Napló, 1992. október (Veszprém, 48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
Mindenki naccerfí! Azért bármennyit is sírunk, siránkozunk, meg lehetünk magunkkal elégedve. Már tudniillik, ami az önértékelést és önmegbecsülést illeti. Bármerre is tekintünk, mindenfelől hallani lehet azok szavát, akik saját tevékenységüket a lehető legmegelégedettebben értékelik. A televízióban láttam saját két szép, európai jelentőségű, fényes szememmel, amikor a dagadt költő felolvasta egyik versét. A vers se jó, se rossz nem volt, olyan versenyű volt, amit ma japán cégek elektronikus úton tízezrével állítanak elő. Ám a költő, versének utolsó szavai után bepárásodott szemmel, megilletődötten jelentette ki, hogy azt mondja: -Hiába na, verset azt tudok írni! Van-e mersze ezek után egy kritikusnak ahhoz, hogy megvétózza ezt az önértékelést és azt állítsa, hogy nem tud verset írni a költő? Rajta marad, hogy tud írni és passz. Részt vettem nemrégiben egy évi munkát kiértékelő értekezleten, ahol az igazgató egymás után sorolta föl, hogy minő nagy történelmi jelentőségű tetteket vitt véghez a vállalat, s mindez különösen azóta van így, amióta ő az igazgató. De kiemelte, hogy oly nagyszerű munkatársakkal, mint Mütyüge Kázmér bankbarlangász és Pernahajder Szilvási Róbert szépfogalmazó csakis ilyen eget verően kiemelkedő eredmények születhettek. Ezután szót kért Mütyüge Kázmér, és elmondta, hogy valóban. És hangját magasra emelve emelte ki, hogy ilyen igazgató vezetése alatt és mellett, mint a mi igazgató urunk nem is csoda, hogy ilyen eget rengető eredmények születtek. De szót kért Pernahajder Szilvási Róbert is, és mély átéléssel előadott egy ódát, melyet az igazgató úr őfőméltóságáról bátorkodott szerezni. Kérem szépen, régen ennyi öntömjénezéstől megnyílt volna a föld és az egész értekezlet belepotyogott volna. De ma, amikor a kapitalizmus dicsőséges útján haladunk, a piacgazdaság megteremtésének napfényes jövője felé, az ilyen szövegek meg se kottyannak. Mert a reklám tanít bennünket etikára és önbecsülésre. Legyen szabad itt elmondanom, hogy férfi létemre már-már hajlandóságot érzek arra, hogy Johnson and Johnson által gyártott és forgalmazott intimbetétet hordjak, oly meggyőző erővel beszélnek előnyeiről gyönyörű hölgyek naphosszat. Erről azonban a feleségem lebeszélt. Azt mondta, ehelyett inkább keressek sok pénzt, azt intim módon beteszszük a bankba, és akkor jobban járunk, mint a Libressel. Ilyenkor pedig azt szoktam mondani First Ladymnek:így beszélsz te a világ legszebb, legtehetségesebb, legcsaládszeretőbb, legeslegférfiasabb férfiújával? Mire a First Lady: -Nem sül le a képedről a bőr, így beszélni önmagadról? -Ugyan drágám -mondom én -,hát nézz körül és hallgasd a hangokat: itt minden szép, a legszebb és minden jó, a legjobb és minden, de minden naccerű! Az önbecsülést nem kell importáljuk. Fedezd fel önmagadat! Becsüld meg önmagadat, hogy mások is megbecsülhessenek! -Ugyan fiam -így az asszony -nézz a tükörbe és azután beszélj! Belenéztem a tükörbe, aztán kijelentettem: - Ugyan drágám, hiszen ez a tükör meghibásodott. Kérlek, hívj egy szerelőt. Kvári Sinkó Zoltán LÁTNI A FÉNYT Beszélgetés a vakok szövetségének főtitkárával Október 15. a fehér bot napja. E napon a vak és gyengén látó emberekre a szokásosnál is jobban odafigyel a társadalom. Arról, hogy mit tesz érdekükben, Erhartné dr. Molnár Katalint, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkárát kérdeztük. - Szövetségünk független társadalmi szervként működik, gazdálkodását költségvetési támogatásból és adományokból fedezi. A megyei, azaz a helyi szervezetek a vak emberek mindennapos problémáinak megoldásában nyújtanak segítséget. Munkájuk során ,jelző” szerepet is betöltenek. Ők továbbítják vak sorstársaink gondját a szervezet központja felé. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy olyan lehetőségeket teremtsünk a látássérült emberek számára, amelyek esélyegyenlőséget biztosítanak számukra az életben. Idetartozik például a jogszabályok előkészítésében való részvétel. -Hány tagja van a szövetségnek? - Közel 20 ezer tagunk van. Tag lehet minden 14. életévét betöltött vak vagy gyengén látó személy. Szövetségünk feladata, hogy tagságtól függetlenül - hiszen hazánkban több mint 30 ezer vak vagy gyengén látó ember él - segítsünk a hozzánk fordulóknak. - A szövetség szociális segélyezést is végez? -Sajnos nem. Erre nincs anyagi lehetőségünk, igény persze lenne rá. De sok olyan feladatot látunk el, amely a tagságot állampolgári jogon illetné meg. Például: az ország egyetlen Braille-nyomdáját mi üzemeltetjük, mely pontírásos könyveket, folyóiratokat állít elő, és mi üzemeltetjük a hangos- és Braillekönyvtárat is. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk a középiskolások részére tankönyveket, kazettákat biztosítani. Ez évente mintegy 10 400 darab kazettát jelent. Tevékeny szerepet vállalunk a felnőttkorú látássérültek képzésében, átképzésében is. Rendszeresen szervezünk gyógymasszőr, telefonközpont-kezelői tanfolyamokat. Jelenleg angol és olasz nyelvtanfolyamaink vannak. Nagy sikere van az IBM PC számítógépes tanfolyamunknak is. Mindezekért a tagok csak jelképes (500-1000 forint) tandíjat fizetnek. - Milyen szociális juttatások illetik meg a látássérülteket? -Hazánkban a látássérültekről való gondoskodás 1949 óta alapvetően állami feladat. Ennek értelmében például: a fizikai munkát végző vak emberek csökkentett munkaidőben dolgoznak; a látássérült munkavállalók, állapotukra való tekintettel személyi jövedelemadó-kedvezményben részesülnek; a helyi közlekedés díjmentes, a helyközi utazáshoz 90 százalékos kedvezményt kapnak; a pénzbeli juttatások lehetnek renderesek, illetve esetiek. Leglényegesebb a vakok személyi járadéka, mely havonta minden vak embert megillet. Ennek összege változó. - Milyen feladatokat vállal még a szövetség? -Mi üzemeltetjük a Vakvezető Kutyaképző Iskolát, megyei szervezeteink kedvezményes vásárokat szerveznek, intézzük a tagok ügyes-bajos dolgait, mindent, amivel megkeresnek minket. A hazánkban élő vakok vagy gyengén látók közel 70 százaléka 50 év feletti - hallottuk a továbbiakban a főtitkártól. Ez azzal is magyarázható, hogy idős korban mindenkinek romlik a szeme, de van, akinél ez a romlás fokozottabban jelentkezik. Többen baleset vagy betegség következtében vesztették el látásukat. Nagyon fontos, hogy megtanítsanak minden korosztályt, kivétel nélkül a „vakos” életútra, életmódra. Meg kell tanulni így élni, pályát módosítani, visszatérni a társadalomba. Ehhez igyekeznek erőt, tapasztalatot adni. Nem is gondolná a látó ember, hogy milyen gyönyörűen kézimunkáznak, kötnek ezek az idős emberek. A vakok intézetében körülbelül 600 olyan idős ember él, akik képtelenek a társadalomban élni. De az idősek többsége szerencsére még ma is családban él. Az integráció ugyanis nagyon fontos. Ez formálja talán a társadalomképet is, hiszen vak ember mindig volt, és -sajnos -lesz is. A vakok intézetén belül működik a vakok elemi rehabilitációs csoportja, itt megtanulnak - 3-5 hónap alatt - minden olyan dolgot a vakok és a gyengén látók, ami elengedhetetlen az életben. Például a háztartásvezetés, a közlekedés. Képessé válik az egyén saját maga ellátására, az önálló életvitelre. S ez sokat jelent: visszakapja a hitét. A vakok élete nem csak munkából áll - emlékeztet végezetül dr. Molnár Katalin. Nem igaz, hogy szomorú, befelé forduló, megkeseredett emberek ők. Szeretnek olvasni, kirándulni, zenét hallgatni, sőt sportolni is. Igaz, a fehér bot vagy az „élő segédeszköz” megkülönbözteti őket. De a sajnálkozás nem segít. A társadalom egyenrangú tagjaiként kell kezelni ezeket az embereket. Urbán Ilona AZ EGYHÁZI INGATLANOKRÓL Megállapodás van, a kártalanítás késik Megyénkben is országosan jellemző gondokkal küzdenek a helyi önkormányzatok. A történelmi egyházakkal többnyire megállapodtak már korábbi ingatlanjaik visszaadását illetően. Ám miután az állami kártalanítás egyre késik, illetve csigatempóban halad, leginkább egyhelyben topogás jellemzi a tisztességes szándékokat is. Körképünk ezúttal Balatonfüred, Badacsonytomaj és Balatonalmádi egyházi ingatlanjainak helyzetéről és több jó helyi megoldásról számol be. Balatonfüred:Az egyházak és az önkormányzat között városunkban megtörténtek a megállapodások. Sajnos azonban többnyire a kért kártalanítási összegek meg nem érkezése miatt problémáink nekünk is akadtak -mondja Simon Károly polgármester. -A református egyházközség régi iskolaépületét és a volt járásbíróság épületét igényelte vissza. Mindkét intézményben jelenleg óvoda működik. Kártalanítási igényünket jelentettük a Miniszterelnöki Hivatal felé. A város nem zárkózik el a visszaadástól természetesen, de helyette kiváltó épületeket kell találnia, illetve ezek hiányában építenie kell. Jelenleg ez utóbbi lenne az egyetlen megoldás, mivel az óvodáskorú gyermekek ellátását nem tudjuk megoldani másképp a város területén. A balatonarácsi református egyházközség volt elemi iskolaépületében és a hozzákapcsolódó egykori tanítói lakásban idősek otthonát szeretné kialakítani. Az ingatlanokat 1993- ban tudja átadni az önkormányzat a hivatalos megegyezés szerint. Természetesen ha a jelenleg benne lakók elhelyezése lehetővé válik, e határidő előtt is sor kerülhet a rendezésre. A római katolikus egyház korábbi ingatlanát, a piros iskolát kérte vissza, ahol jelenleg a Bem iskola néhány osztálya működik. Miután a tanulókat máshová nem tudják átíratni jelenleg, végső dátumként a 2002-es évi átadásban egyeztek meg, fenntartva itt is az esetleges adandó alkalommal történő rendezést. A fürdőtelepen a bencések volt épületeiből -7 lakásból - kettőt már hosszabb ideje a katolikus egyház tagjai bérelnek, illetve egyet az idén visszaadtak. A megállapodás értelmében a végső átadás dátuma itt is 2002 lesz. Badacsonytomaj: Dr. Kondorosi László jegyző tájékoztatása szerint a településen már a tanácsi időszakban is foglalkoztak a katolikus egyház ingatlanigényeivel. Több kérdésben már ekkor részleges megállapodások jöttek létre. A katolikus egyház a templom feletti felső iskola tulajdonjogát kérte, amit az önkormányzattól már meg is kapott. Kérte még a templom előtti teret, ahol építkezni szeretnének, illetve ahol már meg is kezdték egy közösségi ház megteremtését. Ez utóbbihoz 2,5 millió forint értékű részvény átadásával járult hozzá az önkormányzat, mely összeg ellentételezése egy korábban már értékesített másik volt katolikus iskolaépület vételárának. A badacsonyörsi településrészen az egykori katolikus iskola épületeit igényelte vissza az egyház. Itt sajnos még nem tudták a rendezést végrehajtani, mivel a helyszínen öt család lakik, s elhelyezésük ma még akadályokba ütközik. Balatonalmádi: - Ingatlanigényét jelezte a vörösberényi településrészen a református és a katolikus egyház. Az előbbi volt iskolaépületét (ma is az), utóbbi a jelenleg óvodaként működő ingatlant kérte vissza. Az önkormányzat a református egyházzal megállapodott, az államnak jelentette kártalanítási igényét, mellyel kiváltó épületről tudna gondoskodni. A katolikus egyházzal a tárgyalások még folyamatban vannak. Egyébként egy új alsófokú nevelési-oktatási intézmény megépítésével megnyugtató körülmények közé kerülne a világi oktatás is, s az egyházi ingatlanok tulajdonjoga is. Jelenleg azonban a kártalanítás nagysága és határideje még bizonytalan - tájékoztat Kovács Piroska művelődési-oktatási referens. Toldi Éva Ezerkilencszázötvenhat, te csillag! „A vesztőhelyre sáros út vitt/ és kikericsek kékjei...”Faludy György Október 6. című versét olvashatjuk az októberi Kincskereső első oldalán. A vértanú tábornokról szóló költeményt a költő 1950. október 6-án írta „az ávó pincéjében”, s ezzel meg is teremtődik a kapcsolat huszadik századi szabadságharcunk 1956 - bemutatásával, amelynek címe ugyancsak Faludytól származó (Petőfi-versre utaló) idézet: „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag!” Tamási Áron, Fekete István, Déry Tibor vallomásai, Tamási Lajos és Buda Ferenc korabeli, András Sándor és Bella István később keletkezett, mártírokat sirató versei, Nagy Imre utolsó rádiószózata, Bibó István november A Kincskereső ünnepi számáról 4-i nyilatkozata, s egy nagyon fontos külföldi reagálás, Albert Camus A magyarok vére című gyönyörű esszéje idézi az 1956-os forradalom emlékét. Folytatódik Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című, Réber László illusztrálta művének közlése, és a másik folytatásos, Gaál Éva rajzos-szöveges afrikai képeskönyve, a Safir és Safina. A Karinthy Frigyes magyarításában népszerűvé vált Metta V. Victor-regény, az Egy komisz kölök naplója is újabb helytelen írású részlettel szórakoztatja a humor (és a komiszságok) kedvelőit. A 15 éve elhunyt nagy költőre, Kormos Istvánra Móser Zoltán emlékezik, a szerkesztők pedig három csodaszép Kormos-vers közlésével adóznak a jelentős lírikus és a Kincskereső egyik elindítója emlékének. Nem, hiányzik a levelezési rovat, a Szívhangok és a Nevető Irodalomóra sem, amelyben Gálik Péter Diák-Murphyjének újabb mulatságos törvényeiből okulhatunk. A szerkesztőség felhívással fordul jelenlegi és potenciális előfizetőihez: a lap népszerűsítését szolgáló versenyben érdemes részt venni, mert a legjobb gyerekterjesztők híres emberek lehetnek — nevük, fényképük felkerül a folyóirat Aranylapjára. A Kincskereső októberi számát Kaján Tibor és Magyar Mihály illusztrálta. Az '56-os forradalomról szóló írásokat dokumentumfotók kísérik. Előkészületben a Bakonyi Vörös Könyv Hárskút a patinás bakonyi falvak egyike. Hírét, rangját - szorgos lakói mellett -a közelmúltig Szemere László fémjelezte, aki a gombák világának európai hírű ismerője volt. Rovartani munkájával, különösen a lepkék rendjének vizsgálatával Dietzel Gyula vegyésztechnikus, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzem magánkutatója csatlakozott e régióhoz. A Márkó-Bánd-Herend- Hárskút határolta területen oly sok éven át végezte ezt a tevékenységet, hogy mára kötetnyi adat birtokosa lett. Hárskúti lakóháza a legnagyobb magyarországi nappali lepkék gyűjteményének ad helyet. Érdeklődésünkre Dietzel Gyula elmondta, hogy nyomdai előkészítésre és szövegszerkesztésre alkalmas állapotban van A Bakony nappali lepkéi című monográfiája, amely egyben országos viszonylatban is első regionális vörös könyv e rovarcsoportra vonatkozóan. Ismerteti a tágabb értelemben vett Bakony hegység öt résztáját, a Kelet-, Észak- és Dél-Bakonyt, továbbá a Keszthelyi-hegységet és a Balaton-felvidéket, azok fontosabb növényföldrajzi jellemzőit, a klímahatások és a lepkék kölcsönviszonyait. A bakonyi vörös könyv elemzi a nappali lepkék veszélyeztetettségi tényezőit és azokat a káros, többnyire humán eredetű beavatkozásokat, amelyek e rovarcsoport rohamos elszegényedését előidézik. A monográfia 123 lepkefajt mutat be, kitérve azok gyakorisági státusára, vagyis arra: közönséges, vagy már kipusztult állatokról van-e szó. 78 faj színes fotóval szerepel majd a regionális vörös könyvben. Dietzel Gyula már elkészítette a bakonyi gyűjtő- és kutatómunkák krónikáját is a múlt század végétől 1992 nyaráig. A kötet támogatói közt szerepel a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, kiadója pedig a Bakonyi Természettudományi Múzeum. A megjelenés várható időpontjául Dietzel úr a jövő év tavaszát jelölte meg. NAPLÓ -1992. október 15., csütörtök - 5