Világ Ifjúsága, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

GOMBJELVÉNY MINDEN MENNYISÉGBEN Gomb — de nem akármilyen. Semmit sem lehet vele begombolni, egészen másra szolgál. Divatja is csak egy-két éve öntötte el Amerikát és Nyugat-Európát, viszont sikere annál nagyobb. Valljuk tehát be: a badge-ről lesz szó, arról a feltűzhető korongocskáról, amely ma sok tízezer fiatalember és lány ruháját, vagy éppen lakását díszíti, rajta néhányszavas, kifejező felirattal. Ez a badge: korong a jelmondattal, amely azonnal közli a beszélgetőtárssal, vagy éppen a szembejövő utcai járókelővel, mit tart viselője a legfontosabbnak. A gombjelmondat divatja az Egyesült Államokból indult ki, születése az utóbbi évek egyik legsikeresebb és leghíresebb jelszavához fűződik. „Make love, not war!” — „Szerelmet, ne háborút!” — talán ez lenne a legtalálóbb fordítása, bár angolul a felszólítás valamivel konkrétebb. Négy szóban benne van tehát a Ez a londoni lány kitűnő foglalkozást talált magának: gombjelvényeket árusít minden mennyiségben szerelem, sőt a sex, a háború elítélése, a béke gondolata. Ezt a jelszót hirdették meg az elmúlt évek béketüntetésein az amerikai fiatalok, s a kis korongokon a gondolat hamarosan átkelt az óceánon, megjelent a francia, az olasz, az angol fiatalok gomblyukában is. Az első korongok sikerét követte a többi. Először a vietnami háború, a faji megkülönböztetés ellen tiltakoztak viselőik, később valóságos divattá változott. A háború jó üzlet, fektessétek bele fiaitokat!” — hirdette az egyik békeharcos jelvénykorong, kigúnyolva a háború megszállottait. „Peace to Vietnam!” — „Békét Vietnamnak!” — ez a badge is népszerű lett az Egyesült Államokban. Az amerikai beat-nemzedék hamarosan újabb témakörökkel bővítette a korongok birodalmát. „LSD nem LBJ!" — ez a gomb a látomáskeltő LSD kábítószer híveinek Johnson iránti Utálatát fejezte ki (az LBJ az elnök monogramja). Egy másik felirat a pszichiátriát ítéli el, amely virágzó üzletágat jelentett az amerikai orvosok számára: „A pszichiátria új inkvizíció”. Mások a sexuális szabadságot hirdették: „A szüzesség pazarlás!” A megbotránkoztatásra szánt szövegek mellett megjelentek a szórakoztató korongok is, amelyeknek célja nyilvánvalóan a feltűnéskeltés: „Sírjatok, a fiatok vagyok!", „Ne dolgozzatok, aludjatok!”, „Fussatok, kezdődik a tv-műsor!” Így lett az amerikai beat-fiatalok tiltakozásából újabb jövedelmező üzletág az élelmes iparosoknak. Olaszországban például az egyik legnagyobb kiadó, a Feltrinelli hozta forgalomba az olasz szövegű gombkorongokat, a legszélesebb igények kielégítésére. „Ma Vietnam, holnap Olaszország!” — hirdeti az egyik badge, amelyből szép számmal fogyott a kiadó üzletében. Ám a politikai szövegek mellett megjelentek a többiek is: „Szerelmesek, egyesüljetek!”, s nyilván e jelszó megvalósítására a korongon rögzített közlés: „Rendelkezésre állok!”. Ezt a „papagalli”-k, a külföldi lányokra vadászó, az olasz városokat szép számmal benépesítő ifjak számára árusítják. Vannak ilyesfajta szerény feliratok is: „Zseni vagyok!”. Ifjú lányoknak készült a következő szöveg: „Carlo szép vagy, de Paolo is erős!” Egy másik Celentanót, az énekest ajánlja miniszterelnöknek, végül pedig minderre az a gombkorong teszi fel a koronát, amelynek mondanivalója csupán ennyi: „Bio, bio, bio, bla, blá, bla!” Bármiről is szól azonban a korong-jelvény, minden badge közös vonása a tiltakozás. Tiltakozás a háború ellen, vagy tiltakozás az amerikai, illetve nyugati életmód ellen, nyíltan, vagy csupán a meghökkentés, a feltűnéskeltés eszközével. Minden korong e társadalom célkitűzéseit, tagadja, vagy értékeit teszi nevetségessé, tiltakozik vagy gúnyolódik. S aki kitűzi, ezt akarja az „olvasók’ — a többiek — tudomására hozni. Ebben az értelemben a „Bio, bio, bio, bla, bla, bla!” is sokatmondó. Baracs Dénes II Sipka-szorosban Itt született a bolgár nép szabadsága A térképen egy pont, az óriási Balkán hegységben egy jellegtelen, kopár nyereg: ez a Sipka-szoros. Azaz... mióta láttam, tudom, hogy nem szoros, hanem szabályos hágó a másfél ezer méternél magasabb csúcsok, hegygerincek között. Itt „csak" ezerháromszáz méterre emelkedik az út, az út, amely Kazanlakot és Gabrovot összekötve szinte ketté vágja a hatalmas hegyláncot, biztosítva Dél- és Észak-Bulgária között a kapcsolatot. Kilencven évvel azelőtt itt született meg a bolgár nép szabadsága. Persze jelképesen, de a Sipka-szorosban harcoló bolgár és orosz katonák hősies helytállása nélkül talán másként alakul a történelem. 1877-ben a szabadságért harcoló bolgár nép segítségére sietett az orosz hadsereg, kirobbant az orosz—török háború. A felkelők s az orosz csapatok kezdetben gyors sikereket értek el, alig egy hónap alatt felszabadították a Balkán hegységtől északra eső bolgár területeket — Pleven kivételével. A városba igen erős török sereg szorult, amely kis külső segítséggel kitörve, megfordíthatta volna a háború sorsát. A szultán csapatai ezért át akartak kelni a hegyen s az út a Sipka-szorosban vezetett északra... Szulejmán pasa 40 ezer emberrel betört a hegyek közé, elfoglalta Sipkát, a falut és 1877. július 19-én megkezdte a „szoros" ostromát, ötezren, 27 ágyúval álltak a sziklákon, a hegyhajlatokban, ötezer hazát és szabadságot védő bolgár, meg orosz katona. Nézve a füves, enyhén lejtő, csak itt-ott meredekbe szakadó tájat, szintó hihetetlennek látszik a gyenge védelem sereget torpantó, győzelmet szülő ereje. S nem egy-két napig, nem hetekig, hónapokig dúlt a harc az átkelőhelyért. Amikor a védőknek már lőszerük sem volt, sziklákat görgettek a rohamozókra, saját halottaikat dobálták a felkapaszkodó ellenségre. Ágyútűz és roham, tűz és roham, éjjel és nappal, szakadatlanul. Az idő sürgette a törököket, ritkuló soraikat újra és újra feltöltötték, angol hajók hordták messzi tájakról csapataikat a Balkánra. Augusztus 17- én, megtörve a védelem szárnyait, a törökök körülzárták a magaslatot. Már-már minden igyekezet, akarat hiábavalónak látszott s ekkor északról segítség érkezett; — átjutott, a gyűrűn 205 orosz katona. Mi volt ez az ellenség tengeréhez képest?! Mégis új erőt, hitet adott a küzdelem folytatásához. A védők sohasem kaptak 400—500 főnél nagyobb erősítést, de akik kezdték a harcot, nem érték meg a diadalt. Hétezren estek el. 1878. január 9-én a török sereg elvonult, feladva a harcot, amelyet többi csapatai is elvesztettek az ország más tájain. Az áttörés sikertelensége megpecsételte a törökök sorsát, a szultán békét kért, fél évezred után elismerte Bulgária függetlenségét. Ezer lépcső vezet fel ma a 31 és fél méter magas emlékműhöz. A felhők fehér csipkéi körülölelik a bronz oroszlánt, a szél fájdalmasan dalolva rohan át az ágyúk kerekei között... Huszonhét ágyú, most is délnek látott torokkal, de hidegen, hallgatagon. A nagy magasságok mély csendjét csak a diák-, meg gyerekseregek hangjai törik darabokra. Nekik romantikus hősköltemény dédapáik valósága, a képzelet szárnyán játsszák le a harcokat. Évente nyolcszázezren jönnek ide, fiatalok s öregek, bolgárok és idegenek, hogy emlékezzenek és tisztelegjenek. A hatalmas emlékmű körül, szétszórva a hegy oldalában, a sziklaormokon sírkövek, márványoszlopok jelölik azokat a helyeket, ahol különösen sok védő áldozta életét, vagy ahol tábornok, főtiszt esett el. Az emlékművet 1926 és 1934 között emelték, a bolgár nép összeadta pénzből. Tervezője, építője Atanász Donkov volt. Az északi oldalon őrködő oroszlán a bolgár erő jelképe, súlya 26 tonna s négy méter magas talpazatára kézi erővel emelték fel. Ez a művelet is az erőt volt hivatott hirdetni, azt az erőt, amely majdnem hat hónapon át tízszeres túlerőt feltartott, a nép erejét, hazaszeretetét, amely ötszáz éven át megőrizte nyelvét, kultúráját, lelkét, testet nyomorító elnyomás közben is. A térképen egy pont a Sipka-szoros, de a bolgár nép történetében örök jelkép, örök emlékeztető minden elnyomónak, minden szabadságát védő nemzetnek. Filyó Mihály Az emlékműtől így látni a hágón át vezető utat, amelyért folyt a harc A gyerekek, a fiatalok megmásszák az egykor bevehetetlennek bizonyult sziklákat A nagy emlékmű, jobb oldalon a bolgár erőt jelképező oroszlán