Napló, 2003. február (Veszprém, 59. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-01 / 27. szám
4 NAPLÓ ____ Hírek, tudósítások, információk, események közölhetője MC5É 8.30 és 19.30 óra között a 06(88)579-420-as telefonon és az 579-432-es faxszámon (kivéve szombaton). E-mail: szerkesztoseg@naplo.pk. hu Vasárnap 10-től 19 óráig ügyeletes újságíró: BALLA EMŐKE Lapszerkesztőit: BARTUC GABRIELLA, GAJDOS JÓZSEF A lapterjesztés ingyenesen hívható zöld száma: 06(80)949-199 FORRÓDRÓT Van, akinek öröm a hóesés (vi.) Igen sokan telefonáltak tegnap az ügyeletes újságírónak, aki ebben a szűk terjedelemben nem tudott mindent leírni, de később felhasználja a témaajánlatokat. A balatonedericsi Kálmán Lajosné kétnaponta jár Tapolcára orvosi kezelésre. Nagyon bántja, hogy a városból 11 óra 25 perckor Zalaegerszegre induló autóbusz vezetője kelletlenül, káromkodva fogadta el a társadalombiztosítás által kiadott jegyét. Kovácsné Szalay Valéria a veszprémi önkormányzatnál dolgozik közhasznú munkásként. Elvesztette a pénztárcáját az összes iratával. Kéri, hogy az utóbbiakat juttassák vissza hozzá. Rásky Mihályné Felsőörsön él, a férje lovardát üzemeltet. A hóesés lehetővé teszi, hogy vendégeik szánnal járják be a környéket. Dr. Farkas Péterné Veszprémből telefonált. Köszöni, hogy a kamondi posta tisztviselőnője rendkívül emberségesen segített neki. Tanulni akár egy életen át ■ Takács Ilona Csaknem fél évszázadig dicsőségnek számított egy szakmában, egy munkahelyen leélni az aktív éveket. Most is tisztelet jár az ilyen életútnak, csak épp a feltételei szűntek meg annak, hogy valaki azt zavartalanul végigjárhassa. Új ma a jelszó: tanulni egy életen át! Nem is oly régen, ha valaki iskoláit elvégezte, szakmát, diplomát szerzett vagy tanult, úgy fogták fel, hogy ezek után „befejezett ember”, munkájához elegendő ismerettel rendelkezik, további tanulásra nincs szüksége, legfeljebb a szakmai újdonságokra kell odafigyelnie. Ezt nemcsak a gyakorlat hozta így, hanem elméletekkel is igyekeztek a tételt alátámasztani. Egy német pszichológus például kifejtette, hogy a felnőttek begyepesedtek, új gondolat nem származik tőlük, kár az oktatásukra fordított fáradságért. Az ilyenfajta „elméletek” tévedésen alapultak, mert úgy vélték, a testi-lelki érettséggel egyben a szellemi fejlődés is befejeződik, alaposan túlértékelve a biológiai tényezőket. Az élet csakúgy, mint a későbbi kutatások, alaposan megcáfolták ezeket az elméleteket, habár a közgondolkodásban olykor még találkozunk ilyen felfogással. A felnőttek nevelhetőségével kapcsolatos tudományos kísérletek száz éve kezdődtek, amihez a társadalmi, gazdasági fejlődés adott indítékot. Egy alkalmassági vizsgálat, amelynek révén új szakmához - a távíró és morzegépek kezeléséhez - kerestek embereket, meglepő eredménnyel zárult. A javarészt 30-40 éves munkások gyorsan és sikeresen tanultak. A további vizsgálatok bizonyították, hogy a felnőttek képesek a tanulásra, sőt adott esetben a 24-25 éves emberek jobb hatásfokkal tanultak, mint a 14-18 éves fiatalok. Ebben szerepet játszanak olyan fontos motivációs tényezők, mint az érdek, az érdeklődés, a lemaradástól való félelem, a munkahely megtartása és még sok egyéb. Ámde alapjában mégis azért tudunk felnőtt-, akár idős korban is tanulni, mert agyunk befogadóképessége életünk felén túl is megmarad. A tudósok szerint az ember agyának csupán mintegy 10 százalékát használja fel, így tehát „szabad kapacitás” jócskán áll rendelkezésünkre. Korunkban nyilvánvaló, hogy az iskolák elvégzése után is még „befejezetlen” az ember, az iskola nem adhat elegendő ismeretet egy egész élet munkájához. Hiszen új tudományágak jönnek létre, új iparágak, szakmák keletkeznek, óriási változások tanúi vagyunk, még egy adott szakmában is felgyorsult a fejlődés. A változásokkal lépést tartani, a körülöttünk lévő világ dolgaiban eligazodni csak tanulással, az ismeretek gyarapításával lehet. Ez a felismerés szolgálja a siker és boldogulás lehetőségeit az Európai Unióba kerülő polgáraink számára is. Számítaniuk kell a pályaváltoztatásra, pályamódosításra, akár munkaképes korszakuk végéig, ami természetesen átképzést igényel. A fejlett országokban nem ritka, hogy az emberek 4—5 szakmával rendelkeznek. Szinte létszükségletté válik legalább egy-két idegen nyelv ismerete, hiszen a határok átjárhatóságával együtt jár a mobilitás, Hegyeshalom után pedig kevesen értik anyanyelven előadott mondandónkat. De az is megesik majd, hogy tanulmányútra, szakmatanulásra, átképzésre is a tagállamok valamelyikébe kell utaznunk. A felnőttek tanulása természetesen nemcsak a motivációs szinttől függ, hanem több más tényezőtől is. Például, hogy mikor fejezte be a tanulást az illető, az iskola óta képezte-e önmagát. Ismert tény, hogy a tanulást az idegrendszer rugalmassága, plaszticitása teszi lehetővé. Aki nincs „tréningben”, elveszti ezt, a megtorpanás pedig szükségszerűen visszaeséshez vezet. Ezért válaszolta joggal egy francia gondolkodó arra a kérdésre, hogy meddig tartson a nevelésoktatás, pontosan addig, míg az élet! És ez nagyon is egybevág uniós jövőnk személyre szóló követelményeivel! A változásokkal lépést tartani csak az ismeretek gyarapításával lehet. KÖRKÉP Napló-kérdés (p. é.) - Az emberek nagy része szerint a felvételi követelmény már jóval alacsonyabb, mint régebben volt. Hasonlóan gondolkodik a veszprémi Szőke Edit, az egyetem munkatársa. Szerinte az lenne korrekt, ha az elmúlt évekhez hasonlóan szigorítanák az egyetemekre, főiskolákra való bekerülési feltételeket. Túl könnyű bejutni a felsőoktatási intézményekbe, az elitképzés tömegképzéssé vált. Jelentősen csökkentek a felvételi ponthatárok, ma már hetven és nyolcvan pont között az illető felvételt nyer az általa kiválasztott intézménybe. Régebben minimum száz pontot kellett az érettségiző diáknak teljesítenie, hogy főiskolai vagy egyetemi hallgatóvá váljon. Kicsit árnyaltabb képet kaptunk Erdősi Kingától, aki Veszprémben él, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karának magyar-történelem szakos hallgatója. A felsőoktatási intézményekbe való bejutással kapcsolatban ő is osztja Edit véleményét: utódai nála kisebb áldozatok árán lépték át a főiskola küszöbét. Középiskolai felvételijére már felszínesen emlékszik vissza. Csupán annyit mondott, hogy a teszt nem volt nehéz, viszonylag korrektnek vélte a követelményeket. Ugyanakkor nagyon elgondolkodtatóak voltak a kérdések, különösen az általános műveltségi témakörök feladatai. A veszprémi Mekler Péter viszonylag optimistán látja a dolgokat, hiszen ő még középiskolába jár. Kibírható - mondja. - Szerintem megfelelőek a követelmények, bár a Vetésibe és a Lovassyba nehéz bekerülni. A szóbeli vizsga aránylag könnyű, mert ha valamiben tévedünk, rávezetnek a jó megoldásra. Az írásbeli nehezebb, hiszen ott nem segít senki. A diákoknak nagyobb nehézséget okoz a matek-, nyelvtan- és biológia-feladatsorok megoldása. Barátja, a pétfürdői Huszák László osztja a véleményét. Ő azonban a matematikához pozitívabban áll, neki a történelem okozott nagyobb nehézséget. A NAP KÉRDÉSE Milyenek a mai felvételi vizsgák? Szőke Edit Fotó: Andrányi Erdősi Kinga Mekler Péter Huszák László Az ökumenikus héten evangélikus istentiszteletre indultunk a veszprémi Regina Mundi Katolikus Templomba. Egy középkorú hölgyet megszólítottam. „Legyen szíves megmondani, hol van a templom bejárata?” Ő nagyon kedvesen rámutatott: „Ott, az utca végén.” A sötétben is látható volt a templom bejárata felé tartó tömeg. A hölgy megkérdezte tőlem: „Mi van itt?” Örömmel elmondtam, hogy ezen az ökumenikus héten, a világon mindenhol, vallástól függetlenül örülhetnek egymás templomában az emberek egymásnak. Hiszen a hitünk egy, csak másképpen gyakoroljuk. Ekkor a kedves hölgy azt mondta: „Akkor én is inkább ide megyek”, majd folytatta, hogy a művelődési házba indult egy előadásra, melynek témája a napjainkban keresett boldogság. E néhány mondat után be is léptünk immár öten a templomba. Csodás érzés öntött el, mint mindig, ha templomba lépek. A tömeget látva, a csend, a várakozás még fokozta az érzést. A szertartás lenyűgöző volt. A légy zümmögését meg lehetett volna hallani. Az áhítaton csendben Ittzés János evangélikus püspök úr beszélt, nagy örömömre többek között a boldogság megvalósításáról is. A mai napig is minden porcikámat átjárta az érzés, amit ott átéltem a szertartás alatt. Külön nagyon boldog vagyok azért, hogy az a hölgy, aki bizalmával megtisztelt, és elmondta többek között azt is, hogy depressziós, és spontán döntésével jól határozott és velünk tartott. Biztos vagyok benne, sikerült megéreznie a boldogság ízét, lehetőségét a hallottak alapján. Köszönjük, jó egészséget kívánva Ittzés János püspöknek, a veszprémi igehirdetőknek és vendéglátóinknak. A hölgynek az alábbi gondolatokat üzenem: „A boldogság egy pillangó, ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül..., de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk”. (Nathaniel Hawthorne) Dr. Nagyné Farkas Erzsébet, Veszprém OLVASÓINK ÍRJÁK - VISSZHANG A boldogság egy pillangó VÉLEMÉNYVONAL 06-90-631-621 Kedves Olvasó! Küldje el üzeneteit, hozzászólásait SMS-ben! A rendelkezésre álló helytől függően megjelentetjük azokat az üzeneteket, véleményeket, amelyek közölhető nyelvezettel íródtak, személyiségi jogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Az esemesezők inkognitóját megőrizzük, velük csak akkor lépünk kapcsolatba, ha további információra van szükségünk egy-egy téma feldolgozásához. Kérjük, a szavazásnál feltétlenül az N (utána szóköz) jelzést használják, egyéb üzeneteiket pedig a N V (utána szóköz) jelzéssel kezdjék, a számítógép ezek alapján szortírozza a küldeményeket. Az SMS küldési díja 76 Ft + áfa. A szavazás díja vonalas telefonon 88 Ft + áfa. A szolgáltatás minden Westel- és Pannon GSM-előfizető számára elérhető. Ügyfélszolgálat: Interakció Produkció Kft. Tel.: 06-1-239-6518 Ön hogyan gondolja? Csütörtökön a nyártól hatályba lépő kórháztörvény, illetve az egészségügyi intézmények tervezett magánkézbe adása kapcsán azt kérdeztük: SMS Mindegyik szavazatot küldő olvasó borúlátó volt és nemmel válaszolt. • Pat Cox véleménye ellenére magyar és európai vagyok, és az maradok május elseje után is. • Kevesebb adminisztrációval több időnk jutna a betegekre! • Benzinkutaknál, egyéb helyeken még rákérdezés esetén sem kapna korrekt tájékoztatást a gyógyszerekről, tudniillik, nem ezt tanulták öt éven át! Patikus • Vajon Orbán Viktor akkor is ilyen szkeptikus lenne, ha az ő aláírása szerepelne az EU-belépésünket deklaráló dokumentumon? Aligha! Elég a kétszínűségből! A privatizációval megszűnik-e a hálapénz? Az ökumenikus imahetet a világon mindenhol ebben az időben rendezik mti-illusztráció 2003. február 1., SZOMBAT Örömöt szerezni öröm Intézményünkben, a vanyolai Vajda Péter Általános Iskolában 2002. december 19-én a rászoruló családok átvehették a Gyermekétkeztetési Alapítvány karácsonyi élelmiszercsomagját, melyet az alapítvány az adófizetők egyszázalékos felajánlásából vásárolt számukra. A rizs, a kristálycukor az ünnepi ebéd elkészítéséhez, a konzervek a napi örömhöz, a szaloncukor az ünnepi hangulathoz járult hozzá. A szlogen, hogy ajándékot adni nagyobb öröm, mint kapni, most sokszorosan valósággá vált számomra. Ezúton tolmácsolom 24 vanyolai család köszönetét a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, akik úgy döntöttek, hogy 2002 karácsonyát szebbé varázsolják számukra. Boldog voltam, mert boldogságot szerezhettem. Jó érzés volt látnom, hogy talán az én pénzem is benne volt abban az összegben, amiből a mi intézményünk tanulói is részesültek. Ezáltal vált számomra személyessé és élményszerűvé ez a karácsonyi ajándékosztás. Lukács Imréné igazgató LEVÉLCÍMÜNK: NAPLÓ-SZERKESZTŐSÉG, 8201 VESZPRÉM, PF.: 161.