Napló, 2003. február (Veszprém, 59. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

4 NAPLÓ ____ Hírek, tudósítások, információk, események közölhetője MC5É 8.30 és 19.30 óra között a 06(88)579-420-as telefonon és az 579-432-es faxszámon (kivéve szombaton). E-mail: szerkesztoseg@naplo.pk­. hu Vasárnap 10-től 19 óráig ügyeletes újságíró: BALLA EMŐKE Lapszerkesztőit: BARTUC GABRIELLA, GAJDOS JÓZSEF A lapterjesztés ingyenesen hívható zöld száma: 06(80)949-199 FORRÓDRÓT Van, akinek öröm a hóesés (vi.)­­ Igen sokan telefo­náltak tegnap az ügyele­tes újságírónak, aki ebben a szűk terjedelemben nem tudott mindent leírni, de később felhasználja a témaajánlatokat. A balatonedericsi Kálmán Lajosné kétnaponta jár Ta­polcára orvosi kezelésre. Na­gyon bántja, hogy a városból 11 óra 25 perckor Zalaeger­szegre induló autóbusz veze­tője kelletlenül, káromkodva fogadta el a társadalombizto­sítás által kiadott jegyét. Kovácsné Szalay Valéria a veszprémi önkormányzatnál dolgozik közhasznú munkás­ként. Elvesztette a pénztárcá­ját az összes iratával. Kéri, hogy az utóbbiakat juttassák vissza hozzá. Rásky Mihályné Felsőör­­sön él, a férje lovardát üze­meltet. A hóesés lehetővé te­szi, hogy vendégeik szánnal járják be a környéket. Dr. Farkas Péterné Veszp­rémből telefonált. Köszöni, hogy a kamondi posta tisztvi­selőnője rendkívül embersé­gesen segített neki. Tanulni­­ akár egy életen át ■ Takács Ilona Csaknem fél évszázadig di­csőségnek számított egy szakmában, egy munkahe­lyen leélni az aktív éveket. Most is tisztelet jár az ilyen életútnak, csak épp a felté­telei szűntek meg annak, hogy valaki azt zavartalanul végigjárhassa. Új ma a jel­szó: tanulni­­ egy életen át! Nem is oly régen, ha valaki iskoláit elvégezte, szakmát, dip­lomát szerzett vagy tanult, úgy fogták fel, hogy ezek után „befe­jezett ember”, munkájához ele­gendő ismerettel rendelkezik, további tanulásra nincs szüksé­ge, legfeljebb a szakmai újdon­ságokra kell odafigyelnie. Ezt nemcsak a gyakorlat hozta így, hanem elméletekkel is igyekez­tek a tételt alátámasztani. Egy német pszichológus például ki­fejtette, hogy a felnőttek be­gyepesedtek, új gondolat nem szárma­zik tőlük, kár az oktatásuk­ra fordított fá­radságért. Az ilyenfajta „elméletek” té­vedésen alapultak, mert úgy vél­ték, a testi-lelki érettséggel egy­ben a szellemi fejlődés is befeje­ződik, alaposan túlértékelve a biológiai tényezőket. Az élet csakúgy, mint a későbbi kutatá­sok, alaposan megcáfolták eze­ket az elméleteket, habár a köz­­gondolkodásban olykor még ta­lálkozunk ilyen felfogással. A felnőttek nevelhetőségével kapcsolatos tudományos kísér­letek száz éve kezdődtek, ami­hez a társadalmi, gazdasági fej­lődés adott indítékot. Egy alkal­massági vizsgálat, amelynek ré­vén új szakmához - a távíró és morzegépek kezeléséhez - ke­restek embereket, meglepő eredménnyel zárult. A javarészt 30-40 éves munkások gyorsan és sikeresen tanultak. A további vizsgálatok bizonyították, hogy a felnőttek képesek a tanulásra, sőt adott esetben a 24-25 éves emberek jobb hatásfokkal tanul­tak, mint a 14-18 éves fiatalok. Ebben szerepet játszanak olyan fontos motivációs tényezők, mint az érdek, az érdeklődés, a lemaradástól való félelem, a munkahely megtartása és még sok egyéb. Ámde alapjában mégis azért tudunk felnőtt-, akár idős korban is tanulni, mert agyunk befogadóképessége éle­tünk felén túl is megmarad. A tudósok szerint az ember agyá­nak csupán mintegy 10 százalé­kát használja fel, így tehát „sza­bad kapacitás” jócskán áll ren­delkezésünkre. Korunkban nyilvánvaló, hogy az iskolák elvégzése után is még „befejezetlen” az ember, az iskola nem adhat elegendő is­meretet egy egész élet munká­jához. Hiszen új tudományágak jönnek létre, új iparágak, szak­mák keletkeznek, óriási válto­zások tanúi vagyunk, még egy adott szakmában is felgyorsult a fejlődés. A változásokkal lépést tartani, a körülöttünk lévő világ dolgaiban eligazodni csak tanu­lással, az ismeretek gyarapításá­val lehet. Ez a felismerés szol­gálja a siker és boldogulás lehe­tőségeit az Európai Unióba kerülő polgá­raink számára is. Számítani­uk kell a pá­lyaváltozta­tásra, pálya­­módosításra, akár munka­képes korsza­kuk végéig, ami természetesen átképzést igényel. A fejlett or­szágokban nem ritka, hogy az emberek 4—5 szakmával rendel­keznek. Szinte létszükségletté válik legalább egy-két idegen nyelv ismerete, hiszen a határok átjárhatóságával együtt jár a mobilitás, Hegyeshalom után pedig kevesen értik anyanyel­ven előadott mondandónkat. De az is megesik majd, hogy tanul­mányútra, szakmatanulásra, át­képzésre is a tagállamok vala­melyikébe kell utaznunk. A felnőttek tanulása termé­szetesen nemcsak a motivációs szinttől függ, hanem több más tényezőtől is. Például, hogy mi­kor fejezte be a tanulást az ille­tő, az iskola óta képezte-e önma­gát. Ismert tény, hogy a tanulást az idegrendszer rugalmassága, plaszticitása teszi lehetővé. Aki nincs „tréningben”, elveszti ezt, a megtorpanás pedig szükség­szerűen visszaeséshez vezet. Ezért válaszolta joggal egy fran­cia gondolkodó arra a kérdésre, hogy meddig tartson a nevelés­oktatás, pontosan addig, míg az élet! És ez nagyon is egybevág uniós jövőnk személyre szóló követelményeivel! A változásokkal lépést tartani csak az ismeretek gyarapításával lehet. KÖRKÉP Napló-kérdés (p. é.) - Az emberek nagy része szerint a felvételi követelmény már jóval alacsonyabb, mint régebben volt. Hasonlóan gondolkodik a veszprémi Szőke Edit, az egye­tem munkatársa. Szerinte az lenne korrekt, ha az elmúlt évek­hez hasonlóan szigorítanák az egyetemekre, főiskolákra való bekerülési feltételeket. Túl könnyű bejutni a felsőoktatási intézményekbe, az elitképzés tömegképzéssé vált. Jelentősen csökkentek a felvételi ponthatá­rok, ma már hetven és nyolcvan pont között az illető felvételt nyer az általa kiválasztott intéz­ménybe. Régebben minimum száz pontot kellett az érettségiző diáknak teljesítenie, hogy főis­kolai vagy egyetemi hallgatóvá váljon. Kicsit árnyaltabb képet kap­tunk Erdősi Kingától, aki Veszprémben él, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ta­nárképző Főiskolai Karának magyar-történelem szakos hall­gatója. A felsőoktatási intézmé­nyekbe való bejutással kapcso­latban ő is osztja Edit vélemé­nyét: utódai nála kisebb áldoza­tok árán lépték át a főiskola küszöbét. Középiskolai felvéte­lijére már felszínesen emlékszik vissza. Csupán annyit mondott, hogy a teszt nem volt nehéz, vi­szonylag korrektnek vélte a kö­vetelményeket. Ugyanakkor na­gyon elgondolkodtatóak voltak a kérdések, különösen az általá­nos műveltségi témakörök fel­adatai. A veszprémi Mekler Péter viszonylag optimistán látja a dolgokat, hiszen ő még középis­kolába jár. Kibírható - mondja. - Szerintem megfelelőek a kö­vetelmények, bár a Vetésibe és a Lovassyba nehéz bekerülni. A szóbeli vizsga aránylag könnyű, mert ha valamiben tévedünk, rávezetnek a jó megoldásra. Az írásbeli nehezebb, hiszen ott nem segít senki. A diákoknak nagyobb nehézséget okoz a ma­tek-, nyelvtan- és biológia-fel­adatsorok megoldása. Barátja, a pétfürdői Huszák László osztja a véleményét. Ő azonban a matematikához pozi­tívabban áll, neki a történelem okozott nagyobb nehézséget. A NAP KÉRDÉSE Milyenek a mai felvételi vizsgák? Szőke Edit Fotó: Andrányi Erdősi Kinga Mekler Péter Huszák László Az ökumenikus héten evan­gélikus istentiszteletre indul­tunk a veszprémi Regina Mun­­di Katolikus Templomba. Egy középkorú hölgyet megszólí­tottam. „Legyen szíves meg­mondani, hol van a templom bejárata?” Ő nagyon kedvesen rámutatott: „Ott, az utca vé­gén.” A sötétben is látható volt a templom bejárata felé tartó tömeg. A hölgy megkérdezte tőlem: „Mi van itt?” Örömmel elmondtam, hogy ezen az öku­menikus héten, a világon min­denhol, vallástól függetlenül örülhetnek egymás templomá­ban az emberek egymásnak. Hiszen a hitünk egy, csak más­képpen gyakoroljuk. Ekkor a kedves hölgy azt mondta: „Ak­kor én is inkább ide megyek”, majd folytatta, hogy a művelő­dési házba indult egy előadás­ra, melynek témája a napjaink­ban keresett boldogság. E néhány mondat után be is léptünk immár öten a temp­lomba. Csodás érzés öntött el, mint mindig, ha templomba lé­pek. A tömeget látva, a csend, a várakozás még fokozta az érzést. A szertartás lenyűgöző volt. A légy zümmögését meg lehetett volna hallani. Az áhí­taton csendben Ittzés János evangélikus püspök úr beszélt, nagy örömömre többek között a boldogság megvalósításáról is. A mai napig is minden por­­cikámat átjárta az érzés, amit ott átéltem a szertartás alatt. Külön nagyon boldog va­gyok azért, hogy az a hölgy, aki bizalmával megtisztelt, és elmondta többek között azt is, hogy depressziós, és spontán döntésével jól határozott és velünk tartott. Biztos vagyok benne, sikerült megéreznie a boldogság ízét, lehetőségét a hallottak alapján. Köszönjük, jó egészséget kívánva Ittzés János püspöknek, a veszpré­mi igehirdetőknek és vendég­látóinknak. A hölgynek az alábbi gondolatokat üzenem: „A boldogság egy pillangó, ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül..., de ha csendben le­ülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk”. (Nathaniel Hawthorne) Dr. Nagyné Farkas Erzsébet, Veszprém OLVASÓINK ÍRJÁK - VISSZHANG A boldogság egy pillangó VÉLEMÉNYVONAL 06-90-631-621 Kedves Olvasó! Küldje el üzeneteit, hozzászólásait SMS-ben! A rendelkezésre álló helytől függően megjelentetjük azokat az üzeneteket, véleményeket, amelyek közöl­hető nyelvezettel íródtak, személyiségi jogokat nem sértenek, a köz figyelmére érde­mesek. Az esemesezők inkognitóját megőrizzük, velük csak akkor lépünk kapcsolat­ba, ha további információra van szükségünk egy-egy téma feldolgozásához. Kérjük, a szavazásnál feltétlenül az N (utána szóköz) jelzést használják, egyéb üzeneteiket pedig a N V (utána szóköz) jelzéssel kezdjék, a számítógép ezek alapján szortírozza a küldeményeket. Az SMS küldési díja 76 Ft + áfa. A szavazás díja vonalas telefonon 88 Ft + áfa. A szolgáltatás minden Westel- és Pannon GSM-előfizető számára elérhető. Ügyfélszolgálat: Interakció Produkció Kft. Tel.: 06-1-239-6518 Ön hogyan gondolja? Csütörtökön a nyártól ha­tályba lépő kórháztörvény, illetve az egészségügyi in­tézmények tervezett ma­gánkézbe adása kapcsán azt kérdeztük: SMS Mindegyik szavazatot küldő olvasó borúlátó volt és nemmel válaszolt. • Pat Cox véleménye ellenére magyar és európai vagyok, és az maradok május elseje után is. • Kevesebb adminisztrációval több időnk jutna a betegekre! • Benzinkutaknál, egyéb helyeken még rákérdezés esetén sem kapna korrekt tájékoztatást a gyógyszerekről, tudniillik, nem ezt tanulták öt éven át! Patikus • Vajon Orbán Viktor akkor is ilyen szkeptikus lenne, ha az ő aláírása szerepelne az EU-belépésünket deklaráló dokumen­tumon? Aligha! Elég a kétszínűségből! A privatizációval megszűnik-e a hálapénz? Az ökumenikus imahetet a világon mindenhol ebben az idő­ben rendezik mti-illusztráció 2003. február 1., SZOMBAT Örömöt szerezni öröm Intézményünkben, a vanyo­­lai Vajda Péter Általános Isko­lában 2002. december 19-én a rászoruló családok átvehették a Gyermekétkeztetési Alapít­vány karácsonyi élelmiszer­csomagját, melyet az alapít­vány az adófizetők egyszáza­lékos felajánlásából vásárolt számukra. A rizs, a kristálycu­kor az ünnepi ebéd elkészítésé­hez, a konzervek a napi öröm­höz, a szaloncukor az ü­nnepi hangulathoz járult hozzá. A szlogen, hogy ajándékot adni nagyobb öröm, mint kap­ni, most sokszorosan valóság­gá vált számomra. Ezúton tol­mácsolom 24 vanyolai család köszönetét a Gyermekétkezte­tési Alapítványnak, akik úgy döntöttek, hogy 2002 karácso­nyát szebbé varázsolják szá­mukra. Boldog voltam, mert boldogságot szerezhettem. Jó érzés volt látnom, hogy talán az én pénzem is benne volt ab­ban az összegben, amiből a mi intézményünk tanulói is része­sültek. Ezáltal vált számomra személyessé és élményszerűvé ez a karácsonyi ajándékosztás. Lukács Imréné igazgató LEVÉLCÍMÜNK: NAPLÓ-SZERKESZTŐSÉG, 8201 VESZPRÉM, PF.: 161.

Next