Napló, 1991. október (Veszprém, 47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
A BIRODALOM KEZDETEI ÉS VÉGNAPJAI II Taktika és praktika A szovjet birodalmi politika történetében roppant tanulságos a független grúz tbfliszi (tbiliszi) kormány megdöntésének története. A hatalomra szabályos parlamenti választások útján került sor, főleg mensevik politikusokból álló testület 1918-ban Németországgal, később pedig az antantállamokkal is megpróbálta elismertetni magát. A polgárháború idején ügyesen egyensúlyozott a vörösök és a fehérek között, végig kereskedett velük. A mensevik Grúz Köztársaság addigra már kész oázisnak tűnt az éhínséggel, polgárháborúval küszködő egykori cári birodalomban. Sztálin és Ordzsonikidze irányításával Moszkvából felkelést szerveztek a köztársaság néhány hegyi falujában, majd egy állig felfegyverzett, orosz katonákból álló hadsereget vezényeltek a helyszínre. Az eredmény: Grúzia hét évtizedre elveszítette függetlenségét. A mensevik kormány emigrált, s az új hatalom ellen fellázadt százezrekre tömeges kivégzés és kitelepítés várt. Röviddel később, 1922-ben, a Szovjetunió kikiáltását megelőző hónapokban kiderült, hogy Sztálin és hívei formálisan is szeretnék bekebelezni Grúziát, Ukrajnát, Belorussziát, és a másik két kaukázusontúli köztársaságot, Azerbajdzsánt és Örményországot, ahol Lenin egészségi állapota azonban 1922 december végén, a Szovjetunió kikiáltásának napjaiban válságosra fordult. Sztálin a reá nehezedő politikai nyomás miatt néhány ponton engedett ugyan, ám mivel a reális hatalom már 1922- ben egyre inkább az ő kezében volt, hamarosan győztek az „orosz nagyhatalmi kurzus” hívei. A szövetséges köztársaságok önálló külpolitikája elsorvadt, mielőtt szárba szökkent volna. A különböző nemzetiségű újoncokat nem a saját köztársaságukba vezényelték, hanem a birodalom távol eső tartományaiba. Felelevenítették ezáltal a rossz emlékű cári tradíciót, amely lehetővé tette a más nemzetiségű hadsereg bevetését egy-egy régió lakosságával szemben. A harmincas évek elejére kialakult továbbá a Szovjetunióban (legutóbbi időkig fennálló) gyakorlat, amely szerint minden köztársaságban orosz volt a párt másodtitkára, a miniszterelnök első helyettese, a belügy vezetője, a köztársaság területén állomásozó csapatok, meg az ottani hadkerület parancsnoka. Erőteljes áttelepítésekkel sikerült módosítani jó néhány, főleg közép-ázsiai és ukrajnai szintén a Vörös Hadsereg jelenlétének nyomós érve segítette a szovjethatalom kikiáltását. A sztálini elgondolás szerint mind az öt „vazallus” köztársaság autonómiát kapott volna, mint Szovjet-Oroszország része. Ezzel szemben Lenin, aki korábban Sztálinhoz hasonlóan országszerte irtotta a „burzsoá nacionalizmus” vadhajtásait, felismerte, milyen veszélyt jelent a leendő államalakulatra az orosz szupremácia, a birodalmi gondolat. Ezért az autonómia helyett az Európa és Ázsia Szovjet Köztársasági Szövetsége elnevezésű államalakulat proklamálását javasolta. Tervéhez megnyerte Trockijnak és a nemzetiségi pártvezetők nagy részének a támogatását, területen a lakossági részarányt az oroszok javára. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a különböző nemzetiségek kulturális és gazdasági téren a húszas években egy ideig kétségtelenül nagy és látványos fejlődésnek indultak. Volt olyan kis nemzet Szibériában és a Kaukázus vidékén, amelynek soraiból ekkor kerültek ki történelmük folyamán az első értelmiségiek. A különböző autonóm területeken és szövetséges köztársaságokban sorra nyíltak meg az egyetemek és főiskolák, a lap- és könyvkiadók. 1938-ig az orosz nyelvet sem tanították kötelező jelleggel az egész birodalom területén. Ám a harmincas évek elejétől e látványos fejlődés megtorpant. Ukrajnában, Közép-Ázsiában, majd szerte a Szovjetunióban sorra rendezték a „burzsoá nacionalisták” elleni kirakatpereket. Az „új idők” jeleként abbamaradt a cári hódítók bírálata a történelemkönyvekben. A hagyományos, főleg az arab ábécét a birodalom különböző pontjain rendre kiszorította a latin, majd a cirill írás. Sőt ezt az erőszakos nyelvi politikát alkalmazták a birodalmon kívül is, a vazallusnak tekintett mongol nemzettel szemben. Ramosan Sztálin igyekezett további engedményeket tenni az „új osztály” nemzetiségi képviselőinek. A cárok hagyományos politikáját folytatva a moszkvai diktátor jó néhányukat beemelte az országos, főleg pedig a helyi vezetésbe, s a kiválasztottakat egyszersmind szembefordította a saját nemzetükkel. Amikor Sztálin megbizonyosodott róla, hogy hatalma elég szilárd, továbbment. Közép- Ázsiában „a sztálini nemzetiségi politika diadalaként” átrajzolta a határokat, és négy szovjetköztársaságot hozott létre: a kazahot, a tadzsikot, a kirgizt és az üzbéget. Finnország közvetlen szomszédságában a Kreml urai az 1930-as években mesterségesen fenntartották a karéliai autonómiát, Délnyugat-Ukrajnában pedig nagy beruházásokat hajtottak végre a szintén kirakatként létrehozott moldáviai autonóm köztársaságban. Moszkva számítása az volt, hogy egyszer majd, ha kedvezni fog a nemzetközi helyzet, a többnyire román lakosságú Besszarábia, valamint egész Finnország „önként csatlakozik” a Szovjetunióhoz. Ahogy telt az idő, Sztálin egyre bátrabban módosítgatta birodalma belső, láthatatlan határait. Szovjet Közép-Ázsiában erre két alkalommal is sor került. Az eredmény: több százezer üzbég Tádzsikisztán fennhatósága alá került, a tádzsik lakosság jelentős része pedig rákényszerült, hogy ettől kezdve az üzbég vagy a kirgiz fővárosban intézze ügyeit. Sztálinnak így sikerült hosszú távra (a nemrégi véres közép-ázsiai nemzetiségi villongások azt bizonyítják, hogy mindmáig) egymásnak ugrasztani, így a központi politika szempontjából semlegesíteni a térség nyomorgó lakosságát. S hogy ennél a térségnél maradjunk: a húszas évek végétől, a harmincas évek elejétől a mezőgazdaság kollektivizálása, a kolhozrendszer bevezetése még inkább összekuszálta a nemzetinemzetiségi ellentéteket. Bugyonnij lovassága a folyamat elején ezrével irtotta az egyéni gazdálkodáshoz szokott kazahokat. Azután mind a négy köztársaságból folyamatosan Szibériába telepítették a módos pásztorokat és földművelőket, helyükre pedig százezrével érkeztek orosz és ukrán „kulákok”, majd megbízhatatlannak ítélt koreaiak a Távol-Keletről. Kazahsztán őslakossága ily módon az 1950-es évek közepére kisebbségbe szorult a saját szülőföldjén. Kun Miklós (Folytatjuk) Harc a „burzsoá nacionalizmus” ellen Oszd meg és uralkodj! Kívülről nézve azonban eleinte ez nem volt feltűnő. S hogy ne is legyen, arról tett a sztálini vezetés: az 1930-as években végig széles körű szemfényvesztő propagandakampány folyt a példamutató szovjet nemzetiségi politika dicséretére. Az orosz birodalmi eszme kommunista terminológiával palástolt térhódításával párhu Sörös Lajos vállalkozó 55 százalékban tulajdonosa annak a Hidroplán-Nord névre keresztelt kft.-nek, amely Tótvázsony melletti felszállóhelyéről bérrepültetést vállal. A magyar-amerikai vegyes vállalat három repülőgéppel rendelkezik, ezek közül kettő alkalmas nagyobb távolságok megtételére is. A négy alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás szolgáltatásait - többek között 10 perces sétarepülés a Tihanyifélsziget fölött - nem csupán a külföldiek veszik igénybe. Sörös Lajos tervei között az is szerepel, hogy engedélyt szerezzen hidroplánok leszállására a Balatonra. 4 Sörös Lajos - aki maga is tud repülőgépet vezetni - rádión tartja a kapcsolatot a levegőben lévő géppel NAPLÓ - 1991. október 1., kedd Magánvállalkozás az egészségügyben A szemléletet is gyógyítani kell Ez év január 1-jétől alternatív gyógyászati magánvállalkozás kezdte meg működését Pápán. Az eszperantó munkanyelvű gyógyászati centrumot az UMRA (Eszperantó Orvosok Világszövetsége) elnöksége, valamint a tokiói székhelyű Megelőző Gyógymódok Nemzetközi Intézete támogatásával szervezte meg egy fiatal agilis házaspár. Nehéz Judit dr. általános orvos és Nehéz Imre orvoselektronikai üzemmérnök a hivatalos medicinától eltérő gyógyításra vállalkoztak. A laikus számára ismeretlen módszerek - úgy tűnik - „zöld utat” kaptak mind a gyógyulni vágyóktól, mind pedig a város közvéleményétől. De a legfontosabb, hogy a hivatalos medicina is toleráns a szokványostól eltérő magánvállalkozással. Ami érdekes és különleges. Amiről lehet vitatkozni, de hallgatni nem. - Ezeréves, kipróbált gyógymódokat, módszereket ott és akkor szeretnénk alkalmazni, ahol és amikor a hivatalos medicina már tehetetlen. Sajnos sok esetben az - mondja Nehéz Judit dr. - Tulajdonképpen emiatt is vállalkoztam, határoztam el magam, hogy az alternatív gyógyászatban próbálom kamatoztatni az újabban megszerzett tudásomat is. - Az alig több mint fél éve működő társulás nemcsak a természetgyógyászat eredményes alkalmazásáról vált ismertté. -Tulajdonképpen mi egy szolgáltatóközpont szeretnénk lenni - veti közbe a férje, Nehéz Imre. - A természetgyógyászatot kiegészítve különböző eszközöket is kifejlesztünk. Miközben a feleségem folyamatosan képezi magát az Eszperantó Orvosok Világszövetségének tanfolyamain, sikerült egy eszperantó játéknyelvű szellemi termékkel is előrukkolnunk, ezt a pápai miniexpón sikerrel mutattuk be. - Az alternatív gyógyászati magánvállalkozás, úgymond több lábon áll. A laikust leginkább az első része, a „gyógyítás" érdekelheti. Ez miből áll? - Fő területünk a Masayuki-féle csípő- és gerincigazító gyúró kiroterápia és az ezt kiegészítő speciális gyógygimnasztika. A kezdő és fiatalkori gerincferdülés esetén, 4-6 kezelésből álló terápiával 30 százalékban teljes gyógyulást tudunk elérni. Ez azért is lényeges, mivel a jelenlegi fizikoterápiás módszerek ezt nem képesek biztosítani. Mindezeken kívül alkalmazzuk még a Kínai Tudományos Akadémia által legújabban kidolgozott oxigénrálélegeztetéses ún. forszírozott akupunktúrát. De foglalkozunk életmód-terápiával is, jó eredményekkel. - Hasonlót mondhatok el a gyógyászati eszközök kifejlesztéséről is - veti közbe a férje. - Számos termékünket már elfogadták, de jó néhány most áll kifejlesztés alatt. -Említették, hogy a kft.-jük tulajdonképpen egy módszertani központot is felállított. Ebben minden közreműködő - mert hisz ma már több tagja van - a saját módszerét hatásvizsgálatnak is aláveti. Magyarul kipróbálja. Kik a „szenvedő alanyok" ? - Elsőként mindent magunkon próbálunk ki - mondja dr. Nehéz Judit. - Egyébként itt nem teljesen új módszerekről van szó. Évezredes tapasztalati tudományt ültetünk át a mába. -Mindketten a beteg szót használtuk, bár önök ezt nem szeretik. Miért ? Mert az európai gyógyítás pontosan az orvos-beteg viszonyra épül. Aki betegnek érzi magát, orvoshoz fordul, odaadja neki betegségét. Itt van, gyógyíts meg! Pedig minden emberben létezik az öngyógyító erő. Tehát aki hozzánk fordul, az már akar is gyógyulni, erre ösztönzi saját magát. -No és a pénztárcáját, mert meg kell hogy mondjam, önök egyáltalán nem olcsók. - Valóban. Egy gyúrás nálunk 800 forint felnőtteknek, gyermekeknek 400, s általában 30 percig tart. De ez is viszonylagos, mert nézze meg, mibe kerül manapság egy műtét. Persze jól tudom, a megoldás az lenne, ha a társadalombiztosítás a rászorulókat megsegítené. De hol vagyunk még ettől! Már vannak biztató jelek, de korai lenne még ezt elkiabálni. - Hogy ez sok pénz-e vagy kevés? Mi pontosan tudjuk, hogy ez a minimum - veti közbe Nehéz Imre. - De a pácienseknek sok, mert a társadalombiztosítás már egyszer leakasztotta tőle a pénzt, és nem kapott érte semmit. A kérdést így kell nézni. Hadd ne legyen ez a mi dolgunk. Ami tőlünk telik, már megtettük. Ingyen hoztunk az országba egy olyan lehetőséget, ami szellemi termékként eladható. Sajnos az akadályokat, a szemléleti elmaradást nehezen lehet legyőzni. Pedig mi kifejezetten azért dolgozunk, hogy alkossunk és a közreműködésre képes embereket megtaláljuk. Kipróbáljuk azt a teret, amiben működni kívánunk. Ehhez Pápa városa eleddig jó lehetőséget biztosított Németh Sándor Emlékezés Nézem, nézegetjük a képeket, amelyek az intézet volt tanárát, Harmath Istvánt, megyénk egyik jelentékeny közéleti személyiségét idézik a Lovassy gimnáziumban. A tablók segítségével újra számba vesszük a világ és a szűkebb haza legkisebb irodalmi rezdüléseit is rögzítő munkásságot. A második szemlélődés közepén hirtelen leblokkolok. Személyes emlék kerít hatalmába. Nem sokkal halála előtt az úgynevezett veszprémi Papárokban futottam össze vele. Én a városközpont irányába, ő onnan kifele igyekezett. Még jó távolast voltunk egymástól, amikor a tekintetünk már egybekapcsolódott. Ahogy közeledtünk egymáshoz, az érdeklődés egyre erősödött. Harmath István elállta az utamat, én húztam a nyakam. Rossz fáttettem a tűzre? Netán hamisat írtam? Tudtam, hogy most nagyon fontos pillanat fog következni. Tanár úr előbb körülhordozta tekintetét, intim közelségbe lépett hozzám, és csak ezután szólt: - Zoli, te írtad 1956 októberében a megyei lap kegyeleti megemlékezését a hősökről? Fölgyorsult a szívverésem. Mindez a ‘80-as évek elején történt, amikor még nemigen volt tanácsos a forradalom alatt viselt dolgainkról szólni. Tisztában voltam vele, hogy őszintén színt kell vallanom, mert több mint valószínű, ő pontosan tájékozott, csak arra kíváncsi, vállalom-e a múltam. Most én néztem körül, de utána határozott hangon válaszoltam az aluljáró félhomályában: -Igen , Pista, én írtam. Csak nincs valami baj? Harmath István mélyen a szemembe nézett. A pedantéria komorságát a jól ismert köpes mosoly váltotta fel. Jelentőségteljesen a vállamra helyezte kezét, és tovatűnt a forgatagban. M. Z. A Nyírség 2 típusú, kabin nélküli géppel kisebb távolságokat lehet megtenni Magánrepülőtér Tótvázsony mellett . SHARP fénymásolókat is A MIKRODA RT.-TŐL Z-3065 900 + áfa. Z-5074 900 + áfa. SF-7320115 000 + áfa. SF-8000174 000 + áfa. SF-7850198 000 + áfa. SF-8300279 000 + áfa. Az árak magukban foglalják az egy év garanciát és az induló készletet is. Nagyobb teljesítményű gépek megrendelését is fogadjuk. Valamennyi típushoz kellékeket is forgalmazunk. Várjuk kedves vásárlóinkat. Címünk: Mikroda Bt. Veszprém, Rákóczi út.7. Tel./fax: 06/80/24-324. MIKRODA 2