Napló, 2006. október (62. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-01 / 38. szám, Vasárnapi Napló
2006. OKTÓBER 1., VASÁRNAP MEGYEI körkép Beleszeretett a Balatonba vasárnapi vendég Varga Péter, a Varga Pincészet Kft. igazgatója, a Mi Balatonunk Egyesület elnöke A legnagyobb magyar borászati családi vállalkozás, a badacsonyörsi Varga Pincészet Kft. ügyvezető igazgatója, Varga Péter már őseivel elkötelezte magát a borászattal. Nagyszüleinek volt szőlője és pincéje Budafokon, s közgazdászként pénzügyminisztériumi évek után a Hungarovin gazdasági igazgatójaként is tevékenykedett, mégis a táj, nem a bor ragadta meg el sősorban. Varga Ibolya ________ - Mi ejtette rabul Badacsonyban? - Régi történet ez, hiszen gyerekkoromban ide jártunk nyaralni, itt ittam életemben először bort, de abban, hogy a Balaton partján vásároltam borászati üzemet, a tájnak van a legfontosabb szerepe. Egy szakmai tanácskozáson jártam a Badacsonyi Állami Gazdaságnál, és az üzem előtt rácsodálkoztam a tó látványára, amit csak még teljesebbé tett a Badacsony és az Örsi-hegy. Akkor úgy éreztem, hogy itt szeretném tölteni időm jelentős részét Ma már ugyanúgy érzem magam budafoki, mint badacsonyi lakosnak. A munkaidőm egy részét itt töltöm, s az üzem mellett van lakásom is, de már épül az új badacsonyi otthonom. - A család három generációja dolgozik az üzemben? - Már csak kettő, mert édesanyám átadta íróasztalát Bálint fiamnak, aki Budapesten ügyvezető igazgatóként a kereskedelmet és a marketinget irányítja, magam pedig szintén ügyvezető igazgatóként az általános, átfogó ügyekkel foglalkozom. Feleségem, Varga Katalin a pénzügyeket és a könyvelést vezeti. Korábbi vállalkozásaimban is ő irányította a számvitelt. Édesanyám hetvenegy éves koráig vett részt aktívan a munkában, most inkább a sportra fordítja az energiáit. Minden reggel lemegy az uszodába és kétnaponta teniszezik. Meggyőződésem: a családi vállalkozás jó arra, hogy az ember addig dolgozzon, amíg ezt az ereje és a tenni akarása megkívánja. Súlyos magánéleti válságot okozhat az, ha valaki teljes erőbedobással dolgozik, aztán hatvankét évesen egyszercsak feláll és nem tudja, mit kezdjen magával, a rászabadult idővel. A családi gazdaságban addig dolgozik az ember, ameddig nem talál mást, aki hite szerint ugyanolyan jól látja el a feladatát, mint ő maga. A fiai is elkötelezték magukat a borászattal? - Példámat, családi hagyományokat követve először a közgazdaság-tudományi egyetemen szereznek ismereteket, diplomát. Bálint, az idősebb fiam a diplomája megszerzése után multinacionális cégnél dolgozott három évig, aztán jött a családi gazdaságba és ebben az évben a Corvinus Egyetemen kezdte meg borászati tanulmányait. Máté fiam is hamarosan megszerzi a közgazdász diplomáját, ezután mélyíti el a borászati ismereteit. Természetesen várjuk a pincészetnél, hogy mielőbb elfoglalja a helyét. - Milyennek látja a balatoni borok helyzetét? - A három legnagyobb magyar borászati vállalkozásból kettő a Balaton partján dolgozik. A kereskedelem más ügy, mert annak az országon belül változatlanul Budapest a központja, tehát nem engedhetjük meg magunknak mi sem, hogy ne legyünk jelen a fővárosban. A növekvő érdeklődést megerősíteni akartuk azzal, hogy létrehoztuk a Mi Balatonunk Közhasznú Társaságot. Elsősorban azt akarjuk elérni, hogy a hazai vendégek jöjjenek a Balatonhoz, ismerjék meg az itteni tájat, kultúrát, hagyományokat. A mi egyesületünk kezdte el belföldön népszerűsíteni a Balatont, mert azt valljuk, hogy a hazai fogyasztás tudja erősíteni a vállalkozásainkat. Olyan programokat, szállásokat, lehetőségeket kell kínálnunk, amelyek egész évben vonzóvá teszik a Balatont. Több látványpincét építettek ki ezen a vidéken, mi magunk is megnyitottuk a kapuinkat, a wellness-szállodák egész évben nyitva tartanak, egyre erősödik a konferenciaturizmus és nagy tömegeket vonzó programok, jó szállások tucatját kínálják most is a balatoni vállalkozók. Varga Péter: Egy szakmai tanácskozáson jártam a Badacsonyi Állami Gazdaságnál, és az üzem előtt rácsodálkoztam a tó látványára, amit csak még teljesebbé tett a Badacsony és az Örsi-hegy. Akkor úgy éreztem, hogy itt szeretném tölteni időm jelentős részét Mustillatú ŐSZ Klára-pusztán Sárkányok tizedszer Folytatás az 1. oldalról. A nap végén aztán a vadászlovaglás csúcspontja a kifutó, amikor is igazi vadászkürt hangjára kilovagol a „róka”, ez esetben a lovasudvar egyik legjobb lovasa, üldözés közben pedig az ő válláról kell letépni a rókafarkat. A győztes „mindent visz”, az esti bálban az ő egészségére folyik a hordóból a jó balatoni bor. Az ősz egyébként kiváló alkalom a lovaglásra, a lovaglás pedig Vászolyi György szerint a balatoni szezon hosszabbítására. Lovagolni ugyanis kora tavasztól a tél beálltáig lehet, itt, a történelmi borvidéken a kellemeset a hasznossal alapon lovaglás, kocsikázás közben kiváló balatoni borokat lehet kóstolni. Ha már ősz és bor, akkor természetesen itt van a szüreti mulatságok ideje is. Ebben az időszakban szinte minden hétvégén lehet valami szüreti programot találni, most például Szigligeten. Papír- és műanyag sárkányok színesítették a veszprémi Gulyadomb feletti eget szombat délután. Az időjárás is kegyes volt a Jeruzsálemhegyi Baráti Körhöz, amely immáron tizedszer hívta sárkányépítő és -röptető délutánra az érdeklődőket. Több mint száz gyerek, szülővel, nagyszülőkkel jött el a dombra, s próbálta magasra emelni a sárkányokat. A gyerekek szívesen futottak is, amire a felnőttek közül kevesebben vállalkoztak. Aki nem hozott, helyben is készíthetett viszonylag egyszerű, de a célnak éppúgy megfelelő repülő alkalmatosságot. ____ Játszani is engedd... átadták az első nyugdíjasok játszóterét a fővárosban az idősek napján. A hír úgy első hallásra meghökkentő, különösen, ha mérleghintára és mászókára képzeljük a még oly fiatalos hatvanasokat is. Na de nem erről van szó, hanem kugliról, tollaslabdapályáról, sakkasztalról, beszélgetősarokról. Mindez gondosan illesztve a park fái, virágai közé. Sziget a szépkorúaknak, igazán jó ötlet, még az sem von le a kezdeményezés értékéből, hogy például Madridban már negyven hasonlót számlálnak, különböző edzőszerekkel és használati utasításokkal ellátva, persze, már csak ez hiányzik a magyar nyugdíjasnak, akinek jó, ha futja... hallom már a fanyalgást és sorolhatnám is a gyakran hangoztatott példákat Pedig tudomásul kellene vennünk, hogy az időskornak nagyon sok arca van nálunk, Magyarországon is. Nélkülöző, beosztó és tehetősebb, unokákkal bajlódó és magányos, betegséggel küszködő és tettrekész. Minden tiszteletem azoké az érdekvédőké, akik a sokféleségben el tudnak igazodni... a kétmillió magyar nyugdíjas többségének azonban leginkább a közösség hiányzik. A klubok sokak számára pótolják ezt a hiányt, de azt hiszem, ez esetben is jót tesz a változatosság. Ha valakinek ezt éppen az ilyen játszótér jelenti, hát legyen. Egy kugli- vagy sakkparti még nem veszélyezteti a konyhapénzt, a jóízű beszélgetések pedig feltöltik a lelket. GYEREKKORI ÉLMÉNYEM jutott eszembe, amikor a parkban kialakított beszélgetősarkokról olvastam. Nagyanyámmal esténként megfogtuk a kisszéket, és elindultunk vándorútra. Hol az egyik, hol a másik szomszéd háza előtt ültünk le, ahol már akkorra többen összejöttek az idősebb korosztályból. Szó volt mindenről, gyerekekről, unokákról, régi történetekről és persze friss pletykákról. Osztoztak a hétköznapok örömében, bánatában, és talán ezért is, de én úgy emlékszem, akkor sokkal kevesebb volt a panasz. Az időskor pedig abban az időben sem volt könnyebb. 3 HIRDETÉS