Napló, 1992. október (Veszprém, 48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

Az ipari miniszter a szükséges törvényekről Keleti esély -avagy lendül-e a KGST-inga? Az a jó gazdaságpolitika, amelynek eredményeként a gazdaság autonóm módon működik, vagyis lényegtelen­né válik, hogy a választásokon melyik párt kerül hatalomra - fogalmazta meg Szabó Iván ipari és kereskedelmi minisz­ter a minap Győrben, az Észak-dunántúli Gazdasági Kamara közgyűlésén. -Késik a kamarai törvény. Miniszter úr szerint mennyiben veszélyes ez a gazdasági életre, hiszen a nagyobb függetlenedés előmozdítói lehetnek a gazdasá­gi kamarák. - A törvény valóban késik. Ám ha elkészült volna is a terve­zet, akkor is csak a jövő eszten­dő első felében tárgyalhatná a parlament. Nyilvánvalónak tű­nik ugyanis, hogy a legjobb esetben is csak mintegy húsz törvény tárgyalható ez évben. Ugyanakkor már kilencven be­nyújtott törvénytervezet és or­szággyűlési határozat vár a vitá­ra. S bizony az ipar továbbfej­lesztéséhez szükséges jogi keretek megteremtését sok te­kintetben hátráltatják a pártpoli­tikai csatározások. - Ugyanakkor a kamarák sem tudnak szerepüknek megfelelő­en működni... -Valóban, a kamarai törvény hiánya a korszerű, európai mér­tékkel mért civil társadalom ki­építését késlelteti. Hiszen szá­mos olyan jogosítvány, amely egy társadalmi önszerveződés keretében részben felülről is egy társadalmi önmozgást segí­tene elő, egyelőre megmarad az állami vagy önkormányzati köz­­igazgatás keretein belül. Bizo­nyos kérdések pedig egyáltalán nem kerülnek szabályozásra. Éppen ezért társadalompolitikai szempontból tartom szükséges­nek a kamarai törvény mielőbbi meghozatalát. S merem remélni, hogy a következő évben sürgős­séggel tárgyalhatja e kérdéseket az Országgyűlés. -A kamarai törvénytervezet­tel kapcsolatosan éles viták van­nak, bár az utóbbi időben egyre többen voksolnak a közjogi ka­marai rendszer mellett. Ön mi­lyen kamarát tudna elképzelni? -Szerintem is mindenképpen a közjogi kamara irányába kelle­ne elmozdulni. Azonban ezek­nek a szervezeteknek maguknak is tisztázniuk kell, milyen mér­tékig és milyen körben kívánnak érdekképviseletként működni. Olyan jogosítványokat ugyanis, amelyek korábban államigazga­tási körben voltak, nem szabad egy szűk réteget képviselő ér­dekképviseletnek odaadni. Félő ez esetben ugyanis, hogy a gaz­dasági élet egy része kirekesztő­dik. Mindenesetre legelőször is tisztázni kell, mit akarnak iga­zán a kamarák: jogosítványokat a piacgazdaság törvényei sze­rint, avagy érdekképviseletet, mely elsősorban a szakszerve­zetek feladatához tartozik. -A közjogi kamarák esetében éles, nemegyszer feszült viszony alakulhat ki a minisztériumok és a kamarák között... - Komoly együttműködést feltételez ez a rendszer. A lé­nyeg az, hogy egyik se akarjon a másik hatáskörébe belekontár­­kodni. -Miniszter úr, novemberben elkészül az iparpolitikai koncep­ció. Mi ennek a lényege? - Hogy piaci orientációt ad, nem pedig állami nagyberuhá­zásokban jelenik meg. S az ipar to­vábbfejlődésének a lehetősé­gét változatlanul a korszerű tör­vénykezés révén kívánjuk meg­oldani. -Előadásában a privatizáci­óról szólva említette: nem az a baj, hogy 30-35 százalékos a külföldi tőke beáramlása, ha­nem az, hogy a magyar tőke kiá­ramlása szinte a nullával egyen­lő. Tud segíteni ez ügyben az ipari tárca? -A magunk eszközeivel min­dent megpróbálunk megtenni, elsősorban a nemzetközi gazda­sági együttműködés keretein be­lül. A volt szocialista országok­kal való együttműködési kérdé­seket, gyártáskooperációs lehe­tőségeket újra megvizsgáljuk, hiszen ezekkel az országokkal a kereskedelmi forgalom teljesen irracionális mértékre esett visz­­sza. S ezt semmi sem indokolja, legfeljebb az, hogy a korábbi KGST-inga most a másik irányba lendült ki. Ha visszaáll a normális helyzetbe, akkor ezek­ben az országokban a magyar tő­ke részvételére reális lehetőség van.­­Végül is nagy a kínálat a volt szocialista országok állami vál­lalatainak eladása, privatizálá­sa területén. Mekkora részt szakíthat itt a magyar tőke?­­Ezt százalékban, de akár fo­rint- vagy dollármilliókban is nehéz lenne megjósolni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a privatizációban nem csak a tőke révén vehetünk részt készpénzzel, hanem a bevett gyártástechnológiák, know­­how-k átadásával is. Erre azért is nagy reményünk van, mert úgy tűnik, hogy Magyarorszá­gon a műszaki-technikai színvo­nal magas. S ezzel a szellemi ap­porttal igenis részt vehetünk mind a FÁK-országokbeli, mind a kelet-közép-európai or­szágok privatizációjában. Tóth János Átadás: 1994. június 30-án Bővítik Ajkán a szennyvíztisztítót Fővállalkozó a Duviép -A ráfordítás 226 millió forint Az iparváros peremén jelen­tős beruházás megvalósításához látott hozzá a Duviép, a Dunán­túli Vízügyi Építőipari Vállalat. Fővállalkozásban, több alvállal­kozó -köztük az Ajkai Város­gazdálkodási Vállalat, a Győri Útépítő Kft. és mások -részvé­telével, mintegy 226 millió fo­rintos beruházás kivitelezésével bővítik a szennyvíztisztítót. A létesítmény teljesítőképes­sége jelenleg napi 7 ezer köbmé­ternyi szennyvíz megtisztítására alkalmas. A bővítés befejeztével azonban a tisztítómű kapacitása napi 9 ezer köbméternyire emel­kedik. Ám a beruházást úgy ké­szítik el, hogy számolva az eset­leges igénynövekedéssel, ha er­re szükség lesz, akkor újabb mű­tárgyak építése nélkül a létesítmény kapacitása akár a napi 12 ezer köbméternyit is elérheti. A kivitelezés elkezdése óta 9 ezer köbméter földet mozgattak meg, korszerűsítik az úthálóza­tot, 48 tonna betonacélt használ­nak fel a levegőztetőmedence, a 23 méteres átmérőjű utóülepítő és az iszapgázház, valamint más szükséges műtárgyak elkészíté­séhez. Csupán a levegőztetőnél 700 köbméternyi betont építenek be. A kivitelezés során elvégzik a szükséges átalakítá­sokat, a csőrendszert rákötik a régire, majd az üzemi próbák befejezését követően a létesít­ményt a tervek szerint 1994. jú­nius 30-án adják át rendeltetésé­nek. Andrányi András Megérkezik a transzportbeton az utóülepítő medencéhez Az utóülepítő medencénél a betonaljzatot készítik képriportra A szakemberek a transzformá­torállomás mérőinek cseréjét hajtják végre 4 -NAPLÓ -1992. október 1., csütörtök A demokrácia gyermekbetegségei Botrány Zircen, az átalakuló és tisztújító közgyűlésen A zirci Bakony Termelő­szövetkezet megyénk egyik legnagyobb és legsikeresebb közös gazdaságaként vonult be a köztudatba. Sikereit talán éppen annak köszönheti, hogy az új lehetőségekkel mindig az elsők között tudott élni. Ezek után senkit nem lepett meg a dolog, hogy az átalakulással sem várt az év végéig. A hét első két napján egy-egy rész­­közgyűlés keretében döntöt­tek jövőbeni működési kere­teikről. Kedden reggel többször csör­gött a telefon szerkesztőségünk­ben. A beszélgetésekben el­hangzott vádak oly súlyosak voltak, hogy puszta idézésükkel kimeríteném a sajtó útján elkö­vetett rágalmazás fogalmát. Ide­genkedem a botrányoktól, kap­tam magam és a helyszínre siet­tem, hogy ne utólag kelljen fel­göngyölíteni a történteket. A moziteremben az első és a második kerület tagjai is úgy fértek el, hogy száz pótszéket helyeztek a nézőtérre, így is ki­csordult a tömeg a bejáratnál. Az emberek összeszorított kéz­zel hallgatták Varga Zoltán fel­szólalását. Ő kerületvezető, te­hetséges, a településen is elis­mert agrár­szakember. A helyhatósági választásoktól al­polgármester. Elmondása alap­ján nem volt tiszta az előző rész­­közgyűlésen a szavazás, mert meghamisították annak eredmé­nyét. -Mi lett a sorsuk azoknak a céduláknak, melyeket érintetle­nül dobtak be?- vetette fel Varga Zoltán. -A szavazólapok kivétel nél­kül megvannak -válaszolta Ju­hász Péter, a szavazatszedő bi­zottság elnöke - Egy darabot sem semmisítettünk meg. Két érvénytelen szavazat volt, az egyik át van húzva, a másikat széttépték. Azok is megvannak. Negyvenhat olyan szavazólap volt ahol nem volt kihúzva sen­ki. Ez a negyvenhat lap az érde­kes. -A tegnapi napon az volt a félreértés alapja -fejti ki Waller István, a tsz elnöke -, hogy a közgyűlésen annak rendje és módja szerint egyenként meg­szavaztattuk, ki kerülhet a sza­vazólapra. Ezt követően került fel Varga Zoltán. Világosan el­mondtuk, hogy aki őrá akar sza­vazni, az húzzon ki egy nevet a listáról. Üres, kipontozott hely is volt, ha valaki egészen más személyt látott volna szívesen a vezetésben.Többször megkér­deztük a résztvevőktől, értik-e a szavazás módját. Amikor egy­öntetű igent kaptunk, akkor vet­te kezdetét a szavazás. Nem ér­tem, miért lennének érvénytele­nek az érintetlenül bedobott sza­vazólapok, amikor kifejtettük: oly módon a listán szereplő első tizenöt emberre lehet szavazni. Egy tag ekkor azt vetette fel, hogy vajon igazságos volt-e a je­löltek kiválasztása. Konkrét pél­dát hozott arra, hogy van a vár­ható listán egy olyan személy is, akit ők nem javasoltak. Nem kell megválaszolni a kérdését, más kerületből javasolták az általa kifogásolt személyt. Visszakanyarodik a vita az előző napon történtekre. Egy jó­zan hang kér szót.­­Kérem, faluhelyen vagyunk és nem szoktunk hozzá a szava­zásokhoz. Elképzelhető, hogy ott is törvénytelenséget szimato­lünk, ahol nincs. Én nem tudom, érvénytelen vagy nem érvényte­len az a szavazócédul­a, amit érintetlenül dobtak be. Az újabb több felszólalásból az derül ki: ismertették a szava­zás módját. Elhangzott az is, hogy mindenki egyenrangú, aki a listán szerepel. Az emberek betűrendben kerültek rá és a ti­zenötödik után azért szerepelt vonal, hogy mindenki lássa mennyi a tizenöt. Varga Zoltán azért került a vonal alá, mert az ő neve volt a tizenhatodik. Úgy tűnt, már mindenkinek a könyökén jön ki a tegnapi szava­zás, amikor újra szót kért valaki. -Tisztázzuk, érvényes-e az a szavazólap, amelyen tizenhat, vagy tizenhét név szerepel, ho­lott csak tizenöt lehetne? A közgyűlés résztvevői csen­des mozgásba feledkeznek, többen kimennek a teremből. Már hússzor elmondták, hogy ha érintetlenül dobják be a cédu­lákat, azt úgy veszik, hogy az el­ső tizenöt ember személyével értenek egyet. - Emberek! Jól gondoljuk meg, kire szavazunk - veti fel egy mértékletes ember-Az itt a fő gond, hogy öt évre válasz­tunk, nem visszahívhatók az igazgatósági tagok. Olyan em­berek kellenek, akik értik a gaz­dálkodást és nem szunyókálnak az üléseken. A közgyűlés ekkor már sze­mélyeskedik. Többen Varga Zoltán mellett, mások ellene szólnak. A nevüket adni nem merő emberek rávilágítanak: az a kérdés, ő bekerül-e a vezető­ségbe vagy nem. Kerületvezető, jó szakember. A korábbi elnök­­választásokon elnökjelöltként szerepelt. Most meg nem került a listára. Van aki ebben a szemé­lye elleni támadást látja, más úgy ítéli meg, hogy az önkor­mányzatban végzett munkája miatt kevesebb ideje lenne a szövetkezetiekkel foglalkozni. Mások azt vetik fel, hogy ket­tős jelöléseket szívesebben lát­nának. Konkrét esetet hoznak arra, hogy a jelölőbizottság az utolsó ülésén megváltoztatott egy szeélyt az ajánlatban. Egye­seknek úgy tűnt, valaki kevésbé szimpatikus volt. Mihályfi Ist­ván, a jelölőbizottság elnöke megválaszolja a felvetést. Egy szakmát ketten képviseltek, míg olyan ember nem volt a listán, aki értett volna a banki dolgok­hoz. Sokan azt morogják, hogy ha minden funkcióra csak egy embert jelölnek, az nem válasz­tás, csak szavazás. Mások sze­rint az nem is demokrácia, ha gyakorlatilag csak rábólintani lehet egy valóban kitűnően dol­gozó bizottság munkájára. A jelölőbizottság elnöke ez­úttal is ismertette a tizenöt ne­vet, azokét, akik az igazgatóság tagjai lehetnek. Két új ember került a listára. Az újak most sem kerültek be. Nem azért, mert nem ismertet­ték a szavazás módját. Waller István egyhangú szavazással lett igazgató-elnök. Némelyeknek mégis kéte­lyeik maradtak. Sokan azt hiszik a téeszekben és másutt is, hogy a demokratikus választás egészen más, mint ami régen volt. Pedig a demokrácia formája eddig is megvolt. Varga Ibolya

Next