Világ Ifjúsága, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
ioSHid M W ______ Van az állatvilágban egy úgynevezett „mintagyerek”, akit nemcsak az iskolások, hanem a felnőttek elé is elég gyakran állítanak példaképül, ha a szorgalomról kerül szó. A „hangyaszorgalom” valósággal szállóigévé vált. Már évezredekkel ezelőtt is sokat tartottak erről a parányi lényről. Bölcs Salamon egyik példabeszédében így „vitatkozott” róluk: „Eredj a hangyához terest, nézd meg az ő szorgalmát és légy bölcs. Nyáron szerzi meg az ő kenyerét, téli eledelét.” Tompa Mihály pedig a múlt században a következő sorokban „méltatja” a hangyák szorgalmát: „Jó reggelt sürgő hangyanép! Korán munkához láttatok ... Henyélő nincs közöttetek!” A sok elismerés ellenére a valóság mégis más: korunk nagy élettankutatói bebizonyították, szó sincs arról, hogy a hangyák mindig serényen munkálkodnak. Téli élelemről pedig nem is kell gondoskodniuk, mert a telet dermedt állapotban átalusszák és annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy „felkeljenek” és lakmározzanak... Az is bebizonyított tény, hogy a hangyák munka közben sokat pihennek és nagyon sokszor hosszú időn át munka nélkül ténferegnék. Hát így állunk „példaképeinkkel” ... Ma már bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem hízelgő az sem, ha például egy csinos, karcsú nőről valaki azt mondja: „Nem csoda, hogy ilyen vékony, hiszen annyit eszik, mint egy madár ...” Ez különösen akkor nem hízelgő, ha az illető tájékozott a madárélettanban ... A tudomány ma már bebizonyította, hogy nincs egyetlen olyan állatcsoport sem, amelynek étvágya vetekednék a madarakéval. Felülmúlhatatlan mozgékonyságukkal, nagy erőelhasználásukkal szükségszerűen velejár feltűnően élénk anyagcseréjük. Sokszor csaknem mindaddig esznek, amíg ébren vannak. Ha az emlősökkel hasonlítjuk össze őket, akkor bizony nagyon rászolgálnak a „falánk” jelzőre... Ez az Európa-szerte ismert patinás jelzője a finnek hazájának. Sokan afféle költői túlzásnak, felfelé való kikerekítésnek tekintik az ezres számot és úgy vélik, hogy jóval kevesebb tó van Finnországban. Itt azonban rendkívül ritka esettel állunk szemben: nem mértéktelen túlzásról , hanem mértéktelen kisebbítésről van szó. Igaz ugyan, hogy Finnország tavainak pontos száma még nem ismeretes, bizonyos azonban, hogy az 50 000-es számot meghaladja. A pontos szám megállapítása azért jár nehézségekkel, mert nagyon sok tó kisebb-nagyobb mértékben összeköttetésben áll egymással. Sok esetben tehát a számláló felfogásától függ, hogy egy összefüggő tócsoportot egynek, tíznek, vagy még többnek számít. Bárhogy is számoljuk, egy bizonyos: nagy szerénység azt állítani, hogy Finnország az „ezer tó országa"... A vakondok is azok közé az állatok közé tartozik, amelyekről „kósza hírek” terjedtek el. Testi fogyatékossággal, vaksággal „vádolják”. Szerencse, hogy emellett elismerőleg azt állítják, hogy — így vakon is — bámulatos ügyességgel építi fel bonyolult „kétemeletes” várát. Ez valóban rendkívüli képességnek számítana ... Nem akarjuk a vakondok érdemeit kisebbíteni — mégis lerántjuk a leplet erről a téves állításról. A vakondoknak bár nagyon apróka — alig gombostűfej nagyságú — szeme van, mégis kitűnően lát. A „rossznyelvek” a struccra, erre az óriásmadárra is rákentek egyet-mást. Azt állítják róla, hogy olyan balgatag állat, hogyha veszély fenyegeti — ahelyett, hogy elmenekülnek a legközelebbi bokorba, vagy a homokba dugja a fejét, s azt hiszi,ha ő nem lát, őt sem látják... Röviden azt válaszolhatjuk erre, hogy semmi igazság sincs ebben az állításban. Kitűnik ez számos Afrika-utazó följegyzéséből is, mert leírásaikban sehol sem említik a szorongatott strucc ilyetén viselkedését ... Nem lehetetlen, hogy a struccról való koholmányt olyan ember indította el, aki a struccot vizet inni látta. Az állatnevek gyakran téves ismereteket fejeznek ki. Egyes elnevezések a valóságnak nem megfelelő fogalmakat táplálnak az illető állatról. A leggyakrabban használt hibás elnevezések egyike: cethal. A cet ugyanis semmivel sem közelebbi atyafiuk a halaknak, mint akik azok közé sorolták őket. Ugyanis emlősállat, íg y a vízi életmód hal alakúvá válta testüket — ez szerveze■ lényegén semmit sem változtat. — Helyes nevük: cet — a „hal” elnevezést, egyenesen két kérik maguknak... A tagadás, gyakran előfordul, hogy többre is tartjuk a megkapót, a szenzációsat a vala- És mivel kisebb feltűnést okozó igazságnál. .. Talán ennek a rossz szokásnak következménye az a sok koholmány, — tudományosnak vélt, íg mégis téves állítás —, amelyeknek száma még napjainkban is igen nagy. Egyik tudományág sem szűkölködik koholmányokban, — de a természettudományok körébe tartozó koholmányok töméntelen száma minden más fajtát túlszárnyal. Most csak a legismertebbekből adunk ízelítőt. 11N SISZ*#*-