Világ Ifjúsága, 1957 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1957 / 1. szám

Nemzetközi ifjúsági folyóirat. Kiadja a Demokratikus If­júsági Világszövetség. Megjelenik havonta angol, francia, kínai, lengyel, magyar, német, spanyol, orosz, román, két­­havonként arab és svéd nyelven. A központi szerkesztőség ideiglenes címe: „Jeunesse du Monde" Berlin W 8, Kronen­strasse 30/31 (DDR). Szerkesztő Bizottság: André SAVARIS (Franciaország) főszerkesztő, Charlie COUTTS (Nagy-Britan­­nia) főszerkesztő-helyettes, Lev VOLODIN (Szovjetunió) fő­szerkesztő-helyettes, E. LATORRE (Spanyolország) szerkesz­tőségi titkár, Paul JOHNSON (Ausztrália), A. M. SAAD (Szu­dán), Gerhard STUCHLIK (Németország), P. S. MITRA (In­dia), Aake Olavi POIKOLAINEN (Finnország), Hajime FUKU­ VILÁG IFJÚSÁGA DA (Japán), Alfredo URRIA (Chile), Sture KALLBERG (Svéd­ország). A folyóiratot magyar nyelven a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség megbízásából az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat adja ki. Címe: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343 — 100. Felelős kiadó: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat igaz­gatója. A magyar nyelvű kiadás szerkesztősége: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343—100. A magyar nyelvű kiadás felelős szerkesztője: Tiszai László. Tördelőszerkesztő: Novák László A „Világ Ifjúsága" magyar kiadását terjesztik: Budapes­ten a Főposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hír­lapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Egyes szám ára: 2,50 Ft. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalat­nál, Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 180 — 850. Havi előfizetési díj: 2,50 Ft, negyedévre 7,50 Ft, félévre 15,— Ft, egész évre 30,— Ft. Csekkszámlaszám: 61.253. Egyetemi Nyomda mélynyomása, Budapest, VII., Dohány u. 10—14. Felelős vezető: Janka Gyula igazgató. Ez a szám 35 000 példányban készült filmMONWID a szakállas ember Írta: Wolfgang Ghantus Yves Montandot kerestem, de meghök­­kenve bámultam a szakállas, bőrkabátba és piszkos nadrágba bújt emberre. Vall­sam meg az igazat — első pillanatban in­kább egy háromhieres sivatagi út porá­tól borított teherautósofőrnek véltem, s aligha gondoltam, hogy azzal a híres francia színésszel állok szemben, aki ez­rek szívét hódította meg dalaival. De mégis csak Yves Montand volt,­­méghozzá eredeti szakállal, a „Salemi bo­szorkányok” című filmben, amelyet a német DEFA és a párizsi Borderie Film közösen készítenek. Egyenesen a film közepébe sétáltam. Ha jó az idő, a balti­tengeri Daris-ban, és a Trebbits-sócSá­gon filmeznek, ha­­beborul az ég, a DEFA berlin melletti Babelsberg-stúdió­­ba költöznek. Mivel éppen esett az eső, a filmezés szünetében találkoztunk a DEFA-stúdiók V. termének előterében. Yves Montand közmondásos arról a sze­rénységről, amely oly előnyösen külön­bözteti meg oly sok sztártól. Nem szíve­sen beszél magáról. Leültünk a „bírósággá” alakított elő­tér lépcsőjére, miközben francia, német és más nyelveken beszélgettek körülöt­tünk. Sajnos, el kellett tekintenünk a „Galoise” cigaret­táktól, amelyek oly ser­kentően hatnak a társalgásra. Alig volt tenyérnyi hely a falon, amelyet ne éke­sítettek volna a hatalmas betűk: „Tilos a dohányzás”. Így hát német szódavízzel kellett beérnünk. „Az itteni munkában a francia és né­met színészek együttműködésének kelle­mes légköre esik a legjobban. És ez nem­csak a színészeikre vonatkozik. Fimszí­­nésznőinken, Myléne Demongeoton, Mar­tha Coreilen és feleségemen, Simone Sig­noréién kívül — az önök színészeivel, Aribert Grimmerrel, Gert Henneberggel és másaikkal állnak a felvevőgép elé — magunkkal hoztuk az egész technikai sze­mélyzetet, a díszletezőtől a jelmeztárosig. Olyanok akadnak köztük, mint Raymond Rouleau rendező, Claude Renoir operatőr (éppen Auguste Renoirnak, a híres fran­cia festőnek fia), Richards Brand gyártás­­vezető és Arthur Guenther rendező. A nyelvkérdés igen komoly probléma, mert halljuk a német színész szövegét és egy árva szót sem értünk belőle. Mégis azonnal el kell kapnunk a végszót, még­hozzá olyan meggyőző módon, mintha anyanyelvünkön szólnának hozzánk. Ez azt jelenti, hogy nagyon alaposan meg kell tanulnunk és át kell élnünk a szere­pünket.” Német kollégái elmondták: a felvevő­gép előtt alig akarták elhinni, hogy „John Proctor” legfeljebb húsz szót ért németül. Azt bizonygatták, hogy meg­lepő­ könnyedséggel gyűri le ezt a nehéz­séget. Yves Montand, „John Proctor” játssza a „Boszorkányok” férfi, és fele­sége, Simone Signorét, „Elizabeth Proc­tor” a film női főszerepét. „Olvassa el a »Boszorkányok­ forgató­­könyvét” — mondja Yves Montand. — „Meglátja, miről van szó." A Fesztiválról kezdünk beszélni. Egyet­ért vele és hozzáfűzi: „Nemcsak arról van szó, hogy nagy dolog, hanem arról is, hogy még sohasem volt annyira szüksé­ges, mint éppen most. Ha elfoglaltságom lehetővé teszi, mindenképpen elutazom Moszkvába.” Megkérdem, hogy mit szeretne látni a VI. Fesztiválon? „Elsősorban egy átfogó kulturális programot, amelyben részt vesznek a keleti és a nyugati művészek. Az egyetértés programját, amelyen be­lül mindenki elmondhatja a véleményét, mindenki meg a­karja érteni a többiek problémáit. A vitákon minden kérdést meg kell válaszolni, úgy, hogy mindenki tanulhasson belőlük. Félre kell dobni a sablonokat. Önök csak akkor érhetik el céljukat, az ifjúság egyesítését, ha tiszte­letben tartják a különböző nemzetek és egyének sajátos vonásait.” Megkérdeztem, hogy mik a tervei a jö­vőre nézve, mire kijelentette: „Először is remélem, hogy ez a sötét múltat lelep­lező fám elősegíti az emberi fejlődést. Nemcsak azért akarok dolgozni, hogy gazdagítsam és fejlesszem az emberi megértést, hanem azért is, hogy szórakoz­tassak — és ez a legnehezebb. Ha az em­ber nem vigyáz eléggé, nem műalkotást hoz létre, hanem olyasvalamit, ami egy tömeggyűlésre emlékeztet.” Amikor elbúcsúztam Yves Montandtól, utolsó szavai sokáig csengtek a fülem­ben és tanácsát követve elkértem az ezeroldalas forgatókönyvet, amelyet re­mélhetően nemsokára megelevenedve lá­tunk majd a mozivásznon. „Baráti megemlékezésül a Világ Ifjúsága olvasóinak, Yves Montand“ A „Salemi boszorkányok“ című francia-német film felvételeinek szünetében készült ez a kép Yves Montandról, a „szakállas ember“-ről Raymond Rouleau, a film francia rendezője Myléne Demongeot (Abigail)

Next