Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
9TLAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! X. EvFOLIAM, 287. SZÁM Szarvasmarhatenyésztésünk néhány problémája (M. J.) Megyénk szarvasmarha-, illetve tehénállományának termelése, minőségének és számszerű növekedésének színvonala messze alatta marad az ezen a téren elérhető reális lehetőségeinknek. Különösen szembetűnő a tej- és a hústermelés elégtelen volta mellett a szarvasmarhaállomány mennyiségének állandó csökkenése. A termelőszövetkezetekben a szarvasmarhaállomány csupán a III. negyedévben 2 százalékkal csökkent az összlétszámhoz viszonyítva. Azonban a magántulajdonban lévő szarvasmarhaállomány helyzete sem mutat kedvezőbb képet, mivel az egyénileg gazdálkodó parasztok sem fordítottak olyan gondot a szarvasmarhaállomány fejlesztésére, mint amilyen mértékben az indokolt lett volna. Ezek után önként adódik a kérdés: mi az oka lényegében a szarvasmarhatenyésztés terveinktől való súlyos lemaradásának? Van hiba az árpolitikában is, mert a parasztság nincs eléggé érdekelve. A szarvasmarhaállomány, — ezen belül a tehénállomány — csökkenésének legfőbb okát azonban a szaporulatból eredő utánpótlás nevelés lemaradásában kell keresni. Legtöbb gazdaságban, főleg a termelőszövetkezetben, alig beszélhetünk az utánpótlásnevelés tervszerű és szakszerű biztosításáról Az egyik és egyben legfőbb hiba tehát a növendéknevelés nagymérvű elhanyagolásában van. Ez a körülmény azért figyelemreméltó, mert a szarvasmarhatenyésztésünk jövője szempontjából rendkívül súlyos következményekkel járhat. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a tsz-ek egy részénél már jelenleg is az a helyzet, hogy a meglévő jó és közepes tenyészanyag helyébe aligha tudnak az utánpótlásból folyamatosan olyan egyedeket beállítani, amelyek a szülők kiváló termelési és tenyésztési tulajdonságaival rendelkeznek. Kirívó, mégis általánosítható példája ennek a vásárhelyi Lenin tsz, ahol több mint 20 olyan másfél éves vagy ennél is idősebb vegyes ivarú növendék jószág van, amelyek darabonként alig érik el a 180— 200 kilogrammos súlyt. Természetesen a növendékek fejlődésben lemaradásának tartási, főleg takarmányozási okai vannak. Ezek a növendékek már tejben sem kapták meg a szükséglet szerinti 6—10 liter tejet, később pedig az abraknélküli és jó szénával való fukar takarmányozás miatt a felszedett tejhúst is levetkőzték annyira, hogy ma sem mutatnak lényegesebb fejlődésbeli, illetve súlybeli különbséget. Ugyanebben a gazdaságban tartanak 10—12, hároméves és ettől korosabb üszőt, amelyeket mindmáig nem lehetett befedeztetni fejletlen voltuk miatt, mert a tenyésztésbe vétel alsó súlyhatárát sem érték még el. Valószínűség szerint ezeket a megöregedett, megvárakoztatott üszőket csak tavasszal tudják tenyésztésbe venni, ami a tsz állattenyésztési költségeit a téli tartási és takarmányozási ráfordításokon keresztül tovább fogja növelni akkor, amikor lényegében mind a 10— 12 üszőnek 1—1 egészséges borjút kellett volna világra hozni. Ez a tsz természetesen elesett nemcsak a 10—12 borjú árának értékétől, amely 5—6 hetes súlyban számítva 6500—7000 forintot jelent, hanem a friss fejős tehenek remélhető tejhozamának jövedelmétől is. Ez a remélhető jövedelem a tej szabadpiaci árát számítva hozzávetőlegesen 30—35 ezer forint. Úgy véljük, nem felesleges leszögezni azt a tényt, hogy a növendéknevelést minden áldozatvállalás nélkül tisztán törekes pácra, kukoricaszárra, vagy jobb esetben gyenge minőségű szénára alapozni rendkívül téves volna. Az a termelőszövetkezet és egyéni gazdálkodó, aki a növendékjószágtól von el takarmányt azzal a szándékkal, hogy az önköltséget csökkenti, vagy gazdaságosan nevel, az az elkövetett hibát többé semilyen anyagi áldozat árán helyrehozni nem tudja. Szarvasmarhatenyésztés sikeres és gazdaságos folytatásának alapvető feltétele, hogy a növendékek legalább 9—10 hónapos korig bőséges táplálkozásban részesüljenek, mert a tartási és takarmányozási költségek úgyis bőségesen megtérülnek a szakszerűen felnevelt tenyészállatok használati vagy eladási árában. Nagyon jó példa erre a makói Úttörő vagy a földeáki Dózsa termelőszövetkezet, ahol a legnehezebb aszályos években is komoly gondot fordítottak a növendéknevelésre. Nem utolsósorban ennek köszönhető az, hogy ezekben a szövetkezetekben nem okoz problémát az utánpótlás kérdése sem, hiszen a kiöregedett vagy betegség folytán kiesett tehenek helyébe kiváló minőségű üszőket vehetnek tenyésztésbe. A szarvasmarhaállomány szakszerű tartásának és takarmányozásának eredménye az is, hogy az országos tejelési versenyben a fent említett termelőszövetkezetek a nyár folyamán I. helyezést értek el. A makói Úttörő tsz-ben hosszú hónapokon keresztül 14—16 liter körül mozgott az istállóátlag. A sikeres növendék nevelésre jellemző, hogy a makói Úttörő tsz-ben csupán ebben az évben 5—6 másfél-kétéves növendék bikát adtak el darabonként 7—7 ezer forintos árban. Az egyénileg dolgozó parasztok között is számosan vannak olyanok, akik törzskönyvezett teheneiktől származó üszőket és bikaborjakat nevelnek fel igen kiváló eredménnyel. Nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi Hódi Imre kistenyésztőnek az országos kiállításon 12 ezer forintos árban eladott tenyészbikája bőségesen megtérítette a nevelésre és takarmányozásra fordított költségeket. A fenti példák tehát meggyőzően bizonyítják, hogy a szarvasmarhatenyésztés utánpótlásának kérdése jövedelmező módon is megoldható, csak meg kell szervezni a legelemibb tartási és tenyésztési feltételeket. A szarvasmarhatenyésztés neve az egész dolgozó parasztság, az egész dolgozó nép ügye. A júniusi kormányprogram új beszolgáltatási-, adó- és árpolitikája, — valamint a kormány további tervezett intézkedései a szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőbbé tevése érdekében —, rendkívüli lehetőségeket nyújt ezen a téren is a termelőszövetkezetek és a falu dolgozói számára. Már eddig is például a növendéküszők után 400 forintos adókedvezmény, a tejbeadási kedvezmény, a leszerződött tenyészállatok után 500 kiló abrak és 600 forintos előlegnyújtás, újabban a borjúfogas marha árának felemelése mind azt a célt szolgálja, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével a közélelmezés tejjel és hússal való ellátása egy napra sem szenvedjen hiányt. Ennek érdekében érdemes minden dolgozó parasztnak és mezőgazdasági szakembernek munkálkodnia. ÁRA: 50 FILLÉR Észszerűtlen beruházás Megyénk új községében: Rákoson megalakult a tanács Mikor kap Pitvaros és környéke orvost? MDP CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZOMBAT, 1954 DECEMBER 4. A moszkvai értekezleten részvevő országok kormányainak deklarációja December másodikán este 6 órakor a Kremlben aláírták a Szovjetunió, a Lengyyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányainak közös deklarációját. A deklarációt aláírták: a Szovjetunió részéről V. M. Molotov, a Lengyel Népköztársaság részéről J. Cyrankiewicz, a Csehszlovák Köztársaság részéről V. Siroky, a Német Demokratikus Köztársaság részéről O. Grotewohl, a Magyar Népköztársaság részéről Hegedűs András, a Román Népköztársaság részéről Ch. Stoica, a Bolgár Népköztársaság részéről A. Jugov, az Albán Népköztársaság részéről M. Myftiu. A deklaráció aláírásánál jelen voltak az értekezleten részvevő államok küldöttségeinek tagjai, továbbá Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság képviselője, aki megfigyelői minőségben vett részt az értekezleten. A deklaráció aláírásánál jelen voltak at következő elvtársak: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, A. N. Koszigin, V. A. Malisev, I. F. Tyeroszjan, M. A. Szuszlov, A. M. Vasziljevszkij marsall, G. K. Zsukov marsall és mások. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének lehetőségeivel A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet. Az értekezletein . A részvevő áltermék kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy részt vegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekezleten, Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá, amelyet kilenc ország — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada— Londonban tartott értekezlete előzött meg. Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Németország rémítitarizálását és katonai csoportosulásokban az észak-atlanti tömb A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivel. A békeszerető államok erőfeszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rendezését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére történt. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpraállítására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémetbe és az újonnan összetákolandó, úgynevezett Nyugateurópai Unióba való bevonását. Nem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talpraállítására Nyugat-Németországnak a hírhedt »európai védelmi közösség« zászlaja alatt történő remilitarizálása útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállásába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják végrehajtani, miközben mindent elkövetnek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten részvevő államok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annak idején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közismert dolog, hogy az annak idején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vették a nyugatnémet hadsereg további kifejlesztését és tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat-Németország hadseregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban részvevő más országok hadseregei fölötti fölényét jelenti, ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi militaristák kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el Nyugat-Európában. A nyugatnémet hadsereg létrehozásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateurópai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és részvevői voltak. A német katonai potenciál felszámolását előíró nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyíltan helyreállítják Nyugat-Németország hadiiparát. A Ruhr-vidék nehéziparát egyre inkább fegyvergyártásra állítják át. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr-vidékről van szó, amely nem egyszer fő arzenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Németországban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más államok atomfegyverrel lássák el Nyugat-Németországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres «új rend» meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsidókat, ukránokat, belorusszokat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégeket stb. — pusztítottak el a haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét, ennek minden súlyos következményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat-Németország felvétele a nyugat-európai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek, de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle biztosítékokat, amelyeknek hatástalansága teljesen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német militarizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzése azt jelenti, hogy Nyugat-Németországban mindinkább növekedni fog a militarista és revansvágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy még inkább elsorvasztanák a demokratikus szabadságjogokat Nyugat-Németországban és militarista állammá változtatnák Nyugat-Németországot. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakosságának demokratikus jogait biztosítják, viszont ahelyett megtalálhatjuk azt, hogy a nyugatnémet hatóságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a rendkívüli helyzetről«, amely világosan a lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. A párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német militarizmust s ténylegesen hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a militaristáknak, utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak létre Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen irányulnak, a demokratikus erők elfojtását célozó Folytatás a második oldalon. Az európai béke biztosításához szükséges a német militarizmus feltámadásának megakadályozása