Világ Ifjúsága, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971 / 3. szám

idő és energia. Feltehetően mindkettő férfiak által alko­tott fogalom. Nő minden bizonnyal sohasem találta volna fel a naptárt, amely éveinek számát jelzi... Az órát sem szeretjük (hacsak, nem afféle kis csecse-becse — mond­juk aranyból), mégis időt és energiát nem kímélve egyre azon fáradozunk — több-kevesebb sikerrel —, hogy mi­nél fiatalosabbak, szebbek, ápoltabbak, vonzóbbak le­gyünk. És ez­­így van rendjén. Sokmillió nőtársammal együtt hiszem és vallom, hogy a testkultúra, az öltözkö­dés és divat fontos tényező életünkben. Befolyásolja ki­egyensúlyozottságunkat, viselkedésünket, hangulatunkat ,közérzetünket. A nők nagy része tudatosan figyel erre.­­A férfiak közül azonban sokan büszkén kérkednek azzal, hogy az öltözködés és a divat kizárólag „nőnemű”. Nem is törődnek vele, lényegtelen, mellékes dolognak tartják. Márpedig hogy lehetne az, amikor egyik lételemünket, közérzetünket is befolyásolja? A férfiakra is érvényes az a megállapítás, hogy mindenkinek kötelessége környezeté­vel szemben olyan kedvező külsőt mutatni, amilyenre csak képes. Tehát mindaz, amiről az alábbiakban szó lesz: NEM NŐI KIVÁLTSÁG! Nos kedves Olvasó, ha ne­tán megmosolyogta (nem viccből készült!) és férfiat­­lannak tartaná a képünkön látható „férfikozmetikát", gondoljon arra, hogy az ókori népek harcosainál mindennapos volt a bőr „pakolása”, kenése, olajozá­sa, pedig igazi férfi köztük is akadt. Talán az is leol­vasható erről a képről, hogy az ápoltságra, jó külsőre való törekvés nem az öltöz­ködéssel kezdődik. Mert­ nem kelt tetszést a legjobb vonalú zakó sem, ha vise­lőjének ápolatlan a bőre, csapzott a haja. A legszebb olasz cipőről is elvonja a figyelmet a tyúkszemektől háborgatott járás. S a leg­szellemesebb társalgót sem kedvelik, ha mosdatlan szájú (szó szerint!). A férfi keze — akár kala­pácsot, hegesztőpisztolyt vagy golyóstollat markol — sem elhanyagolható! Az esztétikai követelményeken túl a kéz bőrének ellenál­lónak kell lennie, hiszen nem nyúlhat mindenhez „kesztyűs kézzel”. Munka közben számos anyag szennyezheti a bőrt Ilyen­kor a legtöbben ahhoz fo­lyamodnak, ami kéznél van: benzin, vim, hypo. A szeny­­nyeződést eltávolítják ugyan, de nem ajánlatos használni, mert kiszárítják, elvékonyítják a bőrt. Emel­lett a lúg izgató hatása még gyulladást is okozhat. A hypo­klórtartalma pedig A CSÚNYA A svájci Annabelle-től „kölcsönöztem” ezt a két portrét. „Íme bizonyság — írják többek között a csú­nya lányról szóló cikkük­ben —, hogy mennyire megváltoztathatja a kül­sőnket az ápolt arcbőr, és a gondozott haj". Ez így igaz. De tulajdonképpen kit nevezünk csúnyának? Fritz Khan szerint „Csúnya az, aki annyira eltér nemé­nek szépségideáljától, hogy az már visszataszító. Csú­nyának tartjuk a bandzsa szemet, mert nem szeret­jük, ha „ferde szemmel” néznek ránk. Csúnya lehet a görbe láb, a nagy krump­li orr, a határozott vonások nélküli férfi, vagy a lapos mellű nő. Csúnya a lelki jelek hiánya: a buta férfi­, vagy az ösztönök nélküli nő." Ebből is az tűnik ki, hogy a csúnyaság nem mindig ál­talános. A csúnya testnek is lehetnek meglepően szép részei, és az arányos alka­ton is akadhatnak szépség­hibák. Vagyis: minden emberben van valami szép. Nincs más hátra, vonzó tu­lajdonságainkat kell ki­hangsúlyozni. De hogyan? Öltözködésünkkel is irá­nyítsuk arra a figyelmet, ami szép rajtunk. Például: ha valakinek szép a nyaka, hordjon nyugodtan kivá­gott ruhákat és merész bi­zsut is. Ha a keze szép, le­gyen feltétlenül mandzsetta a ruháin, vagy viseljen kar­kötőt. Ha vékony a dereka, öves ruhákat varrasson. Vi­szont a túl nagy orr ellen­­súlyozására az arcba kell fésülni a hajat akkor is, ha kézizzadást idézhet elő. Abba sem kell beletörőd­nünk, ha a természet véső­je félrecsúszott, amikor külsőnket megformálta. Miért nyelnénk le a csúfo­lódást és a megjegyzéseket egy elálló fül, vagy egy nagyra sikerült orr miatt. Ma már könnyen helyre­hozzák a plasztikai sebé­szek, az már nem lesz divatos. Ha valakinek vastag a lá­ba, búcsúzzon el végérvé­nyesen a minitől! A leg­gyakoribb hiba, amit a csú­nya nők elkövetnek, hogy azt hiszik, szépséghibáikat túlöltözéssel leplezhetik. Felvesznek egy lehetetlen kalapot és azt képzelik, hogy a fiúk csak arra néz­nek, és nem veszik észre a csúnya szájat vagy a vas­tag bokát. Pedig a férfi sohasem a nő ruháját, ha­nem az alakját nézi. De — ahogy mondani szok­ták — nemcsak a „külcsín”, hanem — és nem utolsó­sorban! — a „belbecs" is fontos! És ez a szépekre, a csinosakra is vonatkozik! ZSIGMOND MÁRTA ROVATA JELLEM: Erősen önfejű, igen ér­zékeny, könnyen izgat­ható. Erős akarata elle­nére gyakran vannak rossz hangulatai. Gyak­ran okoz önmagának csalódást és bizalmat­lan lesz környezetével szemben. Külső részvét­lensége és szerénysége folytán a világ félreérti, ami szomorúságot okoz. A szerelemben odaadó, hű és erkölcsös. Tempe­ramentumos, lymphati­­kus szangvinikus. Házasság és barátság szempontjából megfelelő partnerek a június 22— július 22. és október 24— november 22. közti szü­letésűek. FEBRUÁR 20—29.: Nagy teljesítőképesség, vál­lalkozó szellem, tempe­ramentum, gyakran haj­lam a könnyelműségre, és meggondolatlanságra. MÁRCIUS 1—10.: Gyors felfogóképesség, mély igazságérzet, hűség és barátság. MÁRCIUS 11—21.: Ener­gia, öntudat, gyakran veszekedő hajlam. A Nő Természettől fogva fé­lénk és bizalmatlan, ezért nehezen hódítható és erotikusan nehezen ébreszthető. Ritkán sze­ret, de ha valaki feléb­resztette érzéseit, akkor tartósan szeret és feltét­lenül hű. Erősen érzelmi lény és lelki befolyások­kal szemben igen fogé­kony. Legfontosabb szá­mára egy jó barát. Gyak­ran különcködő és han­gulatember. A FÉRFI A nő belső értékét be­csüli, annak lelkét sze­reti. A házasságban hű­séges, hivatásában rend­szerint túl szerény, anya­gi nehézségekkel küzd. Ritkán lesz szerelmes, de akkor igazán. Lelke mélyén alkalmas mély, igaz szerelemre és jó­ságra hajlamos. HOROSZKÓP Nép­tan — Halak: február 20—március 21. KINEK ÖLTÖZKÖDJÜNK? Az alábbi sorokat elsősor­ban nőtársaimnak ajánlom. Ugyanis, az asszonyok egyik alapvető tévedéséről lesz szó. Sok nő esik abba a súlyos hibába, hogy amikor már férjhez ment, nem öltözkö­dik olyan gonddal, mint azelőtt. Amint hazaér gyor­san „felkap” magára vala­mi „régi kis rongyot”, mert hogy „otthonra ez is jó” ... Sok aszony még azt is han­goztatja, hogy „a férjemnek nincs ízlése”, (lehet, hogy ez igaz, mert már eleve nem vett volna olyan nőt feleségül, aki csak az utcá­nak, a szomszédoknak, és nem az otthonnak, a férjé­nek öltözködik). Valóban vannak ilyen férjek, de ez senkit ne zavarjon. Ha a férj nem venné észre, hív­juk fel a figyelmét ruhánk­ra, új frizuránkra. Nincs olyan morcos, megátalko­dott férj, aki ne érezné hí­zelgőnek, hogy NEKI öltö­zik a felesége. Reggelen­ként meg kiváltképpen ne állítsuk divatos kis köntö­sünkről, hogy „kár ilyen korán reggel bekoszolni”. Dehogy kár! Amilyennek reggel mutatkozunk, azt a képet viszik magukkal egész napra a munkahe­lyeikre, a csinos kolléga­nők közé. Gondoljuk meg: csak Budapesten legalább félmillió vetélytársnőnk van... Királyhegyi Pál: AZ ILLETŐ NŐ HOROSZKÓPJA Hű menyasszonyom, vagy mondjuk csak röviden: menyasszonyom, Neptun, vagyis a Vízöntő jegyé­ben született (Halak) március 7-én. Mielőtt meny­asszonyi rangra emeltem volna, gondosan tanul­mányoztam a horoszkópját, mert hiszen köztudo­mású rólam, hogy vakon hiszek a csillagokban. Nehéz nem hinni bennük, hiszen ragyognak az égen, legtöbbször persze akkor, ha leszáll az est. Mis az est mindig leszáll. Menyasszonyom, teljes nevén Szakács Erzsébet, Mária, Lujza megrázóan szép, vörös hajú lány volt és szerettem. Az, hogy a Vízöntő jegyében született, hamarosan kiderült, mert soha nem habozott egy-két lavór vizet a fejemre dönteni, ha vita volt és úgy érezte, hogy a vitában alulmarad. Lobbanékony természet volt, de ez nem lepett meg, mert hiszen a horoszkópja vilá­gosan kimondta, hogy „természettől fogva félénk és bizalmatlan, ezért nehezen hódítható és erotiku­san nehezen ébreszthető.” Hát ez aztán színigazság volt. Imádott aludni. Húsz órát is képes volt alvással tölteni naponta és ne­hezen volt ébreszthető. Nemcsak erotikusan. Ha tizenkét órai alvás után ébresztgetni kezdtem, bizal­matlanná vált és nehéz tárgyakat kezdett dobálni hozzám. Néha eltalált. Nem mindig, mert ügyes vol­tam és ő álmos. Ébresztgettem erotikusan is, kedveskedtem neki, vettem értékes ajándékokat, de csak nem akart ébredni. Azt is megtudtam, hogy mialatt én éleszt­gettem erotikusan, lassan-lassan felébredt, de más­nál. Olyannál, aki nem is ébresztgette. Megtörtént Erzsikémmel, aki bizalmatlan természet volt, hogy — bizonyára az én ébresztgetésem hatá­sára — hirtelen bizalomra gyulladt egy vadidegen fiatalember iránt, akit egyébként Kázmérnak hív­tak és három napot ott töltött nála. Mire teljesen felébredt, újra bizalmatlanná vált és otthagyta Káz­­mért, de nem tért vissza hozzám, mert bizalmatlan volt, hanem kikötött Elemérnél, akiben jobban bí­zott. Nem voltam ettől túlságosan ideges, hiszen benne volt a horoszkópjában, hogy „ritkán szeret, de ha valaki felébresztette érzéseit, akkor tartósan szeret és felelőtlenül hű.” Hűséges is volt. Csak nem hozzám, hanem Ödönhöz, aki felébresztette érzéseit, és mert ritkán szeretett, Ödönhöz is csak rövid ideig volt feltétlenül hű. Ezt onnan tudom, mert Ödön maga panaszkodott nekem, hogy Erzsé­betem megcsalta őt egy bizonyos Töhötömmel, aki­nek nagy nehezen, félórai nehéz munka után sike­rült felébresztenie. De amikor már felébredt, nem volt vele semmi baj. Csak­ vidáman tovább, mintha sohasem aludt volna. De hozzám is fel­tétlen­ül hű volt, mert az ilyen ki­­sebb-nagyobb kalandok után a Vízöntő jegyében visszatért hozzám, jelezve, hogy engem is szeret. És hogy a halak. Hát Itt aztán nem volt vita. Imádta a halat, vadat s mi jó falat. Egyszóval, Imádott enni. Sokat és lelkesen, aminek én örültem, mert a jó étel erősíti az agyat, és olyankor, ha szívből. Igazán jóllakott, elnézőbb volt gyengéim Iránt. Ezt főleg a halaknak köszönhettem. Ilyenkor megbocsátotta hibáimat és áldottam a horoszkópját, amelyben benne volt pontosan, hogy „különcködő, és hangulatem­ber.” Hát igaz, ami igaz, furcsa dolgai voltak, így pél­dául szerette az Italt. Igaz, hogy csak az olyan Ita­lokért rajongott, melyekben szesz volt. Hangulat­ember lévén, megvetette a narancs- és egyéb szörpö­ket. Persze, ha sokat ivott az úgynevezett rövid ita­lokból, akkor berúgott és egy ilyen alkalommal reggel háromkor tért haza. Három rosszképű fiatalem­ber kísérte. Ezek be is jöttek a lakásba, és egy ideig csendesen iddogáltak, ahogy illik, aztán összetör­ték a lakást. Aztán hirtelen megunta az egész cécót, fantasztikus, hogy milyen hangulatem­ber volt, és kidobta a fia­talembereket az utcára. En­gem is kidobott, nem tö­rődve azzal, hogy a fiatal­embereket úgyszólván nem is ismertem. Akkor éppen ilyen hangulata volt, de volt olyan hangulata ra, hogy játékosan égő ciga­rettájával égette a mezte­len karomat, meg a melle­met, mert dohányos volt. Ilyenkor édesen szokott kacará­zni, mert a kedélye arany volt. Általában nagyon szerette az aranyat, minden pénze­met arany karkötőkre meg arany gyűrűkre költötte, azzal az indoklással, hogy az mindig érték marad. Az­tán elhagyott végleg, az aranyakkal együtt. Évekkel később kiderült, hogy nem is márciusban i­mneri januárban. Kicsit hazudós volt, de egy hibája minden lánynak le­het.

Next