Napló, 1992. október (Veszprém, 48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

Mindenki naccerfí! Azért bármennyit is sírunk, siránkozunk, meg le­hetünk magunkkal elégedve. Már tudniillik, ami az önértékelést és önmegbecsülést illeti. Bármerre is tekintünk, mindenfelől hallani lehet azok szavát, akik saját tevékenységüket a lehető legmegelégedet­­tebben értékelik. A televízióban láttam saját két szép, európai je­lentőségű, fényes szememmel, amikor a dagadt köl­tő felolvasta egyik versét. A vers se jó, se rossz nem volt, olyan versen­yű volt, amit ma japán cégek elektronikus úton tízezrével állítanak elő. Ám a köl­tő, versének utolsó szavai után bepárásodott szem­mel, megilletődötten jelentette ki, hogy azt mondja: -Hiába na, verset azt tudok írni! Van-e mersze ezek után egy kritikusnak ahhoz, hogy megvétózza ezt az önértékelést és azt állítsa, hogy nem tud verset írni a költő? Rajta marad, hogy tud írni és passz. Részt vettem nemrégiben egy évi munkát kiérté­kelő értekezleten, ahol az igazgató egymás után so­rolta föl, hogy minő nagy történelmi jelentőségű tetteket vitt véghez a vállalat, s mindez különösen azóta van így, amióta ő az igazgató. De kiemelte, hogy oly nagyszerű munkatársakkal, mint Mü­tyüge Kázmér bankbarlangász és Pernahajder Szilvási Róbert szépfogalmazó csakis ilyen eget verően ki­emelkedő eredmények születhettek. Ezután szót kért Mütyüge Kázmér, és elmondta, hogy valóban. És hangját magasra emelve emelte ki, hogy ilyen igazgató vezetése alatt és mellett, mint a mi igazgató urunk nem is csoda, hogy ilyen eget rengető eredmények születtek. De szót kért Pernahajder Szilvási Róbert is, és mély átéléssel előadott egy ódát, melyet az igazgató úr őfőméltóságáról bátorkodott szerezni. Kérem szépen, régen ennyi öntömjénezéstől megnyílt volna a föld és az egész értekezlet belepo­tyogott volna. De ma, amikor a kapitalizmus dicső­séges útján haladunk, a piacgazdaság megteremté­sének napfényes jövője felé, az ilyen szövegek meg se kottyannak. Mert a reklám tanít bennünket etiká­ra és önbecsülésre. Legyen szabad itt elmondanom, hogy férfi létem­re már-már hajlandóságot érzek arra, hogy John­son and Johnson által gyártott és forgalmazott in­timbetétet hordjak, oly meggyőző erővel beszélnek előnyeiről gyönyörű hölgyek naphosszat. Erről az­onban a feleségem lebeszélt. Azt mondta, ehelyett inkább keressek sok pénzt, azt intim módon betesz­­szük a bankba, és akkor jobban járunk, mint a Lib­­ressel. Ilyenkor pedig azt szoktam mondani First Ladymnek:­­így beszélsz te a világ legszebb, legtehetsége­sebb, legcsaládszeretőbb, legeslegférfiasabb férfiú­jával? Mire a First Lady: -Nem sül le a képedről a bőr, így beszélni önma­gadról? -Ugyan drágám -mondom én -,hát nézz körül és hallgasd a hangokat: itt minden szép, a legszebb és minden jó, a legjobb és minden, de minden naccerű! Az önbecsülést nem kell importáljuk. Fedezd fel ön­magadat! Becsüld meg önmagadat, hogy mások is megbecsülhessenek! -Ugyan fiam -így az asszony -nézz a tükörbe és azután beszélj! Belenéztem a tükörbe, aztán kijelentettem: - Ugyan drágám, hiszen ez a tükör meghibáso­dott. Kérlek, hívj egy szerelőt. Kvári Sinkó Zoltán LÁTNI A FÉNYT Beszélgetés a vakok szövetségének főtitkárával Október 15. a fehér bot nap­ja. E napon a vak és gyengén lá­tó emberekre a szokásosnál is jobban odafigyel a társadalom. Arról, hogy mit tesz érdekük­ben, Erhartné dr. Molnár Kata­lint, a Magyar Vakok és Gyen­­génlátók Országos Szövetségé­nek főtitkárát kérdeztük. - Szövetségünk független társadalmi szervként működik, gazdálkodását költségvetési tá­mogatásból és adományokból fe­dezi. A megyei, azaz a helyi szer­vezetek a vak emberek mindenna­pos problémáinak megoldásában nyújtanak segítséget. Munkájuk során ,jelző” szerepet is betölte­nek. Ők továbbítják vak sorstár­saink gondját a szervezet köz­pontja felé. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy olyan lehetősé­geket teremtsünk a látássérült emberek számára, amelyek esély­­egyenlőséget biztosítanak szá­mukra az életben. Idetartozik pél­dául a jogszabályok előkészítésé­ben való részvétel. -Hány tagja van a szövetség­nek? - Közel 20 ezer tagunk van. Tag lehet minden 14. életévét be­töltött vak vagy gyengén látó sze­mély. Szövetségünk feladata, hogy tagságtól függetlenül - hi­szen hazánkban több mint 30 ezer vak vagy gyengén látó ember él - segítsünk a hozzánk fordulóknak. - A szövetség szociális segé­lyezést is végez? -Sajnos nem. Erre nincs anya­gi lehetőségünk, igény persze len­ne rá. De sok olyan feladatot látunk el, amely a tagságot állam­­polgári jogon illetné meg. Például: az ország egyetlen Braille-nyomdáját mi üzemeltet­jük, mely pontírásos könyveket, folyóiratokat állít elő, és mi üze­meltetjük a hangos- és Braille­­könyvtárat is. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk a középiskolá­sok részére tankönyveket, kazet­tákat biztosítani. Ez évente mint­egy 10 400 darab kazettát jelent. Tevékeny szerepet vállalunk a felnőttkorú látássérültek képzésé­ben, átképzésében is. Rendszere­sen szervezünk gyógymasszőr, telefonközpont-kezelői tanfolya­mokat. Jelenleg angol és olasz nyelvtanfolyamaink vannak. Nagy sikere van az IBM PC szá­mítógépes tanfolyamunknak is. Mindezekért a tagok csak jelké­pes (500-1000 forint) tandíjat fi­zetnek. - Milyen szociális juttatások illetik meg a látássérülteket? -Hazánkban a látássérültekről való gondoskodás 1949 óta alap­vetően állami feladat. Ennek ér­telmében például: a fizikai mun­kát végző vak emberek csökken­tett munkaidőben dolgoznak; a látássérült munkavállalók, állapo­tukra való tekintettel személyi jö­vedelemadó-kedvezményben ré­szesülnek; a helyi közlekedés díj­mentes, a helyközi utazáshoz 90 százalékos kedvezményt kapnak; a pénzbeli juttatások lehetnek rend­eresek, illetve esetiek. Leg­lényegesebb a vakok személyi já­radéka, mely havonta minden vak embert megillet. Ennek összege változó. - Milyen feladatokat vállal még a szövetség? -Mi üzemeltetjük a Vakvezető Kutyaképző Iskolát, megyei szer­vezeteink kedvezményes vásáro­kat szerveznek, intézzük a tagok ügyes-bajos dolgait, mindent, amivel megkeresnek minket. A hazánkban élő vakok vagy gyengén látók közel 70 százaléka 50 év feletti - hallottuk a továb­biakban a főtitkártól. Ez azzal is magyarázható, hogy idős korban mindenkinek romlik a szeme, de van, akinél ez a romlás fokozot­tabban jelentkezik. Többen baleset vagy betegség következ­tében vesztették el látásukat. Na­gyon fontos, hogy megtanítsanak minden korosztályt, kivétel nél­kül a „vakos” életútra, életmódra. Meg kell tanulni így élni, pályát módosítani, visszatérni a társada­lomba. Ehhez igyekeznek erőt, ta­pasztalatot adni. Nem is gondolná a látó ember, hogy milyen gyönyörűen kézi­munkáznak, kötnek ezek az idős emberek. A vakok intézetében körülbelül 600 olyan idős ember él, akik képtelenek a társadalom­ban élni. De az idősek többsége szerencsére még ma is családban él. Az integráció ugyanis nagyon fontos. Ez formálja talán a társa­dalomképet is, hiszen vak ember mindig volt, és -sajnos -lesz is. A vakok intézetén belül működik a vakok elemi rehabilitációs cso­portja, itt megtanulnak - 3-5 hó­nap alatt - minden olyan dolgot a vakok és a gyengén látók, ami elengedhetetlen az életben. Példá­ul a háztartásvezetés, a közleke­dés. Képessé válik az egyén saját maga ellátására, az önálló életvi­telre. S ez sokat jelent: visszakap­ja a hitét. A vakok élete nem csak mun­kából áll - emlékeztet végezetül dr. Molnár Katalin. Nem igaz, hogy szomorú, befelé forduló, megkeseredett emberek ők. Sze­retnek olvasni, kirándulni, zenét hallgatni, sőt sportolni is. Igaz, a fehér bot vagy az „élő segédesz­köz” megkülönbözteti őket. De a sajnálkozás nem segít. A társada­lom egyenrangú tagjaiként kell kezelni ezeket az embereket. Urbán Ilona AZ EGYHÁZI INGATLANOKRÓL Megállapodás van, a kártalanítás késik Megyénkben is országosan jellemző gondokkal küzdenek a helyi önkormányzatok. A törté­nelmi egyházakkal többnyire megállapodtak már korábbi in­gatlanjaik visszaadását illetően. Ám miután az állami kártalaní­tás egyre késik, illetve csiga­tempóban halad, leginkább egy­helyben topogás jellemzi a tisz­tességes szándékokat is. Kör­képünk ezúttal Balatonfüred, Badacsonytomaj és Balatonal­mádi egyházi ingatlanjainak helyzetéről és több jó helyi megoldásról számol be. Balatonfüred:­­Az egyhá­zak és az önkormányzat között városunkban megtörténtek a megállapodások. Sajnos azon­ban többnyire a kért kártalanítá­si összegek meg nem érkezése miatt problémáink nekünk is akadtak -mondja Simon Károly polgármester. -A református egyházközség régi iskolaépületét és a volt já­rásbíróság épületét igényelte vissza. Mindkét intézményben jelenleg óvoda működik. Kárta­lanítási igényünket jelentettük a Miniszterelnöki Hivatal felé. A város nem zárkózik el a vissza­adástól természetesen, de he­lyette kiváltó épületeket kell ta­lálnia, illetve ezek hiányában építenie kell. Jelenleg ez utóbbi lenne az egyetlen megoldás, mi­vel az óvodáskorú gyermekek ellátását nem tudjuk megoldani másképp a város területén. A balatonarácsi református egyházközség volt elemi isko­laépületében és a hozzákapcso­lódó egykori tanítói lakásban idősek otthonát szeretné kiala­kítani. Az ingatlanokat 1993- ban tudja átadni az önkormány­zat a hivatalos megegyezés szerint. Természetesen ha a je­lenleg benne lakók elhelyezése lehetővé válik, e határidő előtt is sor kerülhet a rendezésre. A római katolikus egyház korábbi ingatlanát, a piros isko­lát kérte vissza, ahol jelenleg a Bem iskola néhány osztálya működik. Miután a tanulókat máshová nem tudják átíratni je­lenleg, végső dátumként a 2002-es évi átadásban egyeztek meg, fenntartva itt is az esetle­ges adandó alkalommal történő rendezést. A fürdőtelepen a bencések volt épületeiből -7 lakásból - kettőt már hosszabb ideje a ka­tolikus egyház tagjai bérelnek, illetve egyet az idén visszaad­tak. A megállapodás értelmé­ben a végső átadás dátuma itt is 2002 lesz. Badacsonytomaj: Dr. Kon­­dorosi László jegyző tájékozta­tása szerint a településen már a tanácsi időszakban is foglalkoz­tak a katolikus egyház ingatlan­­igényeivel. Több kérdésben már ekkor részleges megállapo­dások jöttek létre. A katolikus egyház a templom feletti felső iskola tulajdonjogát kérte, amit az önkormányzattól már meg is kapott. Kérte még a templom előtti teret, ahol építkezni sze­retnének, illetve ahol már meg is kezdték egy közösségi ház megteremtését. Ez utóbbihoz 2,5 millió forint értékű részvény átadásával járult hozzá az ön­­kormányzat, mely összeg ellen­­tételezése egy korábban már ér­tékesített másik volt katolikus iskolaépület vételárának. A badacsonyörsi településré­szen az egykori katolikus iskola épületeit igényelte vissza az egyház. Itt sajnos még nem tud­ták a rendezést végrehajtani, mivel a helyszínen öt család la­kik, s elhelyezésük ma még aka­dályokba ütközik. Balatonalmádi: - Ingatlan­­igényét jelezte a vörösberényi településrészen a református és a katolikus egyház. Az előbbi volt iskolaépületét (ma is az), utóbbi a jelenleg óvodaként mű­ködő ingatlant kérte vissza. Az önkormányzat a református egyházzal megállapodott, az ál­lamnak jelentette kártalanítási igényét, mellyel kiváltó épület­ről tudna gondoskodni. A kato­likus egyházzal a tárgyalások még folyamatban vannak. Egyébként egy új alsófokú ne­velési-oktatási intézmény meg­építésével megnyugtató körül­mények közé kerülne a világi oktatás is, s az egyházi ingatla­nok tulajdonjoga is. Jelenleg azonban a kártalanítás nagysága és határideje még bizonytalan - tájékoztat Kovács Piroska mű­velődési-oktatási referens. Toldi Éva Ezerkilencszázötvenhat, te csillag! „A vesztőhelyre sáros út vitt/ és kikericsek kékjei...”­Faludy György Október 6. című versét olvashatjuk az októberi Kincs­kereső első oldalán. A vértanú tábornokról szóló költeményt a költő 1950. október 6-án írta­­ „az ávó pincéjében”, s ezzel meg is teremtődik a kapcsolat huszadik századi szabadsághar­cunk­­ 1956 - bemutatásával, amelynek címe ugyancsak Fa­­ludytól származó (Petőfi-versre utaló) idézet: „Ezerkilencszáz­­ötvenhat, te csillag!” Tamási Áron, Fekete István, Déry Tibor vallomásai, Tamási Lajos és Buda Ferenc korabeli, András Sándor és Bella István később keletkezett, mártírokat sirató versei, Nagy Imre utolsó rádió­szózata, Bibó István november A Kincskereső ünnepi számáról 4-i nyilatkozata, s egy nagyon fontos külföldi reagálás, Albert Camus A magyarok vére című gyönyörű esszéje idézi az 1956-os forradalom emlékét. Folytatódik Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című, Réber László illusztrálta művé­nek közlése, és a másik folytatá­sos, Gaál Éva rajzos-szöveges afrikai képeskönyve, a Safir és Safina. A Karinthy Frigyes magyarí­tásában népszerűvé vált Metta V. Victor-regény, az Egy ko­misz kölök naplója is újabb helytelen írású részlettel szóra­koztatja a humor (és a komisz­­ságok) kedvelőit. A 15 éve el­hunyt nagy költőre, Kormos Ist­vánra Móser Zoltán emlékezik, a szerkesztők pedig három cso­daszép Kormos-vers közlésével adóznak a jelentős lírikus és a Kincskereső egyik elindítója emlékének. Nem, hiányzik a levelezési rovat, a Szívhangok és a Nevető Irodalomóra sem, amelyben Gálik Péter Diák-Murphyjének újabb mulatságos törvényeiből okulhatunk. A szerkesztőség felhívással fordul jelenlegi és potenciális előfizetőihez: a lap népszerűsí­tését szolgáló versenyben érde­mes részt venni, mert a legjobb gyerekterjesztők híres emberek lehetnek — nevük, fényképük felkerül a folyóirat Aranylapjá­ra. A Kincskereső októberi számát Kaján Tibor és Magyar Mihály illusztrálta. Az '56-os forradalomról szó­ló írásokat dokumentumfotók kísérik. Előkészületben a Bakonyi Vörös Könyv Hárskút a patinás bakonyi falvak egyike. Hírét, rangját - szorgos lakói mellett -a közel­múltig Szemere László fémje­lezte, aki a gombák világának európai hírű ismerője volt. Ro­vartani munkájával, különösen a lepkék rendjének vizsgálatá­val Dietzel Gyula vegyésztech­nikus, a zirci Bakonyi Termé­szettudományi Múzem magán­kutatója csatlakozott e régió­hoz. A Márkó-Bánd-Herend- Hárskút határolta területen oly sok éven át végezte ezt a tevé­kenységet, hogy mára kötetnyi adat birtokosa lett. Hárskúti la­kóháza a legnagyobb magyaror­szági nappali lepkék gyűjtemé­nyének ad helyet. Érdeklődésünkre Dietzel Gyula elmondta, hogy nyomdai előkészítésre és szövegszer­kesztésre alkalmas állapotban van A Bakony nappali lepkéi cí­mű monográfiája, amely egy­ben országos viszonylatban is első regionális vörös könyv e rovarcsoportra vonatkozóan. Is­merteti a tágabb értelemben vett Bakony hegység öt résztáját, a Kelet-, Észak- és Dél-Bakonyt, továbbá a Keszthelyi-hegységet és a Balaton-felvidéket, azok fontosabb növényföldrajzi jel­lemzőit, a klímahatások és a lepkék kölcsönviszonyait. A bakonyi vörös könyv elemzi a nappali lepkék veszélyeztetett­­ségi tényezőit és azokat a káros, többnyire humán eredetű be­avatkozásokat, amelyek e ro­varcsoport rohamos elszegé­nyedését előidézik. A monográ­fia 123 lepkefajt mutat be, kitér­ve azok gyakorisági státusára, vagyis arra: közönséges, vagy már kipusztult állatokról van-e szó. 78 faj színes fotóval szere­pel majd a regionális vörös könyvben. Dietzel Gyula már elkészítette a bakonyi gyűjtő- és kutatómunkák krónikáját is a múlt század végétől 1992 nya­ráig. A kötet támogatói közt szerepel a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, kiadója pedig a Bakonyi Termé­szettudományi Múzeum. A megjelenés várható időpontjául Dietzel úr a jövő év tavaszát je­lölte meg. NAPLÓ -1992. október 15., csütörtök - 5

Next