Napló, 2004. augusztus (Veszprém, 60. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-30 / 202. szám

2004. augusztus 30., HÉTFŐ KULTÚRA Harmincéves finn-magyar testvérvárosi kapcsolat Veszprém (B. E.) - Veszp­rém és a finnországi Rova­­niemi harmincéves kapcso­latát a lappföldi városban ünnepi rendezvénysorozat­tal köszöntik. Veszprém és Rovaniemi ve­zetői harminc évvel ezelőtt, 1974-ben írták alá a testvérváro­si együttműködést, azóta a két település lakói megismerték és látogatták egymást, barátságot kötöttek. Kapcsolat alakult ki az egyetemek és a könyvtárak kö­zött, vendégeskedtek egymás­nál néptánccsoportok, képző­művészek, turisztikai és keres­kedelmi szakemberek. A két vá­ros közötti együttműködés nem pusztán protokolláris, hanem valóságos: családok, diákok utaztak, ismerkedtek össze, le­veleztek. Az elmúlt három évti­zed arra biztat bennünket, hogy folytassuk a kapcsolatot: talál­kozzunk rendszeresen, tanuljuk meg egymás nyelvét, a fiatalok ösztöndíjakkal tanulmányuta­kon vegyenek részt, a gazdasági és civil szervezetek, a kulturális intézmények érdemi kapcsola­tot alakítsanak ki, a művészek mutassák be alkotásaikat a má­sik városban, hozzanak létre kö­zös művésztelepeket. Az évforduló alkalmából szeptember 6. és 12. között Ro­­vaniemiben egész hetes rendez­vénysorozatot szerveznek, ahol lesz népművészeti, könyv- és fotókiállítás, magyar film vetí­tése, testvérvárosi szeminárium, témadélután az egyetemen, ün­nepi templomi koncert, lehető­ségek piaca, ahol Rovaniemi va­lamennyi testvérvárosi egyesü­lete bemutatkozhat. A program­ra városi és megyei delegáció utazik, de a Veszprémi Ma­gyar-Finn Egyesület és az evan­gélikus egyházközség is több résztvevővel képviselteti ma­gát. A jubileumi ünnepséget szeptember 11-én tartják, itt Di­­óssy László, Veszprém polgár­­mestere és Mauri Gardin, Rova­niemi polgármestere aláírja az együttműködést megerősítő kö­zös szándéknyilatkozatot. A veszprémiek részéről kö­szöntőt mond Halász Béla, az egyesület elnöke, az ünnepi mű­sorban közreműködik Hajnóczy Zsuzsa (zongora) és Hajnóczy Erzsébet (ének). Ingyenes a városnézés Budapest (mti)­­ A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizott­sága támogatásával szep­temberben ingyenes város­nézéseket rendez Budapes­ten az Activity City Rt. A 2004. évi Közművelődési és Tudományos Alapból 200 ezer forintot nyert el a cég, ame­lyet a séták kivitelezésére és a felkészülésre fordít. A szeptem­berben szombatonként megtar­tott városi sétákon idegenveze­tők ismertetik a budapesti világ­örökség-helyszíneket. Buda­pesten 1987-ben a Duna-part és a budai Vár kapta meg a világ­­örökség rangot, majd 2002-ben az Andrássy út. Tavaly több mint ezren vettek részt a programsorozaton, az idén ennek a duplájára számíta­nak a szervezők. A magyar táj lelke fotókon Balatonfűzfő (TÉ) - A Fűz­fő-napok gazdag program­­sorozata keretében fotókiál­lítás nyílt a közösségi ház­ban Szelényi Károly mű­vészi alkotásaiból. A magyar táj lelke címet vise­lő tárlat bevezetőjeként a város felvidéki testvértelepüléséről érkezett Nagycétényi Férfi Éneklőcsoport adott elő Szent István-nótákat, népdalokat. Majd dr. Zongor Gábor festő­művész szólt a paravánfalakon látható, csodálatos természeti és ősi épített örökségünket megje­lenítő alkotásokról. A képeket olyan fotóművész készítette, mondta, akinek ma­gyar lelke van, az országban ott­hon van, s így itt látható képei nem csupán fotók, hanem sze­mélyes vallomásai is. Minden alkotásán ott van a szeretet, amely lényéből sugárzik az em­berek, a tájak, a jeles épületek, nemzeti jelképeink iránt. Emel­lett a mesterségbeli tudás hirde­tői is e fotók, mutatott rá, egy ta­pasztalt fotográfus műremekei. A nagymester úgy tud fotózni, hogy a tárgy, a táj, amely megje­lenik a képein, szinte belülről sugározza az alkotó szépségbe, magyarságba vetett hitét a szemlélőnek. Szeretné ezekkel az alkotásokkal minden magyar, fiatalok és idősek érdeklődését, megbecsülését felkelteni nem­zeti örökségünk iránt, zárta megnyitóbeszédét. Szelényi Károly (balról) fotóművész kiállítását Zongor Gábor festőművész nyitotta meg Könyörgés, vétek, szerelem Kobzos Kiss Tamás énekmondó műsora Balassi Bálintról Tihany (TE) - Kobzos Kiss Tamás Balassi Bálint iste­nes, hazafias és szerelmes énekeiből válogatott zenés portréműsorát hallgathatták nemrég a régi zene kedvelői az apátsági templomban. A vendéget Csimazia Bul­csú, az apátság kulturális prog­ramszervezője köszöntötte s mutatta be a közönségnek. Kob­zos Kiss Tamás az Óbudai Nép­zenei Iskola igazgatója, s több mint harminc éve foglalkozik régi magyar zenével és iroda­lommal. Mint énekmondó, önálló műsoraiban, valamint különböző népzenei, régi zenei együttesek közösségében törek­szik a magyar kultúra e roppant gazdag, színes területét megis­mertetni hallgatóságával. Tihanyi műsorában tekerő­lant- és kobozkísérettel voltak hallhatók Balassi reneszánsz dallamokra, nótákra írott versei. Az első blokkban zsoltárfeldol­gozásaiból hallhatott a közön­ség. Megszólalt az LIT, a CIL. és a közismert XLII. „Mint a szép híres pa­takra” kezdetű, mely Balassi lí­rai parafrázisá­ban így kezdő­dik: „Mint az szomjú szarvas, kit vadász ret­tentett...”. Fel­csendült azután élete kisiklását, szíve nagy ke­serveit, vétkeit megvalló, bűn­bocsánatért ese­dező megrendí­tő verse, a „Bo­csásd meg, Úristen, ifjúsá­gomnak vét­két...” kezdetű, és a nyughatat­lan ember ben­ső nyugalomra való vágyako­zását kifejező egyik legszebb istenes verse, az „Adj már csen­dességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” kezdetű. Majd hazafias költé­szetéből követ­kezett váloga­tás, a jól ismert Búcsúja hazájá­tól, az Egy kato­naének többek között, s szerel­mi lírájából is bemutatott az előadó néhá­nyat. A Balassi-est a költő utolsó versének tar­tott, Rimay Já­nos szerint halálos ágyán írott „Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten” kezdetű könyör­gésével zárult. Tihanyi műsorában tekerőlant- és kobozkísérettel voltak hallhatók Balassi re­neszánsz dallamokra, nótákra írott versei Fotó: Kőrösparti Bea A tenisztréner mentette a bőrét. - Semmi közöm a kulcs­hoz, és soha nem vitorláztam győri lányokkal, de másokkal sem. Vitorlás hajót sem lop­tam, ezek rágalmak, rendőri túlkapások. Ebből következő­en senki nem zsarolt meg. Ma­guk az Európai Unióban sem változnak meg. - Eleresztem a fülem mel­lett a sértését - mondta az alez­redes. - Nos, akkor konkré­tabb leszek... A ma hajnali ál­dozat, Farkas Zsuzsa tavaly­előtt rajzolt magáról egy portrét, közvetlen azután, hogy hazautazott a városból. A raj­zot aláírta, az évszámot és a hó­napot is feltüntette. Hiteles és kitűnő alkotás, Zsuzsa ugyanis rajzot tanított egy általános is­kolában, ismert grafikus. Az ikertestvére már lassan megér­kezik a megyei rendőr-főkapi­tányságra a rajzzal együtt. Mi is bemegyünk, maga is velünk jön, ott talán közlékenyebb lesz. Természetesen odaren­delheti az ügyvédjét. Kerekes Gergely habozott. - Válaszolok a kérdéseire - nyögte ki keservesen. - Örülök, hogy belátóbb lett - szólt Ottó. - A csajokat délután csíp­tem fel a strandon, akkor éppen nem volt barátnőm. Zsuzsa tet­szett meg. Játszottam az esze­met, nagyképűsködtem, teni­szezni hívtam őket, de nem tudtak. Megbeszéltük, este el­megyünk vitorlázni. A sétány végében találkoztunk. A hajó egy budapesti butikos házas­páré, nyáron azon laknak egy hónapot, de most három napra elutaztak az Alföldre, egyik közeli rokonukat temették. Én vigyáztam a hajóra, ott alud­tam. Valóban nem vagyok nagy matróz, elindítottam a motort, azzal mentünk befelé. Nem akartam messze eltávo­lodni a parttól, gondoltam, le­eresztem a horgonyt, és dumá­lunk, iszogatunk, ráhajtok Zsuzsára. Enyhe szél fújdo­­gált, a lányok cukkoltak, ez semmiség, nagy nulla, húzzam fel a vitorlákat. Teljesítettem a kívánságukat, kelet-nyugati irányban haladtunk, amikor pillanatokon belül feltámadt a szél, kitört a zivatar. Sűrűn vil­logtak a viharjelző lámpák, pá­nik fogott el, vissza akartam fordulni, de a hullámok és a széllökések felborították a ha­jót. A lányok sikítottak. Barba­ra azt kiabálta, hogy nem tud úszni. A vízbe estünk, Barbara lábára egy kötél tekeredett, és fejjel lógott a vízbe, eszeve­szetten csapkodott a karjaival, de nem tudta visszaemelni a törzsét. Zsuzsával mi a hajóba kapaszkodtunk, a hullámok beborítottak bennünket, de azért kaptunk levegőt. Zsuzsa rám ordított, menjek, segítsek Barbarának. Iszonyúan féltem, hátha elragadnak a hullámok és vízbe fulladok. A helyemen maradtam, küzdöttem az élete­mért. Zsuzsa azt kiabálta, hogy gyáva féreg vagyok. Én lekur­­váztam, hogy fogja be a száját. Aztán láttam, hogy elindul Barbara felé, araszolva közele­dett hozzá, de mire odaért, Bar­barát elsodorták a hullámok. (Folytatjuk.) A hajótragédia a múlt­ba veszik NAPLÓ 7 RÖVIDEN Fotótárlatok Megyei körkép (kgy)­­ A magyar fotográfia napja (au­gusztus 29.) alkalmából meg­­­­emlékezést tartanak ma dél­­­­után öt órakor a veszprémi Városi Művelődési Központ Fotógalériájában. A hónap meghívott kiállító művésze Szentiványi Árpád. A fotog­ráfia napjához több olyan esemény kapcsolódik, ame­lyen a Bakony Fotóklub tag- f­­ai mutatkoznak be. Sümeg­­csehiben Láng Tibor kiállítá­sa látható, a dózsavárosi klubkönyvtárban a Tojás és kel, a Csermák Antal Zeneis­kolában a Színes világ című tárlat tekinthető meg. A Cholnoky klubkönyvtárban Utczás Gábor, a Március 15. utcai klubkönyvtárban Ko­­­­vács András kollekcióját ál­lítják ki. Füreden Gazsi Jó­zsef, Ajkán a múzeumban Molnár Bence, Nyitrai Gá­bor, Rónai Gábor, Fűzfőn Láng Tibor, Tótvázsonyban Rácz Gyöngyi és Puskás Já­­­­nos, Tapolcán Mátyus Károly­­ lép a közönség elé. Szeptem­ber 2-án a FIAP (Magyar Fo­tóművészek Világszövetsé­ge) kongresszus résztvevői látogatnak Veszprémbe. Megjelent a Somogy Kaposvár (kgy)­­ Az iro­dalmi, művészeti és kulturá­lis folyóirat idei 4. számában folytatják Takáts Gyula Kos­­suth-díjas költő naplófeljegy­zéseit. A lap Berták László, Fésűs Éva, Oláh András,­­• Rudnai Gábor, Szegedi Ko­vács György, Szigeti Lajos, Szöllősi Zoltán,Tornai József­­ verseit közli. Születésnapi in­terjú készült Juhász Ferenc költővel. Elbeszéléssel T. Ágoston László jelentkezik. A folyóiratot L. Tóth Judit al­kotásai illusztrálják. Zsidó fesztivál Budapest (mti) - Megkez­dődött a VII. Zsidó Nyári Fesztivál. Egy hétig tart a multikulturális seregszemle.

Next