Napló, 2005. október (61. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-11 / 238. szám
2005. OKTÓBER 11., KEDD A tudós emléke Balatonalmádi (JÉ) A tóparti város Magyar-Angol Tannyelvű Gimnáziumában rendezték meg a múlt hét végén a hagyományos vers- és prózamondó versenyt Lőrincze Lajos nyelvész, tudós emlékére. Köszöntőjében Csuczor Sándor, az iskola igazgatója a rendezvény jelentőségét méltatta, kiemelve, hogy a Lőrincze-nappal őrhely szerepet vállalnak a magyar nyelv, a tiszta beszéd ápolásának területén. Eőry Vilma tudományos főmunkatárs Pilinszkyt idézte. Wacha Imre nyelvész József Attila költészetét elemezte, Kiss Gabriella egyetemi tanár pedig a színházi kultúráról szólt. A zsűri elnöke Hegyeshalmi László volt. Idén általános iskolai kategóriában első helyezést ért el Jókai Ágnes (Révkomárom), másodikat Agó Mónika (Szabadka), harmadikat Kursis Daniella (Bácstopolya). A középiskolások között első lett Rózsa Szabina Bácstopolyáról, második Fodor Emese Szabadkáról, harmadik Hajdu Ildikó Zalaegerszegről. Papp Ákos Veszprémből. Különdíjas Korbeák Barbara és Kazár Olivia Balatonalmádiból. Rózsa Szabina Bácstopolyáról érkezett TÉVÉJEGYZET Keller György Vasárnapi randevú Szinetár Miklóssal Világpolgári elegancia, európai szellem, megbízható ízlés és kikezdhetetlen műveltség - nekem mindig ezek a fogalmak jutnak eszembe, ha meglátom és hallgatom Szinetár Miklóst. Ez így volt huszonöt éve, s így van most is, amikor öngyilkos akcióra vállalkozott a Prémium vasárnap című ajánlótallózó műsorával az m2-n. Hajdanán művészeti vezetőként dolgozott a Magyar Televízióban, most pedig a lefutott műsorokból válogat majd, ha annak idején kihagytuk valamelyiket, nézzük meg, ha megláttuk és tetszett, tessék, újra élvezhetjük. Ha választásunk találkozik, minden rendben, ha meg nem, akkor felmerül a kérdés: kit szidjunk? A szubjektív Szinetárt vagy a közszolgálati tévét? A Prémium vasárnap ötlete nem rossz, bár eredetinek sem mondható, az ismétlő válogatások olykor jól jönnek, kitöltik a műsoridőt, pénzt lehet velük spórolni. Vannak csatornák, amelyek csak ebből élnek. Az m2-n Szinetár Miklós neve garancia arra, hogy minőséget kap a néző. Persze kicsit olyan ez a műsor, mint amikor a diákok kötelező olvasmányait lerövidítve belepaszszírozzák egy vaskos kötetbe. A valóban jó adásokat időben nézni kellene, de hát nem kényeztetnek el bennünket ilyenekkel, nincsenek kihagyhatatlan tévéműsorok. Vártam tehát, hogy mit kínál Szinetár. Az első húzása bejött, a Ketten egy villában című francia film - a nagyszerű Pierre Arditival - kedves, szórakoztató alkotás vasárnap kora estére. Szinkronszerepében remekelt Szilágyi Tibor. Ezután a gyerekek magyar meséből készült rajzfilmet kaptak ajándékba, majd József Attila versei következtek Berek Kati, Mensáros László, Ruttkai Éva, Kálmán György felejthetetlen előadásában. Aztán Szinetár a Kultúrházból emelt ki részleteket. Itt már nem nagyon kértem ebből a Prémiumból, a magazin műsorvezetői nem igazán beszédtechnikájukról, alkalmasságukról híresek, Szinetár mint rendező formálhatna valamit rajtuk, bár a gyatra képességeken nehéz változtatni. Mielőtt a Prémium átcsapott volna jutalomelvonásba, gyorsan lekapcsoltam a készüléket. KULTÚRA Fakó drámai élmény Monodráma Petőfi Sándor és Szendrey Júlia rövid házasságáról és életéről Veszprém (kellei) - Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia naplója és levelezései alapján készült a Feleségek felesége című monodráma, amelyet Patka Heléna nemrégiben mutatott be a Latinovits játékszínben. Az egyórás produkciót Dvorák Gábor rendezte. A rendező és az előadóművész nem kis feladatra vállalkozott; egy legendás szerelem és házasság szűk hároméves szakaszait, legjellemzőbb pillanatait kellett színpadra emelni. S persze a gyász időszakát, a költő halála utáni lelkiállapotot is meg kellett jeleníteni, hiiszen ezek a hónapok éppúgy meghatározták a huszonkét éves özvegy életét, mint a közösen eltöltött évek. A negyven évet élt Szendrey Júlia igazi lényére talán ekkor derült fény, amikor is az utólag felcsapó féltékenység daccá, vádaskodássá változott. Az előadás fejezetei szövegben jól elkülönültek egymástól: a megismerkedést, az egymásra találást, majd a mézesheteket és az 1848-49-es eseményeket, aztán a gyászt félreérthetetlenül követte a monológ, de az érzelmi lüktetést, Szendrey Júlia kedélyének változásait Patka Heléna nem tudta eléggé szuggesztíven visszaadni. Mintha ez a rövid, közös sors végig azonos érzelmi hullámhoszszon zajlott volna, pedig hát jól tudjuk, hogy szélsőségek szabdalták; rajongó lángolások, szárnyalások és mélyrepülések, emésztő féltékenység és gátlástalan odaadás, aztán féltés, aggódás, s végül - egy időn át Balázs Sándor író oldalán - sorozatos hűtlenkedésbe fojtott kétségbeesés és keserűség. Ezeknek az érzéseknek a megformálása a jelzésszerű, egy-két fotóval és bútorral illusztrált díszletben nem tört át elemi erővel. Nem derült ki persze az előadáson, hogy Dvorák Gábor vagy Patka Heléna felfogása, előadásmódja érvényesült-e inkább, mindenesetre a lenyűgöző atmoszféra hiányzott a produkcióból. Talán a kiválasztott részletek és versek i sem bizonyultak szerencsésnek, a 12 pont sehogy sem illett ebbe a darabszerkezetbe, a dokumentum jelleg ellenére sem. Patka Heléna vonzó lénye, szép, tiszta beszéde, finom és kimunkált gesztusai, mozgása nem tudta A lenyűgöző atmoszféra hiányzott a produkcióból legyűrni a halvány, erőtlen összképet, amely bátrabban alkalmazott színészi eszközökkel kedvezőbben alakult volna. Szendrey Júlia rendkívül összetett személyiség, megnyerő és taszító vonások keveredtek benne. Ezek most kiegyenlítődtek, ami nem tett jót a monodrámának. Petőfi így nem Istenként és géniuszként, csak egyszerű férfiként derengett át a múlton. Engem Kaszás Attila síron túli Petőfi-hangja inkább irritált, mint elérzékenyített. Más színészt inkább elfogadtam volna. Viszont tetszett az előadóművész jelmeze, és hatásosra sikerültek a színes fényeffektusok, de a katarzist, az empátiát, a drámai élményt nem tudták pótolni. Mindenképpen jó szándék hozta létre a játékszíni produkciót, ám az igazi, felkavaró dráma elmaradt. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia alakja, közös életük szerelmes és feszült pillanatai nem szikráztak. Szendrey Júlia alakját Patka Heléna előadóművész formálta meg a Dvorák Gábor által rendezett monodrámában NAPLÓ • 7 RÖVIDEN Vasárnapok, hétköznapok Veszprém (kgy) - Kutasi Kovács Lajos író Vasárnapok, hétköznapok című kötetét mutatják be október 13-án este hat órakor a Városi Művelődési Központ előcsarnokában. A bemutató résztvevői: Tornai József költő, író, Pátkai Róbert angliai evangélikus püspök és dr. Kovács Szabolcs Gábor, az író fia. Beszélgetőtársuk Horváthy György szerkesztő. A Művész Céh közös tárlata Veszprém (kgy) - Gopcsa Katalin művészettörténész, a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa nyitja meg a Veszprémi Művész Céh Ősz című kiállítását október 12-én, szerdán délután öt órakor a Városi Művelődési Központ előcsarnokában. A megnyitón gitárnál közreműködik Marka István zenetanár. Négy napon át cserelátogatás Veszprém (JÉ) A Comenius-projekt részeként oktatási és ifjúsági utazási együttműködés keretében holnaptól négy napon át francia, olasz, spanyol pedagógusok érkeznek a Vetési gimnáziumba cserelátogatásra, tapasztalatcserére. A program rendkívül gazdag, a szakmai rész mellett kirándulások, pinceszerezés, hajózás is lesz a Balatonon. Nemzetközi őszi ajándék Gondolatok egy művészeti fesztiválról, ahol mindig az üde játéké a főszerep Veszprém (V. R.) - Hét éve nézem őket, mégis tudnak meglepetést okozni. A Veszprémi Játékok nemzetközi gyermekművészeti fesztivál vasárnap esti gálája a Városi Művelődési Központban sokaknak emlékezetes marad. Az már elcsépeltnek hat, ha azzal foglalkozunk, milyen jól, szenzációsan és magas színvonalon táncolnak, énekelnek az orosz térségből érkezett gyerekek. Náluk ugyanis a művészeti oktatás, tanítás más alapokon nyugszik, mint nálunk. A poroszos fegyelem, a sok munka és nem utolsósorban a nagyobb gyermeklétszám miatti válogatási lehetőség mind magával hozza azt, hogy akiket mi a színpadon látunk, mind nagyon jó és tehetséges fellépő. A vasárnapi gálán ezt bizonyították is a vendégek. És nemcsak az ukránok, oroszok, hanem a lengyelek, bolgárok, és most húzzuk ki magunkat, a magyarok is. A fesztivál történetében először fordult elő, hogy majd' 350 hazai fellépőnek tapsolhattunk. Köztük veszprémi, balatonkenesei, várpalotai, balatonfüredi fiatalok és Balatonalmádiból érkezett tehetségek bizonyították képességeit. Olyan magas színvonalon, hogy arra még a külföldi szakemberek is elismerően bólintottak. Tartottuk a lépést a vendégekkel. És ez a gála egyik üde színfoltja volt. A másik az, hogy lehetett modern tánc, balett, techno, latin muzsika, néptánc, ének, hangszeres zene, minden fellépő meg tudta nyerni magának a közönséget a produkciójával. Nem volt üresjárat, unalmas perc. Figyelni kellett a színpadon szereplőkre. Szórakoztattak, ámulatba ejtettek, tapsra kényszerítettek mindenkit. Akár egy show-ban. Újdonság volt az is, hogy a veszprémiek egyre nagyobb számban látogattak ki a versenyre és az esti gálára. Elfogadta és befogadta a város a fesztivált, a fellépő gyerekeket. Akik hagytak itt magukból, kultúrájukból, hagyományaikból, gyökereikből valamit nekünk is. A játék így lett ajándék. Elfogadta, befogadta a város a tíz országból érkezett fellépőket