Világ Ifjúsága, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
— Hogyan kezdődött? — A „Fiastyúk" hozta meg a szerencsémet... — válaszolta pajkos mosolyával a szép, szőke főiskolai hallgató, Szilvássy Annamária. — No, nem az az égi Fiastyúk, ott a Tejút szomszédságában, hanem a földi, amely nem más, mint egy kedves pesti utca. Úgy látszik a filmesek is felfedezték, és „kiszúrták” ... Hamarosan elterjedt a hír, hogy a Fiastyúk utca hangulatos kis eszpresszójában készítik el az egyik film éjszakai jeleneteit. A forgatásnál jelen volt, ott „statisztált” az utca apraja, nagyja. Természetesen én is.. . Lapokat is osztogattak azoknak, akik jelentkeztek statisztálásra. Mire én is ajánlkozni mertem, már elfogyott a lap. De addigra megjött a kedvem és a bátorságom, és mentem a többiekkel, hivatalos rendelkezés, úgynevezett „diszpó" nélkül — ingyen. — Megtetszettem! Ezután többször is hívtak a Hunnia Filmgyárba statisztálásra. Egy-egy villanásnyi időre „előfordultam” az „Esős vasárnap”-ban, a „Lopott boldogság”-ban és még több filmben. A „Fapados szerelem"-ben például az iskolai jelenetnél az első padban ültem ... — Azután az egyik szép nyári napon —, pontosan június 13-a, az érettségi vizsgám előtt három nappal — levelet kaptam a filmgyártól. Kérjük, hogy megbeszélésre jelentkezzen itt és itt... — Bementem egy kis szobába, ahol csupán bíráló tekintetű férfiak ültek. Mint később megtudtam, egy egész stáb volt ott jelen. Magamon éreztem a kutató, fürkésző tekinteteket és reszkető, dobogó szívvel álltam a kis szoba közepén. Azután Kalmár László rendező hosszasan beszélgetett velem. Megtudtam, hogy egy „szélhámosnőt” keresnek. Rám gondoltak!... — Főszerepet akarnak rám bízni? — dobbant meg újra és újra a szívem... — S rövidesen Karikó Éva lettem, a „Szélhámosnő” című film főszereplője. Kalmár László nyugdíjbavonulás előtt állt, ez volt az utolsó filmje — nekem az első. S egy fiatal kislány frissen szerzett érettségi bizonyítvánnyal és egy filmfőszereppel a háta mögött beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. De nem a filmmel való találkozása adta az indítékot a színészi pálya választásához. Édesanyja szobrász, édesapja festőművész, a művészi alkotás légkörében nőtt fel. Maga előtt látta naponta a kifejezési formák különbözőségét, és már apróka kislány korában maga is kereste azt a módot, formanyelvet, amelyen „beszélni” szeretne, ha egyszer felnő. Árpádföldön —, ahol gyermekkorában laktak — nővérével és húgával naphoszszat rótta a szántóföldeket, és — ahogyan ő mondta — mindig produkálta magát.. . Felkapott egy-egy kukoricaszárat vagy nyírfavesszőt és izgott-mozgott, táncot lejtett. Hosszú éveken keresztül Ákos Klára balettiskolájának volt a növendéke. Alkata, kecsessége, jó tánckészsége igazolta azt a vágyát, hogy balerina váljék belőle. Több kedves szerepet játszott el táncban. Megtanult a jég hátán is megállni, jégtáncos lett. A gimnáziumban a szavalással is megpróbálkozott. „Mindig második lettem. Második, nem első!" — magyarázta. A biztos sikert csak a „Tatjána levele" jelentette. Ezt emlékezetes módon szavalta el mindig, átélte, előadta. — A verstanulás, szavalás közben egyre jobban foglalkoztatott a színház. Kezdtem elkanyarodni táncos terveimtől. S amikor azon az emlékezetes napon a Hunniába hívtak megbeszélésre — ott semmit sem sejtettek erről — már sikeresen túljutottam a második felvételi vizsgán. — Egy nyáron át forgattam. S egy film főszereppel a hátam mögött és nagy-nagy szorongással léptem be szeptemberben a Színház- és Filmművészeti Főiskola kapuján. Volt is okom a félelemre: a „Szélhámosnő" után mindenki sokat, többet várt tőlem. S én csak nem tudtam „kinyílni”. Most, a harmadik év derekán határozottan érzem már, hogy kezdem megtalálni önmagam, így vallott önmagáról, küzdelmeit, kisebb-nagyobb kudarcait kendőzetlenül tárta fel. S azt hiszem, hogy ez nagyszerű emberi tulajdonságaira utal, az erősségét jelenti. Legutóbbi filmje, a „Patyolatakció” után ismét sokat csillogtatott meg, nagyot lépett előre. Beszélnek róla, a levelek tízesével érkeznek a címére. De ő mégis nagyon szerénynek, egyszerű diáklánynak látszik. Tetszett a „Tilos a szerelem” című filmben is. S kedves színfolt, bájos, szép jelenségként tűnt fel a Madách Színház színpadán is. Zsigmond Márta 1. A „Szélhámosnő” című filmben játszotta élete első főszerepét 1. A „Patyolatakció”-ban Bodrogi Gyulával 3. A „Tilos a szerelem” egyik jelenetében Koncz Gáborral (MTI Foto — Keleti Éve, MAFILM — Inkey Alice, és Kotrodsó István felv.) Mi legyen a januári szám címoldalán, hogy az szépségével, újszerűségével megnyerje a kedves olvasók tetszését, s felfigyeljenek rá — tettük fel önmagunknak a kérdést, amikor november végén hozzáfogtunk az 1966-os év első számának szerkesztéséhez. Malac, kéményseprő, konfetti, szerpentin, pezsgőspohár ... Sokszor ismétlődő újévi kellékek ezek. De mi van még? A m mikor idáig jutottunk a töprengésben, akkor hirtelen megpillantottuk az új naptár tetején a vastagbetűs számot: 1966. Két hatos! Ikerszám... Mi lenne, ha . . . Megvan! Ikrek tartják a két hatost — rajzos háttérben, egy földgömbön ütve. Ebben megegyeztünk. Nyomozni kezdtünk ikrek után. Két szép leány kellene, magas, szőke, karcsú, kecses mozgású, jó fényképarcú, és természetesen testvérpár. De hirtelenjében nem találtunk az elképzelésünknek megfelelő ikreket. Maradt tehát az egyke és a fotótrükk. De ki legyen az egyke? Sokfelé kerestük, az utcán, a színházban, mindenütt fürkésztük a fiatal arcokat. Végül a moziban megtaláltuk. A filmvászonról mosolygott így készült a címoldal... ránk: Szilvássy Annamária, harmadéves főiskolai hallgató. őt „ikresítjük”, ha vállalja a játékot — határoztuk el, örömmel vállalta. A fotóművész, Inkey Tibor —, aki már több címlapot és számtalan fényképet készített lapunk számára — készségesen közreműködött ebben. S egy esős vasárnap délelőtt elkészültek a felvételek, természetesen több variációban. Mindössze egyetlen kis bökkenő merült fel: hogyan fényképezzük le úgy, hogy a fotót majd „ráültethessük" a földgömbre. Megfelelő méretű gömb ugyanis nem állt rendelkezésünkre. Ekkor a műterem egyik sarkában észrevettünk egy kerekasztalt. Nyomban élére állítottuk ... Ez pótolta a földgömb domború ívét. Ahhoz pedig, hogy ikreket „nyerjünk”, minden felvételt egyszer balról nyári ruhában, egyszer jobbról téli öltözékben kellett elkészíteni. A képek nagyszerűen sikerültek. Ezután lépett akcióba Endrődi István grafikusművész, aki az „ikreket”, Szilvássy Annamáriát és Szilvássy Annamáriát a rajzos oldalba „beépítette”. (Inkey Tibor és Szilvásy Z. Kálmán felvételei)