Világ Ifjúsága, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám

Az UJC a szocialista orszá­gok legfiatalabb kommunista ifjúsági szövetsége. Az Atlan­ti-óceánt átívelő irdatlan tá­volságon túl talán azért is tu­dunk róla kevesebbet, mint más testvérszervezeteinkről. A kubai forradalom viharos fej­lődése során mindig tenni kel­lett, sokat és szaporán. Amikor két évvel ezelőtt megkérdezték a Fidel Castro kíséretében ha­zánkban járt Jaime Crombetet, az UJC akkori első titkárát, hogy szerinte miként kapcsoló­dik a kubai KISZ története a forradalomhoz, ő azt felelte: „A kettő elválaszthatatlan — a kubai ifjúság története része a forradalom történelmének. A forradalom győzelme, tehát 1959 után az első évek a fegy­veres felkészülés esztendei vol­tak, ekkor szerveződött — fő­ként fiatalokból — a milícia. 1961-ben kezdődött az analfa­betizmus elleni küzdelem. Százezernél több diák egymil­lió embert tanított meg írni— olvasni. S most immár a nagy­arányú ipari fejlesztés idősza­kához érkeztünk. Ne feledjük, hogy Kuba lakosságának több mint a fele 20 éven aluli. És ez a fiatalság mindig vállalta a nehéz feladatokat a forrada­lomért.” Élenjáró ifjúság Erre az áldozatkészségre pe­dig nagy szükség volt és nem­csak a fegyveres harc idején. A hatalom meghódítása és megvédése után (s közben) a kubai forradalmárok is szembe találták magukat a szocialista társadalom építésének hétköz­napi, békés természetű gond­jaival — tapasztalatok nélkül, elsőként Latin—Amerikában, sőt az egész kontinensen­ 140 kilométer távolságban az USA- tól, amely fojtogató katonai és gazdasági blokádot vont a leg­fiatalabb szocialista köztársa­ság köré. Kuba csak a Szovjet­unióra és a szocialista orszá­gokra támaszkodhatott. A se­gítséget meg is kapta a gazdaság, a politika s a dip­lomácia terén egyaránt. S még azon is túl: a szocialista építés tapasztalatainak átadásában. Ennek köszönhető, hogy Kuba viszonylag rövid idő alatt úrrá lett a kezdeti nehézségeken. A fiatalság részvételével fel­számolták az írástudatlanságot, megkezdték az iparosítást, a cukor és a dohány új gazdára talált, az állami és szövetkezeti mezőgazdaság kezd kilépni a monokultúra átkos örökségé­ből, gomba módra szaporodnak a déligyümölcs-ültetvények, és meghonosodtak más, a szub­­tropikus éghajlatnak megfe­lelő kultúrák. A párt és a társadalmi szervezetek komoly eredményeket értek el a tö­megek forradalmi nevelésében, és a szocialista internacionaliz­mus elmélyítésében. Munkaiskolák Fidel Castro európai körútja már nem a fegyverekkel hősie­sen küzdő, hanem az új, a szo­cialista életet áldozatkészen, eredményesen építő népre és ifjúságra hívta fel a figyelmet. S arra, hogy ebben az építő­munkában sok azonos vonás van a mienkkel. Így azonos a legfontosabb, a lényeg: az ide­ológia, a cél, a kommunisták pártjának vitathatatlan veze­tő szerepe. De mások a körül­mények, s ezért sok tekintet­ben mások a módszerek az ifjúság körében végzett szocia­lista nevelőmunkában is. Itt van mindjárt példának az ok­tatási reform, amelynek lénye­ge, hogy megkísérlik létrehozni azt a munkaiskolát, ahol a diá­kok dolgozva, tanulva sajátít­ják el a munka, a tudomány, a szocializmus és az élet min­dennapi ismereteit. Kialakítot­ták a lakásépítés és elosztás eredeti kubai, s kétségtelenül szocialista megoldását, amely a munkáskollektívák áldozatvál­lalásából hozza létre a modern lakótelepeket, s ismét csak a munkáskollektívákra bízza a döntést: ki kaphat lakást havi bérének hat százalékáért, a család nagysága szerint, de a keresettől és a szobák számá­tól függetlenül. Sokan ismerik már nálunk is a Centenáriumi Ifjúsági Brigádokat (Colum­­na Centenario), ezeket a fél­katonai, félig káderképző ön­kéntes ifjúsági munkabrigá­dokat, amelyek nélkül elkép­zelhetetlen lenne a mezőgaz­daság rekonstrukciója, az új gyárak és kikötők építése — legalábbis egyelőre. Mindezek, s a hozzájuk kap­csolódó széles körű szocialista versenymozgalom gazdasági haszna rendkívül jelentős, de felmérhető. Felbecsülhetetlen viszont az a pozitív hatás, amelyet az ifjú nemzedék szo­cialista tudatának és erkölcsé­nek formálására gyakorolnak. — Kubában az ifjúság minde­nütt ott van, ahol élen kell járni az új, szocialista társa­dalom építésében. Az UJC, a kubai KISZ a legtekintélye­sebb társadalmi szervezetek egyike. (A párt mellett csak neki van napilapja!) Forradalmi szellemben Pedig a KISZ taglétszáma nem haladja meg a fiatalok tízszá­zalékos arányát. De akit fel­vesznek a KISZ-be, az valóban ifjúkommunista. Az UJC nem tömegszervezet, de módszerei kétségtelenül tömegszervezeti jellegűek. A kubai KISZ leg­fontosabb feladata most, a for­radalom fejlődésének jelenle­gi szakaszában, három dolog­ban foglalható össze: tanulni, dolgozni és készen állni a szo­cialista haza védelmére, ők is tudják, hogy könnyebb volt a fiatalokat a fegyveres harcra vagy a forradalmár harcosok támogatására moz­gósítani, mint az egyre maga­sabb iskolai végzettség meg­szerzésére, fegyelmezett, áldo­zatkész munkára ösztönöző Marciano Cobrea munkásból lett igazgató NEMZETKÖZI IFJÚSÁG MOZGALMI LEXIKON Neve: UJC = Union de los Jovenos Communistas de Cuba (Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség) Életkora: 12 év (1962-ben alakult) jellege: a Kubai Kommunista Párt ifjúsági szervezete, az ifjú­ság élcsapata Taglétszáma: 180 000 Lapja: Juventud Rebelde (Forradalom Ifjúsága) Első titkára: Luis Orlando Dominguez

Next