Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
2002. március 14., CSÜTÖRTÖK ÜNNEPI MELLÉKLET ■ Balla Emőke Az 1848-19-es forradalom és szabadságharc értékeléséről, megyei vonatkozásairól, mai hatásairól, a polgári átalakulások közötti párhuzamokról Hudi József történésszel, a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárának munkatársával beszélgettünk. - Hogyan értékelhetők az 1848-49-es események? - Március 15. másfél évszázada elválaszthatatlan része a magyar polgári öntudatnak, nemzettudatnak. A vértelen forradalom napjaként szoktuk ünnepelni, Deák István Amerikában élő történész fogalmazott így. A forradalom hozzásegítette az országot ahhoz, hogy az országgyűlés a polgári átalakulást törvényes ke ....retek között valósítsa meg. Tudjuk, hogy a törvényeket gyorsan kellett hozni, április 11-én szentesítették azokat. Az áprilisi törvények lebontották a feudális társadalmi, politikai berendezkedés intézményes rendszerét, és megalapozták a polgári társadalmi struktúrát. A változások minőségiek voltak, hiszen korábban a lakosság túlnyomó többségét kitevő jobbágyságot felszabadították, az ország lakosságát politikai szabadságjogokkal ruházták fel. Bevezették a polgári jogegyenlőséget, eltöröltek olyan intézményeket, amelyek megbénították a szabad gondolkodást, ilyen volt például a cenzúra is. A változás hogyan érintette a különböző társadalmi rétegeket? — Mindenkit másként, a nemesség nagy részét gazdaságilag is hátrányosan érintette. Az országgyűlés még 1847 őszén is rendi alapon ült össze, a nemesség politikai jogait biztosítani tudta, országos hatalmi pozícióit is megtarthatta, ennek ellenében vállalta a terheket. Ez azt jelentette, hogy az úrbéres jobbágyság felszabadításával, a Mária Terézia által urbáriumba foglalt földterületek a jobbágyság szabad tulajdonába mentek át, ezért a földesurak hosszú távon állami kárpótlásban részesültek. Változások történtek a birtokviszonyokban is: a nagybirtok érintetlenül maradt, a majorsági birtokok megmaradtak, az úrbéri földek viszont a jobbágyság kezére mentek át. A földesurak elvesztették a roboton alapuló munkaerőt, emiatt a gazdálkodásban szabad munkaerőt, bérmunkásokat kellett alkalmazniuk. - Hogyan fogadták a forradalom hírét a megyében? Mi az átalakulások jelentősége? A megye műveltebb rétegei azonnal érzékelték, a nép is örömmel fogadta a pesti forradalom hírét. Pápán március 16-án az esti órákban örömünnepséget tartottak, Veszprémbe a pesti vásárról hazatérő ipawmmmmmmmmrosok, kereskedők március 17-én, 18-án hozták meg a hírt. Mai kifejezéssel, a forradalmi átalakulás melletti „szimpátiatüntetés” március 19-én volt. A legjelentősebb törvényeket az országgyűlés március 17-i határozatában fogadta el, kimondva a hűbéri viszonyok és a papi tized eltörlését, a közteherviselés bevezetését. Ez az első három törvény jelezte, hogy radikális változásokra kell számítani a következő hetekben is. Az átmeneti időben a megye településeinek biztosítania kellett a közbiztonság és a vagyonbiztonság fenntartását, a nagyobb városokban nemzetőrséget szerveztek. A nemzetőrség alapja az 1848 előtt működő fegyveres polgárőrség volt. Az átmeneti időszakban a megye és a városok vezetése óvatosságot tanúsított, a lakosság megnyugtatására törekedett. Komolyabb atrocitások nem történtek, elégedetlenségének azonban a jobbágyság több helyütt is hangot adott, hiszen az átalakulás csak az úrbéres jobbágyságot érintette pozitívan, a majorsági földön élő zsellérek nem jutottak földtulajdonhoz. Felmérésem szerint a megye negyven százalékában történt erőszakos cselekmény, amely a törvényes átalakulás kritikájaként is felfogható, a megyét és az országot radikális népi mozgalmak is jellemezték. Megyénkben a majorsági zsellérek az elsők között lázadtak fel Hidegkúton és Mezőszentgyörgyön. Később például Ajkán, Várpalotán, Veszprémben is elégedetlenség mutatkozott. - Milyen szerepet játszott a megye a honvédelem megszervezésében és a szabadságharcban? - Veszprém megyében komoly harci cselekmények, nagyobb ütközetek nem zajlottak, a megye, mint a hátország része, anyagi és erkölcsi áldozatvállalással segítette a szabadságharc ügyét. Az anyagi áldozatvállalások közé tartozik, hogy részt vett a megyén kívülre vezényelt nemzetőrség felszerelésében, kiállításában. Július-augusztusban a megye nemzetőri zászlóaljai Baranya megyében, a Dráva-vonal védelmében játszottak szerepet. Május-júniusban Veszprémben állították fel a 6. honvéd zászlóaljat, amelynek nagy részét Veszprém megyei újoncok alkották. Ez a zászlóalj július végétől kezdődően Dél Magyarországon a szerb felkelés leverésében, később Buda visszavételében vett részt. 1848 szeptemberében Pápán állították fel az 1. dunántúli mozgó nemzetőrségi zászlóaljat, amely a pákozdi csatában, majd a horvátok üldözésében vett részt. 1848 novemberében, decemberében a megyére 3086 honvéd újonc kiállítása esett, ennek nagyobb részét a megyének sikerült is kiállítani, a győri hadmegye vette át az újoncokat. 1848 végén Mednyánszky Sándor parancsnoksága alatt szerveződött a bakonyi gerillacsapat, amely az ellenség felvonulását akadályozta. 1849 májusában a megye 771 honvéd újonccal egészítette ki a magyar haderőt. Veszprém megye a magyar szabadságharcot több mint tizenkétezer nemzetőr kiállításával, legalább négy-ötezer honvéd felszerelésével, a megyén átvonuló honvédcsapatok ellátásával segítette. 1848 májusától kezdve a lakosság is részt vett egy országos adománygyűjtésben. Sokan a készpénzüket, ezüst, arany ékszereiket ajánlották fel a honvédelem céljaira, Pápán még az elemi iskolások is gyűjtöttek „a haza oltárára”. Voltak földesurak, akik honvéd önkéntesek kiállítási, felszerelési költségeit vállalták magukra. - Milyen retorziók, megtorlások érték a megyét? - Az osztrák csapatok 1849. augusztus 25-én vonultak be a megyeszékhelyre, ezt követte a megtorlás, amely az élet minden területén érzékelhető volt. A volt forradalmi vezetők, országgyűlési követek javait elkobozták, politikai pereket indítottak, amelyeknek a végeredménye börtönbüntetés lett, így például a megye főispánja és kormánybiztosa, az idős Hunkár Antal az első számú célpontok között szerepelt. A komáromi erődbe vitték, kegyelemből négy év börtönbüntetést kapott. Hasonlóan súlyos börtönbüntetés várt azokra a honvédtisztekre, akik előzőleg császári hadsereg tisztjeiként szolgáltak. A megtorlás nem kerülte el a lelkészeket sem. Löw Lipót pápai rabbit két hónapig vizsgálati fogságba helyezték a pesti új épületbe, pusztán azért, mert a magyar függetlenségi nyilatkozatot a zsinagógában kihirdette, és méltatta annak jelentőségét. A tábori lelkészeket, így a zirci Ihász Gábort egyházi fenyítékre ítélték. A vármegyei tisztikar tagjait rövid időre megerősítették hivatalukban, később azonban menesztették őket. A Pápai Református Gyűjtemények kiadásában az elmúlt évben két, a témával kapcsolatos kötet is megjelent. Az 1990-es években a reformkor és a szabadságharc kutatásában jelentős előrelépés történt. 1998-ban, majd azt követően országosan több száz monográfia jelent meg, számos korábban ki nem adott naplót, emlékiratot közöltek. Mi Pápán arra vállalkoztunk, hogy egy forráskiadványt állítunk össze a reformkor és a szabadságharc pápai történetéről, úgy, hogy ez a megye történeti hátterét is bemutatja. Ez háromszázharminc forrást tartalmaz, számos megyei forrást közöl. Francsics Károly veszprémi borbélymester Veszprém 1827 és 1849 közötti időszak mindennapjait rögzíti naplójában, illetve az az alapján összeállított visszaemlékezésében. A kézirat nem volt ismert korábban. — Lehet-e párhuzamot vonni az akkori és a mai polgári átalakulás között? — A párhuzamot abban látom, hogy a társadalmi fejlődésben a legfontosabb a civil szféra önmozgása, az egyéni felelősségvállalás és áldozatvállalás, a civil kurázsi. 1848-49 történetének kutatásai megerősítenek ebben a hitben. Függetlenül attól, hogy valaki konzervatív, mérsékelt vagy radikális volt, a forradalom ügye mellé állással egzisztenciális kockázatot vállalt. Ma nincs ilyen kockázat, de erre a szerepvállalásra ugyanúgy szükség van. Az országot elsősorban nem a politikusok építik, hanem a civilek. Az országot a civilek építik Hudi József az 1848-49-es szabadságharc megyei vonatkozásairól A megye műveltebb rétegei azonnal érzékelték, a nép is örömmel fogadta a pesti forradalom hírét. A forradalom ügye mellé állással egzisztenciális kockázatot vállaltak az emberek - mondja Hudi József történész Fotó: Gáspár Gábor Pethő László Látjátok feleim? Kossuth Lajos sírboltjánál Ne haragudj Apánk csonka utódokra - hisz láthattad - látható a górcső alatti puhulás puhítás - mert ott a „szép új világban” nem tudhattad a párizsi árulást - csak szagáról sejthetted - míg itt, kőbe vésett sírod alatt láthatjuk - látjátok feleim mik vagymuk?------isa(szeg) és az ostrom után fél lábbal bent fél lábbal ott, honnan vétettünk s beérkeztünk a nagy álom-cellába - honnan csak lefelé vagy fölfelé, a kifelé - és ama űrbéli akolban hallja akinek van kopoltyúja hallja az égzengésen túli megváltó hangorgiát... 1849. április végén Veszprém újra magyar kézre kerül. Francsics is fellélegzik. Borbélylegényi kötelességét teljesítve, kedvteléseinek él. Hírek Buda ostromáról. Újra megkezdődik a honvédtoborzás. Nyugtalansággal töltik el a harcterekről érkező hírek. 28-án este — szokásom szerint - 9 óra felé lefeküdtem, s minthogy aznap szombat volt, ebben az én tisztelt borbélymesterségemben pedig szombati napon az ember, mint a jó vadászkutya, elfárad, azonnal elaludtam, mégpedig jól. Alig aludtam azonban álmomnak első édes versét, midőn egyszerre álmomban többször nevemet hallom kiáltani, de csak úgy, mintha azt távolról valamely visszhang adná vissza. Mindazonáltal ébredni kezdek, s az éppen ismét kiáltott Francsics névre kijózanodva álmomból, kérdem: - Mi az? - Hamar gyújtson gyertyát, s tegye az ablakba, mert különben mindjárt bedobják ablakainkat - kiálta Sófim ijedt hangon a kisszobából. Egyszerre tisztára kijózanodtam az álomból, hevesen ugortam ki ágyamból, és gyertyát gyújtottam, s addig is, míg többet készítettem volna, azt az egyet egyik ablakunkba tettem. Nézem órámat, 11 elmúlt. Míg én több gyertyák készítéseivel foglalatoskodtam, addig utcánkban szomszédaink házaikon egyik ablak a másik után zuhogott be. Apró deák gyermekek és mesterinasokból álló nagy csoport tolongott lefelé utcánkban, s éretlen, füleket sértő hangon kiáltozá: - Éljen Kossuth! Éljenek a magyarok! Gyertyát az ablakba! Dobjátok be, ahol nincs gyertya! - s több ilyeneket. Sietve állítottam én is mind a három ablakjainkba egy-egy égő gyertyát, és öltözni kezdtem, miközben bejött hozzánk Földes, ki is beszéli, hogy ezen zenebonás mozgalom már az este 8 órakor kezdődött, mely elbeszélés közt csakhamar felöltöztem, s annak utána Földessel mentünk megtekinteni a zavargó nagyvilágot. Le az Anna kápolna felé, s a Hosszú utcába vala szándékunk menni. Midőn az úgynevezett Rotfischer-korcsma eleibe értünk, feltekintünk a piac felé, honnan a nagy éljen kiáltozás közt jött a hegyen lefelé egy meglehetős nagyságú néptömeg egyre kiáltozva: - Éljen Kossuth! Éljen a magyar!... ...Fel a hegynek, a piac felé indulánk, s a hegy derekán egy kis, emeletes, csinos ház irányában közeledünk az ujjongó népcsoporthoz. Egyszerre a kis háznak mind a három ablakai bezuhogtak, egyik kő a másikat érve röpült az említett házra, melynek nem maradt egyetlen ablaktáblája ép, még rámái is tetemesen érték a rájuk röpült ököl nagyságú kövek súlyát. Pedig az ablakok ugyan derekasan ki valának ám világítva, hanem az volt itt a bökkenő, hogy a ház tulajdonosa ismeretes és már megjelölt sárga-fekete ember volt. S midőn feljebb menénk a piacra és onnan a várba, láttuk, hogy nem azok az ablakok dobáltattak be, melyek kivilágítva nem valának, hanem voltak már előre kitűzött régebb időtől fogva megjelölt házak, melyeknek ablakaik bedobáltattak... ...Midőn ismét visszatérünk a piacra, vettem csak figyelem alá, hogy az Úri Casinó és a városházán nemzeti zászlók valának kitűzve. Minekutána én már úgy is az utolsó felvonáshoz jöttem, nem mentem tovább piacunkon, s nem is késtem semmit, hanem hazamentünk Földessel, s én éjféli 12 órakor ismét ágyamban valók. Másnap temérdek sok zászlók lobogtak a főbb utcákban majdnem minden házakon, de még a félre eső utcákban is lehete látni lebegni itt-ott egyet-egyet, s az mind piros-fehér-zöld volt. Én azonban mit sem törődve a világ külső lármájával, éltem szokott módom szerint, szorgalmatosan elláttam naponként mesterségembeli kötelességemet, s attól maradt üres óráimat virágaimnak szentelem... Míg én azonban kertemnek örültem és virágaimban gyönyörködtem, addig Buda várát ostromják magyarjaink. Melynek belsejéből ezer golyókat lövöldöztető Henczi kapitány (Hentzi, Heinrich, 1775-1849 magyarországi születésű cs. tábornok, 1849 tavaszán a budai cs. védősereg parancsnoka), a vár parancsnoka Pestre, és folyvást romboltatá dicső városunkat, míg Görgey, a magyar hadsereg főtábornoka a várral átelleni Svábhegyről szorgalmatosan ágyúztatá az ős Buda várfalait, mely működés felől részünkre az az örvendetes hír szárnyalt, hogy még csak néhány nap kell arra, hogy ismét nemzeti zászlók lobogjanak az ős Buda várfalain. Mely hírre minden száj - öreg, ifjú, nő és gyermek - kiáltá: - Adja a magyarok istene! Amint az utcákon jártunk, s gyermekekkel találkoztunk, valamennyinek korom vagy vörös kréta volt kezében, mellyel egyik a házak falaira oda írta: - Éljen Kossuth Lajos! - Éljen Kossuth Lajos, honunk védangyala! - jött a harmadik, a többi hegyé írta: - Éljen Kossuth Lajos, hazánk megváltója! - s ilyen feliratokkal tarkádzott minden ház eleje. (Részlet a Francsics Károly visszaemlékezései című kötetből, amely Hudi József szerkesztésében, a Pápai Református Gyűjtemények kiadásában jelent meg.) Gyertyák a veszprémi ablakokban NAPLÓ 7