Napló, 2016. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-26 / 21. szám

Igazán pörgős meccsek voltak A hildes focista lányok és fiúk remekül szerepeltek a Fair Play Cup országos labda­rúgótornán. A középiskolai amatőr lab­darúgótornán az 1996. június 30-a után születettek vehet­nek részt. A lányok tornáját városunkban október 22-én rendezték meg, amelyen 8 csapat szerepelt. A hildes lá­nyok két csapattal is indultak. Mindkét csapatunk igazán iz­galmas és pörgős meccseket játszott, és fantasztikusan jó eredménnyel, csoportelsőként jutott a döntőbe. Éppen ezért a torna vége „házi bajnokság­gal” dőlt el. Az igazi megmé­rettetés márciusban várható, ahol már a megyei kijutásért versenyezhetnek a csapatok. Ezt követi a regionális, majd az országos döntő. Addig is minden csapat tovább fej­lesztheti tudását. A fiúknál 2 héttel később rendezték a tor­nát. Igen kemény, férfias és technikás játékokat láthat­tunk. A Hild iskolát két csa­pat is képviselte, de csak az egyik csapatnak sikerült ki­harcolni a dobogós helyet. Bernáth Claudia Hild szakközépiskola, Dunaújváros A házi bajnokság kupagyőztes hildes futballista lányai 0 M1­­­90 h-zLU MJ1 61-6 Olvasni igenis jó Manapság a fiatalok többsége egyre kevesebbet olvas. Ami miatt elfelejte­nek helyesen írni, beszélni, elszegényedik a szókin­csük, nem beszélve arról, hogy akadozva olvasnak. Nem is sejthetik azok, akik nem olvasnak, hogy miről maradnak le! Olyan he­lyekre juthatnának el a könyvek révén, ahová más­ként soha, s kedvenc kuc­kójukban üldögélve élvez­hetnék, hogy lélekben máshol járnak. Olvasni te­hát igenis jó! Török Evelin Táncsics gimnázium, Mór SÉTATÉR A PANNON LAPOK TÁRSASÁGA NÉGYMEGYÉS MELLÉKLETE • 2016. JANUÁR 26. Remek tanárai voltak Meg lehet fogni egy pilla­natot? Videóra veszed, le­fényképezed, sorokba zárod. Ezt tettem én is: sorokba zár­tam Kubik Anna színművész­­nő gondolatait a fehérvári Te­leki gimnáziumról. - Mi volt a legnagyobb lecke, amire a középiskola tanított? - Gondolkodásra, önálló­ságra neveltek itt! Hihetetlen szigorával ez az iskola na­gyon sokat adott nekem. Elég, ha azzal is eldicsek­szem, hogy a Színművészetin vörös diplomával végeztem? Elméleti tantárgyakat a főis­kolán már egyáltalán nem kellett tanulnom, szinte abból megéltem, amit a Telekiből „hoztam”, teljes erővel kon­centrálhattam a szakmai tár­gyakra, ezért utólag is rendkí­vül hálás vagyok! - Mi volt a színészi pá­lya felé? - A Vörösmarty Színház­ban bérletünk volt, gyönyörű­séges előadásokat láthattunk ott, s engem teljesen rabul ej­tett a színház illata, varázsa! Minden szabad estét ott töl­töttem, pedig kevés kimenőt kaptunk a kollégiumból. Gál József volt a matektanárom, nagyszerű egyéniségével, szellemességével nagy hatást gyakorolt ránk, az egész osz­tályra. Tudta, hogy igazán nem erősségem a matematika, de azért a humorával átsegí­tett minden nehéz helyzeten. Ha nagyon nem ment valami, megkérdezte tőlem, hogy mi az a kamaraszínház, mond­juk. Erre aztán már tudtam a választ! Persze, az alapokat kérlelhetetlenül számon kérte, ugyanígy felesége, Enikő­ né­ni is, aki biológiát, földrajzot tanított. Rendkívül szigorú volt ő is, de tekintélyes, cso­dálatos pedagógus. A mai na­pig is érzem szeretetüket, fi­gyelmüket, s nagyon hiányoz­tak mindnyájunknak mostani találkozónkról! - Meg tudnád-e nevezni azokat a dolgokat, amikkel az iskola hoz­zájárult a sikereidhez? - Nagyon erős kö­zösségi kötődés alakult ki a kollégisták között, négyen-öten minden­hova együtt jártunk! Ez az erős közösségépítés az én szakmámnak is az alap­ja, hisz minden egyes produk­cióval újra és újra ki kell ala­kítanunk egy összetartó csa­patot, amelyik egyfelé húz, egy bizonyos cél, egy előadás létrehozása érdekében. Aki ezen a pályán egyedül akar érvényesülni, tévúton jár! Rendhez, fegyelmezettség­hez, pontossághoz is szoktat­tak minket itt, ami szintén Rendhez, fegyelemhez, pontossághoz szoktatták a diákokat alapja kell legyen egy hosszú távú életpályának. - Tartod-e a kapcsolatot az osztálytársakkal? Szóba kerülnek a találkozások so­rán „azok a régi telekis évek"? - Hogyne tartanám! Ma ez könnyű is, a neten, különben most ősszel tartottuk a 40 éves osztálytalálkozónkat! Igazi öröm volt látni Gál Szilveszterné Marika nénit, volt osztályfőnö­künket is! Nagy egyé­niségek voltak a taná­raink között, élveztem s élveztük most is Tóth Béla tanár úr egyéni stílusát, fanyar humo­rát, Berta néni derűjét. Dienes Ottót pedig költőként is iga­zán nagyra tartom! Mihály Szidónia, Teleki gimnázium, 11. C Székesfehérvár 73 X_jou_ C I—­o Kubik Anna Kossuth-díjas színésznő ma is hálás szívvel gondol vissza egykori középiskolájára Ők írták a legjobb sétás cikkeket A Sajtó és tanulás - a Séta - a Pannon Lapok Társasága újságolvasást népszerűsítő programja. Az őszi kurzus vé­geztével a legeredményesebb középiskolás diákok Séta Aranytollat kaptak. A Fejér Megyei Hírlap részéről - ki­vételesen - ketten részesültek az elismerésben. Mihály Szi­dóniát, a fehérvári Teleki gimnázium tanulóját az iskola igazgatója, Szabó Gábor, és sétás tanára, Zseb Klára is el­kísérte a díjátadóra. A másik aranytollas, a fehérvári Szé­chenyi szakközépiskola diák­ja, Molnár Áron sem egyedül érkezett a szerkesztőségbe. Vele tartott Dominó Csaba igazgató, Göde Andrea tanár­nő, és nagymamája, Molnár Ferencné is. Szidónia és Áron is jövőre végez. A diáklány orvosnak, a fiatalember pedig mérnöknek készül. Mindketten egyfor­mák abban, hogy nem csak a cikkírásban jeleskednek. Szi­dónia versmondásban ért el szép eredményeket, és novel­lákat is ír. Áron pedig a díját­adást követően egyből Buda­pestre utazott, ahol egy nem­zetközi verseny előválogató­­jára volt hivatalos. Tízperces előadásának témája egy új el­ven működő, dőlést és gyor­sulást érzékelő szenzor volt. A Dunaújvárosi Hírlap „kötelékéből” Nagy Johanna, a Pannon Oktatási Központ 11. osztályos gimnazistája ve­hette át az Aranytoll-díjat. Jo­hanna meggyőződése, hogy a legtöbb embernek szüksége van ebben a világban egy má­sodik „dimenzióra”, amely el­lensúlyozza a mindennapo­kat, segít feldolgozni dolgo­kat. Számára az írás ez a bi­zonyos második „dimenzió”: kiskapu, menedék és kitelje­sedési lehetőség. A tehetséges fiatal lány úgy gondolja: ne legyünk földhözragadtak, ad­junk magunknak módot a ki­bontakozásra. Kedvenc témá­ja a művészet, a zene, a film, a természettudományok, de a fizikában is képes megtalálni a művészit. Eleinte inkább az volt fontos számára, hogy ki­írja magából azt, ami feszíti, ma már szereti megosztani másokkal is az írásait, és az sem baj, ha különbözik az ál­láspontjuk az adott témától. Szülei biztatják és támogatják mindenben. Johanna úgy érzi, nagyon szerencsés az­ erős és szeretetteljes családi háttér miatt, ami a legmegbízhatóbb pont az életében. B. K. L. K. E. Q.59­ X Zn 8 §o­ 73Q Oi­£ Nagy Johanna Mihály Szidónia IO II ^ le I c* I­I I Z \ _i I O p I ° I L4- Molnár Áron A nevetés csodája Pihenés. Vajon mi is az? Az pihenésnek számít, amikor az ember beül egy forró vízzel teli kádba és fél órán keresztül csak úgy vegetál? Pihenésnek számít, ha egy könyvet olvasunk? Nem tudom. Az olvasásra sok ember­nek az lenne a válasza, hogy az nem pihenés, mert olvasás közben dolgozik az agy, nem tudunk normáli­san ellazulni. De szerintem, ha valaki valami olyat csinál, amit élvez... nos, az, ha nem is pihenés, de mindenképp kikapcsolódás. És bizony ettől fogjuk jól érezni magunkat. Mert - ahogy ezt mindenki na­gyon jól tudja - a pihenés alapvető szükségletünk, és nem csak azért, mert kü­lönben fáradtak lennénk. Azért is, mert pihenés, re­­laxálás nélkül egyszerűen nem tudunk egyensúlyt te­remteni a lelkünkben, ami igen nagy probléma. A pi­henésen és kikapcsolódá­son kívül van még egy fon­tos dolog, ami hozzájárul a lelki egyensúlyunkhoz, a boldogságunkhoz. Vagy inkább, aminek következménye a boldog­ság: ez a nevetés. A nevetés egy csoda. Ezt azonban nem könnyű elég érzékletesen elmagya­rázni, ezért bízzuk rá a szemléltetést egy bölcs író­ra, Darren Shanra. Ő az alábbiakat mondja erről. „Mindenkinek szüksége van a nevetésre. A nevetést szörnyen alábecsülik. Elő­ször is, tisztítja a tüdőt. (...) Nézd csak meg a statiszti­kákat - a legtöbb rákbeteg olyan ember, aki ritkán ne­vet. A nevetés jót tesz az egészségnek. Plusz segíti a vérkeringést. Ezért nem kapnak a bohócok szívro­hamát.” Dági Rebeka Lorántffy szakközép, Dunaújváros

Next