Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám

XIMENA DÍAZ Egy idő óta Magyarországon élek. Chilei vagyok. Egy barátomtól kaptam egy otthoni újságot. Mesz­­sze otthonunktól mindig öröm híreket kapni a tá­voli földről. Mohón kezdtem hót olvasni. Ennek az újságnak a lapjai azonban nem földem ízét, embereinek arcát, nem egy szabadságszerető, nemes nép melegét, hanem börtönőreinek hang­ját idézik. Nem a chilei tavasz friss illatát, ha­nem a fasizmus éjszakájának hidegét hozzák. A fasisztáké ez a hang. El akarják terjeszteni ha­zugságaikat szerte a világon. Az újság ezt írja: „szeptember 11.: nemzeti ün­nep, tavaszi nap, történelem, a ma és a hol­nap. .. boldogító nap, egy újra fiatal, újra mo­solygó ifjúságról beszél ..." Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, amelyben két év alatt több mint százezer embert tartóztattak le, és amelyben tízezrek vannak bör­tönben és koncentrációs táborokban? Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, mely­ben 30 ezer hazafit gyilkoltak meg vagy kínoz­tak halálra? És ezreket nyomorítottak meg és százak haltak meg kiszabadulásuk után az el­szenvedett kínzások következtében, mint például Louis Alberto Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának fia. Nevethet-e az ifjúság egy olyan országban, amelyben a nemzetközileg elismert jogi normák érvényüket vesztették­, melyben betiltották a po­litikai pártokat és a Szakszervezeti Központot? Megkérdezzük, elhiheti-e valaki, hogy az ifjúság boldogan él egy olyan országban, amelyben a hadsereg hadat üzent saját népének, arra kény­szerítve, hogy immár több mint két éve ostromál­lapot, éjszakai kijárási tilalom körülményei kö­zött éljen. Nevethet-e az éhező és nyomorgó nép? Mi oka volna a nevetésre: a gazdaságilag aktív 3 millió emberből egy millió munkanélküli, to­vábbi egy milliónak a keresete nem elegendő a megélhetésre; a chilei proletárcsaládok 6 éven aluli gyermekeinek 33 százaléka — a chilei egy­ház adata — súlyosan alultáplált. Nevethet-e az ember, ha gyerekeket és felnőtteket, férfiakat és nőket lát koldulni az utcán, vagy élelmet keresni a szemétdombokon? Nevethet-e, hallva a taná­rok nyilatkozatait, megszokott dolog, hogy a ta­nulók óra közeg elájulnak az éhségtől. Az újság ezt írja: ,,A chilei ifjúságnak ma más az arca. Az ifjúság újra tanul, dolgozik, éne­kel . . .” Az idillt sugalló szavak feledtethetik-e azt a 60 ezer fiatalt, akit kizártak az egyetemekről és a középiskolákból: az volt a „bűnük”, hogy nem úgy gondolkoztak, mint a fasiszták? Feledtet­­hetik-e azt az ezer és ezer chilei fiatalt, aki nem tanulhat, mert a magas tanulási költségek ezt nem teszik a számára lehetővé? Feledtethetik-e, hogy a kijelölt egyetemi rektorok „civilben” ka­tonatisztek, akik azzal a tudományukkal tüntet­ték ki magukat, hogy pompásan tudnak Shakes­peare, Tolsztoj, Gorkij, Marx, Engels és Lenin műveket égetni? Ezekkel a­ lírai nyilatkozatokkal akarják elfeled­­tetni velünk népünk legjobb fiatal énekesének, Victor Jarának a halálát, vagy azt a tényt, hogy a népzenekutató Angel Parra hosszú idő óta egy koncentrációs tábor foglya? Azt akarják, el­felejtsük, hogy pusztítják népünk legkiválóbb kul­turális értékeit, és megakadályozzák, hogy újak szülesssenek? El akarják titkolni a világ elől mindazt amit mi, chilei fiatalok, olyan jól tudunk. Például azt, hogy ma Chilében még egy családi ünnep meg­tartásához is engedélyt kell kérni a katonai ha­tóságoktól, és három nappal előbb be kell nyújtani a résztvevők névsorát. Szép szavakkal nem tudják se félrevezetni, se megváltoztatni a chilei ifjúságot. De a chilei ifjúság és a nép megváltoztatja majd jelenlegi helyzetét. Az újság ezt írja: „Egyik alapvető feladatunk, tanúbizonyságot tenni az országunkat inspiráló nyugati és keresztény kultúra nagy értékeiről . . . Andrés Etchegaray, fiatal fasiszta, amikor meg­kérdezik mit jelent számára Isten, így válaszol: Minden nap jobban hiszek benne ... nagyon hi­szek . . . Mélyen katolikus vagyok, és igyekszem napról napra közelebb kerülni Istenhez.” Milyen gyorsan lelepleződnek a hamis-ájtatos szavak! Hiszen a fasiszták !- felejtve képmuta- Victor Tapia, az NDK-ban élő 26 éves chilei grafikus­­művész rajza a fa­siszta juntáról

Next