Napló, 1996. augusztus ( 52. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-01 / 179. szám

6 NAPLÓ SZIA MAGAZIN 1996. augusztus 1., CSÜTÖRTÖK Hiányzik Morrison szelleme Light My Fire! (Gyújtsd meg a tüzemet!) - énekelte egykor Jim Morrison, aki pontosan negyedszázada hazájától messze, Párizsban talált végső nyugvóhelyet. Tüzét soha nem élesztgetni kellett, hanem sokkal inkább elfojtani. Ezt kortársai éppúgy tudják, mint kései rajongói, akik ébren tartják a Doors együttes kiválóságának kultuszát. Az 1943-ban született Jimet tábornok édesapja sem tudta megakadályozni, hogy ne fordítson hátat a konszolidált polgári életformának. A jóeszű fiú egyetemi tanulmányainak is búcsút intett: némi filozófiai és filmes előtanulmányok után, huszonkét éves korára tudatosult benne, hogy a rock és a blues az igazi életformája, annak minden pozitív és negatív kísérőjelenségével együtt. Ekkoriban találkozott össze azzal a Ray Manzarekkel, aki billentyűse, s Jim után talán a legeredetibb egyénisége volt az 1965-ben alakult Doorsnak, s nyilván egyik mozgatója elhatározásának. A lemezeket, a dalokat minden rajongó kívülről fújja: hét úgynevezett „sorlemezt” adtak ki Morrison haláláig. ízlés dolga, kinek mi tetszik, de senki sem vitathatja, hogy az elsőként nyilvántartott Hello I Love You mellett a rock értékei közé tartozik a Roadhouse Blues, a Riders On The Storm, a Break on Through, az L. A. Woman, a When The Music Over. A dalok ihletői között a szakírók megemlítik a beat- és rocknemzedék íróit és költőit, így Jack Kerouacot vagy Allan Ginsberget. Nem lehetett volna Jim a fehér blues óriása, ha figyelmen kívül hagyja a fekete zenei örökséget: a Doors repertoárján szerepel Willie Dixon Backdoor Manje és Bo Diddley Who Do You Love című dala is. Nemcsak a „hivatalos” stúdiólemezek, hanem a hatalmas menynyiségű kalózfelvétel is képet ad az együttesről, bár ez utóbbiak nem mindig a legjobb minőségben. A Doors legérdekesebb lemezei között tartják számon az 1978-ban megjelent An American Prayert, amely a „költő” Morrison lelkivilágába próbál bepillantani. Posztumusz album volt az Alive She Cried című koncertlemez is, két „vendégszerzeménnyel”: Morrison Glóriájával és a Little Red Roosterrel, amelyet annyian játszottak már a blues nagyjai közül, hogy mindnyájan sajátjukénak érezhetik. Hiába születtek a jobbnál jobb dalok és lemezek, Jim zenészként sem találta a helyét a furcsa emberek között. (A People Are Strange az együttes egyik dalának címe volt.) Már fiatalon - nem utolsósorban a szülők bosszantására - is sűrűn nyúlt a pohárhoz, s a lerészegedések nem szűntek pályája csúcspontján sem. Morrisont Oliver Stone 1991- ben „filmre vitte”. A filmet ugyan jónak tartják, de legnagyobb hibája, hogy éppen Morrison szelleme hiányzik belőle. Akkor meg minek? - kérdezik a „Doors-hívők”. Kovács Miklós Zenés éjszakai lebegés Cseszneken A hivatalos nyári menetrendnek megfelelően befutott Csesznekre a Republic. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb és legnépszerűbb együttesének nem lehetett oka a panaszra, a cseszneki arénában nézőcsúcs született. Az igencsak hűvös időjárás ellenére kétezer-ötszázan voltak kíváncsiak a produkcióra. A Republic zenéje szinte minden korosztály számára fogyasztható, ami a rajongótábor összetételén meg is látszott. Sokan elhozták az ősöket is (vagy fordítva), de itt voltak a legfiatalabbak, akik kívülről fújták szinte az összes nótát. A Szállj el kismadár! mindenesetre zenei aláfestés nélkül is kitűnően ment a kétezer fős alkalmi kórusnak. A produkció is elütött a megszokottól. Az előadás szerves részét képezte a Somogy Táncegyüttes műsora. Sok nóta alatt az ő néptáncukban gyönyörködhetett a közönség. Ami a cseszneki dolgokat illeti, a múltkori P. Mobil-bulin sikeresen „belőtték” a hőlégballont. Ha csak pár percig is, de madártávlatból szemlélhették a koncertet azok, akik nem riadtak vissza egy kis éjszakai lebegéstől. Kép és szöveg: Nagy Lajos Cipő, a Republic énekese bűvöli a nagyérdeműt A folk még eladható! Hazai tapasztalatok is bizonyítják: a folkzene független a divattól és mindig kelendő, így van ez a tengerentúlon is, ahol szólóénekesek és együttesek élik ebben a műfajban sokadvirágzásukat. Közülük is kiemelkedik a csaknem negyven esztendeje együtt muzsikáló gitár- és bendzsóegyüttes, a világszerte szeretettel fogadott Kingston Trio. Az alapítók közül ketten - Nick Reynolds és Bob Shane - ma is tagjai az együttesnek, Dave Guard azonban öt évvel ezelőtt rákban meghalt, s George Grove bendzsós egészíti ki a triót.A műfaj, a kínálat változatlan: régi amerikai dalok — igen csekély modernizálással és persze a countrymuzsika. Első Grammy-díjukat 1959- ben Country és Western kategóriában kapták a Tom Dooley című balladáért. Nem fogadják el a folkegyüttes kategóriát sem, mint Shane mondotta, ők előadóművészek. A hatvanas évek végén betört soul-, underground és elektromos folkzene megbolygatta az ő világukat is. Egy időre elhallgattak. Shane 1981-ben szervezte újra a triót. Leghűségesebb zenészeik Ben Schubert, a kitűnő gitáros és hegedűs, valamint Paul Gabrielson, aki baszszusgitárjával igyekszik „tömöríteni” a hangzást. Shane azt is elmesélte, hogy hiába a sikeres lemezek, a trió fő erőssége mégis az élő megszólalás, a koncert volt és marad napjainkban is. Most 62 éves, hetvenéves koráig szeretne játszani, és úgy érzi, képes is rá. (MTI) Falra firkált Más-napok: lakótelepi palánkderbi Továbbra is mosolyog a Más-napok napocskája, s a jelszó sem változott, tehát „Szabad mosolyogni a lakótelepi kockaházakban is!” A veszprémi Március 15. Utcai Klubkönyvtárba és környékére szervezett programokból a jövő hétre is bőséges a kínálat. Ma 15 órától kreatív szellemi játszóház tizenháromtól kilencvenhárom éves korig, 19 órakor pedig a Szia-magazin vendégeskedik, vagyis vendégeskedünk a teaházban. Az előzetes „taktikai értekezleten” úgy döntöttünk, tabu téma nincs, bárkit szívesen látunk egy jó nagy dumcsizásra. A családsegítő központ napját rendezik holnap, augusztus 2-án, pénteken a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Vérnyomásmérés, véradás, pszichológiai tanácsadás, tájékoztató az igénybe vehető segélyekről, juttatásokról és a családsegítő központ tevékenységéről, kedvezményes iskolaszervásár szerepel a 10 órakor kezdődő programban, utána 18 órától Vitamin Klub. Szombaton, augusztus 3-án egész napos kalandjáték 11-13 éveseknek, hétfőn délelőtt felkészítés pótvizsgára, 18 órától zenés gimnasztika. Másnap, augusztus 6-án 15-től újra Birodalom, tehát irodalmi játékok, 17-től Sóderparti, vagyis beszélgetés a fűben. A kisdobos ahol tud, segít. És a többiek? Woody Allen klasszikus alkotása, az Annie Hall látható a szerdán 15 órakor kezdődő filmklubban, ugyanebben az időben callanetics gimnasztika a sportcsarnokban. Csütörtökön, augusztus 8-án 15-től ismét játékbarlang, 19-től hagyományosan teaház. A rendezvények a sok-sok aranyos támogató jóvoltából ingyenesek, szerintünk tartalmasak, meg jók, meg minden. Ha valaki nem hiszi, bámulgassa az elmúlt szombati, graffiti („falfirka”) versenyen készült fotókat. Utána pedig dühöngjön önmagában (ha kérhetnénk, azért ne túl hangosan!), amiért eddig nem ment el a Más-napok programjaira. A termékeny pillanat Graffiti-olimpia Fotó: Áfrány Gábor Ezredvég Mester és múzsája A csoda Valahogy benne volt a levegőben, szinte tapintani lehetett. Amit annyian vártak, bekövetkezett, megtörtént. Az arcokon boldogság ragyogott, a lelkek szinte összeértek. Az első döbbenetét lassan hangos ováció váltotta fel. Különösen azok hangoskodtak, akik nem élték át a csodát, de anyagi helyzetük, társadalmi beosztásuk miatt nem engedhették meg maguknak, hogy ezt mások is észrevegyék rajtuk. Azt is belátták, hogy csoda nélkül kínos lenne hazamenni, ezért a tömegben egyre több helyen hallatszott, hogy „ Újra!”, „Még egyszer!”. Akik átélték, ők is azon az állásponton voltak, hogy két csoda mégis csak jobb, mint egy. A hangulat várakozástelivé vált, és a tekintetek arra az emberre estek, aki a csoda létrejöttében segítkezett. Ott állt csapzottan, fáradtan és nagyon szomorúan, engedelmességre kárhoztatva. Ő tudta csak, hogy ami megismételhető, az már csak siker. Fitos János Előévfolyam a József Attila Tudományegyetemen A szegedi József Attila Tudományegyetem az 1996/97-es tanévre is meghirdeti költségtérítéses elő- és felkészítő évfolyamait, amelyek szeptember utolsó hetében kezdődnek. Az előévfolyamra az eredménytelenül felvételiző diákokat veszik fel, akik a minimális ponthatár közelében teljesítettek. Szakonként egy csoport indul, amelyeknek programja azonos tíz első évfolyaméval. Akik az év befejezésekor sikerrel teszik le a vizsgákat, felvételi nélkül lehetnek a JATE nappali tagozatos hallgatói. Az egyetemre így bekerülők utolérhetik hamarabb bejutott társaikat. Az előévfolyam sikerességét jelzi, hogy az elmúlt esztendőben a képzésben részesülő tanulók 95 százaléka élni tudott a rendkívüli lehetőséggel. A tanórákat pénteken délután és szombaton délelőttönként tartják, így az idén először beiratkozhatnak a középiskolák negyedikesei is. Az év során teljesítendő versenyvizsgákon 80 százalék fölötti teljesítmény esetén felvételi mentességet lehet elérni a JATE megfelelő szakára. Élő évfolyam indul történelemből, magyarból, angolból, franciából, oroszból, latinból, spanyol nyelvből és filozófiából; felkészítő évfolyam ugyanezekből a tárgyakból, továbbá olaszból, németből, matematikából, fizikából, kémiából, földrajzból és biológiából, s felkészítő programot indít az egyetem jogi karának közgazdasági intézete is. (MTI)