Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
10 KÜLÖNÖS ISMERTETŐJELE: A fennmaradt adatok szerint 1506-ban festette meg Leonardo da Vinci Francesco del Giocondo firenzei polgár csodálatos szépségű feleségének portréját. A kép, a Mona Lisa, illetve La Gioconda ma a párizsi Louvre falán gyönyörködteti a látogatókat. Vajon sejtette-e a nagy mester, hogy olyan művet alkot, amely csaknem fél évezred, négyszázötven esztendő múltán is az érdeklődés középpontjában, sőt: a szenvedélyek viharában áll majd? „Magassága: 1,73 méter — haja: sötétszőke — orra: rendes — szemöldöke: nincs — arca: ovál — különös ismertetőjele, az a bizonyos rejtélyes mosoly.” Az útlevélbe illő személyi adatokat, amelyek nem élő asszonyt, hanem egy festményt jeleznek, Mona Lisa rajongói állították össze. Kiszámították ezenkívül, hogy a kép jelenleg éppen harminchét méternyire van a tenger színe felett, pontos területe 826,94 négyzetcentiméter (ebből a női arc önmagában 572,38), „lakhelye” a párizsi Louvre Múzeumi emeletének déli szárnya, telefonszáma megegyezik a képtáréval, termének éghajlata, vagyis átlaghőmérséklete: huszonegy Celsiusfok. Akülönös felsorolás egy viszonylag fiatal, harminchárom esztendős francia vízügyi tisztviselő, Jean Margat nemrég megjelent könyvében található. Margat ugyanis minden idejét, legutolsó évtizedét, arra fordította, hogy összegyűjtse a Mona Lisával kapcsolatos tudnivalókat, így alapított meg, saját véleménye szerint — fő a szerénység ! — egy új tudományágat: a Giocondológiát, vagyis a Monassával, a Gioconda képmással foglalkozó tant. Rögtön két alfejezetbe rendszerezte elmondandóit: 1. a giocondolatrie-re, tehát a Gioconda-imádatra, 2. a giocondoklastie-re, a Gioconda-gyűlöletre. Nem kell hozzá túlzott fantázia, hogy az elsőbe a kép rajongóit, a másodikba esküdt ellenségeit és szapulóit soroljuk. A Margat-könyv, ha természetesen giocondológiai fejtegetéseit nem is veszszük komolyan, mindazonáltal sok érdekes adatot és részletet szolgáltat azzal a festménnyel kapcsolatban, amely kétségtelenül a világ legnépszerűbb képzőművészeti alkotása. Megtudhatjuk: Franciaországban eddig tizennyolc olyan könyv jelent meg, amely címében viseli nevét. Leghíresebb Tucholsky szatirikus műve: Mona Lisa mosolya. Nehéz lenne felsorolni mindazokat az árucikkeket, amelyek Leonardo művével reklámirozzák magukat. Van Gioconda sajtfajta: Mona Lisa hajtű, szappan, harisnya, gramofon, cigaretta, nyakkendő, s tucatnyi ország adott már ki Gioconda-bélyegeket. Változatlan sztárja a festmény a képeslevelezőlap-iparnak, és százezerszámra forognak közkézen neves emberek Mona Lisa-pózban és háttérrel készült karikatúrái, II. Vilmos német császártól Fernandesig. A leghíresebb modern festők egyike, a spanyol Salvator Dali, aki nem megy szomszédba némi különcködésért — önmagát festette meg a híres formában. Marcel Duchamp francia dadaista festő megjelentette „Mona Lisa pofaszakállal" című kötetét, ábrázolták még a derék firenzei polgár hitvesét sportolóként, utcalányként, pipázó nőként, lófejjel és így tovább. Maurice Henry festő halálfejet biggyesztett szegény Giocondára és „művének” címéül az „Alsótest nélküli asszony”-t választotta. Külön fejezethez tartozik a mosoly titkának megfejtése. Van aki azt állítja gyermeket várt és mosolyában a jövendő anyaiság érzékelhető. Kevéssé költői francia orvosok szerint súlyos asztmája volt, illetve az sem lehetetlen, hogy süketség uralta el, s ezért mosolya inkább szenvedő. Freud természetesen egy külön tanulmányában kimutatta, hogy Mona Lisa mosolya nem a modellé volt, hanem azt Leonardo, anyjára emlékezve varázsolta a képre. Mások szerint a mosoly Leonardónak már a szent Annát ábrázoló festményén is ott lelhető, s kiemelik a Gioconda hasonlatosságát, rokonvásait a keresztelő János portréval. „Lehet, hogy a Mona Lisa modellje tulajdonképpen férfi volt?" — teszi fel ezek után a kérdést egy svájci műtörténész, s nem tudni, vajon komolyan gondolja-e, vagy csak azt szerette volna, hogy legalább feltevéséről beszéljenek. Végül pedig egy igazán prózai ok: a kor kutatói közül többen úgy gondolják, Leonardo a modellülés közben udvari bolonddal szórakoztatta a nemes firenzei hölgyet s ez csalta ajkára azt a bizonyos rejtélyes mosolyt. (Az asszony különben — ez nem találgatás, hanem tény — 1479-ben született s tizennyolc éves korában ment férjhez Giocondo-hoz, annak harmadik felesége lett. Leonardo képének elkészültét 1506-ra teszik, de valószínűnek tartják, hogy annak első változatait kéthárom évvel előbb festette, Gioconda huszonnégy-huszonöt esztendős korában.) A giocondoklastie-re, vagyis a kép gyűlöletére ugyancsak rengeteg példát jegyeztek fel. Jean Suyeux készített egy szürrealista filmet, amelynek témája mindössze annyi, hogy különböző módon torzítja a Mona Lisát. Számos példa van rá, hogy nyíllal, pengével, késsel, fogkefével (!), radírral tönkretett vagy elcsúfított reprodukciókat közszemlére tették ki. A Louvre-ban sikerült nyolc esetben megakadályozni, hogy a Mona Lisát benzinnel vagy tintával leöntsék, sőt azt, hogy egy nem beszámítható egyén smirglivel leszedje a festéket róla. (Vallomása során legalábbis így jellemezte célját.) Az utolsó „merénylet” néhány évvel ezelőtt történt, amikor egy mexikói diák dührohamának majdnem áldozatul esett a kép. Érdemes néhány szót szólni a Mona Lisa „történelméről” is. Többször tűnt fel Olaszországban, illetve Franciaországban, majd 1625-ben a fontainebleaui kastélyban látták. Később Buckingham herceg, amikor XIII. Lajos nővérét magával vitte Angliába, hogy az ott férjhez menjen I. Károlyhoz, megpróbálta rávenni a francia uralkodót: adja oda nászajándékképpen a Leonardo-festményt. XIII. Lajos már hajlott erre, mikor az udvarból többen tanácsolták, mégse ajándékozza el. Szerepel azután a Gioconda XIV. Lajosnak, a Napkirálynak leltárában, a versaillesi palotába kerül, majd 1760-tól — beleértve a forradalom idejét is — a középítkezések irodájának egyik helyiségét díszíti. Miért éppen ide került, egyenlőre nem tudjuk ... Napóleon hozatja el onnan kereken 1800-ban és hálószobájának falára helyezteti. A császárnak nagyon tetszett a firenzei nemes hölgy mosolya — így írták a kortársak —, csak a nevét volt képtelen megtanulni. Állandóan „Madame Lisá”-nak szólította... Négy esztendeig díszíti a tuileriákbeli szobát, majd a Louvre-nak ajándékozza a császár, azóta is a híres múzeum tulajdona. A Mona Lisa mégsem találhatott teljes nyugalmat a többi képekkel együtt a Louvre falain. 1911 egyik augusztusi reggelén, egy Beroud nevű párizsi festő hiába kereste a képet szokott helyén. Nem tudta, téved-e, vagy csupán káprázat, s az igazgatóhoz rohant. Visszafelé már a múzeum egész vezérkara kísérte, de hiába: a festménynek hűlt helye volt. A párizsi rendőrség hatvan legkiválóbb detektívje kezdte meg a hajszát, azonban nem találtak nyomot. Az újságok óriási, fabetűs címekkel számoltak be a történtekről, a botrány hőfoka egyre nőtt. A soviniszta lapok II. Vilmos ügynökeit vádolták a tolvajlással, s arról vezércikkeztek, hogy a kép után a gyarmatokat fogják ellopni. A „Paris Journal’’ főszerkesztője 250 frankért vásárolt egy föníciai szobrocskát bizonyos Gery Pieret-től, amit ez a Louvre-ból lopott. A lapban cikksorozat indult: milyen könynyű eltulajdonítani a múzeumok felbecsülhetetlen értékű kincseit. Az újság hozzátette, hogy ennél az egyénnél van az eltűnt festmény, s azt százötvenezer frank ellenében hajlandó visszaadni. A rendőrség Gery Pieret nyomába indult, de az már túl volt a határokon. Csak azt Salvator Dali , amint önmagát látja. A kép a „Der Spiegel” című hamburgi folyóirat címlapján jelent meg sikerült kideríteni, hogy a híres költő Apollinaire titkáraként működött a legutóbbi időkig. Apollinaire-t — aki akkor kapott Gancount-díjat — a lakásán letartóztatták, s ugyanabban az időben a Place Pigalle-on feltartóztattak egy pirosinges, kéknadrágos fiatalembert, Pablo Picasso festőt. Mindkettőjük lakásán olyan régiségeket találtak, amelyek a Louvre-ból származtak. Igazolták azonban, hogy ezeket jóhiszeműleg vásárolták a volt titkártól, s így újra szabadlábra kerültek. Gery Pieret-ről is kiderült azonban, hogy van ugyan rovásán néhány kisebb tolvajlás a Louvre-ból, de a Mona Lisa nincs nála. Már-már elcsitultak a hullámok, s úgy tűnt, hogy a Leonardo-alkotást véglegesen veszteséglistára lehet helyezni, amikor 1913 decemberében —■ két és fél évvel a rablás után! — Firenze kereste sürgősen Credaro-t, a szépművészeti ügyekkel foglalkozó francia államtitkárt. Olasz kollégája, Ricci telefonált s bejelentette: meglelték az elveszett festményt. Szakértő bizottság vizsgálta meg a firenzei prefektúrán őrzött műkincset, s minden kétséget kizárólag megállapította eredetiségét. Dehogyan került az olasz rendőrök kezébe? Egy firenzei műkereskedő levelet kapott, amelyben közölték vele, hogy megvásárolhatja a Mona Lisát, ha biztosítja, hogy az a firenzei Uffizi Képtárban kap helyet. Az aláíró Vincenzo Leonardo-ként jelölte magát. Azt is megírta, hogy hazafi, aki a képet vissza kívánja adni Olaszországnak. Később újabb levél érkezett, ebben „Leonardi” találkozóra hívta a kereskedőt egy szállodába, s a „hazafias vételárat” is megadta: ötszázezer frankot kért. A rendőrség gyűrűbe fogta a hotelt, s rajtaütöttek Leonardin, igazi nevén Vincenzo Perugia, akinél meg is találták a festményt. Mint elmondotta, két esztendőn át őrizte párizsi szobájában, majd duplafenekű kofferben csempészte Olaszországba. Perugiát egyébként bíróság elé állították, egy évre ítélték. (Kiszabadulása után egy alpesi falucska lakója lett, ahol hosszú előadásokat tartott a kíváncsi turistáknak „nagy hazafias tétéről”, a Mona Lisa ellopásáról!) A nyomravezető műkereskedő viszont éveken át pereskedett a francia állammal, ugyanis a „talált tárgy” tíz százalékát követelte, de képtelenek voltak megegyezni a remekmű becsértékében. A Mona Lisa visszakerült a helyére, de a viharok ma sem csendesedtek. 1950- ben például az Egyesült Államokban élő Vernon-család gyűjteményében „eredeti” Mona Lisát fedeztek fel. Mivel az egyik Vernon és 1778-ban Benjamin Franklin társaságában nyert bebocsátást a francia udvarhoz, úgy gondolták, hogy a kép onnan származik. Végül a tüzetes vizsgálat szerint, valószínűleg olyan másolatról van szó, amelyet Leonardo tanítványai készítettek. Még olyan „Leonardo-szakértő” is akadt, aki szerint az eredetit is a tanítványok festették. Egyszóval dúlnak a viták... És ha az ember belép a Louvre-ba? Végigsiet a lépcsőkön, amelyeknek tetejéről a samothrakei Győzelem-szobor köszönt rá, elhalad Botticeli bűbájos angyalkái mellett, azután szemközt találja magát a Giocondával. És a nemes firenzei aszszony hallgat, mélyen őrzi titkát. Csak ajkain bujkál valami különös, az a rejtélyes mosoly. Réti Ervin Érvek és ellenérvek Mona Lisa körül — Giocondolatrie és giocondoklastie — Egy kép, amely félévezred múltán is lázbahozza a világot W@®©@ TiPoTA Új magyar lélektani filmdráma Főszereplők: Fass Éva, Pálos György, Tábori Nóra, Nádasi Myrtill Széles változatban is 14 éven alul nem ajánlott BEMUTATÓ: JANUÁR 7-ÉN