Napló, 1996. augusztus ( 52. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-01 / 179. szám

6 NAPLÓ SZIA MAGAZIN 1996. augusztus 1., CSÜTÖRTÖK Hiányzik Morrison szelleme Light My Fire! (Gyújtsd meg a tüzemet!) - énekelte egykor Jim Morrison, aki pon­tosan negyedszázada hazájá­tól messze, Párizsban talált végső nyugvóhelyet. Tüzét so­ha nem élesztgetni kellett, ha­nem sokkal inkább elfojtani. Ezt kortársai éppúgy tudják, mint kései rajongói, akik éb­ren tartják a Doors együttes kiválóságának kultuszát. Az 1943-ban született Jimet tábornok édesapja sem tudta megakadályozni, hogy ne for­dítson hátat a konszolidált pol­gári életformának. A jóeszű fiú egyetemi tanulmányainak is bú­csút intett: némi filozófiai és fil­mes előtanulmányok után, hu­szonkét éves korára tudatosult benne, hogy a rock és a blues az igazi életformája, annak minden pozitív és negatív kísérőjelensé­gével együtt. Ekkoriban találko­zott össze azzal a Ray Manza­­rekkel, aki billentyűse, s Jim után talán a legeredetibb egyéni­sége volt az 1965-ben alakult Doorsnak, s nyilván egyik moz­gatója elhatározásának.­­ A lemezeket, a dalokat min­den rajongó kívülről fújja: hét úgynevezett „sorlemezt” adtak ki Morrison haláláig. ízlés dol­ga, kinek mi tetszik, de senki sem vitathatja, hogy az elsőként nyilvántartott Hello I Love You mellett a rock értékei közé tarto­zik a Roadhouse Blues, a Riders On The Storm, a Break on Through, az L. A. Woman, a When The Music Over. A dalok ihletői között a szakírók meg­említik a beat- és rocknemzedék íróit és költőit, így Jack Keroua­cot vagy Allan Ginsberget. Nem lehetett volna Jim a fehér blues óriása, ha figyelmen kívül hagyja a fekete zenei öröksé­get: a Doors repertoárján szere­pel Willie Dixon Backdoor Manje és Bo Diddley Who Do You Love című dala is. Nem­csak a „hivatalos” stúdióleme­zek, hanem a hatalmas meny­­nyiségű kalózfelvétel is képet ad az együttesről, bár ez utóbbi­ak nem mindig a legjobb minő­ségben. A Doors legérdekesebb le­mezei között tartják számon az 1978-ban megjelent An Ameri­can Prayert, amely a „költő” Morrison lelkivilágába próbál bepillantani. Posztumusz al­bum volt az Alive She Cried cí­mű koncertlemez is, két „ven­­dégszerzeménnyel”: Morrison Glóriájával és a Little Red Roosterrel, amelyet annyian ját­szottak már a blues nagyjai kö­zül, hogy mindnyájan sajátjuké­nak érezhetik.­­ Hiába születtek a jobbnál jobb dalok és lemezek, Jim ze­nészként sem találta a helyét a furcsa emberek között. (A People Are Strange az együttes egyik dalának címe volt.) Már fiatalon - nem utolsósorban a szülők bosszantására - is sűrűn nyúlt a pohárhoz, s a lerészege­­dések nem szűntek pályája csúcspontján sem. Morrisont Oliver Stone 1991- ben „filmre vitte”. A filmet ugyan jónak tartják, de legna­gyobb hibája, hogy éppen Mor­rison szelleme hiányzik belőle. Akkor meg minek? - kérdezik a „Doors-hívők”. Kovács Miklós Zenés éjszakai lebegés Cseszneken A hivatalos nyári menetrend­nek megfelelően befutott Csesz­­nekre a Republic. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb és leg­népszerűbb együttesének nem lehetett oka a panaszra, a csesz­­neki arénában nézőcsúcs szüle­tett. Az igencsak hűvös időjárás ellenére kétezer-ötszázan voltak kíváncsiak a produkcióra. A Republic zenéje szinte minden korosztály számára fo­gyasztható, ami a rajongótábor összetételén meg is látszott. So­kan elhozták az ősöket is (vagy fordítva), de itt voltak a legfiata­labbak, akik kívülről fújták szinte az összes nótát. A Szállj el kismadár! mindenesetre zenei aláfestés nélkül is kitűnően ment a kétezer fős alkalmi kó­rusnak. A produkció is elütött a megszokottól. Az előadás szer­ves részét képezte a Somogy Táncegyüttes műsora. Sok nóta alatt az ő néptáncukban gyö­nyörködhetett a közönség. Ami a cseszneki dolgokat il­leti, a múltkori P. Mobil-bulin sikeresen „belőtték” a hőlégbal­lont. Ha csak pár percig is, de madártávlatból szemlélhették a koncertet azok, akik nem riad­tak vissza egy kis éjszakai lebe­géstől. Kép és szöveg: Nagy Lajos Cipő, a Republic énekese bűvöli a nagyérdeműt A folk még eladható! Hazai tapasztalatok is bizo­nyítják: a folkzene független a divattól és mindig kelendő, így van ez a tengerentúlon is, ahol szólóénekesek és együt­tesek élik ebben a műfajban sokadvirágzásukat. Közülük is kiemelkedik a csaknem negyven esztendeje együtt muzsikáló gitár- és bendzsó­együttes, a világszerte szere­tettel fogadott Kingston Trio. Az alapítók közül ketten - Nick Reynolds és Bob Shane - ma is tagjai az együttesnek, Dave Guard azonban öt évvel ezelőtt rákban meghalt, s George Grove bendzsós egészí­ti ki a triót.A műfaj, a kínálat változatlan: régi amerikai dalok — igen csekély modernizálással és persze a countrymuzsika. Első Grammy-díjukat 1959- ben Country és Western kategó­riában kapták a Tom Dooley cí­mű balladáért. Nem fogadják el a folkegyüttes kategóriát sem, mint Shane mondotta, ők elő­adóművészek. A hatvanas évek végén betört soul-, underground és elektro­mos folkzene megbolygatta az ő világukat is. Egy időre elhall­gattak. Shane 1981-ben szer­vezte újra a triót. Leghűsége­sebb zenészeik Ben Schubert, a kitűnő gitáros és hegedűs, vala­mint Paul Gabrielson, aki basz­­szusgitárjával igyekszik „tömö­ríteni” a hangzást. Shane azt is elmesélte, hogy hiába a sikeres lemezek, a trió fő erőssége mégis az élő megszóla­lás, a koncert volt és marad nap­jainkban is. Most 62 éves, het­venéves koráig szeretne játsza­ni, és úgy érzi, képes is rá. (MTI) Falra firkált Más-napok: lakótelepi palánkderbi Továbbra is mosolyog a Más-napok napocskája, s a jelszó sem változott, tehát „Szabad mosolyogni a lakó­telepi kockaházakban is!” A veszprémi Március 15. Ut­cai Klubkönyvtárba és kör­nyékére szervezett progra­mokból a jövő hétre is bőséges a kínálat. Ma 15 órától kreatív szelle­mi játszóház tizenháromtól ki­­lencvenhárom éves korig, 19 órakor pedig a Szia-magazin vendégeskedik, vagyis vendé­geskedünk a teaházban. Az elő­zetes „taktikai értekezleten” úgy döntöttünk, tabu téma nincs, bárkit szívesen látunk egy jó nagy dumcsizásra. A családsegítő központ nap­ját rendezik holnap, augusztus 2-án, pénteken a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Vér­­nyomásmérés, véradás, pszi­chológiai tanácsadás, tájékozta­tó az igénybe vehető segélyek­ről, juttatásokról és a családse­gítő központ tevékenységéről, kedvezményes iskolaszervásár szerepel a 10 órakor kezdődő programban, utána 18 órától Vi­tamin Klub. Szombaton, augusztus 3-án egész napos kalandjáték 11-13 éveseknek, hétfőn délelőtt fel­készítés pótvizsgára, 18 órától zenés gimnasztika. Másnap, augusztus 6-án 15-től újra Birodalom, tehát irodalmi já­tékok, 17-től Sóderparti, vagy­is beszélgetés a fűben. A kis­dobos ahol tud, segít. És a töb­biek? Woody Allen klasszikus al­kotása, az Annie Hall látható a szerdán 15 órakor kezdődő filmklubban, ugyanebben az időben callanetics gimnasztika a sportcsarnokban. Csütörtö­kön, augusztus 8-án 15-től ismét játékbarlang, 19-től hagyomá­nyosan teaház. A rendezvények a sok-sok aranyos támogató jóvoltából in­gyenesek, szerintünk tartalma­sak, meg jók, meg minden. Ha valaki nem hiszi, bámulgassa az elmúlt szombati, graffiti („fal­firka”) versenyen készült fotó­kat. Utána pedig dühöngjön ön­magában (ha kérhetnénk, azért ne túl hangosan!), amiért eddig nem ment el a Más-napok prog­ramjaira. A termékeny pillanat Graffiti-olimpia Fotó: Áfrány Gábor Ezredvég Mester és múzsája A csoda Valahogy benne volt a levegőben, szinte tapintani lehetett. Amit annyian vártak, bekövetkezett, megtörtént. Az arcokon boldogság ragyogott, a lelkek szinte összeértek. Az első döb­benetét lassan hangos ováció váltotta fel. Különösen azok hangoskodtak, akik nem élték át a csodát, de anyagi helyzetük, társadalmi beosztásuk miatt nem engedhették meg maguknak, hogy ezt mások is észrevegyék rajtuk. Azt is belátták, hogy cso­da nélkül kínos lenne hazamenni, ezért a tömegben egyre több helyen hallatszott, hogy „ Újra!”, „Még egyszer!”. Akik átél­ték, ők is azon az állásponton voltak, hogy két csoda mégis csak jobb, mint egy. A hangulat várakozástelivé vált, és a te­kintetek arra az emberre estek, aki a csoda létrejöttében segít­­kezett. Ott állt csapzottan, fáradtan és nagyon szomorúan, en­gedelmességre kárhoztatva. Ő tudta csak, hogy ami megismé­telhető, az már csak siker. Fitos János Előévfolyam a József Attila Tudományegyetemen A szegedi József Attila Tu­dományegyetem az 1996/97-es tanévre is meghirdeti költség­­térítéses elő- és felkészítő évfo­lyamait, amelyek szeptember utolsó hetében kezdődnek. Az előévfolyamra az ered­ménytelenül felvételiző diáko­kat veszik fel, akik a minimá­lis ponthatár közelében teljesí­tettek. Szakonként egy csoport indul, amelyeknek programja azonos tíz első évfolyaméval. Akik az év befejezésekor sikerrel teszik le a vizsgákat, felvételi nélkül lehetnek a JA­TE nappali tagozatos hallgatói. Az egyetemre így bekerülők utolérhetik hamarabb bejutott társaikat. Az előévfolyam si­kerességét jelzi, hogy az el­múlt esztendőben a képzésben részesülő tanulók 95 százaléka élni tudott a rendkívüli lehető­séggel. A tanórákat pénteken délután és szombaton délelőttönként tartják, így az idén először be­iratkozhatnak a középiskolák negyedikesei is. Az év során tel­jesítendő versenyvizsgákon 80 százalék fölötti teljesítmény esetén felvételi mentességet lehet elérni a JATE megfelelő szakára. Élő évfolyam indul történe­lemből, magyarból, angolból, franciából, oroszból, latinból, spanyol nyelvből és filozófiá­ból; felkészítő évfolyam ugyan­ezekből a tárgyakból, továbbá olaszból, németből, matemati­kából, fizikából, kémiából, föld­rajzból és biológiából, s felké­szítő programot indít az egye­tem jogi karának közgazdasági intézete is. (MTI)

Next