Napló, 2018. április (Veszprém, 74. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-13 / 85. szám

2018. ÁPRILIS 13., PÉNTEK Vonzó közösségi élmény Hat város tizenegy diákcsoportja az Országos Angol Nyelvű Drámafesztiválon VESZPRÉM A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban működő Amerikai Kuckó (American Corner) idén is megren­dezte az Országos Angol Nyelvű Drámafesztivált, melyen az ország hat vá­rosából tizenegy diákcso­port mintegy százötven résztvevője mutatott be angol nyelvű műveket. Amerikai, angol, kanadai és ír szerzők műveit, valamint azok feldolgozásait láthatta általános és középiskolás, va­lamint egyetemista társulatok előadásában a közönség ápri­lis 6. és 8. között az Agóra Veszprém VMK-ban. Az ese­mény idén ünnepelte tizedik születésnapját, melynek kap­csán Falussy Boglárka, az Amerikai Kuckó igazgatója nyilatkozott. - Pozitívan nőtte ki magát a fesztivál, a lehető legjobb értelemben. Számban sokkal több játszó érkezik, mint amennyivel kezdtünk. A Latinovits-Bujtor Játékszín annak idején - mint első helyszínünk - egy igazán csa­ládias hangulattal alapozta meg a fesztivált, majd az évek során kemény munkával sike­rült elérni az Amerikai Kuc­kón keresztül az Amerikai Egyesült Államok nagykövet­sége támogatásával, hogy egy nagyobb helyszínre jöjjünk, ahol még több embert tudunk fogadni. Az igazgató elmondta, a résztvevők szeretnek évről évre visszatérni, hiszen ez az egyetlen angol nyelvű feszti­vál az országban, amely kizá­rólag angol nyelven zajlik, így itt van lehetőség arra, hogy angolul nézzenek dara­bokat, vegyenek részt fejlesz­tő workshopokon a diákok. A drámafesztivál programja idén is változatos műfajú elő­adásokból állt össze, a nézők így láthattak meséket, modern szerzők műveinek színpadi változatát, klasszikusokat, de évről évre egyre jellemzőbb az is, hogy ezek átirataival ér­keznek a fellépők. - A diákok az átalakítások során olyan elemekkel egészítik ki a dara­bokat, melyek révén ők mint tinédzserek is jobban megér­tik, felfogják az előadások lé­nyegét, történetét - nyilatkoz­ta Falussy Boglárka, aki hoz­zátette, a fesztiválon az utód­ Pozitívan nőtte ki magát a rendezvény ,i években nem hirdetnek versenyt. Minden évben jelen van ugyan egy színházi és an­gol nyelvű szakértőkből összeálló gárda, akik értéke­lik és visszajelzéseik révén segítik az előadókat, ám sok­kal inkább a közösségi él­mény, az együttjátszás, az együttfejlődés az, amiért ér­demes részt venni az esemé­nyen. tv Diákok előadása a veszprémi agórában. Ez az egyetlen angol nyelvű fesztivál az országban Fotó: Balogh Ákos Csabai László Schiffer nem alkuszik ---------Ötödik rész----------­ - Tehát mindhármat ugyanaz írhatta - foglalja össze Schiffer másnap reggel, mire jutottak a fenyegető levelek tanulmányo­zásával. - Bár az egyiknél kife­jezetten hosszúak a betűk, a má­siknál vannak helyesírási hibák, a harmadiknál szét vannak húz­va a szavak, látszik, ezek szán­dékos torzítások. És a szöv­eg végére el is fáradt az illető, az már mindenütt szinte egyforma. A tartalom lényegében azonos. Azt nem mondja ki kereken, mi­vel vádolja Neufeldet. „Tönkre­teszi mások életét” meg ,­,Jelen­léte átok a városnak” - csak ilyeneket. Nyilván ez is a beazo­nosítás ellen van. A fenyegető ki más lehetne, mint akinek ártott Neufeld. Egy tanár vagy diák, vagy valaki, akinek, mint ÁVH-s okozott gondot. - Az ÁVH kifejezés egyszer sem szerepel - jegyzi meg Hu­nyadi. - Mintha félne leírni. És mindegyik borítékon kisvarsá­­nyi postabélyegző van. Ami azt jelenti... - ...hogy nyilván nem Kis­­varsányba való az emberünk. Hiszen megtévesztésből a nyír­egyházi zsarolók is szeretik Debrecenben vagy Miskolcon feladatni a... - Kivéve persze, ha a zsaro­ló izgalmában ezzel nem fog­lalkozott. Amúgy Kisvarsány­­hoz a legközelebbi település Namény. Talán odavalósi az emberünk.­­ Nincs kizárva. Mindene­setre, ha hetente megjelent a kisvarsányi postán egy em­ber, aki nem a községben la­kik, esetleg feltűnt az alkalma­zottaknak. Vagyis: irány Kis­­varsány! A 41 -es úton a Fiat Mazur csúszkál a rengeteg felhordott sávon. A sok traktor, amivel hir­telen elárasztotta a Párt a vidé­ket, úgy tűnik, egyelőre még több kárt csinál, mint hasznot. De, állítólag, mégis a traktor a jövő záloga. És a repülőgép. Az agitátorok szerint a levegőből fogják végezni nemsokára a permetezést meg műtrágyaszó­rást. Senki nem hiszi a repülő­ket. Főleg, mióta a ’49-es vá­lasztáson az MDP azzal szédí­tette a népet, hogy ha Rákosi­­ékra szavaznak, két év alatt megcsinálják a kommunizmust, ahol minden ingyen lesz, és nyáron utasszállító repülőgép­pel megy minden munkás nya­ralni a Szovjetbe. Namény előtt torlódás. Fel­borult egy teherautó, rendőr irányítja a forgalmat a maradék útsávon. Mikor a közelébe ér­nek, kihajol a detektív: - Szabadság, főtörzs elvtárs! Schiffer őrnagy vagyok. Ön idevalósi? Nem ismer egy Neu­­feld nevezetű illetőt? Mezőgaz­dász lehet, mint az apja. - Mezősi Dénes lesz az. Korábban Neufeld volt, de magyarosított. Agronómus. A téeszirodán fogja megtalálni. Az első kereszteződésnél Vit­­ka felé jobbra, aztán megint jobbra. Hamarosan feltűnik az egy­kori cselédszállásból kialakított téesziroda hosszú, roskadozó épülete. Az udvaros ismeri Me­zősit. Jobbra bök. A volt kas­tély tégláiból épített szolgálati lakások egyike előtt egy férfi csavarhúzóval gumicsizmája talpának barázdái közül kaparja ki a sarat. Int, hogy jöjjenek beljebb, maga pedig lelöki a lábbelit, és lezökken az asztala mögé. - Jó napot, a tejipartól jöttek? - Jó napot. Nem. A nyárli­geti rendőrségtől. Mezősi Dé­nest keressük - tér a detektív rögtön a lényegre. Az ablaknál ülő fekete göndör hajú férfi fáj­dalmasan nyel. Feltápászkodik. - Pénzügyi kérdésekben nem vagyok illetékes. Keresse a gazdasági irodán Takács elv­társat! - Nem pénzügyi szabályta­lanság miatt nyomozunk. Ha­nem mert megtámadták az ön apját. - Értem. Kérem, foglaljanak helyet... - és maga is visszaül. - Látom, megnyugodott. Ennyire nem érdekli az apja ál­lapota? - De, tényleg, hogy van? - Jól­­ hazudja a detektív. - Puszta formalitás, de meg kell kérdeznem: tud a támadás idő­pontjára alibit igazolni? - he­lyezi el a szokásos rendőri csapdát Schiffer. - De... hát tulajdonképpen mikor támadták meg az öreget? - kerüli ki Mezősi a csapdát. - Tegnapelőtt hét körül. - Az almáskertben voltam. Nem tudom, látott-e valaki. Biztosan. - Az apja a támadás előtt fe­nyegető leveleket kapott. Tud­ja, ki küldhette ezeket? - Nézzék... De mondom, üljenek le! Elfogadnak egy te­át? Pálinkám nincs. Az agronómus elgondolkod­­­­va szürcsöl a teából, majd be­szélni kezd: - Szóval, hogy ki akarhat ár­tani az apámnak? Azt kell mon­danom: mindenki, akivel kap­csolatba került. Ugyanis ő is ár­tott és árt mindenkinek. — Úgy látom, nem kedveli­­az apját. Miért ilyen szigorú hozzá? - Mert ismerem. Hisz vele éltem húsz évig. Csak a háború szakított el tőle. Szinte örül­tem, mikor behívtak. Mert neki nem volt egy emberséges gon­dolata, egy jóindulatú feltétele­zése... - Konkrét dolgokat monda­na? Miket művelt az apja? - Először is megölte az anyámat. Persze nem büntető­jogi értelemben. Anyám foly­ton betegeskedett. Apám sze­rint csak nyávogott jódolgában. Egyszer igazán rosszul lett. Apámnak semmibe sem tellett volna befogatni és kórházba vinni, de megint leintette. Anyámat elvitte a perforált vakból. Ha vele így bánt, elkép­zelheti hogyan az uradalmi cse­lédekkel. Dolgozni „látástól va­­kulásig”! A legényeket verte. - A grófék mit szóltak ehhez? - Mit szóltak volna? Tudo­másul vették, mert így ment másutt is - És a rangj­abeliekkel hogy bánt? - Pénzt kért tőlük, és nem adta meg. Szidott mindenkit. A dzsentrit is. Mégis volt, aki le­ült vele kártyázni. Az embere­ket vonzza a brutalitás. - Magáról mi volt a véle­ménye? - A legrosszabb. Hogy nem értek semmihez, éhen fogok dögleni, de úgy kell nekem. - Pénzt vagy bármi komo­lyabb vagyontárgyat kapott tőle? - Nem. És nem­ tudom, volt­­e egyáltalán vagyona. Bár vala­mennyit biztosan gyűjtött. - Maga milyen gyakran járt hozzá? - Évente egyszer. Nem tud­tunk egymással mit kezdeni. A végén mindig szidott. - Milyen dolgokat vágott a maga fejéhez? - Például, hogy miért nem vittem ki Ausztráliába. Mert ott van a jó világ. — Magának­ lett volna erre lehetősége? - Hát... Én ’45 tavaszán Bécs mellett a szövetségesek hadifogságába estem. Jól bán­tak velem. És a végén felaján­lották, hogy mehetünk Kanadá­ba vagy Ausztráliába. De ne­kem nagyon hiányzott egy lány, a mostani feleségem. Ezért inkább hazajöttem. - Itthon meg elmondta az apjának, milyen lehetőséget ha­gyott ki. - El. Én hülye. De ha ki is megyek, az biztos, hogy őt nem vitettem volna ki magamhoz. - Magának van gyermeke? - Van. Egy fiú. Sanyika. - A nagyapja nevét kapta? - A feleségem apja is Sán­dor volt. Ő ragaszkodott hozzá. - Milyen volt az apja viszo­nya az unokával? Járt ide hoz­zá, magukhoz? - Volt párszor. Nem szeretett jönni, hisz itt sokan ismerték. Nyárligeten eladta magát, mint az új rendszer megbízható em­bere, de itt tudták kifele. Ha jött, Sanyikénak mindig hozott valamit. Haszontalanságokat. De csak annyit mondott ne­ki: „múúú”. Ennyi volt az uno­­kázás. - És a maga feleségével mi­lyen volt a viszonya? Mezősi arcán tovább mélyül a harag. - Ha Juli főzött valamit, há­romszor, négyszer is szedett belőle. Ezzel fejezte ki, hogy ízlik. És folyton bámulta. El bí­rom képzelni, mi járt a fejében. Legszívesebben... - Legszívesebben? - és ön­kéntelenül felkapja a fejét mindhárom rendőr. - Hát... Semmi. Legszíve­sebben... kitettem volna a szűrét. - Nem lehet, hogy többet is tett? Vallja be, hogy maga tá­madta meg az apját! - Nincs mit bevallanom - jön a száraz, határozott válasz. - Rendben. De ha ennyire rosszban volt az apjával, miért folytatja mégis az ő szakmáját? - Ennek semmi köze hozzá. A háború után szerveztek szak­­érettségis tanfolyamot. Azok­nak, akik vállalták, hogy a megalakítandó téeszben agro­­nómusok lesznek. A főiskolát levelezőn... - Világos. Most is tanul? - Igen. Már a szakdolgoza­tomat készítem elő. Bibliográ­fiát állítok össze. - Mi lesz a dolgozat témája? - Milyen új növények ter­melésbe vonásával lehetne pró­bálkozni a mi tájegységünkön. -Mit javasol? - Még nem tudom. Folyton a gyapotról meg a rizsről cik­keznek. Hogy azoké a jövő. De nálunk az éghajlati és a talajvi­szonyok nem ideálisak. Esetleg még a kokszagiz, a gumipity­pang. Kell, mert a kormos trak­torokat hamarosan gumiabron­­csúakra cserélik. - Igen. Ez már el is kezdő­dött. Belepillanthatnék a jegyze­teibe? Érdekel engem a dolog. A három rendőr lapozgatni kezd a füzetben, és ugyanazzal a meggyőződéssel néznek egy­másra: Mezősi kézírása még csak nem is hasonlít arra, amely a zsarolólevelekben van. Kifelé menet a detektív az egyik bútoron ismerős címert fedez fel. - Nocsak! Ez a DeMichaelis családé volt. Nemrég beszél­tünk róluk a kollégáimmal. - Én csak megmentettem őket - védekezik Mezősi. - Amikor a parasztok széthord­ták a kastélyt... Én ezt csak... úgyszólván megmentettem... - Értem. Viszont készüljön fel egy rossz hírre. Az apját megtámadták, ahogy mondtam. De az állapota nem jó. Belehalt a sérülésébe, amit valószínűleg egy cipészár okozott. Az agronómus elsápad. Döbbenete és rettenete teljesen őszinte. Folytatás holnapi lapszámunkban KRÓNIKA NAPLÓ 7 RÖVIDEN Ötven mázsa lejárt élelmiszer BUDAPEST Egy fővárosi, elsősorban Olaszországból beszerzett élelmiszereket forgalmazó cég raktáraiban tartott ellenőrzést a Nem­zeti Élelmiszerlánc-bizton­sági Hivatal (Nébih), az el­lenőrök a helyszínen több mint 4700 kilogramm élel­miszert vontak ki a forga­lomból. A Nébih-ellenőrök jelentős mennyiségű lejárt élelmiszert találtak. Emel­lett számos élelmiszer ere­deti, az ellenőrzés időpont­jában már lejárt minőség­megőrzési idejét meg­hosszabbították a termékek magyar nyelvű címkéjén. A termékek között akadt olyan is, amelynek eredeti minőségmegőrzési idejét eltávolították, így a ma­gyar nyelvű címkén feltün­tetett lejárati dátum nem volt ellenőrizhető. A vál­lalkozás a termékek erede­tét igazoló dokumentáció­val sem rendelkezett. MTI Esti beszélgetés AJKA Ifjúság, Sólyomma­dár címmel esti beszélgeté­sen Fehér Ildikó színmű­vésszel, Szentmártoni Já­nos költővel és Nagy And­rás grafikussal találkoz­hatnak az érdeklődők ápri­lis 14-én, szombaton 20 órakor a művelődési köz­pont kiállítótermében, brm

Next