Viharsarok, 1954. május-augusztus (10. évfolyam, 103-205. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Dicsőség a világbéke, a szabadság legfőbb védelmezőjének, hazánk felszabadítójának, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak ! Éljen és virágozzék a Szovjetunió népei és a magyar nép megbonthatatlan barátsága ! A jövő mezőgazdasági szakemberei A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum 51 harmadik osztályos tanulója április 24-én bensőséges ünnepség keretében búcsúzott el iskolájától, tanáraitól és tanulótársaitól. Még néhány rövid hét s nagy részük mint a mezőgazdaság új szakembere megkezdi a gyakorlati munkát. Állami gazdaságokba, gépállomásokra, vagy állattenyésztő állomásokra mennek, hogy hozzájáruljanak a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos párt- és kormányhatározat megvalósításához. A tanulók közül 26 agráregyetemre, mezőgazdasági akadémiára és állatorvosi főiskolára jelentkezett, hogy még jobban elsajátíthassák a mezőgazdaság tudományát. A technikum utolsó évfolyamának növendékei április 29-én, csütörtökön megkezdték az írásbeli képesítő vizsgákat is, utána egyhónapos üzemi gyakorlat következik, majd július 5-én a szóbeli képesítő vizsgákra kerül sor. A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum most képesítőző tanulóinak sok sikert kívánunk a vizsgákhoz és kimagasló eredményeket a gyakorlati munkában. Képünkön Babits László „kiváló állattenyésztői érdeméremmel kitüntetett szaktanár vezetésével mikroszkópiai vizsgálatokat végez Juhász Eszter, Hocz István és Medgyesi László III. évfolyambeli tanuló. A vizsgák után Juhász Eszter állattenyésztő állomásra megy dolgozni. Hocz István mezőgazdasági akadémián tanul tovább, Medgyesi László pedig állami gazdaságba kerül. Mucsi József növénytermesztő tanár a vizsgákra készíti elő Rostás Júlia jelesrendű és Hegedűs Lajos kitűnőrendő tanulókat. Rostás Júlia állami gazdaságba megy dolgozni, Hegedűs Lajos pedig tovább tanul az agráregyetemen. Képünkön virágszerkezeteket és terméseket vizsgál a két tanuló Mucsi József tanár vezetése mellett. ARANY IMRÉNÉ Indius eíséjét GYÖNYÖRŰ DEKORÁCIÓ, lelkesítő feliratok hirdetik a Vásárhelyi Harisnyagyár falán a tizedik május 1-e eljöttét. Az üzem falaira erősített hatalmas térkép, a vörös zászlók, feliratok messze hirdetik: vége az átkos múltnak. Elűztük a kapitalistákkal együtt a szennyes kezű Kokron Károlyokat is, akik gazul letépték annak idején a munkáskezek által feltűzött zöldágakat, vad gyűlölettel tiporták sárba május íré minden virágát. A gyár dekorációs térképén a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus állarmok vörössel megrajzolt határai hirdetik, hogy a világ népeinek százmilliói már szabadon ünneplik a béke, a szabadság, a dolgozók nagy összefogásának ünnepét. ARANY IMRÉNÉ az üzem egyik legjobb munkásnője körülbelül 40 esztendővel ezelőtt ünnepelt először. Ekkor érezte először május 1-e szépségét, tisztaságát. Tizenötéves fejével és szívével ujjongva látta, hogy a Népkerti Vigadó felé csak úgy özönlik a sok munkás. Mellükön piros kokárda és mindegyik arca mosolyog. Kis cselédlány volt akkor. Nem akarták elengedni a gazdái, de szökött. Szomjasan itta magába a Vigadó előtt a szónok szavait: „szabadság“, „emberséges élet“, „nagyobb darab kenyér“, „nyolc órai munkaidő“. Neki bezzeg nem volt se éjjele, se nappala. Ekkor sem mert este visszamenni, csak reggel és bizony alaposan leszidták az „úrék“ az ünneplésért. Mikor a Kokron-gyárba bekerült, itt már nem a „nagysága“ éles nyelve riasztotta vissza, az ünnepléstől, hanem Kokronék rendőrei. Kokron Károly, az üzem munkásainak legveszekedettebb ellensége minden május elseje előtt telefonált a rendőrségre, hogy szállják meg a gyárat. A május 1-ék reggelén nem zeneszó, virágok és zászlók fogadták a munkásokat, mint most, hanem a durva rendőrcsizmák csattogása. EGYSZER AZTÁN a gyalogos rendőröket is keveselték a bokronok. Ugyanis az történt, hogy nemcsak a gépeket, de az üzem utcai kijáratát is virágok, zöld ágak díszítették; „Károly úr“, a gyár egyik „tulajdonosa“ tajtékzó dühhel rohant neki a kapunak. Tépte, szaggatta a dolgos munkáskezek által feltűzött virágokat és zöldágakat és szórta, taposta az út porába. A munkások elkeseredett gyűlölettel nézték ezt a barbárságot. Úgy érezték minden letépett virággal a szívükön rúg egyet a tőkés. A következő május elsején már nemcsak gyalogos rendőrökkel rakatta meg a gyárat Kokron, hanem egy lovasrendőr is berúgtatott a nagykapun. A Vásárhelyen jól ismert és hirhedt fehérlovas rendőr táncoltatta a lovát az üzem udvarán. Csattogott a patkó a műhely ablakai alatt. A nyalka bajuszú rendőr lova azonban csak az udvar kövezetét tudta megtörni, a dolgozókat nem. Arany Imréné is ekkor énekelte először igazán szívből >"v"‘ «* .. „itt van újra május elseje, a levegő dallal van tele“. EZEKRE A MÁJUS ELSEJÉKRE emlékszik vissza a tizedik szabad május 1-én Arany Imréné elvtársnő; visszaemlékszik, amikor a munkásüdülőkben fürdőzők részére varrja az úszónadrágokat; amikor féltő gonddal vigyázza a gépet, nehogy ugrassa az öltést, mert jó munkát akar kiadni a kezéből. A régi május elsejék jutottak eszébe akkor is, amikor az ingyen kelengyék varrására, a tipegők készítésére teljesen díjtalanul oktatta gyakorlatlanabb munkatársait, így jutott még több kacagószemű, kis apróságra csinos tipegő. A mostani május elsejét megelőző napokban arra törekedett, hogy minden dolgozó szívébe beleöntse azt a lelkesedést, e nagy nap üdvözlésének azt a határtalanul mély és őszinte megnyilvánulását, amely őket töltötte el minden május 1-én. Mert az új, szabad májusokon a Harisnyagyár is megérdemli a zöld ágakat és virágokat. Megérdemlik a gépek, amelyek már a munkásnak termelnek; a nemrég felszerelt neonlámpák, amelyekkel a munkás szemét óvják; az orvosi rendelő, ahol a munkás egészségére vigyáznak; a napközi otthon, amelyben a munkás gyermeke kacag;s az üzem bejárata, amelyen derűsen lép be minden dolgozó, mert ez a második otthona. Kovács Imre rlméleti színvonalunk emelését^ , .^^ segíti elő az wm x.. ADATSZOLGÁLTATAS I Minden időt kihasználva mielőbb be kell fejezni a kukoricavetést Csongrád megyében Belehaladtunk május havába, azonban Csongrád megye még számos terménynél nem teljesítette vetési tervét. A cukorrépavetési tervet eddig mindössze 97 százalékra teljesítette a megye, Hódmezővásárhely viszont csak 79.6, a szentesi járás 85.9 százalékra. A cukorrépavetés napokon belül történő befejezésével egyidőben a ránk következő héten feltétlen el kell vetni a megyében a kukoricát is. Ennek vetési tervét eddig 70— 80 százalékra teljesítettük. A kukoricavetés gyors befejezésére minden lehetőség megvan, hiszen például április 20-tól 25-ig terjedő időben öt nap alatt 33 százalékkal tudtuk megnövelni a kukoricavetés eredményét. Sok termelőszövetkezet négyzetesen ülteti a kukoricát. Szél Sándor az algyői Új Élet tszcs-ből erről ezt írja: «Csoportunk vásárolt egy régi típusú kukoricavetőgépet. Bakos Elek derék és szorgalmas kovácsunk azt mondotta, hogy ebből a pártkongresszusig olyan gépet készít munkatársa, Lele Illés segítségével, amely négyzetesen vet. Kételkedve hallgatta tagságunk, sőt az agronómusunk is az ígéretet. A kísérletet azonban siker koronázta, mert április 26-án a gép kifutott a kukoricaföldre. Harminc holdon, a két forgón egy-egy kiinduló vonalat húzva, a gép pontosan négyzetesen rakja le a kukoricát. Termelőszövetkezetünk elnöke is kiment a helyszínre, hogy a valóságról meggyőződjék és 10—20—30 méterenként ellenőrizte a sort keresztbe-hosszába, de eltérés nem volt. Most már nem gond a négyzetes vetés nálunk, mert három személy elvégzi azt a munkát, amit csekély létszámú tagságunk csak hosszabb idő alatt végezhetett volna el». A megye más részéből, a makói járásból más négyzetes vetésű módszerről érkezett hír. Hancsák Mátyás írja a Csanádi Úttörő termelőszövetkezetből : «Elhatároztuk, hogy az összes kukoricát négyzetesen vettük, erre már a tél alkalmával rákészültünk. Kovács Sándor asztalosunk olyan hatsoros csuklós sorkihúzót készített, amely az esetleges barázda, vagy kisebbnagyobb hajlatok ellenére is pontosan megjelöli a négyzeteket. A munka mielőbbi befejezéséből példásan kiveszi részét Sóki István fogatos, aki húsz éves létére a napi normát 180 százalékra teljesítette és fél év alatt 260 munkaegységet szerzett. Azonban minden tagot az öntudat mellett az is serkent a munkára, hogy látják az eredményeket. Az elmúlt évi zárszámadás megmutatta az eredményeket, mert nyolc tagunk vett házat és bútort. A traktorosok is példásan dolgoznak, mert teljesítették kongresszusi vállalásukat. Jancsik István traktorvezető munkatársával, Langó Istvánnal két műszakban középmélyen felszántotta a termelőszövetkezet 260 hold földjét. Ilyen lendülettel, lelkesedéssel dolgozzék minden termelő Csongrád megyében ért. a bőséges termés rcai tátkaink életéből a szentesi városi tanács építési és közlekedési állandó bizottsága újból megnyerte a vándorzászlót A szentesi tanács állandó bizottságai közül legjobban az építési és a közlekedési állandó bizottság dolgozik. Az aktívák számát 96-ra emelték és a mostani tisztasági hónap során is háromnegyed részben az állandó bizottság látta el a város területén az ellenőrzést. A kislakásépítő akciók népszerűsítésében is jó eredményt értek el. Nem kismértékben munkájuknak eredménye, hogy Szentes területén már több mint ötvenen jelentkeztek lakásépítésre. Az állandó bizottsági tagok és aktívák a dolgozók kérdéseire meg tudják adni a szükséges válaszokat, mert Böszörményi elvtárs, az állandó bizottság előadója, minden alkalommal megfelelően tájékoztatja a bizottság tagjait a soronlévő feladatokról és azok jelentőségéről. Jó munkája nyomán az építési és közlekedési állandó bizottság másodszorra is elnyerte a vándorzászlót és ugyancsak megnyerte a hódmezővásárhelyi tanács építési és közlekedési állandó bizottságával folytatott párosversenyt is. Fazekas Bálint hosszan, elnyújtva szólalt meg a műszak végét jelző gyári sziréna, amire egy pillanatig csend let, hogy azután újult erővel lüktessen tovább az eleven élet. A Vásárhelyi Mérleggyár nagy csarnokából is olajosan siettek a munkások az öltöző felé. A fiatalabbak a sportról vitatkoztak, az idősebbek politizáltak. Köteles János elvtárs, az adagolóműhely diszpécsere szintén készülődött haza. Reggel azzal búcsúzott feleségétől, hogy délután 3 órára hazaér, aki meg is jegyezte: — Jancsikám, tényleg így lesz? — Egész biztos . Hát hogy lenne másként? Ma elmarad az oktatás s fél háromkor vége a műszaknak ... A gyárban hamar eltelt a 8 óra. Irányítás, ellenőrzés, vitatkozás és a gyári sziréna máris a műszak végét jelezte. Amint a nagycsarnokból kilépett az udvarra, jól esett beszívni a tavasz friss illatát; jólesett az otthonra gondolni, ahol forró ebéd várja és felesége, akivel 14 éve él boldogan. Bizonyára várja csacsogó kislánya, a 7 éves Viktória is... Körülnézett: a gyárkapun munkások lépnek ki, a hangszóró pattogó indulót harsog. Bizonyára valamelyik üzemrész vagy talán egy élenjáró dolgozó kapta jutalmul? A napokban az adagoló műhely kapott nótát, mert a kongresszusi versenyben derekasan helyt áll. Most meg talán az előkészítők érdemelték meg? A hangszóró váratlanul elhallgatott és recsegve közölte: !! — Figyelem! Figyelem! Köteles János elvtársat várják a kapunál... A diszpécser arcát elöntötte a pír. Őt várják? Hisz ma nincs oktatás; népnevelő értekezlet meg szerdán lesz; termelési értekezlet a múlt héten volt... Nem, nem — hesegette el magától a gondolatot, nincs elfoglaltságom. Bizonyára egy ismerős akar velem beszélni. — Szabadság Köteles elvtárs! Már várom — fogadta Czukor elvtárs, a megyei béketitkár. ■— Szabadság! — Tudja Köteles elvtárs, arról van szó, hogy a Harisnyagyárban gyűlést szeretnénk tartani és ... Köteles elvtárs szerényen bólintott fejével és ... megkezdődött a megbeszélés. Az óramutató pedig sebesen haladt előre. Otthon, a Ferenc utca 6. szám alatt szintén az órát figyelték. Három óra. Felesége az ablakhoz ment. — Nem jön édesapa? — tette fel a kérdést Viktória és az anyjához ment. — Eredj Vikikém szépen játszani — és kislánya után nézett. Eszébe jutott a napokban lejátszódó kedves jelenet. Férje megkérdezte tréfásan kislányától, hogy mi lesz, ha megnő. A beszédes kislány — aki most járja az első osztályt — pár percig gondolkozott, majd hirtelen rávágta: — Gyógyszerész vagy doktor. —• No és miért? — Mert akkor fehér köpenyben járok. Milyen édesen nevetett Viki édesapja mosolyára. Kötelesné úgy érezte ekkor, hogy talán még boldogabbak lennének, ha több idő jutna ilyen vagy ehhez hasonló jelenetekre. De férje elfoglalt ember, aki kislányával sokszor napokig nem foglalkozik, nem beszélget. Hajnalban, amikor a gyárba megy, akkor még Viki alszik; este, amikor hazatér, már alszik. Kevés olyan ember van, aki mindent elvállal, mint az ő férje — így gondolkodik a feleség, az anya. Férje pedig a városi békebizottság titkára, a Magyar-Szovjet Társaság választmányi tagja. Az értekezletek egymást érik. Több ízben a következőképpen alakul heti elfoglaltsága: hétfőn művezetői tanfolyam, kedden békebizottsági ülés, szerdán népnevelő értekezlet és oktatás, csütörtökön igencsak termelési értekezlet, pártnap vagy ehhez hasonló megbeszélés, pénteken oktatás, szombaton konferencia, sőt vasárnap is előfordul valami meglepetés. Számos esetben férje csak a termelési értekezlet elején vehet részt, mivel egy másik ülés elszólítja. Nemigen tudnak együtt sehová se menni. Április 4-én az ünnepségen együtt vettek részt, de akkor is elszólították mellőle férjét az elnökségbe. Köteles elvtárs ugyan már a városi pártbizottságtól is kérte, hogy mentsék fel a városi békebizottság titkári funkciója alól, mivel sok a megbízatása. Meg is ígérték , azonban intézkedés nem történt. Ugyanúgy nem ebédelnek együtt most sem, mint két évvel ezelőtt. Dár egy szóval sem em•L*lítette még férjének, de úgy érzi, ez így nincs jól. Más házaspár sűrűn eljár a színházba vagy moziba, esetleg táncolni — de ők nem. Sokaknak van idejük délutánonként a cukrászdába járni — nekik nincs. Még arra sem ér rá férje, hogy Dobozon lakó édesanyját meglátogassák. Két éve készülődnek erre... Mint egy tőrszúrás úgy érte — ezt a napot nem felejti —, hogy mindezek ellenére hogyan vétkednek »egyesek« férjéről. Az egyik vasárnap délelőtt 9 órától délután 4 óráig értekezleten vett részt férje, 4 óra után a városi pártbizottságra kellett mennie. A 7 órakor kezdődő békeestre háromnegyed nyolckor értek. Amint leültek, valaki ezt suttogta szomszédjának: — Ilyenkor jönnek ezek is, amikor már vége van? Így mutat példát ez a Köteles? Erre nagyon elkeseredett. Úgy szerette volna nyomban megmondani, hogy az ő férje reggel óta értekezleten van, még az ebédjét is futtában fogyasztotta el. De ezt nem értenék meg azok, akik megjegyzéseket tettek rá, de azok sem, akik megbízatásokkal agyonhalmozzák. rizennégy éve házasok. ■*- Soha veszekedés még nem vetett árnyat boldogságukra. Tiszta szívből szeretik egymást. Köteles” í megértő asszony. Nem szól akkor se semmit, amikor férje éjszakákon át a diszpécservizsgákra készülődve a könyv fölé hajolt. Akkor sem, amikor igen nehéz körülmények között éltek. Ma sem panaszkodik. Türelmes asszony. Azonban mindketten több együttlétre vágynak: úgy érzik a pihenéshez és a szórakozáshoz nekik is van joguk. És hány Köteles János, hány ilyen elfoglalt ember él Csongrád megyében? — Valamit cselekedni kellene. Kiss György ELFOGLALT EMBER í