Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-01 / 51. szám

4 NAPLÓ Hírek, tudósítások, információk, események közölhetők 8.30 és 19.30 óra között a 06(88)579-420-as telefonon és az 579-432-es faxszámon. E-mail: szerkesztoseg@naplo.pk.hu Ma 14-től 19 óráig ügyeletes újságíró: BALLA EMŐKE Lapszerkesztők: GIDAI JUDIT, GAJDOS JÓZSEF A lapterjesztés ingyenesen hívható zöld száma: 06(80)949-199 FORRÓDRÓT Egybehangzó vélemények (ehm.) - Több telefonálónk megerősítette a tegnapi rovatunkban Erdélyi Lászlóné által elmondottakat, mely szerint Veszprém egyes részei takarítatlanok. Tóth Ákos szerint nemcsak csúfítja a város képét a rengeteg száraz levél, de könnyen lángra is kap egy felelőtlenül eldobott csikk nyomán. Példának hozta fel a Simonyi iskola melletti parkot. Hódi Zoltán azt tette szóvá, hogy a Csermák utca és környéke valaha olyan volt, mint egy liget, de egyre több fát vágnak ki, amelyek helyére, de még a környékre sem ültetnek újakat, így lassacskán elfogynak a jó levegőt és árnyat adó fák. Miért nem pótolják a kivágott fákat, kérdezte. Kovács Edina a Stadion utcai Fogház melletti új épület előtti közterület elképesztően szemetes voltát ecsetelte keserűen. A balatonfüredi Kis Ferenc hiányolja a kenyerekről a címkét, amely - egyebek között - feltünteti, hogy melyik napon sütötték. AZ ORVOS VÁLASZOL Képes-e együttműködni a beteg az orvosával? (3.) Ha a kezelés hatásai nem mutatkoznak azonnal, a beteg nem látja a kezelés és az állapot javulásának öszszefüggését. Az orvos és a beteg magyarázatrendszere eltér egymástól, amelynek okai lehetnek a képzettségből fakadó eltérések, az eltérő kulturális környezetből fakadó különbségek, valamint különböző tévhitek és babonák. Fontos hangsúlyozni, hogy a non-compliance döntési bizonytalanság, amelynek egyik fő oka ismerethiány. A betegoktatás célja éppen ennek az ismerethiánynak a megszüntetése, továbbá az, hogy a jól tájékozott betegeket képessé tegyük az életvitelükkel és a gyógykezelésükkel kapcsolatos helyes döntésekre. A részletes betegtájékoztatás, valamint a betegoktató programok egyértelműen javíthatják a compliance-t. Fontos továbbá a gyógyszerek egyszerű használhatósága, különösen az, hogy a gyógyszert naponta minél kevesebb alkalommal kelljen használni. Azok a kezelési módok, amelyek érezhetően javítják a beteg állapotát, nagyobb complianceszel járnak. A mellékhatásoktól való félelem - legyen az reális vagy alaptalan - rontja a compliance-t, így ezeket az aggodalmakat fel kell tárni és el kell oszlatni. A kellő gyakorisággal tartott kontrollvizsgálatok javítják a compliance-t, ha jó orvos-nővér-beteg viszonnyal járnak együtt. A compliance tovább javítható, ha a beteget aktívan bevonjuk a terápiás terv összeállításába. Fontos annak a felismerése, hogy mindehhez az orvos és a beteg partneri viszonya szükséges. A jó orvos-beteg kapcsolat kialakításának - amely a sikeres gyógyítás kulcsa - legfontosabb eleme a minél gyakoribb találkozások alkalmával folytatott alapos, őszinte, a gondokat feltáró és a lehetőségeket sorra vevő beszélgetések sorozata. Németországi felmérésből származó adat, hogy a belégzőspray-t használó betegek négy százaléka - miközben biztos volt abban, hogy jól használja a készülékét - még a zárókupakot sem vette le a „pipáról”! Nincs nagyobb élmény orvos és beteg között, mint amikor a sikertelennek hitt kezelésről kiderül, hogy csupán egy egyszerű technikai hibát kell kiküszöbölni. Ezeket az élményeket csak egy orvos egy beteg kapcsolata, találkozásai biztosíthatják. A szakorvos erre a legalkalmasabb, mert ő juthat legkönnyebben, legkorábban azokhoz a legújabb ismeretekhez, amelyek segítségével a leghatékonyabban segíthet asztmás betege gondozásában. Ezért furcsállom azt a méltatlankodást, amelyet időnként a betegek, időnként a háziorvos is megfogalmaznak: az a rendelet, hogy a kedvezményes gyógyszerek felírásának javaslata hat hónapra vagy egy évre (és nem három hónapra, ahogy azt sokan hiszik!) szól, a betegek felesleges zaklatására való. Remélem, az ebben a cikksorozatban leírtak mindenkit meggyőznek arról, hogy a rendeletben szó sincs zaklatásról, segít abban, hogy a betegek minél praktikusabb, egyszerűbb és hatékonyabb kezelésben részesüljenek, hogy életük, életvitelük, életminőségük szinte semmiben ne különbözhessék egészséges kortársaikétól! Dr. Naményi Miklós tüdőgyógyász főorvos A jó orvos-beteg kapcsolat kialakításának legfontosabb eleme a minél gyakoribb találkozások alkalmával folytatott alapos, őszinte beszélgetések sorozata. KORRER 2002. március 1PÉNTEK Napló-kérdés (ehm) A Magyar Szülők Országos Egyesületének felmérése szerint az elmúlt félévben feltűnően sok kisdiák bukott meg. A témával kapcsolatosan megkérdeztünk diákot, felnőttet, mit gondolnak, mi lehet ennek az oka. Holecskó Petra, a füredi Lóczy gimnázium negyedikes tanulója a tananyag mennyiségében látja a bukások okát. - Nagyon sűrített a tananyag a többi országhoz képest. Aki nem tanul tovább, annak is el kell sajátítani egy csomó tudnivalót, jóllehet nem lesz rá szüksége. Ráadásul minden tanárnak a saját tantárgya a legfontosabb. A tanítási rendszer is állandóan változik, meg a tankönyvek is. Egy tárgyon belül is sokféle tankönyv van, így az iskola egyénileg tudna könnyíteni a diákok helyzetén egy érthetőbb vagy alkalmasabb tankönyvvel. A nemes vámosi Huszár Andrásné szerint közös a felelősség. Érettségi előtt álló középiskolás lányomon látom, milyen sokat kell tanulnia. Neki nincs problémája, de nem minden gyerek egyforma képességű és szorgalmú. Biztos, hogy nagy a követelmény, de a diákon is rengeteg múlik. - Kevés időnk van egymással foglalkozni, ebben látom a bajok okát, vélekedett a szentgáli Varga Tibor. A szülők segíthetnének a gyerekeknek, ha volna rá idejük. De sem a tanár, sem a szülők, sőt a gyerekek sem érnek rá. Mindenki rohan mindenhová, aminek ez a következménye. A tanár sem ér rá még egyszer elmagyarázni az anyagot a gyengébb tanulónak, mert haladni kell. Nekem két iskolás gyerekem van, a mindennapokban ezek a tapasztalataim. - Összetett a dolog, felelte kérdésünkre a kádártai Wirsching Károlyné. - Egyrészt igen magas a tanulókkal szemben támasztott követelmény, másrészt túl korán terhelik a gyerekeket, szinte már az óvodában. Tulajdonképpen alig van gyerekkoruk. Csak meg kell nézni, mekkora táskákat cipelnek. Igen gyakran rossz a családi légkör is, a tanárok pedig idegesek, alulfizetettek. A NAP KÉRDÉSE Ön szerint mi az iskolai bukások oka? Holecskó Petra Huszár Andrásné Varga Tibor Wirsching Károlyné OLVASÓINK ÍRJÁK - VISSZHANG Lehetne mit tanulni, a minta közel van Fenti címmel a Napló Olvasóink írják rovatában február 12-én jelent meg Németh Miklós, Veszprém aláírásával olvasói levél, amely több ponton is eltér a ténylegesen megtörtént eseményektől. Németh Miklós megvádolta a Peremartoni Idősek Otthonának személyzetét, hogy édesanyját nem látták el megfelelően január 12-én, szombaton, amikor leesett az ágyáról, és Németh Miklós állítása szerint arc- és nyaksérüléseket szenvedett. Németh Miklós édesanyjához az otthon ápolónője hívott mentőt az ügyeletes orvos értesítése mellett. Valóban hálóingben szállították be a várpalotai kórház sebészeti ambulanciájára. Az idősek otthona ápolónője helyesen járt el akkor, amikor nem öltöztette át, hiszen így újabb sérüléseket okozhatott volna neki. Mint a zárójelentésből kiderül, Németh Miklós édesanyja nyaksérülést nem szenvedett. Az idősek otthona ápolónője Németh Miklós édesanyjának sebészeti ambulanciára történő szállítása napján, a beszállítás megtörténte után néhány óra elteltével telefonon felhívta a várpalotai kórházat, érdeklődve a lakó állapota felől, hogy visszaszállítják-e vagy sem, erre azt a tájékoztatást kapta, hogy a lakót felvették a sebészeti osztályra. Mivel ez azt jelentette, hogy a lakó feltételezhetően néhány napot kórházban fog tölteni, ezért az idősek otthona ápolónője a lakó ruhaneműjét, tisztálkodási felszerelését és egyéb holmiját - a kórházba szállítást követő nap, január 13-án, vasárnap - bevitte a kórház sebészeti osztályára, ahol átadta a sebészeti osztályon dolgozó ápolónőnek. Tehát téves Németh Miklós azon állítása, hogy a várpalotai kórház Peremartonban lakó nővére vitte be a lakó után a kórházba személyes dolgait. Németh Miklós olvasói levele egyoldalú szemléletet tükröz, sajnos a tények téves ismerete miatt, az idősek otthona rossz hírnevét kelti, ahol az édesanyja több mint öt éve áll ápolásgondozás alatt, és ahova az édesanyja másik idősek otthonából került át. Levelének hangvétele nemcsak az idősek otthona személyzetét sérti, hanem a lakók körében is felháborodást keltett. Fentiek ellenére örömmel egyetértünk a várpalotai kórház dolgozóinak szakmai munkáját dicsérő soraival. Szőke Rozália, a Peremartoni Idősek Otthona igazgatója Gyógyító hatású beszélgetés Nemrégiben olvastam a Naplóban egy cikket a telefonos lelkisegély-szolgálatról. Akkor még nem gondoltam, hogy valamikor is közöm lesz hozzájuk. Aztán összesűrűsödtek körülöttem a dolgok. A feleségem, a gyerekek, a munkahely. Mind önállóan is elég nagy gond, hát még így együtt. És ekkor végigfutott bennem, mit mondana a lelkisegély-szolgálat? Ilyen helyzetre lehetetlen tanácsot adni! Felhívtam őket. Kedves hang jelentkezett be. Dadogtam, nem is tudom, mit mondtam. Aztán egyre folyamatosabban beszéltem, és közben megnyugodtam. Mi történt? Egyszerűen csak úgy, az ismeretlenségben maradva kimondhattam, ami bennem volt, ami zavart. Nem sajnálkoztak, nem láttak el tanáccsal, de rájöttem, hogy én vagyok a helyzet kulcsa. Megköszöntem akkor is a beszélgetést, de szeretném így utólag is megköszönni az emberséges érdeklődést, ami engedett elrejtőzve maradnom, ugyanakkor magamra találnom. Köszönöm a hangnak, köszönöm a veszprémi lelkisegély-szolgálatnak. Madarász László, Veszprém Már az is segít, ha valakinek elmondhatjuk a problémákat illusztráció: K. v. Pártokról sem jót, sem pedig rosszat Világéletemben híve voltam a betűnek. A sajtpapírra vetett emlékeztetőnek csakúgy, mint a nyomtatásban megjelenő soroknak. Hitelesebbé váltam általa: nemcsak mondani, de leírni is mertem. Ám az újságszerkesztőt, a felelőst soha nem irigyeltem. Megannyi írás válogatása során mindennek utánajárni, ellenőrizni nagy felelősség! S most dicsérni jöttem. A Napló szorgalmas olvasójaként és időnként néhány írás „elkövetőjeként” elismeréssel adózom sok felvetett probléma ellenpontozásáért. Ez az újság azért jó, mert ütköztet. Olvasót és hivatásos újságírót, illetékest és kibiceket is. Magamat utóbbiak közé sorolva jólesően tapasztaltam, hogy a „játékosaim” veszik a lapot. Mindig van reflexió, ha jó a súgó sugallata. Közlésre alkalmas írás nem marad visszhang nélkül. Hogy mi minden kerül papírkosárba, nem tudhatjuk. De vélem, a szélsőségek sorsa többnyire ez. Kíváncsiságom azért erős, mi lehet amögött, amit nem ír meg az újság. Ilyen lehet a felturbózott politikai szerepjátszás, a kampánycélú önmutogatás. Hogy ennek nincs helye a Naplóban, ezt világosan megírták. A február 19-i számban a Forródrótban ezért elnézést is kérnek az olvasóktól. Ezek egyikeként elnézem, pártokról sem jobbra, sem balra nem adnak szót a véleményeknek. Az indulatok levezetését tegyék át máshova. Helyes. Ezt a Napló-számot elteszem emlékeztetőnek. A kampány végéig legyen vezérlőelv. Szurkolok, hogy így maradjon. Még ha kevésbé izgalmas olvasmány lesz is tőle az újság olvasói rovata. Hornák Zoltán, Veszprém LEVÉLCÍMÜNK: NAPLÓ-SZERKESZTŐSÉG,8201 VESZPRÉM, PF.: 161.