Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-01 / 51. szám

4 NAPLÓ Hírek, tudósítások, információk, események közölhetők 8.30 és 19.30 óra között a 06(88)579-420-as telefonon és az 579-432-es faxszámon. E-mail: szerkesztoseg@naplo.pk­.hu Ma 14-től 19 óráig ügyeletes újságíró: BALLA EMŐKE Lapszerkesztők: GIDAI JUDIT, GAJDOS JÓZSEF A lapterjesztés ingyenesen hívható zöld száma: 06(80)949-199 FORRÓDRÓT Egybehangzó vélemények (ehm.) - Több telefoná­lónk megerő­sítette a teg­napi rovatunkban Erdélyi Lászlóné által elmondot­takat, mely szerint Veszp­rém egyes részei takarí­­tatlanok. Tóth Ákos szerint nemcsak csúfítja a város képét a renge­teg száraz levél, de könnyen lángra is kap egy felelőtlenül eldobott csikk nyomán. Pél­dának hozta fel a Simonyi is­kola melletti parkot. Hódi Zoltán azt tette szóvá, hogy a Csermák utca és környéke valaha olyan volt, mint egy li­get, de egyre több fát vágnak ki, amelyek helyére, de még a környékre sem ültetnek úja­kat, így lassacskán elfogynak a jó levegőt és árnyat adó fák. Miért nem pótolják a kivágott fákat, kérdezte. Kovács Edi­na a Stadion utcai Fogház melletti új épület előtti közte­rület elképesztően szemetes voltát ecsetelte keserűen. A balatonfüredi Kis Fe­renc hiányolja a kenyerekről a címkét, amely - egyebek között - feltünteti, hogy me­lyik napon sütötték. AZ ORVOS VÁLASZOL Képes-e együttműködni a beteg az orvosával? (3.) Ha a kezelés hatásai nem mutatkoznak azonnal, a be­teg nem látja a kezelés és az állapot javulásának ösz­­szefüggését. Az orvos és a beteg magya­rázatrendszere eltér egymás­tól, amelynek okai lehetnek a képzettségből fakadó eltéré­sek, az eltérő kulturális kör­nyezetből fakadó különbsé­gek, valamint különböző tév­hitek és babonák. Fontos hang­súlyozni, hogy a non-compli­­ance döntési bizonytalanság, amelynek egyik fő oka isme­rethiány. A betegoktatás célja éppen ennek az ismerethiány­nak a megszüntetése, továbbá az, hogy a jól tájékozott bete­geket képes­sé tegyük az életvitelükkel és a gyógyke­zelésükkel kapcsolatos helyes dönté­sekre. A rész­letes betegtá­jékoztatás, va­lamint a beteg­oktató progra­mok egyértel­műen javíthatják a compli­­ance-t. Fontos továbbá a gyógysze­rek egyszerű használhatósága, különösen az, hogy a gyógy­szert naponta minél kevesebb alkalommal kelljen használni. Azok a kezelési módok, ame­lyek érezhetően javítják a beteg állapotát, nagyobb compliance­­szel járnak. A mellékhatásoktól való félelem - legyen az reális vagy alaptalan - rontja a comp­­liance-t, így ezeket az aggodal­makat fel kell tárni és el kell osz­latni. A kellő gyakorisággal tartott kontrollvizsgálatok javítják a compliance-t, ha jó orvos-nő­­vér-beteg viszonnyal járnak együtt. A compliance tovább ja­vítható, ha a beteget aktívan be­vonjuk a terápiás terv összeállí­tásába. Fontos annak a felisme­rése, hogy mindehhez az orvos és a beteg partneri viszonya szükséges. A jó orvos-beteg kapcsolat kialakításának - amely a sikeres gyógyítás kul­csa - legfon­tosabb eleme a minél gyako­ribb találkozá­sok alkalmá­val folytatott alapos, őszin­te, a gondokat feltáró és a lehetőségeket sorra vevő beszélgetések sorozata. Németországi felmérésből szár­mazó adat, hogy a belégző­­spray-t használó betegek négy százaléka - miközben biztos volt abban, hogy jól használja a készülékét - még a zárókupakot sem vette le a „pipáról”! Nincs nagyobb élmény orvos és beteg között, mint amikor a sikerte­lennek hitt kezelésről kiderül, hogy csupán egy egyszerű technikai hi­bát kell kikü­szöbölni. Eze­ket az élmé­nyeket csak egy orvos­ egy beteg kapcso­lata, találkozá­sai biztosíthat­ják. A szakor­vos erre a leg­alkalmasabb, mert ő juthat legkönnyebben, legkorábban azokhoz a legújabb ismeretek­hez, amelyek segítségével a leg­hatékonyabban segíthet asztmás betege gondozásában. Ezért fur­csállom azt a méltatlankodást, amelyet időnként a betegek, időnként a háziorvos is megfo­galmaznak: az a rendelet, hogy a kedvezményes gyógyszerek fel­írásának javaslata hat hónapra vagy egy évre (és nem három hónapra, ahogy azt sokan hi­szik!) szól, a betegek felesleges zaklatására való. Remélem, az ebben a cikkso­rozatban leírtak mindenkit meggyőznek arról, hogy a ren­deletben szó sincs zaklatásról, segít abban, hogy a betegek minél praktikusabb, egyszerűbb és hatékonyabb kezelésben ré­szesüljenek, hogy életük, élet­vitelük, életminőségük szinte semmiben ne különbözhessék egészséges kortársaikétól! Dr. Naményi Miklós tüdőgyógyász főorvos A jó orvos-beteg kapcsolat kialakításának legfontosabb eleme a minél gyakoribb találkozások alkalmával folytatott alapos, ő­szinte beszélgetések sorozata. KORRER 2002. március 1PÉNTEK Napló-kérdés (ehm)­­ A Ma­gyar Szülők Országos Egye­sületének felmérése szerint az elmúlt félévben feltűnően sok kisdiák bukott meg. A témával kapcsolatosan megkérdeztünk diákot, felnőttet, mit gondolnak, mi lehet ennek az oka. Holecskó Petra, a füredi Ló­­czy gimnázium negyedikes ta­nulója a tananyag mennyiségé­ben látja a bukások okát. - Nagyon sűrített a tananyag a többi országhoz képest. Aki nem tanul tovább, annak is el kell sajátítani egy csomó tudni­valót, jóllehet nem lesz rá szük­sége. Ráadásul minden tanárnak a saját tantárgya a legfontosabb. A tanítási rendszer is állandóan változik, meg a tankönyvek is. Egy tárgyon belül is sokféle tan­könyv van, így az iskola egyéni­leg tudna könnyíteni a diákok helyzetén egy érthetőbb vagy al­kalmasabb tankönyvvel. A nemes vámosi Huszár And­rásné szerint közös a felelősség.­­ Érettségi előtt álló középis­kolás lányomon látom, milyen sokat kell tanulnia. Neki nincs problémája, de nem minden gyerek egyforma képességű és szorgalmú. Biztos, hogy nagy a követelmény, de a diákon is ren­geteg múlik. - Kevés időnk van egymással foglalkozni, ebben látom a ba­jok okát, vélekedett a szentgáli Varga Tibor.­­ A szülők segít­hetnének a gyerekeknek, ha vol­na rá idejük. De sem a tanár, sem a szülők, sőt a gyerekek sem ér­nek rá. Mindenki rohan minden­hová, aminek ez a következmé­nye. A tanár sem ér rá még egy­szer elmagyarázni az anyagot a gyengébb tanulónak, mert ha­ladni kell. Nekem két iskolás gyerekem van, a mindennapok­ban ezek a tapasztalataim. - Összetett a dolog, felelte kérdésünkre a kádártai Wir­sching Károlyné. - Egyrészt igen magas a tanulókkal szem­ben támasztott követelmény, másrészt túl korán terhelik a gyerekeket, szinte már az óvo­dában. Tulajdonképpen alig van gyerekkoruk. Csak meg kell nézni, mekkora táskákat cipel­nek. Igen gyakran rossz a csalá­di légkör is, a tanárok pedig ide­gesek, alulfizetettek. A NAP KÉRDÉSE Ön szerint mi az iskolai bukások oka? Holecskó Petra Huszár Andrásné Varga Tibor Wirsching Károlyné OLVASÓINK ÍRJÁK - VISSZHANG Lehetne mit tanulni, a minta közel van Fenti címmel a Napló Olvasóink írják rovatában február 12-én jelent meg Né­meth Miklós, Veszprém aláírásával olva­sói levél, amely több ponton is eltér a ténylegesen megtörtént eseményektől. Németh Miklós megvádolta a Peremarto­­ni Idősek Otthonának személyzetét, hogy édesanyját nem látták el megfelelően ja­nuár 12-én, szombaton, amikor leesett az ágyáról, és Németh Miklós állítása szerint arc- és nyaksérüléseket szenvedett. Németh Miklós édesanyjához az ott­hon ápolónője hívott mentőt az ügyeletes orvos értesítése mellett. Valóban hálóing­ben szállították be a várpalotai kórház se­bészeti ambulanciájára. Az idősek ottho­na ápolónője helyesen járt el akkor, ami­kor nem öltöztette át, hiszen így újabb sé­rüléseket okozhatott volna neki. Mint a zárójelentésből kiderül, Németh Miklós édesanyja nyaksérülést nem szenvedett. Az idősek otthona ápolónője Németh Miklós édesanyjának sebészeti ambulan­ciára történő szállítása napján, a beszállí­tás megtörténte után néhány óra elteltével telefonon felhívta a várpalotai kórházat, érdeklődve a lakó állapota felől, hogy visszaszállítják-e vagy sem, erre azt a tá­jékoztatást kapta, hogy a lakót felvették a sebészeti osztályra. Mivel ez azt jelentet­te, hogy a lakó feltételezhetően néhány napot kórházban fog tölteni, ezért az idő­sek otthona ápolónője a lakó ruhanemű­jét, tisztálkodási felszerelését és egyéb holmiját - a kórházba szállítást követő nap, január 13-án, vasárnap - bevitte a kórház sebészeti osztályára, ahol átadta a sebészeti osztályon dolgozó ápolónőnek. Tehát téves Németh Miklós azon állítása, hogy a várpalotai kórház Peremartonban lakó nővére vitte be a lakó után a kórházba személyes dolgait. Németh Miklós olva­sói levele egyoldalú szemléletet tükröz, sajnos a tények téves ismerete miatt, az idősek otthona rossz hírnevét kelti, ahol az édesanyja több mint öt éve áll ápolás­gondozás alatt, és ahova az édesanyja má­sik idősek otthonából került át. Levelének hangvétele nemcsak az idősek otthona személyzetét sérti, hanem a lakók köré­ben is felháborodást keltett. Fentiek ellenére örömmel egyetértünk a várpalotai kórház dolgozóinak szakmai munkáját dicsérő soraival. Szőke Rozália, a Peremartoni Idősek Otthona igazgatója Gyógyító hatású beszélgetés Nemrégiben olvastam a Naplóban egy cikket a telefonos lelkisegély-szolgálatról. Akkor még nem gondoltam, hogy valami­kor is közöm lesz hozzájuk. Aztán összesű­rűsödtek körülöttem a dolgok. A felesé­gem, a gyerekek, a munkahely. Mind önál­lóan is elég nagy gond, hát még így együtt. És ekkor végigfutott bennem, mit mondana a lelkisegély-szolgálat? Ilyen helyzetre le­hetetlen tanácsot adni! Felhívtam őket. Kedves hang jelentke­zett be. Dadogtam, nem is tudom, mit mondtam. Aztán egyre folyamatosabban beszéltem, és közben megnyugodtam. Mi történt? Egyszerűen csak úgy, az ismeret­lenségben maradva kimondhattam, ami bennem volt, ami zavart. Nem sajnálkoz­tak, nem láttak el tanáccsal, de rájöttem, hogy én vagyok a helyzet kulcsa. Megköszöntem akkor is a beszélgetést, de szeretném így utólag is megköszönni az emberséges érdeklődést, ami engedett el­rejtőzve maradnom, ugyanakkor magamra találnom. Köszönöm a hangnak, köszönöm a veszprémi lelkisegély-szolgálatnak. Madarász László, Veszprém Már az is segít, ha valakinek elmondhat­juk a problémákat illusztráció: K. v. Pártokról sem jót, sem pedig rosszat Világéletemben híve voltam a betűnek. A sajt­papírra vetett emlékeztető­nek csakúgy, mint a nyom­tatásban megjelenő sorok­nak. Hitelesebbé váltam általa: nemcsak mondani, de leírni is mertem. Ám az újságszerkesztőt, a felelőst soha nem iri­gyeltem. Megannyi írás válogatása során minden­nek utánajárni, ellenőrizni nagy felelősség! S most dicsérni jöttem. A Napló szorgalmas olvasójaként és időnként néhány írás „elkövetőjeként” elisme­réssel adózom sok felve­tett probléma ellenponto­zásáért. Ez az újság azért jó, mert ütköztet. Olvasót és hivatásos újságírót, ille­tékest és kibiceket is. Ma­gamat utóbbiak közé so­rolva jólesően tapasztal­tam, hogy a „játékosaim” veszik a lapot. Mindig van reflexió, ha jó a súgó su­gallata. Közlésre alkalmas írás nem marad visszhang nélkül. Hogy mi minden kerül papírkosárba, nem tudhatjuk. De vélem, a szélsőségek sorsa többnyi­re ez. Kíváncsiságom azért erős, mi lehet amögött, amit nem ír meg az újság. Ilyen lehet a felturbó­zott politikai szerepját­szás, a kampánycélú ön­mutogatás. Hogy ennek nincs helye a Naplóban, ezt világosan megírták. A február 19-i számban a Forródrótban ezért elné­zést is kérnek az olvasók­tól. Ezek egyikeként elné­zem, pártokról sem jobbra, sem balra nem adnak szót a véleményeknek. Az indu­latok levezetését tegyék át máshova. Helyes. Ezt a Napló-számot elteszem emlékeztetőnek. A kam­pány végéig legyen vezér­lőelv. Szurkolok, hogy így maradjon. Még ha kevésbé izgalmas olvasmány lesz is tőle az újság olvasói ro­vata. Hornák Zoltán, Veszprém LEVÉLCÍMÜNK: NAPLÓ-SZERKESZTŐSÉG,8201 VESZPRÉM, PF.: 161.

Next