Napló, 2001. december (Veszprém, 57. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-29 / 302. szám
12 NAPLÓ Száz esztendeje született a búgó hangú Kék Angyal ■ Perge Zita Száz éve, 1901. december 27-én született Marlene Dietrich német származású színésznő, egy korszak szexszimbóluma. Marie Magdalene Dietrich von Losch Berlinben látta meg a napvilágot, jómódú családban. Apja rendőr hadnagy volt, aki korán meghalt, ezután porosz őrnagy nevelőapja adoptálta. A kislány katonás nevelést kapott, vaskezű szülei szigorúan fegyelmezték: meg kellett tanulnia zongorázni, hegedülni, sütni-főzni és franciául beszélni, hogy eszményi porosz feleség A közönség emlékezetében régi szépségében akart megmaradni, lehessen. Nevelőapja az első világháborúban elesett, ezután egy weimari intézetbe került. Itt kedvelte meg „lakótársát”, Goethe-t, aki legkedvesebb írója és ideálja lett, filozófiája haláláig elkísérte élete végén, amikor az ágyból sem tudott felkelni, a weimari államminiszter írásaival vigasztalódott. Zenei pályára készült, de egy makacs ínhüvelygyulladás miatt pályát kellett módosítania. Berlinben beiratkozott Max Reinhardt színiiskolájába, igaz, a statisztálásnál többre nem vitte. Megismerkedett viszont Rudolf Sieber filmgyári segédrendezővel, aki kisebb filmszerepekhez segítette, majd 1924-ben feleségül vette. Nem éltek sokáig együtt, bár hivatalosan soha nem váltak el, a kapcsolatból egy lány született. A kiugrást az 1929-es, Heinrich Mann Ronda tanár úr című regényéből készült Kék angyal hozta meg. A rendező, Joseph von Sternberg egy revüben látta meg az ismeretlen színésznőt és rá osztotta a főszerepet. Lola, az életunt éjszakai bárénekesnő hosszú lábát felemelve, cilinderrel a fején, sejtelmesen tekintett a kamerába, elvarázsolva a férfiakat. Marlenet ezután sokszor fényképezték lentről felfelé haladva, a hangsúlyt - állítólag egymillió dollárra biztosított - lábára helyezve. A formás végtagokkal először 1930. április 9-én érintette Amerika földjét, mert a Paramount filmstúdió szerződtette ügyeletes végzet asszonyának, Garbo riválisaként. Karrierjét az Újvilágban is Sternberg egyengette, aki egyszerre volt apja, barátja, ügynöke, kritikusa, tanácsadója, menedzsere. Sternberg azonban olyan titokzatos nőt akart csinálni belőle, amilyen az életben soha nem akart lenni. 1934-ben már az egyik legjobban kereső sztárnak számított Hollywoodban, de pénzét percek alatt elköltötte ruhákra, irodalomra és általában a művészetekre. A politikától nem tudott szabadulni, amikor a náci vezetés a „német filmipar uralkodó királynőjének” hívta haza, nemet mondott. Erkölcsileg és anyagilag segítette a fasizmus elől menekülő emigránsokat, sőt maga főzött rájuk. Kosztosai egyike volt Jean Gabin, akivel kapcsolata barátságból szenvedélyes szerelemmé változott. A háború kitörésekor, már amerikai állampolgárként minden vagyonát pénzzé tette, s jelentkezett a hadseregbe. 1943-tól a frontvonalakon szórakoztatta a katonákat, nemegyszer életveszélyben. Érdemeiért a tiszti rangot, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Szabadság érdemrendet és a francia Becsületrendet is megkapta. A háború után a kor összes nagy rendezője foglalkoztatta, Alfred Hitchcock, Fritz Lang, Orson Welles. Billy Wilder rendezte a Vád tanúját (1957), Stanley Kramer pedig 1961-ben az ítélet Nürnbergben című alkotást. Szerepet vállalt vígjátékokban is. Oscar-díjra egyszer jelölték, a Megbecstelenítettben nyújtott alakításáért 1931-ben, az aranyszobrocskát azonban nem kapta meg. A rekedtes hangú Dietrich 1953-tól a világ számos részén fellépett sanzonénesként, tomboló sikerrel: rekordja 69 vasfüggöny volt. Ráadásként mindig a Lili Marleen című katonadalt énekelte, amivel a háború alatt négy nyelven vigasztalta a katonákat, de elhangzott a harcokban elesett katonákról szóló Hova tűnt a sok virág is, mindig németül. Németországi vendégszereplését incidensek kísérték, tüntetéseket szerveztek a „hazaáruló” ellen. A fellépésekkel 1975-ben combnyaktörése miatt kellett felhagynia. Élete végén visszavonultan élt Párizsban. Izomsorvadása miatt nem engedett senkit maga közelébe, a közönség emlékezetében régi szépségében akart megmaradni. Rengeteget olvasott, a házmester naponta hatkilónyi újságot és könyvet cipelt neki. Telefonszámlája óriási volt, mivel a külvilággal így tartotta a kapcsolatot. 1992. május 6-án halt meg Párizsban, végakaratának megfelelően Berlinben temették el édesanyja mellé. A németországi Potsdamban 1929-ben készített felvétel Marlene Dietrich német színésznőről, aki Lola szerepét alakítja A Kék Angyal című, átütő sikerű filmjében, amelyet Josef von Sternberg rendezett mű-archív/EPA/DPA MAGAZIN 2001. december 29., SZOMBAT Azt énekelte, amire gondolt ■ Sáringer Károly Hódos Sándor volt az igazi „sztárcsináló”. Több mint tíz évig volt Jimmy menedzsere, és már a legelső koncertjein imigyen konferálta fel az énekest: Hölgyeim és uraim! Tárják ki szívük-lelkük kapuit, következzék a csoda! Jimmy, a király! A szöveg így hangzott akkor is, amikor az első - debreceni - koncerten negyvenen voltak a nézőtéren, és akkor is, amikor Pécsen több mint harmincezren vártak a sztár fellépésére. Amikor megismerkedtek, volt valami elképzelése arról, miként is kell majd „kinéznie” Jimmynek, a sztárnak, milliók kedvencének? - Volt, de ez folyamatosan, menet közben alakult, csiszolódott. Furcsa, de a legnagyobb gond az volt, hogy bármit el tudott énekelni. Gyakorlatilag bármely stílusban, zenei irányzatban sikeres lehetett volna. Mindenekelőtt meg kellett határozni tehát, hogy milyen legyen a dalok stílusa. Utólag könnyű mondani, hogy olyasmiket énekelt, amiket őszintén tudott előadni, de a pályafutása kezdetén még nem volt abban a helyzetben, hogy válogathatott volna. Meg kell hallgatni a Milyen hideg tud lenni egy város című számot, amelyikkel 1988-ban az Interpop fesztivált megnyerte. Gyönyörű dal, de inkább jazz-blues stílus, teljesen más, mint amiket később énekelt. Ahogy jöttek a sikerek, megnőtt az önbizalma is. Elkezdett saját számokat írni, és azok már valóban olyanok voltak, amelyeket a szívéből, a lelkéből tudott előadni, teljes átéléssel. A legfontosabb alapelv mégis az volt, hogy a lécet mindig a legmagasabbra emeljük. Olyan magasra, hogy mindig alig lehetett átvinni. - Sokat vitatkoztak? - Nem. Jimmy gyerek volt és az is maradt mindvégig. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de sok tekintetben úgy nézett rám, mint az apjára. Pedig soha nem utasítottam őt, mindig csak kértem, meggyőztem. Tudtam, hogy hosszú távon úgysem lenne képes azt csinálni, amit belülről nem fogad el. A király trónja - közelről (6.) - Úgy emlékszem, az öltözködésben azért nem mindig értettek egyet. - Ha valaki sztár akar lenni, annak úgy is kell viselkednie, kinéznie. Mindig arra ösztökéltem, hogy a koncertjeit tekintse ünnepnek. Mert akkor a közönség is annak tekinti. Ez vonatkozik - sok egyéb mellett — az öltözködésére is, így jutott el a piros frottírzoknitól a külön szabatott, valóban nagyon elegáns bőröltönyig. Egyébként éppen az öltözködéssel kapcsolatban volt a legkevesebb gondom, szerette ő maga is az igényes holmikat. Sokkal nehezebb volt rávenni arra, hogy viselkedjék igazi sztárként akkor is, amikor még csak kevesen ismerték. Rögtön a pályája elején igyekeztem köré kultuszt teremteni, ami később valósággá vált. Ő - közvetlen, emberszerető alkatából adódóan - mesterkéltnek érezte ezt, mint ahogy az is volt. Amikor az első autogramját adta, éppúgy örült, mint a rajongó, aki kérte. Ez nem is baj, mondtam neki, de legalább ne mutasd! Úgy adjál autogramot - ha az első is -, mint egy igazi sztár, mintha már fárasztana. Ezt ő nehezen fogadta el, az volt a meggyőződése, hogy éppen elég, ha szépen énekel. Végül igaza volt, hiszen úgy lett milliók kedvence, hogy a rádiók nem játszották a számait, gyakorlatilag bojkottálták. - Ez igaz. Ezért volt szükség arra, hogy - például - a koncertek szünetében vagy után áruljam a kazettáit az előtérben vagy a folyosón. Egy igazi sztár, egy legenda ilyesmit már nem engedhet meg magának. Mégis rákényszerültem, mert az volt a cél, hogy minél több emberhez jussanak el a dalai. Ez sokkal fontosabb volt, mint a kazetták árából befolyt nyereség. - Mennyire tudta kezelni a sikert? - Ez mindenkinek nehéz. Csak az tudja igazán, aki már átélte, milyen érzés a csúcson. A legtöbb embernek a magasban légszomja támad, Jimmy sem volt ezzel másként. Azt gondolom, én tudtam bánni vele. Ne várjon tőlem szaftos történeteket, mert egyrészt sokkal kevesebb volt, mint amennyi manapság közszájon forog, másrészt én lennék az utolsó, aki meggyalázza az emlékét. Nekem most olyan, mintha a fiam halt volna meg. Ő a közönségének volt királya, nekem nem. - Ő azt énekelte, amit hallani akartak az emberek, vagy azt szerették meg, amit ki előadott? - Ez kölcsönhatás. Eleinte természetesen tudatosan kerestük a közönség kegyeit, igyekeztünk kielégíteni az igényeit. Magyarán: azt énekelte, amit hallani akartak. Később - amikor már nagyon sokan szerették - elfogadtak tőle olyasmit is, ami eltért a szokványostól. Pályafutása csúcsán pedig - ebből a szempontból - a lehető legszerencsésebb volt a helyzet. Azt énekelte, amit őszintén gondolt, és a rajongók is ezt akarták hallani. Egy művész életében ennél szebb ajándék nincs. Ajándéka ez a sorsnak, mint a hangja, a tehetsége. Örülök, hogy halála előtt ezt még elérte. Biztosan nem véletlen, hogy igazán felszabadult, felhőtlenül boldog , csak a színpadon volt. Ami fellépéstől fellépésig történt, az neki nem sokat számított. (Folytatjuk.) Kőházi Linda, aki Zámbó Jimmy legnagyobb hazai rajongójának tartja magát, otthonában gyászolja kedvencét mti-fotó: Tóth Gyula Mindeddig nem vitték el a hazai rekordnyereményt Budapest (mti) Még mindig nem jelentkezett a magyarországi szerencsejátékok történetében eddig soha nem látott összeg, a több mint egymilliárd 152 millió forintos nyeremény nyertese - jelentette be Somorai László, a Szerencsejáték Rt. kommunikációs igazgatója. Az ötös lottón az eddigi legnagyobb hazai nyereményt ez év november 24-én nyerte meg valaki. Nyereményéért azonban egy hónap után sem jelentkezett a jogos tulajdonos. A sorsolást követően 90 nap áll a nyeremény igénylésének benyújtására. A nagy nyertesek általában a sorsolást követő néhány napon belül, többnyire egy-két hét elteltével telefonon igazolják magukat. Ugyanakkor az összes játékot tekintve évente több száz, 2000-ben például 910 millió forint elnyert összegért nem jelentkeztek a határidőn belül. Ez a hatalmas tétel zömében a kisebb nyereményekből tevődik össze. Bár az is előfordult a játék történetében, hogy néhány tízmilliós, sőt százmilliós összeget is bent felejtettek a társaság kasszájában, így 1999-ben egy 137 millió forintot érő öttalálatost, 2000-ben pedig egy 214 millió forintot érő hatos nyereményt nem vett fel a nyertes. A Szerencsejáték Rt. még nem számol azzal, hogy ennek az 1,1 milliárd forintot meghaladó nyereménynek nem lesz meg a gazdája. Amennyiben ez mégis bekövetkezne, akkor a több mint 1,152 milliárd forint az át nem vett nyeremények elkülönített alapjába kerül. Ez azt jelenti, hogy a törvénynek megfelelően azt a Szerencsejáték Rt. a 90 nap után, a 2002. február 22-ét követő 180 napon belül visszajuttatja a lottózóknak. Ennek több módja lehetséges, közülük a két legismertebb a nyereményalap-dotáció, illetve a különsorsolás. Az előbbinél a Szerencsejáték Rt. megemeli az ötös lottó legmagasabb nyerőosztályának alapját. A különsorsolásoknál olyan akciókat hirdet meg a társaság, amelynek során az abban részt vevők értékpapírokat, utazásokat, autókat vagy más nagy értékű nyereménytárgyakat nyerhetnek. A Szerencsejáték Rt. csak a nyertes hozzájárulásával közölné a nyertes nevét. Ha nem járul hozzá, a Szerencsejáték Rt. a nagy nyertesek személyét titokban tartja, így a nevének kiszivárogtatásától nem kell tartania a szerencsés lottónyertesnek. Most azonban a társaságnak még az erre feljogosított képviselői sem ismerik a rekordnyeremény tulajdonosának személyét. Megfilmesítik a merényletet Los Angeles (mti) Emilio Estevez tervei szerint film készül a Robert Kennedy ellen 1968. június 4-én elkövetett gyilkos merényletről. A Bobby című film forgatókönyvét maga Estevez írta és - a Variety című magazin szerint - már el is készült vele. A mozit a merénylet eredeti színhelyén az időközben felújításra szoruló Los Angeles-i Ambassado Szállóban forgatják. A forgatókönyv 22 emberről szól, akit szemtanúi voltak a gyilkos merényletnek - politikusok, szállodai alkalmazottak és szálló vendégek. Emilio Estevez maga is szerepel majd a filmben, de forgatókönyv szerint nem alakítja színész a meggyilkolt Robert Kennedy alakját. A republikánus politikus, az 1963-ban Dallasban merénylet áldozatául esett John F. Kennedy öccse egykori igazságügyminiszte csak korabeli, eredeti felvételeken lesz látható. A film forgatását jövő márciusban kezdik el.