Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám
XIMENA DÍAZ Egy idő óta Magyarországon élek. Chilei vagyok. Egy barátomtól kaptam egy otthoni újságot. Meszsze otthonunktól mindig öröm híreket kapni a távoli földről. Mohón kezdtem hót olvasni. Ennek az újságnak a lapjai azonban nem földem ízét, embereinek arcát, nem egy szabadságszerető, nemes nép melegét, hanem börtönőreinek hangját idézik. Nem a chilei tavasz friss illatát, hanem a fasizmus éjszakájának hidegét hozzák. A fasisztáké ez a hang. El akarják terjeszteni hazugságaikat szerte a világon. Az újság ezt írja: „szeptember 11.: nemzeti ünnep, tavaszi nap, történelem, a ma és a holnap. .. boldogító nap, egy újra fiatal, újra mosolygó ifjúságról beszél ..." Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, amelyben két év alatt több mint százezer embert tartóztattak le, és amelyben tízezrek vannak börtönben és koncentrációs táborokban? Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, melyben 30 ezer hazafit gyilkoltak meg vagy kínoztak halálra? És ezreket nyomorítottak meg és százak haltak meg kiszabadulásuk után az elszenvedett kínzások következtében, mint például Louis Alberto Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának fia. Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, amelyben a nemzetközileg elismert jogi normák érvényüket vesztették, melyben betiltották a politikai pártokat és a Szakszervezeti Központot? Megkérdezzük, elhiheti-e valaki, hogy az ifjúság boldogan él egy olyan országban, amelyben a hadsereg hadat üzent saját népének, arra kényszerítve, hogy immár több mint két éve ostromállapot, éjszakai kijárási tilalom körülményei között éljen. Nevethet-e az éhező és nyomorgó nép? Mi oka volna a nevetésre: a gazdaságilag aktív 3 millió emberből egy millió munkanélküli, további egy milliónak a keresete nem elegendő a megélhetésre; a chilei proletárcsaládok 6 éven aluli gyermekeinek 33 százaléka — a chilei egyház adata — súlyosan alultáplált. Nevethet-e az ember, ha gyerekeket és felnőtteket, férfiakat és nőket lát koldulni az utcán, vagy élelmet keresni a szemétdombokon? Nevethet-e, hallva a tanárok nyilatkozatait, megszokott dolog, hogy a tanulók óra közeg elájulnak az éhségtől. Az újság ezt írja: ,,A chilei ifjúságnak ma más az arca. Az ifjúság újra tanul, dolgozik, énekel . . .” Az idillt sugalló szavak feledtethetik-e azt a 60 ezer fiatalt, akit kizártak az egyetemekről és a középiskolákból: az volt a „bűnük”, hogy nem úgy gondolkoztak, mint a fasiszták? Feledtethetik-e azt az ezer és ezer chilei fiatalt, aki nem tanulhat, mert a magas tanulási költségek ezt nem teszik a számára lehetővé? Feledtethetik-e, hogy a kijelölt egyetemi rektorok „civilben” katonatisztek, akik azzal a tudományukkal tüntették ki magukat, hogy pompásan tudnak Shakespeare, Tolsztoj, Gorkij, Marx, Engels és Lenin műveket égetni? Ezekkel a lírai nyilatkozatokkal akarják elfeledtetni velünk népünk legjobb fiatal énekesének, Victor Jarának a halálát, vagy azt a tényt, hogy a népzenekutató Angel Parra hosszú idő óta egy koncentrációs tábor foglya? Azt akarják, elfelejtsük, hogy pusztítják népünk legkiválóbb kulturális értékeit, és megakadályozzák, hogy újak szülesssenek? El akarják titkolni a világ elől mindazt amit mi, chilei fiatalok, olyan jól tudunk. Például azt, hogy ma Chilében még egy családi ünnep megtartásához is engedélyt kell kérni a katonai hatóságoktól, és három nappal előbb be kell nyújtani a résztvevők névsorát. Szép szavakkal nem tudják se félrevezetni, se megváltoztatni a chilei ifjúságot. De a chilei ifjúság és a nép megváltoztatja majd jelenlegi helyzetét. Az újság ezt írja: „Egyik alapvető feladatunk, tanúbizonyságot tenni az országunkat inspiráló nyugati és keresztény kultúra nagy értékeiről . . . Andrés Etchegaray, fiatal fasiszta, amikor megkérdezik mit jelent számára Isten, így válaszol: Minden nap jobban hiszek benne ... nagyon hiszek . . . Mélyen katolikus vagyok, és igyekszem napról napra közelebb kerülni Istenhez.” Milyen gyorsan lelepleződnek a hamis-ájtatos szavak! Hiszen a fasiszták !- felejtve képmuta- Victor Tapia, az NDK-ban élő 26 éves chilei grafikusművész rajza a fasiszta juntáról