Napló, 2011. április (67. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-28 / 98. szám
---------------------------------------------------------------------------------- VÉN DIÁK 2011. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK _________________________________________________ Nagyobb a felelősség Igen, megint felnőtt egy évfolyam, mely kikerül majd az iskola olykor szigorúnak tűnő, de mégis biztonságos melegéből. Igen, a ballagás Janus-arcú esemény, mert egyrészt kilépés egy nagyobbnak tűnő szabadságba, és végre felszabadultan énekelhetjük az elnyűhetetlen ballagási dalt: „Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus” - örvendezzünk tehát, míg fiatalok vagyunk. Másrészt belépés egy nagyobb felelősséggel járó világba, mely számotokra nem biztos, hogy a maga teljességében érzékelhető, mert szerencsés esetben nem is lehet az. Az, hogy ez milyen fontos, vízválasztó esemény, csak később tudatosul majd bennetek, ma még diákokban. Tudom, ez közhelyként hangzik, de valóban meghatározók lesznek a további életetek során az alma mater falai közt megszerzett tudás, tapasztalat, az itt megélt barátság, szerelem. Ezt nem az idő mindent megszépítő ereje teszi, hanem a később megszerzett tapasztalatok, melyek jóvoltából csak akkor válik összehasonlíthatóvá majd a ma, mint jelen idő a későbbi jövővel. Ezért ilyenkor a felnőttek, szülők, tanárok azok, akik részéről számos bölcsesség, útravaló elhangzik, melyeket én csupán eggyel szeretnék most szaporítani: „Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember.” (Hioszi Tatiosz) Igen, ballagás, búcsúzás, de csak részben, az iskolád mindig szívesen visszavár. Ilyenkor másképpen beszélgetünk. Őszintén, nyíltan. Ez nagyon jó. Ilyenkor mindenki sajnálja, hogy vége lett. Még egy évfolyam végzett... Rátosi Ferenc polgármester, Sümeg 12. 0 — Piros Tamás, Kovács Bence, Molnár Péter, Antal István, Babicz László, Varga Bertalan, Szénási Tamás, Pákozdi Tamás, Vörös Roland, Forgács Péter, Szuhánszki Krisztián, Böröczky Tamás, Kőszegi Ádám, Merse Bálint, Holczer Dávid, Lenner Ferenc, Szente Péter, Németh Renáta, Bécsi Teodóra, Molnár Fanny, Simon Diána (osztályfőnök), Kiss Krisztina, Polgár Cintia, Dormán Klaudia. Hiányzik: Fülöp Bettina, Dobrovits Anett Horváth Alexandra 9 » fül ■ | * . '; k t , y [ '**"' jSSUÍtSi Tapolcai ballagok Széchenyi István Szakképző Iskola 12. A — Gerencsér Dávid, Pál László, Csekő Balázs, Szántói Dániel, Bacsa Ákos, Nagy Márió Béla, Czipó Rita Krisztina, Tóth Zoltán Tamás, Hóbor Péter, Petrétei Péter, Sótét Ádám, Kálfári Dávid, Kiss Balázs, Gyurokovics Zoltán, Szivler Roland, Darvalics Andrea Noémi, Lövey Szimonetta Andrea, Hargitai Andrea (osztályfőnök), Béres Zita, Horváth Zsuzsanna 12. V . Biró Ádám, Benedek Áron, Horváth Szabolcs, Nagy Balázs, Bosnyák Levente, Barabás Tamás, Szabó Patrik, Nagy Fanni Bianka, Horváth Evelin, Lakó Alexandra, Gyüréné Viola Zsuzsanna (osztályfőnök), Czirók Evelin, Sárközi Ramóna, Czipp Judit, Szabó Zoltán, Horváth Brigitta, Csóka Eszter, Ménkű Judit Evelin, László Nikoletta, Pap Norbert Sümegi ballagok Kisfaludy Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 12. B — Papp Tamás, Kalamár Ádám, Matolcsi Milán, Vincze Norbert, Majer Simon, Csóka Ádám, Tóth Dávid, Kaposi Tamás Dániel, Németh Patrik, Mattiassich Zsófia Mónika, Kiss Zsolt Kiss József, Judi András, Mohos Eszter Nikolett, Bakos Zsófia, Som Nikolett, Kajtár Barbara Krisztina, Dancs Annamária, Zolnai Melinda, Szalai Krisztina, Süle Nikolett, Nagy Krisztina (osztályfőnök), Molnár Alexandra, Magyar Anett, Kocsis Klaudia. Hiányzik: Molnár Beatrix 13. C — Müllner Vivien, Haragos Lajos, Kövér Dávid, Klippel Dávid, Szép Szabolcs, Merse Ferenc, Csutak Karolina, Kovács Andrea, Csiszár Krisztina, Gelencsér Viktória, Girán Beatrix, Rádly Nikolett, Böde Vanessza, Fekete Daniella, Horváth Alexandra, Bakos Boglárka, Zelenka Ildikó, Gyalogh Jusztina, Hoszú Bianka, Dezső Rita, Dömötör Adrienn, Nagy Alexandra, Szilágyi Renáta, Walter Katalin (osztályfőnök), Böröcz Eszter, Kulics Beatrix, Tóth Rita. Hiányzik: Tyukodi Krisztina NAPLÓ • 9 Bármikor hazajöhettek A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság, magában a vonulásban a véges végtelenség és a majdani megérkezés reménye. Egy új élet és egy új évezred hajnalán félig sírva, félig nevetve búcsúztok egymástól. Isten hozzádot kell mondanotok a már jól ismert falaknak, embereknek. Az ifjúkor csúcsaira léptek. Magatokon viselitek az ifjúság hármas nagy ajándékát: az értelmet, a szépséget és a vidámságot. S ezekre most nagy szükség van. Gyanútlanul léptek át a felnőttek világába. Tudnotok kell azt is, hogy abban a most oly vágyott világban érhetnek bántások, töredék igazságokból szőtt rosszindulatú elmarasztalások, s még számos igazságtalanság várhat rátok. De ezek sem hiábavalóságok. Számotokra eddig ez az iskola volt a kicsiny és a nagyobb emberi közösségek találkozásának, szellemi-lelkierkölcsi kölcsönhatásának legfontosabb, leginkább titeket alakító intézményi formája. Az iskolán keresztül indul a gyermek a nagyobb világ felé, a nagyvilág irányába. De a külső, nagyobb világ is az iskola értékelő-értelmező funkcióin keresztül válik áttekinthetővé, befogadhatóvá. Az iskola így jelentette számotokra a teljes világot eddig, a felkészülést a felnőtt életre. Mert mindaz, ami veletek itt történt, cél és értelem szerint való. A nevelőnek, a tanárnak, a kézen fogva vezetőnek a feladata az volt, hogy segítsen benneteket a személyiség, a jellem kifejlesztésében. Az emberiség legfontosabb ismereteit tantárgyakban kínálták fel nektek, hogy kedvetekre válogathassatok, s az alkototoknak, a gondolkodásotoknak legmegfelelőbb tudományokban mélyedhessetek majd később el. A tanári szemek sokat látnak, messzire tekintenek. Mint jó tükörben, bennük láthatók gyengeségeitek, hibáitok, mulasztásaitok, vétkeitek. De mi hisszük és tudjuk a ti nagyra hivatottságotokat is, és mi látjuk közöttetek azokat is, akik jóságban, erkölcsben, lelki nemességben, hitben majd megelőzik őket. Most elhagyjátok az iskolát, de ide bármikor hazajöhettek, bárhol is éljetek a világban, bárhová is sodorjon az élet benneteket. Nincs más hátra, indulnotok kell. A változás nehéz, de szükséges. Tovább kell lépnetek, hogy haladni tudjatok, de nehéz a búcsúzás. Vigyétek magatokkal, őrizzétek és adjátok tovább azt az örökséget, amit itt, Tapolcán kaptatok! Legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek! Kívánjuk, hogy boldoguljatok! Isten veletek, ballagok Császár László polgármester, Tapolca