Napló, 1992. április (Veszprém, 48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

Kemenesszentpéteren Mitől fáj az elnök feje? „Megműveljük a szeretett földet" Nem először ülök a keme­­nesszentpéteri Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöki irodájában. A leg­utóbbi ittlétem óta azonban mintha megkopott volna egy kicsit. A szép irodaház is pang az üresség­től. Alig van már, aki tagként al­kalmazottnak is vallhatja magát. Az elnök úr - Ruzsás Kálmán - sincs éppen jó hangulatban. Meg­értem. Tavaly november derekán vette át a termelőszövetkezet vezetését. Megválasztották és ő nem akarta visszautasítani a bizalmat. Falun nőtt fel, már gyermekkorában is érzéke volt ahhoz, hogy magára haragítsa azt, aki árthat neki. Ő így emlékezik erre vissza: - Mint mindenki más, én is a téeszben dolgoztam nyaranta. Ak­koriban még a tagok sokoldalúb­ban ismerték a gazdálkodást, a vé­rükben volt. Nem pazaroltak el sem­mit. Lekaszálták a sarjút, ki­hord­ták a földekre a trágyát, úgy vigyáztak mindenre, mint a magu­kéra. De számolni nem tudtak. Pontosabban nem értették az ad­minisztrációs fogásokat. Én vi­szont megnéztem a bérjegyzéke­ket és nemcsak a magaméban ejtett hibákért emeltem szót. A tagok így valamivel több pénzt kaptak, kifi­zették nekik a tévedésből elmaradt részt is, engem viszont a vezetők látni sem akartak. Reményem sem volt rá, hogy a főiskola elvégzése után visszatérhetek a falumba. Vas megyében helyezkedett el fiatal agrármérnökként. Ismerte akkor is e vidéket. Szakmai tanács­kozások, baráti kapcsolatok alap­ján járt Kemenesszentpéteren.­­ Sosem felejtem el, egyszer ön­tözési bemutatót szerveztek a hat­vanas évek derekán. A lényege az volt, hogy öntözéssel ezen a gyen­ge adottságú területen is lehet ki­válót termelni. Igen ám, csak a kér­dés akkor nem az volt, hogy mennyi a többletköltség, ki fizeti azt. Az állam támogatta a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságo­kat. Most, amikor a tizenegy aranykorona értékű földnek verse­nyezni kellene a huszonöt-har­minc aranykorona értékű terüle­tekkel vagy a negyven-ötven szá­zalékos támogatottságot élvező nyugat-európai farmergazdaságok mezőgazdasági termékeivel, igen lényeges kérdés a költség, hogy mit mennyiből lehet előállítani. Most a piacon farkastörvények uralkodnak és döntik el a megter­melt portéka árát. Kérdezni nem akarom - hiszen tudom a választ -, hogy műkö­dik-e még az öntözőgép? Sokba kerülne. - Nem hiszem, hogy csupán a mi gazdaságunk pusztult le ennyi­re. Két éve nem vettünk új gépe­ket, minőségi vetőmagra sem telik. Gondban vagyunk, hogy a leg­gyengébb területekre vessünk-e. A jobb földeken nevelt növények sem igazán gazdaságosak. Termé­keink értékesítése nagy gond. Ne­héz fizetőképes partnert találni. Ipari üzemek is működtek a ter­melőszövetkezetben. A faipari részleg és a gumiüzem kivételével mind megszűnt. Nem egyik napról a másikra, megpróbáltak váltani, önállósulni. A gazdaság törvényei szigorúak. Ha egy üzemben nem képesek olcsón, jó minőséget ter­melni, akkor az adott munkának nincs létjogosultsága.­­ Egy időben szerettünk volna átalakulni, kisebb szövetkezetek­ben dolgozni tovább. Akkor nem tette lehetővé a törvény, aztán az akarat is elhalt. Most talán újra­éled. Nem sok értelme van eltérő adottságú, lehetőségű területeket mindenáron egyben tartani. Majd elválik, válunk-e vagy sem. Borongós a hangulat. Talán az időjárás miatt? - Félre ne értsen, nem akarok panaszkodni. A magvető ember mindig bizakodó volt és lesz. Az a baj, hogy nem látom azt a lehető­séget, ami megoldaná a falvak gondját. Itt nem számíthatunk másra, csak saját magunkra. Első­sorban a földből kell megélnünk, még ha sovány is. Nem magamat féltem, sohasem tartoztam a nagy­­igényűek közé. A falusi embert féltem, akinek kevesebb lehetősé­ge van munkát találnia. Ha üzletet nyit, mert van egy kevés megtaka­rított pénze, nem számíthat nagy forgalomra, jó bevételre. Ha ismét közösen, az új törvény szerint át­alakulva műveli a földjét, nagy be­vételhez akkor sem jut. Ennivalója azonban lesz a falvak népének és ez sem kevés. A későbbiekben pe­dig hinnünk kell, mert nem is tehe­tünk mást, hogy mi magunk is megtaláljuk azt az utat, amelyiken el kell indulnunk. Lesz olyan ter­mék, amit jól eladhatunk. Mind­egy, hogy egyenként vagy csopor­tosan, de megműveljük a szeretett földet és bízunk a természet éltető erejében. Varga Ibolya CSALÁDI ORVOSOK FELKÉSZÍTÉSE Lépéselőnyben a Balatonfüredi Állami Kórház M­iközben a fél ország az egészségügy reformján vitatkozik, reményked­ve vagy éppen aggódva várja a fejleményeket, a Balatonfüredi Állami Kórház lépett. Megtette, amit saját hatáskörében megtehe­tett, a város önkormányzatának tá­mogatásával. Egyszóval úgy jelle­mezhetnénk kezdeményezéseiket, hogy nyitottak. Kizárták eddig zárt ajtóikat a helyi betegek és a körzeti orvosok előtt. Mindezt természe­tesen fokozatosan tették. Február közepén indították a kardiológiai ambulanciát, amelyen összesen 15 nagy tapasztalatú szakember fo­gadja a balatonfüredi és a környe­ző falvakból érkező betegeket. A járókezelés során ily módon a­­ Tahy Ádám főigazgató szerint kezdeményezésük előnyös az orvosnak, de főként a betegnek Ambuláns beteg radiológiai vizsgálaton korszerű diagnosztikai műszere­ket, berendezéseket is igénybe ve­hetik. Az érdeklődés rendkívüli, eddig már több mint háromszázan keresték fel a kardiológiai ambu­lanciát. Kialakították - szintén a környék betegeinek gyógyítására - a belgyógyászati osztályt, egy­előre 20 ággyal. Újdonság az úgy­nevezett rizikóosztály is. Ez utób­bi némi magyarázatra szorul. Köz­tudott, hogy a szívrendellenessé­gek kialakulására nagymértékben hajlamosít a cukorbetegség, a ma­gas vérnyomás és az elhízás. Nos ez az új osztály az ilyen típusú megbetegedések gyógyítására és az ezzel kapcsolatos kutatásokra hivatott. Azzal foglalkoznak, hogy megelőzzék a még nagyobb bajt. Mindemellett, és ez a legmegle­pőbb füredi lépés, bevonják a gyó­gyítómunkába a leendő családi or­vosokat is. A ma még körzeti or­vosok továbbképzésével kezdik, s ezt követően Balatonfüreden az lesz a természetes, ha a kórház or­vosai együtt állnak majd a családi orvossal a beteg mellett. Mindennek előnyeiről Tahy Ádám főigazgató elmondta: meggyőződése, hogy a nyitással bővül a kórházi orvosok tapaszta­lata, a leendő családi orvosok pe­dig magas szintű továbbképzési le­hetőséghez is jutnak ily módon. A füredi kezdményezések hasznát pedig a beteg érzi majd. Kovácsi Miklós képriportja Korszerű műszerek - nemcsak a beutaltaknak 4 - NAPLÓ - 1992. április 1., szerda Április elsejétől - Mi lesz itt?? Mi lesz itt? - diszkrét mo­sollyal nézem a kétéves plaká­tot, mely a szimpatikus Fidesz választási szlogenje volt. Mi lesz itt? Hm, már én tudom, látom... De azt mondják, nem én mondom, hanem hallottam, hogy holnaptól egy csomó új rendelkezés lép életbe. Lehet a fejeket kapkodni. Azt mondják, hogy elsejétől a rablók számára kötelező lesz a lőfegyver használata is. Kö­telesek lesznek rabláskor lő­­dözni, ily módon könnyebben rajtuk lehet majd ütni. Azt mondják, hogy az elsejé­től forgalomba kerülő 500 fo­rintos bankjegy már nem ér 500 forintot, de még 499-et sem. Később helyette 450 forin­tos bankjegyet fognak nyom­ni... Azt mondják, hogy a MU­­OSZ és a MÚK közötti ellenté­tek áthidalására új újságíró­szövetség alakul Mukmuosz né­ven, amennyiben ez is ellentét­be kerül velük, megalakul a negyedik szövetség Muoszmuk címen. Azt mondják, hogy a földmű­veseket kötelezik az idei évtől kárpótlási jegyeik megművelé­sére. Azt mondják, hogy új illem- és viselkedési törvényeket hoz rövidesen a parlament, de előbb megkérdik az Alkot­mánybíróságot, hogy egymás szidalmazása alkotmány­elle­­nes-e vagy sem­. Azt mondják, hogy a 94-es választások előtt népszavazást tartanak, hogy érdemes-e egyál­talán választásokat rendezni Azt mondják, hogy Torgyán József Kisgazda Sasfiókák né­ven ifjúsági és gyermekmozgal­mat indít, hogy legyen utánpót­lás a kirúgott párttagok helyébe. Azt mondják, hogy az utolsó mohikán kiválik az Amerikai Egyesült Államokból és egysze­mélyes autonóm köztársaságot alapít a wigramjában. Azt mondják, hogy a kihalá­szott angolnák helyett angol­­lány-turistákat kívánnak bete­lepíteni a Balatonba. Azt mondják, hogy elsejétől betiltják a Napló kirakatba he­lyezését, mert közlekedést aka­dályozó csődületet okoz. (Kvázi) Veszprémnek ajánlva Feltárul egy pécsi fiók titka KITTENBERGER KÁLMÁN KÉT LEVELE A levelek tartalmát nem csupán a boríték védi, hanem olyan szabályok, melyeket a tulajdonosok vagy a hivatalos szervek állíta­nak fel. Világraszóló történések dokumentumait akár több évtizedre zárolhatják, ám ha fordul a történelem kereke, megnyílhatnak levél­tárak, munkához láthatnak a tényeket kereső kutatók. Szerkesztő­ségünk a minap Pécsről kapott két, régóta féltve őrzött dokumentu­mot Feladójuk dr. Csutorás Sándorné, aki sebész főorvos férje és Kittenberger Kálmán levelezéséből t­ánl a nyilvánosság elé egy 1952-ben, majd 1956-ban keltezett levelet. Lévától Nagymarosig Szándékát sem rejti véka alá: velük szeretne hozzájárulni a híres vadászíróról elnevezett veszprémi vadaspark újabb, közelgő jubileu­mához. Kittenberger Kálmánt (1881- 1958) sokaknak nem kell bemutat­ni. Léváról indult, a tanítóképző elvégzése után segédpreparátor a Nemzeti Múzeumban. Herman Ottó munkatársi barátsága ugyan­csak serkentőleg hat rá. 1902 őszén nevezik ki tanítónak Tat­rangra. Itt kapja a hírt: egy bácskai földbirtokos, Damaszkin Arzén, afrikai vadászexpedícióra készül... Nem kevés tortúra után sikerül csatlakoznia. Álmai kontinensén aztán hamarosan egyedül marad, támogató és pénz nélkül. Legjobb barátjának, Fekete Istvánnak tá­bortüzek mellett meséli el kalan­dos viszontagságait, melyekből az író önálló, rá emlékező könyve születik meg. Ám Kitty - miként barátja nevezi - Pécsre is írt szíves sorokat. Már Nagymaroson él, amikor 1952. december 24-én szintén oda címez borítékot a sok jeles vendéget szívesen látó Csu­torás doktornak, bizonnyal... Matolay Gyurka halt meg 61 éves korában. Néhányan ugyan élnek (ha életnek lehet azt nevezni), de szerteszét vannak, ki vannak telepítve. Félnek szegé­nyek a téltől, a hideg szobáktól, a munkaalkalom hiányától. Érdekes kis ember lehet a Sanyi fiad! Ha szereti a madarakat és az állato­kat, akkor bizonyára jó ember lesz. Most jut eszembe, ma ötven éve indultam első ízben Afrika felé. Mennyi emlék kavarodik egy pil­­lantra emlékezetemben?! Talán már megírtam, hogy a Természet­­tudományi Múzeumban dolgozga­tok. Gyűjteményem adatait dolgo­zom fel. Ez volna a megbízatásom. A madarakkal kezdtem. Már 500- egynéhány fajnál tartok... hiányzik a legújabb irodalom. Londonból várjuk, de nem jött még meg... Most pedig megrovás következik. Bizony nagyon rosszul tettétek, hogy nem jöttetek Marosra! Ha élünk, akkor majd jövőre! El tu­dom képzelni, hogy mily örömmel néztétek a kis Judit csodálkozó sze­mét, mikor a karácsonyfa fényeit meglátta... Igaz barátsággal ölel agg cimborád. Kitt. viszontlátás reményében igaz ba­rátsággal ölel. Kitt, íme, az intarziás komódban őr­zött levelek gondolatai­­ néhány kényszerű, apró rövidítéssel. A do­kumentumok közléséhez csupán két információ tartozik még hozzá. Az első: Csutorás Sándor kalan­dos körülmények közt, Ázsiában ismerkedett meg Kittenbergerrel. Az afrikai vadászt az első világhá­ború kitörésekor az angolok ugyanis hadifogolyként Indiába vitték... A pécsi orvos Találkozá­som Indiában Kittenberger Kál­mánnal címmel készített el egy visszaemlékezést. A második: Fe­kete István mindig a Kitty megszó­lítást használja, míg a pécsi címzé­sű levelek végén ez íródott: Kitt. * Levelek, képek, tárgyak. Emlé­kek. Fogódzók, melyek segítenek visszamenni az időbe, feltárják múltunk egy-egy szeletkéjét, mi­közben lehetőséget adnak a merít­­kezésből fakadó tiszteletnek, a honismeretnek. Báli József Az első levél Kedves Sándor! Nagyon örül­tem kedves levelednek. Sokszor el­olvastam, hogy abból erőt merít­sek. Csodáltam és csodálom nyu­galmadat, kiegyensúlyozott élet­­felfogásodat... Tudom nagyon jól, hogy nagyszerű „gyámkaród” fe­leséged volt, Erzsébet nagyságos asszony személyében... Ne hara­gudj kérlek, hogy ily későn adok választ kedves leveledre, de mos­tanában igen rám szakadtak a gondok. A karácsonyi hangulat nem akar leszállni hozzánk. A vi­gasztalan reménytelenség sok évet jelent az ember korában. A bará­tok is fogynak, egyre fogynak... A múlt hetekben megint egy kedves, jó barátot temettünk, te is ismerted Pestre hívó sorok A pécsi házban megőrzött má­sik levél négy évvel később, július 7-én íródott, ugyancsak a Duna partján. Kedves Sándor Barátom! Nagyszerű volna, ha hétfőig megkaphatnád levelemet... Pesten leszek, délután három és fél öt kö­zött a Gellért étteremben. Ott van a hétfői találkozónk (Csathó Kál­mán, Kürthy György és mások). Talán ismered is őket. Este 7 óra után meg a Mátyás-pincében talál­kozunk. Rendszerint eljön közénk dr.Lumnitzer Sándor is. (Kórházi sebész főorvos, az agyaggalamb­­lövészet háromszoros egyéni vi­lágbajnoka - B. J.) Ott azután megbeszéljük a továbbiakat! Azonkívül, személyesen szeretném átadni most megjelent könyvemet, írógépem elromlott, ... bocsáss meg a rossz írásomért. A hétfői NYUGATI BALAS ÁRUK VÁSÁRA FAXION Helye: Székesfehérvár, MÁV-művelődési központ Ideje: április 2., 8-15 óráig 525.m gí S £ ? S í ä í S í íi S í i S 5 í í £ í ? i £ í í í íg CENTRAL » Vagyonvédelem, « S Veszprém, Lóczy L. u. 42/1 % Z Tel.: 06/80/29-648 £ ^ £ 1 uz- es vagyonvédelem £ a legkorszerűbb £ £ berendezésekkel, referenciákkal . Gemini autóriasztók szerelése Speciális védelmek, védelmi £• rendszerek « « EGYÜTT A BIZTONSÁGÉRT! ›› m ! $ $ S ? $ ? g i $ i! g r: s •: g g $ $ g $ 8 § g g g§ Jármű-adásvétel mindennap, 8-tól 16 óráig Tárolási díjat nem számolunk Veszprém-Kádárra, a főút mellett 228.n

Next