Napló, 2018. április (Veszprém, 74. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-13 / 85. szám
2018. ÁPRILIS 13., PÉNTEK Vonzó közösségi élmény Hat város tizenegy diákcsoportja az Országos Angol Nyelvű Drámafesztiválon VESZPRÉM A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban működő Amerikai Kuckó (American Corner) idén is megrendezte az Országos Angol Nyelvű Drámafesztivált, melyen az ország hat városából tizenegy diákcsoport mintegy százötven résztvevője mutatott be angol nyelvű műveket. Amerikai, angol, kanadai és ír szerzők műveit, valamint azok feldolgozásait láthatta általános és középiskolás, valamint egyetemista társulatok előadásában a közönség április 6. és 8. között az Agóra Veszprém VMK-ban. Az esemény idén ünnepelte tizedik születésnapját, melynek kapcsán Falussy Boglárka, az Amerikai Kuckó igazgatója nyilatkozott. - Pozitívan nőtte ki magát a fesztivál, a lehető legjobb értelemben. Számban sokkal több játszó érkezik, mint amennyivel kezdtünk. A Latinovits-Bujtor Játékszín annak idején - mint első helyszínünk - egy igazán családias hangulattal alapozta meg a fesztivált, majd az évek során kemény munkával sikerült elérni az Amerikai Kuckón keresztül az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége támogatásával, hogy egy nagyobb helyszínre jöjjünk, ahol még több embert tudunk fogadni. Az igazgató elmondta, a résztvevők szeretnek évről évre visszatérni, hiszen ez az egyetlen angol nyelvű fesztivál az országban, amely kizárólag angol nyelven zajlik, így itt van lehetőség arra, hogy angolul nézzenek darabokat, vegyenek részt fejlesztő workshopokon a diákok. A drámafesztivál programja idén is változatos műfajú előadásokból állt össze, a nézők így láthattak meséket, modern szerzők műveinek színpadi változatát, klasszikusokat, de évről évre egyre jellemzőbb az is, hogy ezek átirataival érkeznek a fellépők. - A diákok az átalakítások során olyan elemekkel egészítik ki a darabokat, melyek révén ők mint tinédzserek is jobban megértik, felfogják az előadások lényegét, történetét - nyilatkozta Falussy Boglárka, aki hozzátette, a fesztiválon az utód Pozitívan nőtte ki magát a rendezvény ,i években nem hirdetnek versenyt. Minden évben jelen van ugyan egy színházi és angol nyelvű szakértőkből összeálló gárda, akik értékelik és visszajelzéseik révén segítik az előadókat, ám sokkal inkább a közösségi élmény, az együttjátszás, az együttfejlődés az, amiért érdemes részt venni az eseményen. tv Diákok előadása a veszprémi agórában. Ez az egyetlen angol nyelvű fesztivál az országban Fotó: Balogh Ákos Csabai László Schiffer nem alkuszik ---------Ötödik rész---------- - Tehát mindhármat ugyanaz írhatta - foglalja össze Schiffer másnap reggel, mire jutottak a fenyegető levelek tanulmányozásával. - Bár az egyiknél kifejezetten hosszúak a betűk, a másiknál vannak helyesírási hibák, a harmadiknál szét vannak húzva a szavak, látszik, ezek szándékos torzítások. És a szöveg végére el is fáradt az illető, az már mindenütt szinte egyforma. A tartalom lényegében azonos. Azt nem mondja ki kereken, mivel vádolja Neufeldet. „Tönkreteszi mások életét” meg ,,Jelenléte átok a városnak” - csak ilyeneket. Nyilván ez is a beazonosítás ellen van. A fenyegető ki más lehetne, mint akinek ártott Neufeld. Egy tanár vagy diák, vagy valaki, akinek, mint ÁVH-s okozott gondot. - Az ÁVH kifejezés egyszer sem szerepel - jegyzi meg Hunyadi. - Mintha félne leírni. És mindegyik borítékon kisvarsányi postabélyegző van. Ami azt jelenti... - ...hogy nyilván nem Kisvarsányba való az emberünk. Hiszen megtévesztésből a nyíregyházi zsarolók is szeretik Debrecenben vagy Miskolcon feladatni a... - Kivéve persze, ha a zsaroló izgalmában ezzel nem foglalkozott. Amúgy Kisvarsányhoz a legközelebbi település Namény. Talán odavalósi az emberünk. Nincs kizárva. Mindenesetre, ha hetente megjelent a kisvarsányi postán egy ember, aki nem a községben lakik, esetleg feltűnt az alkalmazottaknak. Vagyis: irány Kisvarsány! A 41 -es úton a Fiat Mazur csúszkál a rengeteg felhordott sávon. A sok traktor, amivel hirtelen elárasztotta a Párt a vidéket, úgy tűnik, egyelőre még több kárt csinál, mint hasznot. De, állítólag, mégis a traktor a jövő záloga. És a repülőgép. Az agitátorok szerint a levegőből fogják végezni nemsokára a permetezést meg műtrágyaszórást. Senki nem hiszi a repülőket. Főleg, mióta a ’49-es választáson az MDP azzal szédítette a népet, hogy ha Rákosiékra szavaznak, két év alatt megcsinálják a kommunizmust, ahol minden ingyen lesz, és nyáron utasszállító repülőgéppel megy minden munkás nyaralni a Szovjetbe. Namény előtt torlódás. Felborult egy teherautó, rendőr irányítja a forgalmat a maradék útsávon. Mikor a közelébe érnek, kihajol a detektív: - Szabadság, főtörzs elvtárs! Schiffer őrnagy vagyok. Ön idevalósi? Nem ismer egy Neufeld nevezetű illetőt? Mezőgazdász lehet, mint az apja. - Mezősi Dénes lesz az. Korábban Neufeld volt, de magyarosított. Agronómus. A téeszirodán fogja megtalálni. Az első kereszteződésnél Vitka felé jobbra, aztán megint jobbra. Hamarosan feltűnik az egykori cselédszállásból kialakított téesziroda hosszú, roskadozó épülete. Az udvaros ismeri Mezősit. Jobbra bök. A volt kastély tégláiból épített szolgálati lakások egyike előtt egy férfi csavarhúzóval gumicsizmája talpának barázdái közül kaparja ki a sarat. Int, hogy jöjjenek beljebb, maga pedig lelöki a lábbelit, és lezökken az asztala mögé. - Jó napot, a tejipartól jöttek? - Jó napot. Nem. A nyárligeti rendőrségtől. Mezősi Dénest keressük - tér a detektív rögtön a lényegre. Az ablaknál ülő fekete göndör hajú férfi fájdalmasan nyel. Feltápászkodik. - Pénzügyi kérdésekben nem vagyok illetékes. Keresse a gazdasági irodán Takács elvtársat! - Nem pénzügyi szabálytalanság miatt nyomozunk. Hanem mert megtámadták az ön apját. - Értem. Kérem, foglaljanak helyet... - és maga is visszaül. - Látom, megnyugodott. Ennyire nem érdekli az apja állapota? - De, tényleg, hogy van? - Jól hazudja a detektív. - Puszta formalitás, de meg kell kérdeznem: tud a támadás időpontjára alibit igazolni? - helyezi el a szokásos rendőri csapdát Schiffer. - De... hát tulajdonképpen mikor támadták meg az öreget? - kerüli ki Mezősi a csapdát. - Tegnapelőtt hét körül. - Az almáskertben voltam. Nem tudom, látott-e valaki. Biztosan. - Az apja a támadás előtt fenyegető leveleket kapott. Tudja, ki küldhette ezeket? - Nézzék... De mondom, üljenek le! Elfogadnak egy teát? Pálinkám nincs. Az agronómus elgondolkodva szürcsöl a teából, majd beszélni kezd: - Szóval, hogy ki akarhat ártani az apámnak? Azt kell mondanom: mindenki, akivel kapcsolatba került. Ugyanis ő is ártott és árt mindenkinek. — Úgy látom, nem kedveliaz apját. Miért ilyen szigorú hozzá? - Mert ismerem. Hisz vele éltem húsz évig. Csak a háború szakított el tőle. Szinte örültem, mikor behívtak. Mert neki nem volt egy emberséges gondolata, egy jóindulatú feltételezése... - Konkrét dolgokat mondana? Miket művelt az apja? - Először is megölte az anyámat. Persze nem büntetőjogi értelemben. Anyám folyton betegeskedett. Apám szerint csak nyávogott jódolgában. Egyszer igazán rosszul lett. Apámnak semmibe sem tellett volna befogatni és kórházba vinni, de megint leintette. Anyámat elvitte a perforált vakból. Ha vele így bánt, elképzelheti hogyan az uradalmi cselédekkel. Dolgozni „látástól vakulásig”! A legényeket verte. - A grófék mit szóltak ehhez? - Mit szóltak volna? Tudomásul vették, mert így ment másutt is - És a rangjabeliekkel hogy bánt? - Pénzt kért tőlük, és nem adta meg. Szidott mindenkit. A dzsentrit is. Mégis volt, aki leült vele kártyázni. Az embereket vonzza a brutalitás. - Magáról mi volt a véleménye? - A legrosszabb. Hogy nem értek semmihez, éhen fogok dögleni, de úgy kell nekem. - Pénzt vagy bármi komolyabb vagyontárgyat kapott tőle? - Nem. És nem tudom, volte egyáltalán vagyona. Bár valamennyit biztosan gyűjtött. - Maga milyen gyakran járt hozzá? - Évente egyszer. Nem tudtunk egymással mit kezdeni. A végén mindig szidott. - Milyen dolgokat vágott a maga fejéhez? - Például, hogy miért nem vittem ki Ausztráliába. Mert ott van a jó világ. — Magának lett volna erre lehetősége? - Hát... Én ’45 tavaszán Bécs mellett a szövetségesek hadifogságába estem. Jól bántak velem. És a végén felajánlották, hogy mehetünk Kanadába vagy Ausztráliába. De nekem nagyon hiányzott egy lány, a mostani feleségem. Ezért inkább hazajöttem. - Itthon meg elmondta az apjának, milyen lehetőséget hagyott ki. - El. Én hülye. De ha ki is megyek, az biztos, hogy őt nem vitettem volna ki magamhoz. - Magának van gyermeke? - Van. Egy fiú. Sanyika. - A nagyapja nevét kapta? - A feleségem apja is Sándor volt. Ő ragaszkodott hozzá. - Milyen volt az apja viszonya az unokával? Járt ide hozzá, magukhoz? - Volt párszor. Nem szeretett jönni, hisz itt sokan ismerték. Nyárligeten eladta magát, mint az új rendszer megbízható embere, de itt tudták kifele. Ha jött, Sanyikénak mindig hozott valamit. Haszontalanságokat. De csak annyit mondott neki: „múúú”. Ennyi volt az unokázás. - És a maga feleségével milyen volt a viszonya? Mezősi arcán tovább mélyül a harag. - Ha Juli főzött valamit, háromszor, négyszer is szedett belőle. Ezzel fejezte ki, hogy ízlik. És folyton bámulta. El bírom képzelni, mi járt a fejében. Legszívesebben... - Legszívesebben? - és önkéntelenül felkapja a fejét mindhárom rendőr. - Hát... Semmi. Legszívesebben... kitettem volna a szűrét. - Nem lehet, hogy többet is tett? Vallja be, hogy maga támadta meg az apját! - Nincs mit bevallanom - jön a száraz, határozott válasz. - Rendben. De ha ennyire rosszban volt az apjával, miért folytatja mégis az ő szakmáját? - Ennek semmi köze hozzá. A háború után szerveztek szakérettségis tanfolyamot. Azoknak, akik vállalták, hogy a megalakítandó téeszben agronómusok lesznek. A főiskolát levelezőn... - Világos. Most is tanul? - Igen. Már a szakdolgozatomat készítem elő. Bibliográfiát állítok össze. - Mi lesz a dolgozat témája? - Milyen új növények termelésbe vonásával lehetne próbálkozni a mi tájegységünkön. -Mit javasol? - Még nem tudom. Folyton a gyapotról meg a rizsről cikkeznek. Hogy azoké a jövő. De nálunk az éghajlati és a talajviszonyok nem ideálisak. Esetleg még a kokszagiz, a gumipitypang. Kell, mert a kormos traktorokat hamarosan gumiabroncsúakra cserélik. - Igen. Ez már el is kezdődött. Belepillanthatnék a jegyzeteibe? Érdekel engem a dolog. A három rendőr lapozgatni kezd a füzetben, és ugyanazzal a meggyőződéssel néznek egymásra: Mezősi kézírása még csak nem is hasonlít arra, amely a zsarolólevelekben van. Kifelé menet a detektív az egyik bútoron ismerős címert fedez fel. - Nocsak! Ez a DeMichaelis családé volt. Nemrég beszéltünk róluk a kollégáimmal. - Én csak megmentettem őket - védekezik Mezősi. - Amikor a parasztok széthordták a kastélyt... Én ezt csak... úgyszólván megmentettem... - Értem. Viszont készüljön fel egy rossz hírre. Az apját megtámadták, ahogy mondtam. De az állapota nem jó. Belehalt a sérülésébe, amit valószínűleg egy cipészár okozott. Az agronómus elsápad. Döbbenete és rettenete teljesen őszinte. Folytatás holnapi lapszámunkban KRÓNIKA NAPLÓ 7 RÖVIDEN Ötven mázsa lejárt élelmiszer BUDAPEST Egy fővárosi, elsősorban Olaszországból beszerzett élelmiszereket forgalmazó cég raktáraiban tartott ellenőrzést a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), az ellenőrök a helyszínen több mint 4700 kilogramm élelmiszert vontak ki a forgalomból. A Nébih-ellenőrök jelentős mennyiségű lejárt élelmiszert találtak. Emellett számos élelmiszer eredeti, az ellenőrzés időpontjában már lejárt minőségmegőrzési idejét meghosszabbították a termékek magyar nyelvű címkéjén. A termékek között akadt olyan is, amelynek eredeti minőségmegőrzési idejét eltávolították, így a magyar nyelvű címkén feltüntetett lejárati dátum nem volt ellenőrizhető. A vállalkozás a termékek eredetét igazoló dokumentációval sem rendelkezett. MTI Esti beszélgetés AJKA Ifjúság, Sólyommadár címmel esti beszélgetésen Fehér Ildikó színművésszel, Szentmártoni János költővel és Nagy András grafikussal találkozhatnak az érdeklődők április 14-én, szombaton 20 órakor a művelődési központ kiállítótermében, brm