Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-11-04 / 260. szám

1 XI. évfolyam, 260. szám Vilá g proletár Jatt egyesüljetek ! VIHARSARO Ára: 50 fillér AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Péntek, 1955. november 4. Legfontosabb agrotechnikai szabály: azonnal vélni! Bizton állítjuk, hogy népgazdaságunk előtt ezekben a hetekben nem áll nagyobb feladat az őszi kenyérgabona vetésterv teljesítésénél. Ebben a munkában Csongrád megyére különösen nagy felelősség hárul, hiszen a mi megyénk az ország fő gabonatermő területéhez tartozik. Noha elmúlt október 31-e — az őszi vetésnek a Minisztertanács által megállapított határideje — megyénk csak 50 —55 százalékra teljesítette kenyérgabona vetéstervét. Csupán az utóbbi két hétben vált lendületesebbé a munka, ami azt jelzi: végre a pártszervezetek, a gazdasági vezető, a termelőszövetkezetek és a gépállomások dolgozói felismerték, hogy nincs most fontosabb mezőgazdasági munka, mint a vetés. Ennek következtében Üllésen befejeződött, Mórahalmon, Kisteleken, Csenyetén és néhány más községben, valamint a csongrádi járásban pedig talán ezekben a napokban fejeződik be az őszi vetés. Számos termelőszövetkezet szintén derekasan eleget tett kötelezettségének: a mártélyi Fürst, a székkutasi Kossuth, a tömörkényi Kiss Ernő, Haladás, Alkotmány, Petőfi és Kossuth, a felgyői Béke Termelőszövetkezet és mások. Ennek ellenére azonban még mindig súlyos a lemaradás és bár csaknem mindennap esik az eső, a vetéstervet november első felében minden körülmények között teljesíteni kell! Meg van-e a lehetősége Csongrád megyében a terv teljesítésének? Igen. Csongrád megye 19 gépállomásának több mint 500 erőgépe, a sok ezer fogat rendelkezésre áll. De mindenekelőtt elősegítheti a vetés meggyorsítását, ha a rendkívüli időjárást figyelembe véve nem alkalmaznak sablonokat, hanem a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb módszerekkel törekednek a vetés befejezésére. Kétségtelen — s ezt a terméseredmények igazolják —, hogy a gépi vetés előnyösebb a kézi vetésnél. Azonban például a szegedi járás tiszántúli részein, a makói járásban és Hódmezővásárhely több részében olyan a talaj, hogy a gyakori esőzés miatt talán néhány hétig sem lehet géppel rámenni. Viszont vetni kell! Nincs mást tenni, mint előkeresni azokat a tapasztalt gabonatermelőket, akik kézzel is arányosan tudnak gabonát vetni. Ez még mindig jobb módszer, mint várni, halogatni a vetést arra számítva, hogy az esőzés megszűnik, a talaj megszikkad. Ne feledjük: a november második felében történő vetés már 80—100 kilóval kevesebb termést ad jövő nyáron, mintha november első harmadában tesszük földbe a magot. A rendkívüli időjárás megköveteli, hogy más, korszerű agrotechnikát is mellőzzünk. A makói járásban több traktoristánál tapasztaltuk például, hogy indokolatlanul mélyen szántanak búza alá, ennek következtében rendkívül hantos lesz a szántás és rossz minőségű a vetőágy. Az agronómusoknak minden táblában külön-külön kell megállapítaniuk a vetőszántás mélységét. Bár számos olyan tábla van, amelyet tárcsázással is elő lehetne készíteni búzavetés alá, mégis elenyészően kevés helyen tárcsáznak. Közeledik november 7-e, a fiagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepe. Kétségtelen, hogy a nehéz munkában jólesne egy kicsit megpihenni a traktorosoknak, a tsz-tagoknak, az egyéni parasztoknak, az agronómusoknak. Az őszi vetéssel azonban máris megkéstünk s emiatt a közelgő nagy ünnepet is munkával kell eltölteni. Dicsérendő az a kezdeményezés, hogy a szentesi, a Sándorfalvi és más gépállomásokon elhatározták: november 6-át és 7-ét munkával ünneplik. Ugyanígy döntöttek a napokban a szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet vezetőségi ülésén is. Ez a két nap is rendkívül sokat számít, hiszen a meg-megeredő eső, az amúgyis szűkös időből óráikat és napokat rabol el tőlünk. Minden további nap késlekedés pedig száz és száz mázsa gabona elvesztését jelenti, a további késlekedést pedig jövő nyáron drádán kell megfizetnünk. Sok gépállomás dolgozói, számos termelőszövetkezet tagjai, vállalást tettek november 7-e tiszteletére. Az Ígéret kötelez! A közelgő ünnep munkában való eltöltése elősegítheti a fogadalom teljesítését. Székely János, a Szentesi Gépállomás ifjú traktorosa a forradalmi műszakban elsőnek teljesítette őszi tervét. A Mórahalmi Gépállomás dolgozói dísztáviratban jelentették, hogy november 7-e tiszteletére tett vállalásukat öt nappal a határidő előtt teljesítették. A Csongrádi-, a Szentesi-, a Székkutasi- és az Árpádhalmi Gépállomások is túlteljesítették már őszi vetéstervüket. A Cserebökényi- 97, a Sövényházi- 79, a Hódmezővásárhelyi Gépállomás pedig már 76 százalékra áll őszi vetésterve teljesítésével. A forradalmi műszak lendülete elősegítheti, hogy nemcsak az élenjáró gépállomások, de a lemaradók is jórészt bepótolják, amit eddig elmulasztottak. Az utóbbi hetekben a párt számos elvtársat keményen bírált azért, mert nem tett kellő erőfeszítést az őszi vetésterv sikere érdekében. Kezdetben ezeknek az elvtársaiknak egy része — különösen a makói járásban — megsértődött, és egynémelyike úgy nyilatkozott: „Az őszi vetést még végigcsinálom, de azután lemondok, akad még számomra munka a termelőszövetkezetben“. Ezeknek az elvtársaknak nagy része azonban ma már belátta, hogy nem sértődöttségre van szükség, hanem a párt, a kormány és a nép teljes odaadást követel mindenkitől a vetésterv teljesítése érdekében. Makón és a makói járásban valamit gyorsult a munka üteme, ez a bizonysága annak, hogy ma már ebben a járásban is felismerték: nincs ma fontosabb feladat, mint az őszi gabonavetés teljesítése. A jelentések számadataiból kitűnik, hogy a termelőszövetkezetek a hét végén, de legkésőbb a jövő hét első napjaiban befejezik a vetést. Az egyéni parasztok viszont változatlanul lassan haladnak ezzel a munkával. A községi tanácsoknak, a pártbizottságoknak és a termelési bizottságoknak változatlan erőfeszítést kell tenniök annak érdekében, hogy minden egyes késlekedő dolgozó parasztot meggyőzzenek arról: az egyéni vetésterv teljesítése törvény, a vetésterv teljesítését számonkéri a párt, a kormány, a nép, Az ünnepi műszak napjai a Csongrádi Bútorgyárban Nagyméretű feliratok, messszíre virító nevek, százalékok hirdetik a Csongrádi Bútorgyár irodaházának homlokzatáról, hogy az üzem dolgozói nagyszerű eredményeket érnek el a november 7-i műszakra tett vállalásaik teljesítésében. Bent az udvaron is piroslanak a feliratok és azokon fehér betűkkel sorakoznak egymás alatt a legkiválóbbak nevei, akik tervüket nagyszerűen teljesítve kifogástalan minőségű árut állítanak elő. A hét elején, hétfőn kezdődött meg a november 7-i műszak az üzemben. Az egyes műhelyrészeikben a művezetők: Hajdú Lajos, Dragon István, Joanovics István és a többiek lelkes ásóval hirdették ki a műszak kezdetét és egyben tolmácsolták a dolgozóknak, hogy a III. negyedév erőfeszítéseinek eredménye, és üzem lett ismét a Csongrádi Bútorgyár. A tervét 102,4 százalékra teljesítette és 14 köbméter fűrészáru anyagot takarítottak meg. Minőségileg kifogástalanok voltak a konyhabútorok, ugyanakkor 11.9 százalékkal csökkentették az önköltséget. — Egyik győzelem után megszerezzük a másikat is — fogadták meg a gyár dolgozói a röpgyűléseken. — Sikeresen befejezzük az ünnepi műszakot..# Régebben — még ez év «telén is — a felajánlások, a versenyvállalások során a konyhagarnitúrák gyártásának fokozására tettek ígéretet az üzem dolgozói. Most azonban november 7-e tiszteletére a minőség javítása és az önköltség csökkentése a cél. A minőségi munka elsősorban is az anyag lelkiismeretes kiválogatásánál kezdődik. Figyelmesen számba veszik a különböző anyagokat, melyiket mihez lehetne legcéltserűbben felhasználni. — Az ünnepi műszak napjaiban — mondja Gazsi János elvtárs, az üzem újítási felelőse mindennap 16 forinttal olcsóbban állítjuk elő a konyhagarnitúrákat, mint azelőtt. Különösen az újítások segítségével tudunk elérni megtakarítást. Az elmúlt hónapokban 84 újítást nyújtottak be a dolgozók és atból 51-et elfogadtunk. Nagy szerepe van az újításoknak, ésszerűsítéseknek a konyhagarnitúrák gyártásában, nemcsak azért, mert ezek segítségével nagymértékben emelkedik a teljesítmény, csökken az önköltség, hanem azért is, mert ha november 7-i vállalásként az üzem dolgozói áttértek a kétrészes konyhaszekrény gyártására. Különválasztható két-három csavarral a konyhaszekrény vitrines része a nagyajtós résztől, hogy szállításkor könnyebben lehessen felvinni az emeletekre is. Az újfajta gyártási eljáráshoz újfajta módszerek is kellenek és az üzem dolgozói keresik is ezeket az új módszereket. Hajdú István gépmunkás például — aki egyébként is nagyszerű eredményeket ér el, 150 százalék fölött teljesít — újított a gépén a méretvágásnál. Eddig a gépen egyszerre egy széktetőt vágtak ki és most egy befogó sablon segítségével egy művelettel kettőt is kiszab a gép. Ezzel száz százalékosan növekedett a munka termelékenysége, ugyanakkor, csökkent a széktető készítésének önköltsége. Hajdú Istvánon kívül még több újító javaslatát is bevezették a napokban, sőt az ünnepi műszak tiszteletére két újítást alkalmaznak. De az újításokon kívül az üzem dolgozói versenyeznek abban is, ki gyárt jobb minőségű árut. Ebben a versenyben Kispál Ernő szekrényélléc pucoló, Sinkó Lajos asztaltető szerelő — mindketten a szakma kiváló dolgozói —, Greskovics Imre szalagfűrészes — és még lehetne sorolni tovább a neveket — járnak az élen. Nem sokat tesznek ezek az emberek, csak azt, hogy például Kispál Ernő többször végighúzza a szekrényér lécen a pucoló eszközt, vagy Sinkó Lajos pontosan felszereli az asztaltetőt, nem hagyva rá, hogy egy kicsit jobbra, vagy balra álljon. Sőt megnézi azt is, hogy a kész asztalon van-e valami egyéb hiba. Ha van, visszaadja annak, aki rosszul készítette. Az utóbbi időben valamennyi dolgozó kiváló minőségű munkával járul hozzá a november 7-i vállalások megvalósításához. Ahogy közeledik az ünnepi műszak utolsó napja, ugyanúgy tűnnek fel a szebbnél szebb eredmények a versenytáblákon és szaporodik az eredményeket papírra vető Gazsi János munkája is. A régebben is kiváló eredményt elért dolgozók neve mellett a diszisták, a fiatal szakmunkások neve és százaléka kerül fel az eredményhirdető táblákra. Greskovics Imre DISZ-titkár 231 százalékos eredménnyel jár az élen a versenyben, aki a nagy teljesítmény mellett minőségileg is kifogástalanul dolgozik. Pozsár Istvánnak 192, Tóth Ferencnek 184, Donka Miklósnak 163, Lászlófi Lászlónak a neve 157 százalékos teljesítménnyel csaknem mindennap szerepel a versenytáblákon. Nagy célért küzdenek most a november 7-i műszak ideje alatt a Csongrádi Bútorgyár dolgozói. A cél: jó munkával, a tervek mindennapos teljesítésével elősegíteni az üzem éves tervének december 20-ra való befejezését, úgy, hogy egyetlen egy garnitúra konyhabútor se kerüljön vissza a gyárba, mint selejtés úgy, hogy minden konyhabútor garnitúra előállításánál legyen megtakarítás. (Tóth) 4 '»WWW WWW Felhívás Hódmezővásárhely lakóihoz A Hagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepe, november 7-e közeleg. Ez a forradalom nemcsak az orosz nép életében jelentett döntő változást, hanem a mi életünk, a mi országunk életében is. Hiszen a magyar dolgozó nép az Októberi Forradalomból életre kelt Szovjetunió segítségével és támogatásával tudta felszámolni az elnyomó osztályok uralmát és megteremteni népi demokráciánk rendjét-Pártunk vezette népi demokratikus társadalmunk és államunk a maga ünnepének érzi és tudja az Októberi Forradalom évfordulóját. Ennek az érzésünknek és felfogásunknak adjunk külső kifejezést azáltal is, hogy az évforduló közelgő ünnepére méltóképpen díszítsük fel házainkat, üzemeinket, intézményeinket és hivatalainkat. Hódmezővásárhelyi Városi Tanács A Hazafias Népfront hódmezővásárhelyi bizottsága A királyhegyesi Új Élet TSZ-ből írom ezt a levelet, abból a tsz-ből, melynek alapító tagjai közé tartozom. Fiatal ember vagyok, alig 30 éves, de azért elmondhatom, hogy ismerem az élet gondját, baját, nehézségeit. A cselédek szomorú sorsában jóapámmal együtt én is hamar osztoztam. A nincstelenek sorsa kényszerítette szüleimet arra, hogy 10—12 éves korban már cselédnek szerződtessenek bennünket. Én tíz éves korban kezdtem a cselédéletet a nagykirályhegyesi Blaskovitsféle uradalomban. Közben apánkat elvitte a háború. Jó anyánk özvegyen maradt, mi pedig öten félárván. A cselédélet végére a felszabadulás tett pontot. 1945 tavaszán nálunk is megkezdődött a földosztás. Anyánk, mivel hatodmagával volt, 15 hold földet kapott. Nem lehet azt szóval érzékeltetni, milyen érzés az, amikor a szolgák szabad embereikké válnak. Pedig nem volt könnyű a kezdet, hiszen 15 hold föld elég nagy darab, s bizony nehéz dolog megművelni szerszám és iga nélkül. Csak úgy boldogultunk, hogy a családból egy valaki —• fogatért, szerszámért —— mindig másnak dolgozott. Azonban a párt segítségével és a család igyekezetével elértük, hogy egy év múlva fogattal, szerszámmal rendelkező újgazdák sorai közé tartozzunk. Most már a gazdálkodáshoz volt igaerő, szerszám és a munkáskéz is kitelt a hattagú családból. De 1946 őszén felbomlott az eddig egységes család: férjhez ment a húgom, utána megnősült a bátyám, az öcsém pedig katona lett. A húgom és bátyám kilépett a családi kötelékből és kérték a birtokból a rájuk eső részt, önálló gazdák igyekeztek lenni, ami azonban a két és fél hold földön nemigen sikerült. Én sem boldogultam a megmaradt földdel. Tönkrement a tehenünk és más egyéb bajok is adódtak. A sorozatos baj és sikertelenség elkeserített, közben megdöbbenve láttam, hogy a jól induló gazdálkodás visszahanyatlik. De mit részletezzem: amikor a párt kiadta a jelszót s megmutatta a kivezető utat, az elsők között léptem be a nálunk megalakuló Petőfi TSZ-be. Ez 1949 szeptemberében volt. Azóta tsztag vagyok s nyugodt lélekkel kijelenthetem, nem bántam meg, hogy erre az útra léptem. A kezdet itt is nehéz volt annak a 17 családnak, amely a Petőfi TSZ-t megalakította. Sok bajjal, nehézséggel kellett megküzdeni. Nem volt elég igaerő a 250 hold földhöz. A tagság létszáma is kevés volt. Azonban mindig előre haladtunk, fejlődtünk úgy gazdaságilag, mint szervezetileg. Államunk segítségével rövid idő alatt kiegyenlítettük az igaerő szükségletünket, sertés-, szarvasmarha és juh törzsállományt létesítettünk. Példánk nyomán 1951-ben a községben egy másik termelőszövetkezet is alakult. Annak érdekében, hogy jobban boldoguljunk, 1953-ban a két tsz egyesült, ami az összefogás után az Új Élet nevet kapta. Most 530 hold földön gazdálkodunk. Jelentős legelő területtel rendelkezünk, s ez nagy lehetőséget nyújt az állattenyésztés fejlesztéséhez. De igyekszünk is ezt kihasználni. Elmondhatjuk: ha valaki szép juhokat akar látni, jöjjön el hozzánk. Ezenkívül ebben az évben helyeztünk üzembe két kalapácsos darálót. Az egyiket bent a községben, a másikat a külterületen. Mindent összevetve, szövetkezetünk vagyona felül van az egymillió forinton. És ennek a vagyonnak én is részese vagyok. Ez az, ami nyugodt, biztos életet nyújt nekem, az anyámnak és a húgomnak. Itt már a szocialista elosztás érvényesül, amely nagyban hozzájárul a szükséges javak termeléséhez. Mindenki olyan mértékben részesül a javakból, ahogyan dolgozik. És én úgy érzem, hogy eleget tettem ezen a téren. Nekem és a húgomnak 700 munkaegységen felül lesz ebben az évben. Ahogy számolgattam, ennek összértéke 30—35 ezer forint körül lesz. Csak búzát kaptunk 28 mázsát. Jön még az árpa, a kukorica, a széna, a cukor, a levelesszár, a szalma, a napraforgószár. Ehhez jön a háztáji gazdálkodás eredménye. Van egy szép fiatal tehenünk borjúval, anyakocánk, sok baromfink és hogy a szalonnára sohase legyen gondunk, a jövő esztendőre három disznót is hizlalunk. De a ruházkodással sem vagyunk lemaradva: az 1953—54-es években vettem magamnak az ünneplő csizmától a bundabéléses nagykabátig mindent. Ünnepre, hétköznapra mindazt, ami egy ilyen magamfajta parasztembernek szüksége van. Futotta ezenlkívül rádióra, kerékpárra is. Mindezt nem dicsekvésképpen soroltam el, hanem azért, hogy minél többen lássák: ez a parasztember nyugodt, biztonságos életének az útja. Még annyit: én nagyon tudok bosszankodni, amikor egyik-másik dolgozó paraszttól olyan kijelentést hallok: „Nem megyek a tsz-be, nem akarok cseléd lenni“. Hát lehet beszélni a szövetkezetben a cseléd életről? A vezetőket mi magunk közül választjuk s minden fontosabb kérdést taggyűlésen vitatunk meg. A vezetőknek a taggyűlés határozata alapján kell dolgozniuk. A taggyűlés határozatát pedig érdekünk végrehajtani, hiszen az a boldogulásunk záloga. Befejezésül: mi szabad emberek vagyunk, a mezőgazdasági termelés új formáinak építői és úttörői. És, hogy sohasem leszünk senki cseléde, arra biztosíték pártunk politikája és ennek alapján erősödő, szélesedő termelőszövetkezeti mozgalmunk. Kerekes László Hogyan élünk a szövetkezetben? — Tsz-tag írja őszi levélpályázatunkra —