tudtára. Úgy szoktak fogal­mazni, hogy egyes magyar autósok még bizonyára a mo­torizált társadalom első gene­rációjához tartoznak, s ezért vannak alkalmazkodási zava­raik. Azt csak mi tudjuk, hogy az ilyenek többsége — mint az életben, úgy az utakon is - üresfejű, felfújt hólyag, kímé­letlen egoista, akinek lehet, hogy pénze sok van, de saját magán kívül nem ismert mást. A rendőrök és csendőrök már eddig is sok borsot törtek a vagánykodó magyarok orra alá. Sok honfitársunk a mag­nóra, kávéra, videokazettára szánt pénzt az osztrák állam­nak ajándékozta. Csak azért, mert túl gyorsan akart Bruck­­ba, Kismartonba vagy éppen­séggel Bécsbe jutni. A burgen­landi főrendőrök semmi jót nem ígértek a jövőre. Még több radar, még több traffi­­pax, még gyakoribb ellenőr­zés, még következetesebb in­tézkedés, még nagyobb szigor. Bár barátságosan megjegyez­ték: vannak a magyaroknál fegyelmezetlenebb külföldiek is... Mit mondjak? Nem ha­tódtunk meg. Jó utat Ausztriába! S ha át­léptük a határt, soha ne fe­ledjük: az emberek nemcsak nálunk, ott is általánosítanak. Amikor a többiekkel nem törő­dő, néhány renitens hazánkfia borsot tör a helybéliek orra alá, akkor mondják: így vezet­nek „a” magyarok. Persze az osztrákok között is vannak, akik a határon átlépve szintén azt hiszik: itt tényleg azt csi­nálnak, amit akarnak, s 150 feletti tempóban száguldanak Győrtől Budapest felé. Azért tudjuk: nem ilyenek az osztrá­kok. Csak ilyenek is vannak köztük. Hál’ isten, kevesen. Irk Ferenc 3JL ^ A Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ * JA pályázatot hirdet (3| Veszprém, Jókai M. u. 5. szám alatti ■ központjában lévő, új, 500 négyzetméteres vendéglátó-ipari egység, valamint a hozzá kapcsolódó gazdasági épületei, szolgáltatókomplexumai, szállodaszobái, apartmanjai , VÁLLALKOZÁSBA ADÁSÁRA tőkeerős vállalkozó részére. A pályázatot június 18-ig Veszprém, Jókai M. u. 5. sz■ alá, a vállalkozási osztály részére kell leadni. Vállalkozók, figyelem! A Kiskőrösi Állami Gazdaság olyan vállalkozókat keres, akik palackos borok raktározására és boltba történő szállítására kötnének megállapodást a gazdasággal. SZÜKSÉGES FELTÉTELEK: • legalább 25 négyzetméteres raktár, • szállító jármű, • piacismeret, • az átadott bor értékének megfelelő zálogtárgy (ingatlan stb.). Jelentkezni írásban lehet a Kiskőrösi Állami Gazdaságban, a 6200 Kiskőrös, Petőfi Sándor u. 27. címen. 500 Részlet a városlődi német nemzetiségi tájházból Fotó Borbás

Next