Világ Ifjúsága, 1957 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1957 / 1. szám
Nemzetközi ifjúsági folyóirat. Kiadja a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. Megjelenik havonta angol, francia, kínai, lengyel, magyar, német, spanyol, orosz, román, kéthavonként arab és svéd nyelven. A központi szerkesztőség ideiglenes címe: „Jeunesse du Monde" Berlin W 8, Kronenstrasse 30/31 (DDR). Szerkesztő Bizottság: André SAVARIS (Franciaország) főszerkesztő, Charlie COUTTS (Nagy-Britannia) főszerkesztő-helyettes, Lev VOLODIN (Szovjetunió) főszerkesztő-helyettes, E. LATORRE (Spanyolország) szerkesztőségi titkár, Paul JOHNSON (Ausztrália), A. M. SAAD (Szudán), Gerhard STUCHLIK (Németország), P. S. MITRA (India), Aake Olavi POIKOLAINEN (Finnország), Hajime FUKU VILÁG IFJÚSÁGA DA (Japán), Alfredo URRIA (Chile), Sture KALLBERG (Svédország). A folyóiratot magyar nyelven a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megbízásából az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat adja ki. Címe: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343 — 100. Felelős kiadó: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat igazgatója. A magyar nyelvű kiadás szerkesztősége: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343—100. A magyar nyelvű kiadás felelős szerkesztője: Tiszai László. Tördelőszerkesztő: Novák László A „Világ Ifjúsága" magyar kiadását terjesztik: Budapesten a Főposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Egyes szám ára: 2,50 Ft. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál, Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 180 — 850. Havi előfizetési díj: 2,50 Ft, negyedévre 7,50 Ft, félévre 15,— Ft, egész évre 30,— Ft. Csekkszámlaszám: 61.253. Egyetemi Nyomda mélynyomása, Budapest, VII., Dohány u. 10—14. Felelős vezető: Janka Gyula igazgató. Ez a szám 35 000 példányban készült filmMONWID a szakállas ember Írta: Wolfgang Ghantus Yves Montandot kerestem, de meghökkenve bámultam a szakállas, bőrkabátba és piszkos nadrágba bújt emberre. Vallsam meg az igazat — első pillanatban inkább egy háromhieres sivatagi út porától borított teherautósofőrnek véltem, s aligha gondoltam, hogy azzal a híres francia színésszel állok szemben, aki ezrek szívét hódította meg dalaival. De mégis csak Yves Montand volt,méghozzá eredeti szakállal, a „Salemi boszorkányok” című filmben, amelyet a német DEFA és a párizsi Borderie Film közösen készítenek. Egyenesen a film közepébe sétáltam. Ha jó az idő, a baltitengeri Daris-ban, és a Trebbits-sócSágon filmeznek, habeborul az ég, a DEFA berlin melletti Babelsberg-stúdióba költöznek. Mivel éppen esett az eső, a filmezés szünetében találkoztunk a DEFA-stúdiók V. termének előterében. Yves Montand közmondásos arról a szerénységről, amely oly előnyösen különbözteti meg oly sok sztártól. Nem szívesen beszél magáról. Leültünk a „bírósággá” alakított előtér lépcsőjére, miközben francia, német és más nyelveken beszélgettek körülöttünk. Sajnos, el kellett tekintenünk a „Galoise” cigarettáktól, amelyek oly serkentően hatnak a társalgásra. Alig volt tenyérnyi hely a falon, amelyet ne ékesítettek volna a hatalmas betűk: „Tilos a dohányzás”. Így hát német szódavízzel kellett beérnünk. „Az itteni munkában a francia és német színészek együttműködésének kellemes légköre esik a legjobban. És ez nemcsak a színészeikre vonatkozik. Fimszínésznőinken, Myléne Demongeoton, Martha Coreilen és feleségemen, Simone Signoréién kívül — az önök színészeivel, Aribert Grimmerrel, Gert Henneberggel és másaikkal állnak a felvevőgép elé — magunkkal hoztuk az egész technikai személyzetet, a díszletezőtől a jelmeztárosig. Olyanok akadnak köztük, mint Raymond Rouleau rendező, Claude Renoir operatőr (éppen Auguste Renoirnak, a híres francia festőnek fia), Richards Brand gyártásvezető és Arthur Guenther rendező. A nyelvkérdés igen komoly probléma, mert halljuk a német színész szövegét és egy árva szót sem értünk belőle. Mégis azonnal el kell kapnunk a végszót, méghozzá olyan meggyőző módon, mintha anyanyelvünkön szólnának hozzánk. Ez azt jelenti, hogy nagyon alaposan meg kell tanulnunk és át kell élnünk a szerepünket.” Német kollégái elmondták: a felvevőgép előtt alig akarták elhinni, hogy „John Proctor” legfeljebb húsz szót ért németül. Azt bizonygatták, hogy meglepő könnyedséggel gyűri le ezt a nehézséget. Yves Montand, „John Proctor” játssza a „Boszorkányok” férfi, és felesége, Simone Signorét, „Elizabeth Proctor” a film női főszerepét. „Olvassa el a »Boszorkányok forgatókönyvét” — mondja Yves Montand. — „Meglátja, miről van szó." A Fesztiválról kezdünk beszélni. Egyetért vele és hozzáfűzi: „Nemcsak arról van szó, hogy nagy dolog, hanem arról is, hogy még sohasem volt annyira szükséges, mint éppen most. Ha elfoglaltságom lehetővé teszi, mindenképpen elutazom Moszkvába.” Megkérdem, hogy mit szeretne látni a VI. Fesztiválon? „Elsősorban egy átfogó kulturális programot, amelyben részt vesznek a keleti és a nyugati művészek. Az egyetértés programját, amelyen belül mindenki elmondhatja a véleményét, mindenki meg akarja érteni a többiek problémáit. A vitákon minden kérdést meg kell válaszolni, úgy, hogy mindenki tanulhasson belőlük. Félre kell dobni a sablonokat. Önök csak akkor érhetik el céljukat, az ifjúság egyesítését, ha tiszteletben tartják a különböző nemzetek és egyének sajátos vonásait.” Megkérdeztem, hogy mik a tervei a jövőre nézve, mire kijelentette: „Először is remélem, hogy ez a sötét múltat leleplező fám elősegíti az emberi fejlődést. Nemcsak azért akarok dolgozni, hogy gazdagítsam és fejlesszem az emberi megértést, hanem azért is, hogy szórakoztassak — és ez a legnehezebb. Ha az ember nem vigyáz eléggé, nem műalkotást hoz létre, hanem olyasvalamit, ami egy tömeggyűlésre emlékeztet.” Amikor elbúcsúztam Yves Montandtól, utolsó szavai sokáig csengtek a fülemben és tanácsát követve elkértem az ezeroldalas forgatókönyvet, amelyet remélhetően nemsokára megelevenedve látunk majd a mozivásznon. „Baráti megemlékezésül a Világ Ifjúsága olvasóinak, Yves Montand“ A „Salemi boszorkányok“ című francia-német film felvételeinek szünetében készült ez a kép Yves Montandról, a „szakállas ember“-ről Raymond Rouleau, a film francia rendezője Myléne Demongeot (Abigail)