Napló, 1992. október (Veszprém, 48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
Az ipari miniszter a szükséges törvényekről Keleti esély -avagy lendül-e a KGST-inga? Az a jó gazdaságpolitika, amelynek eredményeként a gazdaság autonóm módon működik, vagyis lényegtelenné válik, hogy a választásokon melyik párt kerül hatalomra - fogalmazta meg Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter a minap Győrben, az Észak-dunántúli Gazdasági Kamara közgyűlésén. -Késik a kamarai törvény. Miniszter úr szerint mennyiben veszélyes ez a gazdasági életre, hiszen a nagyobb függetlenedés előmozdítói lehetnek a gazdasági kamarák. - A törvény valóban késik. Ám ha elkészült volna is a tervezet, akkor is csak a jövő esztendő első felében tárgyalhatná a parlament. Nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy a legjobb esetben is csak mintegy húsz törvény tárgyalható ez évben. Ugyanakkor már kilencven benyújtott törvénytervezet és országgyűlési határozat vár a vitára. S bizony az ipar továbbfejlesztéséhez szükséges jogi keretek megteremtését sok tekintetben hátráltatják a pártpolitikai csatározások. - Ugyanakkor a kamarák sem tudnak szerepüknek megfelelően működni... -Valóban, a kamarai törvény hiánya a korszerű, európai mértékkel mért civil társadalom kiépítését késlelteti. Hiszen számos olyan jogosítvány, amely egy társadalmi önszerveződés keretében részben felülről is egy társadalmi önmozgást segítene elő, egyelőre megmarad az állami vagy önkormányzati közigazgatás keretein belül. Bizonyos kérdések pedig egyáltalán nem kerülnek szabályozásra. Éppen ezért társadalompolitikai szempontból tartom szükségesnek a kamarai törvény mielőbbi meghozatalát. S merem remélni, hogy a következő évben sürgősséggel tárgyalhatja e kérdéseket az Országgyűlés. -A kamarai törvénytervezettel kapcsolatosan éles viták vannak, bár az utóbbi időben egyre többen voksolnak a közjogi kamarai rendszer mellett. Ön milyen kamarát tudna elképzelni? -Szerintem is mindenképpen a közjogi kamara irányába kellene elmozdulni. Azonban ezeknek a szervezeteknek maguknak is tisztázniuk kell, milyen mértékig és milyen körben kívánnak érdekképviseletként működni. Olyan jogosítványokat ugyanis, amelyek korábban államigazgatási körben voltak, nem szabad egy szűk réteget képviselő érdekképviseletnek odaadni. Félő ez esetben ugyanis, hogy a gazdasági élet egy része kirekesztődik. Mindenesetre legelőször is tisztázni kell, mit akarnak igazán a kamarák: jogosítványokat a piacgazdaság törvényei szerint, avagy érdekképviseletet, mely elsősorban a szakszervezetek feladatához tartozik. -A közjogi kamarák esetében éles, nemegyszer feszült viszony alakulhat ki a minisztériumok és a kamarák között... - Komoly együttműködést feltételez ez a rendszer. A lényeg az, hogy egyik se akarjon a másik hatáskörébe belekontárkodni. -Miniszter úr, novemberben elkészül az iparpolitikai koncepció. Mi ennek a lényege? - Hogy piaci orientációt ad, nem pedig állami nagyberuházásokban jelenik meg. S az ipar továbbfejlődésének a lehetőségét változatlanul a korszerű törvénykezés révén kívánjuk megoldani. -Előadásában a privatizációról szólva említette: nem az a baj, hogy 30-35 százalékos a külföldi tőke beáramlása, hanem az, hogy a magyar tőke kiáramlása szinte a nullával egyenlő. Tud segíteni ez ügyben az ipari tárca? -A magunk eszközeivel mindent megpróbálunk megtenni, elsősorban a nemzetközi gazdasági együttműködés keretein belül. A volt szocialista országokkal való együttműködési kérdéseket, gyártáskooperációs lehetőségeket újra megvizsgáljuk, hiszen ezekkel az országokkal a kereskedelmi forgalom teljesen irracionális mértékre esett viszsza. S ezt semmi sem indokolja, legfeljebb az, hogy a korábbi KGST-inga most a másik irányba lendült ki. Ha visszaáll a normális helyzetbe, akkor ezekben az országokban a magyar tőke részvételére reális lehetőség van.Végül is nagy a kínálat a volt szocialista országok állami vállalatainak eladása, privatizálása területén. Mekkora részt szakíthat itt a magyar tőke?Ezt százalékban, de akár forint- vagy dollármilliókban is nehéz lenne megjósolni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a privatizációban nem csak a tőke révén vehetünk részt készpénzzel, hanem a bevett gyártástechnológiák, knowhow-k átadásával is. Erre azért is nagy reményünk van, mert úgy tűnik, hogy Magyarországon a műszaki-technikai színvonal magas. S ezzel a szellemi apporttal igenis részt vehetünk mind a FÁK-országokbeli, mind a kelet-közép-európai országok privatizációjában. Tóth János Átadás: 1994. június 30-án Bővítik Ajkán a szennyvíztisztítót Fővállalkozó a Duviép -A ráfordítás 226 millió forint Az iparváros peremén jelentős beruházás megvalósításához látott hozzá a Duviép, a Dunántúli Vízügyi Építőipari Vállalat. Fővállalkozásban, több alvállalkozó -köztük az Ajkai Városgazdálkodási Vállalat, a Győri Útépítő Kft. és mások -részvételével, mintegy 226 millió forintos beruházás kivitelezésével bővítik a szennyvíztisztítót. A létesítmény teljesítőképessége jelenleg napi 7 ezer köbméternyi szennyvíz megtisztítására alkalmas. A bővítés befejeztével azonban a tisztítómű kapacitása napi 9 ezer köbméternyire emelkedik. Ám a beruházást úgy készítik el, hogy számolva az esetleges igénynövekedéssel, ha erre szükség lesz, akkor újabb műtárgyak építése nélkül a létesítmény kapacitása akár a napi 12 ezer köbméternyit is elérheti. A kivitelezés elkezdése óta 9 ezer köbméter földet mozgattak meg, korszerűsítik az úthálózatot, 48 tonna betonacélt használnak fel a levegőztetőmedence, a 23 méteres átmérőjű utóülepítő és az iszapgázház, valamint más szükséges műtárgyak elkészítéséhez. Csupán a levegőztetőnél 700 köbméternyi betont építenek be. A kivitelezés során elvégzik a szükséges átalakításokat, a csőrendszert rákötik a régire, majd az üzemi próbák befejezését követően a létesítményt a tervek szerint 1994. június 30-án adják át rendeltetésének. Andrányi András Megérkezik a transzportbeton az utóülepítő medencéhez Az utóülepítő medencénél a betonaljzatot készítik képriportra A szakemberek a transzformátorállomás mérőinek cseréjét hajtják végre 4 -NAPLÓ -1992. október 1., csütörtök A demokrácia gyermekbetegségei Botrány Zircen, az átalakuló és tisztújító közgyűlésen A zirci Bakony Termelőszövetkezet megyénk egyik legnagyobb és legsikeresebb közös gazdaságaként vonult be a köztudatba. Sikereit talán éppen annak köszönheti, hogy az új lehetőségekkel mindig az elsők között tudott élni. Ezek után senkit nem lepett meg a dolog, hogy az átalakulással sem várt az év végéig. A hét első két napján egy-egy részközgyűlés keretében döntöttek jövőbeni működési kereteikről. Kedden reggel többször csörgött a telefon szerkesztőségünkben. A beszélgetésekben elhangzott vádak oly súlyosak voltak, hogy puszta idézésükkel kimeríteném a sajtó útján elkövetett rágalmazás fogalmát. Idegenkedem a botrányoktól, kaptam magam és a helyszínre siettem, hogy ne utólag kelljen felgöngyölíteni a történteket. A moziteremben az első és a második kerület tagjai is úgy fértek el, hogy száz pótszéket helyeztek a nézőtérre, így is kicsordult a tömeg a bejáratnál. Az emberek összeszorított kézzel hallgatták Varga Zoltán felszólalását. Ő kerületvezető, tehetséges, a településen is elismert agrárszakember. A helyhatósági választásoktól alpolgármester. Elmondása alapján nem volt tiszta az előző részközgyűlésen a szavazás, mert meghamisították annak eredményét. -Mi lett a sorsuk azoknak a céduláknak, melyeket érintetlenül dobtak be?- vetette fel Varga Zoltán. -A szavazólapok kivétel nélkül megvannak -válaszolta Juhász Péter, a szavazatszedő bizottság elnöke - Egy darabot sem semmisítettünk meg. Két érvénytelen szavazat volt, az egyik át van húzva, a másikat széttépték. Azok is megvannak. Negyvenhat olyan szavazólap volt ahol nem volt kihúzva senki. Ez a negyvenhat lap az érdekes. -A tegnapi napon az volt a félreértés alapja -fejti ki Waller István, a tsz elnöke -, hogy a közgyűlésen annak rendje és módja szerint egyenként megszavaztattuk, ki kerülhet a szavazólapra. Ezt követően került fel Varga Zoltán. Világosan elmondtuk, hogy aki őrá akar szavazni, az húzzon ki egy nevet a listáról. Üres, kipontozott hely is volt, ha valaki egészen más személyt látott volna szívesen a vezetésben.Többször megkérdeztük a résztvevőktől, értik-e a szavazás módját. Amikor egyöntetű igent kaptunk, akkor vette kezdetét a szavazás. Nem értem, miért lennének érvénytelenek az érintetlenül bedobott szavazólapok, amikor kifejtettük: oly módon a listán szereplő első tizenöt emberre lehet szavazni. Egy tag ekkor azt vetette fel, hogy vajon igazságos volt-e a jelöltek kiválasztása. Konkrét példát hozott arra, hogy van a várható listán egy olyan személy is, akit ők nem javasoltak. Nem kell megválaszolni a kérdését, más kerületből javasolták az általa kifogásolt személyt. Visszakanyarodik a vita az előző napon történtekre. Egy józan hang kér szót.Kérem, faluhelyen vagyunk és nem szoktunk hozzá a szavazásokhoz. Elképzelhető, hogy ott is törvénytelenséget szimatolünk, ahol nincs. Én nem tudom, érvénytelen vagy nem érvénytelen az a szavazócédula, amit érintetlenül dobtak be. Az újabb több felszólalásból az derül ki: ismertették a szavazás módját. Elhangzott az is, hogy mindenki egyenrangú, aki a listán szerepel. Az emberek betűrendben kerültek rá és a tizenötödik után azért szerepelt vonal, hogy mindenki lássa mennyi a tizenöt. Varga Zoltán azért került a vonal alá, mert az ő neve volt a tizenhatodik. Úgy tűnt, már mindenkinek a könyökén jön ki a tegnapi szavazás, amikor újra szót kért valaki. -Tisztázzuk, érvényes-e az a szavazólap, amelyen tizenhat, vagy tizenhét név szerepel, holott csak tizenöt lehetne? A közgyűlés résztvevői csendes mozgásba feledkeznek, többen kimennek a teremből. Már hússzor elmondták, hogy ha érintetlenül dobják be a cédulákat, azt úgy veszik, hogy az első tizenöt ember személyével értenek egyet. - Emberek! Jól gondoljuk meg, kire szavazunk - veti fel egy mértékletes ember-Az itt a fő gond, hogy öt évre választunk, nem visszahívhatók az igazgatósági tagok. Olyan emberek kellenek, akik értik a gazdálkodást és nem szunyókálnak az üléseken. A közgyűlés ekkor már személyeskedik. Többen Varga Zoltán mellett, mások ellene szólnak. A nevüket adni nem merő emberek rávilágítanak: az a kérdés, ő bekerül-e a vezetőségbe vagy nem. Kerületvezető, jó szakember. A korábbi elnökválasztásokon elnökjelöltként szerepelt. Most meg nem került a listára. Van aki ebben a személye elleni támadást látja, más úgy ítéli meg, hogy az önkormányzatban végzett munkája miatt kevesebb ideje lenne a szövetkezetiekkel foglalkozni. Mások azt vetik fel, hogy kettős jelöléseket szívesebben látnának. Konkrét esetet hoznak arra, hogy a jelölőbizottság az utolsó ülésén megváltoztatott egy szeélyt az ajánlatban. Egyeseknek úgy tűnt, valaki kevésbé szimpatikus volt. Mihályfi István, a jelölőbizottság elnöke megválaszolja a felvetést. Egy szakmát ketten képviseltek, míg olyan ember nem volt a listán, aki értett volna a banki dolgokhoz. Sokan azt morogják, hogy ha minden funkcióra csak egy embert jelölnek, az nem választás, csak szavazás. Mások szerint az nem is demokrácia, ha gyakorlatilag csak rábólintani lehet egy valóban kitűnően dolgozó bizottság munkájára. A jelölőbizottság elnöke ezúttal is ismertette a tizenöt nevet, azokét, akik az igazgatóság tagjai lehetnek. Két új ember került a listára. Az újak most sem kerültek be. Nem azért, mert nem ismertették a szavazás módját. Waller István egyhangú szavazással lett igazgató-elnök. Némelyeknek mégis kételyeik maradtak. Sokan azt hiszik a téeszekben és másutt is, hogy a demokratikus választás egészen más, mint ami régen volt. Pedig a demokrácia formája eddig is megvolt. Varga Ibolya