Világ Ifjúsága, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

— Hogyan kezdődött? — A „Fiastyúk" hozta meg a szerencsémet... — vá­laszolta pajkos mosolyával a szép, szőke főiskolai hall­gató, Szilvássy Annamária. — No, nem az az égi Fiastyúk, ott a Tejút szom­szédságában, hanem a földi, amely nem más, mint egy kedves pesti utca. Úgy látszik a filmesek is felfedez­ték, és „kiszúrták” ... Hamarosan elterjedt a hír, hogy a Fiastyúk utca hangulatos kis eszpresszójában készí­tik el az egyik film éjszakai jeleneteit. A forgatásnál jelen volt, ott „statisztált” az utca apraja, nagyja. Ter­mészetesen én is.. . Lapokat is osztogattak azoknak, akik jelentkeztek statisztálásra. Mire én is ajánlkozni mertem, már elfogyott a lap. De addigra megjött a kedvem és a bátorságom, és mentem a többiekkel, hi­vatalos­ rendelkezés, úgynevezett „diszpó" nélkül — ingyen. — Megtetszettem! Ezután többször is hívtak a Hun­nia Filmgyárba statisztálásra. Egy-egy villanásnyi időre „előfordultam” az „Esős vasárnap”-ban, a „Lo­pott boldogság”-ban és még több filmben. A „Fapados szerelem"-ben például az iskolai jelenetnél az első padban ültem ... — Azután az egyik szép nyári napon —, pontosan június 13-a, az érettségi vizsgám előtt három nappal — levelet kaptam a filmgyártól. Kérjük, hogy megbeszé­lésre jelentkezzen itt és itt... — Bementem egy kis szobába, ahol csupán bíráló tekintetű férfiak ültek. Mint később megtudtam, egy egész stáb volt ott jelen. Magamon éreztem a kutató, fürkésző tekinteteket és reszkető, dobogó szívvel áll­tam a kis szoba közepén. Azután Kalmár László ren­dező hosszasan beszélgetett velem. Megtudtam, hogy egy „szélhámosnőt” keresnek. Rám gondoltak!... — Főszerepet akarnak rám bízni? — dobbant meg újra és újra a szívem... — S rövidesen Karikó Éva lettem, a „Szélhámosnő” című film főszereplője. Kal­már László nyugdíjbavonulás előtt állt, ez volt az utolsó filmje — nekem az első. S egy fiatal kislány frissen szerzett érettségi bizo­nyítvánnyal és egy filmfőszereppel a háta mögött be­iratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. De nem a filmmel való találkozása adta az indítékot a színészi pálya választásához. Édesanyja szobrász, édes­apja festőművész, a művészi alkotás légkörében nőtt fel. Maga előtt látta naponta a kifejezési formák kü­lönbözőségét, és már apróka kislány korában maga is kereste azt a módot, formanyelvet, amelyen „beszélni” szeretne, ha egyszer felnő. Árpádföldön —, ahol gyer­mekkorában laktak — nővérével és húgával naphosz­­szat rótta a szántóföldeket, és — ahogyan ő mondta —­ mindig produkálta magát.. . Felkapott egy-egy kuko­ricaszárat vagy nyírfavesszőt és izgott-mozgott, táncot lejtett. Hosszú éveken keresztül Ákos Klára balettisko­lájának volt a növendéke. Alkata, kecsessége, jó tánc­készsége igazolta azt a vágyát, hogy balerina váljék belőle. Több kedves szerepet játszott el táncban. Megtanult a jég hátán is megállni, jégtáncos lett. A gimnáziumban a szavalással is megpróbálkozott. „Min­dig második lettem. Második, nem első!" — magya­rázta. A biztos sikert csak a „Tatjána levele" jelen­tette. Ezt emlékezetes módon szavalta el mindig, át­élte, előadta. — A verstanulás, szavalás közben egyre jobban fog­lalkoztatott a színház. Kezdtem elkanyarodni táncos terveimtől. S amikor azon az emlékezetes napon a Hunniába hívtak megbeszélésre — ott semmit sem sej­tettek erről — már sikeresen túljutottam a második felvételi vizsgán. — Egy nyáron át forgattam. S egy film­ főszereppel a hátam mögött és nagy-nagy szorongással léptem be szeptemberben a Színház- és Filmművészeti Főiskola kapuján. Volt is okom a félelemre: a „Szélhámosnő" után mindenki sokat, többet várt tőlem. S én csak nem tudtam „kinyílni”. Most, a harmadik év derekán hatá­rozottan érzem már, hogy kezdem megtalálni önma­gam, így vallott önmagáról, küzdelmeit, kisebb-nagyobb kudarcait kendőzetlenül tárta fel. S azt hiszem, hogy ez nagyszerű emberi tulajdonságaira utal, az erősségét jelenti. Legutóbbi filmje, a „Patyolatakció” után ismét so­kat csillogtatott meg, nagyot lépett előre. Beszélnek róla, a levelek tízesével érkeznek a címére. De ő mégis nagyon szerénynek, egyszerű diáklánynak látszik. Tetszett a „Tilos a szerelem” című filmben is. S ked­ves színfolt, bájos, szép jelenségként tűnt fel a Ma­dách Színház színpadán is. Zsigmond Márta 1. A „Szélhámosnő” című filmben játszotta élete első fő­szerepét 1. A „Patyolatakció”-ban Bodrogi Gyulával 3. A „Tilos a szerelem” egyik jelenetében Koncz Gáborral (MTI Foto — Keleti Éve, MAFILM — Inkey Alice, és Kotrodsó István felv.) Mi legyen a januári szám címoldalán, hogy az szép­ségével, újszerűségével megnyerje a kedves olvasók tetszését, s felfigyeljenek rá — tettük fel önmagunknak a kérdést, amikor november végén hozzáfogtunk az 1966-os év első számának szerkesztéséhez. Malac, kéményseprő, konfetti, szerpentin, pezsgős­pohár ... Sokszor ismétlődő újévi kellékek ezek. De mi van még? A m mikor idáig jutottunk a töprengésben, akkor hir­telen megpillantottuk az új naptár tetején a vastag­­betűs számot: 1966. Két hatos! Ikerszám... Mi lenne, ha . . . Megvan! Ikrek tartják a két hatost — rajzos háttérben, egy földgömbön ütve. Ebben megegyeztünk. Nyomozni kezdtünk ikrek után. Két szép leány kel­lene, magas, szőke, karcsú, kecses mozgású, jó fény­képarcú, és természetesen testvérpár. De hirtelenjé­ben nem találtunk az elképzelésünknek megfelelő ik­reket. Maradt tehát az egyke és­­ a fotótrükk. De ki legyen az egyke? Sokfelé kerestük, az utcán, a szín­házban, mindenütt fürkésztük a fiatal arcokat. Végül a moziban megtaláltuk. A filmvászonról mosolygott így készült a címoldal... ránk: Szilvássy Annamária, harmadéves főiskolai hall­gató. őt „ikresítjük”, ha vállalja a játékot — hatá­roztuk el, örömmel vállalta. A fotóművész, Inkey Ti­bor —, aki már több címlapot és számtalan fényképet készített lapunk számára — készségesen közreműkö­dött ebben. S egy esős vasárnap délelőtt elkészültek a felvételek, természetesen több variációban. Mindössze egyetlen kis bökkenő merült fel: hogyan fényképez­zük le úgy, hogy a fotót majd „ráültethessük" a föld­gömbre. Megfelelő méretű gömb ugyanis nem állt ren­delkezésünkre. Ekkor a műterem egyik sarkában észre­vettünk egy kerekasztalt. Nyomban élére állítottuk ... Ez pótolta a földgömb domború ívét. Ahhoz pedig, hogy ikreket „nyerjünk”, minden felvételt egyszer balról nyári ruhában, egyszer jobbról téli öltözékben kellett elkészíteni. A képek nagyszerűen sikerültek. Ezután lépett akcióba Endrődi István grafikusművész, aki az „ikreket”, Szilvássy Annamáriát és Szilvássy Annamáriát a rajzos oldalba „beépítette”. (Inkey Tibor és Szilvásy Z. Kálmán felvételei)

Next